Jubileumi közösségek létrehozása
Az erõszak legyõzéséért program
A béke és az igazságosság építése az egyének és az egyházak keresztény hivatása. Az egyházak a kegyelem, a szeretet és a megváltás keresztényi felfogása szerint a béke és az igazságosság tanúságtételére hivatottak. De nem mindig törõdtek hivatásukkal. A történelem során az egyházak szerte a világban különbözõképpen reagáltak az igazságtalan helyzetekre és struktúrákra.
Nem létezik általános megegyezés arról, mi a keresztény hozzáállás az erõszakkal és az erõszakmentességgl kapcsolatban. Mély vágyódás tapasztalható azonban az egyházakban a tartós, igazságosságon alapuló béke megteremtésére. Az a tény, hogy ma számos egyház szembesül az erõszak sok formájával, sürgetõvé tette ezt a vágyódást. A természettel együtt az emberi faj fennmaradása foroghat kockán.
Ezért a WCC arra összpontosít, hogy "jubileumi közösségek" (az igazságosság, a béke és az ökológiai fenntarthatóság közösségei) jöjjenek létre, és szervezõdjenek újjá helyi, nemzeti és nemzetközi szinten. Az igazságos béke megteremtése érdekében az egyházakkal együtt megpróbálunk új, illetve újra megtalált elképzelést alkotni, mélyebb elemzést végezni, és alkotóbb eljárásokat kigondolni.
Az "Erõszak Legyõzéséért Program" (POV) fõ célja a béke kultúrájának kiépítése gyakorlati eszközök segítségével különbözõ társadalmi szinteken, az egyházakat bátorítva, hogy járjanak elöl az erõszakmentes módszerek alkalmazásában, mint pl. a megelõzés, a közvetítés, a közbenjárás és a tanítás, egyéni helyzetüknek megfelelõen. A POV tulajdonképpen egy keret, melyen belül az egyházak és más csoportok erõfeszítései érvényesülhetnek.
A 'Békét a városoknak' globális kampány (1997-1998)
Ez a kampány egy átfogó kezdeményezés a POV-on belül, melyet a WCC Központi Bizottsága indított 1996 szeptemberében. Hét városra terjed ki, ahol romboló és építõ erõk is hatnak. A kampány nem konkrétan a városokban elterjedt, komplex erõszakra összpontosít, hanem olyan módszereket kínál, melyekkel az erõszak által konfliktusba kényszerített közösségek kapcsolatba vonhatók és kibékíthetõk.
A 'Békét a városoknak' program kreatív közösség-újjáépítõ modellekre teszi a hangsúlyt. A cél az, hogy ezek a modellek, módszertanuk és megközelítési módjuk ismertté váljon, serkentõleg hassanak másokra, hogy a maguk környezetében megpróbáljanak hasonlót létrehozni. Egy ilyen kampány támogatja és erõsíti a meglévõ közösségeket a hét kiválasztott városban, és saját munkáján túl további erõfeszítésekre serkent. A hét város: Rio de Janeiro, Belfast, Boston, Colombo, Durban, Kingston és Suva. A hét szimbólum-szerepû városon kívül mindenfelõl hívjuk az egyházakat és csoportokat, akik szeretnék a békét építeni, hogy vegyenek részt a kampányban.
A kétéves kampány tetõpontja a WCC 8. találkozója lesz 1998 decemberében. Az egyházak és a csoportok kapcsolatot teremthetnek egymással, tanulhatnak egymás tapasztalataiból, ez pedig 1998 után is izgalmas ökumenikus kezdeményezés lesz.
WCC Unit III - POV, 1997. augusztus
Csatlakozzon a kampányhoz, és segítse megépíteni a béke kultúráját!
A 'Békét a városoknak' webhelye: http://www.wcc-coe.org/pov
* Számoljon be a békével kapcsolatos jelenlegi erõfeszítéseirõl és a jövõre vonatkozó elképzeléseirõl!
* Csatlakozzon a tevékenységekrõl és a kutatásról szóló beszélgetéshez!
* Beszélgessen szakemberekkel és közéleti személyekkel!
* Olvassa el a legfrissebb kampányhíreket!
* Legyen partnerünk a kampányban, csatlakozzon hálózatunkhoz!
Legyen "testvérvárosunk"! Helyi egyháza, közössége vagy szervezete közvetlenül segíthet a hét város egyikében. Nézze meg a kampány webhelyét, vagy lépjen kapcsolatba a WCC/POV-val a helyi információkért.
Tegye ismertté a 'Békét a városoknak' kampányt közösségében. Beszélje meg a helyi egyházakkal, vallásos közösségekkel, szervezetekkel és egyénekkel, hogy lakóhelyén hogyan lehetne alkalmazni ezt a kezdeményezést. Lépjen kapcsolatba a helyi, területi vagy országos egyházi tanácsokkal és vallásos testületekkel, hogy képet kapjon tevékenységükrõl.
Az Interneten keresztül ossza meg gondolatait a WCC/POV-val. A kampánnyal kapcsolatos információkért, forrásokért, hírekért kérje felvételét a "Programme to Overcome Violence" ingyenes listájára a majordomo@info.wcc-coe.org e-mail címen subscribe pov-1 szöveggel, hivatkozás nélkül, üzenete fõ részében.
Ha a kampány hírlevelét postán szeretné kapni, kérje a WCC/POV-nál, hogy vegyék fel a listára.
WCC Programme to Overcome Violence
P.O. Box 2100
CH-1211 Geneva 2
+41-22-791-0361 (fax)
Salpy Eskidjian, koordinátor (sal@wcc-coe.org) - Sara Speicher, program asszisztens (ses@wcc-coe.org) - Beatrice Merahi, adminisztratív asszisztens (bem@wcc-coe.org)
A politikai és bûnügyi erõszak legyõzése
Közösségi rendfenntartó fórumok
Az apartheid korszaka alatt Dél-Afrikában a választójoguktól megfosztott, elnyomott emberek a Dél-Afrikai Rendõri Erõket (SAP) ellenségnek és az elnyomás eszközének látták. Sokszor halállal végzõdött az erõszakos összecsapás a lakosság és a rendõrség között. Mindkét oldal gyanakvással és rosszindulattal tekintett a másikra. Hogy ez a hozzáállás mindenütt megváltozzon, a jelenlegi védelmi minisztérium bevezette a Közösségi Rendfenntartó Fórumokat (CPF). Mbonambi Khuzwayo, a dél-afrikai Egyesült Református Egyház (URC) lelkésze kulcsszerepet játszik a rendõrség és a kwamakhutai fekete település közössége közötti jobb kapcsolat kiépítésében a durbani térségben. Az Egyházak Diakónus Tanácsának békefolyamat-szervezõjeként célja az, hogy bevonja a helyi egyházakat a CPF-be. A kwamakhuthai területen az egyházak híresek pártatlanságukról és hitelességükrõl a politikai pártok és a rendõrség körében.
Kwamakhuthát darabokra szaggatták a heves konfliktusok az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), az Inkhata Szabadság Párt (IFP) és az apartheid által fenntartott biztonsági erõk (a SAP és a Dél-Afrikai Védelmi Erõk) között. 1995 óta a CPF megpróbál dialógust kezdeményezni és a kapcsolatot javítani e három csoport között. Az egyház pártatlan segítsége kulcsfontosságú ebben a folyamatban, valamint jó példa arra, hogy a megegyezés a helyi CPF szervezésében történt.
E három csoport (IFP, ANC, Dél-Afrikai Rendõrségi Szolgálat - volt SAP) között kiépített kapcsolat segítségével 1995 óta kiküszöbölték a politikai erõszakot. Sajnos azonban ezt általános bûnügyi erõszak váltotta fel. A múltban lehetetlen volt a lakosokat rábírni arra, hogy a rendõrséggel együttmûködjenek, mert besúgónak tartották õket. Ma az emberek jobban hajlandók információt adni a rendõrségnek, és ezen a területen csökkentek a bûncselekmények.
Két fontos tanulsága van ennek a folyamatnak. Az elsõ az, hogy a politikai és bûnügyi erõszakot le lehet gyõzni hatásos eszközökkel, mint pl. a CPF, de kevés hosszú távú eredményre lehet számítani, hacsak ugyanakkor a kiváltó okokat, a szegénységet és a munkanélküliséget nem próbálják megoldani.
A második tanulság az, hogy bizonyos csoportok, mint pl. az egyház, komoly szerepet vállalhatnak a lakosság és a rendõrség közötti bizalom kiépítésében. Az egyházakat bátorítani kellene arra, hogy vegyenek részt e folyamatokban és nyújtsanak felkészítést. Ez az egyik fõ célja az Egyházak Diakónus Tanácsa (DC of C) Béke Programjának, amely már két sikeres tanfolyamot vezetett 1997-ben. Jelenleg hat különbözõ területen dolgoznak lelkes egyházi személyek a helyi CPF-fel.
A 'DC of C' örömmel fogad javaslatokat és példákat a közösség és rendõrség közötti kapcsolat kiépítésére más városokból, különösen a rendõrségen belüli faji és nemi integrációval kapcsolatban.
Mike Vorster lelkész, 'DC of C'
A béke-megfigyelõk jelenléte elhárította az erõszakot
Durban, Dél-Afrika: KwaMashuban a légkör forró volt. Egy km-re egymástól két, egymással konfliktusban álló politikai párt választási kampányának tetõfokán állt. Könnyen nyílt konfliktus törhetett volna ki. Az Ökumenikus Béke Program (EPP) megfigyelõi jelen voltak az összes gyûlésen. Az egyik ilyen alkalommal a párttagok összegyûltek és énekeltek. A pártvezetõ kint várt a megfelelõ pillanatra, hogy belépjen. Egy EPP megfigyelõ állt az út másik oldalán, rádión keresztül érintkezésben állt kollégáival. Négy fiatal jött oda, és gúnyolni kezdték az összegyûlt embereket. Elõször nem vették észre azt az autót, amelyben a politikai vezetõ várakozott. Hirtelen a testõr kiugrott az autóból pisztollyal kezében, és útját állta a fiataloknak, akik láthatóan megdöbbentek. Ezután heves szópárbaj következett. A fiatalok kérlelni kezdték a testõrt. Az végül elengedte õket, így elfutottak.
A vita alatt a testõr tudatában volt az út túloldalán álló megfigyelõ jelenlétének és visszafogta indulatait. Nyilvánvaló volt, hogy ha az EPP béke-megfigyelõk nem lettek volna ott, a fiatalokat valószínûleg megverték vagy meglõtték volna.
A nagygyûlésen jelenlévõ EPP megfigyelõk arról is beszámoltak, hogy a beszéd kevésbé volt érzelmileg színezett és harcias, mint ahogy az az illetõ politikai vezetõtõl várható volt.
Egyetértettek abban, hogy az EPP jelenléte minden közvetlen beavatkozás nélkül is elhárított egy esetleges erõszakos helyzetet.
POV listserver
A durbani Ökumenikus Béketeremtõ Program
Az Ökumenikus Béketeremtõ Program (EPP) a dél-afrikai KwaZulu-Natal tartomány Keresztény Tanácsának kezdeményezése. Az EPP eredeti szándéka az volt, hogy az 1996-os helyi kormányzóválasztások elõtt békés közhangulatot teremtsen ebben a lobbanékony tartományban.
A program afrikai ill. európai nem kormányzati szervek és egyházak közös erõfeszítése helyi és nemzetközi béketeremtõk képzésére és kihelyezésére meglevõ vagy várható konfliktusok színhelyére.
Tizennyolc európai és egy zimbabwei béketeremtõ dolgozott együtt a helyi önkéntesekkel egy négyhónapos, közösségi alapú megfigyelõ és közbenjáró programban. A béketeremtõk kérésére az egyházi vezetõk három külön találkozót szerveztek a fõbb politikai pártok jelentõsebb képviselõivel és a biztonsági szolgálattal, hogy az EPP-t bemutassák a pártvezetõknek.
Ökumenikus béketeremtõkként az EPP csapatok nem csupán passzív tanúk voltak. Aktív megfigyelõ szerepükhöz tartozott bármely párthoz tartozó emberek elkísérése különbözõ gyûlésekre, az erõszak áldozatainak meglátogatása és együttérzõ meghallgatása. Sok idõt szántak jelenlétre és megfigyelésre nagyobb eseményeken, pl. szakszervezeti és párt-nagygyûléseken, meneteléseken, temetéseken. A választás elõtti események során a kék zakós béketeremtõket nemsokára felismerték és megbecsülték. Jelenlétüket gyakran kérték a politikai pártok, a biztonsági erõk, különbözõ békecsoportok és a helyi lakosság. Komoly kölcsönös kapcsolat alakult ki a közösségi vezetõk és az akciócsoportok között. A biztonsági erõk képviselõi jelentették, hogy a béketeremtõk megfigyelõ szerepe visszafogta az erõszakot ezeken az összejöveteleken.
A béketeremtõk legnagyobb jutalma az volt, hogy hatásos segítséget tudtak nyújtani a konfliktusban lévõ csoportoknak vitáik megoldásához. Mivel rájöttek, hogy az erõszak gyökere gyakran mélyebbre nyúlik a pártkülönbségeknél, sokszor dolgoztak közbenjárókként családi konfliktusokban, a mezõgazdasági munkások sérelmeinek feloldásakor vagy foglalkoztatási, munkahelyi problémák esetén. A program hatása az erõszak hatástalanítására érezhetõ volt számos esetben a választással kapcsolatos eseményeken, mint pl. KwaMadlada-ban egy kampány-nagygyûlésen, Durban déli részén az Umlazi Szállodákban egy sztrájk közben, és egy szavazás-elõkészítõ találkozón. A béketeremtõk gyakran nagy veszélyben dolgoztak. Egyszer rájuk is lõttek, és egy golyót találtak az autójukban.
Az EPP feladata a választás napján az volt, hogy békés hangulatot biztosítson, vagyis megfigyelõként álljon a szavazóhelyiségek elõtt és az odavezetõ utakon. Végül azonban a béketeremtõk legtöbb ideje azzal ment el, hogy megpróbálták eloszlatni a technikai problémák okozta feszültséget a választás adminisztrációja során.
Általában az EPP és a biztonsági szolgálat kiválóan mûködött együtt a választás napján, mely részben a megelõzõ hetek rendszeres kapcsolattartásának eredménye is volt. Mindenkinek az volt a benyomása, hogy a számos kommunikációs, logisztikai és politikai probléma, vita ellenére a választás megfelelõen becsületesen és békésen zajlott. Alapos értékelés után úgy döntöttek, hogy az EPP-nek tovább kellene folytatnia tevékenységét. KwaZulu-Natal mind az öt területén készültek tervek. Pénzügyi háttérre van szükség a program következõ részéhez.
POV listserver
Egymás terhének viselése
A Vuleka Alap, a 'DC of C' és a Mennonita Központi Bizottság kezdeményezésére létrejött a Gondviselõk Felkészítõ Programja azzal a céllal, hogy a szegénység, erõszak, családi konfliktusok és társadalmi változások okozta stresszt és traumákat gyógyítsák KwaZulu-Natal tartományban. A gondviselõk két felkészítõ tanfolyamon vesznek részt. Az elsõn saját maguk dolgozzák fel az õket ért traumákat és stresszt, hogy a gyógyítás folyamatát közvetlenül átéljék. A másodikban felkészülnek a saját közösségükben tartandó tanfolyamok vezetésére. Jézus követõiként az egyház tagjai felvállalják egymás terheit, hogy betöltsék a krisztusi törvényt.
1996 szeptembere és 1997 decembere között a Túlélõket Támogató Program több mint száz egyházi vezetõt készített fel a stressz és trauma gyógyítására. További 170 személy végezte el az elsõ tanfolyamot. A tanfolyam résztvevõinek többsége a 'DC of C' különbözõ tagegyházaitól jött. A felkészítés alatt elkötelezték magukat, hogy az erõszak túlélõi számára támogató csoportokat alakítanak 13 feketék lakta városrészben, 4 vidéki fekete kerületben, és 4 "fehér" területen (bár bizonyos fokú beilleszkedés már megfigyelhetõ) Durban környékén.
------------------------------------
Beatrice Cele férjét 1992 decemberében ölték meg. "Annyira sérült voltam, hogy nem tudtam ellátni magamat és a gyerekeket... Kapcsolatunk megromlott, mert állandóan semmiségekért kiabáltam velük és ingerlékeny voltam." Mrs. Cele a Gondviselõk Felkészítõ Programján keresztül talált gyógyulást. "A második tanfolyam után úgy éreztem, teljesen más ember lett belõlem."
------------------------------------
A Túlélõket Támogató Programban az egyházak közvetlenül ajánlanak fel tanácsadást, képzést és támogatást az erõszak túlélõi ezreinek, köztük az AIDS áldozatainak és volt katonáknak.
Bár eredetileg a képzést azok számára indították, akik az apartheid és a politikai erõszak áldozataiért dolgoznak, késõbb ez a szolgálat kiterjedt az erõszak más fajtáinak áldozataira is.
Mike Vorster és Sibusisiwe Mlambo
'DC of C'
Lépjünk ki az erõszak árnyékából
Kvéker Békeközpont, Cape Town
A Kvéker Békeközpont kb. 35 munkásának az a küldetése, hogy jelen legyenek mindenhol, ahol erõszakos cselekmény történik a Cape Town körüli településeken, nyomornegyedekben. Christian Hohmann beszámol a központban tett szeptemberi látogatásáról.
Növekvõ bûnözés és az igazság keresése
Cape Town nemzetközi repülõterérõl a városközpontba vezetõ út szembeszökõ ellentéteket tár fel: szégyenletes nyomor, vég nélküli bádogkunyhók sora az autópálya mellett, a Table Mountain lábánál és a város üzleti negyede körül pedig elõkelõ villák. Az egyik negyedben fõként feketék élnek, a másikban fehérek. Ezek a mély társadalmi ellentétek az egymással csaknem határos területeken élõ "elsõ" és "harmadik" világ között jelentik a bûnözés és az erõszak elsõdleges forrását Dél-Afrikában. Az elmúlt évtizedek politikai indíttatású erõszakos bûncselekményeit számtalan egyéb bûncselekmény váltotta fel.
Két téma vált uralkodóvá mostanában az újságok címoldalain. Az egyik a napi, gyakran végzetes erõszak a városokban. Nem meglepõ, hogy a fiatal fehér farmerek a Szabad Állam területérõl, ahol a faji megkülönböztetés dominál, kérik a halálbüntetés bevezetését az erõszak miatt. Egyik képviselõjük ezt a kijelentést tette: "Egyáltalán nem igaz, hogy Dél-Afrika békés, harmonikus ország - inkább a gyilkosság és a halál dzsungele, ahol virágzik a törvénytelenség." (SOWETAN, 1997. szept. 10. 2. old.) A másik középpontba került téma az Igazság és Megbékélés Bizottság (TRC), Desmond Tutu, Cape Town volt érsekének irányításával. Sokakat vádolnak az emberi jogok megsértésével, gyilkossággal és bûnrészességgel, még Winnie M. Mandelát is.
Eközben az állam megpróbálja megõrizni a szabadságért folytatott harc emlékét és megadni a tiszteletet azoknak, akik életüket vesztették e küzdelemben, pl. Steve Bikónak, aki vezetõ képviselõje volt a Fekete Öntudat Mozgalomnak, és aki húsz évvel ezelõtt a brutális rendõrségi kínzásba halt bele. Állandó rejtett feszültség van azonban az efféle hivatalos tisztelet és a múlt azon kérdései között, amelyekre most sincs kielégítõ válasz, a TRC ellenére sem.
Bátor kezdeményezés
A Kvéker Békeközpont Mowbray egyik csendes utcájában van, közel Cape Town egyeteméhez, könnyen megismerhetõ színes jelmondatáról: "A béke csoportos erõfeszítés." Több mint 30, mindenféle etnikai csoportból származó európai és dél-afrikai ember dolgozik itt hét különbözõ program keretében. Ezek a programok nemcsak arra irányulnak, hogy megállítsák a növekvõ erõszakot a városokban és a nyomortanyákon, hanem arra is, hogy az erõszakot gyökereiben szüntessék meg, és segítsenek az ott élõ embereknek helyzetük javításában.
A közösségi fejlesztõprogramon keresztül a QPC segít a Khayelitsha és Nganga kerületekben élõknek, ahol nagy a munkanélküliség, hogy létrehozzák saját kertjeiket. A QPC egy közösségi kertet is nyitott mindkét kerületben, ahol zöldséget és gyümölcsöt lehet termelni. Néhányan a Cape térség keleti részén adják el terményeiket, ahol nagyobb haszonra számíthatnak, mint városukban. Mások saját családjuk részére termelnek.
E programnak egy varrótanfolyam is része, melynek során a nõk megtanulják, hogyan varrjanak és értékesítsenek különbözõ ruhadarabokat. A QPC adja az anyagot és a többi szükséges eszközt. A program nemcsak varrni tanít, része a konfliktuskezelés, a hatékony kommunikáció és a mindennapi élet problémáinak korrekt megoldása is. A gondok sok területen jelentkeznek: erõszakba torkollt nézeteltérések szomszédok között; igazságtalan rendõrségi eljárások (pl. azért letartóztatnak valakit, mert nem tudja kifizetni a villanyszámláját); otthoni erõszak, fõként szexuális zaklatás és nemi erõszak. A QPC ilyen problémákkal foglalkozik, és megpróbál gyakorlatiasan beavatkozni, pl. gondoskodik arról, hogy a lakóhelyeken legyen ivóvíz és elektromosáram-szolgáltatás.
Leigh Sax, a QPC ügyvivõ igazgatója kifejtette, hogy ha a számos, gyakran erõszakos szituációra nem találnak meggyõzõ megoldást, akkor a konfliktusok a felszín alatt fognak felgyülemleni. Az embereknek meg kell szabadulniuk elfojtott dühös és gyûlölködõ érzéseiktõl, másképpen inni kezdenek, vagy szexuálisan zaklatják a gyerekeket és a nõket. Ezért a QPC egyik fõ célja az, hogy közösségi közvetítõk képzésével csoportokat alakítanak a kerületekben, ahol az embereket megtanítják a kreatív konfliktuskezelésre és az erõszak elkerülésére.
A siker egyik példája a taxisofõrök közötti erõszak csökkenése az egyes városrészekben. Az 1994-es választás elõtt az egymással versengõ taxisofõrök között sajátos törvények uralkodtak, a jobban jövedelmezõ útvonalakért a lövöldözések napirenden voltak. Ma, a helyi közvetítõk segítségével a taxisok megszervezték útvonalaikat és csoportjaikat, és az erõszak jelentõsen csökkent.
A gyerekekkel és a fiatalokkal végzett munka is része a QPC erõszak-megelõzõ tevékenységének. Ennek keretében folyik a Békére Nevelési Program a helyi iskolákban. Célja az, hogy segítsen egy változó és kiengesztelõdõ társadalomban a diákoknak és a tanároknak, hogy újra képessé váljanak a kapcsolatteremtésre, felfedezzék az ehhez szükséges értékeket és a demokráciában megtalálják a helyüket. A QPC munkacsoportokat szervez a tanárok számára, hogy konstruktív és erõszakmentes módon megtanulják a konfliktusok és a nézeteltérések kezelését. A bizalom kiépítése a tanár-diák viszonyban, az osztályok vezetése és a tanulás módszertana is része e munkacsoportok programjának. A QPC nagyra értékeli a tapasztalt vendégtanárok segítségét a programban, így John és Diana Lampen, az angliai kvéker házaspár munkáját, akik a QPC tanári karával együtt munkacsoportokat vezettek 1996-ban.
Nagy szükség van rá, hogy az iskolákban ezekkel a témákkal foglalkozzanak. A jelenlegi problémák egyik gyökere a fehérek és nem-fehérek tanulási lehetõségeinek régebbi egyenlõtlenségeiben rejlik. A fekete dél-afrikaiak többsége alacsonyabb szintû iskoláztatásban részesült, és néhány fiatal csak hellyel-közzel járt iskolába, így tiltakozva az apartheid államvezetés fajüldözõ oktatási politikája ellen.
Ifjúsági programja keretében a QPC szünidõs gyermek és ifjúsági tevékenységeket szervez 5-17 éveseknek. A résztvevõk olyan témákat vitatnak meg, mint pl. a szexualitás és a demokrácia. A QPC vegyes ifjúsági táborokat is szervez, bár a fehér gyermekek meghívása az ilyen táborokba még mindig nehézségbe ütközik. Az egyik táborban színtársulat alakult "Szivárvány Ifjúsági Csoport" néven. Egy maguk írta színdarabot adtak elõ a nõk zaklatásáról és a bandákról.
"Kiengesztelõdés és Újjáépítés" egy másik QPC program neve, amely a dél-afrikaiak számûzetésbõl való visszatérésének nehézségeivel foglalkozik. Miután visszatértek, családjuk gyakran felemlegeti nekik: "Amíg te biztonságban és jól éltél valahol máshol, addig mi szenvedtünk az apartheid alatt." A QPC segít ezeknek a családoknak, hogy megértsék, milyen sokkot jelent egy megváltozott Dél-Afrikába való visszatérés.
Kilátás a jövõre
A QPC kb. tíz éve mûködik. Maga Sax már hét éve dolgozik a városi kerületekben, és még soha nem támadták meg. Ennek ellenére úgy hiszi, hogy sem az erõszak problémája, sem az országban uralkodó általános helyzet nem fog alapvetõen megváltozni az elkövetkezõ néhány évben. Az 1999-es választásokon az emberek a kerületekbõl megpróbálnak majd politikai hatalomhoz jutni, de nincsenek igazán felkészülve erre a feladatra, habár sokan közülük igen jó szándékúak.
Sax a jövõben sok kihívást lát: "A fehérek félnek attól, hogy mi fog történni Dél-Afrikában. Nem tudják biztosan, mit jelent majd számukra az új Dél-Afrika. Általában a dél-afrikaiak nagyon vallásosak, mégis, keresztény hitük ellenére félnek a fekete afrikaiak vagy ún. színes mozgalom felé a kiengesztelõdés elsõ lépését megtenni. Nehéz megváltoztatniuk megszokott hozzáállásukat és magatartásukat ezzel kapcsolatban."
Még bizonyára hosszú a továbbvivõ út. A dél-afrikaiaknak olyan emberekre van szükségük, akik azon munkálkodnak, hogy legyõzzék a társadalmi megosztottságot az országban, megelõzzék az erõszakot és helyet adjanak a kiengesztelõdésnek. Amikor eljöttem a QPC-bõl, még egyszer szemembe ötlött a jelmondat: "A béke csoportos erõfeszítés."
Christian Hohmann
Erõszakmentesség Dél-Afrikában - Gandhi öröksége
Dél-Afrikában az erõszakmentességnek hosszú története van, és elválaszthatatlanul kötõdik Mahatma Gandhi életéhez és tanításához.
A faji megkülönböztetésrõl szerzett tapasztalatai alapján Gandhi kifejlesztette a dél-afrikai politikai igazságtalanság elleni erõszakmentes ellenállás alapelveit és módszereit. Már az I. világháború elõtt is vezetett erõszakmentes megmozdulásokat az indiaiak megkülönböztetése ellen.
1952-ben egyik tanítványa, Albert D. Luthuli az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke lett. Az ANC 1912-es megalakulásától kezdve azért küzdött, hogy erõszakmentes ellenállással válaszoljon a növekvõ faji megkülönböztetésre. Az 1960-as évek elejéig az ANC-tagok hittek benne, hogy az apartheid kormány növekvõ erõszakossága és elnyomása ellenére javítani lehet a helyzeten erõszakmentes eszközökkel.
Ennek a reménynek a sharpville-i mészárlás vetett véget 1960. március 21-én. 69 ember halt meg, és több száz megsebesült, amikor a rendõrség tüzet nyitott egy gyûlölt törvény ellen békésen felvonuló tömegre Sharpville-ben, Johannesburg mellett. Ez a mészárlás megfélemlítette a nemzetközi közösséget, és az ANC arra kényszerült, hogy feladja erõszakmentes elveit. Ezután a fekete dél-afrikaiak úgy érezték, hogy az apartheid állam erõszakosságára az egyetlen válasz a " felszabadított, forradalmi erõszak az elnyomott feketék részérõl".
Christian Hohmann