EGYHÁZ
ÉS
BÉKE

1996 nyár 13. évfolyam, 2. szám


A béke felé
Bemutatkozik az enschedei egyházközség, az Egyház és Béke új tagja

Tanulóévek a pusztában
Louise Nussbaumer elmélkedése a közgyûlés záró istentiszteletén

A bévoye-i Interkulturális Központ

TARTALOM

Tanulóévek a pusztában
Elmélkedés a Church and Peace közgyûlés záró istentiszteletén, 1996. március 24-én, Strassburgban
Louise Nussbaumer
A bévoye-i Interkulturális Központ

A HÁLÓZATBÓL

A béke felé Cor Keijzer
Letûnt idõk szent helye
Ursula Siegers
Communauté de l'Arche Saint Antoine
A Wulfhagenershütten Bázisközösség
Menno Simons 500. évfordulója ünnep a mennonitáknál
Marie-Noelle von der Recke
Civil szolgálati elkötelezettség Bruno Sägesser
Menno 500 Szimpózium
Marie-Noelle von der Recke
Kiengesztelõdést keresve: benyomások az erfurti ökumenikus gyûlésrõl
Herbert Fröhlich
Lépések a Graz felé vezetõ úton: beszámoló egy elõkészítõ találkozóról Christian Hohmann

AZ IRODÁBÓL

Az új ügyvezetõ bemutatkozik Christian Hohmann

KÖNYVISMERTETÉS

Hildegard Goss-Mayr: Ellenségekbõl barátok
Wilfried Warneck


A Church and Peace (Egyház és Béke) az ugyanilyen nevû európai hálózat negyedéves kiadványa angolul, németül, franciául, magyarul és oroszul. A hálózatot békeegyházak, keresztény békecsoportok és szervezetek alkotják minden felekezetbõl, akik hiszik, hogy a tanúság a békérõl lényegi jellemzõje Jézus Krisztus egyházának.
A titkárság címe: Ringstrasse 14, D-35641 Schöffengrund, Germany. Tel.: +49 64-45-5588. Fax: -5070. E-mail: 100416.652@compuserve.com
A hálózat magyar tagcsoportja a BOCS Alapítvány. H-8003 Székesfehérvár, Pf. 7.
Homepage: http://bocs.hu

Kelet-Európából bármelyik nyelvû változat ingyenesen kérhetõ a BOCS Alapítvány címén.


Kedves Olvasók!

'Szeret az ér, azért még nincs végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a Te hûséged!' (Siralmak 3,22-23)

A 2. világháború után a 70-es évekig gyakran kezdték a keresztény oktatás tantervének kialakítását Isten léte igazolásának kérdésével, tekintettel arra a szenvedésre és igazságtalanságra, ami beleegyezésével folyik a világban. Feltételezték, hogy egy erõszakos és igazságtalan világot látva különösen a fiatalokban felmerül a kérdés: hol van Isten? Napjainkban ez ritkán történik meg. Két gondolkodásmód tûnik fel. Az egyik követõi, akik tudásukat teljesnek tekintik, nem kérdeznek ilyet, mert Istent mindenhatónak feltételezik és fogadják el. Ha komolyan utánajárnának a kérdésnek, kényelmetlen helyzetbe kerülhetnének. A másik csoportba tartozók még a fáradtságot sem veszik, hogy feltegyék a kérdést, mivel az számukra jelentéktelen. Vegyük szemügyre a keresztények részvételét a világ legszörnyûbb erõszakos tetteiben a történelem során és jelenleg Ruandában, Boszniában, Csecsenföldön. Isten vagy igazságtalan és kegyetlen, vagy ami valószínûbb, közömbös.
Aggasztóbb számomra az elsõ csoportba tartozók viselkedése, amely kerüli a kérdést: "Hol van Isten?" Ez a hozzáállás azon az elterjedt elképzelésen alapul, hogy Isten irgalma a jó embereké, a haragja pedig a rosszaké. Jó történik ezért a jókkal, rossz pedig a rosszakkal. A cél a bûnös felfedése, a gonosztevõ megszégyenítése. Ezáltal beindul az állandó bûnbakkeresés végzetes mechanizmusa. Eredménye a rendbontóknak nyilvánítottak kiszolgáltatása. Ilyen módon válhat a ma hõse a holnap áldozatává. Ez történt Jóbbal és Jézussal. A mechanizmus az erõszakot korlátozni akarja, de egyidejûleg legitimálja is azt a kiszemelt áldozattal szemben a következõ meggondolás alapján: "Jobb, ha ez az egy szenved, mint hogy az egész nép bûnhõdjön." Kétségbe vonja az áldozattá vált tettes emberi voltát. Létrejön az erõszak mítosza, amit a jó megõrzésének érdekében szentté nyilvánítanak. Ez azt jelenti, hogy Isten egyetért a gonosz emberek kínzásával és meggyilkolásával. Természetesen feltételezik, hogy Isten a "mi" oldalunkon áll.
Növekszik azoknak az embereknek a száma, akik tudatában vannak, hogy Isten nem közömbös, de nem is áll azok oldalán, akik fellépnek az igénnyel, hogy az igazság nevében cselekedjenek. Az áldozatok mellé áll, amint Hágárral, Józseffel, Jóbbal, Jeremiással és Jézussal tette. Még ha látszólag magára hagyta is Isten az áldozatot, vele van, mert eldöntötte, hogy osztozik sorsában és nyomorúságában. Isten a brutális erõszakkal szemben a gyengeséget választotta. Ez logikus következménye irgalmának és szeretetének az emberi lények és az egész teremtés iránt. (145. zsoltár) És míg Isten eldöntötte, hogy az áldozattal szenved, irgalma a gonosztevõkre is kiterjed, tehát nem pusztítja el õket. Isten Jézushoz hasonlóan a megbocsátás mellett száll síkra.
Gyakran az a látszat, hogy a békéért és igazságosságért küzdõ csoportok tagjai ugyanazért a célért fáradoznak, mint a "világ", ugyanazon okokból, csupán különbözõ eszközökkel: vigyük a dolgokat jó irányba, állítsuk meg a háborút
valamit tennünk kell! Sokunkban közös ez a vágy a beavatkozásra, azonban némelyek katonai eszközöket választanak, mások pedig csak "erõszakmentes" eszközöket.
Meg kell tanulnunk, hogy Isten erõszak nélküli szeretetét megértsük és elfogadjuk. Más szavakkal, a keresztényekkel szembeni jelenlegi kihívás, hogy Isten gyengeségével tisztába jöjjenek. Isten amellett döntött, hogy gyenge lesz. Az irgalmasság és az erõszak összeegyeztethetetlen. Az irgalmasság inkább elviseli a fájdalmakat, mint hogy hatalmat és kényszert alkalmazzon az erõszak megakadályozása vagy elkerülése érdekében. Milyen jelentõsége van ennek mindazok számára, akik a békéért dolgozni akarnak?
Hansulrich Gerber
Tanulóévek a pusztában
A következõ elmélkedést Luise Nussbaumer (elzászi mennonita teológusnõ) tartotta 1996. március 24-én a strassburgi Neuf templomban a közgyûlés záró istentiszteletén.

Két hét múlva húsvétot ünnepeljük. Kortársaink többsége a tavasz visszatértét, a családi összejöveteleket és egy szabadnap feletti örömöt köti a húsvéthoz. Számunkra pedig az maga a keresztény ünnep, melyen Krisztus halál fölötti gyõzelmét ünnepeljük, isteni mivoltának tagadhatatlan igazolását, amire a hitünket alapozzuk.
Gondolkodjunk el ma reggel együtt a nagyböjt néhány mozzanatán! A liturgikus naptár arra emlékeztet minket, hogy a húsvét elõtti negyven nap során böjttel és önként vállalt lemondással készüljünk fel a megújított találkozásra a feltámadt Krisztussal. A 40 nap annak a negyven évnek felel meg, amit Izrael népe a pusztában töltött. Az Ótestamentum tanításai szerint a pászka ünnepe és az Egyiptomból való kivonulás utáni nehéz idõszak következett Izrael népe számára: megpróbáltatás, megkísértés és felkészülés az Ögéret földje elfoglalására. Az egyiptomi rabszolgaság sötét, végtelennek tûnõ és reménytelen idõszak lehetett, kívül a szövetségen, amikor Isten hallgat: felfoghatjuk egyfajta kapocsként a pátriárkák története és Mózes megérkezése között.
Az ótestamentumi emberek számára a puszta elátkozott terület, mindenféle lehetséges veszély, éhség, szomjúság, vad állatok, kígyók, ellenséges éghajlat, a némaság, az egyedüllét helye; egyúttal a gonoszé, a démonoké, a kísértésé is. Késõbb a bûnbakot a nép bûneivel megterhelve a pusztába küldték. Jézusnak a pusztában kellett szembeszállnia a kísértõvel az emberek között végzett szolgálata elõtt.
Akár akarja, akár nem, Izrael népének sok értékes dolgot kell az életéért megtanulnia a pusztában:
magára nézve választania kell, hogy megéli-e szabadságát, megköti-e a szövetséget vagy vonakodik ettõl,
nyomorúság és szûkölködés közepette alázatot és függõséget kell tanulnia.
Ezen a félelemkeltõ területen, 'a ... nagy és félelmetes pusztában' (5Móz 1,19) érthetõ, hogy Izrael népe néha visszavágyott a fáraó földjére, a húsosfazekakhoz és a zöldségekhez. 'Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.' (4Móz 11,5-6)
Emlékeztek-e vajon a rabszolgaság okozta szenvedésre, a felügyelõk ostorcsapásaira, a gyerekeiket fenyegetõ állandó veszélyre is? Túl egyszerû volna Izrael népének hálátlanságán megbotránkoznunk. Vajon mi türelmesebbek, kevésbé hitetlenek volnánk, kevésbé lázadnánk ilyen helyzetben?
Az ér mégis megújította a szövetségét ezen az ellenséges helyen, ezzel a néppel, amely állandóan szembefordult Mózes és Áron irányításával. Átadta a parancsolatokat és Izrael gyermekeit az Ögéret földje küszöbéig elkísérte.
A prófétáknál, a zsoltárokban, egészen az éjtestamentumig számos rész utal erre az idõszakra Izrael népe életében. Sok szöveg említi a nép kõszívûségét:
'Negyven évig undorodtam attól a nemzedéktõl, és ezt mondtam: Tévelygõ szívû nép ez, nem ismeri útjaimat.' (Zsolt 95,10)
Ahogy visszatérnek a számûzetésbõl, Nehemiás (Neh 9,9-22) egy nagy nyilvános vallomás után felismeri végtelen türelmét ennek az Istennek, aki megbocsát és nem engedi népét elveszni. Az idõbeni visszapillantás segítségével jobban fel lehet mérni az események jelentõségét. Isten, aki a pusztában kinyilatkoztatta magát, a szeretet Istene, ugyanaz, aki a fiát feláldozta értünk.
Most válik világossá elõttünk a puszta értelme: A megpróbáltatásnak ez az idõszaka nem alakul-e át a kegyelem helyszínévé, azzá a hellyé, ahol az ér szava végre elérhet hozzánk, mert lemondtunk önmagunk védelmérõl? Végre készen álltunk, hogy 'kemény nyakunkat' meghajtsuk, az Ótestamentum képgazdag kifejezésével élve ma talán önelégültségünk, önteltségünk feladásáról beszélnénk.
Ebben a pillanatban a puszta kitüntetett hellyé válik Isten jelenléte által. Nem arra vágyik minden hívõ, hogy Istenre tekinthessen, Õt hallgathassa, közelében lehessen? A bizonyítékok alapján akarjuk megtalálni hitünk igazolását? Pedig a bizonyítékok nem változtatnak a hitünkön, ahogy a manna, a fürjek és az oázisok sem tartották vissza Izrael gyermekeit attól, hogy kételkedjenek és lázadjanak.
A pusztai tartózkodás Izrael népének emlékezetében a kísértések és megpróbáltatások idejeként maradt meg. Izrael népe ki van téve a kísértésnek, hogy visszavágyódjon a fáraó földjére, ahol a rabszolgaság megvédte õt az éhségtõl és a szomjúságtól. Ehhez csüggedés és pánik járul, amint a nehézségek megjelennek. A nép fél, hogy nem lesz kenyere és vize. Még újonnan szerzett szabadságukat is csapdának látják, panaszkodnak Istenre, aki megszabadította õket, és a hosszú vándorlás elejétõl a végéig szünet nélkül morognak és lázonganak.
Ezen a végtelen úton Isten népének nagyon kemény tanítást kellett befogadnia: létük egyedül Istentõl függ, hitük és engedelmességük állandóan megmérettetik. Gondoljunk csak a manna történetére: Isten napról napra ellátja a népét a legszükségesebbel, nem többel és nem kevesebbel, hogy tudtukra adja: '...azután mannával táplált... Ögy adta tudtodra: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ér szájából származik.' (5Móz 8,3)
De a pusztában töltött idõ a népre nézve az isteni gondoskodás idõszaka is: mannával és vízzel táplálta, angyal által vezette õket (2Móz 14,9), és felhõoszlop segítségével mutatta nekik a helyes utat (5Móz 8,3).
Ezt az idõszakot jellemzi a legbensõségesebb kapcsolat Isten és népe között. Ozeás és Jeremiás úgy ír róla, mint a jegyességrõl, szinte mint egy szerelem történetének kezdetérõl. Ez a két próféta hirdeti, hogy a harag idõszaka után eljön az a nap, amikor az ér népével a pusztában új szövetséget köt:
'Azon a napon szövetséget kötök javukra... Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával.' (Ozeás 2,20-22)
Ozeás próféta fájdalmas élménye nyomán felfedezzük az ér mélységes jóindulatát, vonzalmát a népe iránt. Isten azt követelte Ozeástól, hogy felvállaljon egy prostituálttal kötött, gondokkal terhelt házasságot és késõbb a gyerekeinek szörnyû neveket adjon: 'Nincs irgalom', 'Nem népem'. Ahogy Ozeás a hûtlen feleségéhez hû maradt, úgy marad Isten is a kiválasztott népéhez hûséges.
Hogy kifejezze, milyen messze megy ez a szeretet és hûség, Ozeás a sivatag képét használja fel, amikor a szeretett nõrõl beszél:
'Azért most én csábítom el õt, elvezetem a pusztába, és szívére beszélek.' (Ozeás 2, 16)
Egy másik helyen az ér ismét azt mondja: 'Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön.' (Ozeás 13,5)
'Pedig én tanítottam járni Efráimot, kézen fogtam õket, de õk nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. Emberi kötelékkel vontam õket, a szeretet kötelékével. égy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.' (Ozeás 11,3-4)
Semmi sem rendíti meg Isten szeretetét!
Összefoglalva mondhatjuk, hogy a Bibliában szereplõ pusztai idõszak a választóvonal az Istennel kötött szövetség
amit már megkapott Izrael és az Ögéret földje között, aminek még jönnie kellett. Isten népe egyaránt élt annak jegyében, amit Isten már megtett érte, és annak az ígéretnek jegyében, amelynek beteljesülésére várt.
A pusztában töltött idõ tehát a jelenlét ideje, tele kellemetlenségekkel és kegyelemmel. Nincs hiány sem megpróbáltatásokban, sem az isteni szeretet jeleiben. Izrael népe minden nap választ engedelmesség és bizalom vagy lázadás és panaszkodás között.
De Isten hûsége kitart, az utolsó szó azé, aki Izraelt a rabszolgaságból kiszabadította.
Ily módon a nagyböjt arra emlékeztet minket, hogy térjünk vissza Istenhez, találjuk meg újra a bizalmát, fedezzük fel újra a szeretetét megszámlálhatatlan jótetteinek láttán. Ez az idõszak azt is megkönnyíti, hogy a valódi megtéréshez az utat megtaláljuk és újra megtaláljuk, a Szövetség Istenével a kapcsolatokat újra felvegyük és erõsítsük.
A sátoros ünnepen, miután Izrael népe letelepedett az Ögéret földjén, az embereknek nyolc napra el kellett hagyniuk kényelmes házaikat és faágakból kunyhókat kellett építeniük. Mózes 3. könyve szerint:
'Sátrakban lakjatok hét napig ... Hadd tudják meg nemzedékeitek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam õket Egyiptomból.' (Leviták könyve 23,42-43)
Az isteni pedagógia pontosan tudja, mit kell tenni, hogy egy nép megtartsa emlékezetében életének legfontosabb állomásait és újraélessze a múltat, elszakadva a házias élet kényelmességétõl a sátorozás bizonytalanságába taszítva.
Létezik-e ennél jobb eszköz, hogy egy eseményt emlékezetbe véssen? Tudnánk-e ott, ahova visszatérünk e hétvége után, energiát és idõt szánni arra, hogy visszavonuljunk egy pusztai helyre? Lenne-e bátorságunk, hogy elszakadjunk a vívmányaink és a biztonságunk kényelmétõl, hogy egy ideig bizonytalanságban és függõségben éljünk?
'A sivatag szépsége
mondja Exupéry kis hercege az, hogy valahol egy forrást fakaszt.' Ez az élet vizének a forrása, amit Jézus a samáriai asszonynak megígért.
'De aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz örök életre buzgó forrás lesz benne.' (János 4,14)
A galileaiaknak szentelt hosszú napok elõtt Jézus új erõt merített az imádság óráiban, amikor egyedüllétbe vonult. Hogyan tudnánk tanúk lenni e világban, melyet az erõszak és a gyûlölet jellemez, ha nem szánunk idõt találkozásra, elcsendesedésre és Isten szavának meghallgatására?
Kívánom mindnyájunknak, hogy Krisztus feltámadásának ünnepe számunkra az Ögéret földjére való megérkezés legyen. Legyen rajtunk Isten áldása. Ámen.


A bévoye-i Interkulturális Központ
(Centre Interculturel de Bévoye)


A C. I. B. alapítóinak szívében és fejében, a metzi, a trieri, a namuri és a luxemburgi katolikus egyházban, az elzász-lotharingiai reformátusoknál és lutheránusoknál felmerült egy remek ötlet: szeretnének kialakítani egy központot, ahová minden európai ország fiatalja eljut, ahol feltárják kulturális, történelmi, nyelvi és hagyománybeli sokféleségüket és "együtt-létük" tiszteli az egyéni különbözõséget, mindenki gazdagodik általa, áttöri a falakat, békét és egységet teremt a hétköznapok közös munkája, az elmélkedés, az imádság és a jelenlét által.
Idõvel elmélyült ez az európai eszme, ahogy Bévoye-ban kifejezik. Megértettük, hogy "európainak lenni" nem magától értetõdõ. Nemcsak politikai és földrajzi, hanem szociális és kulturális határok is vannak városaink szívében. A jövõ építéséhez a különbségeknek, a választóvonalaknak és a sokféleségeknek szembesülniük kell. Ehhez a ponthoz elérkezve már nem elegendõ az európai fiatalság számára találkozókat rendezni.
Sokkal fontosabb egy kulturális kapcsolathálózatot létrehozni a hagyományok, a vallásos élmények, gondolatrendszerek és életfelfogások között. Ezzel a szemlélettel különösen is hangsúlyozzuk tevékeny-ségünkben a nyitást Kelet-Európa felé, az iszlám tiszteletben tartását, a békeszolgálatra irányuló, határokon túlnyúló gondolkodást és együttmûködést. Más igények esetén is rendelkezésre állunk. Európa egyre inkább egységnek tûnik számunkra, szövõdõ szálakkal, kialakuló összefüggésekkel.
A sok partner által, akiket évrõl évre megnyertünk, a centrum ma egy mindig tovább bõvülõ hálózat szívében található, amely kapcsolatainkat egyre gazdagabbá teszi.
Az európai koncepció, amit támogatni kívánunk, megköveteli, hogy a bévoye-i központ a gyakorlatot helyezze mindig elõtérbe. A bévoye-i projekt az itt kialakuló kapcsolatokon és a nyomukban lehetségessé váló növekedésen alapul. Éppen ez a projekt ismertetõjegye, hogy az európai perspektíva, amely a kiindulópont volt, interkulturális irányba tolódik el. Alapvetõ meggyõzõdésünk, hogy így bizakodó, a különbségekre nyitott emberek nevelõdnek, akik tisztelik a másikat és mindenfajta határt képesek legyõzni. Ezáltal próbálja kinevelni a bévoye-i központ az "európai" embert.
Mi lesz a következõ években Bévoye-bõl?
Szívesen fejlesztenénk Bévoye-t egy közösséggé, ami azt jelenti, hogy a szemináriumokon kívül is sokkal több idõt és keretet adnánk az osztozásnak, a kitárulkozásnak, a találkozásoknak, a vitáknak. Mindenkit szeretettel meghívunk
fiatalokat, a ház barátait, partnerszervezeteket , hogy részt vegyenek mindebben, az átbeszélgetett estéken, az imádságokon, a hétvégi munkatáborokon, a csoportok fogadásában és elszállásolásában, és hogy a tapasztalataikról beszámoljanak.
Szeretnénk ezen kívül tágítani a látókörünket. Nemcsak úgy, hogy újabb országokkal és kultúrákkal lépünk kapcsolatba, hanem azáltal is, hogy részt veszünk a kulturális sokféleség és egymásrahatás, az emberiség megõrzéséhez szükséges értékek, az emberi méltóság tisztelete átgondolásában.
Kívánjuk, hogy Bévoye a spirituális megújulás helye legyen, különösen gazdagítson a felekezetek és kultúrák állandó találkozása révén.
Elképzeléseink között szerepel még a mezõgazdasági területek újraértékelése illetve (újra)hasznosítása, amely egyben szociális és kulturális támpontot is nyújt.

Programunknak továbbra is fontos része marad a fiatalok alkalmazása a békeszolgálatban. Trieri, speyeri és mainzi német partnereinkkel együtt két képzést szervezünk civil szolgálatosok számára (Maghasadás Európában és Menedékjog címmel). A civil szolgálat lehetséges formáival vagy az önkéntes szolgálattal kapcsolatos információk Közép-Európában is (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország stb.) el fognak terjedni, különösen a már hagyományos "1001 lehetõség békeszolgálatra" szemináriumnak köszönhetõen.
További felvilágosítás:
Bernhard Zaunseder vagy Ingo Radtke,Bischöfliches Generalvikariat, Hinter dem Dom 6, D-54290 Trier,
Tel. 0651/ 710 54 76
vagy közvetlenül: Centre Interculturel de Bévoye, Chemin de Basse-Bévoye, F-57245 Peltre, Tel. (33) 87 74 56 76 Fax: (33) 87 74 96 70

A HÁLÓZATBÓL
A béke felé


A Church and Peace ez év márciusi közgyûlésén Strassburgban az enschedei református gyülekezet a Church and Peace tagjává vált. Cor Keijzert, az egyházközség papját felkértük egy rövid cikk megírására az "Egyház és béke" kiadványa számára.
Eggyházközségünk minden évben választ magának egy jelszót. Az 1995/1996-os így szólt: "A béke... út, amelyen járnunk kell." Egy jelszó, ami minket Strassburgba vezetett, hogy gyülekezetünk a Church and Peace tagja legyen. Milyen öröm volt, amikor felvett minket a közgyûlés! Már több éve igyekeztünk a békéért dolgozni. Erõs elkötelezettségünk nem utolsósorban abból fakad, hogy gyülekezetünk a Vredeskerk (A béke egyháza) nevet viseli. Községünk pásztoraként
immár három éve kezdettõl fogva mondtam: a "béke" szó mindenekelõtt a Földön megvalósult állapotot jelent és ez a béke megköveteli kiállásunkat az erõszakmentesség mellett. Gyülekezetünkben ezért többféle tevékenységet is folytatunk:
* Istentiszteletek alatt rendszeresen imádkozunk a békéért. A prédikáció mindig az aktuális helyzethez is kapcsolódik.
* Több felnõttcsoportunk is van, amelyek rendszeresen összegyûlnek, hogy tanulmányozzák a Bibliát vagy különbözõ témákról beszélgessenek. A felmerülõ témák egyike az erõszakmentesség.
* Egy nyolctagú munkacsoport rendszeresen szervez valamit, hogy "felrázzák" a gyülekezetet. Most egy békével kapcsolatos kiállításra készülnek.
* Vannak közöttünk, akik a békéért zarándokolnak. Évente háromszor kelünk
útra Potsdam felé. Az enschedei református gyülekezet partneri kapcsolatban van egy potsdami közösséggel.
* A kiengesztelõdés szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk a kapcsolatot alstättei német katolikus szomszédainkkal. Ez a tevékenység nagyon komoly befolyást gyakorol mind ez ideig a határon innen és túl.
A jövõt illetõen remélem, a Church and Peace segíti majd a gyülekezetünket abban, hogy az elhivatottságának mgfelelõen éljen. Mi pedig törekedni fogunk arra, hogy más közösségeket is a béke útjára hívjunk.
A saját gyülekezet jellemzése mindig nagyon nehéz dolog. Egy kívülálló számára ez sokkal könnyebb. Ezért mellékelem egy német újságírónõ cikkét arról a történetrõl, amelyre fentebb már utaltam.
Cor Keijzer
1996. április 29.

Letûnt idõk szent helye
A katolikus és a református lelkész együttmûködik

Közvetlenül a német-holland határnál fekszik Alstätte, a Gyapot útról könnyen megközelíthetõ, mindegy, hogy északkelet felõl, Gronautól vagy délrõl, Borken irányából érkezünk. A Szûz Mária Mennybemenetele plébániatemplom szögletes tornya dacosan néz az ég felé. Szinte vár benyomását kelti Istennek ez a hatalmas háza, amelynek helyén már négy korábbi templom állott. A vörös kõ még erõteljesebbé teszi ezt a benyomást. Mindezzel ellentétben belül nagystílû, modern terem, a világosság és béke légköre várja a hívõket. Nemrég egy békeistentiszteletnek adott otthont, ami a nevének elismerést szerzett. Az enschedei Vredeskerk holland református közösség és az alstätteiek tiszta szívbõl imádkoztak és énekeltek együtt, békés közösségben. Nem a népek közti kölcsönös megértés nagy diplomáciai gesztusa, hanem egymás felé tett, konkrét lépés volt ez annak szánta mindkét pap, Josef Beike Alstätte-bõl és Cor Keijzer Enschede-bõl.
Mindezt a holland lelkész kezdeményezte a múlt évben. A II. világháború befejezésének 50. évfordulója alkalmából közeledni akart a német szomszédokhoz. Örvendetes biztatás volt a meghívás Alstätte-be, s a hollandok õsszel útra is keltek, hogy a templomban találkozzanak a németekkel. Hosszan tartó tetszésnyilvánítás fogadta a papírból készült békegalambokat, amelyeket a mise alatt a gyerekek a szomszédos helyiségben készítettek ez bizonyította, hogy hálásan elfogadták Cor Keijzer békejobbját.
Amint Beike tiszteletes a mise közben elmesélte, korábban egyáltalán nem merült fel ilyen probléma. "Közös õseink talán együtt imádkoztak a Krisztus elõtti idõkben ezen a helyen"
vélte a plébános. Mert Alstätte a neve "szent helyet" jelent már a történelem elõtti idõkben az áhítat helyszíne volt. Késõbb sem volt tulajdonképpeni határ e táj lakosai között. "A háború elõtt sok alstättei lány ment férjhez Hollandiába folytatta Beike. Mivel innen és túl is a platt német nyelvjárást beszélték, megértési nehézségek sem voltak." Az 50 évvel ezelõtti szörnyû események olyan törést jelentettek, amelyet máig sem sikerült valóban megszüntetni. Pál apostol szavai nyomán Beike felszólította a jelenlevõket, hogy "építsék tovább a béke házát". "Közös az alapunk itt Alstätte-ben, és odaát Enschede-ben Jézus Krisztus az."
A Szûz Mária Mennybemenetele plébánia területe határos a Vredeskerk evangélikus parókiáéval. Ögy természetesnek tûnik, hogy Cor Keijzer a határokon átívelõ, egyházi és emberi összeköttetést teremtett. Keijzer a béke aktív harcosa, számos zarándokutat tett a szomszédos országokba, pl. Belgiumba és Franciaországba.
Az alstättei békeistentisztelet utáni jó hangulatú együttlét során Keijzer szívbõl hívta a templomi elöljárókat, hogy a jövõben is tartsák a kapcsolatot. Miért is ne, vélték ezek, hiszen "a békérõl nem beszélni kell, hanem megvalósítani!" Az Enschede-Alstätte-i testvéri kapcsolat, úgy tûnik, meglepõ bátorsággal lépi át a határokat, nemcsak a két város közöttieket, nemcsak azokat, amelyeket a legújabb történelem épített fel, hanem a felekezetek közöttieket is. És kiderül: mindez mûködik. Mert értelme van. Josef Beike szerint: "...hogy gyermekeink békében élhessenek."
Ursula Siegers
Egyház és élet
1996. március 10.


Hírek a Szent Antal Bárkája Közösségbõl


Kilenc éve vagyunk Saint Antoine-ban. Azonban még mindig, ennyi idõ után is érnek minket erõnket szinte meghaladó meglepetések a közösségi élet, a népes csoportok elszállásolása, mindazok befogadása során, akik bizalommal kopogtatnak az ajtónkon, hogy osztozzunk a gondjaikban és segítsük õket a keresésükben.
A csoport létszáma a zavaros hétköznapok ellenére állandó maradt
harminc felnõtt és ugyanennyi gyermek alkotja.
A nyár és a szemináriumok rendben zajlottak, elsõsorban környékbeli barátainknak köszönhetõen, akik eljöttek, hogy segítségünkre legyenek a boltban, a kertben, a konyhán. Teljes szívünkbõl hálásak vagyunk nekik.
Az évek során gyakorlatra tettünk szert, szervezetünk is fejlõdött. Örülünk a sok-sok találkozásnak, amelyeket ez a tevékenység tesz lehetõvé. A közösség vezeti a szemináriumok jelentõs részét, témáik közé tartozik a bibliai héber nyelv, énekek és táncok, pozitív konfliktusmegoldás és erõszakmentességgel kapcsolatos képzés, családi üdülés a közösségben... Boldogok vagyunk, hogy ennyiféle csoport megfordul nálunk, álljon figyelmük középpontjában a zene, a jóga vagy a belsõ gyógyulás. Szeptemberben a Balkán Békecsoport néhány tagját láttuk vendégül: mindannyiunk számára gazdagító együttlét volt.
A Szent Mihály napi számvetésbõl megállapítottuk, hogy a szemináriumok és hétvégék keretében 1400, ezeken kívül 990 vendégünk volt.
Többet foglalkozunk az épület berendezésével, mint valaha. A kápolnán nagyobb átalakítást végeztünk: felújítottuk a falakat, a talapzatot, az ablaktáblákat, az ajtókat és a világítást, hogy ezt a helyet igényeinknek megfelelõ egyszerûséggel és melegséggel rendbe hozzuk.
Létezik azonban egy "új irányvonala a rendnek". A Bárka 50. évfordulójának elõestéjén valamennyi közösségünk részvételével elmélkedni kezdtünk a hatásmódunkról és a bárka üzenetének lényegérõl; ez a munka nagyon foglalkoztat bennünket és már eddig is serkentõnek bizonyult.
Idén az erõszakmentes tevékenység is nagyon lefoglalt minket:
'95 januárjában böjt Taverny-ben az atomfegyvereket betiltó szerzõdés elõkészítésének ideje alatt;
júliusban Párizsban és Grenoble-ban demonstrációk az atomkísérletek újrakezdése ellen, elõkészítése annak az ökumenikus imának, amit augusztus 6-án az UNESCO-nál tartottak Hirosima bombázásának emlékére;
szeptemberben/októberben a "Stop-Essais" busszal az atomkísérletekrõl szóló információ terjesztése.
Nagyjából tehát ezek a dolgok jellemzik a hétköznapjainkat. Elõre is hálás köszönet mindazoknak, akik idejük egy részét szívesen ránk szánják és ezen a nyáron a szemináriumokra érkezõ vendégeink fogadásában segíteni akarnak.
Béke, erõ és barátság!
A Szent Antal Bárkája Közösség levele (részletek)
1996. február

Hírek a Wulfshagenerhütten bázisközösségbõl


A következõ szöveg részleteket tartalmaz az 1996-os körlevélbõl.
A némaság hosszú idõszaka telt el 1993 óta, amikor utolsó körlevelünket megírtuk Nektek. Gerhard utolsó levele volt az. Rövid ideig tartó súlyos betegség után 1994. május 25-én Gerhard elhunyt. Élete példaértékû számunkra. Ezért szeretnénk ebben a levélben egy portrét közzétenni, melyet egyik testvérünk készített.
Egyszerûen egy testvér
A "leszerelés" helye, ahogy egyszer mondta nekem, a hétköznap volt. Mi voltunk, mindnyájan, a közösség: Kornwestheimban, Wulfshagenerhüttenben, Kelet-Berlinben. Isten országának munkásaként Gerhard mindig szolgálatra kész volt, akár erején felül. Nem sajnálta a fáradságot, hogy mindnyájunknak "megmossa a lábát". És ezt gyakran tette.
A közösség vezetõjeként is valóban szolgált: épített szóval és tettel, biztatott és bátorított, ha szükséges volt, fenyített, tisztázta a dolgokat, útmutatásokat adott, mindenekelõtt azonban sok mindent elviselt tõlünk
csalódást, gyalázást, kivetítést, bizalmatlanságot, irigységet... Most tûnik fel számomra, hogy mindig kész volt megbocsátani és mindig hajlandó volt bocsánatot kérni. Senkivel sem lehetett olyan könnyen megbeszélni egy hibát vagy vétket, mint vele. Már semmi olyan nem volt benne, ami félelmet keltett volna.
Az utolsó években arcvonásait átformálta a követés hosszú útja és egyre bensõségesebbé váló kapcsolata Jézussal, nyomot hagyott rajtuk a sok szolgálat, különösen a vezetés súlyos szolgálata. Benne csakugyan nem volt a birtoklásnak, a tulajdonnak, az önelégültségnek, a kontármunkának semmi maradványa. Arca mindebbõl semmit sem tükrözött. Csodálkozás és mély tudás, gyermekiesség és érettség, nyíltság és megértés, jóság és könyörület, szeretet és igazság sugárzott róla. Jézus jellemvonásai.
Halála nyilvánvaló ûrt hagyott maga után a közösségekben. Félelmetes ûrt, amely félelmet kelt, s amelyet senki nem tud betölteni. Most azonban valami gyógyító erõ hatását éljük. Valamit, ami új: ez a hiány, ez a fájdalmas üresség teremti meg bennünk azt a szabad teret, ami szükséges ahhoz, hogy Isten maga tudjon eljönni hozzánk... Ez az erõ nem felejteti el a fájdalmat, hanem lehetõvé teszi, hogy újra éljünk, együtt a fájdalommal, hálával telve.
Mûhelyépítés
1995-ben újra megkezdtük a játékgyártást, két és fél éves megszakítás után, immár új, világos és szép munkahelyen. Az építkezés számunkra a közösség belsõ fejlõdését is jelképezte. Nagy változtatásokra volt szükség, hogy új termeket létesíthessünk. Egyik vendégünk, aki velünk élt a közösségben, így írt errõl: "... A csoda kívülrõl is láthatóan végbement, továbbépülhetett apránként, nagy változtatások nélkül. Az egyes építési folyamatokhoz hiányzó eszközök néha csak akkor érkeztek meg adományként, amikor a közösség belsõ összefüggést talált a külsõ hiánnyal.
Személyes dolgaimban is észreveszem, hogy Isten kívül és belül ugyanazokat az utakat akarja járni velem. Elszakadva a hamis biztonsághoz ragaszkodás régi mintáitól, amelyek az embert újra és újra rabul akarják ejteni, a valós kötelékeket kell keresni, amelyek az élõ Istenhez fordulva válnak érzékelhetõvé."
Eladás
Az építkezésünk miatt nem tudtunk tovább gyártani és eladni. Ebben a helyzetben, ami tulajdonképpen a végét jelenti bármely üzemnek, megdöbbentõ dolog történt: a vevõk hûek maradtak hozzánk, és nemcsak az eredeti rendeléseiket tartották fenn, hanem újabbakkal láttak el minket, amelyek között jelentõs megbízások is voltak. A szolidaritás ilyen megnyilvánulásai erõt adtak nekünk ahhoz, hogy teljes energiánkkal folytassuk az építkezést. 1995 nyarától ismét beindult a termelés. A lendületünk kitartott: a felgyülemlett megbízásokat év végéig teljesítettük és szállíthattuk a türelmesen várt játékokat az ország különbözõ intézményeibe.
Hálózat
Isten szeretõ gondoskodása átsegített minket tavaly a Gerhard halála miatti belsõ és külsõ megrázkódtatáson. Nagyon sok szeretetet tapasztaltunk meg a részetekrõl is, kedveseink, anyagi és lelki segítségetek által. A sok ajándék közül egy 100 kg-os mézeshordó és 16 kerek hegyisajt az isteni ígéret és hûség jelképévé vált számunkra: '... keressétek elõször az Õ országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek.' (Máté 6,33) A látogatóink, akik egy kis idõre megosztják az életet velünk, rendkívüli ajándékok számunkra. Ahogy a dolgokat megragadják, a kérdéseik, a keresésük, a kritikájuk létfontosságú.


Berlin:
A Prenzlauer Berg háziközösség
Idõközben a Kiezladen (a "Kiez" jelentése Berlinben: "városrész, ahol az emberek még ismerik egymást") egyre inkább beleillik a képbe, amelyet a termek kialakításakor szem elõtt tartottunk: olyan hely, ahol az emberek találkoznak, hogy egymást kölcsönösen támogassák, segítsenek a hétköznapi gondok megoldásában, és együtt ünnepeljenek. Különösen az ünnepekre, az életöröm megnyilvánulásaira van szükségünk az ellenállás hosszú folyamatában. Az összetartás ereje a közös cselekvésben nyilvánul meg: ez történt például az egyik szomszéd ház esetében. A házban 12 beköltözhetõ lakás hónapok óta üresen állt. Több kiezladeni összejövetel, a közfigyelem felkeltésére irányuló munka és az illetékes politikusokkal folytatott hosszú beszélgetések következtében most mind a 12 lakást újra kiadják...
Egy másik szép történet, amit elmesélhetünk Nektek, a gyerekboltról szól. Most is helyet akartunk teremteni, ezúttal a legkisebbeknek, a legvédtelenebbeknek. A gyerekbolt termei a házunk elülsõ részében találhatók. Régóta üresen állt ott egy kicsi boltnak való lakás, amit 1995 tavaszán néhányan, együtt a szomszéd szülõkkel saját erõvel helyreállítottunk. A munkálatok azonban ellenállást váltottak ki: más lakosok hirtelen igényt tartottak a gyerekeknek szánt termekre. Ismét megtanultuk, hogy mennyire fontos a "zavargásokat" elfogadni. Ezek is gyakran Isten szavát közvetítik és részei az üdvösségtörténetnek. Ögy hát leültünk beszélgetni mindazokkal, akik a szobákat használni szándékozták. Végül nagyon szép gyerekszobát alakítottunk ki mindenki egyetértésével. A szomszédok gyerekeire is itt vigyázunk minden nap.
Mindnyájan egy sorban állunk Isten elõtt, mindnyájan rászorulunk kibékítõ szeretetére. 'Figyeljétek meg a mezei liliomokat' (Mt 6,28), amelyek a gondtalanság és a szépség szimbólumai Istennél. A liliom Gerhard kedvenc virága volt.


Menno Simons 500. évfordulója
Ünnep a mennonitáknál


500 évvel Menno Simons után úton Isten jövõje felé ez volt a címe a mennoniták európai regionális konferenciájának, amelyre l996. május l6-l9 között Elspeetben, Hollandiában került sor, Menno Simons, a l6. századi keresztelõ mozgalom erõszakmentes része egyik alapító atyjának szülõföldjén, akirõl a mennoniták (akaratukon kívül) nevüket kapták.
Az ülés napi témái Menno életének és igehirdetésének fontos mozzanatait emelték ki: az elkötelezõdést, a szolgálatot és a szenvedést, a vigaszt és a reményt. A Church and Peace sok-sok tagja és barátja jelen volt és hozzájárult mind a plenáris ülések, mind a munkacsoportok munkájához.
A program egyik legfontosabb eseménye volt az istentisztelet, amelyet az Európai Mennoniták Békeszolgálata rendezett, megindító beszámolókkal: Wolfgang Krauss (a Békeszolgálattól) a balkáni háború során szerzett személyes élményeirõl számolt be. Bruno Sägesser, a Svájci Mennonita Békeszolgálat képviselõje egy álmáról mesélt, amelyet a katonaságmegtagadás miatti börtönbüntetése alatt élt át, és amely 23 évvel késõbb megvalósult, mikor röviddel ezelõtt a civil szolgálatot bevezették
ez a lehetõség a fiának már rendelkezésére állna.
A Neuwiedbõl származó Dora Geiser záróistentisztelet alatt elhangzott üzenete prófétai kihívás volt az európai mennonita közösségek számára: Isten jövõje ott valósul meg, ahol Isten igazságossága egészen konkrétan megnyilvánul egy olyan világban, amelyben az igazságtalanság és a harag parancsolóan uralkodnak.
Marie-Noelle von der Recke

Civilszolgálati elkötelezettség
Egy svájci példa


1973-ban bebörtönöztek katonai szolgálat megtagadása miatt. 22 éves voltam akkor. A két szomszédos cellában egy gyerekgyilkos és egy drogkereskedõ ült. Három hónapom volt arra, hogy egy svájci börtön hétköznapjait megismerjem. Nagyon csalódtam a bánásmódban, amelyben az állam részesített, esténként mindig az egyszemélyes cellámban ültem.
Ebben a helyzetben volt egy álmom: arról álmodoztam, hogy a fiaim, ha õk ugyanúgy döntenének, mint én, tudnának Svájcban civil szolgálatot teljesíteni, és a hitük szerinti döntés miatt nem büntetnék meg többé õket. Ez 23 éve volt.
Késõbb több népszavazást is tartottak a civil szolgálat létrehozásának kérdésérõl. Kezdetben mindenki leszavazta. Gyakran látogattam a katonaságmegtagadók katonai bíróság elõtt zajló pereit. Ez újra és újra sarkallt, hogy folytassam a küzdelmet.
1992-ben a Svájci Mennonita Békeszolgálat azt a feladatot kapta, hogy a svájci mennoniták nevében politikai szinten is fellépjen a civil szolgálat kérdésében. Isten ajándéka, hogy már két héttel késõbb elõterjeszthettük elképzeléseinket a valódi civil szolgálatról egy meghallgatáson, magas szövetségi és katonai tisztviselõk elõtt. Ögy kapcsolódhattunk azokhoz a fórumokhoz, ahol a tényleges döntéselõkészítés zajlik. Más csoportokkal együtt kerestük a lehetõséget, hogy beszélhessünk a parlamenti képviselõkkel, különösen 1994-ben és 1995-ben.
1996. október elsejétõl létezik Svájcban egy helyettesítõ civilszolgálat, nem a legjobb megoldás, de tudunk vele élni. Az elmúlt években sok idõt és pénzt is befektettünk. Istenbe vetett bizalmunkban tudtuk, hogy igaz ügyért dolgozunk.
1995. november 4-e történelmi nap volt számunkra. Az SMFK ösztönzésére a svájci mennonita konferencia megváltoztatta a tagjainak szóló több mint 100 éves javaslatát: a jövõben már nem a fegyvermentes katonai szolgálatot, hanem civil helyettesítõ szolgálat teljesítését ajánlják.
Isten ajándéka, hogy beteljesedett az álmom. A legidõsebb fiam most l6 éves. Ha úgy döntene, mint én, már nem kellene börtönbe mennie. Hála Istennek.
Bruno Sägesser


Menno 500 Szimpózium
Elspeet (Hollandia), 1996. június 29. július 7.


A Menno Simons születésének 500. évfordulójával kapcsolatos rendezvények közül kiemelkedik az a találkozó, melyet holland mennoniták szerveztek Elspeetben. Az egyhetes szimpóziumon mennonita tanárok és teológusok vettek részt, a világ számos országát képviselve, mint például Tanzánia, Etiópia, India, Indonézia, Kolumbia, Costa Rica, Uruguay, Dél-Afrika, USA, Kanada és számos európai ország.
Az intenzív biblia-tanulmányozást és véleménycserét egy utazás elõzte meg, mely azokra a helyekre vezette el a résztvevõket, ahol Menno munkássága kezdõdött. Az alkalmazott módszer lényege az volt, hogy a hitre-keresztelõ mozgalom ezen "alapítóatyjának" nagy teológiai témáiról szóló bizonyságtételeket elõadások váltották fel, amelyek ugyanazokkal a témákkal foglalkoztak, Menno írott mûve alapján.
A világ több táján mûködõ egyház személyes tapasztalatainak sokrétûsége tükrözõdött a bizonyságtételekben és talált visszhangra a történelmi beszámolókban. Ezáltal lehetségessé vált hagyatékának kritikus kiértékelése és áttekintése abból a szempontból, hogy mely kérdések tekintetében õrizte meg aktualitását, illetve mely területeken kell az örökösöknek választ keresni azokra a problémákra, amelyekkel egyházainknak korunkban szembe kell nézniük.
Különbözõ kultúrkörnyezetek bibliai szemléletmódjából kiindulva ragadták meg az új születés, Jézus Krisztus és az Õt követõ élet alapvetõ jelentõségének témáit. Kitértek mindarra az ellenállásra és szenvedésre is, amellyel ezek együtt járhatnak. A bizonyságtételek és a beszámolók súlyosak voltak, és érzelmeinkhez, értelmünkhöz egyaránt szóltak.
Nehéz lenne azt állítani, hogy ilyen rövid idõvel a rendezvény után végkövetkeztetéseket tudunk levonni. Annyit mégis elmondhatunk: a résztvevõk nagyon örültek a lehetõségnek, hogy ilyen nemzetközi környezetben elmélyülhettek ezekben a témákban, és felfedezhették más földrészekrõl származó testvéreik spirituális tapasztalatának gazdagságát. Szükség volt rá, hogy ennek a radikális reformációnak a gyökereihez visszanyúljunk és megvizsgáljuk aktuális és történelmi összefüggéseiben.
Három téma keltett fel különös érdeklõdést és igényel további elmélyítést:
A spiritualitás
azaz a Jézusba vetett hitbe gyökerezés, hogy nyomdokain járhassunk jelentése az utókor számára, azon résztvevõk számára is, akik nem értenek egyet Menno krisztológiájával. (Menno Jézus ember voltának kétségbevonására hajlik.)
A hívõk közösségének, annak a helynek a jelentõsége, ahol az utókor élete zajlik
akkor is, ha a résztvevõk a közösséget inkább a gyógyulás helyének szeretnék tekinteni, nem tiszta, szeplõtlen egyháznak, ahogyan Menno elgondolja.
Végül a más felekezetekkel folytatott dialógus szükségessége bár Menno különválási törekvése az õ idejében az egyetlen lehetõségnek tûnt.
A nem-nyugati testvérek beszámolója mindenki számára nagy örömet jelentett: Graham Cyster élete azon szakaszában vált mennonitává és erõszakmentessé, amikor országa kétségbeejtõ helyzetében valószínû volt, hogy fegyvert fognak az ANC oldalán. Most felszólította a mennonitákat, hogy utasítsák vissza a kulturális és etnikai "salakot", mely hajlamos az evangélium bemocskolására, és hogy gondolják át a szerzõdést az új körülmények között, õszinte kapcsolatban a más földrészekrõl származó testvérekkel.
Alix Lozano, egy fiatal lány Kolumbiából, élõ bizonyságot tett Jézus Krisztusba vetett megrendíthetetlen hitérõl, Jézusról, aki erõszaktól, drogtól és szegénységtõl szenvedõ országában a keresztények társa és reménysége. Alix egy teológiai szemináriumban oktat. Nemrég indítottak egy olyan évfolyamot, amely mindenki számára nyitva áll, de elsõsorban a fegyverfogást megtagadó fiatalokat várják. A képzés célja, hogy a hallgatók a konfliktushelyzetek, ökológiai problémák és a hadsereg láttán tanúi legyenek az Evangéliumon alapuló erõszakmentességnek.
Shamsudin Abdo az etióp egyházakról számolt be, meglepõ fejlõdésükrõl az üldözés évei után. Õ maga a marxista rezsim ideje alatt négy és fél évet töltött börtönben. Most egykori börtönõreit látogatja és támogatja, akiket az új rendszer börtönzött be. A Szellem csodálatos mûködésének egyik döntõ tényezõje a kis imacsoportok összetartása, ahol a tagok egymást segítik, s közösen tanulmányozzák a bibliát. Az üldözés idõszakában megállták helyüket.
A mennoniták helyenként õsrégi egyháza békeegyház. Olyan békeegyház, mely vitalitását és identitását illetõen kérdéseket tesz fel magának. A szimpózium során világossá vált, hogy Isten Szelleme mûködik az egyházakban, s hogy a radikális hit és odaadás üzenete a XX. század végére sem veszített aktualitásából.
Marie-NoČlle von der Recke

Kiengesztelõdést keresve életet nyerni
Benyomások az erfurti Ökumenikus Találkozóról, 1996. június 13-16.


"A békeszolgálatok mindmáig az egyházak peremén mûködnek, bár az egyház feladatainak középpontjában állnak. A jövõben a keresztény elkötelezettség középpontjába kell kerüljenek."
"Jézus Krisztus egyházának egyház-mivoltához tartozik, hogy fellépjen a konfliktusok erõszakmentes megoldásáért."
Két szó Erfurtból, a munkacsoport békeszolgálatról szóló beszámolójából
egyház és béke együtt hangzik el.
Az összejövetel egyik jellemzõje, hogy csak egy rövid üzenetet, valójában egy preambulumot fogadtak el a küldöttek. A 13 munkacsoport teljes szabadságban készítette el beszámolóját. Az üzenettel együtt írásos anyagot készítenek az egyházak és közösségek, a nyilvánosság és a grazi Európai Találkozó számára.
Egy másik jellemzõ: arra törekedtek, hogy a küldöttek és képviselõik programját, valamint a kezdeményezések programját a lehetõ legintenzívebben össze tudják kapcsolni. Ez az öt tematikus fórumon, az imaláncon és az istentiszteleteken keresztül sikerült. A rövid idõ miatt olyan feszített munka folyt, hogy a személyes kapcsolatokra alig volt lehetõség.
A nyitó és záró istentisztelet mindenesetre kifejezte ezt az összetartozást. A szeminárium elején a zarándokutakról szóló beszámolók hozták létre a kapcsolatot a korábbi drezdai és stuttgarti találkozók és Erfurt között. Befejezéskor pedig a bizonyságtételek és közbenjárások, a hivatalos üzenettel együtt élményszerû áttekintést adtak a kiengesztelõdésért folytatott munkáról.
Az ökumenikus évtized keretein belül megtartott elõzetes konferencia több témára is rávilágított a nõk szemszögébõl: egyházi hivatalok, szegénység-gazdagság, kelet-nyugat történelem stb.
A találkozó komoly hiányossága, hogy az egyházak elõtte egyáltalán nem szereztek róla tudomást. Ezen utólag még oly módon lehet változtatni, hogy az elkészült szövegek
az istentisztelettel és a zarándokút tapasztalataival együtt az ökumené õszi programjaiban helyet kapnak. Megérdemlik.
Az Ökumenikus Központ (Ökumenische Zentrale, Pf. 101762, 60017 Frankfurt/M., Fax: 69-289347) kiad egy dokumentációt. Érdemes az erfurti eredményeket feldolgozni
nagyon jó irányadó Graz felé.
Herbert Fröhlich


Lépések a Graz felé vezetõ úton...
Tudósítás a straáburgi elõkészítõ szemináriumról


"Erõszak, mediáció és kiengesztelõdés" volt a címe annak a szemináriumnak, melyet 1996. június 23-30. között tartottak Straáburgban. A résztvevõk ifjúsági munkások, lelkészek és lelkésznõk, különbözõ nyugat- és kelet-európai országok (köztük Oroszország, Ukrajna, Románia, Bulgária, Magyarország és Svédország), illetve különbözõ egyházi hagyományok (a kvékerektõl az ortodoxokig) képviselõi voltak. A találkozó színhelye a Centre International d' Accueil et de Rencontre Unioniste Straáburg (C.I.A.R.U.S.) volt.
Három különbözõ munkacsoport elemezte az erõszak- és konfliktushelyzeteket, és kereste a megfelelõ közvetítési lehetõségeket. Elõször elméletben dolgozták ki, majd kipróbálták és begyakorolták ezeket. Thierry Hussernek, az elzászi CVJM képviselõjének sikerült elérnie, hogy a résztvevõk egy bevezetõ körben összebarátkozzanak, így a csoportmunka során egymás iránti bizalommal folytathattak helyenként nagyon személyes vitát az erõszakról és a konfliktusmegoldásról.
Michel Sommer (Centre Mennonite de Bruxelles) elmagyarázta a kiengesztelõdés bibliai fogalmának hátterét és legfontosabb aspektusait, amelyeket több munkacsoport a Gen 32,4-33,17; Gen 42,1-38; Gen 43,15-45,8; Lk 15,11-32; és Efez 2,11-22 alapján még alaposabban megbeszélt.
A legtöbb résztvevõ számára fontos felfedezés volt, hogy számos bibliai szöveg nem csak teológiailag tükrözi a kiengesztelõdés és konfliktusmegoldás kérdéseit, hanem egyidejûleg konkrét lépéseket is mutat ezekkel kapcsolatban. A fenti és újabb bibliai igehelyek ezáltal két egymással párhuzamosan mûködõ munkacsoportnak is alapul szolgáltak. Juan José Romero (Centre Mennonite de Bruxelles) bevezetést tartott a mediáció (közvetítés) munkamódszereibe. A munkacsoport résztvevõiben a záró szerepjátékok során tudatosult, hogy a mediáció milyen alapvetõ lehetõségeket rejt magában és mekkora beleélõ képesség és tapasztalat szükséges hozzá.
Richard Hellbrunn, az Espace de Liaisons et Stratégies d' Ouverture (ELSO) képviselõje a másik munkacsoportban bemutatta egy ún. "agresszív terápia" esélyeit. A lényeg az volt, hogy az erõszakot és erõt ne csupán destruktív, hanem konstruktív szemszögbõl is nézzük. Egyrészt tekintsük esélynek arra, hogy traumatikus konfliktustapasztalatokat testileg kifejezésre juttassunk. Másrészt ismerjük fel, hogy saját erõnk önmagunk megvédésének és az erõszak áldozatai felé nyújtott segítségnek is a lehetõsége. A munkacsoport bibliai vonatkoztatási pontja: Jákob tusakodása a Jabbóknál (1Móz 32,23-33).
Egy színházi munkacsoport keretein belül foglalkozott Thierry Husser a résztvevõk észlelési és kifejezõkészségével, tekintettel az erõszak, konfliktusközvetítés és kiengesztelõdés egyedi érzékelésére. Ez a tevékenység az elõzõ két csoport munkájának jól sikerült, kreatív folytatása és kiegészítése volt.
Egész más színezetet kölcsönzött a szemináriumnak a straáburgi Európa Parlamentbe tett látogatás, ahol lehetõség nyílt az európai fiatalok helyzetérõl folytatott vitán való részvételre. Ezt követte az Európa Tanács egyik részlegének, az Európai Ifjúsági Központnak a meglátogatása. Richard Fischer, az Egyház és Társadalom Európai Bizottságának (EECCS) titkára elmagyarázta, hogy az európai egyházak elõtt milyen lehetõségek állnak, ha hatni akarnak az Európa Tanács és az Európai Közösség döntéshozatalára.
Végezetül a résztvevõk bemutattak néhány ökumenikus hálózatot és szervezetet, amelyekkel kapcsolatban állnak, pl. CIPAX, Church and Peace, Group of Young Oecumenists in Europe és a St. Petersburg-i Ortodox Nevelési Egyesület ("Syndesmos filias").
A grazi Második Európai Ökumenikus Találkozóra (1997. június 23-29.) tekintettel, amelynek jelmondata: "Kiengesztelõdés Isten adománya és új élet forrása", a résztvevõk úgy döntöttek, hogy Straáburgban szerzett tapasztalataikat tovább mélyítik és azokat a grazi találkozó résztvevõivel is megosztják. Abban is egyetértettek, hogy a kiengesztelõdésrõl nem lehet csupán elmélkedni, hanem egészen gyakorlatiasan is foglalkozni kell a konfliktusközvetítés módjaival és az erõszakkal való bánásmóddal. A straáburgi szeminárium résztvevõi a grazi összejövetelre különbözõ munkacsoportokat fognak elõkészíteni. Ezek összehangolására és részletes kidolgozására 1997 márciusában Budapesten kerül sor.
Néhány résztvevõ az elõzõ évi összeurópai találkozó során
melyet nem sokkal a hamburgi Kirchentag elõtt tartottak Halle/Saale-ban összefogott, hogy létrehozza az Európai Fiatal Ökumenikusok Csoportját. Ennek a célja, hogy összeurópai szinten fiatalokat nyerjenek meg az európai Zsinati folyamat számára. Ezek a fiatalok a jövõben részt vennének a kiengesztelõdésért folytatott küzdelemben és az erõszak legyõzésében Európában. A kölcsönös eszmecsere, közös tanulás és együttmûködés ezen fórumának keretében szeretnék a straáburgi szeminárium résztvevõi a grazi eseményen való részvételüket megszervezni és hivatalosan bejelenteni.
Érdeklõdés mutatkozik arra vonatkozóan is, hogy tartalmilag a Church and Peace-szel együttmûködve készüljenek fel a grazi találkozóra, ugyanis a straáburgi találkozón kidolgozott elképzelések igen közel állnak a Church and Peace célkitûzéseihez.
A találkozó a közösen szervezett ökumenikus istentiszteletben érte el csúcspontját, mely a régi straáburgi templomban (Saint-Pierre-le Jeune) kapott helyet. Nem csak a szeminárium résztvevõi, de a jelenlevõ közösség is mélyen átélte az ortodox hagyományokból vett bevezetõ békeekténiát és egy szarajevói békedalt, melynek üzenetét szimbolikusan, tánccal közvetítették.
Christian Hohmann


AZ IRODÁBÓL
Az új ügyvezetõ bemutatkozik


Kedves Church and Peace barátok!
A Church and Peace újonnan megválasztott titkáraként és adminisztrátoraként szeretettel köszöntöm Önöket. A következõkben szeretnék röviden bemutatkozni.
A Rajna menti Evangélikus Egyház lelkésze vagyok. Hazám az Alsó-Rajna vidéke. 1964-ben születtem Moersben. Itt töltöttem gyermekkoromat és iskolaéveimet szüleimmel és fivéremmel együtt.
1983-ban kezdtem meg evangélikus teológiai tanulmányaimat a Wuppertali Egyházi Fõiskolán, ahol két témával foglalkoztam: a "Hitvalló Egyház" (a Hitlerrel szembeszegülõ német evangélikus egyház
a szerk.) történetével és az Egyesült Evangélikus Misszió munkájával.
1985-89 között Bonnban folytattam tanulmányaimat. Ebben az idõszakban olyan kommunákat, közösségeket ismertem meg, amelyek a Church and Peace elveit magukénak érzik, illetve maguk is a tagok közé tartoznak, mint például az Iona Közösség, a wetheni Laurentiuskonvent és a Grandchamp Nõvérek.
1989 óta újra Wuppertalban élek, ahol 1991-ben befejeztem tanulmányaimat. Az elsõ teológiai vizsgám után 1991-92-ig egy városszéli közösség káplánja voltam, 1992-94 között tanársegéd az Egyházi Fõiskolán. Eközben továbbra is kapcsolatban voltam a közösségemmel, ahol 1994-ben, a második sikeres vizsga után felszenteltek.
1993 õszén néhány hetet Dél-Afrikában töltöttem, ahol fõként a metodista egyház és a Dél-Afrikai Egyháztanács keretein belül különbözõ egyházi és ökumenikus tevékenységeket ismertem meg.
Ez a látogatás adott megfelelõ ösztönzést ahhoz, hogy a Dél-Afrikai Egyháztanács fehér és fekete lutheránus egyháza között feszülõ konfliktusokkal teli viszonyt vizsgáljam, és felderítsem azokat az okokat, melyek mind a mai napig megnehezítik a kiengesztelõdés és megegyezés folyamatát ezen egyházak között. A két egyház korábbi és jelenlegi helyzetének pontosabb megismerése érdekében 1994 õszén másodszor is elutaztam Dél-Afrikába.
Az 1995 júniusában Hamburgban lezajlott evangélikus Kirchentag óta részt veszek az Európai Fiatal Ökumenisták Csoportjának munkájában. A csoport tagjai különbözõ egyházi hagyományokat és több mint 16 kelet- és nyugat-európai országot képviselõ fiatal felnõttek, akik mindannyian érdeklõdnek az ökumenikus tevékenység iránt. A csoport célja, hogy "Kereszt-út a kiengesztelõdésért az erõszakkal szemben" címmel elsõsorban az 1997 júniusában Grazban megtartandó ökumenikus találkozó tekintetében, de azon túl is lehetõvé tegye a tapasztalatcserét, közös tanulást és együttmûködést olyan fiatal felnõttek számára, akik a Zsinati folyamat keretében elkötelezõdnek a kiengesztelõdésért és az erõszak legyõzéséért országukban és azon kívül.
Örülök, hogy megismerhetem Önöket, és hogy együttmûködhetünk.
Christian Hohmann


KÖNYVISMERTETÕ
Ahogy az ellenségek barátokká válnak


Hildegard Goss-Mayr: Wie Feinde Freunde werden. (Ahogy az ellenségek barátokká válnak. Életem Jean Goss-szal együtt az erõszakmentességért, igazságosságért és kiengesztelõdésért.)Franz Kardinal König ajánlásával. Freiburg/Basel/Bécs (Herder) 1996, ISBN 3-451-23930-2, 254 oldal, DM 29,80.
"Ez a könyv nem önéletrajznak íródott, de nem is az erõszakmentesség teológiai értelmezésének céljából. Nem szeretne mást, mint Jézus erõszakmentességének béketeremtõ erejérõl tanúskodni, ahogy azt az elmúlt negyven év konkrét történelmi helyzetében két ember próbálta megvalósítani" (15. o.). Csodálatos kettõs biográfia keletkezett, mely egyúttal lebilincselõ ábrázolása az erõszakmentesség alapjainak
magával ragadó, épp amiatt, hogy a mi korunk ténylegesen zajló, valóságos életéhez kapcsolódik. Ahogyan a gyakorlati erõszakmentesség döntéshelyzetekben lépésrõl lépésre megvalósul például a Fülöp-szigeteki rendszerváltásban, vagy egyházon belüli folyamatként a 2. Vatikáni Zsinat során , ez oly átlátható, tanulságos és megkapó, amilyen egy elméleti értekezés sohasem lehetne.
Az aktív erõszakmentesség újrafelfedezése, ahogy az az Evangéliumban is kifejezõdésre jut, politikai és szellemi vonatkozásában, kétségtelenül napjaink irányadó fordulatélményei közé tartozik. Ezt a kiterjedését és sugárzó erejét bizonyára nem érte volna el, ha Jean és Hildegard Goss-Mayr nem áldozták volna fel érte egész életüket. A társadalmi tudat e felfedezés jelentõs súlyát valószínûleg csupán hatalmas késéssel érzékeli és következményei inkább csak észrevétlen történelmi átalakulásokká (mint a hidegháború vége) válnak. Jézus Krisztus egyháza számára annak minden megjelenési formájában a jelenleg elsõdleges dolgok meghatározásakor egy ilyen bizonyítékot igen fontos éles tudatossággal felmérni. Ebben nagy segítséget nyújthat ez az egyszerre személyes és áttekintést nyújtó könyv.
Engem újra áthatott az egyházért, identitásáért és õszinteségéért folytatott küzdelem szenvedélye e két ember egész életében. A mû egy drámai szerelmi történet, a hozzá tartozó csúcsokkal és mélypontokkal. Jézus személyes követése, amelyhez világos politikai tudat, a következetes cselekvés készsége és az egyház iránti szeretet kapcsolódik intenzíven olyan erõ, mely bármit megmozgathat.
A Church and Peace nevében köszönjük Jean és Hildegard Goss-Mayr-nek az irányadó ösztönzést
a straáburgi, haguenaui, braunfelsi és assisi konferenciákra gondolok. Ez a könyv fontos segítségünk lesz az iránymutatásban, egyben a bennünket formáló hatások összefoglalója, ezáltal emlékkönyv is nem utolsósorban értékes képanyaga miatt.
Wilfried Warneck