BOCS Homepage 

EGYHÁZ
ÉS
BÉKE

1997 NYÁR
Tartalom:

Rövid látogatás Angliában 2
Nemzeti önazonoság és keresztény béketeremtés 3
HÍREK A HÁLÓZATBÓL
"Az erõszak leküzdése" képzés Ionán 7
"Women Bridge" 8
EMFK találkozó Strassbourgban 10
Egy követésre méltó példa 10
Erõszakmentesség-tréningek a MIR szervezésében 11
MCC/MBM béketeremtõt tüntetett ki az angol királynõ 12
Corrymeela nyerte a Niwano-békedíjat 12
EIRENE 40 éves 13
Emlékezni... 14
Mennonita Világkonferencia, Kalkutta 15
VÁLTOZÁSOK
Stanley Mogoba politikai pályára lép 16
Új CEC fõtitkárt választottak 17
Új londoni Mennonita Központi Munkacsoport 17
A békeaktivista Catharine Perry elhagyja a Barátok Házát 18
Eleanor Kreider az Adminisztratív Bizottságban 19
Új koordinátor a francia nyelvterületen 19
Bemutatkozik a laufdorfi iroda egyik új tagja 20
Könyvszemle 21
IEF konferencia a kiengesztelõdésrõl 22
Vegyél részt a gyógyításban és a változásban 22
Church and Peace hírek 23


RÖVID LÁTOGATÁS ANGLIÁBAN
Sylvie Gudin-Poupaert

Angliai kirándulással kezdeni a Church and Peace-ben végzett munkámat "élvezet" is volt, ahogyan az angolok mondják, és igazi kihívás is, mivel a Church and Peace francia nyelvterületi találkozója két nappal Angliából való hazatérésem után volt! De a hálózat megismerésének legjobb módja, ha egymás után veszek részt két területi konferencián.

London
Ez a látogatás rövid volt és zsúfolt. Elsõ állomásom London volt. Örömmel tértem vissza a Londoni Mennonita Központba, melyet kb. egy évtizede ismerek. Arra szólít fel, hogy a radikális keresztény tanítás forrásai legyünk. A központ továbbra is nagyon aktív és tevékeny: a Metanoia könyvszolgálat jelentõsen kiterjedt és a "Cross Currents" tanítási program - mely konferenciákat, szemináriumokat és kerekasztal-beszélgetéseket szervez - mûködési területe is megnõtt. Ezenfelül egy új program - egy közvetítõ szolgálatra és konfliktusmegoldásra felkészítõ központ - is létrejött "Hídépítõk" néven.

Rydal Hall konferencia
London után a Church and Peace angol nyelvterületi konferenciájára indultam Rydal Hallba (lásd "Nemzeti identitás és keresztény béketeremtés"). Nagyon kíváncsi voltam, hogyan kezelik ezt a kérdéskört. Mivel ez nemcsak teológiai, hanem személyes kérdés is, nagyfokú õszinteséget kíván meg. Nagyon fontos a nemzeti identitás érzelmi összetevõit is figyelembe venni, ugyanis ezek nagyon erõsek lehetnek és az ember nincs is mindig tisztában velük. Ezért szükséges, hogy kritikusan átgondoljuk ezt a témát.
Természetesen ez a konferencia arra is jó alkalmat nyújtott, hogy a Church and Peace angol hálózatának tagjaival és barátaival találkozhassam.

Oxford
Ezután Oxfordba utaztam, ahol Catharine Perrynél szálltam meg. Itt lehetõségem volt arra, hogy beszéljek Eleanor Kreiderrel. Férjével, Alannel az Egyesült Államokból származó misszionáriusokként õk alapították Angliában a mennonita "hálózatot", amikor a mennoniták még ismeretlenek voltak. Mindketten a Regent's Park Fõiskola tanárai és gyakran kapnak meghívást, hogy angliai gyûléseken beszéljenek.

Birmingham
A leghosszabb idõt Birminghamben és környékén töltöttem. John Cockroft nagyon sûrû programot szervezett nekem, mely azzal kezdõdött, hogy Woodbrookba, egy kvéker oktatási központba látogattunk. Ezután a Nukleáris Leszerelés Mozgalom tagjaival találkoztam. Ez a legnagyobb békeszervezet az Egyesült Királyságban, azzal a céllal, hogy minden nukleáris és tömegpusztító fegyvert szüntessenek meg. Jóllehet ez a szervezet nem tagja a Church and Peace-nek, a békéért dolgozók számára értékes hely alapvetõ információk szerzésére.
Néhány órát töltöttem Barnes Close-ban a "Megbékélésért" közösségben. Ez a közösség szívesen fogad egyéneket és csoportokat lelkigyakorlatokon és a békével, kiengesztelõdéssel és közbenjárással kapcsolatos konferenciákon... Csak egy kis csoport alkotja a közösséget, de tagok és barátok nemzetközi hálózata támogatja õket. Hiszem, hogy a Church and Peace-nek közelebbi kapcsolata lehetne ezzel a közösséggel, melynek tevékenysége nem korlátozódik az Egyesült Királyságra. Teázás közben nagy szerencsémre találkozhattam néhány emberrel, akik érdeklõdtek a Church and Peace iránt, közöttük volt egy ír lelkipásztor, aki a kiengesztelõdésért dolgozik Belfastban.
Aznap este a kvéker Béke Akciócsoport egyik találkozóján vettem részt. Nagy hatással volt rám a csoport tagjainak bátorsága és munkája. Többségük nyugdíjas. Tevékenységük közé tartozik a spanyol lelkiismereti katonságmegtagadók támogatása és egy nukleáris erõmû elleni tiltakozás.
Hosszan beszélgettem Linga Peglerrel, aki a "Kvéker békére nevelés" programot irányítja. Ez a szervezet az oktatásban dolgozik, képzéseket tart tanárok számára a konfliktushelyzetek jobb kezelésének elsajátítására. Páratlan mediátorképzést is biztosít hallgatóinak. Ez a munka a West Midlands-i területen a legkiterjedtebb, itt több, mint 20 ember vezet ilyen képzéseket.
Rövid látogatásom ezzel a találkozóval ért véget, és csak néhány fontos eseményt tudtam megemlíteni. Sok kvékerrel találkoztam. A frankofon területtel ellentétben a kvékerek fontos tagjai a brit hálózatnak. Elismerést váltott ki belõlem kiterjedt békemunkájuk, ugyanakkor meglepett a néhány csoportnál tapasztalt keresztény és bibliai utalások hiánya. Az Egyesült Királyság gazdag mindenféle felekezetû keresztény közösségekben és összehasonlítva Franciaországgal, ez hatalmas lehetõséget jelent a békemunkára...
Most már csak egy hasonló (csak hosszabb!) útra van szükségem, hogy megismerjem a francia nyelvterületi hálózatot!

"NEMZETI ÖNAZONOSSÁG ÉS KERESZTÉNY BÉKETEREMTÉS"
3. kétévenkénti angol nyelvû konferencia Rydal Hallban, Ambleside, Cumbria
Stephen Tunnicliffe

Elhatároztuk, hogy e 3. konferencián közelítünk skót honfitársainkhoz - úgy értem, brit honfitársainkhoz. Szerencsések voltunk, Lake District szívében megtaláltuk a legszebb környezetet, szó szerint egy kõhajításnyira William Wordsworth otthonától. Rydal Hall az anglikán Carliste egyházmegyéhez tartozik és egy kis helyi keresztény közösségnek ad otthont.
Negyven résztvevõt sikerült idevonzani Angliából, Wales-bõl, Skóciából - sajnos egyet sem Írországból - és néhányat más európai országokból. Teljesen ökumenikus gyûlés volt ez, katolikusok, anglikánok, baptisták, metodisták, kvékerek és mennoniták gyûltek össze, hogy körüljárják ezt a létfontosságú témát.
Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy a Church and Peace európai tevékenységének keretében egy ilyen regionális konferencia mire törekszik. A válasz sokrétû.
A politikai konfliktusok miatt a nemzeti identitás sok európai elméjében elkerülhetetlenül kapcsolódik a vérontáshoz.
Demonstráljuk keresztény, pacifista meggyõzõdésünket, de természetesen nem várjuk el a konferenciára jövõktõl, hogy elfogadják ezt a meggyõzõdést, még kevésbé törekszünk meg- vagy áttérítésükre. Az adott témát kiindulópontnak véve bemutatjuk azt, és keresztény közösség módjára elmélkedünk róla. Reméljük, hogy ezáltal az emberek megértik a Church and Peace ökumenikus szerepének értékét és fontosságát: a békéért dolgozó európai közösségek és csoportok hálózataként inkább tetteink, mint szavaink segítségével vonunk be másokat törekvéseinkbe. Ahogyan a hálózat nõ, egyre nagyobb szükség van regionális események kezdeményezésére.
Ez évi témaválasztásunkat a komoly valóság diktálta, mellyel jelenleg minden európainak szembe kell néznie. A politikai konfliktusok miatt a nemzeti identitás sok európai elméjében elkerülhetetlenül összekapcsolódik a vérontással. A volt Jugoszlávia etnikumai közötti viszály fényében, az írországi nacionalista és szektás erõszak, Katalónia, a baszk területek és a csecsenek szeparatizmusa láttán... hogyan tudnak a keresztények egyáltalán hozzáfogni a béke megteremtéséhez ?
Ezt a kérdést vetettük fel mi és négy szónokunk. Szerencsésnek éreztük magunkat, hogy négy ilyen jelentõs személy érkezett hozzánk. Széleskörû tapasztalatot szereztek a konfliktusok terén, szilárd meggyõzõdést és megkapó hitet hoztak magukkal a konferenciára.
Alan Pleydell, a nyitó szónok a kvéker "Béke és Szolgálat"-nál végzett munkája tapasztalatából összeállított beszédében "egy európai szemével nézve" rámutatott az Európában az elmúlt évtized alatt zajló szuverenitáshoz és államisághoz való visszatérésre, hangsúlyozta a tapintat fontosságát azokkal szemben, akik küszködnek ezek eléréséért. Fel kell ismernünk a fizikai és szellemi "területnek", és az otthon biztonságának, magányának nagy szükségét. Érintette a boszniai konfliktust, kimutatta, hogy olyan tapasztalatok után, mint az "etnikai tisztogatás", a közösségeket el kell választani, hogy legyen idejük felépülni az ellenségeskedés elkerülhetetlen érzelmi viharaiból. Ha a kívülállók érzéketlenek ez iránt, eredménytelen maradhat segítõ szándékuk. Alan két önkéntes példáját hozta fel Szarajevóban, akik megpróbálták a béketeremtést demonstrálni azzal, hogy fegyvertelenül mentek át egy hídon, békejeleket mutogatva. Mindkettõt lelõtték, áldozatukat hiábavalónak nyilvánították azok, akiken segíteni akartak.
Helen Steven, szombat reggeli meghívott szónokunk elõadásának a "Bogáncsba kapaszkodva" címet adta - elmésen utalván ezzel Skócia nemzeti virágjára, egyidejûleg olyan nehéz kérdés megvitatására, mint a nemzeti identitás.
Helen elutasította azt a lehetõséget, melyet az angol írónõ, Virginia Woolf vetett fel, hogy csak "világpolgár" legyen valaki. ("Nincs hazám; az én hazám az egész világ"). Õ skótnak vallja magát, ezen belül Glaswegiannak, vagyis glasgow-inak. Helen otthon, hegymászó édesapjától és gael népi énekes mostohaanyjától szívta magába nacionalizmusát és internacionalizmusát és nem találta összeférhetetlennek õket. 1972-tõl két évet töltött Vietnamban. A háborúról alkotott elfogadott nézettel szemben, mely szerint a kommunizmus ellen irányult, Helen rájött, hogy a vietnamiak számára ez a nemzeti identitásért folytatott sikeres küzdelem volt. Ugyanúgy azt is látta, hogy Skóciában az elkövetkezõ választás is hozzájárul az elszakadáshoz. Kimutatta, hogy a nemzetek nem tudnak történelmüktõl megszabadulni, de helytelenítette e történelem "hollywoodi mázzal" és turistaiparral való bemocskolását. Szükséges volt a csatákra emlékezni - miért fájdalmas? miért emlékezetes? - hogy valamiféle valódi kiengesztelõdés jöhessen létre.
Történelmileg Skócia mindig inkább európai volt, mint a többi brit országok, s ez a kifelé tekintõ jellemvonás jelenleg is sajátja az országnak. A Szövetségi Egyezmény (Skócia és Anglia között) egyenlõ felek egyezménye volt, és Skócia büszke volt független identitására és autonómiájára. Így amikor az Öböl-háború kitört, Skóciában minden egyházi vezetõ egyértelmûen elítélte, ellentétben az angolokkal.
Helen érintette a kulturális identitás kérdését, valamint ennek kapcsolatát a nemzeti nyelvhez és földhöz. Skóciában erõs újjáéledés figyelhetõ meg, de a skótot, az angol nyelv skót változatát elhanyagolták, vagy szándékosan elfojtották. Skóciában a földtörvények széleskörû külföldi tulajdonjogot engedélyeznek, melynek eredményeként olyan anomália is létrejöhet, mint pl. hogy egy gazdag arab Dubaiból 26.000 acre nagyságú területtel rendelkezik a skót felföldön, melyért 80 fontot fizet négyszög-yardonként. Ezzel a mellõzött területtel az Egyesült Királyság semmit nem csinál, az épületek romosak, a föld elvadult. Az ehhez hasonló képtelenségek teszik valóban sürgõssé a skót elszakadást.
A beszéd sok kérdést és hozzáállást felvetett, olyan gondolatokat is, hogy a nemzeti öntudat esetleg a kereszténység útjában van, vagy túl sok energiát vesz el, amikor maga az emberiség van válságban, például a túlnépesedés, a szennyezõdés és a természeti erõforrások elpazarlása miatt.
Simonyi Katalin és Simonyi Cecília tartotta utolsó vitaindító elõadásunkat. Ez a két fiatal magyarországi nõ mélyen átérzett és alaposan átgondolt hitvallást tett, mely a hallgatóságot teljesen lekötötte és meghatotta.
Kati és Cili egy katolikus család tagjai, édesapjuk a Church and Peace ismertté tételén is fáradozik Kelet-Európában. A magyar Bokor közösségi mozgalomhoz tartoznak, melyet Bulányi György alapított, akinek pacifista beállítottsága a magyar római katolikus egyház nacionalista hierarchiájának ellenzésére nevelte õket. Elmesélték, hogy Bulányi atya eredetileg azzal a gondolattal lett pap, hogy harcol az országért. De aztán megértette, hogy Jézus "aranyszabálya" az ellenség szeretetérõl - másokkal is úgy cselekedjünk, ahogyan szeretnénk, hogy õk cselekedjenek velünk - olyan tanítás, mely a keresztények számára lehetetlenné teszi, hogy harcoljanak, s éppen ezért leértékelõdött az egyház története során. Jézus üzenetének egyszerûsége és egyenessége eltorzult. Tanítása a nemzeti öntudatot nem zárta ki, de kizárta a nemzeti hadsereget.
A századok során, Konstantintól kezdõdõen kialakult a keresztény király fogalma. Magyarországon I. István volt az a király, aki bátorította az egyházi vezetõket, hogy katonai vezetõkként is mûködjenek.
Az uralkodók hazafias támogatásának tradíciója ma is folytatódik a magyar katolikus egyházban. A 2. Vatikáni Zsinat után is, melyben jóváhagyták a lelkiismereti katonaságmegtagadást, Magyarországon a lelkiismereti megtagadók börtönbüntetést kaptak - köztük Kati és Cili édesapja, Gyula is. A katolikus püspökök visszautasították, hogy segítsenek a lelkiismereti megtagadóknak; s ezáltal - ahogyan Gyula lányai kifejezték - "Jézus viselkedése nem-katolikussá vált".
Kimutatták, hogy a haza védelmének régi eszméje, mely még mindig hierarchikus beállítottságú, már elvesztette minden értelmét, hiszen a modern fegyverek nincsenek tekintettel a nemzeti határokra. Ez volt az egyik ok, amiért a BOCS Alapítvány (a Bokor egyik, béke- és környezeti ügyekben tevékeny csoportja) Magyarországon aláírásokat kezdett gyûjteni az azóta sikerrel végzõdött Világbíróság Akció támogatására, mely azt célozta, hogy a nukleáris fegyvereket törvénytelennek mondják ki. A keresztényeknek meg kell kérdezniük magukat, "mi volt Isten terve" azzal, hogy az emberiséget végtelen törekvéseivel egy véges bolygóra telepítette?
Kati és Cili ezután a Bokor néhány pozitív cselekedetérõl mesélt. A kommunizmus alatt egy fizetésbõl megélt egy család, így a Bokor-tagok 10 %-ot félretettek a 3. világ segítésére. Ez mintegy 16.000 dollárt eredményezett évente. Közremûködtek abban, hogy családok cserelátogatást tehessenek Magyarország és Románia között, valamint egészségügyi készleteket csempésztek Romániába és Vojvodinába. 1996. márciusában Katinak lehetõsége volt Gujaratba látogatni, ezzel segítvén a "Népek terve a 21. századra" (PP21) mozgalom munkáját Pakisztánban és Nepálban, Cedric Prakash Indiában dolgozó jezsuita pap meglátogatásával összekötve. Elõzõ évben Cili volt az egyetlen kelet-európai képviselõ Japánban, a kyotói egyetemista béke-világkonferencián.
A két fiatal nõ végül felhívta a figyelmet az "Élet kenyere" (egy menekültekért dolgozó szerb szervezet) kézzel festett képeslapjaira, melyeknek bevételét egy menekültek lakta falu támogatására fordítják Szerbiában.
E két figyelemre méltó fiatal keresztény - koruk együtt alig 40 év - nyíltsága, izzó õszintesége és természetes ékesszólása mindannyiunkra mély benyomást tett. Reméljük, hogy meggyõzhetjük õket, hogy ismét Angliába jöjjenek, talán saját korcsoportjukkal való beszélgetésre.

Ahogyan az várható volt, az istentisztelet fontos szerepet kapott a hétvégi konferencián. Két ülés elmaradt ezért, egy egyszerû szertartás volt szombaton este a Rydal Hall-beli közösséggel és vasárnap reggel egy ökumenikus istentiszteletet tartottunk. Néhányan, Tessa Hughes nõvér (Ammerdownból) vezetésével kívántak részt venni a szertartáson. Ez a csendes óra a konferencia formális részének illõ befejezést adott, csend, közös ima, olvasás és zene váltotta egymást.


Csoportmunka: Tapasztalatcsere és felvetõdõ gondolatok

Az egyik csoport, amikor meghatározta, mit ért egyénileg az identitáson, rájött, hogy a beszélgetés a félelemrõl (amely agressziót vált ki) és a bûntudatról való eszmecseréhez vezetett.

Egy másik csoport felismerte és helyeselte a kulturális identitást, de ellenezte a "nemzeti állam" fogalmát. Kétértelmûnek találták az "angolság"-ot és felismerték azt a dilemmát, hogy el kell-e fojtani a kisebb konfliktusokat az internacionalizmusra való törekvés során.

A harmadik csoport, elfogadva azt, hogy minden egyénnek sok különbözõ identitása van, elítélte az emberek "megbélyegzését", míg felismerte, hogy a nemzeti identitást nem lehet kizárni. Ez ahhoz a kérdéshez vezetett, hogy felelõsséget tudnának-e vállalni ill. kellene-e vállalniuk államuk cselekedeteiért.

A keresztényeknek "ellen-kultúrának kellene lenniük a társadalmunkon belül", mondta egy másik csoport, idézve az Ekevas (Ploughshares) tüntetõk sikeres akcióját, amikor szándékosan rongáltak meg egy harci repülõgépet, melyet Indonéziának akartak eladni. A kereszténység nemzeteken túlmutató, de nem célja az egyéni identitás elnyomása.

Egy másik csoport tagjai úgy találták, hogy értelmetlen egy nemzetrõl beszélni, amikor mindenkinek mások a gyökerei. Hitték, hogy az "én" túlhangsúlyozása a többiek kizárásához vezethet. Így jutottak el az "Európa Erõdítmény" fogalma megbeszéléséhez és elutasításához.


HÍREK A HÁLÓZATBÓL

"Az erõszak leküzdése" képzés Ionán
Gordon Matthews

"Az erõszak leküzdése" volt a témája az egyhetes Iona szigeti kurzusnak 1996. szept. 7-14. között. Harminc ember vett részt az Alan Wilkie (a Church and Peace brit hálózatának volt koordinátora) és Helen Steven által szervezett lelkigyakorlaton.
Simonyi Gyula a magyarországi Bokor mozgalomból, Ellen Moxley, a Dunblane melletti Békeház igazgatója és én voltunk az elõadók. De minden résztvevõ elõadóvá, forrássá vált, amint tapasztalatait, gondolatait megosztotta a többiekkel.
A hét - egy szombat esti bevezetõ ülés után - vasárnap reggeli istentisztelettel kezdõdött az apátsági templomban Kathy Galloway, az apátság volt igazgatójának kiváló prédikációjával. Utalt a kambodzsai asszonyok bátor munkájára, akik apránként tisztítják meg az aláaknázott földeket, hogy a föld megmûvelésével enni adhassanak családjuknak. Nehéz és veszélyes munka ez. Mindannyiunknak bátorságra és kreativitásra van szüksége, hogy legyõzzük az erõszakot, mely világunkban annyira elterjedt.
Alan Wilkie és én beszéltünk az Erõszak Legyõzése, az Egyházak Világtanácsa Programjának születésérõl. Helen Steven bevezetõ elõadást tartott az erõszaknélküliségrõl és vezette azt az ülést, mely a személyes kapcsolatokon belül vizsgálta ezt a témát. A társadalomban jelenlevõ erõszakot tekintve az otthoni, a fiatalok közötti és általuk elõidézett, az elmebetegek elleni és általuk elkövetett, valamint a strukturális és intézményes erõszakra összpontosítottunk.
Simonyi Gyula lenyûgözõen számolt be a Bokor Mozgalom tapasztalatairól. Az "Erõszak leküzdése nemzetközi szinten" témájú ülés négy projektre összpontosított: a Világbíróság Akcióra (Alan Wilkie), az Ökumenikus Shalom Szertartásokra (Gordon Matthews), a Bokor mozgalom nemzetközi munkájára (Simonyi Gyula) és a Gareloch Horticulturists tevékenységére (Helen Steven), mely csoport erõszakmentesen dolgozik a nukleáris fegyverek ellen. A hét vége felé otthoni munkánkról beszéltünk mindannyian. Úgy hagytuk el Ionát, hogy jobban tudatára ébredtünk a világ erõszakosságának, de lelkesen és megerõsödve folytatjuk a küzdelmet ellene. A gyûlés részletes beszámolóját az Ionai Közösségi Házban lehet megszerezni: Govan, Glasgow G51 3UT.


"Women-Bridge"
Kristina Bulling

A "Women-Bridge" a Die Schwelle projektje Kelet-Szlavóniában. Kristina Bulling felelõs a projekt irányításáért és felügyeletéért.

Az 1995-ös "Erdut Egyezmény" a szerbek és a horvátok között a kelet-szlavóniai menekülteknek és kitelepítetteknek megadja a jogot, hogy visszatérhessenek szülõfalujukba két éven belül. Ami papíron oly egyszerûnek látszik, az a valóságban a megalázás és fájdalom mély szakadéka fölötti kötéltáncra hasonlít.
A szerbek által elfoglalt Baranyából kitelepített horvát családok, akik most menekülttáborokban laknak, nem tudják elfelejteni, mit tett velük "a másik fél". Ártatlan fiatal férfiak százait megölték. Öt évig minden magánéletet kizáró primitív menekülttáborokban laktak, ahol mindennapos volt a túlélésért folytatott harc. Emlékezés a háború nyomasztó eseményeire és szeretteik elvesztésének fájdalmaira. Mindez keserûséget, a szívek megkeményedését, apátiát és depressziót eredményezett.
A "másik oldalon" szerb családok élnek, akik saját soraikból való bûnözõk erõszakának áldozatai voltak. Nekik is menekülniük kellett Vukovár poklából, amely most gyakorlatilag kísértetváros. Az õ házaikat is lerombolták Baranyában. Megmenekültek ugyan a menekülttáboroktól, mivel az elmenõ horvátok házai üresen álltak, de szenvedtek a diktátori katonai állam fenyegetéseitõl és kémkedésétõl. Azután jöttek az embargó következményei, melyek teljesen elzárták õket: nem volt pénz, élelem, a mezõgazdasági gépekhez pótalkatrész, télen fûtés. Õk is fájdalmat, veszteséget és félelmet hordtak a szívükben, éppen úgy, mint horvát testvéreik!
Ezek után hogyan lenne még csak távolról is lehetséges, hogy a szerbek és a horvátok ismét együtt éljenek szülõfaluikban? Ezen a kérdésen gondolkodva, Ruth-Christa Heinrichsnek az a ragyogó ötlete támadt, hogy "mindkét oldalról" meghív a háború elõtt ugyanabban a városban élõ nõket egy hétvégére a magyarországi Mohácsra, hogy semleges földön még egyszer találkozzanak, képzett pszichológus vezetésével és védelmével. A cél az volt, hogy ezeket a nõket felkészítsék arra, hogy végül ismét szomszédként tudjanak egymás mellett élni.

Az elgondolástól a valóságig
Hála barátainknak az Osijek Békeszervezetnél és a Béke és Emberi Jogok Baranyai Szövetségénél, nem volt nehéz olyan nõket találni, akik felkészültek a projektben való részvétel kockázatának vállalására. Készségüket a részvételre a mohácsi Peace Bridge Danube iroda és a zágrábi Institut for Attitudinal Healing jelezte. Úgy határoztunk, hogy "mindkét oldalról" 5-6 nõ vesz részt, és a találkozók havonta lesznek.
A találkozók kezdetén az a felfedezés volt a legnagyobb meglepetés, hogy nem a gyûlölet és az elõítélet állt fenn a nõk között, hanem inkább a félelem: félelem az újabb megalázástól és vádaktól. Hála Istennek ezt a félelmet elsöpörte annak felismerése, hogy mindenki a háborúnak és propagandájának áldozata, hogy mindnyájuknak ugyanolyan sérülései, vágyai, reményei vannak, mint a világon a többi anyának és nõnek. A félelmet melegség, bizalom és empátia váltotta fel.
Fontos kérdés volt, hogy a jövõben az egyének hogyan járulhatnának hozzá a békés egymás mellett éléshez. A megvitatott gondolatok egyik megvalósítása néhány nõ kezdeményezése volt, hogy csoportokat szervezzenek saját falvaikban, egy közös újrakezdés látomásának továbbfejlesztésére.
Az elsõ találkozó kezdeti sikere után hamar jöttek a nehézségek. Néhány szerb nõt Mohácsról való visszatérése után kihallgatott a rendõrség. A horvát nõket nyomasztotta, hogy férjeik ellenzik a találkozókat és szomszédaik nem bíznak bennük. Ami annyi reménnyel kezdõdött, úgy látszott, kudarcot vall az erõszak és a megfélemlítés ereje miatt.
De a nõk nem hagyták magukat sokáig megfélemlíteni. A szerb nõk bátran mondták el a katonai rendõrségnek a találkozó részleteit és bátorították õket, hogy küldjék feleségüket is a találkozóra. A horvát nõk beszéltek szomszédaiknak és férjeiknek a találkozóról. A megfélemlítést és a fenyegetést a megkönnyebbülés érzése váltotta fel, hogy szemináriumaink valóban nem összeesküvésre törekvõ politikai találkozók voltak, hanem inkább a megbékélés helyei.
Hogy ez a baranyai feszült szituációban mit jelent pontosan, azt csak azok tudják eldönteni, akik ott élnek. Ahogyan a horvátok reményeit az otthonokba való gyors visszatérésre újra és újra ösztönzik, úgy nõ a szerb emberek félelme a kiutasítástól. Horvátországban a légkör azzal fenyeget, hogy újra erõsen nacionalistává válik.
E körülmények között a nõk mozgalmának egyre nagyobb a jelentõsége. Már több mint egy éve rendszeresen találkoznak a nõk mindkét oldalról, hogy újjáépítsék a lerombolt hidakat. Adja Isten, hogy a bizalom és a szeretet ereje erõsebbnek bizonyuljon, mint a félelem légköre!

EMFK Találkozó Strasbourgban
Marie-Nolle von der Recke

Az Európai Mennonita Béke Bizottság (EMFK) éves találkozóját 1996. október 18-20. között tartotta Strasbourgban. A Groupe de Réflexion pour la Paix (A Béke Ügyéért Dolgozó Csoport) elõször üdvözölte az EMFK-t Franciaországban. A strasbourgi mennonita egyház is részt vett a találkozó szervezésében.
A svéd, holland és német mennonita békebizottságok képviselõi is jelen voltak, valamint a Mennonita Központi Tanács (MCC) - és a Francia Mennonita Konferencia néhány tagja. Szinkrontolmácsolást biztosítottak.
Az EMFK tagjai elõször általános ülésre gyûltek össze. A beszélgetés központjában a mennonita békebizottságok részvételi lehetõségeinek megvitatása állt az eljövendõ grazi Európai Ökumenikus Gyûlésen.
Az általános ülést követõ minikonferencia azért hozta össze a résztvevõket, hogy fontolóra vegyék a "Gyakorlati irányultságunk a bibliai békéhez" c. témát. Két érdekfeszítõ bibliatanulmánnyal vezette be a témát a szentírás szemszögébõl Maarten van der Werf, az EMFK titkára és Michel Sommer, a strasbourgi mennonita egyház lelkipásztora.
Nyelv és nemzetiség szerint alakított munkacsoportok cserélték ki tapasztalataikat arról, hogyan kezelik az európai mennoniták a konfliktusokat. A beszélgetés keretét az 1997. januárjában Kalkuttában megtartott Mennonita Világkonferencia Béketanácsa által készített kérdõív adta. (ld. "Hallgasd, amit a lélek mond az egyháznak"). Nem mennonita barátaink, evangélikusok és protestánsok, fontos hozzájárulói voltak a gyûlésnek. Jóindulatú figyelemmel a mennoniták iránt, felhívták õket, hogy legyenek hûek az anabaptista szellemhez és tegyék ismertté ezt a látomást a világi életben és az egyházak között. A nap istentisztelettel zárult. Vasárnap reggel a konferencia résztvevõi istentiszteleten vettek részt a helyi mennonita templomban, majd a strasbourgi mennonita egyház tagjai által készített ebéd után hazautaztak.
A különbözõ elõadások és beszélgetések gazdagító és bátorító eseménnyé tették ezt a találkozót. Akármilyen jelentéktelennek és kis létszámúnak tûnnek is idõnként a békéért dolgozó mennonita csoportok, mégis léteznek és tanúként folytatják tevékenységüket Európában, mely egyszerre fejlõdik és gyarapodik. Valahol az Éden kertje és az új Jeruzsálem közötti úton vagyunk mi, az eljövendõ békés világ jó hírének átadói és tanúi.


Egy követésre méltó példa
Rev. Cecil Kerr

Az utóbbi 20 évben a Keresztény Megújulás Központ (Rostrevor) munkája során folyamatosan nyomon követhettük azt az erõteljes gyógyulást, mely akkor következett be, amikor azok az emberek, akiket a századokon át tartó kirekesztettség és félelem választott el, egymás felé beismerõ, bûnbánó és megbocsátó lélekkel közeledtek. Hálát adunk Istennek azért a példamutatásért, melyet két évvel ezelõtt a Canterbury érsek és Daly bíboros tett. Dr. George Carey a Krisztus Egyháza Székesegyházban tartott beszéde során elmondta, hogy az angol embereknek bocsánatot kell kérniük a gyakran brutális uralomért és érzéketlen közönyért, mely az elmúlt 800 év során fennállt Írországgal való viszonyukban.
Ezután nem sokkal Cahal Daly bíboros elkísérte Robin Eames érseket a Canterbury Székesegyházba, ahol a bíboros a következõket mondta: "Szeretnék bocsánatot kérni Írország nevében Anglia lakosságától a sérelmekért és sértésekért, melyeket sokszor elkövettünk közös történelmünk során, de különösen az utóbbi 25 évben. Hiszem, hogy ez a kölcsönös felismerés a megbocsátásnak szükséges feltétele a jövõben kialakuló megfelelõ keresztényi és valódi politikai kapcsolatoknak a két szigetország között."
Az érsek arra figyelmeztetett, hogy "az elõdök múltban elkövetett bûneiért tanúsított bûnbánat önhitt és önelégült lehet csak, ha nem vesszük észre és nem bánjuk meg azokat a bûneinket, melyeket az egység és a megbékélés ellen tettünk a jelenben."
Kérem, folytassák az imát azért, hogy ez a felhívás minden templomban és baráti egyesületben követésre találjon Írországban és Angliában egyaránt.
(Krisztusi Megújulás Központjának Hírlevele, 1997. tél/tavasz )


Erõszakmentesség-tréningek a MIR szervezésében
Anita Thomas

Az elmúlt két év során a MIR Romand, a Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége (IFOR) svájci, franciául beszélõ ágának néhány erõszak-nélküliségre felkészítõ csoportja rendszeres találkozókat tart, hogy hálózatot építsen ki önmagán belül. Céljuk az erõszak-nélküliségre való felkészítés elõsegítése a MIR-en belül és a társadalomban, valamint kérésre más tanfolyamok indítása.
E csoportok tagjai rendszeresen vezetnek felkészítõ találkozókat e kurzus folyamatának keretében, melyet a MIR, a Peace Brigades International és a Martin Luther King Központ (CMLK) szervez.
Múlt szeptember óta a MIR felkészítõk négy összejövetelt vezettek: kettõt az erõszak nélküli kommunizmusról (Berta Staedlerrel), egyet a csoportvezetésrõl (Pjotr Haggenjos és Anita Thomas) és egyet a félelemrõl (Anita Thomas).
Jean-Denis Renaud és Pjotr Haggenjos vezetett néhány találkozót Neuchtel kantonban, az egyiket a neuchteli Református Egyház védnökségével.
A svájci hadsereg egyik tisztjével együtt Anita Thomas vezetett egy estét a háború és béke témájáról, hogy egy katekizmusórán a fiatalokkal együtt komolyan elgondolkodjanak ezekrõl a dolgokról. Számos MIR oktatót hívtak meg csádi, burundiai, libanoni, kongói (korábbi Zaire), német és horvát csoportok, hogy összejöveteleket vezessenek ezekben az országokban. A MIR Romand két tagja nagyon szeretne Svájcban egy nemzeti szinten elindított erõszakmentességrõl szóló programot a Svájci Ökumenikus Program a Békéért keretén belül.
(Bulletin romand de la réconciliation, 97. jan. 60. szám)


MCC/MBM béketeremtõt tüntetett ki az angol királynõ
"Nyilván valóban megérdemelte az elismerést", írta egy helyi lap

Anglia királynõje egy MBE-vel (a Brit Birodalom Rendjének Tagja) tüntette ki Joe Campbellt a közösségért végzett kiemelkedõ szolgálatáért.
Az ír származású Campbell irányítja Észak-Írországban az MCC és Mennonita Misszió Bizottság programjait. Észak-Írország Közvetítõ Hálózatában is dolgozik.
Campbell és kollégája, Brendan McAllister nemzeti elismerésben részesült 1995 nyarán Észak-Írországban, Drumcree-ban, a protestánsok és a római katolikusok között létrejött békés megállapodás elõmozdításában játszott kulcsfontosságú szerepéért.
Campbell presbiter egyike volt Észak-Írországban annak a 12 embernek, akik megkapták az ez évi MBE kitüntetést, amely a "Közösség Szolgálatáért" járó "Újévi Kitüntetés" néven is ismert.
"Ez a kitüntetés mindazoknak az embereknek is szól, akik velem dolgoztak minden munkában" - mondja Campbell. Az MCC Európa igazgatója, Hansulrich Gerber megjegyezte, hogy a kitüntetést olyan idõben adják, amikor Észak-Írország törékeny helyzetének rosszabbodása fenyegetõnek tûnik. "Joe-nak és összes békéért dolgozó társának szüksége van imáinkra" - mondja Gerber, hozzátéve: "Megtisztelõnek érzem, hogy ilyen kiemelkedõ jutalmat elnyert kollégám és barátom van."
(MCC News Service, 97. jan. 10.)


Corrymeela nyerte a Niwano békedíjat

A 14. Niwano békedíjat a Corrymeela Közösségnek adományozták. Ezzel a japánok alapította évenkénti díjjal olyan egyének és szervezetek tüntethetõk ki, akik jelentõsen hozzájárultak a vallások közötti együttmûködéshez, ezáltal elõsegítve a világbékét. Az eddigi megjutalmazottak között van Helder Camara, Philip Potter, a World Muslim Congress, Hildegard Gross-Mayr, Dr. A T Aryaratne, Neve Shalom/Wahat al Salam és Dr. R Aram. A díj értéke pénzben kifejezve 100.000 font, melyet Corrymeela hosszú távú csoport-programjaihoz használ fel a Ballycastle központban; a tényleges átadási ünnepély Tokióban lesz.

Corrymeela kiterjedt keresztény közösség, 180 tagja van. 1965-ben alapították, néhány évvel a jelenlegi "bajok" elõtt. A tagokon kívül több mint 3000 szimpatizánsa és 3000 támogatója van az angolok alapította Corrymeela tagszervezetnek. A Corrymeela Központ fõépületét Ballycastle-ban éppen most építik újjá, 1998 márciusára tervezik befejezését. A központot évente 200, különféle politikai és vallási indíttatású csoport használja.

Corrymeela "barátai" (szimpatizánsai) rendszeresen kapnak folyóiratokat és információt az eseményekrõl. A minimum elõfizetés ezekre 15 font, melyet a következõ címre lehet küldeni:
The Corrymeela Community, 8 Upper Crescent, Belfast BT7 1NT, United Kingdom.
Általános információ ugyanitt. A publikációk listája is kapható.

E-mail: belfast@corrymeela.org.uk
Honlap: http://www.corrymeela.org.uk
Az angliai összekötõ cím: Corrymeela Link, PO Box 118, reading, Berkshire RG1 1SL, United Kingdom, Tel.:+44 (0)1734 589800
(INNATE, 1997. március 6. , 47. szám)


EIRENE 40 éves
"Az elgondolás nem vesztette el sem fontosságát, sem sürgetõ voltát"

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának fõtitkára; Konrad Raiser felbecsülte a nemzetközi béke és szolgálat Eirene ügynökségének munkáját. "Az elgondolás nem vesztette el sem fontosságát, sem sürgõsségét", mondta a 40. évforduló jubileumi ünnepségén Genfben, 1997. febr. 18-án.
Egyre több egyház tekinti a békemunka konkrét kifejezésének a fejlesztési segélyek juttatását. Raiser sürgette azokat a keresztényeket, akik szerte a világon háborúkkal és heves konfliktusokkal állnak szemben, hogy fejlesszenek ki több nem-katonai, "kreatív" konfliktust megoldó módszert.
Az Eirene Neuwied am Rhein-ban lévõ központi irodája 1957 óta mûködik a béke és a fejlesztés nemzetközi ügynökségeként. Megalakításának legjelentõsebb ösztönzõje Willem A. Vissert Hooft, az Egyházak Világtanácsának elõzõ fõtitkára volt, egy Algériában tett látogatása után.
Genfben, 1957. febr. 18-án, a mennoniták, a kvékerek és az IFOR (Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége) közös konferenciáján tette azt a javaslatot, hogy alakítsanak egy békeügynökséget az észak-afrikai harcok okozta szenvedés enyhítésére "a keresztény szeretet szellemében, minden katonai és politikai indítéktól mentesen". Eirene-t abban az évben alapították.
Az elsõ önkéntesek algériai menekülttáborokban kezdtek dolgozni Marokkóban. Késõbb a békemunkát és a fejlesztési segélyprogramokat más afrikai országokra, a 80-as években Latin-Amerikára és az ipari országokra is kiterjesztették. A mai napig mintegy ezer önkéntes dolgozott több mint kétszáz projektben, több mint 30 országban.
(Wochenspiegel 9/1997. 97. 2. 27.)


Emlékezni...
Scot McElvany

Mûvészetet tanultam, színházi ember vagyok. Ez minden, amit igazán tudok, és ez az, amit Mladi Most-ban csinálni akartam. Megérkezésem elõtt elfogott a kételkedés, hogy egy gazdaságilag kifosztott, megosztott, háború tépázta területen, ahol sok embernek a legszükségesebbek sem állnak rendelkezésre, lehet-e színházat csinálni.
Nincs-e másra nagyobb szükség? Honnan kapom majd munkámhoz az anyagi támogatást, és nem másra kellene-e ezt fordítani? Az igazi kérdés az volt, hogy mi haszna lehet a színháznak az újbóli szocializáció, fejlesztés, reintegráció és ... az emlékezés folyamatában.

Hogy megértsük az emlékezést, annak ellenkezõjét, a felejtést és a széthullást kell szemügyre vennünk. Emlékezni annyit jelent: "együtt összerakni".

Most nagy ugrást tettem, vagy inkább összefüggést állapítottam meg a reintegráció és az emlékezés között. Õszintén, mennyi az értéke a reintegrációban az emlékezés folyamatának? Még mindig próbálok választ adni erre a kérdésre. Nem tudom pontosan, hogy az emlékezés folyamata az élmény után mennyi idõvel kezdõdik. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a folyamat építõleg hat bizonyos emberekre és éppannyira rombolóan másokra.
A következõ kérdés tehát, hogy MILYEN fajta emlékezõ folyamat vezet a személyiség építéséhez, éleslátáshoz, bátorsághoz, egészséghez és jóléthez. De az biztos, hogy meg kell vizsgálnunk az Emlékezést... Hogy megértsük az Emlékezést, ellenkezõjét, a felejtést és a széthullást kell szemügyre vennünk. Emlékezni azt jelenti, hogy "együtt összerakni". A színház az a hely, ahol az emlékezés újbóli összerakás lehet, ahol együtt visszarakjuk a dolgokat a helyükre. Olyan néphez jöttem, amelynek szüksége van rá, hogy országát, kultúráját, életét összerakja.
Van egy kis kõtábla a lerombolt Mostar óvárosba vezetõ köves út mentén, melyre feketével ez van írva: "Ne felejts". Nem az, hogy "Ne nézz vissza" vagy hogy "Hagyd a múltat", hanem az, hogy "ne felejts". Milyen gyakran kell emlékeztetni bennünket, hogy a jövõ a múltra épül?

Scot McElvany Bosznia-Hercegovinában, Mostarban, a Mladi Most ifjúsági projektben önkéntes.
(BVS Sharing, '97. febr.)


"Hallgasd, amit a szentlélek mond az egyházaknak!"
Mennonita Világkonferencia, Kalkutta, India
Sylvie Gudin-Poupaert

A Mennonita Világkonferencia (MWC) elsõsorban a világ minden tájáról jövõ mennoniták nagygyûlése, melyet hatévenként tartanak. Évek alatt ez a fogalom alakult ki Larry Miller fõtitkár mûködése alatt. A gyûlés mindig az MWC tevékenységének tetõpontja, de az MWC megkísérli, hogy helyi gyülekezeteket is összekapcsoljon szerte a világon.

Az egész világból egy helyre gyûjteni embereket egy hétre nagy vállalkozás. De az MWC továbbmegy a világ mennonitái közötti állandó dialógus kiépítésén való munkálkodásában. Különösen ezeken a területeken - dialógus és hálózat - érinti a Church and Peace munkája az MWC-t és válik láthatóvá némi hasonlóság.
Valójában, még ha a mennonitáknak van is általános teológiája, ennek értelmezése változik kontinensrõl kontinensre, országról országra, néha templomról templomra. A gondolatok változatossága fellelhetõ a történelemben és a kultúrában. Az MWC biztosítani szeretné, hogy az egyházain belüli párbeszéd figyelembe veszi ezeket a különbségeket.
Például egy testvér jelentette a Béke Tanácsnál, hogy templomokat gyújtottak fel Indonéziában, Jamaikában és az Egyesült Államokban. Néhány ember ezután tiltakozó nyilatkozatot írt ezekrõl a gyújtogatásokról, melyet a Fõtanács minden tagja elé felterjesztettek jóváhagyásra.
Egy pont vitát kavart. Az a kijelentés, hogy a mennonitákat aggasztja, hogy templomokat és istentiszteleti helyeket gyújtanak fel. Egy amerikai testvér felállt, hogy elmondja: õ csak az "istentiszteleti helyek" kifejezést használná, mert ez általánosabb, mint a "templom", mely csak a keresztényekkel kapcsolatos. Éppoly elítélendõnek tartotta zsinagógák, mecsetek felgyújtását is, mint a templomokét. Úgy érezte, hogy keresztények lévén, a mennonitáknak védeniük kell a vallási szabadságot. Nemcsak hogy jelenteni kell a templomok és mecsetek felgyújtását, hanem a mennonitáknak segíteniük kellene az épületek helyreállításában.
Egy másik indiai testvér kifejtette, hogy õ hindu családból származik. Keresztény hitre tért át és mennonita lett. Õ jónak találta a hindu templomok égetését; inkább részt vett volna ebben, mint építésükben.
Összeegyeztethetetlen nézõpontokat adtak elõ és hallgattak meg nyugodtan. Különbözõ emberek különbözõ tapasztalatait. Mindenki beszélt, mindenki meghallgattatott. És ez okot adott a töprengésre.
A Church and Peace hálózaton belül már nem közös a teológiánk és életvitelünk. De ez nem szükséges, nem is kívánatos. Létezésünk egyik oka a tanúságtétel, a másokra figyelés, a szeretet és a közös munka. Kihívás és gazdagodás ez számunkra, ez teszi hálózatunkat valóságossá.

Anabaptista globális hálózat a békéért és igazságért
Az MWC Béketanácsa elhatározta, hogy egy globális anabaptista hálózatot hoz létre a békéért és az igazságosságért. Az ötlet a kolumbiai mennonita egyháztól jött, mely a Justapaz hálózatot kezdeményezte Kolumbiában.
Javasolt e hálózat kiterjesztése a helyi egyházak közti kapcsolat létrehozására az egész világon, erkölcsi és gyakorlati támogatás nyújtása a béke és igazságosság ügyeiben.
A cél az, hogy a mennonita egyházaknak megadják a békéért és az igazságosságért való munkálkodás kifejlesztésének lehetõségét közösségek, párbeszéd és közös cselekvés segítségével. Megosztanák gondjaikat, imádkoznának, gazdagítanák egymást tapasztalatokkal, információval, ötletekkel, szaktudással... és közös cselekvésre szervezõdnének, amikor szükséges.
A Béketanács az MWC Fõtanácsának altanácsaként mûködne, a Church and Peace közgyûlésének másaként.
Hallgassuk, amit a lélek mond az egyházaknak. Megértettem, hogy azzal nem egyesülünk, ha mindannyian egyformán élünk és gondolkodunk; akkor egyesülünk, ha képesek vagyunk figyelni egymásra, meg tudunk hallani olyan dolgokat, amiket nem szeretünk. Egyek vagyunk, mert tiszteljük egymás tapasztalatainak sokféleségét, és képesek vagyunk értékelni a másik ember véleményének igazságosságát és képesek vagyunk saját nézõpontunk némi változtatására. Mindenekfelett egyek vagyunk, mert a másik ember testvérünk marad.


Változások

Stanley Mogoba politikai pályára lép
Noel Bruyns

Dél-Afrika metodista egyházának elnöklõ püspöke, Stanley Mogoba hirtelen lépéssel elhagyta hivatását, hogy a Pán-Afrikai Kongresszus (PAC), a volt felszabadító mozgalom elnöki posztját betöltse.
Peter Storey püspök (Johannesburg) szerint Mogoba püspök azért kérte metodista lelkipásztori nyugdíjazását, hogy politikai pályára lépjen.
Eredetileg Mogoba püspök a következõ év szeptemberéig vezette volna a metodista egyházat, amikor Mvume Dandala püspök követte volna õt.
Mogoba püspök a nemzetközi egyházi körök kiemelkedõ alakja. 1994-ben az Egyházak Világtanácsának Johannesburgban ülésezõ Központi Tanácsához intézett, a világszerte emelkedõ erõszakhullám elleni felszólalásának hatására szervezõdött a WCC egész világra kiterjedõ programja, az Overcome Violence (Az Erõszak Legyõzése).
Múlt év októberében Mogoba püspöknek adományozták az 1996-os Metodista Világbékedíjat. Az idézet dicséri Dr. Mogobát következetességéért, hogy soha nem támogatta az erõszakot és sem az afrikai, sem a fehér emberek, sem törzsek, sem politikai pártok oldalára nem állt a faji megkülönböztetés elleni küzdelemben.
Nagyon becsülik bátorságát a megbékélés keresésében... és kreativitását abban a döntésben, hogy Dél-Afrika egyházaiban elõre mutató utat keressen keresztény vezetõként.
Stanley Mogobát a PAC elnökévé választották december 15-én.
(ENI Bulletin, 1997. január 12. 1. szám)


Új CEC fõtitkárt választottak

1997. január 11-én egy rendkívüli ülésen az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) Központi Bizottsága Keith Winston Clements tiszteletest (MA, BD) választotta fõtitkárnak. Keith Clements 1997 szeptemberében veszi át a tisztségét.
Egy évig tartó keresést zárt le ez a választás. 1987 óta Jean Fischer volt a fõtitkár, aki 1995-ben, Assisiben a Központi Bizottságnál jelentette be a CEC-bõl való távozását, 1997 szeptemberi hatállyal. A 35 tagú Központi Bizottság döntéshozatala elõtt találkozott Clementsszel Genfben az Ökumenikus Központban (1997. január 11-12. között) és megbeszélték elképzeléseiket a CEC jövõbeni munkájáról.
Keith Clements (53 éves) jelenleg a Brit és Ír Egyházak Tanácsának (CCBI) nemzetközi szervezõ titkára, a brit Baptista Szövetség felszentelt lelkésze. Az elmúlt néhány évben a kiengesztelõdés munkájával foglalkozott, melyet a CEC a volt Jugoszláviával kapcsolatban vállalt fel. Ez alatt az idõ alatt több látogatást tett a Balkánon, hogy a helyi egyházak lehetséges béketeremtõ szerepét megvizsgálja. Az egyházak Emberi Jogok programjában is részt vett. E program keretében a CEC az Egyesült Államok és Kanada egyházainak nemzeti tanácsaival együtt figyeli a Biztonság és Együttmûködés Európai Szervezetének (OSCE) tevékenységét. Clements a CEC csoport tagjaként jelen volt az 1992-es Recenziós Konferencián és az OSCE 1996-os, vallási szabadságról szóló szemináriumán, Helsinkiben. Számos könyv termékeny írójaként különösen érdeklõdik Dietrich Bonhoeffer élete és munkássága, a II. világháború idején fennálló német Hitvalló Egyház iránt. Aktívan részt vett az Egyházak Világtanácsának (WCC) különbözõ programjaiban a WCC Hit és Rend Bizottságának baptista szaktanácsadójaként.
Keith Clements Kínában született, misszionárius szülõk gyermekeként. Feleségével és két fiával jelenleg Angliában él, Bristolban.
(CEC Monitor, 1997. május)


Új londoni Mennonita Központi Munkacsoport
J. Nelson Kraybill, Terri Miller

1996. december közepén hagyta el J. Nelson Kraybill és családja a londoni mennonita központot. Nelson elvállalta az Egyesült Mennonita Bibliai Szeminárium elnökségét Elkhartban, az USA Indiana államában.
"Az Angliában eltöltött 5 és fél év legnagyobb öröme magam és családom számára azoknak az embereknek megismerése volt, akik látogatóba jöttek a londoni Mennonita Központba, Metanoia kiadványokat vettek vagy más módon kapcsolódtak a Központ munkájához és szelleméhez.
Kihívás és nevelõdés is volt számunkra a az Egyesült Királyságban a családoknál és gyülekezeteknél tett látogatás. Mindenkinek, aki ily módon gazdagította életünket, szívbõl jövõ köszönetet mondunk."
Mark Thiessen Nation jelenleg az LMC programigazgatója. Mark fiatal korában keresztény és anabaptista lett és a Brethren-i templom lelkipásztoraként sokéves tapasztalatra tett szert. Chicagóban, USA Illinois államában, egy keresztény béke és igazságosság központ alapítója és igazgatója volt, szociális munkásként dolgozik és széleskörû ökumenikus kapcsolatai vannak.
A keresztény etika szakértõje, író és szerkesztõ. Együtt dolgozik John Howard Yoderrel, Stanley Hauerwasszal és más anabaptista-rokon teológusokkal. "Emberközpontú", a gyülekezeti és a tudományos összejöveteleket egyaránt élvezi. Mary Thiessen Nation az LMC-nél tanárként és a városi küldetés és lelkiség konzultánsaként szolgál - részt vesz a Hídépítõk közvetítõ munkájában és a konfliktusra felkészítés projektben. Mary kanadai, 23 évet töltött Los Angeles (USA, Kalifornia állam) belvárosában, missziós munkával. Társigazgatója volt a Világra Hatás munkacsoportjának, segített a szegények között egy általános iskola és egy bentlakásos, egyedülálló anyák részére fenntartott lelkészhivatal létrehozásában.
Mark és Mary is benne voltak a Kereszt Áramlatai események tanításában 1966-ban. Mark kész rá, hogy a béketeremtés teológiai és bibliai aspektusáról elõadjon, anabaptista történelmet és etikát tanítson. Mary egyedülálló forrás azoknak az embereknek, akik misszióban dolgoznak, különösen felkészült, hogy a lelki fegyelemrõl és nevelésrõl beszéljen a városiaknak. Ne habozzanak, telefonáljanak vagy írjanak az LMC-nek, hogy meghívhassák õket.
London Mennonite Centre, 4 Shepherds Hill, Highgate, London N6 5AQ
Tel: 0181 340 8775 Fax: 0181 341 6807


A békeaktivista Catharine Perry elhagyja a Barátok Házát

Catharine Perry augusztusban elhagyta a Barátok Házát azért, hogy Oxfordban dolgozhasson, miután 13 évet dolgozott a Quaker Peace & Service szolgálatában a béke témájú kiadványok írásában.
1983-as októberi megérkezésétõl a Közép-hatótávolságú Nukleáris Fegyverek Egyezményének 1987-es aláírásáig Catharine szerepe alapvetõen a Barátok és egyéb aktivisták támogatása volt az anti-nukleáris tanúságtételben.
1994 óta Catharine volt a koordinátora a "Sorsfordítás" mozgalomnak, annak a kvéker programnak, melynek célja az erõszakmentesség és szociális változások volt.
Éveken át Catharine erõs oldala az ökumenikus békemozgalmi hálózattal való együttmûködés volt a Church and Peace (Egyház és Béke) és a Churches Peace Forum (Egyházak Béke Fóruma) keretén belül. Személye kulcsfontosságú volt abban a segítségnyújtásban, melynek eredményeként megfogalmazódott és elindult az "Egyházak Világtanácsának" új kezdeményezéseként az Erõszak Legyõzése nevû program.


Eleanor Kreider az Adminisztratív Bizottságban
Terri Miller

Eleanor Kreider múlt nyáron lett a brit Church and Peace csoport elnöke, nemrégen pedig megválasztották a Church and Peace Adminisztratív Bizottságába a közgyûlésen, márciusban.
"Hiszem, hogy a megbékélés Krisztus evangéliumának szívében van. Minden keresztény egyház központi ügye kell hogy legyen. Elköteleztem magam, hogy a hit zarándokútját járom, mely a sokféle hátterû keresztényeket összehozza, hogy támogassák a békét, imádkozzanak és dolgozzanak érte minden szinten. Hálás vagyok a lehetõségért, hogy a Church and Peace-ben csatlakozhatom másokhoz ebben a közös keresésben" - mondta megválasztása után.
Eleanor Oxfordban lakik, istentiszteletet és liturgiát tanít a baptista Regent's Park Fõiskolán, amely az Oxfordi Egyetem része. Két könyvet és számos cikket írt az istentiszteletrõl. Legutóbbi írása októberben jelenik meg, címe: "A közösség formálja az egyéniséget". Gyakoribb közösségi együttlétre és a közösségi szolgálat körüli bibliai témákra hívja fel a figyelmet benne.
Eleanor az USA-ból származik, mennonita, sokat tanított szemináriumokon és egyházi konferenciákon. Férjével, Alannel egy egyénekbõl és csoportokból álló anabaptista hálózatban dolgozik, amely az egyház megújulását szorgalmazza. Más keresztényekkel együtt béketeremtõként dolgoztak Angliában az elmúlt 25 évben.
A közgyûlés márciusban szavazással elfogadta Marie-Pierre Bovy, David Maggs, Anita Thomas és Paul Gentner új bizottsági tagságát. Kilenc ember alkotja az Adminisztratív Bizottságot Angliából, Németországból és a kelet-európai régióból.


Új koordinátor a francia nyelvterületen
Sylvie Gudin Poupaert

Sokan önök közül bizonyára a tolmácsfülkékben láttak a Church and Peace konferenciákon! Ebben a minõségben látogattam a Church and Peace találkozókat az elmúlt néhány évben.
De én ismerem a hosszú ideje egyszerûen Church and Peace-nek nevezett szervezetet a 80-as évek elejétõl... abban az idõben Wilfried Warnecknek csak egy kis irodája volt, és az elsõ önkéntes Jean-Jacques Widmer (azt hiszem) segített neki. Jean-Jacques és én voltunk a felelõsek egy kis csoport lekiismereti okból történõ katonaságmegtagadásáért Franciaországban, és néhányan Wetzlarba jöttünk, hogy felvegyünk egy rádióközvetítést a lekiismereti megtagadás és erõszakmentesség témájában.
Ma a Church and Peace jelentõsen megnövekedett és még francia nyelvterületi koordinátora is van (hála Doris Reymondnak)! Ezért érzelmileg is sokat jelent, hogy átvehetem e terület irányítását.
A mennonita/anabaptista teológiának, fõképpen az abszolútnak elismert evangéliumi erõszakmentességre tett hangsúlynak köszönhetõen határoztam úgy, hogy mennonita leszek. Néhány évvel azelõtt életemet jelentõsen megváltoztatta Martin Luther King példája, ahogyan az evangéliumi társadalmi igazságosság elvét arra a társadalomra vonatkoztatta, amelyben élt.
Párizsban nõttem fel, azután közösségben éltem Vesoul mellett, Franciaországban, késõbb Burgos-ban, Spanyolországban, majd - 18 évvel ezelõtt - Strasbourgba jöttem. (Soha nem hittem, hogy ilyen sokáig itt maradok!) Strasbourgban elkezdtem járni az itteni új mennonita templomba, ahová most is tartozom. Néhány évig vezettem a mennonita lelkiismereti katonaságmegtagadók csoportját, majd egy évet töltöttem az USA-ban a Mennonita Központi Tanács (MCC) által szervezett békemunkára felkészítõ tanfolyamán, mely több területet felölelt.
Franciaországba való visszatérésem után folytattam munkámat az MCC-nél, Strasbourgban a "béke és egyházon belüli kapcsolatok" programon belül.
Ezután férjhez mentem, két gyermekem nevelésével telt el idõm nagy része. Egy évet Angliában töltöttünk, ahol egy szomszédos közösségben laktunk más keresztényekkel együtt. Franciát is tanítottam.
Ismét visszatérvén Franciaországba, elhatároztam, hogy a strasbourgi egyetemen nyelv és irodalom szakos képzésben veszek részt, hogy más anyanyelvû embereknek is taníthassam a francia nyelvet. 1995-ben kaptam meg francia nyelvtanári egyetemi diplomámat. Mindig szerettem volna a tengeren túl tanítani, de más ösvényre irányítottak...
És itt vagyok, még mindig Strasbourgban, kicsit meglepetten az új kihívás elõtt, de boldogan is, hogy újra egy pacifista, keresztény szervezetnél munkálkodhatok.
Számomra a béke tanúságtétele mindig elválaszthatatlan volt az evangéliumtól. Az elsõ bibliai sorok között, melyeket megtanultam, volt a következõ, mely most is ösztökéli lelkiismeretemet: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes." (Róm. 12:2)


Bemutatkozik a Laufdorfi Iroda új tagja

Kedves Barátaim!

Szívélyes üdvözletemet küldöm a Church and Peace legújabb tagjaként! Engem ért a megtiszteltetés, hogy megnyissam az új évet és véget vessek a hosszan tartó "önkénteshiánynak" a laufdorfi irodában. Szeretnék sok barátot szerezni és új kihívásoknak eleget tenni az elkövetkezõ évben.
Amint azt a brit angolt beszélõk gyorsan észre fogják venni, az atlanti tavacska másik felérõl küldöm üdvözletemet. Mennonita családban nõttem fel, az Egyesült Államokban, Közép-Illinois-ban, gabona- és szójababföldek között. 1987-ben az a szerencse ért, hogy egy évig tanulhattam Grenoble-ban, Franciaországban. Ekkor szerettem bele az idegen nyelvekbe. Néhány évvel késõbb, németországi, Jénában és Marburgban folytatott tanulmányaim után kaptam meg bölcsészdiplomámat francia és német nyelvbõl a Goshen Fõiskolán, Indianában egy mennonita felsõoktatási intézményben.

Goshenben kezdtem érdeklõdni az egyház és a béke közötti kapcsolat iránt. A gosheni béketanulmányi program keretében alkalmam nyílt az egyház felelõsségének és erõszakra adott válaszának kritikus vizsgálatára és megvitatására a mai társadalommal kapcsolatban. Számomra az önkéntes szolgálat továbblépés ebben a folyamatban, melyben személyes elkötelezettséggel élhetek a békeegyház tanítványaként. Három évet töltöttem Svédországban, Tramelanban az MCC (Mennonita Központi Bizottság) európai hivatalának önkénteseként. Izgalommal várom fordítói, kommunikációs és általános adminisztrációs munkámat itt Laufdorfban. Frederick Boechner azt mondta egyszer a hivatásról: "Azon a helyen, ahová Isten hív téged, a világ nagy éhsége és személyes boldogságod fog találkozni." Reménységem és imádságom az, hogy ez a hely számomra a Church and Peace legyen.

Terri R. Miller


Könyvszemle

Egy nemzet sebeinek gyógyítása
Kiengesztelõdés a demokráciához vezetõ úton

A világ sok részén zajlik most az átmenet a tekintélyelvû irányítástól a demokrácia felé. Észtországtól Etiópiáig, Dél-Afrikától Salvadorig a politikai változás új reményt kínál az elnyomott népeknek.
Még azután is, hogy a diktátorokat megbuktatták és a békeegyezményeket aláírták, a folyamatot gyakran tönkreteszik olyan konfliktusok, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák az újonnan kialakított, gyakran törékeny demokratikus politikai struktúrákat. Ilyen összefüggésben a kiengesztelõdés elõsegítésének folyamata - a társadalmi megosztottság gyógyítása és új, egyezményre képes politikai rendszerek megalkotása - komplex és hosszú távú folyamat.
Az egyházak fontos társadalmi szereplõk sok országban, ahol demokratikus átalakulások mennek végbe. Néhány esetben a tekintélyelvû uralom elleni küzdelem fõ központjai voltak. Máskor a tekintélyelvû uralom szövetségesének tartották õket, és most új szituációban más helyzetért küzdenek. A megelõzõ politikai rendszerben betöltött helyzetüktõl függetlenül az egyházakat most felkérik, hogy támogassák az átmenetet és a konfliktusban lévõ embereket békítsék meg.
Az "Egy nemzet sebeinek gyógyítása" - melyet egy amerikai vezetõ teológus, Walter Wink írt - bevezetõ esszé az Élet és Béke Intézet riportsorozatához, melynek címe Kiengesztelõdés és az egyház a demokráciába való átmenetben.
A demokratikus átalakulás folyamatával foglalkozó teológiai és etikai kiadványok széleskörû szemléjén az "Egy nemzet sebeinek gyógyítása" fogalmi keretét adja az egyedi esettanulmányoknak Kelet-Európában, Ázsiában, Afrikában és Közép-Amerikában, melyek ezután következnek a sorozatban.

A "Healing a Nation's Wounds" (ISBN 91 87748 36-3) megrendelhetõ a következõ címen:

Life & Peace Institute
751 70 Uppsala, Sweden


IEF találkozó a kiengesztelõdésrõl

Az International Ecumenical Fellowship (Nemzetközi Ökumenikus Szövetség) cseh és szlovák kerülete kiengesztelõdéssel foglalkozó helyi találkozót szervezett Slapyban, Közép-Csehországban, 1997. aug. 2-9. között. Az egyhetes találkozón jutott idõ imára, beszélgetésre, különbözõ keresztény közösségek találkozására és a sokféle közösség sokféle istentiszteletén való részvételre.

Az elõadások és beszélgetések témái a következõk voltak:
Kiengesztelõdés nemzeti perspektívája: Nacionalizmus és fundamentalizmus - A kiengesztelõdés egyéni és nemzeti mértéke - A nemzeti konfliktusok megelõzése

A kiengesztelõdés történelmi perspektívája: Cyril, Method, Husz, Reformáció - Újkereszténység és közös örökségünk - A szentek egymással ellentétes felekezeti oldalon állnak? - A közép-európai hatalmi harcok hatása a csehországi vallásos versengésre - Kiengesztelõdés társadalmi perspektívája: A korábbi kommunista Európának jóléti vagy liberális teológiára van szüksége? - Változások a cseh társadalomban 1989 után - A mai politikus, üzletember és a társadalom peremén élõk típustana - Hogyan ültessük át a gyakorlatba az egyház társadalmi tanításait?

A csoport kapcsolatcíme: Vladimir Albrecht, Renoirova 619, CZ-15200, Prague 5

Vegyél részt a gyógyításban és a változásban

A Mennonita Központi Tanács (MCC) önkénteseket keres a következõ helyekre:
- adminisztratív asszisztens az MCC Európai Hivatalába, Tramelanba (Svájc)
- béke-koordinátor Szarajevóba, Boszniába
- vidékfejlesztési szervezõ Banja Lukába, Boszniába.

Az MCC olyan keresztény önkénteseket kér, akik aktív tagjai egy helyi egyházi gyülekezetnek és elkötelezték magukat, hogy az erõszakmentesség bibliai elvei szerint élnek. További információkért vagy jelentkezési lapért lépjenek kapcsolatba a következõ címmel: MCC Europe Office
Tel:+41 32 487 5756
Fax: +41 32 487 5335
Grand Rue 114, Case Postale
CH-2720 Tramelan
E-mail: debbyMCC@aol.com

CHURCH AND PEACE HÍREK

1998. március 27-29.: Church and Peace közgyûlés Saint Antoine Communauté de l'Arche-ban, Grenoble mellett, Franciaországban.

((((((((((((((((((

Többek közt a grazi II. Európai Ökumenikus Találkozó visszhangja e-mailen:
BOCS Fordító
idegen nyelvû alternatív mozgalmi anyagok, lapok, hírek szemléje magyarul.
Megrendelhetõ a listadmin@zpok.apc.org címen,
a levél subject-jében feltüntetve: subscribe grazroots.hun

A grazi Találkozóról videón:
- 4 órás dokumentáció, interjúk, hearingek és munkacsoportok, ünnepek (az eredeti, többnyire angol és német nyelven) 1400 Ft-ért
- 20 perces magyar nyelvû összefoglaló Ft-ért
megrendelhetõ a BOCS Alapítványnál: 8003 Szfvár Pf. 7.

((((((((((((((((((

Church and Peace: békeegyházak és békeorientált gyülekezetek, közösségek, békeszervezetek ökumenikus európai hálózata
Szerkesztõbizottság: Birgit Dobrinski, Christian Hohmann, Terri Miller
Nemzetközi Iroda: Ringstraße 14, D-35641 Schöffengrund;Tel: +49 6445/ 5588; Fax +49 6445/ 5070; E-mail: churchpe@aol.com
Helyi kapcsolatok: GB-Clun, F-Strasbourg, H-Székesfehérvár (8003 Pf. 7.)