•
BNO-10
A
World Health Organisation diagnosztikus rendszeréből |
F84 |
Pervasiv fejlődési zavarok A zavaroknak egy olyan alcsoportja, melyben a reciprok szociális interakciók, és a kommunikációs sémák minőségi abnormalitása észlelhető. Ezek a minőségi abnormalitások az egyén funkcióit minden helyzetben meghatáro zzák.Kiegészítő kódokat lehet használni, ha szükséges, a társuló mentális vagy más egészségügyi problémára. |
F84.0 |
Gyermekkori autismus Ennek a pervasiv fejlődési zavarnak a diagnózisához a következőknek kell teljesülnie, (a), abnormális vagy károsodott fejlődés 3 éves kor előtti kezdettel,(b), a psychopathologia 3 területén jellegzetes abnormális funkciók: reciprok szociális interakciók, kommunikáció, korlátozott, ismétlődő stererotyp viselkedés. A meghatározott diagnosztikus kritériumokon túl, számos n em specifikus probléma észlelhető, mint fóbiák, alvás és táplálékozási zavarok, dührohamok, (önmaga felé irányuló) agressio.Autisticus zavar: Infantilis: · autismus · psychosis Kanner-syndroma Kivéve: autisticus psychopathia (F84.5) |
F84.1 |
Atípusos autismus Ezt a pervasiv viselkedészavart megkülönbözteti az autismustól egyrészt kezdetének az időpontja, másrészt, hogy nem teljesül mind a 3 csoportja a diagnosztikus kritériumoknak. Ezt a tételt csak akkor lehet használni, ha az abnormális és károsodott fejlődés 3 éves kor után kezdődik, és az autismus diagnózisához szükséges a psychopathologiai abnormalitások mindhárom különböző területen nem észlelhető (reciprok szociális interakciók, kommunikáció, és korlátozott, ismétlődő stereotyp viselkedés) annak ellen ére, hogy a másik egy vagy két területen jellegzetes rendellenességek figyelhetők meg. Súlyosan retardált egyéneken és a receptív nyelv meghatározott, súlyos fejlődési zavara esetén nagyon gyakori az atípusos autismus.Gyermekkori atípusos psychosis Mentális retardatio autisticus tünetekkel A mentális retardatio meghatározásához kiegészítő kódokat kell használni (F70-F79) |
F84.2 |
Rett-syndroma Csak lányokon alakul ki, normál fejlődést követően a 7. hónap és a 24. hónap között indulva, a beszéd, motoros készségek, a kézhasználat részleges vagy teljes elvesztése, amit a fej növekedésének a lassulása kísér. Jellemzi még a célirányos kézmozgások elvesztése, kézszorítási stereotypia és hyperventillatio. A szociális és játékfejlődés érintett, de a közösségi ér deklődés megtartott. 4 éves kor körül törzsataxia és apraxia kezd kialakulni, és ezt követően gyakran choreoatetoid mozgászavar. Súlyos mentális retardatio majdnem mindig elkerülhetetlen szövődmény. |
F84.3 |
Egyéb gyermekkori desintegratív zavar Teljesen no rmális fejlődési periódust követően alakul ki ez a pervasiv fejlődési zavar, melynek során pár hónap alatt különböző fejlődési területeken számos, addig elsajátított készség elveszik. Megszakad a környezete iránti általános érdeklődés. Ismétlődő stereotyp motoros mannerismus és a szociális interakcióknak autismushoz hasonló abnormalitásai alakulnak ki. Egyes esetekben encephalopathia állhat a háttérben, de a diagnózist a viselkedészavar alapján állítjuk fel.Denmentia infantilitis Desintegratív psychosis Heller syndroma Symbioticus psychosis Kiegészítő kódokat kell használni a társuló neurológiai problémák meghatározásához. Kivéve: Rett-syndroma (F84.2) |
F84.4 |
Mentális retardatioval és stereotyp mozgászavarral társuló túlzott aktivitás Nem teljesen meghatározott bizonytalan nosologiai tétel. Súlyos mentális retardationban szenvedő gyermekek (IQ 50 alatt), akik hyperactivak, nagy problémjuk van a figyelemmel és stereotyp viselkedéssel. A stimuláns gyógyszerek nem hatásosak náluk, ellentétben a normál IQ-val rendelkezőkkel, és ha stimulánsokat kapnak, jelentős dysphoriával, időnként psychomotoros retardatioval reagálnak. A serdülőknél a túlzott aktivitást a semmittevés válthatja fel, ami nem szokványos a hyperkineticus gyermekeknél, akiknek normális intelligenciájuk van. Gyakran társul globális vagy specifikus fejlődési késéssel (zavarral). Nem ismert, hogy a viselkedési sémát milyen mértékig az alacsony intellektus vagy agyi károsodás okozza. |
F84.5 |
Asperger-syndroma Bizonytalan nosologiai tétel, megtalálható az autismusra jellemző reciprok szociális interakciók minőségi abnormalitása, amihez az érdeklődés és az aktivitások korlátozott, ismétlődő, stereotyp repertoárja társul. Az autismustól alapvetően megkülönbözteti, hogy hiányzik a nyelvi vagy kognitív fejlődés késése vagy retardatioja. Gyak ran társul kifejezett ügyetlenséggel. Határozott tendencia észlelhető, hogy az abnormalitások egészen a serdülőkorig vagy a felnőttkorig fennálljanak. Kora felnőtt korban pszichotikus epizód társulhat hozzá.Autisticus psychopathia Gyermekkori schizoid zavar |
F84.8 |
Egyéb pervasiv fejlődési zavar |
F84.9 |
Nem meghatározott pervasiv fejlődési zavar |
Az
Amerikai Psichiátriai Társaság diagnosztikus rendszeréből |
299.00 Autisztikus zavar
A) Legalább hat jellemzőnek kell jelen lennie az (1), (2) és (3) pontokból, mégpedig legalább kettőnek az (l)-ből és legalább egy-egynek a (2)-ből és a (3)-ból.
(1) minőségi károsodás a szociális interakcióban, ami az alábbiakb
(a) a sokrétű nem-verbális viselkedéselemek, mint a szemkontaktus, arckifejezés, testtartás és gesztusok használatának jelentős károsodása a szociális interakciók szabályozásában
(b) a fejlődési szintnek megfelelő kortárs-kapcsolatok kialakításának kudarca
(c) a spontán törekvés hiánya az öröm, érdeklődés, sikerélmény másokkal való megosztására (pl. érdeklődésének tárgyát nem mutatja meg, nem viszi oda másoknak, illetve nem mutat rá arra)
(d) a szociális vagy érzelmi kölcsönösség hiánya
(2) minőségi károsodás a kommunikációban, ami az alábbiakból legalább egy tünet megjelenésében nyilvánul meg:
(a) a beszélt nyelv kialakulásának késlekedése vagy teljes hiánya (melyet nem kísér a kommunikáció más módjait, pl. gesztust, mimikát felhasználó kompenzációs törekvés)
(b) adekvát beszéd birtokában lévő egyénnél jelentős károsodás a másokkal való beszélgetés kezdeményezésének vagy fenntartásának képességében
(c) sztereotip, repetitív nyelvhasználat vagy idioszinkratikus nyelvezet
(d) a fejlődési szintnek megfelelő változatos, spontán mintha-játék vagy szociális imitatív játék hiánya
(3) korlátozott, repetitív és sztereotip jellegű viselkedés, érdeklődés és tevékenység, melyek az alábbiakból legalább egy tünet megjelenésében nyilvánulnak meg:
(a) intenzitásában vagy tárgyában abnormális, egy vagy több, sztereotip, korlátozott érdeklődési kör, amely az egyént kizáró jelleggel foglalkoztatja
(b) nyilvánvalóan rugalmatlan ragaszkodás bizonyos nem-funkcionális rutinokhoz vagy rituálékhoz
(c) sztereotip és repetitív motoros manírok (pl. a kéz, az ujjak repkedő vagy csavaró mozgása, vagy komplex egésztest-mozgások)
(d) tartós belefeledkezés tárgyak részleteibe
B. Hároméves kor előtt megnyilvánuló késés vagy abnormális működ
és az alábbiak közül legalább egy területen: (1) szociális interakció (2) a szociális kommunikációban használt beszéd, vagy (3) szimbolikus vagy fantázia-játék.C. A zavar nem magyarázható jobban Rett-féle Zavarral vagy Gyermekkori Dezintegratív Zavarral.
299-80 Rett-féle zavar
A. Valamennyi az alábbiakból:
(1) egyértelműen normális pre- és perinatális fejlődés
(2) egyértelműen normális pszichomotoros fejlődés az első 5 élethónapban
(3) normális fejkörfogat születéskor
B. Valamennyi alábbi tünet jelentkezése a normális fejlődés időszaka után:
(1) a fejnövekedés tempójának lecsökkenése az 5. és a 48. élethónap között
(2) az 5-30 élethónapok között a kéz korábban kialakult célirányos mozgás-funkcióinak elvesztése, amit sztereotip kézmozgások (pl. kéztördelő,
kézmosó mozdulatok) kialakulása követ(3) a szociális kötődés elvesztése a folyamat korai szakaszában (bár szociális interakció a későbbiekben gyakran kialakul)
(4) gyengén koordinált járás vagy törzsmozgások megjelenése
(5) súlyosan károsodott expresszív és receptív beszédfejlődés, súlyos pszichomotoros retardációvaI
299.10 Gyermekkori dezintegratív zavar
A. Egyértelműen normális fejlődés legalább az első 2 életévben, amely egyaránt megnyilvánul a kornak megfelelő szóbeli és nem-verbális kommunikáció,
szociális kapcsolatok, játék és adaptív viselkedés jelenlétében.B. A korábban elsajátított készségek klinikailag jelentős elvesztése (a 10. életév előtt), az alábbiakból legalább két területen:
(1) expresszív vagy receptív nyelv
(2) szociális készségek vagy adaptív viselkedés
(3) hólyag- vagy végbélkontroll
(4) játék
(5) motoros készségek
C. Működészavarok az alábbiakból legalább két területen:
(1) minőségi károsodás a szociális interakciókban (pl. a nem-verbális viselkedés károsodása, a kortárskapcsolatok
(2) minőségi károsodás a kommunikációban (pl. a beszélt nyelv hiánya vagy késlekedése, a beszélgetés kezdeményezésére vagy fenntartására való képtelenség, a nyelv sztereotip-repetitív h
asználata, a változatos mintha-játék hiánya)(3) korlátozott, repetitív és sztereotip jellegű viselkedés, érdeklődés és tevékenységek, ide értve a motoros sztereotípiákat és manírokat
D. A zavar nem magyarázható jobban a Pervazív Fejlődési Zavarok valamely
másik, meghatározott alcsoportjával, vagy Skizofréniával.
299.80 Asperger-féle zavar
A. Minőségi károsodás a szociális interakcióban, ami az alábbiakból legalább két tünet megjelenésében nyilvánul meg:
(1) a számos nem-verbális viselkedés-elem, mint pl. szemkontaktus, arckifejezés, testtartás, gesztusok szociális interakciók szabályozására való használatának egyértelmű károsodása
(2) a fejlődési szintnek megfelelő kortárs-kapcsolatok kialakításának kudarca
(3) a spontán törekvés hiánya az öröm, érdeklődés, sikerélmény másokkal való megosztására (pl. érdeklődésének tárgyát nem mutatja meg, nem viszi oda másoknak, illetve nem mutat rá arra)
(4) a szociális vagy érzelmi kölcsönösség hiánya
B. Korlátozott, repetitív és sztereotip jellegű viselkedés, érdeklődés és tevékenységek, melyek az alábbiakból legalább egy tünet megjelenésében nyilvánulnak meg:
(1) intenzitásában vagy tárgyában abnormális, egy vagy több sztereotip, korlátozott érdeklődési kör, amely az egyént kizáró jelleggel foglalkoztatja
(2) nyilvánvalóan rugalmatlan ragaszkodás bizonyos nem-funkcionális rutinokhoz vagy rituálékhoz
(3) sztereotip és repetitív motoros manírok (pl. a kéz vagy az ujjak repkedő, csavaró mozgása vagy komplex testmozgások)
(4) tartós belefeledkezés tárgyak részleteibe
C. A zavar klinikailag jelentős károsodást okoz a szociális, munka vagy egyéb fontos funkciók terén.
D. Nincs klinikailag jelentős általános elmaradás a beszédben (pl. kétéves korra egyszerű szavak használata, hároméves korra kommunikatív kifejezések használata).
E. Nincs klinikailag jelentős késés a kognitív fejlődésben vagy a kornak megfelelő önkiszolgálási készségek, a szociális interakción kívüli adaptív viselkedés, illetve a környezet iránti érdeklődés gyermekkori fejlődésében.
F. A Pervazív Fejlődési Za
varok valamely másik, meghatározott alcsoportja, vagy a Skizofrénia kritériumainak nem felel meg.
299.80 Pervazív fejlődési zavar MNO
(ideértve az atípusos autizmust)
Ezt a kategóriát akkor kell használni, amikor a kétoldalú szociális interakciók, vagy a verbális és nem-verbális kommunikációs készségek fejlődésében súlyos és pervazív károsodás áll fenn, vagy amikor sztereotíp viselkedés, érdeklődés és tevékenységek vannak jelen, de a kritériumok nem felelnek meg sem a Pervazív Fejlődési Zavar valamely meghatározott alcsoportjának, sem skizofréniának, skizotip vagy elkerülő személyiségzavarnak.
Pl. ez a kategória foglalja magába az "atípusos autizmus" klinikai formáit, amelyek nem felelnek meg az autisztikus zavar kritériumainak a késői jelentkezés, az atípusos tünettan, vagy enyhe "küszöb alatti" tünetek, illetve ezek együttes jelenléte miatt.
Autizmussal élő fiatalok célzott, intenzív, rövidtávú terápiája
Az Autizmus Alapítvány
Serdülő Háza szociális jellegű intézmény. A napi rendszerességgel ide járó
fiatalok életkora már meghaladta a tankötelezettségi kort. A már megszerzett
készségeiket igyekszünk szinten tartani, illetve újabbakat kialakítani. Arra
törekszünk, hogy a fiatalok minden területen elérjék a legmagasabb önállósági
szintjüket. Önellátási tevékenységeket, háztartási és kézműves munkákat
végzünk, papír újrahasznosításával foglalkozunk. Speciális,
szociális-kommunikációs fejlesztő foglalkozásokon is részt vesznek a fiatalok.
E mellett a tevékenység mellett 10 hetes, célzott, intenzív, rövidtávú tréninget
is tartunk az Autizmus Kutatócsoport Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Ambulanciáról
hozzánk irányított fiatalok számára. A tréninget egy jó képességű, autizmussal
élő fiatal esetén keresztül szeretném bemutatni.
Családja 2001. januárjában kérte a 17 éves fiatal lány vizsgálatát. A mama
elmondása szerint lányával a problémák az előző nyáron kezdődtek, miután
befejezte az általános iskolai tanulmányait. Az addig csendes fiatal agresszívvé
vált, fizikailag bántalmazta a család minden tagját. Napjait egy fotelben töltötte,
nem evett, nem ment WC-re, folyamatosan sírt. A tanév kezdetével a család élete még
nehezebbé vált. A napjuk általában hajnali 4 órakor kezdődött, a fiatal ugyanis
ilyenkor kezdte ébreszteni a családtagokat. Miután mindenkit felébresztett,
körülbelül 1.5 órát ült a fotelben, és hangosan kiabált, amíg sorban el nem
kezdtek készülődni. Kezeit folyamatosa tördelte. A mama meglátása szerint attól
félt, hogy elkésnek testvérei az iskolából. A lefekvés ideje volt otthon a másik
kiemelten problémás időszak. A fiatal lány 9 órakor ment be a szobájába, ahol addig
“sírt”, amíg a többiek egy pisszenést is hallattak. TV, rádió nem szólhatott.
A szülők ragaszkodtak hozzá, hogy a fiatal ne hagyja abba a tanulást. Egy szakiskolai
tanár heti 1x3 órában elvállalta tantárgyi fejlesztését, amely az iskolában
történt. A mamának az órák alatt ott kellett ülnie, mert a fiatal azonnal sírni
kezdett, ha el akart menni.
Az ambulancia vizsgálatai alapján megállapítást nyert, hogy minőségileg zavart
fejlődés és viselkedés tapasztalható a kommunikáció, a szociális viselkedés,
valamint a rugalmas viselkedésszervezés területén, melyet járulékos szorongásos
állapot kísér. Problémás viselkedésének csökkentését nagymértékben
elősegítené a vizuálisan megerősített, térben és időben megfelelően strukturált
környezet. Ezért javasolták a család számára a 10 hetes, ambuláns
krízisintervenciós programot.
10 hetes tréningünk fő céljaként a fiatal érzelmi biztonságának megteremtésén
keresztül a viselkedési problémák megelőzését fogalmaztuk meg, melynek
következtében a krízishelyzetben lévő család életminősége is javulhatott.
A tréning kezdetén a fiatal napi egy órát töltött az intézményünkben, melyet
fokozatosan három órányi időtartamig növeltük. A tréninget kezdetben két
pedagógus vezette, egyikük jelezte a fiatal számára a tennivalókat, a másikuk
súgással, prompttal segítette azok végrehajtásában. Egy hét elteltével a segítő
pedagógusra már nem is volt szükség.
A tréning lényege, hogy kialakítottunk a fiatal számára egy vizuálisan támogatott,
érthető és bejósolható környezetet. Első lépésként készítettünk számra egy
képes-szóképes napirendet. Minden napirendi kártya egy konkrét tevékenységet
jelentett, amely tevékenység egy konkrét helyiségben, illetve egy helyiség
meghatározott helyén zajlott. A kártyák egy falra erősített tépőzáron voltak,
így azonnal láthatóvá vált, hogy milyen tevékenységek várnak a fiatalra. Az adott
helyszíneken ún. hívóképeket helyeztünk el, melyek segítették a fiatalt a
tájékozódásban, a helyszínek megtalálásában. Első alkalommal csak 3
tevékenységet vezettünk be: strukturált munka, kézimunka, szabadidő. Az elvégzendő
feladatok igen alacsony szintűek voltak, hogy ezek megoldásával ne terheljük a
fiatalt. Ezt a rendszert szinte azonnal megértette. A 3. napon már tanulással
bővítettük a tevékenységeket. Fontos szempont volt még, hogy jelezzük a fiatal
számára, hogy mikor lesz vége egy adott tevékenységnek. Asztalára készítettük az
elvégzendő feladatokat, ezzel egyértelműen jeleztük számára, hogy az adott
helyszínen mennyi ideig kell maradnia. A szabadidőnél homokórát használtunk, addig
nézegette pl. az újságot, amíg a homok le nem pergett. Mivel ismerte az órát,
néhány nappal később megadtuk az időpontot, ameddig a szabadideje tartott.
A napirend utolsó kártyája mindig az utazást jelentette. Az első héten kártyára
rátűztük a mama fényképét, hogy teljesen biztos lehessen benne, hogy jönni fog
érte.
A második héten már nyolc kártyája volt, a napirendjét teljesen biztosan használta,
egyáltalán nem volt szüksége arra, hogy pedagógus közvetlenül segítse. Az adott
tevékenységek esetében világosan jeleztük a számára, hogy mit várunk el tőle
(önmagukért beszélő feladatok, röviden, tömören megfogalmazott írásos kérések).
Ezen a héten készítettünk egy videofelvételt az egyik nap teljes időtartamáról. A
mama elképedt, amikor látta, hogy az örökké kiabáló, síró gyermeke csendesen és
tevékenyen tölt el másfél órát. Ezen a ponton kezdtük el a mamát is intenzíven
felkészíteni, hiszen most értette meg a terápia lényegét.
Egy hónap elteltével úgy láttuk, megváltoztathatjuk a fiatal napirendjének
formáját, a mindennapi környezet számára elfogadhatóbbá tehetjük. Írott napirendi
kártyáit névjegykártya tartóba helyeztük. Azt, hogy éppen hol tart a
tevékenységek sorában, egy ruhaszárító csipesszel jelezte, amelyet később
felváltott egy diszkrétebb, színes gémkapocs. Az átállás erre a napirendre teljesen
zökkenőmentes volt. Mivel nem látta egyszerre a teljes nálunk töltött időszakot,
mint az előző napirend esetében, érkezéskor mindig végiglapozta.
Ez a vizuálisan támogatott környezet segítette a fiatalt abban, hogy önállóbb,
kompetensebb emberként tapasztalhassa meg önmagát. Az intézményünkben viselkedési
problémát csak érkezésükkor mutatott, ilyenkor szívszaggatóan sírt, hangosan
kérlelte a mamáját, hogy menjenek haza. Ezek a problémák két hét múlva teljesen
megszűntek.
A második hónap közepétől napirendjében azt is jeleztük, hogy mi lesz a következő
tevékenység, miután intézményünket elhagyja. Így nem kellett azonnal hazamenniük,
elintézhettek mamájával együtt bármit.
A mama megértette és elfogadta a vizuális támogatás lényegét. Otthon reggelre
táblázatot készített, amelyben jelezte, hogy kinek, mikor kell felkelnie, reggeliznie,
indulnia, és megkérte a fiatalt, hogy a jelzett időben keltse fel az adott
családtagot. Az esti időszakra is készült egy táblázat, amelyben azt jelezte, ki,
mit fog este csinálni, meddig tart az adott tevékenység, és hány órakor fog
lefeküdni aludni az adott családtag. Ez sem túl kényelmes egy család számára,
viszont ez volt az ára annak, hogy életminőségük lényegesen javuljon.
Tapasztalataink szerint az ilyen intenzív, rövidtávú terápia igen hatékony
segítséget nyújthat autizmussal élő fiatalok családja számára, ezért minél több
ilyen tréninget szeretnénk tartani.
Elhangzott: Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és
Ifjúságpszichiátriai Társaság XXVI. Tudományos Ülésén (2002. Szeged)
Előadó: Vígh Katalin, gyógypedagógus
Vissza az elejére
Az Autizmus Alapítványnál 1993 óta folynak rendszeresen olyan, elsősorban kísérletes eljárásokra épülő tudományos kutatások, amelyek a kognitív tudomány módszereit és fogalmait alkalmazzák. Alapvető célunk, hogy tovább finomítsuk az autizmusról és az autisztikus spektrum zavarokról az elmúlt mintegy két évtized nemzetközi kutatásai révén kialakult képet. Noha ma összehasonlíthatatlanul mélyebben értjük az autizmust, az autizmusra jellemző sajátos pszichológiai mechanizmusokat, mint akár az 1980-as évek elején, és valódi magyarázatokkal tudunk szolgálni a legfontosabb jellegzetességek kapcsán, rengeteg kérdés nyitott még.
Mint általában a kognitív autizmus kutatást, az Autizmus Alapítványnál folyó kutatásokat is részben az motiválja, hogy az autizmus jobb megértésén túl, eredményeink a tipikus emberi idegrendszeri/pszichológiai fejlődés és működés mélyebb megértéséhez is hozzájárulnak.
Az alábbiakban az érdeklődő mind kutatásaink elméleti hátteréről, mind szűkebb kutatási kérdéseinkről, mind pedig publikált eredményeinkről áttekintő információt kap.
Postacím:
Autizmus Alapítvány Ambulanciája
Kognitív Laboratórium
1089 Budapest, Delej u. 21.
Telefon:
(06-1) 334-1123
E-mail:
kog.autizmus.lab@freemail.hu
A kutató team jelenlegi, állandó tagjai
Győri Miklós
pszichológus, egyetemi tanársegéd (ELTE Pszichológiai intézet)
az Autizmus Alapítvány kutatási ösztöndíjasa
Gy. Stefanik Krisztina
pszichológus, Autizmus Alapítvány Ambulanciája
Sajó Eszter
pszichológus, Autizmus Alapítvány Ambulanciája
Várnai Zsuzsa
pszichológus, Autizmus Alapítvány Ambulanciája
A kutatások
háttere:
kognitív autizmus elméletek és a humán kognitív architektúra
Győri Miklós
A kognitív idegtudományokban az 1980-as évektől rohamosan nő az érdeklődés az idegrendszeri fejlődési zavarok, s különösen az olyan specifikus fejlődési zavarok iránt, amelyek szelektíven érintenek bizonyos képességeket, míg másokat nem vagy enyhébben befolyásolnak. A fokozott figyelmet két várakozás motiválja: egyrészt ezeknek a zavaroknak (azok okának, a fejlődésmintázatnak, az idegrendszeri/pszichológiai eltérések pontos természetének) a mélyebb megértése, másrészt az, hogy ezek a rendellenességek különleges módon engednek betekintést abba a folyamatba, melynek során az idegrendszer fejlődése létrehozza az emberi kognitív rendszer (az elme) architektúráját. Azaz nem csak önmagukért vizsgáljuk ezeket a fejlődési zavarokat, hanem általában az emberi aggyal, elmével és viselkedéssel kapcsolatos alapvető kérdésekre is választ remélünk e zavarok kutatásán keresztül:
(1) Mennyiben és milyen módon determinálja az emberi elme fejlődését és az érett elme szerkezetét és működését a fejlődés kiindulási állapota, végső fokon a genetikai tényezők?
(2) Mik a neurokognitív fejlődés alapvető mechanizmusai, ezek mennyiben általánosak - az elme egészére jellemzőek -, illetve mennyiben specifikusak az egyes kognitív rendszerekre nézve?
(3) Milyen az érett elme architektúrája, azaz milyen komponens rendszerek alkotják és azok miféle információfeldolgozási kapcsolatrendszerben kontrollálják a viselkedést?
A specifikus fejlődési zavarokon belül is messze a legtöbb kutatás az autizmust, illetve tágabban, az autisztikus spektrum zavarokat (vagy pervazív fejlődési zavarokat) célozta az elmúlt két évtizedben. Túl a specifikus fejlődési zavarok fent már jelzett fontosságára, számos további okot találhatunk az autizmus iránti kitüntetett figyelemre.
Az egyik kézenfekvő ok a viszonylag magas előfordulási gyakoriság, különösen ha a rokon szindrómákat is, azaz a teljes autisztikus spektrumot figyelembe vesszük – azaz igen sok érintett személy és környezete vár tudományosan ól megalapozott segítséget. Ugyanakkor különös jelentőséget ad az autizmusnak az a tény, hogy a fejlődési zavar által érintett viselkedéses területek között olyan képességek is vannak, amelyek mai tudásunk szerint humánspecifikusak, csak az emberi faj birtokolja őket. Ilyen, az autizmusban sérült képesség a nyelvhasználat, a komplex emberi szociális viselkedés, illetve annak (egyik) alapját képező mentalizációs vagy naív tudatelméleti képesség, illetve a szándékvezérelt, reciprocitáson alapuló kommunikáció. Az autizmus-kutatást így az a várakozás is motiválja, hogy eredményei alapvető humán képességeink kognitív/idegrendszeri szerveződését, illetve fejlődési mechanizmusait is megvilágítják majd.
Az autizmus-kutatás pillanatnyi helyzetének sajátossága, hogy – noha tudjuk, hogy a zavar többnyire és elsősorban genetikai eredetű, s lényege az idegrendszer atipikus fejlődése – a leghatékonyabb magyarázatokat és a legfinomabb előrejelzéseket a kognitív mechanizmusok szintjén folyó kutatások szolgáltatják. A nyolcvanas évek közepétől kezdődően három nagyobb hipotézis bontakozott ki az autizmus kognitív magyarázatát célozva. Mindhárom hipotézis egy-egy mentális-reprezentációs mechanizmusra mutat rá, amelynek feltételezett sérülése az autizmust jellemző sajátos viselkedésmintázatok oki hátterét képezheti. Az alábbiakban röviden bemutatjuk ezeket a hipotéziseket, mert mindhárom kognitív mechanizmus központi jelentőségű a tipikus elmeműködésben is, s noha ugyanannak a szindrómának a tüneteit igyekszünk megmagyarázni feltételezett zavarukra hivatkozva, alapvető jellegzetességeiket tekintve is igen eltérő rendszerekről, mechanizmusokról van szó.
A naiv tudatelméleti zavar hipotézis szerint az autizmus pszichológiai szinten okozó elsődleges sérülés az ún. naiv tudatelméleti, vagy mentalizációs képesség zavara. A hipotézis elsősorban az autizmusban megfigyelhető mély szociális és kommunikációs zavarokat hivatott magyarázni. Tipikus fejlődés esetében ugyanis a naiv tudatelméleti mechanizmus tesz bennünket képessé arra, hogy a hétköznapi életben mentális állapotokat (vélekedéseket, vágyakat, érzelmi állapotokat, szándékokat) tulajdonítsunk különböző ágenseknek, és az ágensek viselkedését ezekből a mentális állapotokból eredeztessük. Azaz, a naiv tudatelméleti működés segítségével vagyunk képesek a hétköznapi életben a komplex emberi viselkedést értelmezni, magyarázni és bejósolni – hipotéziseket alkotni szociális partnereink belső állapotairól, beleértve szándékaikat is. Ennek a mai ismereteink szerint humánspecifikus képességnek a zavara igen jó magyarázatot ad a reciprocitás sérülésére, amely, mint láttuk, az autizmus központi vonása. Ha a személy nem képes a többiek belső állapotait reprezentálni, akkor ezek nem is hathatnak saját viselkedésvezérlésére, nem tudja saját viselkedését ahhoz illeszteni, mit akarhat, érezhet, gondolhat a másik. A mentalizációs képesség és a nyelvi kommunikációs kompetencia összefüggései kapcsán az autizmus kutatás igen fontos általános következtetésekhez is vezetett.
Részben autizmussal élő gyermekeken végzett kísérletekben azt mutatták ki, hogy a mentálisállapot-tulajdonítást egy kifejezetten erre a célra specializálódott kognitív rendszer végzi a tipikusan működő emberi elmében (pld. Leslie & Thaiss, 1992).
A végrehajtóműködés-zavar hipotézis kidolgozásának egyik motorja az volt, hogy a naiv tudatelméleti hipotézis ugyan figyelemreméltóan jól magyarázza az autizmus társas-kommunikációs aspektusait, de igen keveset mond a harmadik sérült területről, a sztereotip és repetitív viselkedésmintázatokról és a beszűkült érdeklődésről. A végrehajtóműködés-zavar hipotézis kidolgozói az autizmusban az elsődleges kognitív sérülésnek a homloklebeny végrehajtó működéseinek (executive functions) fejlődési sérülését látják. Tipikus fejlődés és működés esetében ezek teszik lehetővé a személy számára, hogy távoli célok elérése érdekében összerendezze, koordinálja akcióit, s a cél és a körülmények reprezentációjára valamint a valóság monitorozására építve rugalmasan végrehajtsa a cél elérésére kidolgozott viselkedéses tervet. Azaz, e rendszer sérülése esetén a személy különböző zavarokat mutat a komplex, célvezérelt viselkedésszervezésben, s ezek jól megfigyelhetőek az autizmus esetében is – részben épp viselkedéses merevség, repetitív tendenciák formájában. A hipotézis bizonyítékai olyan vizsgálatokból származnak, amelyekben kimutatták, hogy az autizmussal élő személyek a neurotipikus kontrolloknál következetesen rosszabbul teljesítenek olyan tesztfeladatokban, amelyekben a szerzett homloklebeny-sérüléssel élők is rosszul teljesítenek, s amelyeket a végrehajtó működések sérülésének kimutatására alakítottak ki.
A gyenge centrális koherencia hipotézis szintén átfogó, számos funkciót érintő sérülést feltételez az autizmus bizonyos sajátosságainak hátterében, de – szemben a kivitelezési jellegű végrehajtó működésekkel – észlelési, bemeneti mechanizmusok zavarát feltételezi. Frith és Happé feltevésének lényege, hogy az autizmussal élő személyek deficitet mutatnak azokban a működésekben, amelyek az észlelés során felvett részinformációkat a kontextus figyelembevételével jelentésteli egységekbe szervezik, a legkülönbözőbb kognitív területeken és a feldolgozás legkülönfélébb szintjein. Az elmélet bizonyítékaként felsorolt kísérleti adatok között vannak elemi vizuális észlelésből származók éppúgy, mint diskurzus-szintű nyelvi feldolgozási paradigmák keretei közt kapott eredmények. Az elmélet jól magyarázza az autizmus bizonyos, nem feltétlenül definitív sajátosságait: a képességek megőrzött szigeteit, az esetenként szűk tudásterületeken mutatkozó, kiemelkedő képességeket, az állandósághoz való ragaszkodást, stb.
A részleges konszenzus. Az elmúlt mintegy tíz év autizmus kutatásában talán éppen az a legfontosabb fejlemény, hogy mára igen nagyszámú bizonyíték gyűlt össze mindhárom hipotézis mellett. Így megalapozottnak tűnik az állítás, hogy mindhárom fenti, alapvető kognitív mechanizmusokat érintő zavar nagy mértékben jelen van az autizmussal élő populációban, és hozzájárul a tünetek kialakulásához. A korábban versengő elméleteknek ma valamilyen koalícióban kell az autizmus magyarázatára törekedniük, s a legfőbb kérdés éppen ez: milyen kölcsönhatásban alakulnak ki ezek a zavarok az autizmussal élő személyeknél.
Kutatásaink főbb irányai, kérdései
Kutatásainkról
eddig megjelent,
vagy a közeljövőben megjelenő publikációk
Kérésre szívesen elküldjük az alábbi publikációink írott (nyomtatott) változatát (ahol az rendelkezésre áll) – kérjük, írjon az alább található e-mail címre, vagy az Autizmus Alapítvány postacímére.
Folyóiratcikkek, könyvfejezetek
Győri, M. (2002): Az emberi kognitív rendszer szerveződése és az autizmus: evolúciós perspektívák. Magyar Tudomány, CVIII (XLVII), 1, 64-70.
Győri M. & Gy. Stefanik K. (megjelenés alatt): Mentalization and compensatory strategies in high functioning individuals with autism: preliminary evidence from understanding written irony. In: Fülöp Márta and Anna Raija Nummenmaa (eds.): [nincs még végleges kötetcím] Thalassa-Pólya Kiadó, Budapest
Győri M., Gy. Stefanik K., Kanizsai-Nagy I., Balázs A. (megjelenés alatt): Naiv tudatelmélet és nyelvi pragmatika magasan funkcionáló autizmusban: reprezentációs zavar, performancia korlát, vagy kompenzáció? In: Racsmány, M., Kéri, Sz., Pléh, Cs. (szerk.): Architektúra és patológia a megismerésben Osiris Kiadó, Budapest.
Győri, M. (megjelenés alatt): A neurokognitív fejlődés moduláris zavarai: az autizmus. In: Gulyás B., Pléh Cs., Kovács Gy. (eds), Kognitív idegtudományok. Budapest: Osiris.
Konferencia előadások, poszterek
Stefanik, K. & Győri, M., (1996): Autista gyermekek tükör előtti viselkedései: empirikus eredmények és elméleti megfontolások. Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XII. Országos Tudományos Nagygyűlésén (Budapest).
Stefanik K., Balázs A., Győri, M., (1997): Mirror self-recognition in children with autism. Empirical findings and theoretical considerations. Poster. VIIIth European Conference on Developmental Psychology, Rennes, Franciaország, 1997 September.
Győri, M. & Aszalós, P., (1998): A mentális szimuláció zavara: az autizmus integratív elmélete? Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XIII. Országos Tudományos Naggyűlésén, Pécs, 1998. április.
Stefanik, K., Simó, J., Győri, M. & Balázs, A., (1998): Etiológiai heterogenitás az autizmusban: az Asperger szindróma kérdése. Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XIII. Országos Tudományos Nagygyűlésén, Pécs, 1998. április.
Győri, M. (1998): Current cognitive psychological theories of autism: a critical overview. Autism: the challenge of our times. International scientific conference. Conference paper. Krakow, 1998 December.
Stefanik, K., Győri, M., Simó, J., (1998): Aetiological heterogeneity in autism: the problem of Asperger syndrome. Conference paper. Autism: the challenge of our times. International scientific conference. Krakow, 1998. December.
Győri M., Kanizsai-Nagy I., Gy. Stefanik K. (2000) Mentalizáció és nyelvi pragmatika autizmussal élő magasan funkcionáló személyeknél: reprezentációs vagy performancia deficit? Empirikus eredmények és előzetes értelmezések. Előadás. Fejlődés és patológia. A Magyar Megismeréstudományi Egyesület VIII. Konferenciája. Szeged, 2000. január.
Győri, M. Stefanik, K. (2000) Mentalization and compensatory strategies in high functioning individuals with autism: preliminary evidence from understanding irony. Conference paper. 6th Fenno-Hungarian Conference on Developmental Psychology, Szeged, Hungary, 2000.
Győri M., Gy. Stefanik K., Németh K. Kanizsai-Nagy I., Balázs A. (2000) Components of mentalizing and possible mechanisms of compensation: understanding verbal irony in high-functioning individuals with autism. Conference poster. Autism Europe - 6th International Congress on Autism, Glasgow, Scotland, 2000.
Győri M., Gy. Stefanik K., Kanizsai-Nagy I. (2000) Kognitív heterogenitás az autizmusban: áttekintés és kísérleti eredmények az irónia megértésével. Előadás. Magyar Pszichológiai Társaság XIV. Országos Tudományos Nagygyűlés, Budapest, 2000.
Győri M. (2001) Tudományos pszichológia és emberi méltóság: amit az autizmus tanított nekünk. Előadás a Pszinapszis 2001 című rendezvényen, Budapest, 2001. március.
Győri M. (2001) Fejlődési modularitás az autizmusban: grammatika, pragmatika, mentalizáció. Előadás az Interdiszciplináris Nyelvpatológiai Fórum c. rendezvényen, Budapest, 2001. március 9.
Győri M. (2001) Alapkérdések az autizmus kutatásban – konszenzusok, magyarázatok, nyitott kérdések. Előadás. Magyar Gyógypedagógiai Egyesület konferenciája, Esztergom, 2001. június
Győri M., & Gy. Stefanik K. (2001): Roundabouts of ‘theory of mind’ in autism: possible pathways, actual mechanisms. Előadás az Early cognitive development and its impairments c. workshopon, Collegium Budapest, 2001. december 21.
Győri M., Gy. Stefanik K., Balázs A. (2002): A naiv tudatelméleti képesség sérülésének finomabb mintázatai magasan funkcionáló autizmusban. Előadás, Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság XXVI. Konferenciája, Szeged, 2002. május
Győri M., Gy. Stefanik K., Várnai Zs., Balázs A. (2002): A nyelvi és a naiv tudatelméleti képességek viszonya a tipikus elsajátításban és fejlődési zavarokban. Előadás, Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság XXVI. Konferenciája, Szeged, 2002. május
Győri M., Gy. Stefanik K., Várnai Zs., Balázs A. (2002): A nyelv és a naiv tudatteória elsajátításának kapcsolatai a tipikus fejlődésben és az autisztikus spektrumban. Előadás. Magyar Pszichológiai Társaság XV. Országos Tudományos Naggyűlése, Szeged, 2002. május.
Győri M. (2002): Acquiring Language and Acquiring Naive Theory of Mind: Analogies, Disanalogies, Interactions. Előadás. International Conference on Language Acquisition, Linguistic Socialisation and Language Disorders, Budapest, 2002. október
A kutatás keretei közt született szakdolgozatok, disszertációk
Gy. Stefanik Krisztina: Tükör előtti önfelismerés autizmussal élő gyermekeknél
szakdolgozat az ELTE pszichológia szakán, 1994
Ványai Adrienn: Iróniafeldolgozás és mentalizáció. Egy autizmussal élőkkel végzett vizsgálat kontrollkísérlete.
szakdolgozat az ELTE pszichológia szakán, 2000
Kiss Kinga: Képzeleti műveletek autizmusban.
szakdolgozat az ELTE pszichológia szakán, 2002
Markovich Ágota: A szó szerinti és a szándékolt jelentés feldolgozása. Iróniamegértés autizmussal élő és kontrollszemélyeknél
szakdolgozat az ELTE pszichológia szakán, 2002
Sajó Eszter: : A naiv tudatelmélet területspecificitása autizmussal élő gyermekeknél.
szakdolgozat az ELTE pszichológia szakán, 2002
Várnai Zsuzsa: Non-verbális hamis vélekedés teszt kialakítása.
szakdolgozat az ELTE pszichológia szakán, 2002
Győri Miklós: Domain specificity in cognition and language: understanding irony in high functioning autism
doktori disszertáció, ELTE Pszichológiai Doktori Iskola, Kognitív Pszichológiai program, 2002
Ezúton is köszönjük az alábbi intézmények együttműködését, amely nélkül nem folytathatnánk a kutatómunkát: Ugyancsak köszönettel tartozunk a vizsgálatokban résztvevő minden gyermeknek és felnőttnek, illetve szüleiknek/hozzátartozóiknak.
VIII. kerületi Önkormányzat Vajda Péter utcai Óvodája, Budapest
Deák-Diák Általános Iskola, Budapest, VIII. kerület
Száraznád Oktatási-nevelési Intézmény, Budapest, XV. kerület
IX. kerület, Gát utcai Általános Iskola, Budapest
Bolyai János Általános Iskola, Budapest, XIX. kerület
OTKA, F-XXX számú támogatás, témavezető Gy. Stefanik Krisztina, 1995-98
OTKA, F-026162 számú támogatás, témavezető Győri Miklós, 1998-2002
NKFP támogatás, projektvezető Dr. Pléh Csaba akadémikus, 2002-2004
Ajánlott olvasmányok a kognitív autizmus kutatásról
A kognitív, neurokognitív autizmus kutatás irodalma hatalmas, évente százas nagyságrendben jelennek meg a cikkek, könyvek, többnyire angol nyelven. Alább néhány magyar nyelvű forrást ajánlunk, illetve a legfontosabb, leghasználhatóbb angol nyelvű szakirodalomból válogattunk ki néhány tételt, elsősorban átfogó jellegű köteteket.
Magyarul
Aszalós, P. & Győri, M. (1998): A belső szimuláció, mint az elme/agy egyik alapfunkciója. Funkcionális és neurobiológiai hipotézisek. In: Pléh Cs. (szerk.): Megismeréstudomány és mesterséges intelligencia. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Baron-Cohen, S. & Bolton, P. (2000): Autizmus. Budapest: Osiris Kiadó.
Frith, U. (1991): Autizmus. A rejtély nyomában. Budapest: Kapocs.
Győri, M. (2002): Az emberi kognitív rendszer szerveződése és az autizmus: evolúciós perspektívák. Magyar Tudomány, CVIII (XLVII), 1, 64-70.
Győri M., Gy. Stefanik K., Kanizsai-Nagy I., Balázs A. (várható megjelenés: 2002): Naiv tudatelmélet és nyelvi pragmatika magasan funkcionáló autizmusban: reprezentációs zavar, performancia korlát, vagy kompenzáció? In: Racsmány, M., Kéri, Sz., Pléh, Cs. (szerk.): Architektúra és patológia a megismerésben Osiris Kiadó, Budapest.
Győri, M. (várható megjelenés: 2002): A neurokognitív fejlődés moduláris zavarai: az autizmus. In: Gulyás B., Pléh Cs., Kovács Gy. (eds), Kognitív idegtudományok. Budapest: Osiris.
Peeters, T. (1998): Autizmus: Az elmélettől a gyakorlatig. Budapest: Kapocs.
Angolul
Bailey, A., Phillips, W., & Rutter, M. (1996): Autism: Towards an Integration of Clinical, Neuropsychological, and Neurobiological Perspectives. Journal of Child Psychology and Psychiatry, Vol. 37, No.1., 89-126.
Baron-Cohen, S. (1995): Mindblindness. Cambridge, MA: MIT Press.
Baron-Cohen, S., Tager-Flusberg, H. and Cohen, D. J. (eds.), (2000a): Understanding Other Minds: Perspectives from Developmental Cognitive Neuroscience. (2nd edition) Oxford: Oxford University Press.
Carruthers, P. & Smith, P. K. (eds), (1996a): Theories of theories of mind. Cambridge, UK: Cambridge University Press.
Cohen, D. J. & Volkmar, F. R., (eds.), (1997) Handbook of Autism and Pervasive Developmental Disorders. Second Edition. New York: Wiley.
Frith, U. (1991a) (ed.): Autism and Asperger syndrome. Cambridge: Cambridge University Press.
Gillberg, C. & Coleman, M. (2000): The Biology of the Autistic Syndromes. 3rd edition. MacKeith Press.
Happé, F. (1994a): Autism. An introduction to psychological theory. London: University College of London Press.
Leslie, A. M. (1987): Pretence and representation: The origins of “theory of mind”. Psychological Review, 94, 412-426.
Ozonoff, S., Pennington, B. F., & Rogers, S. J. (1991a): Executive function deficits in high-functioning autistic individuals: Relationship to theory of mind. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 32, 1081-1105.
Perner, J. (1991): Understanding the Representational Mind. Cambridge, MA: MIT Press.
Russell, J. (1997a) (ed.): Autism as an Executive Disorder. Oxford: Oxford University Press.
Sperber, D. & Wilson, D. (1988): Relevance. Communication and Cognition. 2nd edition. Cambridge, MA: Harvard University Press.