Dokumentáció - Hivatalos nyilatkozatok kivonatai
A különbözõ beszámolók elõtt néhány idézet következik a gráci dokumentációból.
A zárónyilatkozat kérhetõ irodánkból.

A bázisszövegbõl
Keresztény tanúbizonyságok a kiengesztelõdésért
Kiengesztelõdés - Isten adománya és az új élet forrása

Ez a bázisszöveg alkotja az alapját a gyakorlati megvalósítási javaslatoknak. Mindkét dokumentumból idézünk a negyedik tématerülethez kapcsolódva (kiengesztelõdés a népek között és a konfliktus legyõzésének erõszakmentes formái).

Kiengesztelõdés és békepolitika
(A29) A politika a kiengesztelõdés színtere. Síkraszállunk biztonsági koncepciók kifejlesztéséért, amelyek egész Európát átfogják és megakadályozzák, hogy e kontinens a világ más részeire veszélyt jelentsen. Európában a közös demokratikus intézmények fejlõdése, a politikai és gazdasági együttmûködés erõsíti a stabilitást és csökkenti a konfliktusveszélyt. Másrészt, ha Európa egyes részein megszûnik a biztonság, a régi feszültségek politikai manipulációjának lehetõsége növekedne. Az európai intézményeknek a kiengesztelõdés eszközeivé kell válniuk, és Európa elválasztó határok nélküli megteremtését kell hogy szolgálják, ahol a biztonság együttmûködéssel és nem elrettentéssel érhetõ el. Megerõsítjük a bázeli nyilatkozatot, mely szerint "országainkban vagy kontinensünkön ... nem olyan a helyzet, amely erõszak bevetését igényelné vagy igazolná". (Nr.61) Szilárdak vagyunk abbeli meggyõzõdésünkben, hogy a népek kiengesztelõdése lehetséges, még akkor is, ha ezzel a szóval olyan gyakran visszaélnek. Ezért támogatjuk önkéntes szolgálatok kialakítását
és követelését az igazságosság, a béke és a teremtés megõrzése érdekében.

A gyakorlati megvalósítási javaslatokból

4.1. Javasoljuk az egyházaknak, hogy az európapolitikai fejlõdési folyamatok vitáján intenzíven vegyenek részt, hogy a közös cselekvés eszközeivé váljanak és a meglévõ intézményeket megerõsítsék.

Indoklás: Az európai intézmények (OSZE, Európa Tanács, Európai Unió) a politikai újrarendezés motorjai Európában. Ha az egyházak nem zárkóznak el ettõl a folyamattól, közös kezdeményezésekre, folyamatos tapasztalatcserére és az európai fejlõdés állandó analízisére lesz szükség. Különösen is érinti ez azon törekvéseket, amelyek a fegyverkereskedelmet korlátozza (pl. egy európai viselkedéskódex által) és a taposóaknák elõállítása, exportálása és alkalmazása elleni tiltakozást.

4.2. Szeretnénk arra kérni az egyházakat, hogy aktív és hathatós szerepet vállaljanak a konfliktusok békés megoldásánál (pl. Észak-Írország, Ciprus), valamint a háborús összeütközések utáni béke- és kiengesztelõdési folyamatoknál (mint pl. Boszniában, Horvátországban, Szerbiában, Csehországban stb.)

Indoklás: A kiengesztelõdési megbízás felszólítja az egyházakat, hogy támogassanak minden olyan törekvést, amely megelõzi az erõszak alkalmazását, vagy gyógyítja következményeit. Ide tartoznak a konfliktuselemzések különbözõ formái, segítségnyújtás az újjáépítésnél, és azon fáradozás, hogy a hazatérõ menekülteknek emberhez méltó újrakezdési lehetõségük legyen.

4.3. Javasoljuk, hogy az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) tagegyházaival támogassa a kezdeményezések, az intézmények, a civil és képzési központok, a közösségek béke- és kiengesztelõdési folyamatának tapasztalatcseréjét.

Indoklás: Az erõszakmentesség kultúrájának fejlõdése képzési folyamatokat igényel, amelynek során a helyi tapasztalatok a nemzetköziekkel összekapcsolódnak. Megfelelõ képzési programokra van szükség különösen a fiatalok, de a katonák és a politikusok számára is.

4.4. Javasoljuk, hogy a KEK és a CCEE egy állandó bizottságot hozzon létre a konfliktusok elemzésére és feldolgozására. A bizottság kezdeményezzen kiengesztelõdési folyamatokat és keresse annak lehetõségeit, hogy a szakképzettség a civil konfliktusfeldolgozáshoz európai szinten intézményesüljön.

Indoklás: Globális, de több helyen nemzeti szinten is tárgyalják a civil konfliktusfeldolgozás és -megoldás intézményesítésének tervét. Nagyon fontos, hogy az egyházak ebben a folyamatban intenzíven részt vegyenek, ezzel szavahihetõségüket igazolják, és ebben a tekintetben mindenki számára egyértelmû jellé váljanak. A békeszakszolgálat közös keretfeltételei segítenének abban, hogy a bázeli felajánlást teljesítsék, béke-(salom) szolgálatot hozzanak létre.
****************
Háttéranyag a gyakorlati megvalósítási javaslatokhoz
Ennek a négy javaslatnak közelebbi megértéséhez és elmélyítéséhez közöljük rövidített formában a gyakorlati megvalósítási javaslatok megfelelõ háttéranyagait.
Elkötelezõdés a kiengesztelõdés mellett a népeken és nemzeteken belül és azok között; a konfliktuslegyõzés erõszakmentes formáinak erõsödése
1989 utáni tapasztalatok
(B33) A nagy világháború elmaradt, igaz, a nagy béke is. A félelem okai - hogy Európa átalakulhat egy atomizált pokollá -, csökkentek. Ehelyett azonban visszatért a konvencionális háború Európába, elképzelhetetlen brutalitás, rablás, erõszak, népirtás, "etnikai tisztogatás" kíséretében. Az összbenyomás komorabb az éhezés, és a menekültek nyomorának képei által, amelyek a világ többi részérõl érkeznek hozzánk. Még mindig felhasználja a politikai hatalom érdekei érvényesítésének és biztosításának eszközéül a háborút. A legtöbb ember ebben a helyzetben tehetetlennek és tanácstalannak érzi magát. Sok keresztény tûnõdik azon, hogy mit jelent mindezzel szemben az erõszakmentesség elõnyben részesítése. Ezért megerõsítjük Bázelhez csatlakozásunkban: össze kell fognunk azért, hogy országainkban és kontinensünkön ne legyen olyan a helyzet, hogy erõszakot kelljen alkalmazni. Ezért mindenekelõtt szükség van egy koherens és következetes békepolitikára. A meglévõ intézmények (EU, NATO, Európatanács, OSZE) szintjén az lenne célszerû, hogy feladataik megváltozását megvitassák egy jövõorientált, összeurópai biztonság- és békepolitika fényében. Az intézmények bõvítése nem provokálhat újabb feszültségeket, nem gátolhatja az Európát átfogó, OSZE biztonsági koncepciót. A leszerelési politikához következetesen kell ragaszkodni. A békepolitika feladata ma a konfliktusok megelõzése, a megértés bizalommal teli kultúrájának támogatása. Ehhez különösen a polgári szervezetek, a békeszolgálatok és az egyházak tudnak döntõen hozzájárulni.
Az egyházak szerepe a konfliktusokban
(B34) Az erõszakos konfliktusok többségénél a gazdasági, társadalmi és politikai okok mellett etnikai és vallási tényezõk is döntõ szerepet játszanak, mégpedig a konfliktus folyamatának minden fázisában. Éppen a polgárháborúknál, amelyek rendszerint embertelenségükrõl ismertek, nehéz a különbözõ erõk együttmûködését és politikai funkcióját átlátni. Az egyházi és a felekezeti közösségek magatartása sem mutat egységes képet. Egy valláson vagy egyházon belül ugyanarra a konfliktusra vonatkozóan ellentétes vélemények alakulnak ki. Így válnak a vallások és az egyházak a probléma részeivé. Egyre fontosabb lesz a sokszor tisztázatlan vallási, egyházi, népi és nemzeti viszonyokra irányítani a figyelmet és különösen a vallási és etnikai identitás közötti kapcsolatról gondolkodni, valamint az így kapott eredményekbõl gyakorlati következtetéseket levonni. A semleges közvetítés elismert módszerének segítségével mindenki, aki a konfliktusban érdekelt, köteles helyzetét tisztázni. Ez a konfliktus elején a helyzet kiélezõdésének elkerüléséhez vezethet. A vallások és az egyházak hitelessége abban mérhetõ le, hogy a konfliktusok elején a problémamegoldáshoz hozzájárulnak-e. A kiengesztelõdési feladatuk már itt elkezdõdik és nemcsak akkor, amikor a konfliktus katonai illetve erõszakos fázisa véget ért.
A polgári konfliktusmegoldások növekvõ jelentõsége
A szuverén államok közti klasszikus háborúk a második világháború óta jelentõsen csökkentek. Ehelyett azonban az erõszakos konfliktusok száma a törvényes fegyveres erõk részvételével vagy anélkül, egy államon belül, vagy határait átlépve igen megnövekedett. Ebbõl a ténybõl két biztonság- és békepolitikai következtetés vonható le. A fegyveres erõk nemzetközi integrációja a jövõorientált katonai és biztonságpolitika fontos eszközének bizonyult. A konfliktusmegelõzés jelentõségét és a konfliktusfeldolgozás nem katonai eszközeit és intézkedéseit nem szabad háttérbe szorítani, hanem a politikai cselekvések középpontjába kell helyezni. Mivel a nemzetközi jog a támadó háborút tiltja és a védekezõ háborút korlátozva engedélyezi, minden jogilag és erkölcsileg elfogadható biztonságpolitikának arra kell irányulnia, hogy megszüntesse a nemzetállamok saját háborúskodását. Ellensúlyozásként a globális és regionális kollektív biztonsági rendszereknek (UN, NATO, OSZE,.Európatanács) erõsödniük kell, különös tekintettel békefenntartó és békét követelõ feladataikra.
A konfliktus megelõzése és erõszakmentes elsimítása
(B36) Az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapnak a konfliktusmegelõzés és az erõszakmentes egyeztetés eszközei. A katonai összeütközések legújabb példái Európán belül és kívül azt mutatják, hogy a nyílt erõszakalkalmazás után a külsõ intervenció különösen nehéznek bizonyul. Békepolitikailag nagyon fontos, hogy ezt a veszélyt idõben felismerjék és felkészüljenek rá. Ez a klasszikus diplomácia alapvetõ feladata. Sürgõsen ki kell egészíteni ezt gyakorlatilag a nem állami, civil társadalmi jellegû politika eszközeivel. Itt kapnak az egyházak jelentõs szerepet. Nemzeti és nemzetközi szinten is össze vannak kötve. Az ökumenikus közösség egyfajta "szeizmográf", amely a társadalmi megrázkódtatásokat regisztrálja, információkat gyûjt és döntõ helyeken irányít. A válságos helyzetekben aktív tud lenni és aktívnak is kell lennie egyházi diplomácia formájában, vagy aktív erõszakmentes, demonstratívan szimbolikus akciókkal.
Ökumenizmus és a népek közti kölcsönös megértés
(B37) Az elsõ világháború után létrejött a Gyakorló Kereszténység Mozgalma, azzal a céllal. hogy az egyházak kudarcából tanuljon és a népek közti kölcsönös megértés szolgálatába kezdjen. Ténylegesen kialakult az ökumenikus kapcsolatok hálózata a személyek, közösségek és egyházak között, amely a második világháború alatt és késõbb is a hidegháborúban a szakadékot áthidalta az egymással ellentétbe került felek, táborok között és pótolhatatlan szolgálatot nyújtott. Ma ezrek hálózata létezik Kelet- és Nyugat-, Észak- és Dél-Európa közösségeinek kapcsolatából. Számos egyházi laikusszervezet vállalt szerepet a népek és egyházak közti megbékélésben. Ezek a tevékenységek képezik az ökumenikus elkötelezõdés alapját az európai kiengesztelõdési folyamatban. Számítaniuk kellene az egyházak elismerésére és a nyilvánosságra. Ugyanígy az Egyházak Ökumenikus Tanácsa, az Európai Egyházak Konferenciája, az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa azon fáradozik, hogy az európai konfliktusterületeken közvetítsen. Mindez arra a tántoríthatatlan meggyõzõdésre utal, hogy a népek Istenhez tartozása átlépi a népek közti határokat, és az ökumenikus közösségek - melyek Krisztus Teste egységének látható megnyilvánulásai - számára a nemzeti és etnikai lojalitás másodlagos.
Az egyházak feladata az áldozatokért és a barbársággal kapcsolatban
(B38) A nemzeti és etnikai konfliktusoknak leginkább gazdasági és politikai háttere van, de vannak jellegzetesen identitáskonfliktusok is. A békekutatásban ez azt jelenti, hogy különösen nehéz ellenõrizni és elsimítani ezeket, mert az identitásokról nem vagy alig lehet tárgyalni. (...) A saját identitás elvesztésétõl való félelemnél döntõ szerephez jutnak a történelmi emlékek, a kollektív traumák, a nemzeti mítoszok, amelyek az identitáskonfliktusoknak a politikától messzenyúló kulturális dimenziót adnak. Az erõszak, amely a személyek és a csoportok identitása ellen irányul, szükségszerûen barbár formákat ölt. (...) Ahol ez történik vagy történt, az egyházaknak egyértelmûen az áldozatok mellé kell állniuk, hogy a méltóságukat megvédjék, vagy segítsenek nekik a méltóságukat visszaszerezni. Az egyházaknak - a szó betû szerinti és átvitt értelmében - olyan teret kell az áldozatok számára biztosítani, ahol sérelmüket, elkeseredéseiket halkan, kiabálva vagy panaszkodva Isten elé vihetik, vagy másoknak elmesélhetik. Az elsõ szó mindig az áldozatokat illeti meg, csak aztán várhatják el a tettesek is a meghallgatást. Természetesen erre is szükség van. Mert senki nem veszti el az igényét arra, hogy megfelelõen bánjanak vele. Az egyházak nem ítélkezhetnek sem a háborús bûnök, sem más bûnök esetében, amelyeket egy diktatúra idején követtek el. Az áldozatok és a tettesek lelkigondozásában viszont segíthetnek, és annak elérésében, hogy a nemzeti és nemzetközi igazságszolgáltatás által a bûntettet jog szerint kezeljék. Az egyházaknak azért kellene síkra szállniuk, hogy nemzeti és helyi szinten igazság- és kiengesztelõdési bizottságokat hozzanak létre és a munkájukhoz szükséges intézményes kereteket biztosítsák.
Békeszolgálat
(B39) A bázeli találkozó megfogalmazott egy alapelvet, amely a jövõbeni békepolitika vezérelve kellene, hogy legyen: Az erõszakmentességet aktív, dinamikus és konstruktív erõként kell értelmezni, amely az ember feltétlen tiszteletébõl ered (Nr.86.). Ebben a szellemben kell minden cselekvést segíteni, a kiengesztelõdés útját megnyitni. Az erõszakmentesség Jézus Krisztus tanításának és tanúbizonyságának lényeges része. A gyilkoló erõszak megtagadása minden egyház tiszteletét és segítségét megérdemli. Ez érvényes arra a konstruktív szerepre is, amelyet a nõk tanúsítanak a béke- és a kiengesztelõdési folyamatokban. Az egyházak elkötelezõdése a nem katonai konfliktusmegoldások, a megelõzõ intézkedések és a politikai, társadalmi, etnikai vagy vallási feszültségek területén végzett kiengesztelõdési munka mellett sok embert igényel, akik az erõszakmentes konfliktusfeldolgozás alaptartalmában és módszerében képzettek. Ezért kezdeményezték Bázelben, hogy az egyházak ökumenikus "salom" (béke) szolgálatot kezdjenek el, hogy a férfiaknak és a nõknek lehetõségük legyen feladatot vállalni a népek közti megértés szolgálatáért (vö.Nr.80). Néhány kezdeményezés felvállalta ennek a javaslatnak a valóra váltását. De most itt az idõ, hogy az egyházak a meglévõ tapasztalataik alapján megteremtsék a keretfeltételeit annak, hogy a békemissziók (Peace Teams), a békeszolgálatok (Peace Ministries) és a polgári békeszolgálatok (Civil Peace Services) kiképzésére és munkájára szélesebb körben lehetõség legyen. Ilyen szolgálatokat a katonáskodás helyett is kellene engedélyezni. Ez egy reális perspektíva számunkra, hogy a következõ években minden európai országban egyházi központok alakuljanak, amelyek a gyakorlati kiképzés mellett a spirituális gyakorlatot is szolgálják az erõszakmentesség területén.

Egy küldött beszámolója
A Church and Peace vezetõségének tagjaként felajánlottam az utolsó ülésen, hogy részt veszek a gráci találkozón mint "küldött képviselõ". Emellett "az alternatívák az erõszakról" program is érdekelt. Christa Voigt volt az útitársam, aki a hadiadó-megtagadás nemzetközi kezdeményezését képviselte.
Barátságos volt a fogadtatás a repülõtéren. Nem kellett sokáig várni sem a konferencia anyagának kiadására, sem a várostérkép-információnál, szállásunkat is probléma nélkül megtaláltuk a központ közelében. Ott is szívélyesen fogadtak. Szállásadónõnk érdeklõdõ beszélgetõpartnernek bizonyult, jóllehet szembenállt a mi gondolatvilágunkkal és programjainkkal.
A találkozón való részvétel különbözõ kategóriák szerint történt, amelyet a névtáblán szereplõ színrõl lehetett felismerni. Rózsaszín volt az egyházak küldötteinek jele, sárga az egyesített csoportok küldötteinek, és szivárvány a bázisból érkezõknek.

Nyitás
A nyitó plenáris gyûlésen minden felekezettõl nagy számban hangzottak el beszédek. Minden elõadó nagyon hosszan beszélt. Az én emlékezetemben csak hangok maradtak meg ebbõl. Emlékezetessé vált azonban számomra az ortodoxok érzékenysége különösen a római katolikus egyház tevékenységével szemben, akiket prozelitáknak neveztek és kritizáltak.
Nagyon sajnáltam, hogy a dél-afrikai Egyháztanács fõtitkárnõje, Brigalia Hlope Bam beszédét csak a végén tarthatta meg, amikor már nagyon kevés idõ maradt. Az õ hozzászólása: "A kiengesztelõdés - új harc az életért, amelyet megtanulhatunk Dél-Afrikától" -, egy új híd lehetne a küldöttek és a bázis kezdeményezései között. Ez volt az egyetlen olyan elõadás, amely az igazság- és megbékélési bizottság gyakorlatban végzett kiengesztelõdési munkáját mutatta be a gyûlésen.
Mély benyomást keltett bennem a megnyitó ünnepségen a Szabadság-téren a lelkésznõ prédikálása, aki a következõ meglepõ mondattal kezdte beszédét: "Európa állapotos." Elõadta az ikrek párbeszédét, "a félelemét és a reményét", amelyek különböznek egymástól, mégis elválaszthatatlanok. Szembeállította velük Jézus Krisztust, aki a kiengesztelõdést testesítette meg. Figyelmeztette az egyházakat, hogy gondolják meg, egyikük sem tud egyedül üdvösséget hozni, csak Krisztus kiengesztelõdése által. Négy fiatal tanúbizonysága a kirekesztettségrõl európai kisebbségiként a társadalmukban további konkrétumokat nyújtott a "kiengesztelõdés" témában.

Egy küldött perspektívája
A találkozó témáját a dialógus-fórumokon és a munkacsoportokban 6 altémában beszéltük meg. Egy altémát elõre kellett kiválasztani. A fórumok látogatottak voltak, de a küldöttek részvétele sok kívánnivalót hagyott maga után. Fõleg az ortodox képviselõk hiányoztak - a munkacsoportokban is. Ezt részben nyelvi okokkal is lehet magyarázni, mert a fordítás oroszról és oroszra (vagy más keleti nyelvre) nem volt olyan magától értetõdõ mint az angolfordítás. Az én csoportomban két ortodox pap volt, az egyik közülük folyékonyan beszélt németül, mégis keveset kommunikált a csoporttal vagy egyénekkel. Én tehát kevés dialógust folytattam az ortodoxokkal.
A fórumok tele voltak információkkal, néha párbeszédes közlésekkel, amelyek tulajdonképpen a "dialógus-fórum" elnevezést igazolták. Sokszor a bevezetõ elõadások olyan hosszúak voltak, hogy a közönség reagálására az ún. szóvivõk által (ez egy jó ötlet volt) kevés idõ maradt. Tekintve, hogy a küldöttek már egy hosszú délelõttön részt vettek, a délutáni 15-18 óráig tartó idõszak megerõltetõen hosszúnak tûnt nekem. Talán ez az oka annak, hogy néhány küldött távol maradt?

Plénum
A befejezõ plenáris üléseken a záró üzenet kidolgozása nagy hatással volt rám. Elbûvölt, hogy egyrészt milyen gyorsan tudtak emberek módosításokat javasolni egyes pontokhoz, másrészt a szerkesztõségi csoport ezeket milyen gondosan dolgozta át és másnap már elõterjesztette.
A Harmadik Európai Ökumenikus Találkozón szeretném, ha a plenáris üléseken több interakcióra kerülne sor. A küldötteknek több idõt kellene hagyni, hogy a bázis javaslatait és gondolatait megvitathassák. Annak a problémának a megoldására, hogy a kevésbé motivált küldöttek hogyan lehetnének aktívabbak, egyelõre nincs javaslatom.
Ute Caspers

Grác: Egy sokszínû város és találkozóhely
A környék csodálatos: szép osztrák város, amely egy gyors folyó két partján terül el; egy régi vár magasan egy dombon, ahonnan rálátni a nyüzsgõ piactérre; sok szép régi templom.
Az állomástól rövid villamosúttal elértük a vásárteret, a központot, ahol a rendezvények és a kiállítások nagy része volt. Sok helyre volt szükség a több mint 10.000 küldött és résztvevõ számára. 500-an jöttek Nagy-Britanniából és több mint 1000 ember Romániából. A konferencia plenáris üléseire egy nagy csarnokban került sor, ahol igény szerint fordítottak angolra, németre és franciára. Az elõadásokat I. Karekin, katholikosz Örményországból, Daniel érsek Romániából, Dr. Brigalia Hlope Bam Dél-Afrikából, a bibliai tanulmányokat pedig Michael Doe püspök és Abiola atya Nagy-Britanniából és még sokan mások tartották. Ezek a beszédek sok bölcsességet tartalmaztak, amelyeken sokat lehetett elmélkedni. A plenáris beszámolók nagyon érdekesek voltak, igaz, nem volt könnyû egy ilyen óriási teremben és ilyen sok emberrel beszélgetni.
A hivatalos gyûlések, amelyeknek célja az üzenet megfogalmazása volt, csak egy részét képezték az egyébként kreativitásban gazdag nyilvános vitáknak. Az "Agora" egy nagy piactér volt, ahol a békéért és a kiengesztelõdésért dolgozó vendéglátó szervezetek anyagaikat szavakban és képekben kiállították, munkatársaik pedig rendelkezésre álltak beszélgetni, eszmecserét folytatni. Az itt megjelent megszámlálhatatlanul sok szervezet közül néhány: European Pilgrimage 2000, Keston Institute, Corrymeela Community, Christian CND, Mission Centre of Slovenia, Pax Christi...
Az ökumenikus falu szintén egy találkozóhely volt, ahol 60 csoport a téren felállított színpad körül - mely zene, tánc, ének, elõadások számára adott helyet - 4 sátorban mutatta be munkáját. Mindegyik sátrat az igazságosság, a béke és a teremtés megõrzése egy-egy aspektusának szentelték, és mindenhol élénk tapasztalatcsere folyt. Szemben volt még egy kávézó is, ahol egy kicsit lazíthattak és felfrissülhettek a résztvevõk.
Kicsit messzebb, a folyó másik oldalán volt a Béke Ház (Peace House), ahol nyilvános viták (hearing) és csoportmunkák (workshop) voltak egész héten különbözõ, a kiengesztelõdéssel kapcsolatban álló témákról. Majdnem minden este Stephen és Hilary Tunnicliffe a "A híd" (The Bridge) címû zenés elõadását mutatták be. A Church and Peace és számos más szervezet kínálta különbözõ helyeken az írásait, irodalmát.
"A vendégszeretet házában" a faji gyûlölet legyõzése, a vendégmunkásokkal és menekültekkel szembeni vendégszeretet témája volt a középpontban. A programok között szerepeltek színdarabok, játékok, nemzetközi konyha, és több kiállítás. "Észak-Írország kiengesztelõdése" az egyike volt a sok témának, amelyre nagy figyelmet fordítottak.
Volt még egy nagy ünnepi sátor, amelyet az istentisztelethez készítettek tekintettel a nagy embertömegre, és a helyi egyházak kisebb, túlzsúfolt istentiszteleteire. Az Istennel és emberekkel találkozás élménye gazdagító megtapasztalást nyújtott. Sok régi baráttal találkoztunk és sok új barátságot kötöttünk.
John Johansen-Berg
Newlink, 1997. nyár

A felhívás a kiengesztelõdésre sürgetõbb mint valaha
Nagy tömeg "árasztotta el" 1997. június 23-29. között Grácot, ezt a különösen vendégszeretõ várost, amelyet központi fekvése miatt választottak a Második Európai Ökumenikus Találkozó színhelyéül. 700 küldött érkezett a különbözõ egyházaktól - az ortodox, a baptista, a metodista, a katolikus, az anglikán és a mennonita, az örmény, a református és a valdens egyházaktól -, 10.000 vendég pedig Európa minden részérõl - Kelet-Európa közel 50 %-ából.
A Második Európai Ökumenikus Találkozó témája a kiengesztelõdés volt - a keleti egyházak javasolták feszültségekkel és konfliktusokkal teli történelmük alapján, melybõl a legvéresebb esemény Grác közelében, a volt Jugoszláviában történt.
A küldötteknek az volt a feladatuk, hogy készítsenek egy dokumentumot, amely magában foglalja az egyházak megegyezését és minden témát, amely a "kiengesztelõdés mint Isten adománya és az új élet forrása" üzenetébõl származik. A többi résztvevõt pedig nagygyûlésekre, csoportmunkára és kerekasztal beszélgetésekre hívták ugyanebben a kérdéskörben.
A Church and Peace különösen is hivatottnak érezte magát, hogy hozzájáruljon a témához, amely évek óta törekvései középpontjában áll. A Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége és a Pax Christi segítségével a Béke Házban széleskörû programot szerveztek. A programban az alábbiak szerepeltek: tanúbizonyság a kiengesztelõdésrõl, konkrét tervek mint az Egyházak Ökumenikus Tanácsának Programja az erõszak legyõzésérõl vagy a "Salomdiakónia", szemináriumok az erõszakmentes konfliktusmegoldásról, színház és zene, a kiengesztelõdésrõl bibliatanulmányok, erõszakmentes akciók és még sok más...
Gyakorlatilag lehetetlen teljes képet adni egy ilyen nagyszabású eseményrõl, ahol a résztvevõk választási nehézségekkel küzdöttek a programok gazdagsága miatt. Örültem, hogy az én választásomat a tolmácsolási feladatom a Béke Házban elejétõl fogva meghatározta.

Bibliatanulmányok
A közös reggeli imákon és a hozzákapcsolódó bibliatanulmányokon részt tudtam venni. Itt az volt az érzésem, hogy valóban Isten népének része vagyunk, akik idejöttünk, hogy õszintén hallgassuk Isten szavát, és hogy hitünket megélve otthon, a hétköznapokban hitelesebben élhessünk.
Az imára és a bibliatanulmányra kiválasztott szövegek napról napra közelebb vittek bennünket a kiengesztelõdés témájához. A különbözõ egyházakból jött szónokok képesek voltak arra, hogy egy exegézisre támaszkodva lelki üzenetet közvetítsenek és a mai világ számára egyértelmûvé tegyék a jelentését. A közös imák az óriási, erre a célra felállított sátorban napról napra megragadó élményt nyújtottak az összetartozás tudata, hogy egy Istenhez tartozunk, és az itt képviselt tradíciók sokszínûsége miatt. A különbözõ nyelveken való éneklés nagyban hozzájárult ehhez az érzéshez.

A Béke Ház
A Béke Házat összehasonlítva a vásárterület nyüzsgésével, amely a találkozón lévõ programok nagy részének színhelye volt, a "nyugalom szigetének" lehetne nevezni.
Amíg a fordítói kabinban ültem, abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy végighallgathattam a tanúbizonyságokat Európa és az egész világ kiengesztelõdési kezdeményezéseirõl. A bevezetõt Hildegard Goss-Mayr mondta, aki rámutatott az ellenségek közötti megbékélés alapjaira az Evangélium alapján.
Ami a tanúbizonyságoknál meglepett az a tartalmi egybeesés volt, függetlenül a háttértõl, hogy Észak-Írországról vagy az egykori Jugoszláviáról volt-e szó: Mindegyik konfliktusban lévõ fél ugyanazokat a dolgokat állította, mindegyik áldozatnak tekintette magát és azt gondolta, hogy "a másik oldalon" sokkal boldogabbak...
Trevor Williams, az észak-írországi ökumenikus Corrymeela közösség tagja mesélte, hogy az õ országában a demokratikus struktúrák és az egyházi munka megakadályozzák, hogy a helyzet olyan katasztrofális legyen, mint a Balkánon, habár a lelkészek néha úgy viselkednek, mint a "legidõsebb törzstagok".
A Corrymeela egy nyitott ház, ahol fogadják a konfliktusban lévõ feleket és segítik õket, hogy párbeszédet kezdjenek egymással. Ezeknél a találkozásoknál nagy hangsúlyt kap az, hogy mindkét fél elmondhassa saját fájdalmát (pl. a családban történt haláleseteket, amelyek a két fél ellenségeskedésébõl adódtak). A gyógyulás csak akkor lehetséges, ha az érintettek megtapasztalják, hogy a "másik oldal" hozzátartozói meghallgatják õket és együttéreznek velük.
A Balkánon történt dráma következtében számos ökumenikus jellegû kezdeményezés bontakozott ki: a Keresztény Információs Központ Zágrábban, az "Összefont kötél" Osijekben, és még sok más, amelyek az ellenségeskedés kezdete óta teológiailag és gyakorlatilag is munkálkodnak a lélek szintjén. Ivo Markovic, ferencesrendi szerzetes az egész háború alatt fáradhatatlanul dolgozott a kiengesztelõdésen Szarajevóban. Beszámolt arról, hogy a többi egyházi képviselõ meg nem értésébe ütközött, akik elbújtak a nemzeti hûségesküjük mögé és így nem érezték magukban az elhivatottságot, hogy hasonló módon a megbékélésen dolgozzanak.
Dél-Afrikában egy "Igazságbizottság" alakult, hogy az apartheid idején kezdõdött bûncselekményeket egyértelmûen nevén nevezze, hogy az egész ország - az egykori áldozatok és az egykori bûnösök - "közös emlékezetét" létrehozza, az ország jövõjét közösen kezdjék el tervezni és építeni. Az egyházak szerepe itt is döntõ ebben a folyamatban.
S végül, de nem utolsósorban kell megemlíteni a holland mennonita, Jana Postma megrázó tanúbizonyságát. Elmesélte a családja történetét: Több hozzátartozója kollaborált a nácikkal a második világháború alatt. Mit kell tenni, ha az ember rájön, hogy azok az emberek, akiket szeret, bûnösök? Hogyan reagáljon az ember a kérdésekre, amelyeket feltesznek neki? Lehetséges-e a kiengesztelõdés? Jana megosztotta velünk gondolatait a bátorságról és az õszinteségrõl, amelyeket leírt: megmondani nyilvánosan az igazságot, szembenézni a legkínosabb felfedezések fájdalmával, elkötelezõdni ma a béke és az igazságosság mellett, mivel nem lehet nem megtörténtté tenni azt, amit egy korábbi generáció elkövetett; segíteni azoknak, akiknek szükségük van a megbékélésre.
Tétováztam, hogy elutazzak-e Grácba, mert nem szeretem a tömegrendezvényeket. Egy istentiszteleten, ahol a mi területünkön lévõ egyházak több tagja a gráci találkozóért adott hálát, abban a tudatban imádkoztam, hogy az egyik legidõsebb békeegyházhoz, a mennonitákhoz tartozom és kértem, hogy a "többi" egyház a kiengesztelõdés küldöttének tudatára ébredjen.
Hogy a szívemben örömmel tértem haza Grácból, annak azok a tanúbizonyságok az okai, amelyeket napról napra hallottam és amelyek megerõsítettek abban, hogy minden egyházban vannak keresztények, akik tudatában vannak annak ,hogy a kiengesztelõdésen kell munkálkodniuk, aszerint élnek és megkezdték az új életet, melynek forrása Isten.
Ha mi kibékületlen szituációkban és látszólag megoldatlan konfliktusokban élünk is - és a gráci találkozó semmilyen megoldást nem adott teljes bizonyossággal világunk és közösségeink problémáira -, a megbékélés bibliai üzenete semmit sem vesztett aktualitásából. A felhívás, Isten küldöttének lenni - sürgetõbb mint valaha.
Marie-Noëlle von der Recke

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának programja: "Békét a városoknak"
Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa, megdöbbenve a világszerte egyre növekvõ erõszaktól létrehozta a "Béke a városoknak" programot. Bátorítani és támogatni kívánják azokat, akik azért dolgoznak, hogy az erõszak elterjedésének minden formáját, különösen a városokban, megakadályozzák. Sok példát lehetne itt említeni: a kezdeményezéseket Grácban, Rio de Janeiroban, Bostonban..., és az összefogásokat a helyzetelemzésben és a lehetséges megoldásokban.
Hatásos történeteket mesélt nekünk Jeffrey Brown, egy észak-amerikai lelkész. Beszámolt arról, hogy Bostonban évente fiatalok százait ölték meg és ezreket sebesítettek meg fegyverrel addig, amíg az egyházak felelõsei meg nem rémültek ettõl és el nem kezdtek gondolkodni a lehetséges megoldásokon. Néhány évvel ezelõtt egy széleskörû munkát kezdtek el, amelyet nemcsak az egyházak, hanem a városi tanács, az igazságügy, a társadalmi szervezetek és fõleg a fiatalok maguk támogattak.
A tízpontos tervezet magában foglalja többek között: egy fiatalokból álló banda "adoptálását" egy egyházi közösség által, az utcai evangélizációt a fiatalok körében, a fiatalok elkísérését a bírósági tárgyalásokra, a kábítószerfogyasztás megelõzését, a különösen veszélyeztetett városrészek felügyeletét és a gazdasági fejlõdést. Az eredmény több mint meggyõzõ: a fegyverrel megsebesítettek száma jelentõsen csökkent és több mint 21 hónapja Bostonban nem történt egyetlenegy gyilkosság sem.
Jeffrey Brown felszólított arra, hogy "lépjünk arra, amerre a teológiánk mutat" ("put your shoes where your theology is"), hogy megmentsünk egy generációt, amelyet néhányan már "reménytelennek" tartanak.
Marie-Noëlle von der Recke

Különbözõ népek erõszakmentes együttélésre nevelése
Ezt a munkacsoportot a Béke Házban Uli Sonn és Pete Hammerle vezette, a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége (IFOR) német ill. osztrák ágazatának tagjai, akik ezt a rendezvényt együtt szervezték. A résztvevõk Németországból, Ausztriából, Finnországból, Svédországból, Magyarországról, Hollandiából és Ruandából érkeztek.
A munkacsoport bázisa egy szerepjáték volt, amelyben a szereplõk az együttélés nehézségeit tapasztalhatták meg saját és más kultúrájú emberekkel. Felkészültek egy külföldi tartózkodásra idegen kultúrában és egy közös munkára különbözõ nemzetiségû emberekkel.
A játék menete a következõ volt: a résztvevõket két különbözõ csoportba osztották, az egyik Rantaba, a másik Malindi volt. Két teljesen különbözõ kulturájú terület értékeit, céljait stb. képviselte, amely az együttélésben nehézségekhez vezet. Mindegyik csoportban volt egy játékvezetõ, aki megismertette a résztvevõkkel kultúrájuk jellegzetességeit. Az egyik kultúra csoportja semmit sem tudott a másik szabályairól. Az egyik csoportból egy képviselõt küldtek a másik csoporthoz, hogy egy ideig ott tartózkodjon, majd menjen vissza, aztán küldtek egy másik képviselõt.
"Ennek a csereprogramnak az volt a célja, hogy az idegen kultúra minden szabályát lehetõleg megismerjék, és miután már minden játékos volt egyszer vendég a másik kultúránál, mindenki menjen "haza" és beszéljék meg együtt a tapasztalataikat és az élményeiket. Nemcsak arról volt szó, hogy a másik kultúra szabályait kitalálják, hanem hogy személyesen hogyan élték át a kultúra különbségeit.
Amikor a csoportok megbeszélték és felírták eredményeiket, ismét találkozott a két csoport és elõadták egymásnak a felismert életszabályokat. A játékból kiderült, hogy milyen nehéz viszonylag egyszerû életszabályokat nyomon követni és aszerint cselekedni." (Kivonat a szerepjáték leírásából)
A nyelv ennél a gyakorlatnál nem játszott nagy szerepet, sokkal fontosabb volt a nem verbális kommunikáció, és az, hogy minél jobban beleképzeljék magukat egy kultúrába.
Csoportunk kiértékelésénél - én a Rantaba-kultúrához tartoztam - egy svéd résztvevõ megjegyezte, hogy az õ nyelvében van egy német eredetû szó: "Ego-Gesellschaft" (Ego-társadalom), amely nagyon találóan jellemzi a Rantaba-kultúrát. És még hozzátette: "Szívesen játszom, hogy ennek a kultúrának vagyok a képviselõje, de nem szeretnék ilyen lenni az igazi életben és azt is látom, milyen könnyen válunk ilyenné." Egy másik résztvevõ hangsúlyozta, hogy milyen fontos lenne néha megállni és a saját cselekedeteinkre reflektálni.
Birgit Dobrinski

A test beszél és a szív hallgat...
Thierry Husser a CVJM csoport vezetõje Elzászban és Franciaországban, de az európai fiatal ökumenikusok csoportjának is tagja. A Béke Házban "Test és kiengesztelõdés" címmel tartott egy munkacsoportot, amelyek során élõ szobrokat alkottak...

15-en voltunk a fehér falú kisteremben. Ezen a világos, csillogó parkettás helyen színészi és testi gyakorlatok segítségével megtapasztalhattuk a kiengesztelõdést saját testünkkel és mások testével. Lehetõség nyílt arra, hogy tapintatosan megközelítsük az állítólagos határokat, azokat átlépjük és eddig ki nem próbált lehetõségeket fedezzünk fel.
Különbözõ korú és kultúrájú, nemzeti származású emberek között feloldódtak a nyelvi akadályok. A nem verbális kommunikációk segítségével a résztvevõk mély érzéseket és mély emberségességet fejeztek ki. A kis fehér falú teremben az igazi találkozás és az igazi osztozás öltött testet.
Ez történt Grácban 1997 júniusában egy szép délután: egy lépés az úton azoknak, akik elõször egymás felé fordultak, mielõtt még egy másik irányba léptek volna - gazdagon, könnyen és ragyogva.
Thierry Husser

Erõszakmentesség a világvallásokban
A Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetségének (IFOR) osztrák ágazata volt a szervezõje ennek a nyilvános vitának a Béke Házban. Már a kisterembe lépéskor is érezni lehetett a rendezvény különleges jellegét: Tömjénillat töltötte be a termet, egy virágokkal feldíszített hosszú asztalnál ültek az elõadók. Kultúrájuk és vallásuk ruháját és fejfedõjét viselték.
A szervezõ, dr. Kurt Remele, felolvasta König bíboros (Bécs) üdvözlõ szavait és továbbította áldását. Bevezetõjében Remele megállapította, hogy a különbözõ vallások hívei évszázadokig harcoltak egymással és hogy gyakran éppen a vallásos emberek a legkevésbé toleráns fanatikusok. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy vallásos indíttatásból jöttek ide ezek az emberek azért, hogy a kiengesztelõdés útjára lépjenek és párbeszédet folytassanak egymással. Azután Remele átadta a szót az elsõ elõadónak.
Iszlám
Az iszlám képviselõje a boszniai dr. Smail Balic volt. Az elõadása középpontjában az erõszak két tipikus jelensége állt, amellyel gyakran megvádolják az iszlámot: a nõk helyzete és az ún. "szent háború. A Koránban - hangsúlyozta Balic - a 7. századi állapotot írják le. Ebbõl a korból ered a dzsihád, a "szent háború" gondolata, amikor az elsõ muzulmánokat üldözték és a lényeg az volt, hogy minden eszközt felhasználjanak a védelemhez.
Ugyanígy a nõk helyzete is csak szövegmagyarázat kérdése. Balic sajnálatát fejezte ki, hogy a történelmi-kritikai eljárást még nem alkalmazták az iszlám teológiában. A világ megváltozott, ma a nõk is egyenjogúak és egyenértékûek a férfiakkal. A Korán nem beszél a nõk megcsonkításáról, ez a Korán mellett egy késõbbi, második kiegészítõ forrás hagyományából származik.
Buddhizmus
A tibeti H.H. Tai Situ Rinpoche azzal kezdte elõadását, hogy minden jelenlévõre Buddha áldását kérte.
A kiengesztelõdés fogalma - kezdte - úgy hangzik, mint egy kompromisszum. A vallást azonban nem lehet úgy élni, mint egy kompromisszumot, inkább csak egy vallásos életet lehet élni. Néhányan világias életet élnek a vallásra hivatkozva és ebbõl származik a sok erõszak, de ennek egyáltalán nincs a valláshoz semmi köze. Megbékélés az, ha az emberek arra törekszenek, hogy az igazi vallást megismerjék, becsületesek és irgalmasok maradjanak. Az egyéni õszinteség a megoldás a problémákra.

Buddha azt tanította, hogy minden személy lényében tökéletes és minden élõlény tökéletes. A gyermekkorban megismert szeretet biztonságot ad az egész életre. Ha együttérzünk egy másik élõlénnyel, nem marad hely a féltékenységnek, az irigységnek, a kapzsiságnak, a félelemnek és a gyûlöletnek. A buddhizmus szerint ezeket az emberi gyöngeségeket kellene a megvilágosodáson keresztül megváltoztatni, hogy végül ne legyen több erõszak.
Rinpoche így foglalta össze: "Ha benned nincs béke, otthonodban sem lesz. Ha otthonodban nincs béke, környezetedben sem lesz. Ha környezetedben nincs béke, országodban sem lesz. A béke a te házadban kezdõdik. A magot otthon kell elvetni és akkor gyökeret tud ereszteni és növekedni fog."
Ami a világvallások közti kiengesztelõdést illeti, Rinpoche javaslata az volt, hogy hozzanak létre bizottságokat, amelyek védik minden vallás tisztaságát. Tiszteletre és bizalomra méltó emberek legyenek a bizottság tagjai, akik egymással õszintén tudnak párbeszédet folytatni. Utalt a már meglévõ szervezetekre, amelyek ilyen irányban dolgoznak, mint pl. az Egyesült Nemzetekkel kapcsolatban álló "United Traditions", valamint a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége (IFOR), és felszólított arra, hogy támogassuk ezeket.
A zsidóság
Mivel a zsidóság eredetileg tervezett képviselõje, dr. Schweitzer József professzor Budapestrõl, valamint a kereszténység képviselõje, Jim Forest az orthodox Peace Fellowship részérõl az utolsó pillanatban közbejött akadályok miatt nem tudtak eljönni, Aaron Saltid a nyilvános vita elé tervezett imát elimádkozta és elénekelt egy éneket.
Hinduizmus
A hinduizmus képviselõje, dr. Bimal Kundu elõadásában elmondta, hogy minden hindu írásban az erõszakmentesség szükségességét hangsúlyozzák: az "Ahimsa" fogalma, amely azt jelenti, hogy "semmilyen körülmények között, soha nem ölni és nem megsebesíteni", egy lélekbõl fakadó magatartás, amely szerint minden élõlény egy egységet alkot.
A hinduizmusban a lélek tisztaságát hangsúlyozzák, amelyet meditáció, jóga, imák és aszkézis által lehet elérni. Elõször a belsõ béke megteremtése a fontos, aztán a külsõ békéé. Csak az önzetlenség által lehetséges egy igazán erõszakmentes élet. A teljes önzetlenség pedig több születéssel érhetõ el. Mahatma Gandhi ezt elérte.
Nincs abszolút béke addig, amíg a jó és a rossz egymás mellett létezik. Az erõszakmentesség célja a megváltás, a hinduizmus nyelvén ez a Nirvána.
Kundu befejezésül Krishnától idézte, hogy a rosszat ne rosszal, hanem jóval viszonozzuk és hangsúlyozta, hogy ez a gondolat mennyire közel áll Jézus Krisztus etikájához.
A kereszténység
A kereszténység képviselõi voltak: Gertraud Rief, evangélikus-lutheránus teológusnõ, és dr. Peter Trummer, a római katolikus egyházból, aki a gráci egyetemen tanít.
A legtöbb résztvevõ szerette volna, hogy az elõadásokhoz beszélgetés kapcsolódjon, de ez idõhiány miatt elmaradt. Nyilvánvaló, hogy ez a rendezvény rendkívül töredékes volt, sokaknak nem kielégítõ és sok nyitott kérdés maradt hátra.
Másrészt viszont egy mozaikkõ volt a vallások egymás közötti párbeszédének folyamatában, amely egymás meghallgatásával, a közös dolgok felfedezésével és az elõítéletek leépítésével az erõszak legyõzését szolgálta.
Birgit Dobrinski

Ez is itt történt....
Egy pódiumbeszélgetés vezetõje, M. úr nem sokkal a rendezvény elõtt érkezett, amely késõbb kezdõdött, mert a terem foglalt volt. Mikor meglátta, hogy két asztal van elõkészítve, erélyesen azt mondta: "Ha egy harmadik asztalt nem tesznek még a színpadra, nem vezetem a beszélgetést!" A jelenlévõ felelõs azt válaszolta, hogy most nem tud több asztalt hozni a szomszéd terembõl, mert ott már elkezdõdött a program. M. úr a felelõsnek: "... Panaszt fogok tenni Önrõl!..." Valaki, aki le akarta csillapítani õket, ezt a megjegyzést kapta M. úrtól: "Maradjon ki ebbõl, nem a maga dolga!"
Végül még egy asztalt tettek a színpadra. M. úr megnyitotta a beszélgetést, amelyben így mutatkozott be: fõállásban annak a szervezetnek felelõs munkatársa, amely az erõszakmentes konfliktusmegoldások lehetõségeivel foglalkozik....
Hans Jakob Galle

"Nemcsak ha a múzsa csókol..."
"The Bridge" (A híd) - Stephen Tunnicliffe zenés színjátéka
Ezt a zenés színdarabot öt egymást követõ estén adták elõ a Béke Házban. A szerzõ, Stephen így ír a darabról:

Az ihletrõl vagy a múzsáról szóló romantikus tévhitek ellenére a legtöbb író nagyon boldog, ha adódik egy lehetõsége, hogy egy speciális alkalomra színdarabot készítsen. Én is nagyon örültem, amikor a Church and Peace angliai titkáraként elfogadták javaslatomat és megbíztak, hogy a gráci Második Európai Ökumenikus Találkozóra egy színdarabot készítsek. A vezetõség tagjaként volt már alkalmam, hogy a Church and Peace számára írjak: 1995-ben a hamburgi Német Evangélikus Egyháznapok alkalmából az általunk szervezett istentiszteleten egy rövid színdarabomat adta elõ egy lelkes amatõr színjátszócsoport németül Szent Mártonról. A "Márton és a kard" (Martin and the Sword) címû elõadásnak pozitív visszhangja volt, ezért is született az a döntés, hogy egy új darabot írjak a gráci találkozóra.
A vállalkozás nagyon merész volt: a közönség nemzetközi, a "színház" pedig egy barokk stílusú koncertterem a városközpontban. Számomra egyértelmû volt, hogy a színdarabnak annyira életszerûnek kell lennie, amennyire csak lehet és amennyire a pénzügyi lehetõségek és más korlátozások engedik.
"Isten adománya - az új élet forrása". Ezzel a megfogalmazással fejezték ki a Második Európai Ökumenikus Találkozó témáját, a kiengesztelõdést. Számomra, mint apának és nagyapának ezek a szavak a "szeretetet" jelentik. (A következõkben a színdarab kísérõfüzetében megjelent cikkembõl idézek.) "A mi tapasztalatunk a szeretetrõl ebben a nem tökéletes világban soha sincs messze a konfliktusoktól, legyen az személyes, nemzeti vagy nemzetközi szintû. S a konfliktus átalakítása szeretetté, ez a megbékélés. A színdarabom nem tud egy kiengesztelõdött világot bemutatni, fõleg nem Közép-Európában, ahol nemrég még véres és látszólag kibékíthetetlen konfliktusok voltak.
Húsz évvel ezelõtt Abraham Darby, vasgyáros kvéker építtetett egy nagy vashidat, amely az Ironbridge Gorge nevet kapta Angliában, Shropshire-ben. Ez az a szimbólum, amelyre nekem szükségem lenne: mert mi más a kiengesztelõdés, ha nem hidak építése? A vashíd lenne tehát a darab központi képe...
Az elõadásnak rövidnek kellene lennie, mindamellett "valódi" embereket felismerhetõ konfliktushelyzetekben kellene bemutatnia. Azt is valamiképpen egyértelmûvé kellene tenni, milyen nehéz az igazi kiengesztelõdés. Végül pedig a nézõkben inkább kérdéseket kellene nyitva hagyni, mint kész válaszokat adni. Mivel egy nemzetközi közönség elõtt játszunk, szükség lenne arra, hogy az angol szöveget más kommunikációs eszközökkel is kiegészítsük. Mivel zenészcsaládból származom, a zenét választottam erre és a zene látható kifejezését, a táncot."
A feleségem, Hilary Tunnicliffe közremûködését sikerült megnyernem erre a feladatra, aki zenész és zeneszerzõ. Elhatároztam, hogy a darab egy európai országban fog játszódni két évszázaddal ezelõtt, és egy jómódú földbirtokos vasgyáros és egy vándorcigány banda közötti konfliktust ábrázol. Mint kiderült, a téma választása nagyon találó volt: Grác központján át folyik a Mur folyó, ezért sok híd van, és Grác lakói jól ismerik a cigányokat, az utóbbi idõben sok tapasztalatot szereztek velük kapcsolatban és nem feltétlenül pozitívokat. S még ehhez hozzájön, hogy a föld és annak elvesztése a mai Európában nagyon aktuális téma a hajléktalanok millióival együtt. A színdarab végén egy vetítõvászonra kivetítettünk diákat a menekültek fényképeivel.
A kézirat és a jegyzetek hamarosan kaphatók lesznek az érdeklõdõk számára, ezért nem akarok részletesebben belemélyedni. Grác tapasztalatai számomra tanulságosak. "The Bridge", azt hiszem, egyedülálló színdarab abban a tekintetben, hogy kifejezetten a gráci találkozóra készült és ebbõl az alkalomból adtuk elõ. Általában ezeken a találkozókon elõadások, beszélgetések vannak, ilyen "kulturális" programot a legtöbb küldött és résztvevõ a komoly programok után szórakoztatásként fogad. Nagyon örültem, hogy mi a "Workshop" (munkacsoport) címszó alatt szerepeltünk.
Az volt a tervünk, hogy a találkozó témáját a lehetõ legközvetlenebbül adjuk elõ. Természetesen szórakoztatni akartunk, de egyben hatni is az emberekre, amelyre egyedül a mûvészet képes. Remélem, hogy egy kicsit sikerült a béke légkörét közvetíteni, és a nézõkben emlékezetes képeket hagyni az elõadások mellett arról, hogy mit jelent az igazi kiengesztelõdés.
Stephen Tunnicliffe

"A híd": lépés a kiengesztelõdés felé
"A híd" színházi elõadás több szempontból is hozzájárult a kiengesztelõdéshez. A gráci találkozó szellemiségét " kézzelfoghatóvá" tette azáltal, hogy a hangsúlyt inkább a megbékélés irányába tett lépésre helyezte mint a cél elérésére.
Elõször is - és ez nekem mint szereplõnek nagyon fontos volt - a színészi társaság egészen vegyes volt. Meg kellett tanulnunk egymásban megbízni és odafigyelni egymásra; mindenkitõl elvárták, hogy felelõsséget vállaljon és mindenki fejlõdött ezzel a kihívással. Az idõ szorítása és a munka intenzitása által kipróbálhatták a különbözõ temperamentumú egyének teherbírásukat. A konfliktusok mindenkit érintettek, s végül úgy éreztük, hogy egymás segítése által gazdagodtunk. Az, hogy az osztrák gyerekek ilyen problémamentesen beilleszkedtek az angol csoportba, a kiengesztelõdés egy része volt, ahogy ezt tervezték is. Mi nagyon jól szórakoztunk!
Aztán ott voltak az elõadások: különbözõ nemzetiségû emberek ültek egymás mellett és ugyanabban az élményben részesültek - mégha egészen személyes volt is a reagálásuk. Egyfajta közösség alakult ki, ahol mint a kenyértörésnél összetörtségünkben kiengesztelõdtünk. Az összetört emberségességet egy összetört hegedû szimbolizálta.
A darab végén a nézõk látókörét diák segítségével bõvítették, amelyek a világ távolabbi részeinek menekültjeit mutatták be; ezek az emberek, ismeretlenül ugyan, részei lettek közösségünknek.
Természetesen a cél az emberek ösztönzése volt arra, hogy gondolkodjanak el a kapcsolódó témákról, mint az elõítéletek, igazságtalanság, a menekültek, a kiengesztelõdés szükségessége a világon.... Biztos vagyok benne, hogy többen úgy mentek el innen, hogy gondolataikban képek voltak, fülükben énekek és szavak, asszociációk, amelyek elvetik a magot és a megbékélés munkáját gyarapítani fogják.
Mi mindent beleadtunk, hogy ez a terv sikerüljön!
Sarah Dodds

Visszatekintés a Béke Házra
Négy fiatalember az észak-kaukázusi Csecsenföld, Ingushetia, Észak-Ossetia területérõl jött Grácba a "Fegyverkezés nélkül élni" szervezet meghívására, hogy a Béke Házban képekkel egybekötött beszámolót tartson nemzetük mai feszültségeirõl és reményeirõl
Nem keresztény jelenlétük egy elsõsorban keresztény találkozón számomra nagyon gazdagító volt. Nagyon örültem a lelkes, élénk, nem konvencionális magatartásuknak. Nem tudom, hogy mit, és egyáltalán valamit eredményez-e, ha késõbb az év folyamán meglátogatjuk õket otthon, de remélem, hogy a területükön végzett békemunka során számíthatunk rájuk. Továbbá remélem, hogy azokat, akik közülük részt vettek a nyilvános vitákon, sikerült megérinteni és fellelkesíteni.
A számomra leginspirálóbb élmény a szombat reggeli meditáció volt a Béke Házban, ahol a buddhista hang, a zsidó énekes ima, a hindu és a muzulmán imák keresztény hangokkal keveredtek. Hirtelen világossá vált számomra, hogy itt minden mélyrõl fakadó spirituális vágyamra választ kapok. Tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok.
Ezeknek a különbözõ tradíciójú embereknek a közös meditációja olyan volt nekem, mint egy "common memory" (közös emlékezés), amelyrõl Ruben Richards beszélt, amikor a dél-afrikai Igazság- és Kiengesztelõdési Bizottság munkájáról számolt be.
------------------------------------------------------------
Az igazságot nem tudjuk egy egységként megtalálni; mégis összegyûjthetjük a saját töredékeinket és azokat, mint az egész igazság részét egybeilleszthetjük. Ez az alapja a kiengesztelõdésnek és egy békés jövõnek.
------------------------------------------------------------
Nagyon hálás vagyok ennek a nem tervezett, spontán eseménynek, amely nagy reménnyel töltött el.
Péter hozzáteszi: A Béke Házban a nyilvános viták és az ökumenikus falu élénksége számomra Grác csúcspontja volt. Hálás köszönet Gordon Matthews-nek a Béke Ház elkötelezett és lelkiismeretes vezetéséért, valamint a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetségének a kezdeményezõ hozzájárulásáért és számos rendezvény szervezéséért.
Roswitha és Peter Jarman

Zarándokút Grácba ... kerékpárral
Június 16-án találkozott hat kelet-európai ember, hogy zarándokútra induljon kerékpárral Budapesttõl Grácig. (Három további résztvevõnek, akit vártunk, le kellett mondania az utat vízumproblémák miatt.) Az eredeti ötletünk az volt, hogy mindegyik kelet-európai országból és különbözõ egyházhoz tartozó személyek jönnének velünk, hogy az utunk - a fennálló különbözõségeink ellenére - a kiengesztelõdés gyakorlati jele lehessen.
Tervünk inkább egy misszió volt, mint egy kerékpártúra. Útközben találkoztunk különféle csoportokkal, keresztényekkel és a társadalom perifériáján élõ emberekkel is: hajléktalanokkal, cigányokkal, szellemi fogyatékosokkal és állami gondozott gyerekekkel.
Kapcsolatba léptünk azokkal, akik sokat tettek a "szegényekért", kifejeztük munkájuk iránti érdeklõdésünket és bátorítottuk õket. A különbözõ helyeken hagytunk egy-egy zászlót emlékeztetve arra, hogy fontos a konfliktusok békés megoldása.
Gyakran megtörtént, hogy az emberekkel komolyan elbeszélgettünk a kiengesztelõdésrõl. Volt nálunk egy könyv, amelybe beleírtuk a témához kapcsolódó gondolatokat és üzeneteket. Voltak helyek, ahol egyszerûen csak együtt játszottunk. Látszott, hogy mennyire megnyugtatja az embereket, ha kikapcsolódnak, együtt nevetnek és megállapítható volt, hogy a feszültség eltûnik. Egyszer alkalmunk volt fiatalokkal egy munkacsoportot létrehozni.
Nem feledkeztünk meg az egyházi hierarchiáról sem, áldásukat kértük zarándokutunkra. Sok más kerékpár-zarándok is csatlakozott utunkhoz.
Találkoztunk a sajtó képviselõivel is. Fontos volt, hogy tájékoztassuk õket a Második Európai Ökumenikus Találkozóról. Lehetõségem volt a televízió híradójában, valamint négy helyi és néhány országos lap riporterével beszélni. Grácból hazaérkezésemkor több rádiómûsor és néhány újság is meghívott, hogy az ökumenikus találkozóról beszámoljak.
Mindannyiunknak nagy kihívás volt napi 70-80 kilométert kerékpározni és sok emberrel találkozni. Sokat megtudtunk saját magunkról is, pl. hogyan reagálunk, ha eltévedünk, ha késõn érkezünk meg, ha keveset alszunk, ha viharban pedálozunk és ha saját problémáinkat kell megoldani...
A legnagyobb élményünk: Balatonfûzfõn nem jöttek meg azok az emberek, akiket vártunk. Csak négyen voltunk, amikor, mint mindig, gyertyákkal és gitárkísérettel elkezdtük az istentiszteletet.
Egy 15-20 éves fiatal állami gondozottakból álló csoport a szomszédban nyaralt. A gyertyafény, a gitárszó és az ének odavonzották õket a templomhoz. Amikor láttuk ezt, meghívtuk õket egy beszélgetésre, amelynek során elsõsorban õket hallgattuk meg. Késõbb, a beszélgetés után 23 óra körül odajött hozzám kettõ közülük és vacsorára hívtak. Igent mondtam, de visszamentem a szállásomra, kicsit pihenni. Ezután átmentem hozzájuk, és nagyon meglepõdtem: egy szépen megterített asztal körül ültek és még senki nem kezdett el enni - rám vártak.
Étkezés közben láttam, hogy egyikük villával eszi a leveses húsételt. Ekkor vettem észre, hogy nekik csak nyolc kanaluk volt, mivel én is ott voltam, kilencen voltunk és nekem adták az egyikük kanalát. Be kell vallanom, hogy soha ilyen barátságosságot és figyelmességet nem tapasztaltam, mint ebben a csoportban, az állami gondozottak között, akikre az emberek rendszerint elõítélettel gondolnak.
Habár a zarándokutunk véget ért, a missziónk folytatódik tovább. Sok helyen várnak minket vissza. Miután az emberek megosztották velünk problémáikat, szeretnék az életüket is megosztani...
A legnagyobb megtapasztalásunk az volt, hogy a vágy az iránt, hogy megtanuljunk békében élni, erõsebb mint valaha.
Zsoldos Erzsébet

Békeszolgálatot Kelet-Európában is!
A grazi II. Európai Ökumenikus Találkozó "Katonaságmegtagadók: bûnözõk? álmodozók? hõsök?" c. tanácskozásán közel kétszázan vettek részt egész Európa békecsoportjaiból. Danneels bíboros (a Pax Christi elnöke, Brüsszel), König bíboros (Bécs) és Daniel metropolita (Románia) támogatta a rendezvény célkitûzését: Legyen civil szolgálat lehetõség Kelet-Európa országaiban is, ill. ahol már van, az váljon egyre inkább békeszolgálattá. A tanácskozást a magyarországi BOCS Alapítvány szervezte a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége (IFOR) és a Pax Christi International segítségével. A közleményt - amelyet a jelenlévõk közel félszáz békecsoport részérõl támogatólag aláírtak - mellékeljük. Kérjük, támogassák Önök is ezt a célt. Elõre is köszönjük, ha visszaküldik e lap levágható részét, ill. további nyilvánosságot tudnak adni a közleménynek. A kelet-európai egyházaknak, vallási és békecsoportoknak fontos szerepe lehet abban, hogy ebben a régióban törvényes, elfogadott lehetõséggé váljon a civil szolgálat. A magyarországi történet mutatja, hogy az egyházi és civil szervezetek, környezetvédelmi és békemozgalmak munkájában, a civil társadalom fejlõdésében komoly segítséget jelenthetnek a civil szolgálatukat náluk végzõ elkötelezett fiatalok.
BOCS Alapítvány, 8003 Székesfehérvár Pf. 7.
Fax: +36-22-501-844
e-mail: bocs@c3.hu
http://bocs.hu

II. Európai Ökumenikus Találkozó, Graz Katonaságmegtagadók: bûnözõk? álmodozók? hõsök?
c. tanácskozás közleménye
"Kardjaikból kapát kovácsolnak, lándzsáikból metszõkéseket. Nép népre kardot többé nem emel, hadakozást többé nem tanul." (Izaiás, 2,4)
A jelenlévõk, különbözõ keresztény felekezetek és békecsoportok részérõl szeretnénk
- szolidaritásunkat kifejezni azon férfiak és nõk iránt, akik a múltban, jelenben és jövõben a súlyos szenvedéseket is vállalva hûségesen követik Jézus ellenségszeretetét;
- kérni a világegyház szolidaritását számukra;
- fölemelni az emberi szellem és lelkiismeret szavát az fegyverek megáldása, a vallási intézmények és a hadseregek összefonódása, a háborúk vallási igazolása, az öldöklés "hazafias és keresztény" kötelességként való beállítása ellen,
- bocsánatot kérni azoktól, akik felé az egyház Jézus evangéliumának torzítatlan hirdetésével tartozik;
- felmutatni a katolikus egyház Kelet-Európában agyonhallgatott erõszakmentes vonalát, zsinati és jelenlegi állásfoglalását.
Az egyház küldetése megköveteli, hogy
- a katonáskodás és a keresztény erkölcs konfliktusát tárgyalják arányos mértékben a papnevelés során és a hitoktatásban, és szerepeljen ezen képzésekben külön "béketudományok" tantárgy;
- a kelet-európai püspöki karok nyomatékosan kérjék, hogy országukban vezessék be a humánus, büntetõ jelleg nélküli, arányos idejû civil szolgálatot, ha pedig már létezik ilyen, alakuljon mindinkább a békét elõsegítõ egyházi és civil szervezeteknél folytatott tevékenységgé;
- az egyházi vezetõk vállaljanak nyíltan szolidaritást mindazokkal, akik jelenleg lelkiismereti megtagadásuk miatt börtönbüntetést szenvednek;
- ismerjék el a Jézus ellenségszeretet parancsát komolyan vevõ embereket (akiket tábori csendõrségek, hadbíróságok, brutális altisztek dezertõröknek, szökevényeknek, árulóknak rágalmaztak és lemészároltak), állítsanak emléktáblákat a templomokban és temetõkben ezeknek az igazi hõsi halottaknak, sürgessék a Hitler által kivégzett Franz Jägerstätter boldoggá avatását;
- Magyarországon a katolikus püspöki kar hivatalosan és nyilvánosan vonja vissza 1986-ban közzétett és 1990-ben megerõsített állásfoglalását, amelyben elutasította a katonaságmegtagadást, és kérjen bocsánatot a katolikus katonaságmegtagadóktól, akiket a diktatúra hadbírósága a püspökökre hivatkozva ítélhetett el,
- hirdessék Toursi Szt. Márton katonaságmegtagadó voltát, halálának mostani 1600. évfordulóján számoljanak le végre azzal a történelemhamisítással, amely õt katonaszentként tette ismertté.

"Nem elég csak egymás mellett élnünk"
Beszélgetés Christian Hohmann lelkipásztorral gráci benyomásairól
Melyek voltak a legjelentõsebb élményei a gráci ökumenikus találkozón?
Mindenekelõtt az intenzív tapasztalatcsere sok kelet-európai emberrel. Az egyik munkacsoportban például Litvániából érkezett katolikusok és ortodoxok beszámoltak az orosz tankokkal szembeni közös erõszakmentes ellenállásukról 1991-ben. Ez egy olyan tapasztalat, amely azt mutatja, hogy a keresztények a politikai elnyomást csak akkor tudják sikeresen megakadályozni, ha együtt, erõszak alkalmazása nélkül fellázadnak az igazságtalanság ellen.
A téma a "kiengesztelõdés" volt. Mi volt az Ön benyomása látva a keleti és nyugati egyházak találkozását egymással?
Két tényezõ határozza meg a keleti és a nyugati egyházak találkozását: Az egyik az, hogy az elmúlt 40 évben a kelet- és nyugat-európai emberek nagyon különbözõ módon éltek és gondolkodtak. A mi stílusunk, hogy egymással kritikusan vitatkozunk, sok embernek Lengyelországban, Csehországban vagy Romániában idegen.
Az 1989 óta történt változások sok kelet-európai ember egzisztenciáját bizonytalanná tették. Ezeknek az embereknek olyan gazdasági és politikai kihívással kell szembesülniük, amit mi nehezen tudunk elképzelni. A teljesen különbözõ kiinduló szituációt nem szabad lebecsülni a kelet- és nyugat-európai egyházak találkozásánál.
Ehhez jön még az ortodox és nem ortodox egyházak különbözõ gondolkodásmódja, mindenekelõtt az egyház és a vallásos élet területén. Pl. az ortodox egyházban elképzelhetetlen, hogy a saját közösségen kívül más templomban úrvacsorát vegyenek. Ezért most még tévedés a közös úrvacsoravételt az ökumenizmus alapkövének tekinteni.
Mik a benyomásai a találkozóról a mi régiónk egyházközségei számára?
Elõször is a már meglévõ kapcsolatot a mi egyházunk és a kelet-európai ill. afrikai és ázsiai egyházak között intenzívebbé kell tenni és az együttmûködést fejleszteni. Ez érvényes az itteni keresztények életére is. Nem szabad hozzászoknunk ahhoz, hogy az egyházközségben közömbösen éljünk egymás mellett.
Másodszor a társadalompolitikai kötelezettségünket úgy kell felfogni, mint hitünk következményeit és Isten elõtti felelõsségünket. A gráci zárónyilatkozat megnevez egy sor feladatot, amellyel nekünk, mint európai egyházaknak a következõ évben foglalkozni kell, pl. az asszonyokkal és a gyermekekkel szembeni erõszak minden formájának megszüntetése.
Heidi J Stiewink

Kelet-Nyugat párbeszéd
A szobatársam a szállásomon egy ortodox pap volt. Elsõ beszélgetésünkkor meséltem neki többek között arról, hogy mennonita vagyok. Egyik reggel, éppen amikor indulni akartam, megkérdezte, hogy mit gondolok a katonai szolgálatról. Azt válaszoltam, hogy Jézus tanítása értelmében én más módon munkálkodom a békéért. Tovább kérdezte, hogy akkor úgy gondolom, nincs szükség a hadseregekre? Azt válaszoltam megfontoltan, hogy eddig a konfliktusokat nem katonai úton olyan kevésszer próbálták még megoldani, és megpróbáltam példákkal megmagyarázni.
Nincs jogunk tehát - kérdezte -, hogy magunkat és országunkat megvédjük az igazságtalan támadásokkal szemben? Azt a megállapításomat, hogy a háborúk többségében mindegyik fél az õ helyzetét "igazságosnak" és "jogosnak" tartotta, és az európai háborúkban gyakran keresztények harcoltak keresztények ellen, nem vitatta.
Az volt az érzésem, hogy sok érvem új volt számára, de figyelmesen meghallgatta és komolyan vette. A végén abban egyetértettünk, hogy Krisztushoz való hûségünk elsõbbséget kell hogy kapjon a nemzeti hûségünkhöz képest.
Hans Jakob Galle

Nincs azonnali megoldás, csak elõrevezetõ utak
Már a nyitóbeszédben egyértelmûen kifejezésre jutott, hogy "a kiengesztelõdés nagy és nehéz feladat, amelyet egyedül a meghalt és feltámadt Krisztustól tanulhatunk meg" (VIK kardinális, az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsának elnöke).
"Az egyházak és az emberiség egységét akkor tudjuk megvalósítani, ha a kiengesztelõdés adománya vezet minket a hétköznapokban, az egyházunk és kontinensünk életében." (Idézet a zárónyilatkozatból)
A reggeli imák és a bibliatanulmányozások összekovácsolták egységünket Krisztussal és a kiengesztelõdés útján elmélyedtünk általuk. Ezeket a nap folyamán további beszélgetések és találkozások követték, a jó szervezésnek köszönhetõen.
Az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) és az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa (CCEE) tagegyházainak küldöttei azzal a céllal dolgozták fel a témákat, hogy mi az, amit õk együtt javasolnának az európai egyházaknak következõ lépésként a találkozó hat témáját illetõen (a témák: a keresztények egysége, a vallások közti dialógus, a béke, az igazságosság és a teremtés megõrzése, Európa kapcsolatai a világ más területeivel).
Arról volt szó, hogy küzdenek azért, hogy ezek a megfogalmazások vagy törekvések hivatalos dokumentumban megjelenjenek. Ezeknek a szövegeknek abban kellene segíteniük az egyházi hierarchiát, hogy a báziscsoportok munkáit támogassa. Nehéznek tûnik számomra ezeket a szövegeket összehasonlítani az 1989-es bázeli Elsõ Ökumenikus Találkozó eredményeivel, és megállapítani, hogy vissza- vagy elõrelépés történt-e, mivel Európa kontextusa 1989 óta alapvetõen megváltozott.
A gráci találkozó sok résztvevõnek a felismerhetõ közösség élményét nyújtotta, amelyen a bázis munkálkodik és együtt elõre lehet jutni: Például egy püspök (talán elsõ alkalommal) egy református teológusnõvel együtt készült egy bibliatanulmányra és aztán együtt is tartották meg. Vagy ezekben a napokban lehetséges volt éjfélkor azzal a püspökkel poharat üríteni, aki a saját egyházának épületek visszaadását tagadta meg...
Egy ilyen találkozó nem arra való, hogy azonnali megoldásokat találjunk. Sokkal inkább arra, hogy szívünk mélyére hallgassunk. A nem mindennapi keretek talán segítenek abban, hogy egy ország különbözõ egyházai új utakat fedezzenek fel, amelyek együtt járhatóak és a helyi realitásnak megfelelõek: Az egyik országban a prozelitizmus a vitatott kérdés, a másikban az a tudat, hogy az egyházi átok eltörölhetõ, egy harmadikban a gyógyulás útja azzal kezdõdik, hogy az egyháztörténelem egy részét újra és most együtt írják meg, bocsánatot kérnek egy eseményért, amely még fájó terhet jelent. Máshol mindenekelõtt az új sebeket kötözik be, amelyeket pl. az etnikai konfliktusok okoztak.
Egy romákhoz tartozó romániai cigányt vagy egy sugárfertõzött csernobili gyermeket hallani beszélni egy európai egyházi találkozón nagy élmény!
Egy ilyen találkozó értéke nem az írásban rögzített "eredmény", hanem az, amit az imák, a dialógusok, a találkozások, a közösen átélt egymást bátorítások nyújtanak ahhoz, hogy átgondolhassuk és tudatosítsuk, hogy Európában az út a teljes kiengesztelõdéshez nem könnyû és az út vége még messze van. Ha mi keresztények Európa földjének sója akarunk lenni, "nem szabad többé egymásnak ellentmondóan és ellentétesen beszélnünk. Elsõsorban belsõ megújulásra van szükségünk az egységhez, amelyet Krisztus hozott. Az egységünk Vele, a Kiengesztelõvel lényeges része annak a tulajdonságunknak, hogy a föld sója legyünk", mondta I. Karekin, Örményország katolikosza.
Soeur Irmtraud, Grandchamp