Jó hírek Rómából?

Új utak a Bokor és a katolikus egyház számára

Tizenöt évi tárgyalás után a Vatikán Bulányi György atyát, a magyarországi Bokor katolikus bázisközösségi hálózat alapítóját felmentette az eretnekség vádja alól. A 79 éves páter 1997. október 19-én mutathatta be a másfél évtizedes tilalom megszüntetése utáni elsõ nyilvános miséjét a pesti piarista kápolnában.
1964-ben a Vatikán fauszti megegyezést kötött Magyarország kommunista vezetésével, hogy megszûnhessen az állam által folytatott vallásüldözés. A Vatikán ígéretet tett arra, hogy a papokat és a hívõket "a helyes úton" tartja, amint azt a magyar állami vezetés elõírja. Bulányi eddigre már túl volt egy nyolcéves börtönbüntetésen, ennyit kellett ugyanis letöltenie az életfogytiglanból, amire vallásos tevékenysége miatt ítélték. A fauszti megegyezés nyomán új kálvária várt rá, ezúttal a katolikus anyaszentegyház részérõl számíthatott üldözésre.
1981-ben eretnekség vádjával áll a magyar egyháztörténet elsõ inkvizíciós bizottsága elõtt. Egy évvel késõbb megtiltják neki, hogy Magyarországon nyilvánosan papként mûködhessen, ügyét pedig átadják a római Hittani Kongregációnak.
A Kongregáció 12 pontból álló nyilatkozatot állított össze a 2. Vatikáni Zsinat dokumentumából, hogy azt Bulányi aláírja. Bulányi atya azonban a 12 ponthoz egy tizenharmadikat is hozzá kívánt fûzni, amely a lelkiismereti szabadságról szólt, s ugyancsak egy idézet volt a zsinati dokumentumból. Az így kiegészített nyilatkozatot alá is írta 1985-ben. A Vatikán és nyomában a magyar püspöki kar az aláírt nyilatkozatot csak 1997-ben fogadta el. A katolikus egyházi vezetés és a hivatalos egyházi sajtó "a tékozló fiú visszatéréseként" mutatta be a történteket. A püspöki kar számára oly zavaró és kínos konfliktus tehát látszólag lezárult, de nem azért, mert a hivatalos egyházi vezetés rugalmasabb vagy haladóbb lett.
A Bokor közösséghálózat tagjai különbözõképpen ítélik meg ezt az új fordulatot, alapítójuk rehabilitálását: "Bárcsak ne írt volna alá Gyurka testvérünk mást, mint a hegyi beszédet. Az egyházi hierarchia megbocsátónak és elfogadónak tünteti fel magát, pedig hamis az az elismerés, amelynek feltételeit elfogadtatja velünk. Prófétai hivatásunknak nincs szüksége ilyenfajta elismerésre. Jézus maga sem törekedett erre." Ez a keserû hang, egy Bokor-pap véleménye, aki szintén szenvedett büntetést ettõl a hierarchiától, jól kifejezi azoknak az álláspontját, akik szkeptikusan ítélik meg ezt a fordulatot. Hiszen ha Bulányit és a Bokor-mozgalmat formálisan el is fogadják, nem várható, hogy a Bokor sorsában vagy a Bokor és a hierarchia kapcsolatában gyökeres változás várható. Csak egy újabb ok, hogy megossza és az eddig a hierarchia rosszallása miatt távolmaradókkal felhígítsa a mozgalmat. Magát a Bokrot úgyis annyira lejáratta ez a hosszú idõn át húzódó konfliktus, hogy évtizedek kellenek a gyógyuláshoz és az elfogadáshoz. Az a veszteség pedig, amely a nyilvános papi mûködéstõl eltiltás miatt érte Bulányi hivatását és munkáját, soha nem pótolható.
Más Bokor-tagok dinamikusabbnak látják a jövõt: ha formális is a Bokor elfogadása, ez segíteni fog, hogy a Bokor értékei beilleszkedjenek a katolikus egyházba. A konstantini, azaz államegyházi történelmi korszak után - az elsõ korszak, az õsegyházi, sohasem létezett Magyarországon - a magyar katolikus egyház újabb korszakba lép, a fogyasztói társadalomban létezõ szolgáltató egyház ideje következik. Ez a változás máshol már lezajlott, Nyugat-Európában az egyéni szabadság, a Harmadik Világban a szociális igazságosság hangsúlyozásával.
Abbeli fáradozásában, hogy ezen értékeket - az egyéni szabadságot és a szociális igazságosságot, amelyek nem népszerû témák Kelet-Európában - megvalósítsa, a Bokor megkísérelt elérni egy negyedik fokozatot, a holisztikus egyházét, amely a harmóniára és a fenntartható, felelõs életre teszi a hangsúlyt. Arra törekedett, hogy a globális problémákra, az erõszakmentesség és a nem-anyagi fejlõdés kínálta lehetõségekre, a világi hatalom és a fogyasztói gondolkodás elutasítására hívja fel a figyelmet. Nem is csodálható, hogy ezen eszmék képviselése konfliktusokat okozott egy akkor még javában konstantini egyházon belül.
Most, hogy Róma elfogadta a 13 aláírt pontot, a magyar egyházvezetés kénytelen igazodni "Európához", és egy szociális problémákra érzékeny Vatikánhoz. Nem könnyû ez az alkalmazkodás, de abba az irányba mozdítja a magyar katolikus egyházat, amerre a Bokor által már régen felfedezett értékek mutatnak. Remélhetõ például, hogy az erõszakmentesség mint érték elfogadásával a katolikus püspöki kar visszavonja 1986-ban tett és 1990-ben megerõsített nyilatkozatát a lelkiismereti megtagadók ellen, és a katonaságmegtagadást emberi jogként elismeri.
A magyar katolikus papság elöregedésével a katolikus egyház veszít hatalmából. Ez megkönnyítheti a Bokor reintegrációját, visszailleszkedését. Azonban a Bokornak is folytatnia kell a küzdelmet és a keresést, hogy a magyar katolikus egyháznak segíthessen jézusi egyházzá válni, olyanná, amely válaszokat tud kínálni az emberiség jelenlegi globális problémáira.
Simonyi Katalin