Mióta taposok, cipõsarkam
mutatja.
S le sem söpörtem halánték-pókhálómat.
Azért oly kellemes a kakas
hangja,
mert ma se más, mint tegnap.
De sötét gondolatod
értelemmel nem rögzítheted,
mint homlokodba hulló fürtödet.
És már nem álmodod,
hogy legyen kevesebb,
ritkábban támadjon,
s ne szórjon szemetet
idõdre. Nyomorúságos
lakónegyed
szúrja szemed, hogy majd,
sorát követvén,
az itt lakót arcáról
megjegyezd,
s ne fordítva, ahogy szeretné.
És a szobában sámánként
forogva, mint
gombolyagot, úgy tekerem
magam
köré a semmit, hogy
a lelkem tudjon valamit
abból, mit Isten tud csak
biztosan.
1975
Nyáron a városok
üresek. Szombatok s nyaralások
viszik el az embereket. Esténként
vágyódsz is utánuk.
Idegen hadak, most bármelyiket
elfoglalnátok.
És csak ha egyik barátnõdet
feltárcsázod végre,
ki még mindig nem utazott
le délre,
figyelsz fel idegen halandzsára
és nevetésre,
s némán teszed le
kagylód: városod rég meghódítva már;
más lett a rend; a rendõrlámpán
sokkal gyakoribb az "Állj!"
S ha megveszed a reggeli lapot,
a szemed rátalál
a színházi hasábra,
petit-tel szedték a programot.
Ibsen nehézkes, A. P. Csehovból
meg épp elég jutott.
Hogy rossz étvágyad
helyrehozd, inkább sétálj nagyot!
A Nap örökkön a
tévé-torony mögé nyugszik le. Ott
van Nyugat, hol a hölgy segítõ
kézre mindig számitott,
revolverekbõl lõdözgetnek,
rád förmedve: "nem adok",
ha pénzt kérnél
pofátlanul. Ott dalol a "dibáb-duba",
fekete ujjak közt remeg ezüstösen
a trombita.
A bár itt ablak, amit kivágtak
- oda.
A palackok sora emlékeztet
New Yorkra.
Minket egyedül ez hozhat csak
izgalomba.
Az egyetlen, mit Kelet magából
kihoz ma,
a gondolatok ékírása:
bár zsákutca mindegyik,
s a bankjegyeken Mohamed vagy tán
a hegy virít,
és ahogy a füledbe
súgják forró hangon: "Do you speak?"
S amikor késõbb vargabetûket
írsz le, a katlant fogadod,
új Cannákat, hol,
árasztva a belsõség-szagot,
a fürdõszobában,
amikor hajnali négy óra pont,
az ovális tükörbõl,
a csésze felett, ahová húgy zubog,
szemét mereszti rád,
szorítva kardmarkolatot.
a Hódító pofája,
aki "csa-csa-csát" dadog.
1975
|