ÚJ VERSEK                       RAPSZÓDIA Fázom           Ez a tél hidegét a csontban Növeszti vázzá elmeszesedett Napok hetek Deres didergõ idegek Iszalagjaival befonva Csak belül fehérlik a test Körötte hús vér belek mocska Belül szilárd gerinc még az idõ De körötte abban mi eleven Szövet burjánzik gennyed a jelen Február eresze alatt Jégcsap csöpög fejemre pillanat Pillanatot követ akárha A vallatásra várva Kínzókamrában állnék Az Ürben a galaktika-spirál még Lökdösi felhúzott rugó a perceket A Föld remeg Megdördül és lavinaként lezúdul Az ezredvég és mindent elsöpör Kezdõdhet újra Az Isten és a Sátán közti pör Csak itt alant már nem marad tanúja Mint lovak szemét a halál Vadvizeket homályosít a jég A táj zihál S még rúgkapál lerogyva De szügyébõl kiáll Egy jegenye pikája s fölmered a Holdra Ez hát a vég Mondogatom most majd elõvezetnek Létem cellájából s mindent bevallok Nem szórok átkokat az égre Mert féreg-sorban tartott A szívét rágtam én is Isten férge Fázom           Ez a tél hidegét a csontban Csontjaimban növeszti vázzá Halálfejem hiába is vigyáznám Napok hetek havak havában arcom Mészváza összeroppan Mint múmiát a percek Gézzel körültekernek Orrom két likja árváll Hûlt párám messzi száll már CSILLAGFÉNYSZALMA-ALMON UTOLSÓ ÉJEM ALSZOM            SELLÕ-SZONETT Ültem a hínáros ártéri tó homokos partján sihederkorom delén tizenhét évesen s a szó még rügy vagy pattanás volt ajkamon elképzeltem egy sellõ odaúszik majd hozzám s zöld hínárszagú ölével vesszõmre ül s míg elszámolnék húszig eltûnik ám megáldott már a kéjjel még nem tudtam hogy tó lesz minden éjjel ha felnövök s bár iszapos kiszárad olykor megér akármily drága árat fizetem érte életem egészét hogy viszonozzam sellõ-ölelését vízmélyi mégis földi szenvedéllyel                MÁRCIUS Borul, kiderül, de oly égi közönnyel,     a szürke, a kék ugyanazt nedvedzi: hideg szeme bár teli könnyel,     részvéttelen itt a tavasz. A menny is, akárcsak a pléhkuka, fénylik, -     esik, nem esik, csupa fém- csillám a világ: a metáll, ami kéklik     s zöldell, nem a fû, nem a fény. Borul, kiderül, de oly égi közönnyel:     a szürke, a kék ugyanaz. Hideg szeme telve halálfagyu könnyel, -     talán siratónk a tavasz? Zord március ez: a virága a sárból     nyílt - bár lila, sárga, fehér -; de fellege, lengve, akárha a fátyol,     gyászával a nyárig elér.      TAVASZVÉG Nem is tudom már õsz van vagy tavasz van úgy bújkálok magamban mint a gazban gyomok közt érzem otthonabb magam mert ami volt oly régen odavan hogy még a száraz ág csörgése is s a babacsörgõ bennem összecsörren vödörbe kerülök ki most csöbörben tengõdöm mindegy tudom magam is fuldoklom itt vagy ott akár a hal kit közegébõl más szûkebb közegbe horgász rántott ki vagy maga az Úr mindegy akárcsak én Õ sem tanul a sorsából és tátog-tátog egyre míg hangtalan versébe belehal                        TOLDI Oly sûrû lett az alkony mint a kása mit angyalok kavarnak szorgosan felhõk fehérlõ lisztjével berántva tömegkonyhának látom most Uram a Mennyedet egy bádogperemû ho- rizontnyi éj jut itt mindenkinek bár kevesebb a zsírja mint a hûhó mivel odalökik s nyúlos-hideg mire elém kerül de híján jobbnak a lelkem ebbõl is bevacsorál és aszujától álomi boroknak szám szélén csordul édesen a nyál a telihold-malomkõ feldereng még vér- és velõ-szennyel de engemet nem bûntudat gyötör kegyetlen eszmék feszítik próbatétre szívemet s közben fölöttem címert festegetve sárkányt levágott félkart karddal és bíbor lángnyelveket formáz az este heraldika talán ez az egész világ s behorpadt pajzsa bár a Naprend- szernek de mégis acélsisakom résén át nézem lándzsáját szegezve hogy támad rám naponta új napom bár fröcsköltem volna szét a Tejúton a Bence-hozta sárga aranyat a csillagokat s nem kellene folyton bizonygatnom vitézi voltomat megfékezni a megvadult bikákat itt méltóbb dolgom amúgy se leszen odalökik jutalmul majd a májat s híg angyal-kásám feltéttel eszem     ÜZENET ÚJ-HULIGÁNIÁBÓL                                       Határ Gyõzõnek Itt minden egy hetes a forradalmak és a szerelmek is eldobható papírzsebkendõ ez az ország beléfújják szerencsésebb hatalmak a finnyás Európa minden mocskát s lucsok az is mi még eladható egy hétre szól minden s garancia sincs hernyótalp tiporja el vagy hernyó rágja meg s belépetézik és bábjából a pillangó kikel s kitárva tarka szárnyát szállnia ideje is jut legalább egy hétig egy hét a hitre ám hivõt ki látott áldjon vagy verjen itt a sors keze mint valutázó szerbé vagy cigányé valódiak közt pénzformára vágott újságpapírral van az is tele s csak azt nem vágja át ki jól figyel országnak ország még hazának árnyék itt rég nem halni itt túlélni kell