ÖRMÉNYORSZÁG         I. Hatszárnyú bika e vidéken a munka, komor csodalény, s a rózsafejek, teli vérrel, virulnak a tél elején.         II. Hafizé kezedben a rózsa, s dajkálva kölyök-vadakat, emelted a nyolcszögû, furcsa paraszt-bika templomokat. Hol okker uralja a tájat, rejt távoli sok hegyorom, itt meg csak a matrica ázott tájképe vagy asztalomon.         III. Magadnak színeket oroznál - mancsával ragadott ki hát a tolltartóból az oroszlán jó féltucatnyi ceruzát. Festékbolt-tûzvészek s halott, vad gölöncsér-síkok földje vagy, agyag s kövek közt tûrni tudtad a szakállas szerdárokat. Szigonytól, horgonyoktól messzi, ahol a föld aszott, kihalt, kivégzésektõl részegedni láthattad helytartóidat. És véremet nem hozva lázba, mint gyermekrajz, egyszerûek asszonyaid, jönnek kitárva nõoroszlán-szépségüket. Vészterhes nyelved nékem oly szép, s szeretem sírlapjaidat, hol a betûk kovácsfogók és vaskapcsok a komor szavak.          IV. Ó, jaj vak vagyok, és a fülem már hallani nem mer, nincs más színem: a mínium és a rekedt szavu okker. És csudamód ma a hajnali örmény tájra visz álmom, megnézném, hogyan élnek a csöpp cinegék Jerevánban, hogy görnyed meg a pék, a kenyérrel játszva bujócskát, és hogy rántja a tûzbõl elõ a lepénye korongját... Ó, Jereván, Jereván! A madár rajzolt, vagy a tájra gyermekmód szinezett az oroszlán lágy ceruzája? Ó, Jereván, Jereván! Pörkölt mogyoró ez a város. Nékem az utcasorok Babilon-csigarajza varázsos. Mint a mullah koránt, nyálaztam össze az éltem, fagylalván az idõm, nem eresztve ki forrva a vérem. Ó, Jereván, Jereván, soha többé másra se vágyva, nékem a fagycsípdeste gerezdjeidet se kináld ma!    V. Befedve nedves rózsa szádat, nyolcszögû lépesmézt emelve, álltál az idõk hajnalán, a világ sarkán, a könnyed nyelve. És elfordultál szégyenkezve, búval a keleti, szakállas városoktól, s most itt heversz, a nyoszolyádra hullva, s mintázzák rólad a halotti maszkot.     VI. Kendõbe bugyoláld kezed, s a koronás csipkebokorba, celluloid tövisei leges-legmélyibe, merészen, amíg bírod csak, merítsd be!                                     Olló nélkül lesz miénk a rózsa. De vigyázz, ne hulljon szerte nyomban - a rózsa muszlin-potyadéka - salamoni szirma - serbethez sem való vadóc, nem ád se olajat, se illatot.   VII. Kövek földje, harsányan kiáltó - Örményország, Örményország! Rekedt ormokat csatába hívó - Örményország, Örményország! Ázsia ezüsttrombitái felé szárnyát tárva-bontva - Örményország, Örményország! A nap perzsa aranyait bõkezûen adakozza - Örményország, Örményország!     VIII. Nem romok - ez körzõkijelölte, vad erdei irtás, õsi, mesés krisztushit horgonya tönkje a tölgynek, Oszlopfõn kõrollni - pogány üzlet kirabolva, gerletojásnyi a szõlõszem, bodorítva a kosszarv, sas, de bagolyszárnyú, még meg nem rontva Bizánctól.  IX. Fázik a hóban a rózsa:     a Szevánon három arsin hó...     A hegyi halász kitolta díszes, azúrszínü szánját,     kövér pisztrángok bajuszos pofái     rendõrjáratot tartanak     a meszes tófenéken. És Jerevánban és Ecsmiadzinban     az órjás hegy a levegõt kiitta,     valami furulyával tán vagy egy     nádsíppal kéne idomítani,         hogy szájában elolvadjon a hó. Havak, havak, havak a rizspapíron,     a hegy a számhoz úszik,     fázom és boldog vagyok...   X. Botladozik a paraszti lovacska, a bíbor grániton csattog patája, amíg felkapaszkodik a sikosra csiszolt állami kõ talapzatára. S mögötte sajtos batyukkal sietnek a kurdok, még lélegzetet se véve, megbékítették a Sátánt s az Istent, elosztva mindenük fele-felére...       XI. E koldus faluban mily fényüzés van, - hajsuhogás a víz zenéje itt! Csitt-csitt, ne bánts! A sorsot ki ne hívd! S a nedves ének labirintusában oly fülledt, éji cirpelés remeg, mintha a hableány földmélybe szállna, hogy ott az órást látogassa meg.          XII. Nem látlak téged soha többé, örményországi vaksi égbolt, s nem nézhetem már hunyorítva az Ararátod úti sátrát, s többé nem nyílnak ki elõttem gölöncsér-könyvtáradban a csodás föld üreges könyvei, amelyekbõl az elsõ emberek tanultak.        XIII. Kék ég s agyag-táj, agyag s kék egek. Mi kéne még neked? Húzd össze a szemed, mint türkízgyûrûje felett a vaksi sah, az agyag könyve és könyvvé lett föld felett, a drága agyag és a gennyes könyv felett, mely úgy gyötör, akár a zene és szavak.           Baka István fordítása