TYUTCSEVNEK SZITAKÖTÕT ADJ  Tyutcsevnek szitakötõt adj -  találgathatod, minek -  rózsát Venyevityinovnak.  Hát a gyûrût? Senkinek!  Baratinszkij csizmatalpa  felveri korok porát,  õ a felhõ-párnahajra  nem varrt csipke-cicomát.  S még Lermontov rendelkezhet  vélünk - õ a kínba visz,  s légszomjától egyre szenved  Fet kövér plajbásza is.  S még istentõl óva-áldva  vasszögön mered buján  Homjakov remek szakálla  Jeruzsálem kapuján.                         Baka István fordítása         LEHÚZHATUNK MA NÉHÁNY MATRICÁT  Lehúzhatunk ma néhány matricát,  ujjunkat a Moszkva-folyóba mártva,  a Kreml-haramiáról. Mily csodásak  ezek a pisztáciás galambdúcok -  szórhatsz eléjük kölest vagy zabot!  S ki az a zöldfülû? A Nagy Iván -  a nyakigláb suttyó-harangtorony,  hány százada ott álldogál a mamlasz  mélán! Külföldre kéne küldeni,  hogy kitanuljon. Még mit nem!... Gyalázat.  Moszkva-folyónk négy-kémény-füstösen,  s szemünk elõtt a város szétterül -  fürdõzõ gyárak és Zamoszkvorecsje  zöld kertjei. Nem úgy vagyunk-e ezzel,  mint mikor a hangversenyzongorának  nagy paliszander fedelét kinyitjuk,  s behatolunk a zengés belsejébe?  Fehérgárdisták, láttátok-e õt?  Hallottátok-e Moszkva zongoráját?  Úgy tetszik nékem, hogy mint bármi más,  idõ, te is törvénytelen vagy. Mint a  gyermek felnõtt után a vízi ráncba,  lépek be én, úgy tetszik, a jövõbe,  s úgy tetszik, hogy nem látom meg soha.  Már nem masírozok az ifjusággal  a sávokra osztott stadionokba.  Motorbicikli tülkétõl riasztva  nem szökkenek ki hajnalban az ágyból,  a kacsalábú üvegpalotákba  még könnyû árnyékként se léphetek.  Már napról napra fogy a levegõm,  de mégse késlekedhetem tovább -  hiszen a száguldás élvezetére  a ló s az ember szíve született csak...  S a kamaszos, szikár fausti ördög  a vén csontjaiba bebújik ismét,  s feltüzeli, hogy sajkát kölcsönözzön,  vagy felkeresse a Veréb-hegyet,  avagy körbevillamosozza Moszkvát...  Ám az nem ér rá: dajkának szegõdött,  negyvenezer bölcsõ között rohangál  õ egymaga, motringgal a kezén.                           Baka István fordítása    IDEGEN SZAVAKAT NE CSÓCSÁLJ  Idegen szavakat ne csócsálj, inkább a többit is feledd -  hisz átharapni úgyse tudnád fogaiddal az üveget.  Haldokló testedet s okos szád, bár szólott halhatatlanul,  nem menti meg a végbúcsúnál, ha idegen nevet tanul.  Az idegen hablatyolásnak tisztet megadni, ó, be fáj -  törvényeket sértett a lázad, fizess meg érte, jó madár.  S mi vón, ha Tasso s Ariosto azúr-agyú szörny volna tán,  ki nedvedzõ emberszemekbõl pikkelyeket hord oldalán?  Javíthatatalan szó-bolondja, mondd, gõgödért mi kéne még?  Ecetbe mártott spongya oltja mártírkodó ajkad hevét.                                                          Baka István fordítása     MESTERE SOK BÛNÖS PILLANTÁSNAK  Mestere sok bûnös pillantásnak,  keskeny váll emelgetõje vagy, -  szelidülnek szilaj férfivágyak,  elnémulnak fuldokló szavak.  Halak bíbor uszonya cikázgat,  kopoltyú leng. A kezedbe vedd  õket - néha ókra tátnak szájat -,  morzsáld a vizükbe kenyered.  Arany-piros halak nem vagyunk, hát  testvéri szokásunk másmilyen:  meleg testünkben soványka bordák,  s haszontalan, nedves fényü szem.  Veszélyes út jele a szemöldök.  Janicsárjaként mért fontosabb  mindennél nekem ez a vöröslõ,  szárnyas, apró, félholdív-ajak.  Drága, kis török leány, ne szidj ma,  zsákba varratnám magam veled,  sötét szavaid magamba szíva,  innám érted a hamis vizet.  Máriám, te - pusztulók reménye.  Álom a halál elõlege.  Állok a kemény küszöbre lépve.  Menj innen. Menj. Még visszagyere...                            Baka István fordítása         EZ MEG MIFÉLE UTCA?  Ez meg miféle utca?  Mandelstam utcája.  Micsoda ördög pereputtya -  csálén hangzik ez, akárhogy  forgatja az ember szája.  Nem volt sok benne lineáris.  Csekély a liliom-morál is,  ezért is ez az utca,  illetve ez az árok -  viselheti nevét  ennek a Mandelstamnak.            Baka István fordítása          ELVÉVE TÕLEM...                            Elvéve tõlem a tengert s a szárnyalást,  hogy támaszul csak a föld kényszere maradt,  mit értetek? Ragyog a végsõ számadás:  nem vehettétek el beszélõ ajkamat.                                    Baka István fordítása      KÁMA Elhomályosul a szem, mikor a Káma  tölgyfa-térden álló városait látja.  Szakáll szakállhoz ér - pókháló-ruhásan  fut a sûrû fenyves, ifjodva az árban.  Nekifeszült a víz a száznégy lapátnak,  hurcolta le és fel Cserdinynek s Kazánynak.  Ott hajóztam én is, függöny az ablakon,  függöny az ablakon, tûzön a kobakom.  S vélem az asszonyom - öt éjet virrasztott,  öt éjet virrasztott - három õrt szállított.                                   Baka István fordítása          HALOTT SZEMPILLÁN...  Halott szempillán az Izsák befagyva,  és kéklenek az úri házak -  holt kintornás a medvebõrre rakva  s a tûzben idegen hasábok.  Vizslás vadász az árut már befogja -  lõdözve lécek dúlt rajára, -  száguld a föld - golyó, bebútorozva -,  s a tükrünk mindent tudna mára.  Köd és viszály a lépcsõházi listán -  lihegnek ott és énekelnek -  Schubert subáján megdermedt talizmán -   és mennek, mennek, egyre mennek...                                    Baka István fordítása