|
festményei
Belső
fények
A Bartók 32 folyosószerű
kiállítótermében új fényviszonyok várják a nézőt. Első pillanatra a
villanyszerelőre gyanakszunk, majd konstatáljuk, a teremben semmilyen elektromos
beavatkozás nem történt. Csak Szűcs Attila új vásznait látjuk a falakon. Belső
fénnyel megvilágítva. Festett belső fénnyel. Szűcs e belső, kvarclámpás,
UV-fényes fényviszonyok kiváló interpretálója. Képes megteremteni a semmi-tárgyak
auráját, a legszürkébb hétköznapok misztikus fénybe borulnak. Két – ezúttal
kék– kanapé egy zárt, szobának alig nevezhető térben. A tér félsötétben, az
ágyakban meg mintha kvarclámpák világítanának, az epeda, a lepedő röntgenszerű
sugárzásban villog.
Egy jégkocka az asztal sarkán. Mi ez, ha nem
banalitás. És a jég sarki fényben tűnik fel, mintegy 100x 100-as méretben.
Szürkék, kékes, fémes lilák, fehér lazúrok váltják egymást. Érzékletes és
érzéki, mint egy kissé olvadó jégkocka.
Narancsok és szürkék neonszerű derengésben.
Konvencionális - hatvanas évekbeli - eszpresszós kagylófotelek és kerek asztal. Ennyi
a kép témája. De az a fura derengés. Ezeket a fényeket Koltai Lajos operatőr tudta
létrehozni klasszikus filmjeiben (Megáll az idő). Belülről, alulról, mögüle.
A terem végén egy nagy vászon. Két égvörös
fotel között fekvő akt. Mondjuk relaxál. Vagy lebeg (mint Tarkovszkij Tükör című
filmjének hősnője). Itt meg a figura vibrál zöldesszürke, áttetsző fényben.
Nemrég volt látható Párizsban Georges de la
Tournak, a francia barokk jeles képviselőjének mintegy 80 képét felvonultató
tárlata. Nem tudom, járt e kint Szűcs ezen a kiállításon, de hogy a maga huszadik
század végi szűkszavú történeti és sajátos belső fényei a XVII. századi francia
mestert idézik, az biztosan állítható. Jó is ez, és rendjén való. Ez a kor a
szellemi manierizmus kora. Másságunk és különállásunk deklarálódik minden
szellemi alkotásban.
Nem kivétel ez alól Szűcs hideg-magányos
festészete sem. Amint de la Tour a hétköznapot és biblikus témát puritanizálta
egyneművé, kevés alakos clair-obscure festményeiben, úgy hajt fejet Szűcs a mágikus
bevilágított hét-köznapi tereknek. Jómagam irigykedve figyeltem a "fényre
hozatal" árnyalatok-kal és itt-ott lazúrokkal megvalósított műveletét.
Eltanulandó és csodálnivaló mesterségbeli bravúrok ezek.
Ha a kutató szemű kritikus hibát találhat e
művek festői megoldásában, az csupán tecnikai jellegű lehet. A vásznak
olajos-firnájszos felületeiben a festés ecsetnyomai csúnya foltként jelentkeznek.
Kár ezekért a csíkokért. Ezt a hibát korábban Fehér László is elkövette néha.
Már leszokott róla. Szűcs is felismeri bizonyosan, hogy a belső fények tisztán
kezelt festésmód-ban még sugárzóbbá válnak.
A Bartók 32-ben a fényviszonyok tehát
megváltoztak. Előnyükre.
Sinkó István
Fotelek / Armchairs. Olaj, vászon/ Oil,
canvas. 135 x 230 cm. 1997.
Inner Lights
New light conditions greet the
visitors in the corridor-like exhibition-space of Bartok 32 Gallery. At the first moment
we suspect the electrician has been up to something, but then we realize that nothing
electrical has been changed in the space. We see Attila Szűcs's new canvases
on the walls. Being lit by an inner light. A painted inner light. Szűcs is
an excellent portrayer of this inner, quartz lamp-like, UV-light illumination.
He is able to create the aura of naught-objects; the grayest everydays glow in a
mystical light. Two sofas (blue, this time) are in a closed space which hardly fits
the description of a room. The space is in semi-darkness, quartz lamps seem to be
illuminating in the beds, and the bedsprings and the sheet are blinking in an
X-ray-like radiation.
There is an ice-cube on the corner of the table.
What is this if not banality? And the ice appears in a Northern light, in a 100x100
dimension. Grays, bluish and metallic purples, white transparent paints alternate.
Sensory and sensual, such as a slightly melting ice-cube.
Oranges and grays in a neon-like glimmer.
Conventional (60’s) shell-shaped armchairs—typical to cafés–and a round table.
This is the subject of the picture. But that strange glimmer. Lajos
Koltai, cameraman, was able to create these lights in his classic films
(Time stands still). From inside, from below, from behind.
There is a large canvas at the back of the room. A
reclining nude between two sky-red armchairs. Let's say she is relaxing. Or
floating (like the heroine in Tarkovski's film, Mirror). Here the figure
is vibrating in a greenish-gray, transparent light.
A recent exhibition in Paris featured some 80
paintings of Georges de la Tour, the outstanding representative of French Baroque. I
don't know whether Szűcs has seen the show, but his end-of-twentieth-century
laconic stories, as well as his unique inner lights conjure up the 17th century
French master, that’s for sure. Which is perfectly fine. This era is the era of
intellectual Mannierism. Our otherness and isolation are manifest in all intellectual
creations. Szűcs's cold/lonesome painting is no exception to this. As de la
Tour shaped the everyday and the Biblical subject puritan and
homogeneous, likewise Szűcs bows his head to the magically lit everyday spaces in
his clair-obscure paintings which include only few figures. Personally, I observed
with envy the action of 'bringing to light' achieved by shades of colour and, in
places, by transparent paints. What we are looking at here is professional bravura
which should be learned and admired.
If the keen-eyed critic could find mistake in the
painterly accomplishment of these works, it would only be of a technical nature.
On the oily surfaces of the canvases, the brushmarks of the painting appear as
ugly patches. It is a pity about those stripes. László Fehér, too, made the same
mistakes occasionally. By now, he has outgrown that bad habit. No doubt Szűcs will
also realize that the inner lights become even more radiating in a clear painterly
manner.
So the light conditions have indeed changed in the
Bartok 32 Gallery. To their better.
István Sinkó
Translation: Helga László
Fekvő figura / Lying figure. Olaj, vászon/ Oil,
canvas. 160 x 220 cm. 1997.
Szűcs Attila*
H-1089 Budapest, Korányi Sándor u. 4.
Tel. (06 20) 732 684
Egyéni kiállításai:
1994 Bartók 32 Galéria, Budapest
Hó-tár. Lágymányosi Közösségi Ház, Budapest Stúdió Galéria, Budapest
1995 Liget Galéria, Budapest
1996 Mű-terem kiállító, Budapest
Liget Galéria, Budapest
Cím nélkül (Untitled). Spiritusz Galéria, Budapest
Galerie in Margarethenhof, Bonn (Köves Évával)
1997 Óbudai Társaskör Galériája, Budapest
Fészek Galéria, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Spiritusz Galéria, Budapest
Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros
Csoportos kiállítások:
1994 Több mint tíz. Ludwig Múzeum, Budapest
Volt. Csók István Galéria, Székesfehérvár
Derkovits ösztöndíjasok beszámolója. Műcsarnok, Budapest
1995 Balzsam. Ernst Múzeum, Budapest
Derkovits ösztöndíjasok beszámolója. Ernst Múzeum, Budapest
Aritmia III. Uitz Terem, Dunaújváros
1996 A Pillangó-hatás. Műcsarnok, Budapest
A legkevesebb. Ernst Múzeum, Budapest
Derkovits ösztöndíjasok beszámolója. Ernst Múzeum, Budapest
Tájkép a tájkép után. Fészek Galéria, Budapest
Művek és magatartás 1990-96. Csók István Képtár, Székesfehérvár
1997 A Magyar Aszfalt díjazottainak kiállítása. Ludwig Múzeum/ Kortárs Művészeti
Múzeum
1998 Antológia. Ludwig Múzeum/Kortárs Művészeti Múzeum
Csendesek a hajnalok. Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros
Bibliográfia:
Mészöly Suzanne: The Current Hungarian
Context. Interrupted Dialogue, Revisions, catalogue, Experimental Art Foundation,
Adelaide- SCCA, Budapest, 1992.
Zwickl András: Részletek egy január 24-i beszélgetésből. Vier/Négy, Katalógus,
Horn/Székesfehérvár, 1993.
Szoboszlai János: Jegyzetek. SCCA Bulletin, Budapest, 1994.
Szoboszlai János: Szűcs Attila kiállítása. Balkon, 1994/4.
Mészöly Suzanne: Több mint tíz. SCCA Annual Exhibitions, Catalogue, Budapest, 1994.
Zwickl András: Végtelenül gyorsuló. Új Művészet, 1994/11.
Diana Kingsley: Attila Szűcs. Artforum, 1995/12.
Szándékos tévesztések/Hibadramaturgia. Szűcs Attilával beszélget Százados
László. Balkon, 1998/3.
Dékei Krisztina: Cím nélkül/ Szűcs Attila festészetéről. Új Művészet, 1998/6.
Sturcz János: Posztszoc és vanitas/ Szűcs Attila kiállítása kapcsán. Új
Művészet, 1998/6.
Sinkó István: Belső fények. Élet és Irodalom, 1998.február 20.
*1995-ig in: A Bartók 32 Galéria kiállításai 1993. november –
1994. július
Jégkocka / Ice-cube. Olaj, vászon/ Oil, canvas. 120 x 120 cm. 1997.
.
Támogatók:
Liga, Budapest XI. kerületi Kulturális Alap
 
|
