Ó, EZ A LÁZADÁSTÓL RÉSZEG Ó, ez a lázadástól részeg lég a Kreml falai között! Viszály-bölcsõben ring a „béke”, topolyák láza gõzölög. Székesegyházak: viaszorcák, harangok sûrû erdeje, akárha nyelvtépett haramját kõhéjuk holtig rejtene. S a lepecsételt templomokban, hol éjsötét van és hideg, mint amforák öblén, titokban orosz bor mustja forr-pezseg. Az Uszpenszkij, kigömbölyödve, sok-sok csudás mennyei ív, és a Blagovescsenszkij zöldje, úgy teszik, turbékolva hív. Az Arhangelszkijt s Voszkreszenszkijt        átfénylik, mint a tenyeret a titkos égés lángjai s mind a mécsesekbe bújt tüzek...                  Baka István fordítása                MIKOR RÁNK TETTE AZ ERÕSZAK ÉS HARAG Mikor ránk tette az erõszak és harag igáját október pasája, s szõrét borzolta a páncélkocsi s a vad géppuskások rosszarcú nyája, - - Feszítsd meg Kerenszkijt! - katona kiabált, és tapsolt az alávaló had: Pilátus a szívét nekünk engedte át, s szuronyra tûzve nem dobog majd! S a patkó alakú, vöröslõ palotán villantja ez az árny a vádját; mintha októberi napon ezt hallanám: kössétek meg Péter kutyáját! Polgári viharok s dühödt maszkok hada közt, pontos indulatban égve, mentél, szabad polgár, nem reszketve, oda, hová Psyché szava vezérelt. És míg másoknak a lelkesedõ tömeg aranyos koszorúit fonják - téged megáldani poklokba is lemegy könnyû léptekkel Oroszország.                  Baka István fordítása                      A KRISTÁLYLÓ VIZÛ-ÖRVÉNY                MILY MEREDEK! A kristályló vizû-örvény mily meredek! Oltalmat adnak a sienai hegyormok, s az õrült szirtek, e katedrálisi tornyok, lógnak a légbe, hol a gyapjú-csend remeg. Hágcsón, mit alkotott próféta és király, leszáll az orgona, a Szentlélek erõdje, jámbor juhászkutyák vérszomja kél üvöltve, pásztorsubák között bírák jogara áll. Ímé, a béna föld, s beszívom véle én Krisztushívõk hideg, hegyormi levegõjét, a Credo szigorát és Dávid pihenõjét, darócot s kulcsokat a templomfal tövén. Miféle vonalak adhatnák vissza a szoprán kristályait az éter-sûrüségben, s hogy keresztény hegyek ormairól az éjben áldásként száll alá a Palestrina dala.           Baka István fordítása                    NÕVÉREK - GYÖNGÉDSÉG S TEHER... Nõvérek - gyöngédség s teher -, egyformák vonásaitok, szívják a méhek s darazsak a súlyos terhü rózsát. Meghal az ember, és kihûl a naptól izzított homlok, és elviszi a tegnapi Napot fekete hordágy. Ó, lépesmézek terhe és szemek a gyönge hálón, könnyebb követ emelni, mint ismételni neved! Egyetlenegy gondom maradt csak ezen a világon: arany gond, hogy hajítsam el, idõ, a terhedet. Zavaros levegõt iszom, mint fölkavart, sötét vizet, ekék szántották az idõt, s földbõl lettek a rózsák. A vízörvényben súlyos-gyönge rózsák terhe ellebeg, s gyöngédség és teher belõlük fonta koszorúját.                           Baka István fordítása                              ÁRNYÉK-KÖRTÁNCBA, MELY A RÉT                          FÜVÉN SUHAN Árnyék-körtáncba, mely a rét füvén suhan, egy zengõ névvel keveredtem, de foszlik minden, és csupán egy gyönge hang él ködlõ emlékezetemben. Szeráfnak hittem én kezdetben a nevet, a lenge testtõl viszolyogva, alig telt pár nap el, és lettem véle egy, a kedves árnyba olvadozva. S hullatják újra vad gyümölcsüket a fák, s rejtélyes lény cikáz elémbe, és istent káromol, és átkozza magát, féltékenység-parázs az étke. S a szerencse aranygyûrûje elgurul, idegen akarat lakája. És lenge tavaszod ûzöd te is vadul, tenyérrel lég vizébe vájva. És úgy rendeltetett, nem léphetünk ki mi soha-soha a bûvös körbõl, s hevert, mint lánykebel rugalmas dombjai, szoros pólyáiban a szûz föld.           Baka István fordítása