BOCS Homepage


Kedves olvasóink!

Nyári szünet, szabadság, a pihenés ideje. Sokunk számára végre itt a lehetôség a kikapcsolódásra. Lazítás és pihentetô nyugalom; szükségünk van erre az idôre. Remélem, hogy mindannyian hozzájutunk. De ha bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót vagy veszünk egy újságot, úgy tûnik, ez a nyugalomra és kikapcsolódásra szánt idô ritka kiváltság.

Természetes, hogy nem lehetünk örökké aktívak, tele új ötletekkel. Isten a vasárnapot a mi javunkra teremtette. A megszentelt nap nélküli élet beteggé tesz bennünket, belsô ürességhez vagy örökös nyugtalansághoz vezet.

Azonban árnyék vetôdik erre a megszentelt idôre; az elmondhatatlan szenvedés és rémület árnyéka világszerte.

A természet megbosszulja magát. Nem kevésbé borzalmas módon, mint az ember, akire a teremtést rábízták. Az ember megpróbálja alárendelni a természetet. A természet pedig elsöpri az embert a Yangtze folyó özönvizében. Ezúttal K(na, a világhatalom az áldozat, akárcsak Dél-Korea, Bangladesh és India. Milliók vesztik el azt a keveset, amijük volt. Minden kiszakad a kezeikbôl és elsüllyed, mintha a Biblia özönvíz-története ismétlôdne meg.

Afrika sem talál békét. A gyilkosságok ördögi köre folytatódik Burundi, Ruanda és Kongó államokban; az elszabadult erôszakot lehetetlen megfékezni. A kormányok gyorsan cserélôdnek. Senki nem tudja, kiben b(zhat még. Természetesen lehet az okok után kutatni és emlékeztetni a nagyhatalmakat a felelôsségükre. Gyarmati érdekeik miatt nem ôk támogattak és láttak el fegyverrel kétes politikai vezetôket? Embereket gyilkolnak le, és nem tudni, kik lesznek a következô áldozatok. Namibia lezárja határait Angola felé. Nairobiban és Daressalamban bombák robbannak és sebesítenek meg ártatlan embereket, többségükben afrikaiakat.

Kétségbeesetten kiáltanánk: "Legyen már vége! Szûnjön meg az értelmetlen öldöklés!" Pristinában és Koszovóban is, ahol menekülôk ezrei tikkadnak a hôségben, máris aggodalommal gondolva a télre. Szudánban is, ahol milliók éheznek. Az ENSZ, NATO, OSCE, a különbözô szövetségek, amelyeknek rendeltetése, hogy megakadályozzák a háborút és stabilizálják a békét, úgy tûnik leragadtak a nyári szünetelésükben, képtelenek határozottan és szilárdan cselekedni, miközben számtalan ember meghal.

Mi, akik hiszünk az aktiv erôszakmentességben és a konfliktusokat erôszakmentes módon próbáljuk megoldani, túl kevesen lennénk ahhoz, hogy e szörnyû képek láttán valamit felmutassunk? Nem kellene jobban egyesítenünk véges energiáinkat és létrehoznunk egy hatékony szervezetet, ami lehetôvé tenné, hogy ne egyenként és kis csoportokban, hanem több százan vagy többen cselekedjünk, hogy megállítsuk az elszabadult öldöklést? Túl merész felvetés ez?

A békeegyházi lét az Evangélium szerint azt jelenti, hogy a világszerte létezô borzalmak ellenére tudunk bízni. Azonban, amint Alcock Creina írta: "A bizalom nem egy vár, nem nyújt biztonságos védelmet az élet fájdalma ellen. A bizalom veszélyes; de bizalom nélkül nincs remény a szeretetre és a szeretet az egyetlen, amit szembeszegezhetünk a sötétséggel.." (Mein Verrter Herz - Mordland Südafrika, 455. old.)

Sok mindenrôl adunk hírt ebben a számunkban, (gy ez ismét egy dupla szám. Az év vége felé megjelenik egy különleges kiadványunk az Egyház és Béke 50. évfordulójának megünneplésére. A jövô év május 28-30-ig tartandó összejövetelünkön Basel mellett Bienenbergnél lehetôség nyílik, hogy visszatekintsünk az Egyház és Béke kezdeteire, hogy megvizsgáljuk az ökumenikus hálózatunk elôtt álló jelen- és jövôbeli kihívásokat és meghatározzuk az elkövetkezendô évek feladatait. Errôl az összejövetelünkrôl a közeljövôben több információt is küldünk majd; örülünk, ha Bienenbergben sikerül személyesen is találkoznunk.

Christian Hohmann

Elmélkedés

"Köztetek (...) aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok" Márk 10,35-45

Ezt az elmélkedést Marie-Noelle von der Recke, a Church and Peace elnöke mondta el az idén márciusban tartott Church and Peace közgyûlés záró istentiszteletén, St. Antoine-ben, Franciaországban.

Márk evangéliumának ez a része mutatja be nekünk az egyik legnehezebb órát, amit Jézus pályája vége felé közeledve átélt. Jézus Jeruzsálembe tart a tanítványaival. Eltökélten halad a sorsa beteljesedése felé. Tanítványainak háromszor kijelentette, hogy szenvedni fog és meg kell halnia. A tanítványok válaszai e kijelentésekre mutatja, hogy mi emberek milyen nehezen tudunk akár csak elképzelni olyan utat, mint Jézusé. Még a harmadik kijelentés után sincs ez másként: két tanitvány meglepô kéréssel válaszol. "Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsôségedben." A tanítványok érzik, hogy döntô pillanatot élnek át Jézussal, és kezdik hinni, hogy hamarosan bekövetkezik az, amire forrón vágynak: Jézus felszabadító Messiásként lép fel, felülkerekedve az ellenségein. Ilyen kilátásokkal úgy viselkednek, mint általában egy elnökjelölt legelkötelezettebb támogatói: versengenek a befolyásos és felelôsségteljes pozíciókért, melyek felszabadulnak a nagy napon, mikor Jézus hatalomra kerül.

Jézus szavai gyorsan eloszlatják ezt a félreértést. Válasza három vezérmot(vumot tartalmaz, amelyeket az evangélista elég fontosnak tartott ahhoz, hogy továbbadja nekünk. Ez a három gondolat ma is kih(vást jelent számunkra:

Elôször Jézus egy kérdést intéz a tanítványaihoz, hogy emlékeztesse ôket arra, amirôl szenvedése és halála megjövendölésekor beszélgettek. Ehhez két képet használ: a fájdalom kelyhét és a szenvedés keresztségét, mindkettô egyben elôképe Jézus sorsa beteljesedésének. "Készen álltok arra, hogy szenvedjetek, mint ahogy én készen állok?" Minket talán meglep a tanítványok igenlô válasza, de Jézus nem ütközik meg különösebben: az efféle nacionalista felbuzdulás nem volt ritka ezen a területen és ebben az idôben. Kérdésével azonban Jézus valami nagyon fontosra mutat rá: a dicsôség és a királyság valóban nincs messze, de szenvedéssel tele út vezet odáig.

És Jézus folytatja. Igen, szenvedésben és fájdalomban van része annak, aki követi Ôt. De ez a teljes lemondás, ez a végsôkig tartó önátadás senkinek nem adja meg a jogot külön kegyekre. Jézus figyelmezteti a tanitványokat, hogy ne alakítsanak ki hamis képet róla. Azok közé helyezi magát, akiknek nem áll hatalmában dönteni; nem szándékozik megragadni a hatalmat, sem kijelölni, hogy kinek van joga a hatalmat gyakorolni.

Végül Jézus újra leszögezi amit szeretne, hogy a tanítványai megértenének az életének ezen fordulópontján: "azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken... köztetek azonban ne így legyen". Az "urai" szó, amelyet itt használ, kritikus felhangú; a görög szövegben ez áll: "azok, akik szemlátomást vezetnek". Majdnem úgy mondhatnánk: e világ "állítólagos" uralkodói és nagyjai. Ezzel a szóválasztással Jézus ismét valami fontosra hívja fel dicsôségre szomjazó tanitványai figyelmét. Önkritikára szólitja fel ôket: mi is valójában a helyzet a "nagyokkal", azokkal, akik azt hiszik és azt akarják elhitetni, hogy mindent a kezükben tartanak?

De Jézus nem elégszik meg azzal, hogy ironikus megjegyzéseket tesz az uralkodók önmagukról alkotott képére, amelyet a tanítványok lopva szemlélnek. Nemcsak ez a kép problematikus, hanem a mód is, ahogy kormányoznak ezek az úgynevezett vezetôk: zsarnokoskodnak az alattvalóik fölött, iga alá kényszerítik ôket, és elnyomják ôket. De Jézus azt mondja: "Köztetek azonban ne így legyen." A tanítványok között a szolgálat, nem pedig az elnyomás kell hogy meghatározza a kapcsolatokat és ebben maga Jézus a követendô példa.

A különbség a földi királyságok és Isten Országa közt nem az, hogy az elôbbiek világiak és politikaiak, míg az utóbbi csak szellemi és bensô; a különbség a hatalom formáiban található. A világi királyságokban elnyomás és kihasználás ez a hatalmi forma, Isten királyságában a szolgálat.

A tanítványok hévvel telve kijelentik, hogy készek elfogadni a szenvedés kelyhét és keresztségét, de az, hogy hatalmi és befolyásos pozíciókra pályáznak, megtagadja vágyaik valódi alapját és felfedi, mennyire hasonlítanak a zsarnokokra és elnyomókra, akiket le akarnak gyôzni. Jézus útja mások szolgálata, és az általa emlegetett szenvedés jelentése lényegesen különbözik attól, amit a tanítványok elképzelnek. Számukra az csupán néhány hôstett annak érdekében, hogy visszaszerezzék az ôket jogosan megilletô hatalmat és egy igazságos uralmat vezessenek be. Jézus számára a szenvedés a szolgálatnak és mindenki gyógyításának szentelt élet következménye, nem pedig a hatalom megragadásának és mások elnyomásának eszköze.

Jézus szavai ebben a tanítványaival folytatott párbeszédben semmit nem veszítettek érvényükbôl. Mi, akik nagyrészt közösségekben élünk vagy jól ismerjük a gyülekezeti életet és a békeszervezetekét, szintén nem vagyunk védettek a kísértés ellen, ami Zebedeus fiait, Jakabot és Jánost is érte. Persze nincsenek nagyratörô politikai ambícióink; valószínûbb, hogy erôszakmentes tiltakozásokon, béke-imákon vagy közvetítôi képzéseken veszünk részt. És persze igyekszünk egységet és összhangot létrehozni a döntéseinkben. De mennyire könnyû a mindennapos kölcsönös engedékenység? Ki az közülünk, aki nem kényszerül felismerni magában a hatalom kísértését? Még közöttünk is, akik Jézus erôszakmentes útját próbáljuk követni, ez a kísértés örökké jelen van, még akkor is, ha talán kissé enyhébben vagy kevésbé észrevehetôen, mint azok között, akik fölöttünk hatalmaskodnak. Jakab levele (4:1-6) bemutatja, mennyire hasonlóak a világ konfliktusai és Isten Országa gyermekeinek konfliktusai. Mi okozza a háborút? Mi okozza a veszekedéseket? A vágyaink és szükségleteink. A konfliktusok és harcok, amelyek világunkat és néha egyházainkat és közösségeinket szaggatják széjjel, bennünk is dühöngenek. Jean Goss gyakran említette, hogy az elsô szakadás mindig a saját szívünkben történik. Jakab írása rámutat a hatalom kísértésének gyökereire, amelyek egyszerûen az elégedetlenség és a téves indítékok: "helytelen szándékkal imádkoztok" és úgy tûnik, mintha ez a sor a tanítványok kérését visszhangozná: "egy szívességre kérünk téged".

Az Evangélium válasza erre az elégedetlenségre, erre a soha ki nem elégíthetô többre vágyásra a Boldog-mondásokban található: "Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot." Talán itt találjuk a felismerés kritériumát a kapcsolatainkban, a közösségeinkben, az egyházunkban és a tevékenységünkben ezen a világon, ahol élünk: az elégedetlenség, a többrevágyás lakozik bennünk, vagy az igazságot éhezzük és szomjazzuk, amint azt Jézus tanította a Boldog-mondásokban?

Ha az egyes helyzetekre gondolok a közösségünk életében, be kell vallanom, hogy beszélgetéseinket inkább ez az elégedetlenség határozza meg - elégedetlenség a csoportban elfoglalt helyünkkel, vagy mert nem figyelnek a gondolatainkra -, mint a Boldog Mondások szelleme, az éhség és szomjúság arra, hogy elismerjük saját álmaink helyett Isten országát és igazságát. Ha hagyjuk, hogy a Boldog Mondásoknak ez a szelleme muködjön bennünk - és szerencsére néha mindannyian átéljük ilyen pillanatait a kegyelemnek -, határozottan érezhetjük, hogy kapcsolataink megtisztulnak, és megszûnik köztünk a feszültség, és olyan ez, mint Isten országából egy kis ízelítô.

Mindannyiunkért imádkozom, hogy a közösségeinkben, egyházainkban, szervezeteinkben és békéért folytatott tevékenységünkben a Boldog-mondások szelleme töltsön el bennünket, hogy, amint azt Jézus mondta a tanítványainak, köztünk ne úgy legyen, mint az állítólagos vezetôk között, akik azt hiszik, hogy irányítják a világot. A béke Istene segítsen minket is, mint Jézust, abban, hogy úgy éhezzük és szomjazzuk az igazságot, hogy egymás szolgáivá válhassunk, és szolgáivá egy hatalmi küzdelmek által széttagolt világnak. Ez az ösvény nem ment meg a szenvedéstôl, de ha visszafordítjuk a hatalom és presztízs játékainak emberi modelljét, akkor lehetôvé tesszük Isten hatalmának, hogy közöttünk és világunkban megnyilvánulhasson.

Marie-Noëlle von der Recke

"Az erôszak leküzdése" program

Egy drogkereskedô vezeti megújuláshoz a gyülekezetet Az Egyházak Világtanácsa (WCC) "Az erôszak leküzdése" programjának bostoni találkozója

A WCC "Az erôszak leküzdése" programjának teológiai tanácskozása 1998 március 29-tôl április 4-ig tartott Bostonban, az Egyesült Államokban. A Mennonite Central Committee (MCC) John Rempelt küldte a találkozóra; Fernando Enns pedig egy történelmi békegyház képviselôjeként vett részt. A WCC összesen körülbelül 15 embert hívott meg.

A bostoni Dorchester gettó - néhány éve még fényes nappal sem közelítette meg senki a saját jószántából. Túl veszélyes volt, fiatalok bandái és drogkereskedôk uralták. Mi este érkeztünk oda. A környék nem túl barátságos - egészen más, mint a Harvard egyetemet körülvevô, hagyományokban gazdag cambridge-i környék, ahol a szállásunk van. Afro-amerikai gyerekek fogadtak minket udvariasan a Baker Ház kapujánál, ami a terület fekete Pünkösdi Egyház gyülekezetéhez tartozik. Végigvezettek a nemrég felújított házon, ahol szinte szünet nélkül folynak a fiataloknak és fiatalok által rendezett programok.

A lelkész, Rivers Eugene, a Harvardon végzett; több mint tíz éve dolgozik itt és beszámolt nekünk az azóta végbement változásokról, saját teológiáját is beleértve. Itteni tevékenysége elején minden addig tanult elmélet és módszer kudarcot vallott. Egy drogkereskedô vezette végül ôt és a gyülekezetet egy új, radikális kezdethez a városnak ezen a lepusztult területén. Mondanivalója egyszerû, de világos volt: "Amikor a gyerek reggel iskolába megy, én ott vagyok, ti nem. Amikor hazajön az iskolából délben, én ott vagyok, ti nem. Amikor játszani megy délutánonként, én ott vagyok, ti nem. Amikor a többi gyerek összeveri, én ott vagyok, ti nem. Ti nem vagytok képben! Én kapcsolatban állok a gyerekekkel. Én gyôzök - ti veszítetek!"

A gyülekezet szövetségeseket keresett: az iskolákban, a rendôrségnél, a városi önkormányzatnál. És sikerült szembeszállniuk a fiatalkori bûnözéssel, megszüntetniük a kábítószer-kereskedést a környéken, és hozzásegítették a gyerekeket ahhoz az érzéshez, hogy képesek valamit véghezvinni és megvan a helyük ebben a társadalomban. Minden elismerésem! A rendôrkapitány is találkozott velünk aznap este. Néztem az oldalán lógó revolvert és nem tudtam, mit kezdjek vele. Nem az erôszakosság teljes elutasítását kellene elérnünk? A kérdést másnapra halasztottam.

Másnap újra a Püspöki Hittudományi Iskola konferenciatermében találkozunk. Kezdetét veszi a WCC hétnapos teológiai tanácskozása. Célja, hogy "Az erôszak leküzdése" programon belül megkezdjük az erôszak és béke témájának tanulmányozását teológiai szempontból. Ezt a WCC-n belüli történelmi békeegyházak kezdeményezték: felkérték az egyházakat, hogy - tevékenységük, kampányaik mellett - vizsgálják felül hagyományos meggyôzôdésüket, alkossák meg a béke és erôszak új teológiai megközelitését.

A Deenabanduval (India), Makhosival (Dél Afrika), Violával (West Bank), Rexszel (Srí Lanka), Geraldine-nal (Észak Írország) és másokkal folytatott beszélgetés során hamar világossá vált, hogy az új teológiai megközelítés kereséséhez kevés a régi, jól ismert álláspontok - pl. az igazságos háború, vagy a fundamentalista pacifizmus - egyszerû újrafogalmazása. Nem azért, mert ezekbôl már semmi értékeset nem tanulhatunk, hanem mert igazi jelentôségük a hidegháború idején volt; ma az erôszakos helyzetek teljesen más képet mutatnak - polgárháborúk, fiatalkori bûnözés, erôszak a médiában stb.

Ruben, a Rio de Janerio-i szociológus beszámolt a városban jelenlevô erôszakról és hogy megpróbálkoznak egy szociális békeszolgálat bevezetésével. Ez a kísérlet Rio de Janeiróban, akár Bostonban, része a hét város programjának, amit a Béke a Városban kampányra kiválasztottak. Ezt a hét várost használva modellként a Kampány megvizsgálja, hogyan folyik egy békekultúra kialakítása. Nekünk, akik eddig csak az elméleteket ismertük, most látnunk kellett egyfelôl a brutalitást, másfelôl a - nemcsak az egyházaktól induló - még törékeny béketeremtô próbálkozásokat is.

Sok kérdés vetôdik fel a mindennapi élet ilyen erôszakossága mellett: hol az egyház helye mindebben? Mit jelent az számunkra az egyház megértésében, amikor az Újszövetségben olvassuk: "Boldogok a békességesek"? Vajon az egyház csak a kiválasztottak, Isten országának helye? Vagy éppen hogy valahol középen van, beleszövôdve Isten megváltásra váró teremtett világába? Ezeket a kérdéseket más felekezetek képviselôi tették fel nekünk, kvékereknek és mennonitáknak. A közös erôfeszítések és helyenként még a tanácstalanság is közelebb hozott bennünket ökumenikus testvériségben a hét folyamán, és láthattuk, érdemes lesz együtt keresni a válaszokat.

Fernando Enns

Regionális hirek

Helyzetkép a Vajdaságból (Balla Lajos Laci elôadása a Magyar Békeszövetség novemberi közgyûlésén)

Ami nálunk történik, az - mondhatnám - az emberi civilizáció válságának része. Az emberi civilizációé? Helyesebb lenne csupán az európai civilizáció válságáról beszélni, hiszen a többi a globalizáció következtében eltûnt már. A történelem nem más, mint a háborúk fegyverszünetekkel tagolt sora. Civilizációnk a háború, az erôszak civilizációja, s a történelem ennek a tudománya. A hely, ahol élünk, a Délvidék, vagy Vajdaság, egy mesterségesen (a kezdôdô globalizáció hatására) létrehozott birodalom maradványán fekszik. Ezt a birodalmat '45 után újra átszabták: ez lett az "emberarcú" (titói) szocializmus kísérlete. Egyfajta laboratórium, melynek létrejöttét az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymás ellenfeleiként támogatta: egy mûködésképtelen birodalmat éltettek, nyugatról pénzzel, keletrôl fegyverrel. Azonban a szétesés lassú, fájdalmas folyamatát, fôleg 1980 után, nem lehetett feltartóztatni. A korábbi oligarchák uralmukat a nemzeti romantika, populizmus mázával mentették át az utódállamokba. A legveszélyesebb a még szét nem esett rész. Itt is nemzetállami törekvések érvényesülnek, olyan formában, amely Európában kétszáz évvel ezelôtt volt aktuális: a többségi nyelv, többségi kultúra, többségi irányítás általánossá tételével. Ma, a 20. század végén azonban ezt csak diktatúrával lehet megvalósítani. Eszközei az oktatás (azaz az emberek látókörének meghatározása), a sorkötelesség (potenciális gyilkosok és áldozatok kinevelése) és a tájékoztatás (az uralkodó eszmék és nézôpont meghatározása). Az egyén legszentebb kötelessége a haza és a szülôföld védelme? Mi a mi hazánk és szülôföldünk? Vajdaságban a haza azt jelenti, hogy az emberek fele munkanélküli; hogy munkánk eredményének elrablása folyik; hogy a bérek 3-6 hónap, a szociális juttatások több mint egy éves késéssel érkeznek meg; bezártságot, elszigeteltséget, határátlépô illetéket jelent; azt a nyomasztó tudatot, hogy úgyis úgy lesz, ahogy fönt kigondolják és a Nyugat rábólint. A közvetlen háborús veszély elhárulását jelentô megegyezést Nyugat az amerikai közvetítés sikereként ünnepelte; a szerb média azonban Milosevity gyôzelmérôl beszélt, akinek következetes békepolitikája a harmadik világháború kitörését akadályozta meg. A globális gondolkodás azt jelenti, hogy a válságokat nem megelôzni, hanem kezelni kell, ez kifizetôdôbb, hiszen közben repülôt, tankot, kézifegyvert, lôszert lehet eladni a konfliktusban álló feleknek. Az intézményes békemozgalmak is részei az erôszakkultúrának.

Készülôdés az 1999-es Német Evangélikus Egyházi Összejövetelre

A 28. Német Evangélikus Egyházi Összejövetel 1999. június 16-20-ig tart majd Stuttgartban, Németországban. Az Ohne Rüstung Leben (ORL), egy stuttgarti ökumenikus szervezet a békéért és igazságosságért, más csoportokkal együtt az összejövetel témáinak megtervezésén dolgozik. A német nyelvterület C&P; tagjait kérik, hogy vegyenek részt ebben a kezdeményezésben. A Német Mennonita Béke Bizottság (DMFK), a baptista Schalom Csoport BadenWürttemburgban, a német kvékerek és a Pax Christi katolikus békemozgalom jelezték, hogy szívesen dolgoznának az ORL-lel egy Béke Ház és fórum megszervezésén. Terveik szerint a kreatív, erôszakmentes és elôresegítô konfliktuskezelésre helyezik minden szervezett eseményben a hangsúlyt. A cél annak megmutatása, hogy az erôszakmentes béketeremtés nemcsak illúzió, hanem mûködik. Egy emberi lánc is szerepel a tervek közt mint a béke jele az 1949-es amsterdami nyilatkozatra emlékezve: Isten akarata, hogy ne legyen háború. A lánc a hatalmas német fegyverkezési konglomerátum, a Stuttgart-Möhringen-i Daimler-Benz épületeitôl a Stuttgart-Vaihingen-i atomfegyver irányító központig húzódik majd.

Birgit Dobrinski

A frankofon iroda tevékenysége

Az elmúlt hónapokban idôm legnagyobb része a frankofon térségi konferencia megszervezésével telt. Lyonba utaztam, hogy találkozzak partnereinkkel - Joly Jouis a Centre Alain de Boismenu-tól, Vuillermoz Paul a Pax Christi-tôl és Vallatx Jean-Louis a FoR Lyon-tól - és kidolgozzuk a programot. Azután összeállítottam a konferencia ismertetôjét, és elküldtem a meghívókat. Kihasználtam az alkalmat arra is, hogy egypár személyes sort írjak azoknak a meghívottaknak, akiket már ismerek. Összességében, rengeteg munka volt! Áprilisban egy közvetítô-továbbképzési hétvégén vettem részt Romero Juan Joséval a brüsszeli Mennonita Központból. Ezenkívül már évek óta együttdolgozom néhány emberrel, akik közvetítôi képzéseken vettek részt, hogy Strasbourgban a CIARUS-ban egy béke-közvetítô központot hozzunk létre. Ennek most ôsszel kell elindulnia, és ez egy lelkesítô fejlemény. Esquivia Ricardo, az Anabaptista Világhálózat a Békéért és Igazságosságért (Global Anabaptist Network for Peace and Justice) tagja májusi európai útja alkalmával Strasbourgot is meglátogatta. Ricardo egy colombiai ügyvéd, aki országának emberi jogok iránti küzdelmében tevékenykedik. Ricardót az Európai Mennonita Béke Bizottság (EMFK) hívta meg, ami a német, svájci, belga, holland és francia mennonita békecsoportokat foglalja magában. Minden EMFK tagszervezet a saját területén is üdvözölhette Ricardót. Megszerveztem a strasbourgi látogatásának programját: két konferencia, egy interjú és több találkozó. Örülök, hogy lehetôségem nyílt megismerni ezt a kiváló embert.

Sylvie Gudin Poupaert

A Church and Peace Nagy Britanniában és Írországban

Az elmúlt néhány hónap a változások korszaka volt a brit és ír Egyház és Béke életében. Catharine Perry, Stephen Tunnicliffe és Alan Wilkie, a brit és ír bizottság régi tagjai, sok év szolgálat után most lemondtak egészségi illetve személyes okokból. Hughes Tessa nôvér is visszavonult egy idôre közösségi tevékenységére hivatkozva. Munkájuk hiányát nehéz lesz pótolni. Köszönettel tartozunk az idôért és energiáért, amit a C&P-nek; szenteltek és továbbra is szeretnénk velük tartani a kapcsolatot.

A Brit és Ír Bizottság örömmel tudatja, hogy a Quaker Peace and Service Anne Marshallt nevezte ki bizottsági képviselôjének. Marshall kinevezése azonnal életbe lép és 2001. december á1-ig érvényes. További bizottsági tagok: John Cockcroft, Gerald Drewett, Eleanor Kreider és Ursula Windsor. Az Anglican Pacifist Fellowship és a Methodist Peace Fellowship képviselôirôl kinevezésükkor tájékoztatunk. A Bizottság munkáját egy új önkéntes, Anne Malins segíti. Feladatai közé tartozik a címlisták rendbentartása, új tagok keresése és a kapcsolattartás a laufdorfi Nemzetközi Irodával.

Terri Miller

Tovább a kiengesztelôdés útján Grazból Az angol nyelvterület regionális konferenciája

Az Egyház és Béke negyedik angol nyelvterületi regionális konferenciáját tartották június 19-21-ig Leicestershire-ban a Horthorpe Hall-ban. A konferencia szervezôi a "Kiengesztelôdés: Isten ajándéka, a mi feladatunk" témát választották a tavaly júniusban, Grazban tartott Második Európai Ökumenikus Találkozó nyomán. Most Stephen Tunnicliffe, a C&P; vezetôségének és brit-ír bizottságának volt tagja, írja le benyomásait a konferencia pénteki és szombati programjáról.

"A kiengesztelôdés ökumenikus szeizmográfja"

Néhány rövid személyes hozzászólás után Clark Andrew, a Quaker Peace and Service titkára péntek esti beszédét általános elméleti és teológiai gondolatokkal kezdte, hogy kihangsúlyozza a béke keresztény tanúságának fontosságát korunkban. A Nagy Robbanás tudományos fogalmát felhasználva bemutatta a SZERETET fogalmát, mint ami már jelen volt abban a végtelenül sûrû anyagban, amit a Nagy Robbanás szétterjesztett a világegyetemben és az egész teremtésben. Ezt, és korunknak azt a felfedezését, hogy bolygónk kihasználásának ökológiai következményeivel szembe kell néznünk, a "kiengesztelôdés ökumenikus szeizmográfjának" nevezte.

A Quaker Peace and Service-t bemutatva Andrew egy világos és lelkesítô beszámolót tartott a szervezet és tagjai értékes munkájáról, és ehhez példákat hozott fel a világ minden tájáról. Példáit három csoportba sorolta: (1) béke a konfliktus-társadalmakban, pl. közvetítés Zimbabwe-ben Mugabe és Nkomo közt, vagy Srí Lankában a háborúskodó csoportok közt. Hangsúlyozta a "politikai házi feladat" elvégzésének fontosságát a hatékonyság érdekében; (2) az erôszak globális hatásai, pl. ahogy az USA levédi az Afrikában kifejlesztett vetômagvakat; (á) a béke és igazságosság kultúrája. Ennek terén a Quaker Peace and Service azért folytatott kampányt, hogy a nemzetközi jog a katonai szolgálathoz szükséges életkort 18 évre emelje, s igy megszûnjön végre a gyermek-katonáskodás.

"Kiengesztelôdni annyi, mint megváltozni"

Marie-Noelle von der Recke, mennonita teológus és a Church and Peace elnöke, szombat reggeli teológiai elmélkedését az Újszövetség öt részletére alapozta a kiengesztelôdés gondolatkörében (Róm 5:6-11; Kor 5:11-12; Gal 3:26-29; Ef 2:11-21; és a Kol 1:15-22).

Elsôsorban Krisztus központi szerepére összpontosított a kiengesztelôdés megértésében; Jézus az, aki életével és halálával kiengesztelt bennünket Istennel. Marie-Noelle hangsúlyozta, mennyire fontos megértenünk a korai egyházban létezô feszültségeket és konfliktusokat. Azután bemutatta - ahogy ô elnevezte - Pál "öt paradigmáját" a valódi kereszténységrôl. Az áldozat fogalma csak az egyik volt ezek közül - egy olyan pont, amit szerinte nem szabad elfelejtenünk, mivel nehezebb azt ma elfogadni, mint a korai egyház idejében. Összefoglalásában Marie-Noelle rámutatott, hogy a "kiengesztelôdés" szó magába foglalja a görög "változás" elgondolását: kiengesztelôdni annyit jelent, mint megváltozni. És a kiengesztelést Isten végzi.

Csoportos megbeszélések, munkacsoportok

Marie-Noelle beszéde után csoportokra oszlottunk, hogy jobban belemélyedjünk az általa és Clark Andrew által felvetett témákba. Szerencsére az én csoportom elég nemzetközire sikerült: voltak francia, walesi és észak-írországi résztvevôi is. Különösen sokat segített az, hogy közvetlenül hallhattunk valakit Észak-(rországból arról, mennyire nehéz a béke megteremtése egy majdnem járványszerû konfliktushelyzetben.

A reméltnél kisebb létszám miatt a hat tervezett munkacsoport helyett négyet tartottak meg. Ezek témái "zsidó-keresztény kiengesztelôdés" Hughes Tessa nôvér vezetésével az Ammerdown Központból; "A kereszt és a kiengesztelôdés teológiája" Marie-Noelle von der Recke vezetésével; "Kiengesztelôdés: személyes vagy nyilvános?" Hannon Tom vezetésével a belfasti Cornerstone Közösségbôl; és "Városi közösségek és a kiengesztelôdés" Ipgrave Michael tiszteletes vezetésével a Leicester Diocese Interfaith-tôl. Ipgrave tiszteletes munkacsoportján vettem részt. Elôször leírta Leicester város etnikai összetételét, ahol jelentôs számú a hindu, muzulmán és szikh lakosság a kereszténnyel együtt. Ipgrave úr szerint a vallások közti kapcsolatok általában jók, kevés a valódi konfliktus. Ha mégis kialakul feszültség, az külsô események (pl. Boszniában, Izraelben vagy Punjabban) hatására történik. Beszámolt arról, hogy az elmúlt 10-15 évben az etnikai csoportok kezdtek különbözô területekre elkülönülni a városban. Az ezt követô rövid beszélgetés során megkérdezték tôle, hogy rendszeresen - vagy valaha - fogadja-e más vallások hívôit templomának istentiszteletén. A válasza negatív volt.

A csoport más tagjai beszámoltak saját városi környezetük vallásközi viszonyairól: Birminghamrôl, ahol az Öböl-háború után a püspökök vezettek megmozdulásokat a kiengesztelôdés érdekében, Bristolról, ahol a szegénység és bôség közti ellentétek inkább vezettek feszültséghez, mint fajbeli különbségek, Bradfordról, ahol a családi megegyezésen alapuló házasságok "idegen" szokása okoz problémákat.

A csoportos megbeszélések és a munkacsoportok közt volt egy óra arra, hogy a résztvevôk beszámolhassanak saját tapasztalataikról és munkájukról a kiengesztelôdés terén. Ez a rész Eleanor Kreider vezetésével nagyon érdekesre és hasznosra sikerült.

Ez csak egy részleges és személyes beszámoló lehet. Egy ilyen konferencia egyik elônye az, hogy a legértékesebb dolgok fôleg munkacsoportokon és négyszemközti vitákon történik; mindenki csak saját élményeirôl adhat számot.

Stephen Tunnicliffe

Sajnálatunkra betegsége miatt Stephen a konferencia vége elôtt távozott, így nem vehetett részt azon a beszélgetésen, ami a brit és ir egyházaknak címzett prófétai levél összeállításához vezetett - errôl késôbb részletesebben beszámolunk. Anne Malins

Színdarab olvasás ("A híd") A szombat esti tánc elôtt "A híd" irója és zeneszerzôje, Stephen és Hilary Tunnicliffe felolvasást rendeztek a darabból. "A híd" egy társadalmi kritika, ami egy gazdag földbirtokos és egy cigánycsoport közti konfliktust jelenít meg. A tavaly júniusban Grazban tartott Második Európai Ökumenikus Gyûlésre írták. A felolvasáshoz valamelyest átírták a darabot, ami Grazban multimédia produkció volt. Hilary és Sarah Dodds szolgáltatták az élôzenét az elôadáshoz és a felolvasó csoportot a konferencia résztvevôibôl toborozták össze. Hirek a hálózatból

A franciák megbocsátanak a németeknek - A Pax Christi 5O éves fennállásáról

Április 3-án ünnepelte a Pax Christi német csoportja a kevelaeri zarádokhelyen történt megalakulásának 50. évfordulóját. Aachenben az ünnepségen Christian Hohmann a Church and Peace, Gordon Matthews a Liaison Centre nevében jelent meg. Spital püspök, a Pax Christi német szekciójának elnöke hangsúlyozta a Church and Peace és a Pax Christi közti együttmûködés szükségességét, hogy a békeszolgálatok és a salomdiakonátus törekvései az egyházakon belül kibontakozhassanak. A Church and Peace és a Pax Christi közösen síkraszáll a katonaságmegtagadás, az erôszakmentesség, a leszerelés és a békeszolgálatok mellett és hangsúlyozza, hogy a béke és az emberhez méltó életfeltételek nem választhatók el egymástól. A továbbiakban részleteket közlünk a Pax Christi 50 éves fennállásának alkalmából kiadott elnökségi nyilatkozatból:

A békéért kiengesztelôdés és igazságosság által

A franciaországi katolikus keresztények kiengesztelôdési ajánlatára válaszképpen megalakult a Pax Christi német szekciója 1948. április 3-án Kevelearban. A Pax Christi alapítójának, a lourdi Théas püspöknek híres szavai - "A keresztény Franciaország üzenetét hozom Nektek ...., a kiengesztelôdés üzenetét" -, amelyek egy hosszú, fájdalmas küzdelem eredményei voltak, ezek a gondolatok jelentették az ellenségszeretetet és a németekkel szembeni megbocsátást mindazért, amit Franciaország elszenvedett a háborúban, a megszállás során. Nem a németek kérték Franciaország megbocsátását, hanem a franciák ajánlották azt fel a németeknek. Ezért a Pax Christi megalakulására emlékezéskor elôször is köszönetet mondunk Franciaországnak a kiengesztelôdés terén vállalt kezdeményezô szerepéért.

Az emberi, szellemi és politikai jelentôsége annak, amely több mint 50 évvel ezelôtt Franciaországban elkezdôdött, ma már nehezen követhetô. Ellenségekbôl barátok lettek a "Pax Christi" kiengesztelôdési erejének következtében. A kezdetekre visszatekintés egy alapvetô tényt juttat eszünkbe: A bibliai kiengesztelôdési üzenet minden keresztény békemunka felülmúlhatatlan alapja. Ez a kiindulópontja és a célja a mi gyakorlati békemozgalmunknak. A német-francia egyetértés történetét a kiengesztelôdés fejlôdése követendô példává formálta. Ami Franciaország és Németország között, 20 évvel késôbb pedig Lengyelország és Németország között történt, világossá tette a kiengesztelôdés és a változás jelentôségét a népek közötti politikai egyetértés folyamatában. A kiengesztelôdés eredményes története a Pax Christi békemunkája számára politikailag új területet fedett fel.

A háború utáni idôszak szimbólumait - mindenekelôtt az aacheni békekeresztet a katolikus egyházban - széleskörû egyetértés kísérte, mivel ezek a béke és az újrakezdés utáni mély vágyat fejezték ki. A kritikus kérdésekre a náci idôrôl, a második világháborút kiváltó okokról és az európai zsidók kiirtásáról még a Pax Christi mozgalomban is csak késôbb került sor.

Az elmúlt 50 évre pozitívan hatott az egyének személyi karizmája és elkötelezôdése, valamint a csoportok politikai felismerései és tapasztalatai. Személyekben, folyamatokban és konfliktusokban egy hosszú út tükrözôdik vissza: a korábbi évek ima- és zarándokmozgalmaitól a mai spirituális-politikai mozgalmakig. A Pax Christi béketevékenysége az igazságosság területére is kiterjed: a békét nem lehet igazságos életfeltételek nélkül életképes módon megvalósítani. Ez a békefogalom sok ember számára vonzóvá tette az együttmûködést a Pax Christi mozgalommal: az Észak-Dél kérdései, a menekültek támogatása, a harc a szélsôjobboldallal, a nacionalizmus és az antiszemitizmus, a katonaság-megtagadás, az erôszakmentesség, a leszerelés és a békeszolgálatok - hogy csak néhányat említsünk -, ma is a legfontosabb munkaterületek.

Tekintettel arra, hogy a katonai konfliktusmegoldás, mint a politika eszköze, ismét elfogadott lett, a Pax Christi elsôdleges feladatának tartja, hogy állhatatosan és türelemmel dolgozzon a konfliktusokban a polgári cselekvési lehetôségek kibôvítésén. Az erôszakmentességet képviselni a Pax Christi számára azt jelenti, hogy több politikai elszántságot kér az alternatív konfliktusmegoldásokhoz és közremûködik a polgári konfliktusmegoldás eszközeinek és terveinek fejlesztésében. A pacifizmus-vita, melyet az egykori Jugoszláviában folytatott harc váltott ki, a Pax Christi erôszakmenetes profilját erôsítette. Az, hogy a Pax Christi eközben tapasztalatokat gyûjthetett saját békeszolgálati munkájával Horvátországban és Boszniában, egy példa a gyakorlat elôretörésére és azt mutatja, hogy egy mozgalom cselekvôképességét a politikai ellentétek nem béníthatják meg.

50 év egy keresztény békemozgalom számára rövid idô. Ez az idôszak - egy több mint l000 éves keresztény erôszak-hagyomány hátterével - mindenekelôtt az elintézetlen feladatok és a megoldatlan problémák története. Annak ellenére, hogy vitathatatlan fejlôdés tapasztalható abban a törekvésben, hogy az embereket az egyházban és a társadalomban a béke és az igazságosság feladatára megnyerjük, a békemunka egyre nehezebb. A politikai események komplexitása és a tehetetlenség érzése a fontos politikai döntéshozatalokkal szemben sok emberben megbénítják az elkötelezôdési készséget. A keresések és a kérdések nyílt szolidaritása és az egyéni határok elfogadása ebben a helyzetben gyakran megfelelôbb, mint az egyedül helyes válaszhoz való ragaszkodás. A Pax Christi ma egy ökumenikus kontextusban dolgozik és része van annak elfogadtatásában, hogy az egyházaknak intenzíven kell foglalkoznia a békével és az igazságossággal. Egy mozgalom egyedül ezt nem tudja hitelesen képviselni. A Pax Christi az adásban és az elfogadásban találja meg a továbbvezetô utat és jelentôs helyét a katolikus egyházban.

1998. március 23.

A béke melletti elkötelezôdés a Dinklage-i apátságban Közremûködés egy jobb világ építésében

A ma emberének, különösen a szegényeknek és az elgyötörteknek az öröme és reménye, bánata és félelme Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, bánata és félelme." (a Gaudium et Spes, a II. Vatikáni Zsinat pasztorációs alkotmányának bevezetése, 1965. 12. 07.). A II. Vatikáni Zsinatnak ez a programadó kijelentése központi vezérszava az egyház mélyreható megújulásának az utóbbi harminc évben. A mi közösségünk is együtt gondolkodott párhuzamosan az egyház útkeresésével. Behatóan foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy mennyire szabadulunk meg a XIX. század gettó-mentalitásától, és engedünk a kihívásnak, amit a mai ember öröme és fájdalma jelent.

Eugene Vandeur bencés szerzetes atya elképzelésétôl inspirálva alapításunk óta különös hangsúlyt fektetünk a vendégek fogadására. Ezáltal itt a kolostorban a legkülönfélébb hátterû emberekkel állunk kapcsolatban, és gyakran lényeges betekintést kapunk korunk problémáiba és fejlôdésébe. Így szereztünk tudomást bolygónk egyre súlyosbodó veszélyeztetettségérôl, de keresztény és nem keresztény bázismozgalmakról is, amelyek alternatív életmódokat keresve próbálják csökkenteni a veszélyt. Nagy érdeklôdéssel követtük nyomon az ún. "zsinati folyamatot", ami akkoriban kezdôdött. Az 1. Európai Ökumenikus Gyûlésen (Basel, 1989) sok ember kötelezte el magát konkrét lépésekre, hogy részt vesz az igazságosság növekedéséért, a békésebb világért és a teremtés megôrzéséért és védelméért folyó munkában. Mi is szembesültünk a kérdéssel, hogy mi a feladatunk világunk útirányának kiigazításában. Azt a tanácsot kaptuk, hogy válasszunk egy központi gondolatot, és vállaljunk egy világos, meghatározható feladatot.

Ezt a hozzánk közel álló hangsúlyos pontot a bencés vezérgondolatban, a "PAX"-ban (béke) találtuk meg, ami néha bencés kolostorok kapuja fölötti feliratként tûnik fel. A közösségben való szoros együttélés jó táptalaja a konfliktusoknak. A bibliai tanítás: "keressétek és segítsétek elô a békét" felkeltette a kíváncsiságunkat, hogyan találják meg mások a konfliktusmegoldás jó és egészséges módját. Megdöbbentett minket, hogy megtudhattuk, erôszakot gyakorolni nem csak ököllel, hanem nyelvvel is lehet, és elkezdtünk érdeklôdni a konfliktusmegoldás erôszakmentes formái iránt. Tudtuk, hogy a béke keresését otthon kell elkezdeni, és éppen a saját szívünk tisztaságáért folytatott küzdelmet nem megvetendô hozzájárulásnak tartottuk a világ békéjéhez. Ez a kelet- és nyugatnémet újraegyesülés idején történt, amikor az akkori NDK sok egyházának békéért könyörgô imái készítették elô az erôszak nélküli forradalom útját.

1991 januárjában, két hónappal a halála elôtt meglátogatott minket a karizmatikus béketeológus Jean Goss, feleségével, Hildegard Goss-Mayr-rel. Ôk ketten olyan erôs benyomást tettek a közösségre, hogy azóta is tart közöttünk a csendes, de kitartó foglalkozás Jézus azon tanításaival, hogy béketeremtôk legyünk (Mt 5,9), szeressük ellenségeinket (Mt 5,44), és keressük a kiengesztelôdést a szívünkben és a környezetünkben egymással (Mt 18,21f).

Habár ezt az eszmét évek óta ébren tartjuk magunk között, becsületesen be kell vallanom, hogy inkább érzékenyebb lettem bizonyos történésekre, mint hogy már most fel tudnám mutatni a harmónia és a béke gyümölcseit. De ezt az érzékenységet is a helyes irányba tett lépésként értelmezem. Félreértés azt gondolni, hogy a békemunkások passzívak, harmóniára van szükségük, és elégedettek önmagukkal és a világgal. Ellenkezôleg: a nagy példakép, Gandhi is azt mondta, erkölcsileg magasabbra értékelhetô, ha erôszakkal harcolunk az igazságtalanság ellen, mint ha közömbösen szemet hunyunk felette. Sokan közülünk olyan keresztény nevelést kaptak, ami az ellenállást helytelennek állította be, ami egy hamis harmóniaszükséglethez vezetett. Jézus is ellenszegült kora társadalmának igazságtalanságával. A döntô az, hogy hogyan fejtjük ki az ellenállást. Jean Goss üzenete az volt, hogy az igazság feltétlen szeretete, amely kész szenvedést ée halált magára vállalni, világmegváltoztató erô. Jean elmagyarázta, hogy az, aki gondoskodik arról, hogy a konfliktusban mindkét fél nyereséget könyvelhessen el, hogy senkinek ne kelljen vesztesként távoznia, a mélyebb kibékülés útjait építi. Közösségünk tagjai közül sokan megszívlelték ezt a gondolatot, és további eszmecserét folytattak róla.

A békemunka iránti érdeklôdésünk következményeként sok új barátot találtunk. Az öbölháború hatására alakult egy Church and Peace csoport Dinklage-ban, amely többek között önkéntes munkával a "Martinsscheune" segélyprojektban is közremûködik, ami 1997 januárja óta biztosít átmeneti szállást hajléktalanoknak és zátonyra futott életû embereknek. A Kiengesztelôdés Szövetsége, amely már tartott nálunk néhány szemináriumot, a segítségünket kérte cselekvés és szemlélôdés viszonyával kapcsolatban. Két nôvérünk részt vett a Salom-diakonátus képzésein.

Közösségünkben megtanuljuk, hogy a kiengesztelôdésnek semmi köze a gyorsan elfedett nézeteltérésekhez, hanem a kibeszélés és a meghallgatás fájdalmas lépéseibôl áll. Azon fáradozunk, hogy megtanuljuk a kölcsönös odafigyelést, és ugyanakkor észleljük, hogy a különbözô országok és egyházak szétszórt nemzetei és üldözött keresztényei ugyanezt az utat próbálják járni. Az 1997-es 2. Ökumenikus Gyûlésen csatlakoztunk ahhoz a közösségekbôl és keresztényekbôl álló kis csoporthoz, amely a szolidaritás jeleként egy imádkozó jelenlétet képeztek Grácban. És a közöségünkben naponta, minden délben így imádkozunk: "...Küldj Lelkedbôl oda, ahol a megindult békefolyamatot elnyomják és fenyegetik, adj nekünk bátorságot, hogy hétköznapjainkban is tegyünk lépéseket a béke és az erôszakmentesség felé. Ezt kérjük Tôled Fiadnak, a mi Testvérünknek és Urunknak nevében. Amen."

Monica Lewis nôvér

Önkéntesek kerestetnek: A Vendégszeretet Háza meghív együttmunkálkodásra és együttélésre

Sokan dolgoztak a Ház átalakításán. Tizennégy szobát hoztak rendbe. Falakat bontottak ki, hogy egy nagy konyhát hozhassanak létre. Tavaly nyolc ember költözött be. Eközben hajléktalanokat és menekülteket fogadott be a közösség együttélésre - egy igazi multi-kulturális háztartás alakult ki.

A "Kenyér és Rózsák" Diakónikus Bázisközösség hosszú évek keresésébôl született. A csoport keresztény életközösségként a szegényekkel szolidaritásban akar élni. 1996-ban épített át egy lelkészséget és közösségi házat a Vendégszeretet Házává Hamburg Bramfeld nevû városrészében. Most önkénteseket hív a bázisközösség együttélésre és együttmunkálkodásra. Ennek idôbeli kerete egy-három hónap lenne. - Egy emberekkel teli házat, - sok munkát, az unatkozásra kevés lehetôséget, - egy kísérletet a keresztény életközösségre, - szállást, ellátást és zsebpénzt kínál a közösség.

Az ökumenikus közösség tagjai állandóan négy-hét vendéggel élnek együtt. A szociális hálóból kiesett embereket vesznek fel, függetlenül vallástól, nemzetiségtôl, tartózkodási helytôl vagy szociális rászorultságtól. A kölni Franz például egy szcientológia-szervezetbe való átmeneti bekapcsolódása miatt lett hajléktalan. A pályaudvari misszión át került a bázisközösségbe. Kitanult cukrászként süteményremekeivel gazsagította a házat, míg néhány hónap múlva saját lakást nem talált. A nigériai Christine az "ldözöttekért és Szenvedôkért Társaság" segítségével került Hamburgba gyógykezelésre, de nem volt itt se lakása, se pénze. Fájdalmai ellenére betölti a házat barátságos lényével, humorával és erôs hitével. A közös élet összeköti a közvetlen szolgálatot a közvetettel, a hétköznapok lelkiségét a békéért és igazságosságért folytatott politikai tudatformáló munkával. A ház közössége adományokból és tagjainak részidôs munkájából tartja fenn magát. Minden bevétel közös erszénybe kerül. A közösség abból a reménybôl is él, hogy Isten Országa köztünk van, Jézus buzdításából a követésre, és a rendszeres közös áhítatból, imából és meditációból. Az alapítók USA-beli önkéntes szolgálatának tapasztalatai inspirálták a kezdeményezést. A Vendégszeretet Házai ott a megélt krisztusi szolidaritás helyei: az emberek megosztják lakóterüket, idejüket és pénzüket. Istentiszteleteket és ünnepségeket, ingyenkonyhákat és virrasztásokat szerveznek. Az "utcáról jött lakótársakkal" pellengérre állítják a hajléktalanság növekedését; szegény országok háborús áldozataival együtt tüntetnek a militarizmus ellen. Az USA-ban mintegy 150 ilyen lakóközösség van. Aki szeretne részt venni egy ilyen helynek az építésében Németországban, az jó helyen van a "Kenyér és Rózsák" Bázisközösségben.

Jens Schild Kapcsolatfelvétel: Diakonische Basisgemeinschaft "Brot und Rosen" Attn. Jens Schild Fabriciusstr. 56.22177 Hamburg Minden érdeklôdônek háromhavonta ingyen megküldi a bázisközösség a "Brot und Rosen" címû körlevelét.

Új irányba indul az SMFK

A svájci Mennonita Békebizottság (Schweizerisches Mennonitisches Friedenskomitee, SMFK) sok változást élt át 1997-ben. Paul Gerber és Bruno Sgesser visszalépése 1997 ôszén megingatta bizottságunk létét. Egy belsô körkérdés után megállapíthattuk, hogy az SMFK többi négy tagja elkötelezetten folytatja munkáját. Egy közös találkozó a konferenciairodával újraélesztette reményünket. Az a benyomásunk, hogy a KMS (Konferenz der Mennoniten der Schweiz, Svájci Mennoniták Tanácsa) által megfogalmazott vezérgondolatokban sok mozgatóerô rejlik a béketevékenység számára. Ebben egy lehetséges új irányt látunk munkánk számára, amely a múlt évben a következôkbôl állt: kidolgoztunk egy munkatervet a "Salom" témához és ennek felhasználásához az ifjúsági csoport estéinek kialakításában; tartottunk egy információs délutánt a hadkötelezettek számára; figyelemmel kísértük a civil szolgálat fejlôdését; ápoltuk a kapcsolatot nemzetközi békecsoportokkal. A KMS-irodával még mindig keressük azt az utat, ami "maradék erônknek" és a képességeinknek megfelel.

Dorothée Dyck-Baumann in: Perspektive, 1998.03.22.

Megjelent az európai Kairos-dokumentum

1998 májusában kiadták az európai Kairos-dokumentumot, 13 évvel a Dél-Afrikában megjelent elsô Kairos-dokumentum után. Dél-Afrikában akkor tetôzött a fekete lakosság elnyomása az apartheid rezsim által. Ebben a helyzetben felszólították a dél-afrikai keresztény feketék egyházaikat arra, hogy egyértelmûen foglaljanak állást az apartheid rendszer ellen, az apartheidet tovább ne legitimálják teológiai nézôpontból, és ne keressenek ún. "semleges" helyzetet az elnyomók és az elnyomottak között.

1988-ban Közép-Amerikában a keresztények a dél-afrikai Kairos-dokumentum ötlete nyomán kidolgoztak egy közép-amerikai Kairos-dokumentumot. Ebben bírálták az akkori amerikai elnök Reagen együttmûködését a különféle katonai diktatúrákkal Közép-Amerika területén. A késôbb megjelent titkos dokumentum megerôsítette, hogy az együttmûködés mögött egy totális háború stratégiája volt a szegények ellen. Nem sokkal késôbb a Fülöp szigetek, Dél-Korea, Namíbia, Dél-Afrika, El Salvador, Nicaragua és Guatemala keresztényei egy közös dokumentumot jelentettek meg. A címe: "A damaszkuszi út - Kairos és megtérés". Ebben felszólították a keresztényeket, mindenekelôtt a Nyugat egyházait és keresztényeit, hogy kritikusan gondolják át részvételüket egy igazságtalan világgazdaságban és az ehhez kapcsolódó ideológiákban és a világméretû igazságosságért emeljék fel hangjukat. 1989-ben a különbözô európai csoportok keresztényei Baselben, az elsô Európai Ökumenikus Találkozón ezt a felhívást követve létrehozták a KAIROS EUROPA hálózatot. Ez a hálózat a fôkezdeményezôje ennek a dokumentumnak, a heidelbergi teológus Ulrich Duchrow vezetésével. A Kairos Dokumentum célja síkraszállni egy társadalmilag igazságos, életbarát és demokratikus Európáért, hogy ne kerüljön mind több ember egy ellenôrizhetetlen, szabad világpiac diktátuma alá, amely a társadalmakat szegényekre és gazdagokra osztja. Egyházakat, gyülekezeteket, szakszervezeteket, bázisszervezeteket és egyéneket szólítottak fel arra, hogy kössenek szövetséget és a Kairos-dokumentum megvalósulásáért szálljanak síkra. A Church and Peace kezdettôl figyelemmel kísérte és javaslatokkal segítette a Kairos-dokumentum létrejöttét. Marie-Noelle von der Recke és Christian Hohmann írta alá a Kairos-dokumentumot az elnökség megbízásából. A Church and Peace barátai és tagjai közül aláírták még: BOCS Alapítvány, (Magyarország), Ökumenikus Szervezet Wethen, Hofgemeinschaft Guggenhausen, Alfred Naumann (Németország), Grandchamp nôvérei (Retraitenhof Sonnenhof, Svájc).

Christian Hohmann

Az alábbiakban egy rövid részletet közlünk ennek a dokumentumnak második részébôl (3. fejezet): a kihivásról, amely elé a jelenlegi világgazdasági rendszer állítja az egyházakat.

Európai Kairos Dokumentum - második rész 3. Látszólagos kiengesztelôdés az egyházteológiában

A dél-afrikai Kairos-dokumentum megnevezi sok egyház leggyakoribb gyenge pontját: az olcsó kiengesztelôdés hirdetését igazságosság és realitás nélkül. A semlegesség látszólagos álláspontjából sok egyház megpróbál diplomatikusan fogalmazni, nehogy valamelyik oldalra kelljen állniuk. Vagy hallgatnak, ha a hatalmon levôkkel kellene különben összeütközniük. Az áldozatokkal való szolidaritás csak szavakra korlátozódik és nem konkrét állásfoglalásra.

A központi gondolat a következô: Most már a nagy egyházak is belefoglalják állításaikban a felszabadítási teológiát, hogy a Bibliában megjelenô Istenbe vetett hit szerint "a szegények elsôbbséget élveznek". Azt azonban az egyház már nem ismeri fel, hogy ez a hivatalos teológiai állásfoglalás megköveteli, hogy világos nemet mondjon a neoliberális struktúrákra és politikára, amely a gazdagokat elônyben részesíti. (gy hát az egyház nem utasítja el konkrétan a kapitalista világgazdasági rendszert, noha abból igazságtalanságok fakadnak, melyeket az egyház már kritizál. (Az egyházak a német "Gemeinsam Wort"-ban pl. azt a fogalmat, hogy "kapitalista" kínosan kerülik.) És még ha a "tiszta világgazdaság" elutasításával állást is foglal az egyház, a gazdasági szereplôket, pártokat és kormányokat, amelyek a neoliberális politikát a zászlóikra írták, már nem nevezi meg. Bizonyára a legtöbb létrejött párt a világpiachoz alkalmazkodik. Mégis, megnevezhetjük a mozgatóerôket és az ellenzékben levôket valódi ellenállásra szólíthatjuk fel.

Vagy egy másik példa: Az egyházak pártolják a fenntartható paraszti mezôgazdaságot, de nem utasítják el a nagyban folyó mezôgazdasági üzletelést. A "nem" pontos meghatározása nélkül az ellenállás nem növekedhet, a strukturális átalakulás tovább folytatódik és az "igen" olcsó és hatástalan marad. Felszólítjuk az európai egyházakat arra, hogy ne riadjanak vissza a hatalommal és a pénzzel való konfliktustól. A kiengesztelôdés csak az igazság és az igazságosság által lehet reális és tud növekedni, ha a valódi szükségletek konfliktusait feloldjuk és nem kikerüljük. Mindenekelôtt azonban nem tud növekedni a hazugságok, a féligazságok és az elnyomás árnyékában.

A Kairos-dokumentum már magyarul is olvasható a Kairos internet-honlapján: http://bocs.hu

Church and Peace nemzetközi hírek

Látogatás a Rügen szigeten

A Church and Peace azon fáradozik, hogy mindig legyen alkalom a hálózat tagjait, barátait meglátogatni, s a személyes kapcsolatok elmélyülhessenek. Én is felhasználtam az idei nyári szabadságomat arra, hogy a családommal a Rügen szigeten Schwerendt lelkész urat, akinek már évek óta küldjük a Church and Peace kiadványait, egyszer személyesen megismerhessem. Augusztusi látogatásunkkor családomat és engem nagyon barátságosan fogadtak.

Rudolf Schwerendt és felesége Christa asszony - mindkettôjüket a Pomerániai Evangélikus Egyház szentelte fel - több mint 10 éve élnek a Rügen szigeten, ahol ez év február 15-tôl befejezték lelkészi szolgálatukat Gingst und Waase/Ummanz-ban. A változások után a házaspár síkraszállt Gingstben azért, hogy a parókia egy részét nyitottá tegyék közösségi célokra, az óriási paplakot restaurálják és több helyiségét családoknak lakhatóvá tegyék. Ily módon 20 embernek tudtak munkát adni. Schwerendt lelkésznek és feleségének a "vendégszeretet, az érdeklôdés és az odafordulás" mindig is szolgálata középpontjában állt, a gingsti lelkészház tervét a "jégtörés tervének" nevezte a "lelkileg fogékony, de szûkölködô" lakosság szempontjából. Idézte ezzel kapcsolatban Philip Potter szavait, hogy "a hit leválasztása a valós élettôl egy szétszakadt valósághoz vezet". Christa és Rudolf Schwerendt - akiknek 4 felnôtt gyermekük van - régóta jóbaráti kapcsolatokat tart fenn a kvékerekkel és az elmúlt években a paplakot fiatal kvékerek rendelkezésére bocsátották a szilveszteri szünidôben. A Church and Peace irodájának két egykori önkéntese, Alex Melbourne és Aidan Fenten egy ilyen szünidô alkalmából voltak vendégek ott. Schwerendt lelkész, aki jelenleg "sabbat-évét" tölti, idôközben feleségével Zirkowba költözött. Elmondta, hogy érdeklôdik a közösségi életforma iránt és kész arra, hogy a jövôben ebben az irányban kötelezôdjön el.

Birgit Dobrinski

Látogatás Indonéziából

Június 9-én meglátogatott minket az irodában a keresztény protestáns Angkola-Batak egyház (GKPA) püspöke, Ephorus Boonar Matondang és egy lelkésznô, Nauli Lotis, az elsô szuperintendensnô a GKPA-ban. Mindketten látogató körúton voltak a braunfelsi egyháznál, a GKPA testvéregyházánál, Herbert Vogel, a helyi zsinati elnökség tagja kísérte ôket. Christian Hohmann megmutatta az indonéziai vendégeknek az irodát, Birgit Dobrinskival és Terri Millerrel együtt elmagyarázták a Church and Peace jelenlegi fôbb munkaterületeit és a célkitûzéseit. Matondang püspök nagy érdeklôdést mutatott a Church and Peace munkája iránt. Egyúttal beszámolt az elnöki hivatal változása után végbement átalakulási folyamatról Indonéziában. Jelenleg reménykednek az új választásokban. Szemléletesen elmagyarázta, hogy a GKPA közösségeknek egy túlnyomóan iszlám társadalomban sok korlátozást és sérelmet kell elviselniük. Ugyanakkor vannak már példák a keresztények és a muzulmánok békés együttélésére.

Christian Hohmann

A DMFK (a Német Mennonita Béke Bizottság) meglátogatja a Church and Peace irodáját

Egy mennonita lelkigyakorlat keretében, amely 1998. július 10-12-én volt Laufdorfban a Laurentiusgyülekezet helyiségeiben, a résztvevôk szombat délután meglátogatták a Church and Peace nemzetközi irodáját. Christian Hohmann és Birgit Dobrinski vezette végig a héttagú csoportot a termeken és válaszolt a Church and Peace munkáját érintô kérdésekre. Az utána következô beszélgetésen lehetôség volt egy részletes tapasztalatcserére. Hohmann megkérte a DMFK tagjait, hogy aktívan támogassák egy német nyelvû Church and Peace régió létrehozását. Mindkét fél remélte, hogy a thomashofi találkozó (október 2-4-ig) a kezdô indíttatást megadja a német nyelvû Church and Peace régió megalakulásához. A jelenleg Bammentalban található DMFK-iroda szeptemberben átköltözik a Thomashof közelében fekvô Karlsruhebe, Carmen Epp és Bruce Thiessen munkatársakkal. A több mint 20 éve a DMFK Bizottságban dolgozó Volker Haury mondta: "Nagyon örülök ennek az alkalomnak, hogy a nevek, amelyek az "Egyház és Béke" negyedéves folyóiratból olyan jól ismertek számomra, ma formát öltöttek."

Birgit Dobrinski

Hirdetések

Sürgôs: újabb boszniai önkénteseket keresünk!

A jelenlegi önkéntesek szolgálati ideje Jajceban és Kakanjban lassan lejár. Sürgôsen új önkénteseket keresünk a jajcei és a kakanji projekthez. A szolgálati idô legalább egy év. Feltétel: készség az ország nyelvének elsajátítására.

- Ifjúsági és találkozási központ Gyerek és ifjúsági munka lehetôségek. Szociálpedagógiai végzettség segítség, de nem feltétel. - Újjáépítési segítség Építô-csoportok koordinációja, építôanyagelosztás. Építési tapasztalat vagy végzettség elônyös. - Béketevékenység A visszatértek támogatása, menekültek segítése és bátorítása, kapcsolattartás a segélyszervezetekkel. - Adminisztráció, könyvelés, elszámolások Segítség a kereskedelmi vagy adminisztrációs ismeret ill. végzettség. - A segélyek elosztása A Kakanjban mûködô team támogatása. Szervezési tapasztalat és jogosítvány szükséges.

Más szolgálat külföldön a polgári szolgálat kiegészítéseként lehetséges. Közelebbi információ: Deutsches Mennonitisches Friedenskomitee, Hauptstr. 86, 69245 Bammental, Tel./ Fax: O622á-47791 E-mail: dmfk.menno.peace@t-online

A Church and Peace nemzetközi irodája: Ringstrasse 14, D-35641 Schöffengrund Tel: +49 6445 5588 Fax: +49 6445 5070
Email: churchpe@aol.com Internet: http://c3.hu/~bocs/chp.htm Helyi irodák: F-Strasbourg, H-Székesfehérvár, GB-Exeter Egyház és Béke 1998 TÉL

Church and Peace - Egyház és béke békeegyházak, -mozgalmak, -csoportok és békeszolgálatok európai ökumenikus hálózata

Tartalom:

Kedves Olvasóink! Christian Hohmann.............................................................. 2
Elmélkedés Marie-Noëlle von der Recke............................................................. 3
Az erôszak leküzdése Fernando Enns..................................................................6
Regionális hírek
Helyzetkép a Vajdaságból Balla Lajos................................................................8
1999-es Német Evangélikus Egyházi Összejövetel Birgit Dobrinski...................9
A frankofon iroda tevékenysége Sylvie Gudin Poupaert...................................10
A Church and Peace Nagy-Britanniában és (rországban Terri Miller............10
Tovább a kiengesztelôdés útján Grazból Stephen Tunnicliffe...........................11
Hírek a hálózatból
A Pax Christi 50 éves .......................................................................................14
A béke melletti elkötelezôdés Monica Lewis.....................................................16
A Vendégszeretet Háza Jens Schild..................................................................18
Új irányba indul az SMFK Dorothée Dyck-Baumann.......................................19
Megjelent az európai Kairos-dokumentum Christian Hohmann......................20
Church and Peace nemzetközi hírek
Látogatás a Rügen szigeten Birgit Dobrinski....................................................22
Látogatás Indonéziából Christian Hohmann.....................................................23
A DMFK látogatása Birgit Dobrinski...............................................................23
Hirdetések