A BORÚS LÉG LEPLEI LENGÉK A borús lég leplei lengék;  ölel-altat az erdei csend.  A magányos séta keresztjét  belenyugvóan viselem.  S felröppen a hon közönyéhez,  mint vadkacsa, újra a vád, -  mért sújt e borúval a végzet,  mért hurcolom én e magányt?  Lövés zaja. Vadkacsa szárnya  nehezül tavi hártya fölött.  S kettõzve a létüket, állnak  bódultan a parti fenyõk.  Visszfénylik a sápatag ég, és  a világ köde ontja a bút -  ó, hadd legyek ily ködös én is,  s add meg, ne szeresselek úgy.                             Baka István fordítása      EGY ÉJEN ÁT A TOLVAJBANDA  Egy éjen át a tolvajbanda  csattogtatta a dominót.  Majd, rántottától jól belakva,  barátok kortyolták a bort.   Kimérák szóváltása lángol  a tornyon - ki a torzalak?  S reggel egy szürke prédikátor  népet gyûjt sátrai alatt.   A piacot kutyák tarolják,  pénzváltó zárja zörren ott.  Az öröklétet megrabolják,  s az öröklét tenger-homok:   szekérrõl szóródik szünetlen -  a zsákhoz háncs elég se lesz,  s szállásával elégedetlen  hazudozik a szerzetes.                            Baka István fordítása     IDÉZZÜK RÓMÁT - PÁRJA NINCS SEHOL!  Idézzük Rómát - párja nincs sehol!  A kupolák diadalához méltók.  Hallgassuk meg az apostoli credót:  szivárvány függ fölötte s száll a por.   Királyt várnak az Aventinuson -  elõestéin õs ünnepnapoknak -  s a szigorúan-kanonikus holdak  se változtatnak a naptárokon.   Siralomvölgyre bíborhamut szór a  Fórum felett az óriási hold,  s az én fejem is lecsupaszított -  Ó, jéghideg katolikus tonzura!            Baka István fordítása     „FAGYLALT!” NAP. A LÉG PISKÓTA-PUHA  „Fagylalt!” Nap. A lég piskóta-puha  Áttetszik a víz jegesen a pohárban.  S csokoládé-földre a hajnali álom  tejes Alpokon át szárnyalva suhan.  Csörrentve kanálkám, nézem, ahogy  akácok alatt, a lugas hüvösében,  a cifra kehelybe kitölti az étkem  duci grácia-kéz, meghatva legott.   Itt látod a verkli kebelbelijét:  jégszekrényt, csuda-tarka fedéllel -  s mohó figyelemmel kisfiu nézdel  beléje, csodálva örök hidegét.  És tudja az isten: a nápolyi-e  avagy gyémánt-tejszínhab a vágya?  De gyorsan elolvad a kiskanalán a  csupa csillám, isteni jég üvege.            Baka István fordítása    HAMVAD HEVÉN A LÁNGNAK  Hamvad hevén a lángnak  kiszáradt életem,  nem a követ, ma már csak  a fát énekelem.   Oly durva, mégis könnyed,  és egyetlen darab,  halásznak evezõket  s a tölgynek törzset ad.   Cölöpöket beverve  zengjen pöröly-dalod  fa-édenrõl, amelyben  könnyû minden dolog.            Baka István fordítása    AZ ABBÉ Flaubert- s Zola-regények hõse,  ó, abbé, örök útitárs -  izzik a reverenda rõtje,  s a kalap széles-karimás;  a mezsgyeszélen, dél ködén át  látom felém haladni õt,  Róma hatalma maradékát  vonszolva rozstáblák között.   Illemnek õre s hallgatásnak,  vélünk kell inni-ennie,  s világi küllemén is áthat  világló, tonzúrás hite.  Alvás elõtt, a puha párnán  Cicerót olvas éjszaka:  latinul Istent így imádták  égi madárkák valaha.   Bókolok néki, s õ felette  szívélyesen visszaköszön,  szóváltás közben megjegyezve:  „Katolikusként hal meg ön!”...  „Meleg van!” - sóhajtotta végre,  egy percig elcsigázva állt,  s indult tovább a délebédre  a hûvös kastélyparkon át.                Baka István fordítása