Frissítve:
Jún 1, 97


    BOCS Homepage
Hans Anton Ederer

Baseltõl útban Graz felé

Az elsõ Európai Nagygyûlés olyan eredményes volt, hogy nemcsak az elõkészületek során folytatott sok vita és veszekedés felejtõdött el, hanem a résztvevõk többsége egy második gyûlést is igényelt. Három különösen kiemelkedõ példát említenék:

1. A három ország találkozásánál szervezett határjárás különösen az Európa keleti felébõl érkezetteket hatotta meg. Ragyogó szemük sejtetni engedte, hogy évtizedek izolációja után milyen sokat jelent egy kelet-európainak ez a szimbolikus aktus. Elõször voltak együtt az összes európai országból egyházi küldöttek egy ökumenikus találkozón.

2. Az egyházi báziscsoportok által szervezett rajnai hajóút Rotterdamtól Bázelig felhívta a figyelmet a nyugati ipari országok környezetszennyezésére, így Bázelban nemcsak a békérõl és az igazságosságról volt szó, hanem a fenyegetett környezetrõl is. A Bázelben jelenlevõ, kritikának kitett három nagy vegyipari vállalat mégsem vonta vissza a szponzori támogatást, mint ahogy sokan tartottak tõle. Sõt, a cégvezetõk, mint igazi svájci demokratákhoz illik, levonták a megfelelõ népgazdasági következtetéseket. A gyûlés zárónyilatkozatába pedig bekerült a teremtés megõrzésérõl szóló rész.

3. A bázeli gyûlés kitûnõ fórumot nyújtott a bázeli békemozgalomnak, hogy népszerûsítse a "Svájc hadsereg nélkül" kezdeményezést. Bár a késõbbi népszavazás nem hozott számukra többséget, de támogatóik száma olyan nagy volt, hogy a svájci kormány létrehozta a civil katonai szolgálatot, melynek más országokban hagyománya van, de Svájcban mindeddig elzárkóztak tõle.

Sokan azt gondolták, hogy a bázeli eseményeket nem lehet megismételni. Mások attól tartottak, hogy az egyházjogi szempontból problematikus "zsinat" és "szinódus" kifejezések körül újra fellángol majd a vita, és elhomályosulnak a pozitív bázeli tapasztalatok. Bizonyos körök a római kúriánál egyáltalán nem akarnak második Baselt - terjedt el a híresztelés. Mások az egyházak növekvõ pénzhiánya miatt aggódtak. A Püspöki Konferenciák Európai Tanácsának új szabályzata, melynek következtében a milánói érseknek, Martininek, aki a bázeli gyûlés egyik kezdeményezõje volt, fel kellett adni az elnökséget ebben a szervezetben, csak táplálta az aggodalmakat. Ugyanakkor a protestáns egyházaknak sem sikerült Budapesten egy protestáns európai zsinat megalakítása.

Az idõ múlásával azonban egyre csökkent az ellenállás egy második ökumenikus gyûléssel szemben, és gyõzött Bázel jó szelleme. Csak éppen elvándorolt az Alpok északnyugati csücskétõl délkelet felé. Egy ilyen vándorlás mindig völgyek és magaslatok között vezet, és persze kerülõutakat is kell tenni. A legrövidebb út ugyanis sokszor veszélyes és járhatatlan. Mégis az idén megérkeztek Graz-ba a KEK és a CCEE szálláscsinálói. Az Assisiben tartott elsõ találkozójukon minden európai keresztényt meghívtak a második Európai Gyûlésre, Grazba. A téma: Kiengesztelõdés, Isten ajándéka és az új élet forrása.

Bár a gyûlés témája és helye más, mégis van kontinuitás. A Gyûlés elõkészítõ Munkafüzete szinte minden fejezetében kitér az ismert triászra: igazságosság, béke és a teremtés megõrzése. Továbbá, ahogyan az már Bázelben is volt, Grazban is teret akarnak biztosítani a különbözõ báziscsoportoknak, hogy megismertessék kezdeményezéseiket. Készüljünk Grazra - ahogyan annak idején Bázelra is - imádsággal, tanulmányokkal, és kiengesztelõdési találkozókkal, helyi és nemzetközi szinten.
A Munkafüzet második részében teológiai és liturgiai ösztönzések vannak. Hogy "a kiengesztelõdés szolgálata a világban" hihetõ legyen, szükség van az egyházon belüli és az egyházak közötti kiengesztelõdésre. "A kiengesztelõdés szolgálata egyházi értelemben a megtérés (bûnbánat) szentségében ölthet testet. Megvalósulhat az egyházak közötti vitatott kérdések megtárgyalásában is." Ez utóbbi mondat különösen fontos. A zsinatok, szinódusok, tanulmányi napok és ökumenikus találkozók a bûnbánat és megtérés különbözõ formái lehetnek. Tehát ezen rendezvények sikere nagy mértékben a résztvevõk bûnbánatra való készségétõl függ. Talán éppen e bûnbánati készség hiányával magyarázható, hogy a különbözõ felekezetek egyházi funkcionáriusai miért idegenkednek annyira európai szintû zsinatoktól és szinódusoktól.
A harmadik rész az egyházak és a keresztények tapasztalatairól számol be a kiengesztelõdés szolgálatában. Ada Janes nõvér zsidók és keresztények kiengesztelõdésérõl számol be, Trientben a zsinat városában, több, mint 5OO év után. Dr. Thomas Halik a cseh katolikusok keresését mutatja be, egy új kép után Husz Jánosról, a reformátorról, a nacionalista ideológiákkal szemben. W. Warneck és D. Ott rövid jelentése "Önkéntesek a kiengesztelõdés szolgálatában" címmel rövid összefoglalást ad az "Ökumenikus feladatok, szolgálatok az igazságosságért, békéért és a teremtett világ megmentéséért" központ alapításáról és eddigi munkájáról Genfben. Egy német egyházközség önkéntesei azon fáradoznak, hogy Romániából menekült romák be tudjanak illeszkedni. Franciaországban különösen az észak-afrikai munkanélküli fiatalokat segítik.
"A muzulmánok is, mint a keresztények, katolikusok és ortodoxok, fiatalok és öregek, férfiak és nõk, sírva keresnek kiengesztelõdést, mely az együttélést újra lehetségessé teszi." Ögy szól egy ökumenikus delegációnak 1994-ben Exjugoszláviában készült beszámolója. A delegáció tagjai Godfried Daneels bíboros (Brüsszel, CCEE), Michael Staikos metropolita (Bécs, ökumenikus patriarchatus), és Henrik Svenungson püspök (Stockholm, KEK) voltak.
A Munkafüzet utolsó beszámolója meggyõzõen szól az egyházi dialógus nehézségeirõl Észak-Örországban. Duncan Morrow az ulsteri egyetemrõl szkeptikusan kérdezi: "Segíthetnek az imák?" A kézenfekvõ kétely ellenére is azt gondolja: Észak-Örországban mégis világítanak a megbocsátás, a bûnbánat és az igazi megújulás apró fényei.
A negyedik fejezet megemlíti az európai struktúraváltás sokféle alakulását, a háború utáni bipoláris világrendtõl a mai plurális áttekinthetetlenségig, a sok régi és új konfliktussal, melyeket csak címszavakban említünk: férfiak és nõk között hiányzó kiengesztelõdés, a javak igazságtalan elosztása, a munkanélküliség, a maffiózus körülmények és a törvényes elõírások, nemzetközi egyezmények hatástalansága. Ezek újabb békétlenségek forrásai. Háború uralkodik Európában. Menekültek, mint a háború és a politikai elnyomás áldozatai intelemként jelzik nekünk, hogy nem létezik igazságos gazdasági rend, sem Európában, sem a világ más részében. Ebben a helyzetben "az egyházak is csak nagyon kétértelmû tanúi a kibékülésnek". "Gyakran részesei sok nézeteltérésnek és a békétlenség struktúráinak." "Az egyházakat hatalmi és hagemóniatörekvések befolyásolták." - áll a Munkafüzetben. És a következõ mondat idézése elõtt szabadjon õszintén hozáfûznöm: "és azok hatalmukba kerítették és még ma is fogva tartják õket". A következõ mondat így hangzik: "Ennek megállapításához becsület és alázat kell, melyekbõl a megtéréshez való szabadság és a kiengesztelõdésért küzdés nõ ki."
Európa politikai szerkezetváltása megváltoztatja a keresztény felekezetek, a katolicizmus, a protestantizmus és az ortodoxia egymáshoz való viszonyát is. Európa újraevangelizálása és misszionálása hitelesen csak az egyházak ökumenikus testvériségének szellemében kivitelezhetõ.
"Súlyos dolog, ha az egyházak nem képesek a vallások és kultúrák dialógusára és nem nyitottak rá. A megbocsátás keresztény küldetését elhomályosítja, ha etnikai, szociális és akár politikai határok egybemosódnak a vallási és felekezeti határokkal. Különleges tehertétel lenne, ha az egyházak megengednék, hogy küldetésük nacionalista vagy hatalmi ideológiák eszközévé váljon." Sajnos az egyházak ezt a tehertételt sokféle módon eltûrték és eltûrik és valójában ez identitásválságuk és az általános értékválság egyik oka.
"Ha az elefántok egymással harcolnak, szenved a fû" - mondja egy vietnámi közmondás. Az egész teremtett világ szenved, ha az emberek csoportjai modern technikai eszközökkel harcolnak egymással. A háború mellett a Munkafüzet beszél a természettel való emberi békétlenségünkrõl és szociális igazságtalanságunkról a föld javainak elosztása terén.
A Munkafüzet rövid bemutatásának végére érvén, annak magyarra fordítását melegen javasolnám, hogy a magyar nyelvterületen is jól fel lehessen készülni a grazi gyûlésre.

A kiengesztelõdés az emberi kapcsolatoknak egy minõsége, és nem a kibékíthetetlen ellentétek, mint igazság és hazugság, háború és béke, kegyelem és bûn, és hasonlók matematikai átlaga. A kiengesztelõdés nekünk keresztényeknek mindenekelõtt az Istennel való személyes kapcsolatnak egy formája. Nem érdem, hanem Isten kegyelmi ajándéka, vagy ahogy a grazi összejövetel mottója kifejezi: Isten adománya és az új élet forrása. E hitigazság fényénél merem én, mint osztrák, egy nemzetközi katolikus békemozgalom, a Pax Christi tagja, egy kívánságomat kifejezni. Mind én, mind a barátaim nyugaton különös örömmel vennénk, ha a Magyar Püspöki Konferencia párbeszédet kezdene P. Bulányi Bokor-közösségével a kiengesztelõdés érdekében. Meggyõzõdésem, ez a párbeszéd új vallási és egyházi életnek lehetne forrása, Magyarországon és azon kívül.
Az ökumené kifejezéshez szeretnék még egy megjegyzést fûzni. A keresztény egyházak közti szakadásokat a hívõk egyre inkább az evangéliumi üzenet ellentmondásának érezték. A keresztény közösségek egységre vágytak, hogy a világ számára elhihetõ tanúságot tehessenek, ezért indították meg az ökumenikus mozgalmat. Ebbõl a mozgalomból keletkezett az Egyházak Ökumenikus Világtanácsa, aminek szinte minden protestáns és ortodox egyház tagja. Az ökumené így a keresztény egyházak között egy intézményesített és hivatalos párbeszéd folyamatot jelent. A II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház is részt vesz ebben.
Az Egyházak Ökumenikus Világtanácsának utazó diplomáciája miatt a kommunista kelet-európai országokban és tovább keleten, az ökumené szó beárnyékolódott, ahogy azt a hallgató és föld alá szorított egyházakkal való számos találkozásomkor tapasztaltam. A kommunista üldözések körülményei között sokakban az ökumené a politikai ateizmussal való kollaboráció gyanúját keltette, sõt egyet jelentett a hit elárulásával. Ezt tisztázva kell ezt a szót újra pozitív jelentéssel használnunk.
Az ökumené szó e pozitív értelmében szeretném Önöket Grazba, a 2. Európai Ökumenikus Gyûlésre meghívni, mert a kiengesztelõdés Isten egész népének és minden jóakaratú embernek feladata.

Az 1997 június 23-30-i grazi találkozón résztvenni szándékozó csoportok elõkészületeikhez segítséget kaphatnak a BOCS Alapítványtól
(H-8003 Székesfehérvár, Pf. 7. Fax: +36-22-501-844. E-mail: eecoal@grazroots.zpok.hu).

Az Európai Ökumenikus Koalíció Graz '97 alapító nyilatkozata


Kiengesztelõdés Európában
a szegénység, a kirekesztés, a háború, az ökológiai pusztítás,
továbbá a vallási és kultúrális különbözõség összefüggésében.

Az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) és az Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa (CCEE) az összes európai keresztényt és egyházat meghívta az "Igazságosság, béke, és a Teremtés megõrzése" folyamat Második Európai Ökumenikus Találkozójának (Graz, 1997 június 23-29) elõkészítésére. A téma: "Kiengesztelõdés - Isten adománya és új élet forrása".

A közvetlenül érintettekkel együtt, a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a háború és az ökológiai pusztítás ellen küzdõ csoportok és hálózatok képviselõiként:
Szívesen elfogadjuk ezt a meghívást, és bibliai alapon válaszolunk rá. Meg vagyunk gyõzõdve, hogy minden érintettnek jelen kell lennie, ha az egyházak a kiengesztelõdés érdekében hatékonyan akarnak cselekedni.
Vállaljuk, hogy az odáig tartó idõben csoportjainkkal és hálózatainkkal részt veszünk a gráci találkozó elõkészítésében, valamint hatást gyakorolunk a nyilvánosságra és a politikai erõkre.
megszervezzük találkozónkat a grazi esemény részeként, s arra meghívjuk az Ökumenikus Találkozó hivatalos küldöttein kívül a kiengesztelõdési folyamatban részt vevõ csoportok és közösségek képviselõit is, beleértve minden vallást.

Jelen nyilatkozatban bemutatjuk, miben hiszünk, miben reménykedünk és mit várunk a grazi találkozótól. Ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk, mit jelent számunkra a kiengesztelõdés, egyrészt a bibliai hagyományhoz, másrészt társadalmunk elemzéséhez nyúlunk vissza. Ezzel a nyilatkozattal másokat is meghívunk a folyamatban való részvételre.

A kiengesztelõdés a bibliai hagyományok szerint soha sem "olcsó" kegy, hanem élet-halál kérdése.

A társadalomban a bûnök struktúrális megszilárdulása a közösség megbomlásához és pusztításhoz vezet. A bûnös gazdasági, társadalmi és politikai struktúrák és bûnös viselkedésmódok nem megváltoztathatatlan sorscsapások. Isten áttöri a bûnnek ezeket a struktúráit a felszabadító kiengesztelõdés felajánlásával. Ezáltal képesek leszünk az életellenes erõket és struktúrákat nevén nevezni, és felismerni saját szerepünket bennük. Ekkor találjuk meg a lehetséges utakat az igazságossághoz, a békéhez és a Teremtés megõrzéséhez:
elõször is hívõ közösségeinken belül: mégpedig azáltal, hogy ellenállunk a rossz erõinek, konkrét gazdasági és társadalmi alternatívákat dolgozunk ki, és Istennel együtt kiállunk az elszegényedettekért és kirekesztettekért;
ezek után a társadalomban is: azáltal, hogy együtt dolgozunk mindazokkal, akik az igazságtalan struktúrák és folyamatok helyrehozásán, igazságos politikai és gazdasági keretfeltételek megteremtésén fáradoznak.
Kiengesztelõdés akkor lehetséges, ha az igazságosságért vívott erõszakmentes küzdelemre kötelezzük el magunkat. Eközben össze kell kapcsolni a szegények melletti döntést az erõszakmentesség melletti döntéssel.
A kiengesztelõdés ebben az egyszerre átfogó és konkrét jelentésében az öröm forrásává válik és az élet dicsõítéséhez vezet.

A mai viszonyok áttekintésével egész bolygónkat átfogó életellenes hatalmakat és struktúrákat ismerünk fel.

Az emberi közösség megoszlik, egy szenvedõ világ kiengesztelõdésért kiált. Visszatekintünk több mint ötszáz év gyarmatosítására, amely a világ más részeinek kifosztását okozta. De Európában is újból erõsödik a jogtalanság, a megosztottság és a perifériára kerülés.
Egyre több embert fosztanak meg a munkához, a lakáshoz, az egészséghez, a szociális szolgáltatásokhoz, a képzéshez és a szabad költözködéshez való jogtól. Egyidejûleg növekszik a világ népességének mintegy 20 %-át kitevõ, egyre szûkülõ csoport jóléte és a források fölötti ellenõrzése. Az ok a tõkés piacok globalizálódása és deregularizálódása a profit maximalizálása érdekében.
Sok közösségünk szenved a romló gazdasági és szociális helyzetbõl vagy a faji és kulturális diszkriminációból keletkezõ feszültségtõl és megoszlástól, ami gyakran erõszakossághoz és háborúhoz vezet. A szociális és gazdasági helyzet romlását elõidézõ üzleti és pénzügyi világ gyakran éppen a fegyvergyártásból és -kereskedelembõl húzza a hasznot. Ezért nem ér véget a nõk, férfiak és gyermekek szenvedése; megcsonkítját, megölik õket, s az életük alapján nyújtó természetet elpusztítják.
Környezetünk állapota bizonyítja, hogy megszakadt a kapcsolatunk a Földdel és az elkövetkezõ generációkkal. Keveseknek mértéktelen növekedés kedvez, miközben életünk alapja máról holnapra megsemmisül. Az emberiség leggazdagabb 20 %-a nem csak Földünk tartalékának legalább 80 %-át nyeli el, hanem egyben a szennyezés több mint 80 %-át is termeli.
Alárendeltség és ellenségeskedés idegeníti el még mindig egymástól a különbözõ hitközösségeket: a keresztényt, a muzulmánt, a zsidót. Rettegünk mások "másságától" és csak vonakodva nézünk szembe saját felelõsségünkkel az erõszakos folyamatokért, ezért másokat átkozunk el.

Egyházunk tagjaként megvalljuk felelõsségünket abban, hogy az egyházak
sokkal inkább saját intézményük fennmaradásával törõdtek, mint az evangélium által kívánt megtéréssel,
inkább a konfliktus elkerülésére törekedtek általános megnyilatkozásokkal, mintsem hogy az áldozatok pártjára állva az igazságosságért és békéért küzdöttek volna;
résztvettek az igazságtalan struktúrákban, az erõszakban és környezetpusztításban, és így kollaboránsai lettek azoknak a hatalmaknak, amelyek szétzúzzák a közösségeket és tönkreteszik a Földet;
exportálták a felekezeti szakadásokat a Dél országaiba és álcázták a gyarmatosító hatalmak által folytatott elnyomást és kizsákmányolást.

Részvételünk a kiengesztelõdés folyamatában képessé tesz, hogy alternatívákat építsünk fel, amelyek kihívások a bûnös struktúrák és erõk felé.
A kiengesztelõdés adományát megtapasztaljuk azok közösségében, akik bekapcsolódtak a zsinati folyamatba az igazságosság, béke, és a teremtés megõrzése érdekében.

A grazi Második Ökumenikus Találkozóra készülve
A kultúrális, társadalmi és gazdasági diszkrimináció által kirekesztetteknek - pl. a szegények, munkanélküliek, elvándorlók, az etnikai kisebbségek, a homoszexuálisok -, és ezen belül is különösképpen a nõknek elsõbbséget kell adnunk. Ezek az emberek gyakran észrevétlenek maradnak és nem találják helyüket az egyházon belül sem.
Kihívó felismerés a kiengesztelõdés jelentése: Isten hívására válaszként a megosztottság alapvetõ okait kell megcéloznunk;
Az igazságtalan struktúrák elleni harc és az életet támogató alternatívák fejlesztése eredményesebb, ha együtt dolgozunk ezen struktúrák áldozataival. Megtanulunk a kiközösítettekre odafigyelni, hogy közös helyzetünket egy új látószögbõl értsük meg.
Igen értékesek a kapcsolatok más csoportokkal, szervezetekkel és intézményekkel, hogy eredményesebben tudjunk dolgozni a társadalmi változásért. Megtapasztaltuk Isten erejét kis csoportjainkban és most szélesebb bázison keressük az együttmûködést.
Ellenállunk az "Európa erõdítmény" törekvéseknek és keressük a lehetõségeket egy igazságos kapcsolatra a Dél népeivel. Olyan Európáért kötelezzük el magunkat, amit a nyitottság, igazságos kapcsolatok és fenntarthatóság jellemeznek. Erõsíteni törekszünk az európai integráció lelki, etikai és kultúrális dimenzióit és szembeszállni az egyoldalúan gazdasági, pénzügyi és politikai szemlélettel.
Biztosítani akarjuk, hogy Grazban elég idõ és hely legyen a kirekesztésrõl és pusztításról, valamint a kiengesztelõdés gyakorlati példáiról tapasztalatokat cserélni.

Céljaink:
az áldozatokat bátorítani saját magukért való felszólalásra;
a társadalmi és gazdasági struktúrákat alapjaikban kritizálni;
egy alternatív társadalom sejtjeinek építésével változásokat indítani;
egyházainkat elfelejtett kötelességeikre emlékeztetni;
kiengesztelõdésre hajlandó közösségek örömét megünnepelni.

Hívjuk az egyházakat és közösségeket a kiengesztelõdés e nehéz ösvényére. Tudjuk, hogy az ilyen ellenállás és megújulás konfliktusokat is jelent. De ez része a folyamatnak. Együttmûködésünket helyi, nemzeti és európai szinten egyaránt felkínáljuk.

Frankfurt am Main, 1995 október 8.