Ó, EZ A LÁZADÁSTÓL RÉSZEG
Ó, ez a lázadástól
részeg
lég a Kreml falai között!
Viszály-bölcsõben ring a „béke”,
topolyák láza gõzölög.
Székesegyházak: viaszorcák,
harangok sûrû erdeje,
akárha nyelvtépett haramját
kõhéjuk holtig rejtene.
S a lepecsételt templomokban,
hol éjsötét van és hideg,
mint amforák öblén, titokban
orosz bor mustja forr-pezseg.
Az Uszpenszkij, kigömbölyödve,
sok-sok csudás mennyei ív,
és a Blagovescsenszkij zöldje,
úgy teszik, turbékolva hív.
Az Arhangelszkijt s Voszkreszenszkijt
átfénylik, mint a tenyeret
a titkos égés lángjai s mind
a mécsesekbe bújt tüzek...
Baka István fordítása
MIKOR
RÁNK TETTE
AZ ERÕSZAK ÉS HARAG
Mikor ránk tette az erõszak és harag
igáját október pasája,
s szõrét borzolta a páncélkocsi
s a vad
géppuskások rosszarcú nyája,
-
- Feszítsd meg Kerenszkijt! - katona kiabált,
és tapsolt az alávaló had:
Pilátus a szívét nekünk engedte
át,
s szuronyra tûzve nem dobog majd!
S a patkó alakú, vöröslõ
palotán
villantja ez az árny a vádját;
mintha októberi napon ezt hallanám:
kössétek meg Péter kutyáját!
Polgári viharok s dühödt maszkok hada
közt, pontos indulatban égve,
mentél, szabad polgár, nem reszketve, oda,
hová Psyché szava vezérelt.
És míg másoknak a lelkesedõ
tömeg
aranyos koszorúit fonják -
téged megáldani poklokba is lemegy
könnyû léptekkel Oroszország.
Baka István fordítása
A KRISTÁLYLÓ VIZÛ-ÖRVÉNY
MILY MEREDEK!
A kristályló vizû-örvény
mily meredek!
Oltalmat adnak a sienai hegyormok,
s az õrült szirtek, e katedrálisi
tornyok,
lógnak a légbe, hol a gyapjú-csend
remeg.
Hágcsón, mit alkotott próféta
és király,
leszáll az orgona, a Szentlélek erõdje,
jámbor juhászkutyák vérszomja
kél üvöltve,
pásztorsubák között bírák
jogara áll.
Ímé, a béna föld, s beszívom
véle én
Krisztushívõk hideg, hegyormi levegõjét,
a Credo szigorát és Dávid pihenõjét,
darócot s kulcsokat a templomfal tövén.
Miféle vonalak adhatnák vissza a
szoprán kristályait az éter-sûrüségben,
s hogy keresztény hegyek ormairól az éjben
áldásként száll alá
a Palestrina dala.
Baka István fordítása
NÕVÉREK
- GYÖNGÉDSÉG S TEHER...
Nõvérek - gyöngédség
s teher -, egyformák vonásaitok,
szívják a méhek s darazsak a súlyos
terhü rózsát.
Meghal az ember, és kihûl a naptól
izzított homlok,
és elviszi a tegnapi Napot fekete hordágy.
Ó, lépesmézek terhe és szemek
a gyönge hálón,
könnyebb követ emelni, mint ismételni
neved!
Egyetlenegy gondom maradt csak ezen a világon:
arany gond, hogy hajítsam el, idõ, a terhedet.
Zavaros levegõt iszom, mint fölkavart, sötét
vizet,
ekék szántották az idõt,
s földbõl lettek a rózsák.
A vízörvényben súlyos-gyönge
rózsák terhe ellebeg,
s gyöngédség és teher belõlük
fonta koszorúját.
Baka István fordítása
ÁRNYÉK-KÖRTÁNCBA,
MELY A RÉT
FÜVÉN SUHAN
Árnyék-körtáncba, mely
a rét füvén suhan,
egy zengõ névvel keveredtem,
de foszlik minden, és csupán egy gyönge
hang
él ködlõ emlékezetemben.
Szeráfnak hittem én kezdetben a nevet,
a lenge testtõl viszolyogva,
alig telt pár nap el, és lettem véle
egy,
a kedves árnyba olvadozva.
S hullatják újra vad gyümölcsüket
a fák,
s rejtélyes lény cikáz elémbe,
és istent káromol, és átkozza
magát,
féltékenység-parázs az étke.
S a szerencse aranygyûrûje elgurul,
idegen akarat lakája.
És lenge tavaszod ûzöd te is vadul,
tenyérrel lég vizébe vájva.
És úgy rendeltetett, nem léphetünk
ki mi
soha-soha a bûvös körbõl,
s hevert, mint lánykebel rugalmas dombjai,
szoros pólyáiban a szûz föld.
Baka István fordítása
|