NEM, NEM MIGRÉN EZ... - Nem, nem migrén ez, ám a mentolos rudacskát add                                                                     ide - se mûvészetnek fátyola, sem a derû terének száz                                                                     szine...  Teknõben kezdõdött a lét, raccsolva, nedves                                                                 suttogással, s a petróleumláng zsíros-lágy korma volt a folytatása.  Majd valahol egy nyaralóban, erdei sagrénkötésben, égig csapott váratlanul hatalmas orgona-tüzével.  - Nem, nem migrén ez, ám a mentolos rudacskát add                                                                         ide - se mûvészetnek fátyola, sem a derû terének száz                                                                      szine...  Majd színes üvegen keresztül, szûk szemmel, kínok                                                                        között láttam: buzogány-zord a menny s kopasz-vöröslõ folt a                                                                         föld...  Késõbb, nem is tudom - késõbb, akárha minden                                                             megszakadna, kátrányszag száll s a romlott halzsír bûze orromat                                                                    facsarja...  - Nem, nem migrén, hanem a meddõség terének                                                                        hidege, széttépett gézek szissze és karbolszagú gitárzene...                                     Baka István fordítása NEM BIRTOKOLHATOM   Nem birtokolhatom se én, se te - övék a ragok, jelek ereje: a nád az õ legüktõl énekelhet, s a hálás emberi ajakcsigák is e lélegzõ terhet, mely övék, szivják be egyre.  Nincsen nevük. Ha porcukba hatolsz, hercegségük örököse lehetsz te. S bejárva kanyarulataikat az embereknek, eleven sziveknek ábrázolhatod a kínjaikat apály-dagályban és fényét örömeiknek.                               Baka István fordítása   MINT EGY MEGKÉSETT AJÁNDÉK Mint egy megkésett ajándék, számomra a tél olyan, tetszik, hogy elõször játék szinte a szilaj roham. Szép, ha kezdetén ijesztget, hozva ránk a zord idõt: még a holló is remeghet kopár körei elõtt. De a kék domborzatának legnagyobb az ereje: álmatlan regéjü árnak halánték-jég félköre...               Baka István fordítása       HA LELKEM SZÁRAZ   Ha lelkem száraz, ám nedves a szem s torok, s nem furfangoskodik az elmém, dalra kélek. Bor van-e még? A bõrtömlõkben még csobog? Még ring-e Kolkhiszom forró árján a vérnek? De keblem elszorul, a nyelvem nem forog, már nem én dalolok - lélegzetem az ének - s hegy-hüvelyben a fej süketen tántorog.  Dicséri önmagát, ha önzetlen, dalod, Barátnak vigasz, ám ellenségnek szurok. Mohából sarjadó, félszemû ének a vadász egyszólamú éltének adománya, mit ló- s hegyhátakon dalolnak éjszaka, lélegzõ-szabadon s nyitottan, semmi másra nem gondolva, csupán hogy elérjen a nászra becsületes dühvel a võlegény s ara...                                    Baka István fordítása           HA KERÜLNÉK ELLENSÉG KEZÉBE Ha kerülnék ellenség kezébe, s vélem itt nem állna szóba senki; hogyha mindent elvennének tõlem - jogot ajtót nyitni, lélegezni s mondogatni, hogy a lét túlélõ, s hogy a nép fog bíraként itélni; ha ketrecbe dugnának, mint barmot, s ételemet a padlóra dobnák, - nem hallgatnék, nem tûrném a kínzást, nem is tûröm én, mindent megírok, s harangként lendítve csupasz testem, felverem az ellenséges éjt is, befogok a hangomba tíz ökröt, kezemmel az éjszakát ekézem, hullok majd testvérszem-óceánba, terhét hordva minden aratásnak, s minden eskünek, messzetörõnek, s mélyiben a silbak-éjszakának fellobban a béres-föld szempárja, s elvillannak lánggal égõ évek, Lenin elsüvít vad zivatarként, de a földön, mit enyészet nem bír, éltet, értelmet fog ölni Sztálin.                        Baka István fordítása   CHARLEY CHAPLIN... Charley Chaplin vászonról lelép, két cipõtalp,                     megnyúlt nyúlajak, tintaszinû                     két bagólesõ, s bennük ékes,                        ékverõ erõ. Charley Chaplin -                             megnyúlt nyúlajak, két cipõtalp -                     végzettalp alatt. Elhibázzuk ezt az életet -                                  idegenek közt idegenek. Arcunk ráncán                       ólmos félelem, fõt emelve                nem jár senki sem, pernye császkál,                         viksz tipeg-topog, és eközben                 Chaplin így motyog: Mért is a dicsõség, szeretet,                                        s hírem mért forog, - s útja végén kik várnak reá? Az                  idegenek. Charley Chaplin,                         nyomd a gázt legott, Chaley, ranchon                         gyúrd a szerepet, csücsülj narancson,                             nyisd a szelepet, hisz vak árnyék                         lett az asszonyod, - s a táv, a láva ellebeg. Mondd, mért fog                           tulipánt kezed, és mért oly                 kultúr a tömeg? Csak azért -                    mert Moszkva áll amott. Charley, Charley, -                              rizikót keress, ernyedezni nem jó óra ez. Óceán a kemény kalapod, s Moszkva oly közel, imádhatod                                           a durva úti murvát.                                      Baka István fordítása