SEGÍTS, URAM... Segíts, Uram, túlélni ezt az éjt: az életet - rabnõdet féltve szánom, a pétervári lét, akár a síri álom.           Baka István fordítása              ÉN TENÉKED NYÍLTAN, VÉGLEG Én tenéked nyíltan, végleg mondhatom: rendbe’ semmi, cherry brandy, angyalom! Hol a hellénnek a szépség fénylene, tátog rám fekete mélység szégyene. Görögök viszik Helénát kék habon, engem a sós tajték vág épp nyakon. Ajkaimra az üresség csókja forr, mutogat nekem csipiszt még a nyomor. Így vagy úgy - megérsz-e sok télt -, nyolc neked - Méri-péri most a koktélt s bort vedeld! Én tenéked nyíltan, végleg mondhatom: rendbe’ semmi, cherry brandy, angyalom!           Baka István fordítása                              DICSÕSÉG-HARSOGÓ JÖVENDÕ                         SZÁZADOK Dicsõség-harsogó jövendõ századok s egy új, magasztos emberfaj miatt elvették tõlem az atyai dáridók víg serlegét s a méltóságomat. Ez a farkasölõ eb-éra letepert, de vérem szerint farkas nem vagyok, gyûrj inkább engem a szibériai sztyepp kabátujjába, mint egy sityakot, - hogy gyáva korcsokat s szennyet ne lássak én, s kerékbetört és véres csontokat, s mint csillagok a kék rókák felém éjente szûz fénnyel ragyogjanak. Vezess az éjbe, hol a Jenyiszej folyik, s eléri a fenyõ a csillagot, mert farkas nem vagyok se vér, se szív szerint, s csak egyenrangú gyilkolhat meg ott.                           Baka István fordítása       SZÚRNAK A PILLÁK Szúrnak a pillák. Forr kebelemben a könny. Érzem, jõ valami, s a vihar, ami jön. Egy fura lény valamit feledésre itélt. - Fulladozom, de remegve az életemért. Így kel a matróz, hogyha riasztja a jel, s félig aludva, zavartan körbefigyel, hajnali órán fogva dalába, amíg napfény kússza be tömlöce rút falait.                           Baka István fordítása                                A VÁLLRÓZSÁKRA ISZOM... A vállrózsákra iszom s amiért korholnak: a hercegi                                                                         prémre, asztmámra, a pétervári napon terjengõ sárga epére, benzinre a Champs Elysées-n, a fenyõmuzsikára                                                                       Savoye-ban, párizsi kép olajára, a Rolls-Royce mélyin a                                                                     rózsasziromra. Vizcaya vizére iszom meg az alpesi tejszines                                                                       köcsögökre, a gyarmatok kininére, a rõthajú angol asszonyi gõgre, Iszom, de mit is töltsek poharamba, a föld mely drága                                                                         borát, mi jobb: az asti-spumante vagy tán a château neuf du                                                                         Pape...                           Baka István fordítása    OTT, HOL A FÜRDÕ-TEXTILGYÁRAK                           ÁLLNAK                                                                                                                        Sz. A. K.-nak Ott, hol a fürdõ-textilgyárak állnak és széles-mély a kertek zöld karéja, a Moszkva mentén nagy a fény, a lárma, víz, kulturált szórakozás taréja. E tüdõbajos folyami lapockák, az unt-nem-unt, akár-a-halva halmok, e behajózó bélyegek s lapocskák, miken suhanva skubizzuk a partot. Az Oka sellõ-szemhéja kifordult, az oka itt a szellõ-susogásnak, szempillát bodorított Kljazma-húgunk, az ma a Jauzán feredõzõ kácsa. Moszkva-folyónk a csiriz-szag belepte, Schubert-zenét tölt fülünkbe a tölcsér, tûkön feszül a víztükör, s felette a lég simább a léggömb-békabõrnél.                           Baka István fordítása       Ó, HOGY VONZÓDTOK... Ó, hogy vonzódtok a csaláshoz, s be könnyen elfeleditek, hogy közelibbek a halálhoz felnõtteknél a kisdedek. Tálkáról szürcsöli a gyermek sérelmét, hogy nem alhatott, de én már kire fenekedjek, útjaimon magam vagyok. Vedlik a vad, halraj cikázik vízmélyi ájulaton át - jó volna többé meg se látni az emberlét ezer baját.                           Baka István fordítása                       MIKOR A MESSZI KOREÁBA Mikor a messzi Koreába gurult a muszka vertarany, megbújtam, cukrot dugva számba, a melegház árnyaiban. Krumplifejé, mely girbegurba, s a pajzsmirigy korszaka volt, vihar közelgett, s benne Bulba Tarasz vad árnya lovagolt. Önkény uralkodott s a kényszer, készült a trójai faló, és farakásra szállt az éter -, Nap- és tûzdeputáció. Mint hernyó, zsírosan bemászta a levegõ az udvarom, s Petropavlovszknak, Csuzimának hurráztunk a hasábokon. Mi Khlor királyfit látni vágtunk fölfelé, s - Istenem segíts! - kloroformért a hegyre hágtunk lovaglócsizmásan mi is. Túléltem azt a sihedert én, elõttem széles, messzi út - más álmok, más fészkek, de kergén csak rabló-pandurt játszhatunk.           Baka István fordítása