A Pitypalatty-völgy legnagyobb lélekszámú települése a Bükk északi lábánál. Borovszky szláv eredetû helynek mondja a községet, s szerinte neve a prasna=üres szóval hozható kapcsolatba. 1341-ben említi elõször oklevél a nevét, Peresne néven. A késõbbiekben Peresnie, Perezne, Parasna, Pereznye névvel említik az írások. A török kiverése után fejlõdött igazán. Az itt lakó nemes családok segítségével, Mike, Lukács, Balogh, Madarász, Rácz, Remenyik / ma is jellemzõ családnevei a községnek / megerõsödött a reformáció.

Az egyház építése mellett, amelynek a Rácz családon kívül a Lukács család is támogatója volt, az iskola felvirágoztatását is meg kell említenünk.

Már a XVIII. század elején jó nevû iskolája volt és számos tanítóját máshová vitték, sõt nem egyszer lelkésszé is választották.

Sokan mentek innen a miskolci és pataki iskolára tovább tanulni.

Hosszú idõn keresztül a bánya látta el munkával, "kenyérrel" az itt élõ családokat.

Ez a település központi szerepet töltött be a völgy falvainak életében, hisz a község egy közigazgatás alatt tevékenykedett, a Közös Községi Tanács Parasznyán intézte a környékbeliek ügyeit az önkormányzati választásokig  /1990/.

Központi szerepe csak az iskolának maradt meg. A mai napig ide jár a völgy felsõ tagozatosainak többsége, ehhez a Baross Gábor Körzeti Általános Iskolához tartozik három tagiskola: a sajólászlófalvai Egressy Gábor Általános Iskola, a radostyáni Általános Iskola és a sajókápolnai Általános Iskola, ezen kívül szakmai felügyeletet lát el a sajólászlófalvai Óvodában.

A továbbiakban a központi iskolát és a sajólászlófalvai tagiskolát szeretném részletesebben bemutatni, a többi iskola részletezése csak a késõbbiekben kerül kimunkálásra.