A béke kultúrája

A következõ szöveg részlet az 1997-es UNESCO Konferencián a Pax Christi International felszólalásából:
Bár a hidegháborúnak hivatalosan vége van, a polgárháborúk és a nemzetek közötti komoly feszültségek láttán meg kell állapítanunk, hogy még mindig nem értük el a világbékét. Az alapvetõ okok: a gazdasági, politikai és társadalmi instabilitás, a tömeges népvándorlás, az emberi és kisebbségi jogok megsértése, vallásos fundamentalizmus vagy etnikai gyûlölködés, gazdasági hanyatlás és változás.
Felgyorsult, fogyasztásra irányuló társadalmunkban a becsületesség, a felelõsségérzet, a szolidaritás és az egymásra hagyatkozás elvesztették jelentésüket. Úgy tûnik, minden más módszert háttérbe szorítva az erõszak a leggyorsabb módja a célok elérésének. A média naponta zúdítja ránk a társadalmi és egyéni szintû erõszak képeit. A modern társadalomban az erõszak mindenhol jelen van, állandósult a gazdasági, nemzetközi, nemzeti és az egyének közötti kapcsolatokban.
A Pax Christi International ezután is konkrét kezdeményezéseket valósít meg a békére nevelés terén. Az olyan értékeket, mint a megbocsátás, az osztozás, a megbékélés, a tolerancia, a megértés, az ellenség felé közeledés, a gyakorlatban kell alkalmazni és megtapasztalni, legyen szó egyénekrõl vagy népekrõl. Az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatának 50. évfordulója alkalmából aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy az emberi méltóság gyakran háttérbe szorul vagy teljesen feledésbe merül. Eljött az ideje, hogy az emberi értékeket megerõsítsük.
Mozgalmunk ennek fényében folytatja erõfeszítéseit. Bosznia-Hercegovinában különbözõ etnikai hovatartozású fiataloknak szervezünk szemináriumokat; jugoszláviai menekültekkel dolgozó elkötelezett fiataloknak tartunk képzést; találkozóra hívjuk Koszovóból a szerb és az albán ifjúságot; szolidaritást vállalunk a földnélküli farmerekkel és a béke zóna közösségével Negros-ban, ahogyan a Fülöp-szigeteki Pax Christi tette; közvetítünk Kolumbiában a kormány és a gerillák között; támogatjuk a békefolyamatokat többek között El Salvadorban, Guatemalában, Észak-Írországban.
Számos nemzeti csoportunk folytatja mindennapi tevékenységét a békére és az erõszakmentességre nevelés terén, melybõl iskolai tantervet is készítenek.
A Pax Christi kész szorosan együttmûködni az UNESCO programokkal a béke kultúrájáért olyan területeken, mint pl. konfliktus-megelõzés és kríziskezelés; a közösségek közti tárgyalások és a megbékélést szolgáló politika támogatása. Az igazságosságon alapuló kiengesztelõdés mozgalmunk szívügye. Fontos a közvélemény erõsítése, az egész világra kiterjedõ dialógus elõsegítése, sajátos univerzális értékek támogatása. Végül a Pax Christi International támogatni szeretné az UNESCO munkáját a béke kultúrájának terjesztésével kapcsolatban, mert ez az eljövendõ generációk szempontjából nagyon fontos befektetés.
Paul Lansu, Pax Christi International

Új svájci mennonita közvetítõ program

A Svájci Mennonita Konferencia (KMS) múlt nyári lelkigyakorlata nyomán számos hangsúlyozott munkaterületet jelölt ki az elkövetkezendõ három évre. Az egyház növekedése, vezetése és a testületen belüli tevékenységek támogatása mellett egy "Kapcsolatok" nevû program kap különös figyelmet a közeljövõben.
A konferencia vezetõi úgy érzik, hogy a 'kapcsolat' téma különösen fontos, mert energiát felemésztõ feszültségek és konfliktusok jelentkeznek a 13 svájci mennonita gyülekezet közül néhányban. Ezeket a feszültségeket kreatívabban és konstruktívabban lehetne és kellene kezelni. A konfliktuskezelés jobb módszereivel nemcsak enyhítenék a feszültségben élõ felek helyzetét, de energiát is szabadítanának fel szolgálatra és tanúságtételre a gyülekezeten kívüli munkában.
A 'Kapcsolatok' program céljai:
- jobb megelõzõ és gyógyító segítség nyújtása a gyülekezeteknek;
- a konfliktuskezelõ eljárások fejlesztése, konfliktusmegoldó tanfolyam a gyülekezetek minden tagjának, laikus közvetítõk felkészítése;
- a kapcsolat/kiengesztelõdés/béke témák újbóli megvizsgálása teológiai szempontból; hogyan befolyásolják kapcsolatunkat Jézussal és tanúskodásunkat mellette; hogyan formálhatják az evangéliumi tanúságtételt.
A KMS Elöljárók Tanácsa, adminisztratív bizottsága és közgyûlése egyaránt helyeselte a KMS irodája által javasolt prioritásokat. A KMS vezetõsége megállapította, hogy a 'Kapcsolatok' program a konfliktusok megoldására és a közbenjárásra tett hangsúllyal, és a többi munkaterület is szorosan a gyülekezetek szükségleteihez kapcsolódik.
A KMS vezetõsége nem akarja újra feltalálni a spanyolviaszt a 'Kapcsolatok' programmal. Inkább erõsíteni szeretné a meglévõ kötelékeket a gyülekezetek között, jelenlegi munkájuk elõsegítése érdekében a közbenjárás/megbékélés/béke területein.
Így 1997 októberében és 1998 januárjában Rindlisbacher képviselõket hívott a Svájci Mennonita Békebizottságtól, a Mennonita Európai Központi Bizottságtól és a Bienenberg Európai Mennonita Bibliaiskolától, hogy megosszák tapasztalataikat, és megvitassák a program teljesítésének lehetséges lépéseit.
1998-ra tervezi a KMS elsõ konfliktuskezelõ tanfolyamát, és elkezdi kiépíteni közvetítõkbõl álló hálózatát a gyülekezetek számára.
Jürg Rindlisbacher

Kvékerek tiltakoznak a fegyverkereskedelem ellen

A Fegyverkereskedelem Elleni Európai Hálózat (ENAAT) tiltakozást szervez az Eurosatory fegyverkiállítás és -vásár ellen 1998 júniusában, Párizs mellett. Az Eurosatory vásárt kétévente rendezik, és egyike a világ legnagyobb fegyvervásárainak.
Az elmúlt években európai kvékerek és más felekezetû keresztények tiltakoztak az Eurosatory vásár ellen. Az ENAAT és az Európai Ügyek Kvéker Tanácsa (QCEA)nagyon szeretné, ha az európai keresztények ebben az évben is jelen lennének, és felvállalnák azt a feladatot, hogy az 1998-as tiltakozást ismertté teszik és támogatókat keresnek. A tiltakozás célja, hogy megállítsák a fegyverek terjedését a világon, és egyidejûleg tudatosítsák az emberekben a fegyverkereskedelem veszélyét. A tiltakozás programja információs kampányokat és békés közvetlen akciókat is tartalmaz.
A fegyvergyártás és -kereskedelem mindig a nemzeti kormányok felelõssége volt. Ma azonban egyre inkább nemzetközivé válik, ezért egyre nagyobb szükség van a béke- és ökumenikus mozgalmakra, hogy együtt tiltakozzanak nemzetközi szinten a fegyvergyártás és a fegyverkereskedelem ellen. A QCEA ezt az eseményt kiemelt fontosságúnak tekinti, mint a fegyverkereskedelem embertelen, erkölcstelen, haszonlesõ taktikája elleni tiltakozást.
Egy nemzetközi koordinációs irodát állítottak fel Amsterdamban az ENAAT titkárságán. A tiltakozással összefüggõ információkért lépjen kapcsolatba a QCEA-val, vagy az ENAAT-tal.
Emma Rigby (QCEA)
Wendela de Vries (ENAAT)

QCEA:
Square Ambiorix 50, B-1000 Brussels
Tel: +32 2 230 49 35, Fax: -63 70
E-mail: quakers@agoranet.be
AAT:
c/o Pesthuislaan 39, NL-RH Amsterdam
Tel: +31 20 616 4684;
E-mail: amokmar@antenna.nl

Hogy az áldás helye legyünk ...

A Közösség új fejezetet nyitott történetében. Az elsõ generáció megtért az Úrhoz. Így még inkább hûnek kell lennünk elsõ nõvéreink imádságos élethivatásához, mely megteremtette az életközösséget. (...) Létezésünk értelme, élethivatásunk, szolgálatunk célja ugyanaz marad: "hogy együtt az áldás helye legyünk, a kiengesztelõdés és az imádság hivatásán keresztül" (...) Az Algériában és a Közel-Keleten munkálkodó nõvéreink tapasztalatából, de azokéiból is, akik Ardeche-ben, Franciaországban, vagy Hollandiában dolgoznak, tudjuk, mennyire "sérült emberségünk hibás pályáján" nyugszik életünk. (Claverie atya)
Libanon
Szent Basil egész életén keresztül olyan volt, mint "egy tövisbokorban éneklõ madár" (XXII. János). Ezt különösen el lehetne mondani a libanoni keresztényekrõl és vallásos emberekrõl. Alig merünk hibás pályákról beszélni, hiszen még olyan frissek a sérülések! A törések mindig fájdalmasak, akár földrajziak, egy városon belüliek, akár az emlékezetben léteznek. Azt a kérdést, hogy széttöredezett környezetünkben hogyan lehetünk a Feltámadott tanúi, a szenvedés és a halál perspektívájából kell megközelíteni. Csatlakoznunk kell Jézushoz a Getszemáné-kertben, hogy önként fogadjuk el a kelyhet az Atya akarata szerint. Tanúságtételünk a hiteles élet, a nyitottság a barátság felé.
Mindez nem túl sok ebben a siralomvölgyben...
s. Francoise
Algéria
Ezt az évet az egyház és önmagunk számára újra megjelöli Tibhirine testvéreink és Mgr. Claverie erõszakos halála. Életük és haláluk ékesszólóan beszél az önátadás teljességérõl, a határok nélküli szeretetrõl az iránt is, aki különbözik tõlünk, vagy éppen az ellenségünk. Megerõsítettek bennünket, hogy ebben a lepusztított országban helyünk van a hit embereiként, velük tovább tudunk menni, néha könnyezve, de békében és reménységben, és követni tudjuk õket.
s. Anne-Genevieve
A grandchampi hírlevélbõl, 1997

Meghalt a békeegyház egyik teológusa

John Howard Yoder, a mennonita béketeológus szívrohamban elhunyt 1997. december 30-án, Elkhartban, Indianában. Elõzõ este ünnepelte családjával 70. születésnapját.
Yoder volt a biblikus alapú pacifizmus egyik legkiemelkedõbb képviselõje. A háború utáni Európában alternatív szolgálatot teljesített, majd Baselben, Svájcban tanult, az ökumenikus "egyház és béke" vitában õ mutatta be a mennonita békeegyház álláspontját. Részt vett a fõ egyházak és a történelmi békeegyházak képviselõi közötti megbeszéléseken Puidoux-ban, Svájcban, 1955-ben. A poidoux-i konferenciák után sokat publikált, számos konferencián vett részt, melyeken különbözõ keresztény felekezetek képviselõivel folytatott ökumenikus párbeszédet.
Yoder fontos ösztönzést is adott a 16. századi anabaptista mozgalom történelmi kutatásához. Baselben, 1962-ben írt disszertációja a "Dialógus az anabaptisták és a reformátorok között Svájcban" témát vizsgálta. A "reformáció baloldala Svájcban" téma iránti történelmi érdeklõdést összekapcsolta a békeegyház mivoltának mai kérdéseivel.
Az Egyesült Mennonita Bibliai Szemináriumokon Elkhartban, Indianában, 1965-ben kapta meg a teológia professzora címet. 1967-tõl a szomszédos katolikus egyetemen tanított, az 1980-as években a Notre Dame Egyetem tanári karába lépett.
Yoder teológiája nagy hatással volt a mennonita teológusok következõ generációjára és a társadalmi etikáról szóló vitákra békeegyházi körökben és azokon túl. Számára az egyház hívõk közössége volt, akik a Biblia tanulmányozása, gondolat- és tapasztalatcsere nyomán dolgozzák ki az erkölcsi irányvonalakat. "Jézus politikájának" alapját ebben a "szentírás-magyarázatra épülõ társaságban" látta.
Yoder "Jézus politikája - A kereszt útja" c. könyve, amely segédkönyv volt a fegyverkezési vitákban, 1972-ben jelent meg az Egyesült Államokban, és késõbb számos alkalommal újra kiadták. "Klasszikus" mûvében, mely Lukács evangéliumán alapul, radikális társadalmi etikát vázolt fel Jézus tanításaira építve. "Mit tennél?" címû írásában ezt a pacifistáknak és lelkiismereti katonaságmegtagadóknak rendszeresen feltett kérdést elemezte, feltárva a kérdezõk szempontjait is.
Wolfgang Krauss

John Howard Yoder és a békeegyházi mozgalom Európában

Csak fokozatosan értjük meg, milyen mértékben befolyásolta John Howard Yoder a békeegyházak életét és gondolkodását a 20. sz. második felében. Harold S. Bender (1897-1962) az anabaptista örökség megújításáért emelt szót, de mit érthetett ezalatt pontosan? Yoder elõtt kevés szakember volt ezen a területen, legalábbis Európában, aki válaszolni tudott volna erre a kérdésre, oly módon, hogy azt egyházi és világi körökben is megértsék.
Yoder történelmi kutatása az "anabaptisták prófétai véleménykülönbségérõl" - egyik mûvének címe - azt illusztrálta, hogy az erõszakmentes anabaptisták hozzáállása a reformáció ügyéhez autentikusabb volt, mint a protestáns reformereké. Az anabaptisták alapelvei: csak Jézusban van a megváltás; a megváltás csak hiten keresztül lehetséges; egyedül a szentírás a kinyilatkoztatás forrása, melyhez ragaszkodnunk kellene. Conrad Grebel és zürichi barátai hûek maradtak ehhez az alapelvhez; Ulrich Zwingli engedte, hogy politikai érdekek is irányítsák tetteit. Yoder mindig hangsúlyozta, milyen fontos felhasználnunk e megfigyelésekbõl fakadó felismeréseinket az egyház életében és döntéseiben.
Nem tagadjuk a tényt, hogy a világiaknak is megvannak a saját irányelveik, például a háborúval, a lefegyverzéssel, és a népesség védelmével kapcsolatban. Akkor mi is más hatóság alatt állunk, mint ami lelki életünket uralja? Yoder nemmel válaszolt a puidoux-i konferenciákon. "Krisztus uralkodik az Egyház és az állam felett is." Fennhatósága az egyházra és a társadalomra egyaránt érvényes, bár a gyakorlatban bizonyos szabályok szükségesek a nem hívõk iránti tiszteletbõl. Krisztus követõiként életünk minden területén megélhetjük hitünket. Így kapta az 'Egyház és Béke' (melynek akkor más neve volt) központi jelmondatát tevékenységének elsõ szakaszához, amely a puidoux-i konferenciákat is magában foglalta.
Yoder ebben a szakaszban tovább hangsúlyozta a békeegyház tanúságának közösségi oldalát. Az egyének egyedül nem válhatnak jelentõs keresztény béketanúkká, bár reméljük, hogy tanúságuk világosan megmutatkozik szavaikban és tetteikben. Inkább azon közösségekben válik láthatóvá a békeegyház tanúságtétele, amelyek ezt hitük szerves részévé teszik. A Krisztus lelkével eltöltött közösség vagy gyülekezet megkérdõjelezi a Pax Romanát, az Állam rendjét, amely hatalmon és erõszakon alapul. Ahol lehetséges a közösségi élet, az osztozás, a konfliktusok erõszakmentes megoldása, az esetleges szenvedés vállalása, megkérdõjelezõdik a világi hatalom szükségszerûsége, és ez felbõszíti a világi hatalmakat.
Ezért 1975-ben, amikor Yoder megosztotta velünk elméletét az 'Egyház és Béke' új fejezetének alapjaként, nem taktikai manõver, hanem gondolatainak logikus következménye volt: Európa fõ egyházai szintén Jézus Krisztus egyházai, ezért bennük rejlik Jézus evangéliumának magva, a békeegyház gondolata. Ennek a magnak, a lényegnek a keresésével, hálózat létrehozásával, dialógus folytatásával teremthetnek kapcsolatot a hagyományos "békeegyházak" és a fõ egyházak.
A kérdés tehát az, hogy vannak-e helyek, ahol nemcsak az egyének vallási tapasztalata, a teoretikus keret kidolgozottsága vagy a szervezeti felépítés törvényessége és hatékonysága a fontos, hanem hogy a hívõk tudnak-e egymással, elkötelezettségben és egységben élni Jézus Krisztus egyházaként.
Célul kell kitûznünk, hogy összehozzuk a közösségeket és gyülekezeteket, és felhívjuk õket igazi hivatásuk megélésére. E közösségek valóban megkísérlik, hogy a tényleges osztozás, a testvéri szeretet - bár gyakran megkopik a mindennapi életben - mindenek fölé helyezése, a sértettekkel és a társadalom peremén élõkkel való szolidaritás, és Isten Országa eljövetelének ünneplése és hirdetése megvalósuljon körükben.
1975 óta ezt a kreatív elgondolást tekintjük útmutatónknak. Egész Európát felkutattuk ilyen közösségekért és csoportokért. Akiket megtaláltunk, azokat összehoztuk a hagyományos békeegyházakkal. Yoder figyelemmel kísérte munkánkat, kritikával segítve, felszólalva a fontos pillanatokban (pl. Waldeggben a 40. évforduló ünneplésekor). A nagyobb ökumenikus összejöveteleken Yoder megtanított bennünket, hogyan lehetünk nyitottak testvéreink felé és a békeegyház hihetetlen sokszínûsége iránt. Mindig felfedezte a békeegyház tanúságát olyan helyeken, ahol kritikája szerint az soha nem jöhetett volna létre.
Sokszor kértem Yoder véleményét különbözõ kérdésekben, de csak egy mosollyal válaszolt. Az Isten Országa olyan gazdag és bõséges, hogy földi szempontból minden válasz csak elfogadhatatlan túlegyszerûsítés lenne. Talán csak elõképe volt ez annak a csodának és bûvöletnek, amelyben a feltámadottak részesülnek. A Church and Peace hálás e jó barátért, John H. Yoderért és munkásságáért, amelyet nagyban segített felesége, Anne Marie.
Wilfried Warneck

Világítson az erõszak-mentesség fénye!

"Alig tudtuk elhinni, hogy olyan sok ember eljött! Még a helyszínt is meg kellett változtatni az utolsó pillanatban; így kerültünk a város legnagyobb konferenciaközpontjába!" Így örült Olivia, a Lanza del Vasto Bárkája Baráti Közösségének tagja a csaknem 500 résztvevõnek, akik elfogadták a Bárka Közösség meghívását egy kétnapos konferenciára Gandhi halálának 50. évfordulója alkalmából. Az erõszakmentesség üzenete tovább él.
Csak jól sikerülhet, ha 500 ember egész Franciaországból összegyûlik, és különbözõ szervezetek és kezdeményezések jól ismert tagjai szerepelnek a programban. Marie-Pierre Bovy, a Bárka Közösség tagja, volt IFOR elnök arra kérte az egyik pódiumbeszélgetés résztvevõit, hogy konkrét példákat hozzanak az erõszakmentességre. Christian Delorme, egy katolikus pap Lyonból válaszában arról beszélt, hogyan próbál kapcsolatot teremteni a muzulmánokkal és az Észak- Afrikából származó fiatalokkal, akik "a francia külvárosokban, valóságos gettókban élnek, ahol a munkanélküliség, a kábítószer-fogyasztás és a kétségbeesés uralkodik". Simone Dangeard elmondta, hogy a Bárka Közösség úgy határozott: egyszerûen és igénytelenül fog élni, hogy az erõszak-nélküliség elvei élete minden vonatkozásában jelen legyenek.
Franciaországban az erõszakmentes mozgalom a következõ társadalmi problémákkal szembesül: az algériai polgárháború, nagy munkanélküliség, a fiatalkori bûnözés terjedése... a lista egyre hosszabb. Amikor a munkacsoportok ezekrõl a problémákról beszéltek, a reménytelenség érzése lett úrrá rajtuk: hogyan lehetne elég saját, személyes erõfeszítésük a megoldáshoz?
Jacques Semelin, a történész és író nyújtott bátorítást: "A gazdagok és a szegények közti különbség tovább szélesedik, de én az erõszakmentesség segítségével oly sokféle módon vállalhatok szolidaritást a társadalomból 'kizártakkal'." Emlékeztette a beszélgetés résztvevõit, hogy a volt Kelet-Németországban mennyi bátor ember járult hozzá a Fal ledöntéséhez erõszakmentes tettekkel.
Franciaországban, ahol nincsenek nagy katolikus és protestáns "Egyházi Napok", mint Németországban, ez a konferencia a párbeszédet és egymás bátorítását is szolgálta. "Az erõszakmentesség fényét ne rejtsük véka alá." Minden résztvevõ reménye, hogy ez a fény egész Franciaországban ragyogni fog.
Christiane Bals, EIRENE

A Nobel békedíjasok felhívása "a világ gyermekeiért"

A Church and Peace az alábbi felhívást kapta a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetségén (IFOR) keresztül. Kérjük, legyenek részesei ennek a kampánynak. Támogatásuk kifejezéseként fénymásolják és küldjék vissza a szelvényt aláírásukkal, közvetlenül a kampányt irányító irodához.
**************
Ma a világ minden országában sok gyermek szenved némán az erõszak hatásai és következményei miatt.
Ez az erõszak sok formában jelentkezik: az utcán a gyerekek között, az iskolában, a családi és a közösségi életben. Létezik testi erõszak, pszichológiai erõszak, társadalmi-gazdasági erõszak, a környezettel szembeni erõszak és politikai erõszak. Sok gyermek - túl sok - él az "erõszak kultúrájában".
Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy szennvedéseik csökkenjenek. Hisszük, hogy minden gyermek önmagától rá tud jönni, az erõszak nem elkerülhetetlen. Reményt ajánlhatunk, nemcsak a világ gyermekeinek, hanem az egész emberiségnek azzal, hogy elkezdjük építeni az Erõszakmentesség új Kultúráját.
Ezért ünnepélyesen felszólítjuk az ENSZ minden tagállamának vezetõit, hogy az ENSZ közgyûlésén jelentsék be:
* az új évezred elsõ évtizede, 2000-2010 között legyen az "Erõszakmentesség Kultúrájának Szentelt Évtized";
* a 2000. év legyen az "Erõszakmentességre Nevelés Éve";
* ebben az évtizedben a társadalom minden szintjén tanítsák az erõszakmentességet, hogy a világ gyermekei mindennapi életükben tapasztalhassák az erõszakmentesség valódi, gyakorlati értelmét és elõnyeit az erõszak és a belõle fakadó egyéni és az egész emberiséget érintõ szenvedés csökkentése érdekében.
Együtt megalkothatjuk az erõszakmentesség új kultúráját az emberiség számára, amely mindenkinek, de különösen a világ gyermekeinek ad majd reményt.
Legmélyebb tisztelettel:
A Nobel békedíjasok

Aláírták:
Mairead Corrigan-Maguire, Nelson Mandela, Teréz anya, Aung San Suu Kyi, a 14. Dalai Láma (Tenzin Gyatso), Mihail Szergejevics Gorbacsov, Shimon Peres, Elie Wiesel., Mgr. Desmond Mpilo Tutu, Adolfo Perez Esquivel, Yasser Arafat, Mgr. Carlos Felipe Ximenes Belo, José Ramos Horta, Norman Borlaug, Oscar Arias Sanchez, UNICEF, Frederik Willem de Klerk, Betty Williams, Lech Walesa, Joseph Rotblat, a Nemzetközi Békeiroda, az Amerikai Baráti Szolgálat Bizottsága.

Aláírom és támogatom a Nobel békedíjasok felhívását, mely szerint a 2000. év legyen az "Erõszakmentességre Nevelés Éve", és a 2000-2010 közötti évtized az "Erõszakmentesség Kultúrájának Évtizede", hogy az erõszakmentességet tanítani lehessen.
Aláírás:
Név:
Kor:
Cím:
Város, Irányítószám:
Ország:

Kérjük, írja olvashatóan nevét és címét, hogy hitelességét megállapíthassuk. Barátait, és rokonait is megkérheti, hogy írják alá - gyermekek is aláírhatják.
A következõ címre küldje:
Nobel békedíjasok felhívása - Appeal of the Nobel Peace Prize Laureates
Share with the Children of the World
58, avenue de Huy
B.P. 20797
F-60207 Compiégne Cedex 2
France

Õszi látogatás Angliában

Az elmúlt év októberében egy hetet töltöttem Stephen Tunnicliffe-fel és feleségével, Hilaryval otthonukban, Clunban, az angliai-walesi határ mellett. Stephen a Ch&P (Egyház és béke) Adminisztratív Bizottságának tagja volt 1994-97 között, és szoros barátság alakult ki köztünk a Ch&P-ért végzett közös munkánk, valamint néhány látogatás során.
Stephennek az elmúlt õsszel kellett visszavonulnia a bizottsági munkától, egészségügyi okok miatt. Jelenleg egy mûcsípõ beépítési mûtét várólistáján van, és reméli, hogy júniusban sor kerül erre. Stephen továbbra is szoros kapcsolatban érzi magát a Ch&P-szel, és még nemrégiben is aktívan dolgozott a brit-ír Ch&B bizottság tagjaként. Részvételérõl azért mondott le, hogy írói tevékenységére koncentrálhasson. Különleges alkalom volt, hogy találkozhattam Sarah Doddsszal, a Ch&P laufdorfi nemzetközi irodájának volt önkéntesével. Sarah jelenleg zenetudományból írja doktori disszertációját. A Tyndale Baptista Egyházhoz tartozik Bristolban, és egy olyan bizottság tagja, amelynek feladata az igazságosság, a béke, és a teremtés megõrzése az egyházban témájának kutatása ill. az egyház tagjai figyelmének felkeltése e kérdések iránt. A csoport elhatározta, hogy a jövõben két területre összpontosít: a faji megkülönböztetés legyõzésére és a Ch&P-re.
Birgit Dobrinski

"A híd" c. musical bevételébõl menekülteket segítenek

A híd címû musicalt a Második Európai Ökumenikus Találkozó alkalmából többször is bemutatták. Az elõadások bevételét két szervezet között osztották el. 300 font jutott az oxfordi Szent Ferenc Háznak az 'Adj esélyt a békének' Alapon (GPACT) keresztül. Ez a Katolikus Munkaház átmeneti szállást nyújt a Nagy-Britanniába menekülteknek, akik meghallgatásaikra várnak. 200 fontot adományoztak a Cigány Jóléti Bizottságnak, szintén a GPACT-on keresztül. A bizottság, amely a Roma Intézet része, a pénzt két lengyel cigány családnak juttatta.
A Church and Peace Stephen Tunnicliffe-t bízta meg a darab megírásával a Béke Ház programjának részeként.

Látogatás Dél-Franciaországban

Sylvie Gudin Poupaert, a Ch&P (Egyház és Béke) francia nyelvterületi koordinátora az elmúlt nyáron a hálózat három tagját látogatta meg: a Centre Alain de Boismenu-t, a Pomeyrol Közösséget és a Theophanie Közösséget. Részletek következnek útibeszámolójából.
Az Alain de Boismenu Központ
Ebben a Lyon melletti központban apácák, papok és civilek élnek, akik a Szent Szív Misszionáriusai. A központ szemináriumokat és munkacsoportokat vezet, de szállást nyújt olyan csoportoknak is, akik programjukról maguk gondoskodnak. A központ kulcsszavai: béke, kiengesztelõdés, imádság és erõszakmentesség.
Az Alain de Boismenu Központ Alfred Bour közvetítésével lett a Ch&P tagja, aki maga is tagja a Központnak és az IFOR-nak. A Ch&P küldetése - hogy a béke és az erõszakmentesség kérdéseit a fõ egyházak felé közvetítse ajánlja - meghatározó volt a Központ számára, mikor eldöntötte, hogy tagságért folyamodik. A hálózat ökumenikus jellemzõi is nagyon fontosak a Központnak.
Egyik kezdeményezésük egy két kurzusból álló "béketeremtõ tanfolyam" elindítása volt. 20-30 ember tanult mindegyik kurzuson (két évig 3 hétvége és 1 hét/év). Az elsõ évben az volt a cél, hogy tudatosságot ébresszenek és tanítsanak, mielõtt a közvetítõk képzésével gyakorlatiasabb szintre lépnek. Az üléseket a közösség tagjai és meghívottak vezették. Sajnos a Központ nem tudta folytatni a tanfolyamokat.
A Központtól Louis és Bernadette Joly, valamint Andre Mayor (civilekként ill. egyházi személyként) képviselte a Pax Christit Ain francia tanszékén (Lyon körüli terület). A Joly házaspár õsszel részt vett egy ökumenikus evangéliumi kampányban a lyoni területen. Ez a project olyan közösségek kiengesztelõdéséhez vezetett, akik elõzõleg nem ismerték igazán egymást, vagy nem bíztak egymásban.
A Pomeyrol Közösség
Bár csak hatan vannak, Pomeyrolban a nõvérek örömmel fogadják azokat az embereket, akik imádsággal és elmélkedéssel akarják eltölteni az idõt. Lelkigyakorlatokat, elõadásokat és ökumenikus találkozókat is szerveznek. Elsõdleges hivatásuk az imával eltöltött élet. Második közösségi helyükön, "Les Abeillerres"-ben (St. Jean du Gard mellett) munkájuk fontos része a környezetvédelmi tevékenység.
A Pomeyrol Közösség segített helyreállítani egy szerb ortodox kolostort Észak-Horvátországban, melyet a II. világháború alatt romboltak szét. A helyreállítás célja az volt, hogy a szerbeket és horvátokat összehozzák, és a különbözõ csoportok lépéseket tegyenek az ökumenikus megértés felé. Az újabb háború félbeszakította a munkát, de 1996 októberében újrakezdték a helyreállítást, és most már csaknem kész. Már elhelyezkedése révén is a kiengesztelõdés helye a kolostor, és ma már a békéért folytatott imádság színhelye is, ahol bárkit szívesen látnak, vallására és nemzetiségére való tekintet nélkül.
A Theophanie Közösség
valaha elsõsorban családokból állt, és a lagrasse-i monostorban élt. Számos probléma vezetett a monostor bezárásához 15 évi közösségi élet után, és most a Theophanie Közösség kb. egy tucat apácából, papból és civilbõl áll, akik a Theotokos kolostorban és a Deisis zárdában élnek. A "fraternisták" (egy civilek alkotta, de szerzethez hasonló csoport) is a közösséghez tartoznak Brüsszelben és Fribourgban (Svájc) valamint Saint Jean-du-Desert-ben, Jeruzsálem közelében. A Közösség a Milkite Katolikus Egyházzal (keleti szertartású katolikusok) áll kapcsolatban.
Sokat beszélgettünk a Theophanie Közösség és a Ch&P múltjáról és fejlõdésérõl, és arról, hogy a taggá válása óta oly sok változáson keresztülment Közösség még a hálózathoz tartozik-e. Megerõsítettük, hogy a Theophanie Közösségnek még mindig van helye a hálózatban; a közösség egyik legfontosabb vágya az ökumenikus párbeszéd. Azt tervezik, hogy egy ökumenikus központot építenek, egy templomot és egy szállót, hogy bemutassák a keleti keresztény hagyományokat.
Sylvie Gudin Poupaert

Látogatás Dél-Franciaországban... II.

Múlt év októberében, amíg kollégánk, Birgit Dobrinski a Ch&P angol anyanyelvû területén látogatta meg barátait, Christian Hohmann, a Ch&P fõtitkára és én elindultunk Dél-Franciaországba. Elsõdleges úticélunk a Bárka Közösség volt St. Antoine-L'Abbaye-ban, de útközben meglátogattunk több Ch&P tagot.
Elsõ két megállónk Svájcban volt, a Mennonita Központi Bizottság Európai Irodája Tramelanban, és a M.I.R. romand (az IFOR francia-svéd csoportja) irodája Neuchatelben, ahol szerettük volna megismerni a többi szervezetet és a dolgozókat. Tapasztalatokat cseréltünk arról, hogyan próbálunk a béke etikája kihívásának eleget tenni mindennapi életünkben, beszéltünk a kapcsolattartásról. Anita Thomas, a M.I.R. romand fõtitkára, és a Ch&P adminisztratív és francia nyelvterületi vezetõ bizottságának tagja továbbra is fontos kapocs marad a Ch&P és a M.I.R. romand között.
Ezután St. Antoine-ba utaztunk, ahol idõnk nagy részét a közelgõ közgyûlésre készüléssel töltöttük. Elutazásunk reggelén még találkoztunk Michel Nodettel, aki a közösségnél a Ch&P összekötõje. Beszélgetésünk során kitûnt a nagy közösséghez való tartozás nehézsége. Ahogy nõ a csoport és változnak az arcok, gondoskodnunk kell arról, hogy a Ch&P kapcsolatai, céljai jelen legyenek a közösségben.
Hazafelé az Alain de Boismenu Központot látogattuk meg, hangsúlyozván itt is a hálózaton belüli kapcsolattartás szükségességét. A központ szoros kapcsolatot érez munkája és a Ch&P küldetése között, különösen a béke eszméjének közvetítésében a fõ egyházak felé. A beszélgetés fõ témája az volt, hogyan könnyíthetné meg a Ch&P a szükséges kapcsolattartást a tagok között, és hogyan szüntethetné meg a számos kis szervezet és közösség elszigeteltség-érzését.
Ezután két rövid látogatást tettünk Genfben: elõször Kristin Florynál a Testvéri Szolgálat önkénteseinek európai munkájával kapcsolatban, majd Sara Speichernél és Salpy Eskidjiannál az 'Erõszak Legyõzésének Programja' ügyében, valamint a Ch&P részvételével kapcsolatban a WCC 8. Összejövetelén, amely Hararéban, Zimbabwéban lesz, 1998 decemberében. Salpy úgy érzi, hogy különösen fontos egy Ch&P-hez hasonló hálózat jelenléte a WCC összejövetelén, hogy a béketeológiai szempontokat képviselje a WCC tagok között.
Utolsó megállóhelyünk Grandchamp volt, ahol a közösség éppen átalakuláson megy keresztül. Ennek kihívása az, hogy átadhatók-e az alapító generáció küldetése és prioritásai az újabb, fiatalabb tagoknak. A Ch&P "újabb, fiatalabb" tagjaként közvetlen párhuzamokat látok a Grandchamp és a Ch&P között. Hogyan alakítsuk a jövõt, amíg állandóan a múltra hivatkozunk? Ennek az útnak eredményeként egyre inkább úgy látom, hogy a Ch&P az átmenet döntõ pontján áll, a "kommunikáció" és az "átadás" kulcsszavakkal. Elég fontos-e a Ch&P a tagoknak ahhoz, hogy aktívan részt vegyenek a fenntartásában? Vajon az idõsebb tagok át tudják-e adni nézõpontjukat, értékrendjüket az újabb tagoknak? Érdekes kihívás lesz ez a jövõben, amint a Ch&P 50. évfordulójához közeledünk.
Terri Miller

Közgyûlés '98

Bár nem kapcsolódik nemzetközi konferenciához, az idei közgyûlésen is fontos megbeszélések lesznek a Ch&P belsõ ügyeirõl és ökumenikus eseményekrõl. A Bárka Közösség lesz a vendéglátónk St. Antoine-ban.
A szokásos évi beszámolók mellett hallani fogunk a grazi Európai Ökumenikus Találkozóról és az azóta ezzel kapcsolatban történtekrõl, valamint az ez évi, decemberi 8. WCC összejövetelre (Harare, Zimbabwe) felkészülésrõl. A WCC "Az erõszak legyõzése" programja meghívta a Padaréra (a találkozás és a gondolatcsere helye) a Ch&P-t és más szervezeteket (EIRENE, IFOR, Pax Christi, Liaison Központ, Ökumenikus Szolgálat). Egy másik napirendi pont a Ch&P jövõ évi 50. évfordulója. 1999-ben lesz egy szimpózium is a Ch&P közgyûlésével együtt. Arra is szánunk idõt, hogy a Ch&P tagjai sorába felvételét kérõ három közösség küldötteit üdvözöljük. Ezek a közösségek: Cella St. Hildegard Hamburgból (a protestáns Ordo Pacis tagja); a Bristol and Frenchay Monthly Meeting (kvékerek); és a Wood Green Mennonita Egyház Londonból.
A szombati vidám estén alkalmunk lesz megismerkedni a St. Antoine Közösséggel, majd istentiszteleten veszünk részt vasárnap, és ebéd után mindenki útnak indul.
Birgit Dobrinski