1995/96 tél

A "Church and Peace" (Egyház és Béke) az ugyanilyen nevû európai hálózat negyedéves kiadványa angolul, németül, franciául, magyarul és oroszul.

A hálózatot békeegyházak, keresztény békecsoportok és szervezetek alkotják minden felekezetbõl, akik hiszik, hogy a tanúság a békérõl lényegi jellemzõje Jézus Krisztus egyházának.

A hálózat titkárságának címe: Ringstrasse 14, D-35641 Schoeffengrund, Germany. Tel.: +49 6445-5588. Fax: -5070. Email: 100416.652@compuserve.com

A hálózat magyar tagcsoportja a BOCS Alapítvány, H-8003 Székesfehérvár, Pf. 7. Homepage: http://bocs.hu

Ez a füzet a Church and Peace '95/6 téli angol számának rövidített magyar változata.

Kelet-Európából bármelyik nyelvû változat ingyenesen kérhetõ a BOCS Alapítvány címén.

T A R T A L O M :
Kelj fel és járj! 2
Tanuljuk meg, milyen jó együtt élni különbözõségben! (Utazás a volt Jugoszlávián keresztül) 3
Szolgáld a békét imával és böjttel! 6
Hírek a francianyelvû svájci FoR-tól 6
Adj esélyt a békének! (Program az egyházak számára) 8
Az "Erõszak legyõzése" program lépései Skóciában 9
A hadiadó fizetésének megtagadása, avagy hogyan bosszantsuk az adóhivatalt? 10
Mi az önkéntesség értelme? 11
Minszki konferencia a katonaságmegtagadókért 12
CEC tervek újabb párbeszédre a volt Jugoszláviában 13
MCC kommentár a boszniai NATO-akciókról 14
Források 15

Kelj fel és járj!

Advent és a karácsony ideje alatt minden olyannak tûnik, mint az álomban: a karácsonyfa, gyertyák, ajándékok, sütemények, a jászol, a kis Jézus mint szelíd, békés csöppség. Ezek a képek talán segítségünkre lehetnek, de nincs sok közük az Õ békéjéhez, Aki karácsonykor született.
Jézus sorscsapások és gondok közepette jött világra. Élete állandó küzdelem volt a szociális gátak és az akkori idõk zavaros, sötét politikája ellen. Minket is arra hívott, hogy éppígy vívjuk meg harcainkat a történelem jelen pillanatában.
A Biblia szavai szerint a hívõ ember élete küzdelem. 'Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot'- mondja Jézus (Máté ev. 10,34), 'Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni' írja Pál (Efezusiakhoz 6,13). Az Ószövetség az Isten és ember közötti véget nem érõ csatákról beszél. A Biblia világa egyértelmûen nem a béke és a harmónia világa.
A béke naponkénti harc, amit magammal, másokkal, és miért ne Istennel, illetve az Istennel kapcsolatos gondolataimmal vívok. A Szentírás szavai világosak: ebben a csatában nincs szükségem romboló fegyverekre. Rajtam, rajtunk múlik, hogy felvesszük-e a Lélek fegyvereit, az osztozást, igazságosságot, a kölcsönös tiszteletet, szolgálatot, éberséget, odafigyelést, az egyenes beszédet, bizalmat... és az imát. Az imában nyert bátorságot, hogy kinyissuk a bezárt ajtókat, hogy átnézzünk a korlátok fölött. Nem mintha a korlátok elveszítenék jelentõségüket vagy nem léteznének Jézus Krisztusban. Krisztus arra hív, hogy merjük észrevenni a korlátokat, merjünk beszélni róluk, megnevezni õket. Azzal, hogy szembesülni merünk a különbségeinkkel, konfliktusainkkal, eltérõ véleményeinkkel, félreértéseinkkel, igazságtalan ügyeinkkel és bûnösségünkkel, és nevükön merjük nevezni ezeket, megsemmisítjük erejüket, amellyel a gyûlöletet, a rombolást és a megosztottságot táplálják.
Az élet miféle gátjai határolnak le engem? Miféle gyûlölettel találkozom? Milyen zárt ajtókkal? Milyen ál-megbocsájtással? Ha Krisztus tanítványa akarok lenni, nincs más választásom, mint hogy engedelmeskedjem annak, Aki minden félénkségem, kifogásom, közönyösségem, bénultságom és félelmem ellenére azt mondja: Kelj fel és járj!
Doris Reymond-Ziegler

"Tanuljuk meg, milyen jó együtt élni különbözõségben!"
(Utazás a volt Jugoszlávián keresztül)

Ezzel a mondással találkoztunk, amikor feleségemmel egy szeptemberi utunk során meglátogattuk a "Society for Peace and Tolerance"-ot (Társaság a Békéért és a Toleranciáért) Backa Palankában (Vajdaság). Ez egy pici város a Duna mellett, Novi Sad (éjvidék, Szerbia) és Vukovár (Kelet-Szlavónia) között. Egy kicsi, de aktív csoport terjeszti a fenti életelvet postán és falragaszokon keresztül. (Õvelük már régebben kialakult a kapcsolatunk látogatások és találkozók során.) éjból és újból bebizonyítják, hogy az állami ideológiaként propagált ún. etnikai különválasztás nem élvez korlátlan támogatást az emberek között, különösen nem azok körében legyen szó Szerbiáról vagy Horvátországról akik átlátják és ellenzik az efféle propagandát.
Szeretnénk elmesélni egy-két alkalmat és néhány tapasztalatot, amit átéltünk kéthetes utunk során Kelet-Szlavóniában, majd Dél-Magyarországon keresztül a Vajdaságban (Szerbia), és Baranyában, amely a nemzetközi egyezmény szerint Horvátországhoz tartozik, de (még mindig) szerb megszállás alatt van. Azonban nincs sok olyan hírünk, amit az újságok már ne kürtöltek volna szét: például a pakraci és a nyugat-szlavóniai pusztítást, amelyet nemcsak az 1991-es háború, hanem a májusi horvát megszállás is okozott.
Mint korábbi látogatásainkkor, most is elmentünk a három varrómûhelyünkbe, Osijekbe, Cepinbe, és egy táborba Gasinciben, ami zsúfolásig tele van újonnan érkezett boszniai menekültekkel.
Az osijeki és a cepini varrómûhelyek egészen mostanáig nem mûködhettek a háborús helyzet miatt, most viszont mindkettõben beindult két új tanfolyam. A gasinci mûhelyben értékes munka folyik: az újonnan érkezõk számára mindenféle fehérnemût varrnak. Több anyagra, illetve a vásárláshoz több pénzre lenne szükségük, mint valaha. Egy spontán döntés nyomán segítettünk nekik beindítani a fiatalok számára egy video-mozit a táborban.
Nagyon komoly gond, hogy az adományok hiánya következtében a genfi székhelyû Nemzetközi Vöröskeresztnek le kellett állítania az emberek foglalkoztatását a szociális programokban, amelyek az elmúlt évek során alakultak ki, fõként a gyermekek és az idõsek számára.
Bárcsak az alapítványunknak meglennének az eszközei, hogy átvegye ezeknek a szociális programoknak egyikét és mûködtesse a varrómûhelyeket. Jelenleg körülbelül 4500-an laknak a táborban, amely rendszerint csak 2500-3000 embert fogad be. A tél közeledik: százak elszállásolása a sátrakban már nem megoldás. Az öregek számára, akik már nem képesek talpra állni, egy tábori kórházat hoztak létre néhány barakkban, de ez rendkívül túlzsúfolt. Leírhatatlan az öregek és a kiszolgáltatottak szenvedése, akiket itthagynak.
Utazásunk egyik legfontosabb eseménye volt látogatásunk Baranyában, amit háborús zónának nyilvánítottak, és most teljesen le van zárva. Csak korábbi látogatásainknak, ebbõl származó kapcsolatainknak és mindenekelõtt annak a hatalmas gyógyszerküldeménynek köszönhettük, amit az autónkban szállítottunk (24 csomag, ismerõs orvosok és gyógyszertárosok adománya, valamint barátaink gyûjtésének eredménye), hogy engedélyeztek két napot Beli Manastiban. Itt meglátogattuk a kórházat, (a jóslatokkal ellentétben nem voltunk veszélynek kitéve), és öt más helyen felújítottuk korábbi kapcsolatainkat.
Az emberek hetek óta félelemben élnek. Attól rettegnek, hogy egy féktelen horvát katonai támadás ismét háborút és azt követõ rémtetteket robbant ki ezen a területen, a menekültek újabb áradatát hozva magával (a kb. százhúszezer fõre tehetõ szerb népességbõl). Sok család, amikor lehetõség adódik, elküldi a gyermekeit a Duna és a Dráva közti vidékrõl. Az orvosi segítségnyújtás mellett, úgy gondoljuk, elsõdleges az emberi jogokért folytatott munka a kisebbségek védelmében. Jelenleg a horvátok és a magyarok vannak kisebbségben. De ez hamar átalakulhat úgy, hogy a szerb kisebbségnek lesz szüksége védelemre.
Nagyon fontosak épp emiatt a kommunikáció fejlesztésére irányuló erõfeszítések a "Bázel-Duna Béke-híd" projekt "Barátok és Rokonok Közti Hidak" részének keretében. Szeptember 15-16-ra pedig Mohácsra hívták össze a horvát, szerb, boszniai menekültszervezetek képviselõit egy találkozóra. Reméljük, hogy ezek az alkalmak hozzájárulnak a menekültek békés visszailleszkedéséhez Kelet-Szlavóniában és Baranyában anélkül, hogy a (szerbiai) menekültek újabb áradatát csalogatnák oda, mint ahogy ez sajnos Nyugat-Szlavóniában és Krajinában történt.
Zombori barátainkkal meglátogattunk néhány menekült családot egy vajdasági faluban, nem messze Zombortól, a Duna keleti partján. Ezek a családok Krajinából jöttek el. Barátaink már amennyire lehetõségeik megengedik próbálnak segíteni annak a 150 menekültnek, akiknek a rajtuk való ruhán kívül semmijük nem volt, mikor megérkeztek, s ebben a kis faluban, Backi Monostorban kaptak elhelyezést. "Azzal kezdtük, hogy két család részére elindítottunk egy foglalkoztatási programot. Ez magában foglalta a kertészfelszerelések beszerzését, az eszközöket, a magokat, egy istálló építését, aztán az állatok ellátását. Ezek az emberek olyan helyrõl származnak, ahol a gazdálkodás évszázados hagyomány, és sok egyéb mellett munkájuk elvesztésétõl is szenvednek ez elviselhetetlenné teszi helyzetüket." Most zombori barátaink szeretnének velünk együtt megoldást keresni a problémára egy kísérleti jellegû kis programon keresztül.
November elején visszatérünk e projektek helyszínére. A rendelkezésünkre álló erõforrások nem elegendõek a különbözõ igények kielégítésére, legyen szó a gasinci táborról, Backi Monostorról vagy Baranyáról. Éppen ezért élünk a szabadsággal, hogy a barátainktól és a támogatóinktól adományokat kérjünk, ha kis összeget is, hogy megcsillanthassuk a reményt. Nem igaz, hogy nem tehetünk semmit ebben a nyomorult háborúban. Nagyon sokat tehetünk ezekért az emberekért ajándékokkal vagy személyes jelenlétünkkel, ahelyett, hogy távolról szemléljük õket, aztán elfordulunk. Ha bármikor meglátogatjuk õket, azt mondják: "Gyere el újra, ne hagyj minket egyedül!" Az ajándék, amit az ilyen találkozásokkor kapunk, éppen az, hogy eloszlatják bennünk a tehetetlenség érzését, ami olyan gyakran felülkerekedik, amikor távoli szemlélõi vagyunk a dolgoknak. Egy konkrét, adott helyzetben mindig nagyon egyértelmû, mit lehet tenni.
Ugyanez a helyzet az emberek szerint "ránk leselkedõ veszélyekkel", amelyektõl óvnak minket minden utazás elõtt. Azt mondják, hogy felelõtlenség kitenni magunkat ilyen kockázatnak. De amint megközelítjük a veszélyt, mintha ködben haladna az ember, felfedezi, hogy a tömör felhõk fent már nyílnak, míg a nap hirtelen újból felragyog. Baranyában sûrûn igazoltattak minket katonák élesre állított automata fegyverrel, miközben jobb kezük a ravaszon volt. Egy alkalommal már kiszálltam a kocsiból, Ruth-Christa utánam szólt, hogy adjak nekik valamit. A csomagtartóból kivettem három gyertyát és odamentem hozzájuk. Az elsõ teljesen elképedve megengedte, hogy közel menjek. Elvette a kezét a ravaszról és hagyta, hogy odaadjam a gyertyát. A másik kettõ már mosolygott, amikor átnyújtottam a gyertyáikat. Megértették a gesztust és szavaimat: "Remélem, sohasem kell lõnötök."
Különösen boldogok voltunk, hogy barátaink, Kristina és Urban Bulling elkísértek és támogattak bennünket ezen a horvátországi úton és a mohácsi találkozó alkalmával.
Ruth-Christa és Dirk Heinrichs
"Threshold" Alapitvány

* * *
* * *

Catherine Rox, a Church and Peace konferenciák és találkozók fordítói gárdájának egyik elkötelezett tagja, és Ulrich Dornberg, a péceli konferencia egyik résztvevõje összeházasodtak. Mindketten a Miserornál egy német katolikus segélyszervezetnél dolgoznak. A barátaikat arra kérték, hogy ajándékok helyett a Church and Peace vagy egy ázsiai alapítvány számára adományozzanak. Ennek eredményeképpen a Church and Peace 5195 DM-t kapott. Nagyon hálásak vagyunk Catherinának és Ulrichnak és mindenkinek ezért a nagylelkû felajánlásért. Isten áldását kérjük életükre!

Szolgáld a békét imával és böjttel!

Nem kétséges, hogy mindannyian imádkozunk a tartós béke megvalósulásáért a volt Jugoszláviában, Észak-Örországban és a Közép-Keleten. Szeretném kérni tõletek, hogy imádkozzatok azokért is, akik a béke ügyéért önkéntes szolgálatot vállalnak a volt Jugoszláviában. Tagszervezeteink közül többnek (pl. a Mennonita Központi Bizottság, a Brethren Szolgálat, Eirene) az önkéntesei folyamatosan dolgoznak menekültekkel, vagy az anyagi támogatások, adományok szétosztásában segédkeznek. Köszönjük meg Istennek elkötelezettségüket, és imádkozzunk, hogy Isten adja meg nekik azt az erõt és bölcsességet, amire szükségük van, hogy Isten szeretetének tanúi legyenek a gyûlölet és a kétségbeesés közepette.
Valamint imádkozzatok a Church and Peace-ért, míg keressük a helyes utat az elkövetkezendõ évekre.
Gordon Matthews

Hírek a francianyelvû svájci FoR-tól

A Kiengesztelõdés Szövetségében (FoR: Fellowship of Reconciliation) augusztus végén egy új csoport szervezõdött, hogy a béke-diakonátus ötletet megvalósítsa. A csoport tagjai: Souer Irmtraud, Martial és Jean-Denis Renaud és Nicole Gaschen. A csoport önmeghatározása: "collége" (testület), mivel elsõdleges céljuk, hogy Anita Thomas oldalán részt vegyenek a béke-diakonátus munkájában építõ jellegû kritikával és megfelelõ segítséggel.
A "collége" elkezdte kidolgozni a francia-svájci béke-lelkipásztorkodás lehetõségeit, feltételeit és tisztázták, hogyan lehetne Anita Thomast hozzásegíteni ahhoz, hogy részt vehessen egy német alapítvány béke-diakonátusi képzésén Wethenben. A csoport keményen dolgozott a Svájci Ökumenikus Béke-program (lásd késõbb) megalakulásáért és az egyházakban végzett békemunka elõsegítésével foglalkozik a francia Svájcban.
Anita Thomas távollétében a csoport fõ feladata lesz, hogy támogassák õt az alapítványi tanfolyam, a külföldi gyakorlati munka és tapasztalatszerzés során.

Béke-diakonátus képzés

A "collége" és a MIR (ez a Kiengesztelõdés Szövetségének francia rövidítése) Központi Bizottsága kapott a Svájci Ökumenikus Békeprogram ajánlatán (miszerint 2-3 résztvevõt anyagilag támogat egy német béke-diakonátus képzésen), így elküldhették a koordinátorukat, Anita Thomast a képzésre.
A tanfolyam a következõkbõl áll: a békemunka teológiai, történelmi és lelki alapjai, gyakorlati képességek, mint például egy kampány megszervezése, újságírás és könyvelés, valamint erõszakmentes képzés és önfejlesztés (pl. saját korlátaink felismerésének képessége).
A három és fél hónapos képzés után Anita Thomas további három hónapot tölt külföldön, gyakorlati békemunkával, éles konfliktushelyzetben. Hazatérte után koordinátorként fog dolgozni. éj jártassága és tudása segítségére lesz abban, hogy gyakorlatiasabban támogassa a keresztények közötti és az egyházakban folyó békemunkát.

Ökumenikus békeprogram

A program céljai:
olyan embereket találni és képezni, akik a svájci és külföldi parókiákon, plébániákon felvállalják a békemunkát
koordinálni a programban résztvevõ szervezetek tevékenységeit
megerõsíteni az egyházi kongregációk és irodák békemunkáját.
Jelenleg ezek a célok a következõ módon valósulnak meg:

szórólap megjelentetése az összes svájci erõszakmentesség képzési lehetõségrõl, a svájci és külföldi képzõközpontok címjegyzékével
szórólap nyomtatása a békeszolgálat összes lehetõségérõl (hosszú- és rövidtávúakról) Svájcban és külföldön egyaránt
anyagi támogatás biztosítása annak, aki jelentkezni szeretne a német béke-diakonátus képzésre
hétvégi szemináriumok szervezése (bevezetés a békemunkába).
A program középtávú célja, hogy elindítsanak egy svájci képzéssorozatot önkéntes békeszolgálatosok számára, akik vagy meghatározott idõszakra vállalják ezt a munkát, vagy hosszabb távon mint béke-lelkipásztorok dolgoznak.
A Svájci Ökumenikus Békeprogram megalakítása azt mutatja, hogy a béke-diakonátus projekt egyre növekvõ érdeklõdésnek örvend egyének és szervezetek körében. Nagyon biztató ez a fejlõdés. Képessé tesz minket a francia- svájci FoR-ban arra, hogy jobban szervezzük a munkánkat és összpontosítsunk a hivatásunkra, ti. hogy a béke tanúi és a kiengesztelõdés munkásai vagyunk a keresztény gyülekezetekben és csoportokban.

Az "erõszakmentességre nevelés és képzés" csoportja

Ennek a csoportnak amely a "Francia Csoport a Képzésért és az Aktív Erõszakmentességért" munkáját vette át jellegzetessége, hogy hangsúlyozni szeretné a kapcsolatot a keresztény hagyományunk és az aktív erõszakmentességre felkészítõ képzés inkább technikai aspektusai között. A munka kezdetén különösen számítunk a gyülekezetekhez és más csoportokhoz tartozó keresztényekre.
Anita Thomas

Adj esélyt a békének!
(Program az egyházak számára)

A Svájci Ökumenikus Békeprogram alapító szervezetei találkozót tartottak Louverainben, Neuchatel svájci kantonban l995. november 3-5 között. A csoport kicsi volt, de annál sokszínûbb: a Pax Christi, a FoR (Kiengesztelõdés Szövetsége) és a protestáns egyházak képviseltették magukat, jelen volt Souer Irmtraud a Grandchampbõl, valamint néhányan, akik részt vettek az Ökumenikus Monitoring Programban, Dél-Afrikában.
A lausannei St. Lawrence templom dékánja, Henri Chabloz nyitotta meg a hozzászólásokat egy figyelemre méltó munkának a bemutatásával. Parókiáján kábítószeresekkel foglalkoznak, akik a templom lépcsõin gyûlnek össze. Ételrõl gondoskodnak számukra, a környezetükben tudatosítják a problémát, párbeszédbe vonják a drogfüggõket és azokat, akiket a kábítószeresek jelenléte zavar.
Az én feladatom az volt, hogy békességteremtõi küldetésünk bibliai alapjairól beszéljek.
A dél-afrikai választások idõtartama alatt folytatódó Ökumenikus Monitoring Program jelentései bebizonyították, hogy mekkora szerepe van a nemzetközi figyelemnek, amely ilyen kritikus pillanatban is fenntarthatja a békét. Sajnos a program a választásokon túl nem folytatódott, és néhány helyen újabb erõszakos megmozdulások fordultak elõ.
Kétségtelenül Richard Friedli, a freiburgi Vallásos Tanulmányok Professzora tartotta az egyik legkimagaslóbb elõadást. Példájában Ruandát említette (alapos ismerete van az országról), amikor felvázolta a gyógyulás modelljét, amely más etnikai konfliktusok esetében is alkalmazható (harminc esetben a jelenleg ismert ötvenbõl).
A ruandai konfliktusnak nagyon sok bonyolult összetevõje van, és Richard Friedli elõadásában az volt a nagyszerû, hogy mindezt sorra vette, s a remény magvairól is beszélt, amelyek jelen vannak ilyen reménytelen helyzetekben is a felvállalt munkában. Ez a megvilágítás, amelyben az egyház felelõssége világos, kiegészítette a délelõtti bibliai észrevételeket, és megerõsítette meggyõzõdésemet, hogy az egyház elsõrendû feladata, hogy felfedezze és megélje békeegyházi küldetését.
Ne felejtsük el támogatni azokat a tagjainkat, akik a konfliktus sújtotta helyeken a kiengesztelõdés és gyógyítás szolgálatában kötelezõdtek el (Alfred Bour, MCC-önkéntesek stb.).
Utazásom végén meglátogattam a nõvéreket a Grandchampban. éjból meghatott meleg vendégszeretetük és érdeklõdésük a Church and Peace tevékenysége iránt.
Marie-Noelle von der Recke

Az "Erõszak legyõzése" program lépései Skóciában

A program johannesburgi indításának hírei 1994 áprilisában érték el Skóciát a Church and Peace éves közgyûlésén keresztül, amely Belgiumban volt, s amelynek a napirendjén fontos helyet kapott a WCC (az Egyházak Világtanácsának) kezdeményezése. Kitörõ lelkesedéssel fogadta a programot májusban a Skóciai Egyházak Közgyûlése és az Egyházi és Nemzeti Bizottság sem késlekedett reagálni.
Ezt követõen a skóciai egyház, az Iona Közösség, az "Egyházak Együttes Megmozdulása Skóciában" képviselõi és a Church and Peace egy sor tudatosság-ébresztõ lépést terveztek a program skóciai beindításaként. Konrad Raiser részérõl Elisabeth Salter üdvözölte a Skóciai Egyház 1995-ös Közgyûlését. Az egyházi és közösségi információs kiadványokba új hírek, csoporttalálkozók és nyilvános találkozók összefoglalói kerültek: ezek eredményeként alakult meg a kilenc tagból álló skóciai vezetõség. A tagok nagy része a skóciai egyházhoz tartozik.
A következõ évben a vezetõség a csoportjai és szervezetei segítségével az alábbiakat tervezi:
l. Tanfolyamokat, amelyek tudatosítják az erõszak kultúráját, amelyben élünk, és a probléma gyökereit keresik.
2. A mostanában megalakult Skót Nõk az Erõszak Ellen Hálózat fejlesztését.
3. Az Edinburghi Egyetem teológia és társadalmi kérdések tanszékével együttmûködve egy kutatást az erõszak, a vallásos gyakorlat és hozzáállás, és a kultúrához kötõdõ erkölcsök összefüggéseirõl.
4. Kísérleti tervezetet olyan általános iskolás gyermekeknek, akik megfélemlítés áldozatai. A cél önbizalmuk visszaállítása, társas kapcsolataik fejlesztése.
5. A tervezetek, képzések és erõforrások felmérése és jelentése már rendelkezésre áll a békére való nevelés terén (tanárok, lelkészek és ifjúsági vezetõk számára).
6. Az egyházakban és a közszemléletben egyaránt felhívni a figyelmet a Programra.
7. éjabb tervek kidolgozását.
Emellett remélhetõleg sikerül megnyerni az Egyház és Nemzet Bizottság és/vagy az Iona Közösség segítségét a következõkhöz:
a katonai erõ használatát teológiailag vagy más szempontból igazoló állásfoglalások felülvizsgálata
Jézus azon tanításainak felfedezése, amelyekben fellép az emberi kapcsolatokban megvalósuló erõszak ellen
annak megvilágítása, hogy összeegyeztethetõ-e a háború, mint a viták lezárásának egy módja, Jézus példájával és tanításával
olyan javaslatok kidolgozása, amelyek keretében a Skóciai Egyház hozzá tud járulni "egy igazságos békére elkötelezett közösséghez".
Alan Wilkie

A hadiadó fizetésének megtagadása
(avagy hogyan bosszantsuk az adóhivatalt?)

Tavaly Leni Schüttel megkérte az Initiative Schalomot, hogy fogják vissza a jövedelemadójának azt a részét, amely hadi célokat szolgál (25 %), és inkább a frankfurti Ecobank számlájára irányítsák át az összeget. Közösségünk tagjai alaposan utánajártak egy ilyen terv megvalósíthatóságának. Átgondolták a várható következményeket, mint pl. a felszólítások vagy vagyonlefoglalás, de mindemellett egyöntetûen döntöttek arról, hogy megvalósítják a jövedelemadó-visszatartást. Miután megszületett a döntés, pénztárosként az én feladatom lett, hogy kivitelezzem a tervet. De hogyan közöljem ezt az adóhivatallal?
Lenivel hamarosan egyetértettünk abban, hogy elmegyünk és személyesen tudatjuk döntésünket az illetékesekkel. Erre l995. szept. 29. nagyon megfelelõnek tûnt, és amúgy is esedékes volt már a szeptemberi adórészlet befizetése.
A wolfenbütteli adóhivatal nem túl nagy, de egy kisvároshoz képest mégiscsak tekintélyt parancsoló, impozáns épület, hosszú, sötét folyosókkal, a sok ajtón nagy számokkal és kis névplakettekkel így teljesen személytelen a légkör. Az adóbehajtással foglalkozó hivatalnokok azonban barátságosak voltak, és idõt szakítottak arra, hogy meghallgassanak minket. Leni kifejthette döntését, hogy nem hajlandó adójának azt a részét befizetni, amelyet a fegyverkezés fejlesztésére, a fegyverek háborús területekre való exportálására, vagy katonai beleavatkozásra fordítanak. Mint az Initiative Schalom (baptista békecsoport) egyik felelõs tagja, nem imádkozhat és dolgozhat a békéért, miközben anyagilag támogatja a háborút.
A hivatalnokok elõször azt gondolták, hogy az egyházi adót akarjuk visszatartani, mivel még sosem hallottak a katonai- vagy hadiadóról. Leni rámutatott, hogy ellentétben a férfiakkal, akik visszautasíthatják a katonai szolgálatot, ha a lelkiismeretükkel nem egyezik a nõknek nincs lehetõségük hasonló lépésre. Kifejezte reményét, hogy sokan fognak csatlakozni hozzá, békeprogramokra irányítva át a katonai adóként befizetendõ összeget. A hivatalnokok szimpátiával hallgatták, és érdeklõdve fogadták az információkat, melyekkel Leni a kérelmét indokolta. Érzékelni lehetett, hogy egészen elképedtek annak felismerésétõl, hogy egy nõ ugyanúgy, mint egy férfi, hozzájárul a katonai fejlesztéshez a jövedelemadójával. S ennek az emberek egyáltalán nincsenek tudatában. Wolfenbüttelben idáig soha senki nem támadta a katonai célokra történõ adófizetést.
Lenivel hazamentünk és teljesen feldobott minket ez a beszélgetés. Az volt az érzésünk, hogy látogatásunk az ebédidõben folyó beszélgetés tárgya lesz a wolfenbütteli adóhivatal jövedelemadó-befizetési osztályán, és egyben jó kis fejtörést is okoztunk a hölgyeknek.
Irma Stein
Initiative Schalom Hírlevél, 1995 okt.

Mi az önkéntesség értelme?
(A Brethren-szolgálat egy volt önkéntesének jelentése)

(A "Brethren" jelentése: Testvérek az egyik történelmi békeegyház neve. Ez a cikk elsõként a "Osztozó BVS" Brethren Voluntary Service, Testvérek Önkéntes Szolgálata) c. lapban jelent meg. A lap a BVS korábbi önkénteseinek jelentését, valamint a jelenleg Jugoszláviában vagy Észak-Örországban dolgozók írásait tartalmazza.)

Ki taníthat arra, hogyan legyek békeharcos, a béke és a társadalmi igazságosság szószólója, anélkül, hogy azonnal bele ne vonna egy-két projektbe? Bár tulajdonképpen nekem is van néhány ötletem, itt, Berlinben... de nincs idõm és energiám. Nem inkább az lenne a dolgom, hogy tanulmányozzam a Szentírást és a halott nyelveket, hogy sokkal hatékonyabb béke-evangelista legyek a jövõben?
Most olvastam át újra egy cikket, hogy keresztény tanúságtevõt keresnek egy erõszakmentes globális akcióra. Azért vettem elõ újra, mert egy lutheránus barátommal több mint másfél óráig arról vitatkoztunk, igazolt lehet-e egy korlátozott katonai beavatkozás olyan helyzetekben, amikor tömegek mészárlása folyik ill. egy agresszor készül keresztülvinni egyértelmûen gonosz szándékát.
Azzal érvelt, hogy sok német, még Bonhoeffer is, felkészültebbek voltak, mint az amerikaiak, és szükségesnek érezték a katonai beleavatkozást egy gonosz erõ vagy egy diktátor pl. Hitler ellen. Nekik ugyanis már volt tapasztalatuk mind a háború horrorjáról, mind az ebbõl fakadó szabadságról. "Bonhoeffer imádkozott Németország vereségéért."
Egyszerûen nem voltak megfelelõ érveim, hogy vitatkozzam ezzel, de végül mindketten egyetértettünk abban, hogy a holokauszt rettenetes és elvetemült dolog volt, és ha az akkori Németországban lettek volna ilyen nézeteim, valószínûleg egy koncentrációs táborban végeztem volna egy névtelen és szólni sem engedett számként így igazolódott volna, hogy érvelésem nem életrevaló.
Természetesen könnyû ebben egyetérteni, amikor a barátoddal egy berlini kényelmes kis szobában üldögélsz, és jazz az aláfestés. De tudod, ezután felolvastam neki néhány részletet Derek és Vic csalódásáról a katonai beleavatkozást és a béke-aktivitást illetõen (az Osztozó BVS egy korábbi számában jelent meg a szerk.). Nagyon nagy hatással volt rá igaz, nem tudom, vajon a szívük legmélyébõl jövõ csalódás érintette-e meg, vagy hogy a frusztráció ellenére még mindig próbálnak valamit tenni, vagy esetleg mindkettõ.
Megtanultuk, hogy a legmélyebb csalódás és a cinizmus szavai idõnként nagyon hasonlóak, sõt gesztusai és érzelmi megnyilvánulásai is. Mégis, a csalódás a cinizmussal ellentétben elvezethet egy nagyobb mélység és a probléma összetettségének felismeréséhez, így a kreativitáson keresztül megtalálható a megoldás... ide a cinizmuson át nem lehet eljutni. Barátom elhatározta, hogy támogatni fog egy-két ügyben tehát most nekem kell lépnem!
Láthatod, néhány ember csalódása életet adhat mások számára. Önkénteseid talán nem érzik, hogy hatással lennének bármire-bárkire is a közösségükben vagy a tevékenységükben. De a valóságban, azt hiszem, sokkal nagyobb hatásuk van, mint gondolnák!
Doug Hume

Minski konferencia a katonaságmegtagadókért

A Church and Peace részérõl Zsoldos Erzsébet és a BOCS Alapítvány részérõl Uzsák Géza (aki a nyolcvanas években maga is három évig volt börtönben katonaságmegtagadás miatt) résztvevõi voltak annak a 36 fõs minski (Belorusszia) konferenciának, amely "Katonaság-megtagadás és Békeszolgálat" címmel l995. okt. 9-14 között került megrendezésre. A szervezést az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) és az EAK vállalta fel (az utóbbi egy protestáns egyházi iroda, mely pasztorális támogatást nyújt a katonaságmegtagadók számára Németországban).
A résztvevõk között több Church and Peace tag volt, pl. Jim Forest, az Ortodox Békeközösség titkára és Steve Hochstetler Shirk, MCC (Mennonita Központi Bizottság) megbízottja Moszkvában. Nagyon sok résztvevõ jött Közép- és Kelet-Európából, ahol a lelkiismereti katonaságmegtagadás legalizálását újra megfontolás tárgyává teszik és ahol az egyházak új utakat találnak a katonasággal való kapcsolatukban.
A találkozó fellépett a katonaságmegtagadói státusz létrehozásának tiszta és igazságos eljárásáért, mind az aktívan katonáskodók, mind a tartalékosok tekintetében. Megfogalmazódott a lelkiismeretük miatt bebörtönzöttek kiszabadításának követelménye, az alternatív szolgálat méltányos megítélésének igénye, pl. a szolgálatnak a katonasággal egyenlõ idõtartama, vagy a "büntetõ jellegû munka" megbélyegzés eltörlése.
Az egyházakat felkérték, hogy segítsék kifejleszteni a kiengesztelõdés, az igazságosság és a béke szolgálatának struktúráját, amelyben a katonaságmegtagadók eleget tehetnek a szociális kötelezettségeiknek.
Az egyik elhangzott jelentésben Stevan Lilic, a belgrádi Háborúellenes Központban (Anti-War Centre) önkéntesként dolgozó jogászprofesszor becslése szerint 300.000 fiatal többnyire sorkötelesek hagyta el Szerbiát és Montenegrót a háború idején.
A résztvevõk kifejezték tiszteletüket mindazok iránt, akik visszautasították a részvételt bármely jelenlegi európai háborúban. A találkozó felszólította az államokat, hogy adjanak védelmet a befogadást keresõ háborús menekülteknek, és az egyházakat, hogy mûködjenek közre a segítségnyújtásban.
"Ismerjük a bûn és a gonoszság valóságát ebben a világban, és hisszük: a keresztények küldetése, hogy ellenálljanak és szembeszegüljenek a gonosszal írja a konferencia zárónyilatkozata. Nem felejtjük el Krisztus és az apostolok üzenetét a keresztények számára, hogy a mi fegyverzetünk nem evilágból való. Nagyra értékeljük azokat a hívõket, akik visszautasították és visszautasítják a fegyverfogást, mivel hitük szerint a rosszat jóval kell legyõzni."
Rüdiger Noll, a CEC Béke, Igazságosság és Emberi Jogok titkára szerint a minszki konferencia "segítõ lépés" az l989-es Bázeli Ökumenikus Nagygyûlés és a '97 júniusában megszervezésre kerülõ Grazi Találkozó közötti kapcsolatban. "Legyen Graz tanúja annak, hogy az egyházak együtt értékelik a bázeli elkötelezõdések megvalósulását, mint pl. a béke kultúrájának elõsegítése, a békeszolgálatok létrehozása, a katonaságmegtagadók jogaiért való küzdelem" mondta.
A találkozó javaslata, hogy az egyházak készítsenek jelentést a grazi Találkozóra, amelyben leírják, hogy mit tesznek a katonaságmegtagadókért és a békeszolgálat fejlesztéséért. Arra is bátorította az egyházakat, hogy aktív szerepet vállaljanak a WCC (az Egyházak Világtanácsa) Erõszak Legyõzése címû programjában.
Gordon Matthews /CEC

CEC tervek újabb párbeszédre a volt Jugoszláviában

Az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) alkalmazottai 1995. okt. 12 és 14 között Genovában találkoztak, ahol örömmel fogadták az újonnan megkötött tûzszünetet a volt Jugoszlávia országaiban. Kifejezték reményüket, hogy ez a tûzszünet hamarosan mindenhol megszilárdul, mindegyik párt lelkiismeretesen betartja, elõsegíti és elmélyíti a dialógust, és meghaladja a megállapodásban rögzített 60 napot, megteremtve a béke, a kiengesztelõdés és az újjáépítés feltételeit.
A Szerb Orthodox Egyház Szent Zsinatának beleegyezésével az Európai Egyházak Konferenciája ökumenikus találkozót tart Kiengesztelõdés címmel az újonnan megnyitott belgrádi teológiai fakultáson. A meghívókat november végére küldik szét az európai és Európán kívüli ortodox, protestáns és római katolikus egyházaknak.
A találkozó a kiengesztelõdés témáját teológiai, politikai és szociálpolitikai szempontból tárgyalja. Ez a következõ kérdéseket foglalja magában: Milyen egyensúly kell, hogy megvalósuljon az egyházak két feladata között, egyrészt hogy egymást felszólítsák az evangéliumban leírtak megvalósítására, másrészt hogy ökumenikus kapcsolatukban kialakuljon az egymás iránti kölcsönös felelõsségvállalás? Az ökumenikus kapcsolatban mi a gyónás, a bûnbánat és a megbocsájtás szerepe? Egy ilyen helyzetben mit követel meg a kölcsönös felelõsség? Összeegyeztethetõk-e a történelemrõl alkotott különbözõ felfogások? Milyen a jó viszony az egyház, az állam, a nemzet és az emberek között? Hogyan tanúskodhatnak az egyházak a keresztre feszített Krisztus tettének kiengesztelõ erejérõl, azáltal, hogy segítenek egymásnak kiszabadulni a történelem kötelékeibõl? Mindezek a témák alapvetõ ökumenikus kérdések.
Az elmúlt hetekben, még a tûzszünet kialkudása óta is, az emberi szenvedés megdöbbentõ skálája olyan mértéket öltött, melyet Európa még nem tapasztalt a II. világháború óta. Csak az elmúlt néhány hónapban majdnem félmillió kilakoltatott kényszerült az utakra, rögtönzött gyûjtõközpontokba, ill. ha szerencsés volt, házigazda családokhoz. Az áldozatoknak nagyon nagy szükségük van élelemre, gyógyszerre és menedékre bármelyik közösségben. Mi több, a gondoskodás, a kibékülésre és az újjáépítésre való elkötelezõdés is sürgõs. A CEC hivatalai gyors és nagylelkû felajánlásokat remélnek az ACT (Action of Churches Together egyházak együttes akciója) már létezõ és még várható segélyfelhívásaitól, amit az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség szponzorál.
Az alkalmazottak elfogadták az Egyházak Világtanácsa (WCC) Központi Bizottságának múlt szeptemberi üzenetét, és úgy érezték, a CEC politikájával teljes összhangban van, hogy dialógus induljon a konfliktusban érintettek között. Különösen fontosnak érezték, hogy csatlakozzanak a WCC felhívásához, mely szerint "minden tõlünk telhetõt meg kell tenni, hogy megállítsuk a háborút, együtt kell dolgoznunk a kiengesztelõdésért, hogy begyógyuljanak a történelem és a jelenlegi konfliktus okozta mély sebek, meg kell változtatnunk a gyûlölet és az erõszak légkörét". Ez a felhívás eljutott a volt Jugoszlávia területén lévõ egyházi és vallási vezetõkhöz, valamint az összes katonai és politikai párthoz is.
A CEC dolgozói sürgetnek minden jóakaratú embert, hogy folytassák a párbeszédet, adjanak, dolgozzanak és imádkozzanak a békéért.

MCC kommentár a boszniai NATO-akciókról

Az 1995 szept. 22-én megjelent MCC (Mennonita Központi Bizottság) Szolgálati Hírekbõl:
Nagyon felzaklató, amit a NATO és a szituáció nyugati félreértelmezései a volt Jugoszláviában mûvelnek. Mindkettõ inkább a világbékét fenyegetheti, semhogy véget tudna vetni ennek a háborúnak.
Több mint két héttel azután, hogy a NATO lebombázta a szerbiai támaszpontot Boszniában, hadd említsek meg néhány okot, amiért nekünk akik a volt Jugoszlávia népének barátai vagyunk, legyenek õk bármelyik oldalon nem szabad szemet hunynunk a NATO-akciók felett:
1. Ismeretlen számú ártatlan embert ölnek meg.
2. Egyre növeli azt az érzést a szerb háttérbõl származókban, hogy a világ összefogott ellenük. A béke nem ilyen érzésekre épül.
3. Megerõsíti a média hajlamát arra, hogy ne vegyen tudomást a teljes képrõl, és/vagy lebecsülje a horvát Krajina és Nyugat-Slavónia menekültjeinek tragédiáját, amelyet e területek horvát felszabadítása okozott.
4. A szlávok és az ortodoxok a Nyugat és az USA ellenségeinek érzik magukat (az utóbbitól származik a légifegyverek többsége).
5. Elõsegíti az orosz nacionalizmust, mely szintén fenyegeti a Nyugatot.
6. NEM hozott erre a területre semmiféle békét. Azt hiteti el, hogy a szerbek katonai veresége a béke kulcsa, az etnikai tisztogatás megszüntetése, a gyógyítás és a talpraállás helyett. Tragikus irónia, hogy a NATO-akciók ennyire díjazzák a szerb katonai vereséget, amely azt eredményezte, hogy a boszniai és horvát csapatok újra elfoglaljanak bizonyos területeket, a menekültek új áradatait hozva.
A NATO erõszakos beavatkozása, bármilyen anyagi hatása is legyen, a továbbiakban sokkal inkább megnehezíti a munkálkodást a valódi és igazságos békén, mert folytatta az erõszakot. Bármilyen erõszak újabb erõszakot szül, ami még inkább akadályozza a gyógyító munkát.
Épp itt az ideje, hogy a közvélemény tudatára ébredjen: a katonai beleavatkozás az Öbölben, Szomáliában és a Balkánon halottakat, rombolást és évekig tartó fejetlenséget hagyott maga mögött, és semmi mást. Ennek semmi köze a békéhez és az újjáépítéshez. Mit akarnak valójában a nyugati népek a szegény szomszédaiknak? Megértik a keresztények azt, hogy mi gyógyulást és felépülést szeretnénk?
Hansulrich Gerber
az MCC európai titkára

Források

"Kiengesztelõdés: Isten ajándéka és az új élet forrása"
("Reconciliation: Gift of God and Source of New Life". Angol nyelvû vezértanulmány a II. Európai Ökumenikus Találkozóhoz. Ára: 1.95 font, Beszerezhetõ: CCBI Mailorder, Inter-Church House, 35-41 Lower Marsch, London SE1 7RL, Tel: +44-171-620-4444)
Ez a tanulmány bemutatja a II. Európai Ökumenikus Találkozó témáját. Az esemény l997. jún. 23-29 között lesz Grazban. Bibliai és teológiai szempontokat, liturgikus anyagokat tartalmaz, és bemutat olyan egyházakat és keresztényeket, akik Kelet- és Nyugat-Európa különbözõ részein a kiengesztelõdés szolgálatára kötelezõdtek el.
Ez a tanulmány jó vezérfonal lehet azon csoportok számára, akik a II. Európai Ökumenikus Találkozóra készülnek.

* * *

1995. szept. 14-én az EBCO (European Bureau for Conscientious Objection Katonaságmegtagadók Európai Irodája) sajtótájékoztatót tartott a Kvéker Házban, Brüsszelben, hogy egy jelentést bocsásson ki a volt Jugoszláviából származó katonaságmegtagadók, katonaszökevények és sorozás elõl elmenekültek jelenlegi helyzetérõl Európában. Ez a nagyszerû angol nyelvû jelentés megvásárolható az EBCO-tól: Rue van Elewyck 35, B-1050 Brussels. Ára: 250 BF plusz postaköltség.

Gyülekezet 2: Békességteremtés Gyógyítás és Remény
(Ekklesia 2: Peacemaking Healing and Hope. A nemzetközi hozzáférhetõségrõl a Mennonite Media Ministries tájékoztat: 1251 Virginia Ave., Harrisonburg, Virginia 22801, USA)
A Mennonita Világkonferencia videója közelebb hozza a békét: "egyszerre csak egy kis lépés, egy megmentett kapcsolat, egy megszelídített erõszakos összeütközés." Hagyd, hogy megérintsenek azok az emberek, akik naponként kockáztatják az életüket a keresztény engedelmesség és tanítványság megéléséért. Találkozni fogsz egy maroknyi mennonitával Kolumbiában (a világ egyik legerõszakosabb országa), akik rengeteget tesznek a békéért, Joe Campbell-lel Észak-Örországból, aki élethivatásává tette a keresztény békességteremtést, az egyház tagjaival Indiában, akik nagyon heves egyházi konfliktuson mentek keresztül, és most a kiengesztelõdésen munkálkodnak, egyházi vezetõkkel Etiópiából, Nicaraguából, Mozambikból és Brazíliából, akik megfogalmazzák, hogy mit is jelent Krisztust követni a környezetükben.
Az Ekklesia a Mennoniták és a Brethren in Christ közös nemzetközi videosorozata arról, hogy szerte a világon hogyan élik meg a keresztény hitüket.

* * *

Robin Gurney
"A Fájdalom és a Remény Arca:
az Európai Diakónia Történetei"
("The Face of Pain and Hope: Stories of Diakonia in Europe". Ára: 4.95 font. Megrendelhetõ: WCC Publications, PO Box 2100, 150, route de Ferney, CH-1211 Geneva 2).

A könyv történetei kreatív erõfeszítéseket írnak le, amelyek célja a változó Európa országaiban megvalósuló keresztény szolgálat. Tartalmazza a Bratislavai Nyilatkozatot is.