POST AETATEM NOSTRAM                                        A. J. Szergejevnek       I   "A Birodalom a hülyék hona."  Leállítják a forgalmat a Császár  érkeztekor. Az ünneplõ tömeg  nyomja a sorfalat - hangoskodik;  de a palankin zárva. A rajongás  tárgya nem a profán kíváncsiságé.     A palota mögötti, most üres  kávéházban csak egy görög csavargó  s egy rokkant dominózik. A terítõn  az utcafények hulladéka, és  az üdvrivalgás hangjától lebegnek  a függönyök. Drachmákat számol a  vesztes görög; a nyertes hadirokkant  keménytojást rendel csipetnyi sóval.  Az ágyasházban azzal széditi  egy vén adóbérlõ a kis hetérát,  hogy látta az Uralkodót. A lány  nem hisz neki s kacag. Ilyenek itt  az elõjátékok a szerelemhez.                II / A PALOTA    Márványba vésett nimfa és szatír  bámulja mélán a fürdõmedencét,  melynek vizén most rózsaszirmok úsznak.  A Helytartó önkezûleg gyapálja  a helybeli királyt a süteményben  megégett tollú három szép galambért  (felröppentek a tésztából, mikor  felvágták, ámde rögtön visszahulltak).  Az ünnep s tán a karrier befuccsolt.  A király némán vonaglik az izmos,  hatalmas helytartói térd alatt  a nyirkos kõpadlón. A rózsaillat  ködsûrû. Néznek, oly közömbösen,  maguk elé a szolgák, mint a szobrok.  A sima kõ se tükröz vissza semmit.  Északi hold homályában, a konyha  kéménye mellett kuporogva nézi,  egy macskát fogva, a görög csavargó,  hogyan viszik ki, gyékénybe tekerve,  a rabszolgák a szakács tetemét,  s hogy ereszkednek lassan a folyóhoz.  Kavics csikordul.                           A tetõn a férfi  kezét a macska szájára tapasztja.                       III  A borbély, akit elhagyott fiúja,  tükrébe bámul szótlanul - bizonnyal  utána búsul, s közben elfeledte,  hogy már beszappanozta a klienset.  "Fiúcskám tán nem is jön vissza többé."  Kliense közben békésen szunyókál,  és minden álma színtiszta görög:  szakállas istenarcok, khitarások,  gümnazeioni birkózók veríték-  szaga izgatja.                     Most a mennyezetrõl  légy válik el, s egy tiszteletkört téve,  a szappanos, fehér pofára ül,  melynek gazdája alszik, s õ a habban,  mint Xenophón peltasztái az örmény  hegyek havában, lassan araszolgat,  sziklákon, szakadékokon keresztül  a csúcs felé, a száj barlangja mellõl  az orr hegyére hágva föl merészen.  Rettentõ, fekete szemét kinyitja  a görög, és a légy visítva elszáll.                     IV  Ünnep utáni száraz éjszaka.  A kapualjban lópofáju zászló  levegõt majszol. Holdfény önti el  a sikátorok labirintusát:  a szörnyeteg, feltehetõleg, alszik.  A palotától távolodva fogynak  a szobrok. Lassan elmarad a stukkó.  És ha az ajtó a balkonra nyílik,  bezárják éjszakára. Nyugalom  csak a falaktól várható emitt is.  Baljósan visszhangoznak lépteink  és védtelenül is; a levegõt  már halszag járja át: a házsorok  se folytatódnak végül.                                  Ám a holdfény  ösvénye fut tovább. Éjszín felukka,  fekete macska, rajta átoson  s szétolvad a sötétben, így jelezve,  hogy továbbmenni már nem érdemes.                       V  A hirdetõtáblákra kiragasztott  "Kiáltványában az uralkodókhoz"  a hírneves helybéli dalnok, forrva  a méltatlankodástól, vakmerõen  felszólít, hogy tüntessék el a Császárt  (egy sorral lejjebb) a rézgarasokról.  Gesztikulál a sokaság. Az ifjak,  galambõsz aggok, érett férfiak  s írástudó hetérák egyaránt  s egyhangúan bizonygatják, hogy eddig  "ilyen még nem fordult elõ" - de azt  nem pontosítják, hogy mi volna ez  az "ilyen":                bátorság vagy talpnyalás.  A költészet valószínûleg épp a  pontos határok nemlétébõl áll.  Elképesztõen kék a láthatár.  Hullámmoraj. A napsütötte sziklán  elnyúlva, mint a gyíkok márciusban,  egy csupasz férfi piacon lopott  mandulát majszol. Pár lépésre tõle  két összeláncolt rabszolga szeretne  fürödni, szemmel láthatólag, és  egymást nevetve egymás rongyait  cibálja le.                Elképesztõ a hõség;  a szikláról lecsusszan, szemgolyóit  kifordítva a görög: olyanok most,  mint drachmapár a Dioszkuroszokkal.                       VI  Csodálatos akusztika! Tizenhét  évig etette Lémnoszon a mester  a tetveket. De, úgy látszik, megérte!  S remek nap a mai. A sokaság a  stadion öntõformáját kitölti,  s lélegzetét is visszafojtva, némán  hallgatja most, a küzdõtérre lépõ  két bajvívó hogyan becsmérli egymást,  hogy tûzbe jõvén kardot rántsanak.  E viadalnak nem ölés a célja,  hanem a méltó, logikus halál.  A sport a dráma törvényére épül.  Csodás akusztika. A tribünön  csak férfiak. A nap bearanyozza  a kormánypáholy oroszlánjait.  A stadion egyetlen óriás fül.  "Dög vagy!" - 'Te vagy a dög." -                                          "Dög és szemét vagy!"  S ekkor a Helytartó, akinek arca  gennyedzõ tõgy, visítva felröhög.          VII / A TORONY  Borongós délelõtt.  A Vártorony felhõkben elveszõ  vastûben kicsúcsosodó tetõje  több célra szolgál: villámháritó,  világítótorony s az állami  zászlót is erre húzzák ünnepekkor.  A Torony minden emelete: börtön.  Kiszámították, hogy átlagosan -  a satrapák s a fáraók alatt,  s késõbb is: Krisztus, Mohamed után -  kivégezték vagy börtönökbe csukták  a népességnek úgy hat százalékát.  Száz éve épp ezért a mostani  császár nagyapja a törvénykezésben  reformokat hozott. Törölte a  halálbüntetés nemtelen szokását,  s egy különleges törvénnyel a hat  százalékot kettõre szoritotta,  de persze, eztán életfogytig ült,  kit érintett ez. Mindegy, bûnös-e  vagy ártatlan; a törvény éppen úgy  behajtatik, akárcsak az adó.  És akkor építették ezt a Tornyot.  Kápráztató a krómozott acél.  A negyvenedik emeleten egy  kanász, a világítóablakon  kidugva arcát, mosollyal köszönti  látogatóba érkezett kutyáját.                    VIII  A szökõkút, mely tenger habjait  hasító delfint ábrázol, kiszáradt.  Ez teljességgel érthetõ: a kõhal  víz nélkül is jól megvan, és a víz  szintén - hal nélkül, mit kõbõl faragtak.  A döntõbíróság ítélete  ilyen. Mert az is épp ennyire száraz.  A palota fehér oszlopsora  alatt, a márványlépcsõn ülve, tarka,  gyûrött köpenyben, napcserzette bõrû  vezérek várják a királyukat,  mint egzotikus csokor a terítõn -  a váza poshadó vizében ázva.  Jön a király. Vezérei felállnak,  megrázva jól a lándzsákat. Mosoly,  csók, ölelés. Ám a király zavart;  de íme, ez a barna bõr elõnye:  nem látszanak a véraláfutások.  A görög csavargó egy kisfiút  kérdezget. "Mit pofáznak?" - "Kik, ezek?"  "Aha." - "Megköszönik neki." - "Ugyan mit?"  A gyermek fénylõ szemmel néz reá:  "Hogy törvényt hozott a koldusok ellen."                                          IX / AZ ÁLLATKERT  A rács, mely elválasztja az oroszlánt  a látogatóktól, vasváltozatban  a dzsungelek zûrzavarát idézi.  Moha. Fémharmat súlyos cseppjei.  Lián, mely körülöleli a lótuszt.  A természetet olyan szeretettel  utánozzák itt, amire az ember  képes csak, akinek sosem közömbös,  hol téved el: az erdõ rejtekén vagy  a sivatagban.                   X / A CSÁSZÁR    Atlétaizmú légiós ezüstlõ  mellvértben strázsál az ajtó elõtt,  amely mögött szünetlen víz csobog,  míg õ az ablakból a nõkre bámul.  Egy álló óra eltelt már, mióta  ott ácsorog, lassacskán úgy tünik, hogy  nem más és más szépasszonyt lát alant,  csak ugyanaz az egy jön erre folyton.  Hatalmas, arany M betû diszíti  az ajtótáblát, ám ez, lényegében,  csak vázlat, hogyha összevetjük azzal  a másikkal, mely az erõlködéstõl  kivörösödve görnyed most a víz  fölé, hogy benne tükörképe minden  kis részét megvizsgálja gondosan.  Végül is, ez a víztükör se rosszabb  a szobrászoknál, kik telefaragták  e képmással az egész birodalmat.  Áttetszõ, lágyan suttogó az ár.  Fölötte fejtetõre állt Vezúv  merengve tétovázik még kitörni.  Ma szinte minden csikorogva jár.  A Birodalom olyan, mint a gálya,  mely szûk csatornán próbál áthajózni.  Az evezõk a partot verdesik, s a  fedélzetet felszaggatják a sziklák.  Nem, azt nem mondhatják, hogy megrekedtünk!  Van haladás, a haladás nem áll meg.  Mégiscsak úszunk. És nem ér utol  még senki sem. De, ó, jaj, mily kevéssé  hasonlít ez a régi gyorsaságra.  Sóhajtva gondolunk a múlt idõkre,  mikor simán ment minden.                                         Még simán.                     XI  A szürkületben mécs erõlködik.  A lámpabélrõl füst száll vékonyan  a mennyezet felé, melynek fehére  a rémisztõ sötétben bármilyen  parányi fénnyel kiegyezne már.  Ha kormol is.                      Az ablak-túli éjben  a gyomlálatlan kertre Ázsia  zápora zúdul. Ám az elme száraz.  Annyira száraz, hogy az ölelés  halvány, hideg tüzétõl is kigyullad,  elõbb lobban fel, mint a papiros  vagy mint a korhadt rõzse.  De nem látja a mennyezet e lángot.  Maga után se kormot, se hamut  nem hagyva, fölkel és kimegy a férfi  a nyirkos éjbe, kertkaput keresgél.  De bent a lappantyú ezüstösen  rikolt és visszarendeli.                                   Megázva  szót fogad, ismét a konyhába lép,  s övét kioldozgatva, megmaradt  drachmáit mind az asztallapra szórja.  Aztán kimegy.  Most hallgat a madár.                   XII  A disszidálni készülõ görög  kerített egy bõszájú zsákot, és a  piac környékén összefogdosott  tizenkét macskát (feketéket); ezzel  a karmolászó, nyávogó teherrel  ért éjjel az erdõs államhatárra.  Hold fénye áradt, ahogy júliusban  szokott csak áradni. Az õrkutyák  bús csaholása visszhangzott a szurdok  minden zugában: elcsitultak a  macskák, megdermedt szinte mind a zsákban.  S a görög így szólt halkan: "Jó utat!  Athéne, most ne hagyj el! Járj elõttem,  vezess!" - magában hozzátette még:  "Hat macska épp elég lesz erre a  határszakaszra. Minek pazarolni?"  A kutya nem szalad fel a fenyõre.  S a katonák - e népség babonás.  Ment minden, mint a karikacsapás. Hold,  macskák, kutyák, babona és fenyõk -  a mechanizmus mûködött. Felért  a hegygerincre. Ám e pillanatban,  midõn már egyik lába másik állam  földjén állt, rádöbbent, hogy mit mulasztott:  megfordult, s megpillantotta a tengert.  Ott hullámzott alant, a messzeségben.  Az állatoktól eltérõn az ember  elhagyni képes azt, amit szeret  (így tér el méginkább az állatoktól).  De, mint kutyát a nyálcsurgása, élõ  természetét elárulják a könnyek:  "Thalassza!..."                       Ám e szörnyeteg világban  soká nem ácsoroghatsz nyílt szinen,  a hegygerincen, holdfényben, hacsak nem  akarsz céltábla lenni. Vállra véve  terhét, vigyázva indult lefelé,  a kontinens mélyébe, és elõtte  feltûnt a horizont helyén a fenyves.                                                                                    1970     A SZERZÕ JEGYZETEI    A cím fordítása: Idõszámításunk után.  Dioszkuroszok: Kasztór és Polüdeukész (latinosan: Castor és Pollux), a görög   mitológiában a megbonthatatlan barátság jelképei. Az õ képmásukat helyezték  el a görög pénzérméken. A klasszikus kor görögjei istenkáromlásnak tartották   az uralkodók képmását az érméken; azok csak isteneket vagy jelképeiket   ábrázolták; valamint a mitológia alakjait.  Lémnosz: sziget az Égei-tengeren, számûzetés helyéül szolgált és szolgál.  Thalassza: tenger (görög).               EGY ZSARNOKRA     E kávéházba járt: itt görnyedett;  civilben még - kopott posztókabátban.  Késõbb a jámbor törzsvendégeket  lecsukta mind, a világkultúrával  így végzett, bosszút állt (nem rajtuk ám,  csak az Idõn), mert nem volt rangja, pénze,  unatkozott, s a huszonegyezésben  játékot veszített egymás után.  Nem élte túl a bosszú az Idõt.  Most zene harsog, tréfákon derülnek  az emberek nyüzsögve. Ám elõbb  körülsandítanak, mikor leülnek.  Körül matt mûanyag, nikkel vakít;  brómnátriumszagú a sütemény is.  Záróra tájt, színházból jõve, mégis  - inkognitóban bár - õt látjuk itt.  Felpattan mind, amikor õ belép.  Ki kötelességbõl, ki az örömtõl.  De õ egy csuklómozdulattal rögtön  leinti õket: ennyi épp elég.  Kávéját issza - jobb, mint hajdanán,  elterpeszkedve perecet ropogtat,  oly finomat, hogy dicsérnék talán  õk is, ha feltámadnának, a holtak.     1972. január                             LEVELEK RÓMAI BARÁTOMNAK                                Martialisból    Szél dühöng, hullám csap át a mólón, múlón.       Itt az õsz, piktorként festi át a tájat.  Nem meghatóbb e színcsere, Postumus, mondd,       mint midõn a kedves vált megunt ruhákat?     Örömet kínál a szûz szabott határig -       térdnél följebb nem hatolsz s könyék alá sem.  Hogyha nincs gyönyör, jobb gyönyörût találni:       nincs bár ölelés, de nincsen megcsalás sem.     Postumus, e könyveket küldöm tenéked.       Hát a fõvárosban hogy vetik meg ágyad?  Caesar s udvara? Csak intrikák az élet?       Nyilván most is intrikálnak és zabálnak.     Kertembe kiültem; serceg-ég a fáklya.       Nincs itt ismerõs, se asszony, sem személyzet.  Távol az erõsek és gyöngék világa -       csak rovarhad zümmög peplumán az éjnek.     Itt lelt nyughelyet egy ázsiai kalmár.       Bölcs volt, buzgó, mégis szinte észrevétlen.  Láz ragadta õt el. Üzlet után járt       erre; nem meghalni készült semmiképpen.     Légionárius arrébb - sírja durva -;       Õ, ki részt vett annyi véres küzdelemben,  vénen halt, bár sokszor megölhették volna.       Nem érvényes a szabály, Postumus, itt sem.     Lehet, hogy a tyúk nem is madár valóban,       de tyúkésszel élni mégse volna kedved.  Ha már itt születtem, e birodalomban,       jobb provinciában lakni, tenger mellett.     Távol Caesartól és a hóviharoktól,       nem kell nyalni gyáván, sürögni-forogni.  Azt mondod, hogy tolvajok mind a helytartók,       a tolvaj is jobb, mint Róma vérszopói.     Megvárom tevéled, míg a zápor zeng-dõl,       hetéra, de most maradjon el az üzlet:  pénzt kérni a téged eltakaró testtõl -       mintha zsindelyét kérnéd el a tetõnek.     Azt mondod, beázom? Hol a pocsolyám hát?       Hogy én tócsát hagyjak - képtelenség volna!  Majd ha megtalálod kurta élted társát,       tócsányit ereszt talán a takaródra.     Életünk felét mi ketten már leéltük.       Taverna elõtt így szólt egy vén rabszolga:  "Csak romokat látunk, hogyha körbenézünk."       Barbár nézet, mégis minden igazolja.     Hegyre hágtam. Szedtem színes-tarka csokrot.       Keresek egy vázát, vízzel töltve színig...  Mi van Líbiában, Postumus, vagy volt ott       egykoron? De csak nem harcolunk még mindig?     Postumus, emlékszel helytartóm húgára?       Vézna volt ugyan, de vastag volt a lába.  Te még háltál véle... Papnõ lett a drága.       Papnõ, Postumus, s csak istené az ágya.     Jöjj el hozzám; bort iszunk kenyér vagy szilva       mellé. Te az új pletykákat elmeséled.  Kertemben terítek, s mi az égre írva -      megnevezek néked minden csillagképet.     Fürgén, Postumus, barátod összeadni      szeret, ám adós maradt a kivonással.  A párnám alól kotord ki pénzem: annyi       épp csak - eltemetsz belõle bátran.     Hollószõrû kancádon loholj sietve       városfal tövén, hetéra-házba,  Annyit adj nekik, amennyiért szerettek,       abból éppen telni fog a siratásra.     Babér zöldje, mely már reszketni se restell.       Tágra tárult ajtó, porlepett kisablak.  Karszékem magánya és az árva fekhely.       Szövetek, beszíva hõjét déli napnak.     Zúg a Pontus, túl a pínea-sövényen.       Fokon túl vitorlás vergõdik viharban.  Plinius, a vénebb - száraz kerti széken.       Feketerigók csicsognak ciprus-hajban.     1972. március                        GYERTYASZENTELÕ                   Midõn a gyermeket elõször vitte  templomba, azok termettek elõtte,  akiknek ez a hely jelentett életet:       Anna prófétanõ és Simeon, a Szent.             S az agg átvette Mária kezébõl  a kisdedet; s a három ember végül  úgy fogta õt körül, mint hullámzó keret,       azon a reggelen, mely homályba veszett.               A templom rengeteg, alig dereng föl,  a földi s mennyei tekintetektõl  rejtette a sötét falak közé bezárt       Annát, az aggot és fiával Máriát.              És csak a kisded fejbúbjára pergett  egy fénysugár; de õ még mit se sejtett  arról, mi várja, csak szipogva álmosan       szendergett Simeon erõs karjaiban.             De rég tudtára adatott az aggnak,  hogy addig a napig nem lel nyugalmat,  míg szemével nem látja Istennek Fiát.       Beteljesült. S az agg így szólott: "Ma tehát,               egykor kimondott szavadat betartva,  elengedsz engem, Uram, az utamra,  hogy végre-valahára megláthattam én       e gyermeket: ki folytatásod és a fény                 forrása a bálványimádó népnek  s Izrael dicsõsége benne." - Ekkor végleg  elnémult Simeon. És rájuk szállt a csend.       Csak e szavak visszhangja, ott lebegve fent,            keringett egyre, aztán nemsokára  fejük fölé ereszkedett, akárha  fáradt madár, a templomi boltozatok       alatt felszállni sem, leszállni sem tudott.               S oly furcsa volt nekik. A csend se furcsább,  mint a beszéd. Zavartan hallgatott hát  Mária, csodálva a furcsa szavakat...       S így szólott Máriához fordulva az agg:            "E most karodban alvó egyeseknek  emelkedést, másnak bukást jelenthet,  szóváltás tárgya és viszályok ürügye.        S ugyanazon fegyverrel, Mária, mely e                  testet szaggatni fogja, a te lelked  is sebzetik majd. Ez a seb tekintet:  láttatja véled, hogy mi rejlik mélyiben       az emberek szívének, lát majd, mint a szem.              Bevégezte s elindult kifelé, a  nyomába Anna, a görnyedt próféta,  s Mária nézett, és mindkettõ hallgatott.       A tekintélye és a teste megfogyott              e két asszony elõtt az oszlop-árnyban.  Hajtotta szinte õt szemük sugára,  A templom-ûrön át szó nélkül ballagott,       amíg a napsütött kijárathoz jutott.              S járása öreges-határozott volt.  Csak amikor a háttérbõl felhangzott  az ismerõs hang, lett a lépte lassudabb,       de ott nem õt hívták már, hanem az Urat           dicsérte a prófétanõ dalával.  S már itt az ajtó. Homloka s ruhája  immár a szélben, s fülébe a makacson       zsivalygó élet tört be túl a falakon.           Meghalni ment. S nem az utcák zajába  lépett, az ajtót szélesen kitárva,  de süketnéma tájra várta a halál.       Csak ment, a biztos földtõl rég megfosztva már,             hallván, az idõ hangját veszítette.  S a kisded arcát, dicsfénnyel övezve  a fejebúbján, vitte-vitte Simeon       szentséges lelke a halálos utakon,            mint mécsest, ama árnyaknak honába,  ahol idáig másoknak a lámpa  világa szûkös ösvényen homályba fúlt.       A mécses égett, s szélesebbre nyílt az út.               1972. március