Civil szervezetek a szociális szférában
a Székesfehérvári Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda bemutatásán keresztül
Civil szervezetek a szociális szférában
a Székesfehérvári Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda bemutatásán keresztül
| Készítette: Angyalné Sidelszki Adrien |
|
Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola
Szociálpolitikai Tanszék
Szekszárd
1999.
II. A civil szervezetek helyzete
IV. Országos ifjúsági intézményrendszer - ki foglalkozik ma a fiatalokkal?
V. A Magyarországon
működő Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák
helyzete, szerepe és feladatai
– a HAYICO
VII. A SZITI Szociális Egyesület mint civil szolgáltató szervezet
VIII. A szociális munka az ifjúsági irodákban
1.1. 1995. május 1. óta dolgozom a Székesfehérvári Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában, szociális munkás munkakörben. Mivel Székesfehérváron pontosan ez időtől kezdődően működik ez az iroda, amit egy szociális egyesület működtet, a kezdetektől tapasztalhattam a szociális munka összetettségét egy ifjúsági irodában. A rendszerváltás után újjászerveződő civil szervezetek működésének, fejlődésének jellemzőit is alkalmam volt megfigyelni mindennapi munkám során.
1.2. Milyen megküzdési stratégiákat kell alkalmaznia egy nonprofit szervezetnek a fennmaradásért ma Magyarországon? Ki foglalkozik a gyerekekkel és a fiatalokkal a ma társadalmában a családon és az iskolán kívül? Hogyan alakul az ifjúsági irodák helyzete hazánkban? Mi vár egy szociális munkásra, aki ifjúsági irodába megy dolgozni?
A nonprofit szervezetekkel és az ifjúság helyzetével foglalkozó szakirodalom bőséges palettájával találkozhatunk ma már, ám az ifjúsági irodákkal és az ifjúsági irodákban adódó szociális munkával foglalkozó szakirodalommal nem igen. Dolgozatommal szeretnék segítségére lenni szociális munkás hallgató társaimnak, akik erre a területre kívánnak orientálódni, illetve szeretném vitára bocsátani más városokban, ifjúsági irodákban dolgozó szociális munkásoknak, hiszen lehet, hogy mások másként értékelik az ott folyó szociális munkát.
1.3. Jobb, ha egy ifjúsági irodát nonprofit szervezet működtet?
Igaz-e, hogy szívesebben fordul az egész kliensrendszer a problémáival egy társadalmi szervezethez, mint hivatalszerű intézményekhez - még akkor is, ha ez a társadalmi szervezet egy ifjúsági irodát működtet?
Igaz-e, hogy egy civil szervezet rugalmasabban reagál a helyi társadalom szükségleteire, hatékonyabban képes közfeladatot ellátni?
Igaz-e, hogy mindez fokozottan vonatkozik a szociális területen működő civil szervezetekre?
Ezekre a kérdésekre, dilemmákra
– mint előfeltevésre – keresem a választ dolgozatomban.
II. A civil szervezetek helyzete
2.1. A polgári keretek között megvalósuló önszerveződések, más néven a civil szervezetek puszta léte nagy múltra tekint vissza Magyarországon. Ennek a múltnak óriási hagyományai vannak, melyet az előző politikai rendszer bár megszakított, mégsem sikerült végképp eltörölnie. (1950-ig majdnem minden egyesületet megszüntettek és törölték az alapítványt, mint jogi formát. Csak 1987-ben deklarálták Magyarországon az egyesülési jogot, alkotmányos jogként.)
2.2. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rendszerváltás óta napjainkig mintegy 50 ezer társadalmi szervezetet, alapítványt, közhasznú társaságot tartunk nyílván. Ha azt kérdezzük, hogy miért is jönnek illetve jöttek létre ezek a társadalmi szervezetek, akkor azt kell mondanunk, hogy azért, mert vagy úgy ítélték meg, hogy a számunkra fontos feladatok megoldására az állam által intézményesített forma nem megfelelően vagy egyáltalán nem elégítette ki. Ha viszont arra a kérdésre keresünk választ, hogy vajon mely értékek mentén alakulnak a civil szerveződések akkor a következő választ adhatjuk: önsegítés, emberek közötti bizalom, szolidaritás, nem nyereségérdekeltség, a problémamegoldás szokatlan és újfajta megközelítése.
Ezekre az értékekre márpedig elengedhetetlenül szükség van akkor, amikor modernizációról, demokráciáról valamint a piaci viszonyok fejlődéséről beszélünk.
2.3. Kijelenthetjük tehát, hogy korunkban jelentősen nővekszik a civil társadalom, a nonprofit szektor szerepe a társadalmilag fontos feladatok ellátásában. Itt máris találkozunk egy újabb fogalommal, mégpedig a nonprofit szektor fogalmával, mely magyarázatra szorul. Győrffy Gábor szerint “A civil társadalom… nem azonos a nonprofit szektorral, mivel léteznek nem civil kezdeményezésű nonprofit szervezetek is, például kormányzati alapítású és/vagy kormányzati ellenőrzés alatt működő nonprofit szervezetek.” (1) .
2.4. A nonprofit szektor fogalommagyarázatára fölöttébb alkalmasnak bizonyul a Baltimore-i John Hopkins Egyetem nemzetközi összehasonlító kutatása. Ezek szerint egy nonprofit szervezet tipikus ismérvei a következők:
2.5. A modernizáció elengedhetetlen feltétele a nonprofit szektor és a nem állami intézmények térhódítása vagy legalábbis fokozott jelenléte. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a társadalmi szervezetek hivatásos dolgozói és önkéntesei felismerjék a szervezeteik között az érték- és érdekközösséget, a közös cselekvés gondolatát. A társadalmi biztonsági rendszert kiegészíti a civil szervezeti szféra. Az önkormányzatok kiadhatják közfeladataikat civil szervezeteknek, ám a működéshez szükséges pénzt is biztosítaniuk kell. Az Országgyűlés a nem kormányzati és nem haszonelvű szervezetek érdekében törvényt alkotott, melyben a közszolgáltatások terén végzett tevékenységüket segíti elő különböző szabályozásokkal. Ez az 1997. évi CLVI. tv. a közhasznú szervezetekről, az ún. nonprofit törvény.
A nonprofit törvény alapján a társadalmi szervezetekben tudatosulhat, hogy melyek azok a célok és tevékenységek, amelyek közcélnak, közhasznú tevékenységnek minősülnek, természetesen azt a tényt is figyelembe véve, hogy ezek az értékek politikai rendszerváltásokkal illetve társadalmi szerkezetváltással változó tendenciát mutatnak. Ezen kívül pedig figyelmük középpontjába kerül, hogy a nonprofit jellegnek kritériumai, jogi, morális és gazdasági kötelezettségeik vannak. Állami vagy önkormányzati feladatot bíróság által közhasznúvá nyilvánított társadalmi szervezet vállalhat át, illetve amely szervezet ilyen feladatot lát el, kérheti a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként való nyilvántartását. A feltételek teljesülése esetén adó és egyéb kedvezményeket is igénybe vehetnek ezek a szervezetek.
Megállapíthatjuk tehát, hogy mind a társadalmi szükséglet, mind a törvényi háttér ösztönzi a kormányzat-önkormányzat, valamint a civil szervezetek együttműködését.
2.6. A feladat-átadás, feladat-átvállalás rendkívül sokféle és sokszínű lehet. A megyei jogú városok többsége a civil szférával való együttműködés kapcsán, a feladatok átadása során az alábbi területeket helyezi előtérbe:
2.7. Milyen problémák vetődhetnek fel, milyen általános problémákat szükséges megoldani a közfeladatok szerződésbe adása kapcsán?
3.1. Mindenek előtt fontos definiálnunk, hogy kit is, kiket is tekintünk fiatalnak. Az Európai Ifjúsági Jogok Chartája az “ifjúság és a fiatalok” kifejezés alatt a 15 és 25 év közötti személyeket érti. A szociológusok nem jogi kategóriákkal és jól definiálható életkori határokkal dolgoznak, hanem különböző élethelyzetek társadalmi összetevőit igyekeznek megragadni. Ekképp próbálok meg én is eljárni, amikor a fiatalságot a 14 és 35 év közé teszem.
3.2. Magyarországon a fiatalság (14-35 év között) körülbelül a népesség 20%-át teszi ki. Tény, hogy ma már egy idősödő társadalomban élünk, és hazánk e tekintetben is csatlakozott az európai átlaghoz, jobban mondva az európai középmezőnyhöz. Ha a magyarországi fiatal nemzedékről kívánunk képet kapni, tisztában kell lennünk a magyar politikai helyzet sajátosságaival. A rendszerváltás politikai és gazdasági váltást is hozott, ezt úgy is értelmezhetjük, hogy “1989-től két tendencia érvényesül Magyarországon: a demokrácia és a piac kiépülése” (3), amely mélyen érintette a fiatalok értékirányultságát. Ma már nem csak a felnőtté válás pszichológiai problematikájával kell megküzdeniük, hanem egy sor egyéb teherrel is találkoznak. A modernizáció során a magyar fiatalok egyszerre váltak a politika és a gazdaság résztvevőivé és szenvedőivé. Ma már nem mintakövetők ők, hanem sokkal inkább mintaadók.
3.3. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, amit a nemzetközi ifjúságkutatások tapasztalatai mutatnak, hogy kettészakadt a társadalom. Ezt Gábor Kálmán így jellemzi: “Ahol az egyik oldal a fiatalok mobilitásának az ötvenes éveket idéző megnövekedését, a másik oldal pedig a munkanélküliségnek szinte megszüntethetetlen állandósulását jelenti. A kilencvenes évek kerekasztal-vitáinak visszatérő kérdése, hogy a “kettészakadt társadalom” szenvedő felei a tartósan munkanélkülivé vált fiatalok, akik az aktív szereplővé vált többséggel szemben kiszorulnak a társadalomból, a “társadalom alatti osztály” részeseivé válnak, melynek kísérőjelenségei a kilencvenes években állandósulhatnak: például az etnikai konfliktusok, az ifjúkori agresszivitás, a fiatalkori bűnözés terjedése.”(4)
3.4. Megváltozott a család és az iskola szocializációs szerepe is. Milyen értékeket adunk át fiataljainknak? A piaci helyzet megjelenésével a munkaerőpiacon is és az ehhez kapcsolódó munkanélküliség lélektani hatásai a családok belső életére is rányomta a bélyegét. Az a frusztrációktól terhes társadalmi pozíció (eltartókat értem ezalatt), mely azokat a családokat terheli, akik körében kevés illetve nincs is konvertálható szakképzettség, pesszimistává teszi fiataljait. Nem érzik biztosítva maguk felnőtt életét, nincs kellő önbizalmuk, s nincs meg náluk az életük sikerességébe vetett hit. Ez veszélyezteti a társadalomba való integrálódásukat és a felkínált újabb értékek elfogadását. Ez olyan veszéllyel is fenyegethet, hogy inkább szembefordulnak a társadalommal, hiszen így is, úgy is kirekesztődnek. Ez lenne az önmagát beteljesítő jóslat.
3.5. Szintén kutatásokból tudjuk (Bourdieu, 1986), hogy az iskolai tudás megszerzése felértékelődött az ifjúsági korszakváltást követően. Mit is jelent ez? A tanulás által az ifjúkor meghosszabbodik, mentesít egy sor feladattól és felelősségtől, ugyanakkor éles harc folyik az előmenetelért s a tudás által elérhető jól fizető állásokért. Vizsgálatok igazolták, hogy a gyerek tanulmányi előmenetelét, érvényesülési és továbbtanulási esélyeit a szülőknek a társadalmi struktúrában elfoglalt helye határozza meg, és az iskola nem képes kezelni a társadalmi egyenlőtlenségeket. A kortárs csoportok jelentősége felértékelődött ily módon, hiszen arra hivatott immár, hogy pótolja az intézményesített szocializációs rendszerek hiányát. A kérdés csak az, hogy kit választ a fiatal? Hová csapódik az a kortárs csoport, amely eredetileg anélkül jött létre, hogy különösebb célja illetve tervei lettek volna? Nem mindegy ugyanis az egész társadalom szempontjából, hogy mely szervezetek vagy egyéni hangadók gyakorolnak nyomást rövidebb-hosszabb ideig szervezett érdekérvényesítés híján az így összeverődött kortárs csoportra.
Nekünk, a segítő szakmákban
dolgozóknak arra kellene figyelnünk, hogy az öntevékenységre épülő, önmeghatározásra
alkalmas új formák és megoldásmódok kialakulását segítsük az ifjúság körében,
ahol az önszerveződés lehetőségének birtokába jutnának és ezzel élni is
tudnának. Csak így válhatnak önálló, saját sorsukért felelős állampolgárokká.
Az ifjúsági irodák szerintem fölöttébb alkalmasak erre a kissé idealista
felvetésre.
IV. Országos ifjúsági intézményrendszer – ki foglakozik ma a fiatalokkal?
Dolgozatom e részében áttekintést kívánok tenni az iskolán kívül eső ifjúsági intézményrendszerről, melybe beletartoznak az állami intézmények és eszközök, (melyek a nyári táborozásokért, a táborhelyek kezeléséért és a nemzetközi cserekapcsolatokért felelősek) és a nem állami szektor ifjúsági intézményrendszere is.
4.1. Az 1990 óta működő Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány jogutódjaként hozta létre a Magyar Köztársaság akkori Kormánya 1995-ben a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványt. A közalapítvány a generáció saját ügyeiben való aktív részvételéhez, az ezt megalapozó képességeinek, készségeinek kialakításához, a szükséges tájékozottság megszerzéséhez, közösségi önmeghatározáshoz, érdekérvényesítéshez, társadalmi támogatottságának elnyeréséhez kíván hozzájárulni. Feladatai végrehajtásához létrehozta szakmai szervezeti egységét, a Gyermek és Ifjúsági Szolgáltatások Igazgatóságát, melyen belül programirodák és régióképviseletek alakultak a stratégiai terv végrehajtására.
4.2. Az 1995. évi LXIV. tv. A Gyermek és Ifjúsági Alapról valamint a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról így fogalmaz: “A gyermekek és fiatalok programjait, szervezeteit, kezdeményezéseit és az azokat segítő szolgáltatásokat a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram a központi költségvetés elkülönített, fejezeti kezelésű előirányzataként támogatja. (…) Az Alapprogram pénzeszközeit a Kormány által alapított önálló költségvetési szerv kezeli.”
A GYIA (Gyermek és Ifjúsági Alap) a gyermekek és fiatalok programjait, szervezeteit, kezdeményezéseit és az ezeket segítő szolgáltatásokat támogató elkülönített pénzalap.
4.3. Zánka Kht.
A volt Balatoni Úttörőváros immár Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum lett, mely Oktatási és Üdültetési Kht-vá alakult. Feladata, hogy hosszútávú ifjúsági célok érdekében megőrizze azt a vagyont, melynek alapvetően oktatási, gyermek és ifjúsági, üdültetési, sport, rekreációs és közművelődési ellátásban játszanak szerepet.
4.4. Mobilitás Ifjúsági Szolgálat
1995. december 15-én hozta létre a Művelődési és Közoktatási Miniszter. Alapító okiratában megjelölt feladatai:
4.5. Közben kormányváltás történt, s 1999. január 1-től megkezdte munkáját az Ifjúsági és Sportminisztérium. Természetesen változások várhatók e területen, hogy milyenek, arról Wootsch Péter, a Miniszterelnöki Hivatal ifjúsági és sportügyekért felelős politikai államtitkára így nyilatkozik: “Mi egyelőre átvettünk minden olyan intézményt, szervezetet, amelyet az előző kormány örökül hagyott ránk…….Ezek átalakítása egy másik, természetesen napirenden lévő kérdés. Ennek fő elve egy decentralizált működés lenne. A jelenlegi Településfejlesztési törvény nyolc úgynevezett “statisztikai régiót” határoz meg, amelyek két-három megyére terjednek ki. Ezekhez a települési statisztikai régiókhoz igazítanánk az említett ifjúsági és sportleágazásokat… Kétirányú, kétfelé ágazó területmegoldás látszik körvonalazódni. Ifjúsági ügyekben hivatal típusú leágazásai lehetnek a minisztériumnak, ifjúságvédelmi ügyekben pedig szolgáltató rendszert lehet kiépíteni.“ (5)
4.6. A civil szervezetek az ifjúságot érintő területeken is nagy számban jelentek meg. Ezek a szervezetek az ifjúság érdeklődését nagyon komolyan felkeltették. Ami hiányzik, és ami oly jellemző egyelőre - a civil szféra egészére -, az összehangoltság hiánya. Bár igénylik az együttműködést és az ifjúság érdeke is ezt kívánná, az egymással való rivalizálás hatalmas méreteket ölt. Ha az okokat keressük, akkor egyértelműen a megszerezhető források szűkösségét kell megemlítenünk. Pénz nélkül pedig hiába az eszmei cél! Ahhoz pedig, hogy civil oldalon hathatós munka folyjék akár az ifjúságért, akár az ifjúsággal, meg kell ismerni egymás munkáját, és bizony félre téve rivális látási kényszerünket el kell ismerni egymás előremozdító munkáját.
4.7. Ez még mindig nem elég, hiszen az ifjúság érdekeit képviselni is kell többek közt azért is, hogy például nyomást gyakorolhassunk kormányzati szinten az ifjúságot érintő jogalkotásra is.
Ez volt a cél 1995. január 23-án a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács létrehozásával. A Magyar Köztársaság Kormányának megbízottja és a Magyarországon működő gyermek és ifjúsági szervezetek és a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekérvényesítését támogató szervezetek képviselői megállapodtak a GYIÉT létrehozásában illetve ügyrendjében. A GYIÉT fő feladata tehát, egy civil társadalmi működési és egy kormányzati illetve államigazgatási működési mechanizmus össze illetve egymáshoz illesztése. A GYIÉT megalakulásának egyik fő érdeme nem más, mint az, hogy sikerült az országos ifjúsági szervezeteknek elfogadtatni magukat kormányzati szinten is.
4.8. A jelenlegi kormány sajnos kilépett a GYIÉT-ből. Ez sajnálatos tény. Az 1999. február 23-i sajtótájékoztatójuk szerint a GYIÉT támogatói oldala (a tárgyalócsoport és választóik) új szervezetet hozott létre, mégpedig a Gyermekeket és Fiatalokat Támogató Országos Szakmai és Érdek-képviseleti Szervezetek Kerekasztala (Kerekasztal a Gyermekekért) elnevezésű tömörülést, amely felvállalja a GYIÉT eddigi feladatait és céljait. A szervezet képviselői szerint a kormányváltás következményeként megszűnt a gyermek- és ifjúsági szervezetek, valamint a kormány közötti párbeszéd minden intézményesített formája. Jellemző, hogy az állami büdzsében a gyermektáboroztatásra elkülönített mintegy 500 millió forintra nem írnak ki pályázatot, ezzel több tízezer fiatal nyaralási, üdülési lehetősége kerül veszélybe- jelentette ki Árpádfalvi Edina, a kerekasztal egyik ügyvivője.”(6)
A tárcát ért bírálatokra sommaképp
álljon itt Hölvényi György, az Ifjúsági és Sportminisztérium ifjúsági ügyekért
felelős helyettes államtitkárának válasza: “A tárca létrehozása már önmagában
is jelzés. Folyamatban van a munkaterv elfogadása, amely túlmutat az aktuális
ügyek kezelésén… A minisztériumnak három fő részből álló ifjúsági stratégiája
van: a koordináció, a regionalitás és a párbeszéd… A koordináció lényege,
hogy információs szolgáltatásokkal és érdemi költségvetési támogatással
lehetővé teszik az ifjúsági szervezeteknek az önálló működést. A regionalitással
az a minisztérium célja, hogy ne Budapesten dőljön el minden… A párbeszéd
az eddigi, a munka világából átvett érdekegyeztetést váltaná fel…”(7)
V. A Magyarországon működő Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák
A HAYICO a Magyarországi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége. A HAYICO név az angolra fordított elnevezés mozaikszava: Hungarian Association of Youth Information and Counselling Offices. 1990-ben alakult, szövetségként működik, tehát társadalmi szervezet. Gyakorlatilag a szövetséget alkotó szervezetek tömörülése, kerekasztala. Ugyanakkor céljaiban, működésében nyomon követhetőek mind a civil szervezetek, mind az ifjúság helyzetével kapcsolatban föntebb megfogalmazott gondolatok.
5.1. A Szövetség célja, feladata:
Az Ifjúsági Irodák az ifjúság öntevékenységének, önkormányzatának intézményei és kizárnak mindennemű ideológiai beavatkozást. Vagy mint önkormányzati intézmény, vagy pedig, mint civil szervezet látják el feladataikat. Ez a kettősség egyedülálló Európában, mert az egyes országokban vagy csak állami keretek között, vagy csak mint civil szervezetek léteznek ifjúsági irodák.
5.3. Azoknak az irodáknak, akik a szövetség tagjai sorába léptek és teljes jogon használják az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda elnevezést, egy alapvető szakmai követelményrendszernek kell megfelelniük. Ez a követelményrendszer, melynek alapján az európai hálózat (EYRICA) is működik, az Európai Ifjúsági Információs Charta (II. melléklet).
A Charta olyan alapelveket határoz meg, melyek útmutatásként szolgálnak az ifjúsági információs szolgálatok részére. Tartalmazza például a teljeskörű diszkrimináció kizárását, előírja az anonimitást, az ingyenességet, a várólista nélküliséget, megfogalmazza az irodák feladatait. A HAYICO - a Charta és saját tapasztalatai alapján - kidolgozott egy irodák számára érvényes Szakmai Etikai Kódexet (III. melléklet), amely meghatározza a célokat, feladatokat, alapelveket és módszertani útmutatást nyújt, ezen kívül kötelező standardokat és ajánlásokat is tartalmaz. Kötelezően írja elő például, hogy fő tevékenysége az irodának az információ és tanácsadás, elsődleges célcsoportként a fiatalokat jelöli meg, minimum 15 féle információs területről és tanácsadás típuson keresztül kell végezni a szolgáltatásokat és hetente legalább 25 órát kell nyitva tartania. Ugyanígy kötelezően írja elő azt is, hogy az iroda vezetője csak szakirányú felsőfokú végzettségű lehet, és a főállású dolgozóknak minimum alapfokú nyelvismerettel kell rendelkezniük valamely világnyelvből. Az ajánlások közt az iroda személyi és tárgyi feltételeit illetően kapunk útmutatást. Módszertana az irodában dolgozó tanácsadó apparátusnak nyújt hasznos segítséget.
5.4. Az irodák ügyfélforgalmát illetően a HAYICO elnöke, Ditzendy Károly Arisztid nyilatkozatából érdemes kiemelni a következő részletet: “ 20 irodához évente 200 000 ügyfél fordul. Az ügyfélforgalom 20-30%-át kiszolgálni rutin feladat, mert valamely egyszerű információra van szükség hozzá. Felméréseink szerint, a többi ügyfél elsősorban a pályaválasztással, munkaüggyel, munkanélküliséggel illetve az ezekkel kapcsolatos szociális problémákkal keresi meg az irodákat. Ez már egy komolyabb együttműködést és nagyon komoly segítőkapcsolatot igénylő terület. Nem különben azok a továbbtanulással, felsőoktatással, szabadidő szervezéssel, az önszerveződések irányításával kapcsolatos megkeresések sem, s ezek együtt az ügyeknek további egyharmadát teszik ki. A harmadik esetcsoportnak az életvezetési problémákat tekinthetjük. Egy ilyen irodában 3-5 fő dolgozik, akik kompetens tanácsadók….”(8)
Információkhoz az irodák a személyes kapcsolatokon túl számítógépeken keresztül is hozzájutnak, mégpedig a ma már elengedhetetlenül szükséges információs világhálón keresztül, az Internet segítségével. Egymással folyamatosan email-en tartják a kapcsolatot, sőt a szövetség fontos körleveleit is email-en keresztül küldi tagszervezetei számára. A Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram segítségével és még jónéhány országos non-profit szolgáltató szervezettel karöltve a HAYICO kiépítette a Hálózat az Ifjúságért (HI) programnak az Internet alapú szolgáltatását. Fontos hangsúlyozni ezen kívül, hogy a HAYICO és tagszervezetei nyitni készülnek. Kliensei között megjelentek a segítséget kérő alapítványok, egyesületek, intézmények, önkormányzatok, kisebbségi önkormányzatok. Tehát ezzel a nyitással felismerte a HAYICO, hogy modern világunkban az együttműködés elengedhetetlen.
5.5. A nyitottság, az igényekhez, a körülményekhez való alkalmazkodás példája az ifjúsági irodák számára a D-pont diáktanácsadó szolgálat is. Feladatai között éppúgy megtalálható a tájékoztatás a tanulói jogokról, mint a diák-érdekképviseleti tanácsadás, a konkrét jogorvoslat érdekében konkrét ügyek intézése és az iskolán kívüli diákközélet támogatása. Az egykori Művelődési és Közoktatási Minisztérium úgy döntött, hogy a diáktanácsadó szolgálat megszervezését a HAYICO-ra bízza. 1997. elején szerződést kötött a HAYICO és a MKM a 22 és fél millió forintba kerülő hálózat kialakítására. 1998. január elsejével kellett volna új szerződést kötni, ám csak márciusban sikerült 4 millió forintot kapnia a HAYICO-nak és azt sem a D-pontok működésére, hanem a hálózat bővítésére. Nem sikerült a választásokig sem szerződést kötni, csak ígéreteket kaptak a HAYICO elnöke és titkára is. Azóta a HAYICO és szervezetei finanszírozzák, illetve a HAYICO közbenjárására a helyi önkormányzatok hitelezik a már kiépült D-pontokat.
S mi várható? Wootsch Péter, a Miniszterelnöki Hivatal ifjúsági és sportügyekben felelős politikai államtitkára erről így nyilatkozott: ”Úgy gondolom, hogy a D-pontok problémáját inkább az oktatási intézményrendszer keretei között lehet jól megoldani. Tárgyaltunk erről Pokorni Zoltán oktatási miniszter úrral és a szakminisztérium ezzel foglalkozó munkatársaival, akikkel arra a következtetésre jutottunk, hogy a D-pontokat, mint a diákok szakmai szolgáltatásaként felfogott szolgáltatást, inkább a pedagógiai szakszolgálatokhoz kellene közelíteni, a pedagógiai szakszolgálatok területein belül kellene finanszírozni…(9)
6.1. Székesfehérvár Megyei Jogú Város 117 ezer fő lakost számlált nemrégiben, ebből a 15-18 éves fiatalok száma 7371 fő. / KSH 1997./ A városban 19 általános iskola, 2 fogyatékosok oktatását végző általános iskola és speciális szakiskola, valamint 1 zeneiskola működik. 14 önálló középfokú oktatási intézménnyel is jeleskedhet ez az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. Ezen kívül egy egyetemi szintű és egy főiskolai szintű felsőoktatási intézményt is találhatunk itt. Fehérváron található az ország első alapítványi főiskolája is. Az iskolán kívüli diákközéletet is szervező politikai, egyházi, kisebbségi, ifjúsági-ifjúságért működő szervezetek száma még nem jelentős, tízes nagyságrendű.
6.2. 1995 tavaszán Bánfalvy Csaba készített Székesfehérváron egy kutatást a középiskolás fiatalok életminőségét vizsgálva. A Székesfehérvári Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda munkatársai segédkeztek elkészítésében – kérdezőbiztosi és adatbeviteli feladatokat vállalva. A kutatások eredményeit 1995-ben Életminőség a 90-es években - három társadalmi csoport életminőség jellemzői címmel jelentette meg. A könyvben a második rész foglalkozik a középiskolás fiatalok életminőség-jellemzőivel. Ebben a részben a gyerekek szociális jellemzőit, életmód vonásait mutatja be és elemzi a szerző, megpróbálva Budapest XIII. kerületében és Székesfehérváron tapasztaltalkat egymásra vetítve is értelmezni.
A kutatás 427 fiatalból álló rétegzett véletlen mintával, kérdőíves adatfelvétellel készült. A vizsgálati mintából kiolvasható, hogy míg a gimnáziumi oktatásban főleg lányok vesznek részt, addig a szakmunkásképzésben inkább a fiúk vannak többségben. A minta korösszetételére is jellemző az általános tendencia, hogy a szakmunkásképzésben résztvevők többsége túlkoros. A más-más oktatási intézménybe bekerült fehérvári gyerekek magukon viselik a család szociális helyzetét. Mit is jelent ez? Bánfalvy így értékel: ” Az általános iskolai szinten ez úgy jelenik meg, hogy más szociális csoportok más-más iskolába küldik gyerekeiket és a “jó iskola” és a “rossz iskola” egymástól elkülönítve választja el egymástól a “jó családok” és a “rossz családok” gyerekeit. A középiskolai szinten is evidens az elkülönülés.” (10) Az iskolai eredményeket illetően kiviláglik, hogy az apa iskolai végzettsége és a társadalmi statust figyelembe véve mennyire meghatározó a gyerek tanulmányi eredményeit illetően, meghatározó szerepe van a gyerek iskolai előmenetelében. A munkanélküliség a szakmunkástanulók szüleit érinti inkább, ők azok, akiknek nincs a gazdasági változásokhoz igazítható, konvertálható szakképzettségük. Érdekes tényre hívja fel azonban a figyelmet Bánfalvy Csaba kutatása alapján: “… az anyagi javak és a kulturális tőke birtoklása nem jár teljesen együtt Magyarországon, a gazdagság és az iskolázottság például nem jár kart karba fonva.” (11) Ami a családi életet illeti, a székesfehérvári családokra a konvencionális és konszolidált családmodell a jellemző. Lényeges az összetartó erő is. Fiataljaink azonban elégedetlenek családjuk életmódjával és életcéljaival. Elfogadják azt, ám kifejezetten elégedetlenek a család anyagi helyzetével.
Mi a helyzet a tanárokkal? A gyerekek elismerik tanáraik szaktudását, azonban az emberi tulajdonságaikat értékelve elmarasztalják őket. ” Az emberi tulajdonságokkal való elégedetlenség súlyosabban elmarasztaló, mint a tudással való elégedetlenség, hiszen az előbbi kijelentésben a tanári-iskolai értékrend és normák általános megkérdőjelezése fejeződik ki.”(12) A szabadidő eltöltésére jellemző, hogy míg a szakmunkás és szakközépiskolás fiatalok pénzkereseti lehetőség után néznek, addig a gimnazisták olvasnak és tanulnak inkább. Az önmagát unatkozónak, csellengőnek tartó fiatalok között feltűnően sok a szakmunkásképzős. A tv-nézés mindegyik csoportra jellemző, az azonban, hogy milyen műsorokat néznek és mikor, a családi minta határozza meg. A lakótelepeken gyakori a kizárólagosan az együttlét örömére összeverődött csoportosulás, bandázás. Együtt, gyakran a kicsiket is bevonva kosárlabdáznak, futballoznak, asztaliteniszeznek, de - s főleg a szakmunkástanuló fiatalok között előfordulva - létezik a csak ücsörgés, cigarettázás, italozás. A jövőt nem mindegyik fiatal látja derűsen, sőt… Míg a szakmunkástanulóknak általában nincs továbbtanulási ambíciójuk, mert “minek”, addig a gimnazistáknál ezt a fő célt látjuk. Megjegyzendő, hogy az állandó hajtás és stressz nem múlik el nyomtalanul ennél a csoportnál. Fehérváron egyébként meglepően sokan szándékoznak továbbtanulni. A szakmunkástanulók közt sok leendő vállalkozót találunk, viszont a gimnazisták inkább a külföldre “menekülést” választanák a munkanélküliség bekövetkeztekor. Bánfalvy szerint az elénk táruló kép nem a gondtalan, derűs iskolás fiatal embereket mutatja, hanem egy erősen stresszelt és sok szempontból lelkileg labilis populációét. Összegzésképpen többek közt felhívja a figyelmet a szerző, hogy bizony az ifjúsággal foglakozó különböző intézmények munkája nem összehangolt. Sokszor izoláltan dolgozik a segítő szakma ezen a területen is. Kiemeli az elsődleges prevenció lényegességét - a tűzoltásképpen alkalmazott krízis intervenció helyett.
Szükség lenne tehát a segítő szakemberek tevékenységének szisztematikus összehangolására és a célcsoporti és a problémák szerinti prioritások meghatározására - módosítására.
Úgy gondolom, 1995 óta lényegi
változás nem következett be. A segítő szakmát illetően talán egymáshoz
való közelítés figyelhető meg, melyben az ifjúsági irodának is lényeges
a szerepe.
VII. A SZITI Szociális Egyesület mint civil szolgáltató szervezet
A SZITI Szociális Egyesület a rendszerváltás utáni időszak második nagy hullámában alakult szervezetté 1994-ben. Tagjai között éppúgy megtalálható a szociálpolitikus, szociológus, gyógypedagógus, pedagógus, műszaki mérnök, újságíró, diplomás ápoló, mint a főiskolai hallgató, középiskolai tanuló és a sorkatona. A SZITI mozaikszó, a Székesfehérvári Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda létrehozási szándékát tartalmazza.
7.1. Az egyesület célja:
7.2. Tehát elsődleges célcsoportja a SZITI tevékenységének a fiatalok. 1995. május 1-jén az egyesület megnyitotta a Székesfehérvári Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda kapuit. A városban könnyen megközelíthető, frekventált helyen a Civil Szervezetek Házában találhatjuk. Az iroda vezetője felsőfokú szakirányú végzettségű (tanár), munkatársai érettségizettek. Két érettségizett munkatárs 1995 szeptemberében megkezdte tanulmányait az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola szociális munkás szakán. Még ez évben belépett a SZITI a HAYICO tagszervezetei közé, és szolgáltató szervezetként a helyi igényeknek megfelelően szervezi működését. Nagyrészt olyan fiataloknak szóló szolgáltatást szervez, melyet sem az iskola, sem a család nem, illetve csak hiányosan lát el. Nem azért, mert nem akarja, hanem azért, mert nincs meg rá a feltétele. Az évek során a szükségletekhez igazodó szolgáltatás mellett az egyesület alapdokumentumának módosítására is sor került nem egyszer. A szükségleteknek megfelelő rugalmas alkalmazkodást példázza a megváltoztatott 1997-es alapszabály:
Az egyesület célja:
1997-re a következőképpen fogalmazódott meg a szervezet küldetése: A helyi (regionális) civil szféra erősítése, együttműködések ösztönzése a civil szervezetek, az önkormányzatok, a vállalkozások és a sajtó között, valamint fiatalok és csoportjaik szocializációjának, közéleti aktivitásának segítése információ, tanácsadás, programok, kiadványok és kapcsolatközvetítés révén. A megnövekedett feladatok növekvő apparátust igényelnek, ezt a SZITI alternatív katonai idejüket töltő polgári szolgálatos fiatalemberekkel, egy fő érettségizett munkatárssal és a szakemberek megbízási szerződéseivel oldotta meg.
7.4. Jelenleg (1999. március) a következőképpen alakulnak az iroda szolgáltatásai :
HÉTFŐ: Diákjogi, iskolapolgár – tanácsadás
KEDD: Pályaorientáció – egyéni munkavállalás
SZERDA: Gyermekjogi tanácsadás (tájékoztatás a gyermek fejlődését biztosító szociális támogatásokról és az azokhoz való hozzájutás segítése), jogi tanácsadás
CSÜTÖRTÖK: Pályaorientáció – egyéni munkavállalás
PÉNTEK: Pszichológiai–életvezetési tanácsadás, pályázatírási tanácsadás, gyermekjogi tanácsadás.
Ezen kívül: Civil szervezetek nyilvánossága (szórólap, hírlevél, program – és sajtótájékoztató, éves beszámoló stb.), civil 5-letek (bejegyzéstől a hatékony működésig), fénymásolás, nyomtatás, szövegszerkesztés, e – mail kölcsönzés stb.
( IV. melléklet )
Az egyesület a civil szervezetek közül az elsők közt kérte a bíróságtól a kiemelten közhasznú kategóriába vételét. Bízva a hamarosan hivatalosan is pozitív bírósági döntésben, dolgozunk immár önkormányzati szerződéssel a tarsolyunkban.
7.5.Az önkormányzati szerződésről bővebben szólva ki kell emelnem a következőket: A székesfehérvári önkormányzat és a nem állami szervezetek együttműködése a szociális feladatok ellátásában nagyon kiterjedt. A kapcsolatok döntően szerződéses formában jelennek meg és a feladatellátás értékelése is rendszeres. Székesfehérvár Megyei Jogú Város a civil szervezetek tevékenységének támogatására évente közel 30 millió forintot fordít. A szociális területekre kerül a források fele. Kapcsolattartás terén elsőbbséget kaptak azok a szervezetek , amelyek ellátási szerződést kötöttek. 1998 szeptemberéig 4 szervezet tartozott ebbe a körbe: Bója Csoport Fogyatékos Sportegyesület, Kapaszkodó Alapítvány, Rév Ambulancia, Viktória Rehabilitációs Központ Kht. A városban egyébként 23 civil szervezet lát el valamilyen szociális feladatot- a Szociális Iroda tájékoztatója alapján. A város szociális intézményrendszere kiépült, gondot elsősorban a minőségi fejlesztések elmaradása jelent. Az önkormányzat a civil szervezeteket rendszeresen tájékoztatja területüket érintő közgyűlési döntések előkészítéséről és igényli a véleményeket és a javaslatokat. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának civil referense van, akinek feladatkörébe tartozik a lakossági kapcsolatok kiépítése, ápolása illetve a rendszeres kapcsolattartás civil szervezetekkel.
7.6. Az önkormányzatok általában nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a civil szférát illetően. A címlisták, amelyek könnyen beszerezhetőek a Megyei Bíróságokon, nem állnak rendelkezésre minden településen. Azokat a szervezeteket ismerik inkább, amelyek képesek voltak személyes kapcsolatok kiépítésére, jól képviselték érdekeiket és képesek voltak támogatásokat szerezni a város költségvetéséből. Ez a lobbizós módszer gyakran szembeállítja egymással a civil szervezeteket és gyengíti egymás közötti kapcsolatuk kiépítését is. A Gyermekjóléti Szolgálat fejlesztését célzó javaslat (333/1998.IX.17) és az azt követő közgyűlési döntés nyomán újabb 4 civil szervezettel kötött ellátási szerződést az önkormányzat, ezek közül az egyik a SZITI. A három évre kötött újabb szerződések (az eddigiek egy évre szóltak) minden bizonnyal hosszú távon meghatározzák a gyermekjóléti szolgáltatás helyi fejlődését, de az önkormányzati-civil együttműködés irányát is.
7.7. Székesfehérvár Megyei Jogú városban 1995-ig két Családsegítő Központ működött. Az akkori vezetés azonban jobbnak látta összevonni a kettőt, így az egyesítés óta egyetlen CSSK működik a városban. A feladatokat jelenleg 5 fő szociális munkás és 1 fő szociális asszisztens látja el, vezetőjük pszichológus. A törvényben meghatározott létszámnorma – miszerint 30 ezer fő lakosonként 5 fő családgondozót (felsőfokú végzettséggel) és 1 fő pszichológust kell alkalmaznia minden CSSK-nak – Székesfehérváron nem valósul meg. Hiszen nemrégiben 117 ezer fő lakost számlált ez az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. A helyi CSSK vezetőnője jelezte a város felé nemegyszer, hogy intézményében az elkövetkezendőkben bővíteni kell a szociális munkások létszámát. A bővítés persze, mindannyian tudjuk, hogy sok mindentől függő, talán majd most ebben a ciklusban, hiszen a városházán politikai váltás történt s ígéreteik szerint a szakértelmet jobban figyelembe veszik majd. A gyermekvédelmi törvény (az 1997. évi XXXI. tv.) által meghatározott Gyermekjóléti Szolgálatot a családsegítő központok keretén belül is lehet működtetni. Székesfehérváron erre került sor, így tevékenységi körük kibővült a települési önkormányzatoknál leírt Gyermekjóléti Szolgálat által ellátandó feladatokkal. 1997. novemberében a Népjóléti Minisztérium által kiírt és megnyert pályázat segítségével 2 fővel kezdte működését a Gyermekjóléti Szolgálat, márciusig 10 főre emelkedett a munkatársak száma és júliustól vezetőjük is van. A munkáltatói jogokat a CSSK vezetője gyakorolja, és mint önálló szakmai csoport működik most a Gyermekjóléti Szolgálat. A CSSK helyiségeiben folyt a munka, és csaknem egy év elteltével 1998. szeptemberében kaptak önálló helyiséget. A gyermekvédelmi törvény végrehajtási rendeletének megjelenése után az önkormányzat szociális bizottsága felmérte és megvitatta a lehetőségeket. Miután a törvény határozottan ösztönzi, egyöntetűen úgy látták, hogy civil szervezeteket nem csak érdemes, hanem szükséges is bevonni a helyi közfeladatok hatékony ellátásába.
7.8. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Szociális és Családvédelmi Bizottsága szempontokat nevezett meg, feltételeket javasolt a civil szervezetekkel való kiszerződésekhez. Az a civil szervezet, aki kiszerződés értelmében önkormányzati feladatot lát el a gyermekvédelem területén, 3 kritériumnak kell, hogy megfeleljen. A három kritérium a következő:
A születendő szerződéseket előzetesen tárgyalta a :
VIII. Szociális munka az ifjúsági irodában
8.1. A Székesfehérvári Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában egyedül dolgozom szociális munkás munkakörben. Ez az egyedüliség azonban mégsem szószerinti értelmezésként értendő, hiszen minden munkatársnak, aki ma Magyarországon ifjúsági irodában dolgozik, kötelezően be kell tartania a HAYICO által kidolgozott és már említett Szakmai Etikai Kódexbe foglaltakat. Tulajdonképpen mi, akik ifjúsági információs és tanácsadó irodában dolgozunk, mindannyian szociális munkások vagyunk illetve szociális munkát végzünk. Még akkor is, ha nincs meg minden esetben a szükséges lexikai tudásunk ahhoz, hogy professzionálisan végezzük munkánkat. A Magyarországi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szakmai- Etikai Kódexe és a Szociális Munka Etikai Kódexének párhuzamai, hasonlóságai is igazolják ezt.
8.1.2. A segítő szakma nem csak általam képviselteti magát irodánkban. Munkatársaimmal tulajdonképpen egy segítő szakmai teamet alkotunk, hiszen például az egyik polgári szolgálatosunk elvégezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi Karának munkavállalási tanácsadói szakát, így egyértelműen ő végzi a pályaorientációs szolgáltatásunkat. Emellett diákjogi tanácsadónk főiskolai hallgató Győrben, ahol szociálpedagógiát tanul, és rendszeresen részt vett az Állampolgári Tanulmányok Központjában a diákjogi tanácsadók képzésében. Lényegében tehát, az iroda munkatársai nem csak az Etikai Kódexre támaszkodva dolgoznak, hanem komoly szaktudásra is szert tettek, tesznek. Azoknak a munkatársainknak, akik jelenleg semmilyen képzésben nem vesznek részt, a hetente megtartott munkatársi megbeszéléseken számos szakmai kérdés megbeszélésével, és indirekt módon való “tanítással” segítünk.
8.1.3. Bár minden ifjúsági és információs irodának elsődleges célcsoportja az ifjúság, a székesfehérvári irodának ezen kívül a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és a civil kezdeményezéseknek nyújtott szolgáltatást is feladatául vállalta. Így hatványozottan érvényesül, hogy nem csak az egyénnel, hanem a szociális környezetben élő és egymásra ható emberekkel foglalkozunk. A hangsúly az interakción van. Werner Boehm fogalmazta meg, ami általánosan érvényesül irodánkban: “A szociális munka célja, hogy növelje az egyének társadalmi funkcióképességét – akár egyénileg, akár csoportosan – olyan cselekvés révén, amelyeknek fókuszában társadalmi viszonyulásuk, vagyis az egyén és környezete közötti kölcsönhatás áll. Ez a cselekvés három funkció köré csoportosítható: a csökkent képességek helyreállítása, egyéni és társadalmi források előteremtése, társadalmi funkciózavar megelőzése.”(13)
8.1.4. A fentebb említett célcsoport meghatározásból fakadóan egész kliensrendszerek kopogtatnak nálunk, és mivel a Civil Szervezetek Házában foglalunk helyet, így gyakran találkozunk más társadalmi szervezet célcsoportjával, akik csak erről-arról a szervezetről érdeklődve jönnek be, de ha már ott vannak, nagyon gyakran kérnek segítséget. Nem arról van szó, hogy rendszeres segítségre vár, várnak, illetve konkrét esetkezelésről lenne szó, hanem sokkal inkább alkalmi segítségről átmeneti helyzetben. Egészen egyszerűen például, hogy hallgassuk meg az élettörténetét és az ebből fakadó problémáit. De akár ugyanígy a gyermekét kifejezett céllal irodánkba kísérő anyuka, apuka, nagyszülő is gyakran szánja el magát ilyen kitárulkozásra. A segítő beszélgetés akár így is érvényesül irodánkban. Ahhoz azonban, hogy a nálunk dolgozó kollégák közül bárki képes legyen erre, a tudáson, akár egymástól átvett, akár tanulmányainkból fakadó tudásunkon kívül készségekkel kell rendelkeznünk. Nem mindegy tehát, hogy a végzettségen kívül milyen készségekkel megáldott embereket foglalkoztatnak az ifjúsági irodák. Milyen készségekre is gondolok itt? Nos, az empátiára, vagy a saját intuícióinkra gondolok, a kommunikációs készségeinkre, de minden esetben, a készségeinken kívül a humánum értékrendje kell, hogy irányítson bennünket.
8.1.5. Négy összehangolt cél kell, hogy vezéreljen bennünket, amikor ifjúsági irodában kívánunk dolgozni: ahogy “Pincus és Minaham (1973:9) majd ismételten Pierce (1989) a szociális munka céljainak pontosabb definícióját adják…..
Lényegében már ismertettem a szerződéskötés létrejöttének céljait, feladatait, most azonban a szociális munka szempontjából is szeretnék kitérni rá. Az eddigiek folyamán nyári táboraink, információs szolgálatunk, pszichológiai, diákjogi, pályaorientációs programunk vesz részt e munkában és természetesen a gyermekek jogairól, a gyermekek fejlődését biztosító szociális juttatásokról és hozzájutásuk lehetőségéről tartott tanácsadás. Ez utóbbit hetente két alkalommal, szerdán és pénteken én tartom.
8.2.1 Ezzel a tanácsadással alapvető célunk, hogy közvetítsünk a kliens illetve kliensrendszer és a társadalmi környezet közötti viszonylatokban. Miként is értem ezt?
Ma Magyarországon a társadalmi biztonsági rendszer alapvetően a társadalmi jólétet hivatott szolgálni. Két részből áll, a társadalombiztosításból / ezzel nem kívánok foglalkozni /, illetve a társadalmi támogatás rendszeréből, mely szintén két részből tevődik össze, az egyik rész az alanyi jogú támogatási rendszer, a másik pedig a rászorultsági alapon működő támogatási, segélyezési rendszer. Az alanyi jogú támogatások bizonyos feltételek mellett mérlegelés nélkül jár az egyénnek, (állami költségvetés fizeti törvény által meghatározva) ide tartoznak a családi támogatások és az egészségügyi károsodottak járandóságai. A rászorultsági alapon nyújtható segélyezési rendszer is két részből tevődik össze, mégpedig a területi egyenlőtlenségek kezeléséből, itt elsősorban a hátrányos helyzetben lévő települések támogatásáról van szó és állami, önkormányzati feladat. Míg a szociális támogatási rendszer már kifejezetten az önkormányzathoz tartozó, kommunális szociálpolitika. Miért is írtam mindezt le? Azért, mert társadalmi biztonsági rendszerünk a társadalmi környezet egyik eleme. Tehát az egyik célunk tanácsadásunkkal nem más, mint segíteni az embereknek a társadalmi funkcionálásuk során felmerült szükségletek kielégítésében, ebben az esetben például információadással is.
8.2.2. William Schwartz szerint a szociális munka feladata: “közvetítés egy folyamatban, ahol az egyén és ….a társadalom kezet nyújtanak egymás felé, önnön kiteljesedésük kölcsönösen meglévő igényéből fakadóan.” (15) Schwartz közvetítési modelljének az alapja, miszerint az egyén és a társadalom érdekei lényegében azonosak. Csakhogy az állandó dinamikus változások, bizony sok esetben akadályokat gördítenek az emberek elé, melyek nem teszik lehetővé az ő kiteljesedésüket. Ily módon problémává fejlődnek az akadályok. A szociális munka problémamegoldó folyamat. A szociális munka feladata szerint ösztönöznie kell a társadalmat olyan erőfeszítésekre melyeket alapul véve képessé teszi tagjait produktív és dinamikus egységre. Igen ám, de a szociális munkás csak a kliensével együtt képes működésbe hozni a közvetítést.
A Nyugat- Virginiai Főiskola Tananyagfejlesztő Program kidolgozóinak szociális munka fő céljaiként kiemelt három fő cél vezérel engem is e tanácsadás során:
A tanácsadás adminisztrációja
teljes titoktartással, név nélkül folyik, csak magamnak vezetett munkanapló
formájában. Segítségével végigkísérhetem a problémamegoldás folyamatát,
a klienssel együtt tervezett problémamegoldás folyamatát, előbbre lépésünk
akadályait. Ide tartozik még az is, hogy heti egy alkalommal szupervíziót
tart pszichiáterünk az irodában dolgozó kollégáknak, hiszen ehhez a munkához
elengedhetetlen az ő segítsége számunkra is. Ez azonban nem mindig volt
így, nehezen értette meg vezetőnk a szupervízió szükségességét, ám sajnos
pont az én burnout szindrómám hozzásegítette mindnyájunkat ehhez a fontos
és számunkra fontos szolgáltatáshoz.
8.2.4. Azok a problémák, amelyekkel ezen tanácsadás során találkoztam, nem merülnek ki azonban a helyi rendelet információival és az alkalmi segítséggel átmeneti helyzetben sőt, a legmegfelelőbb módszerek alapján való munkával sem. Sajnos a gyerekeket érő fizikai, érzelmi, illetve szexuális visszaélés problémájával is találkozom. Érdekes, hogy sosem a gyerek fordul hozzám ilyen jellegű problémáival, hanem az adott esetben feljelentett szülő, esetleg nevelőszülő. Bár már volt rá precedens, hogy egy fiatalkorú jött hozzám azzal a problémával, nem hiszi el neki a gyámügy, hogy őt bántalmazzák otthon, és nevelőintézetbe szeretne kerülni. Az ifjúsági irodában nyújtott tanácsadás és az én kompetenciám azonban nem terjed ki e kereteken belül az ilyen jellegű problémák megoldására, illetve a megoldáshoz nyújtandó segítségre, így megfelelő szakemberhez való irányítás a pillanatnyi megoldás, feltéve, ha elmegy a kliens az ajánlott szakemberhez. Társintézményeinkkel rendkívül jó kapcsolatot sikerült kiépítenünk, így például a CSSK-val, a Gyermekjóléti Szolgálattal, a helyi rendőrkapitányság bűnmegelőzési alosztályával, és a Rév Szenvedélybeteg-segítő szolgálattal, ezen kívül pedig Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának Szociális Irodájával és Gyámügyi osztályával. Pszichiáterünk nem egyszer saját praxisában is foglakozik a nálunk jelentkezett klienssel, természetesen anyagi szolgáltatás nélkül.
8.2.5. Egyelőre még megvalósulatlan
terveink között szerepel - és az önkormányzati szerződés értelmében végzett
munkánkhoz tartozik - egy utcai szociális munkás szolgálat felállítása.
Célja a szociális vagy egészségügyi ellátórendszerbe nem kerültek, illetve
onnan kikerülők felkutatása és gondozásának elősegítése lenne. Klubokba,
programokba bevonása, motiválása. Ennek megszervezése a nyár folyamán várható.
Ugyanilyen tervünk ezen kívül a főként lakótelepi csellengő gyerekek különböző
programjainkba való bevonása is, és egy esetleges éjszakai beszélgető,
esetleg asztaliteniszező klub nyitása. Ez utóbbi a Bezenyei Ifjúsági Információs
és Tanácsadó Irodában már működik, így az ő segítségüket, tapasztalataikat
fogjuk igénybe venni az induláshoz.
8.3. Munkavállalást segítő szociális munka
Alapvetően a pályaorientációs tanácsadásunk tartozik ide, amit munkavállalási tanácsadó szakemberek végeznek az ifjúsági irodában. 7-8. osztályos gyerekeknek illetve a Nemzeti Alaptanterv által a 9-10. osztályosoknak előírt informáltság biztosítása érdekében. Konkrét céljait tekintve a tanácsadás 5 célt tűzött ki maga elé:
Ha Maslow emberi szükségletek piramisát hívjuk segítségül, könnyen beláthatjuk, hogy a munka elvesztése egyfajta emocionális veszteséget jelent, amit bizony kemény gyászmunkával kell feldolgozni. A humán ökorendszer-elméletet (Welch 1987) is felhasználhatjuk segítségül a jobb megértés érdekében. Könnyen megértjük így az ember és a környezet közötti kölcsönhatásokat. Az ember nem csak szemlélője, hanem aktív alakítója is viselkedésének a környezet különböző szintjein. Az a kétirányú terület, amikor az ember belépve a szociális környezet különböző szintjeire és cselekszik, illetve amikor a környezet összeütközésbe kerül vele, a szociális munka szakterülete. Az emberek általában sikeresen megoldják problémáikat, hiszen létezik egy szubjektív illetve egy külső erőforrás is, ami segíti őt a problémakezelő magatartásának alkalmazásában, de mi van akkor, ha ezek a természetes támaszok nem működnek megfelelően, illetve összeomlanak? Az ember ilyenkor egy másik természetes támaszt keres. Ha egyik sem megfelelő a probléma megoldását illetően, akkor szakemberhez fordul.
8.3.2. Fentebb említettem, hogy a munkanélküliség, illetve a munkahely elvesztése gyászreakciót von maga után, és ezt kemény gyászmunkával fel kell dolgozni. Igen ám, de a gyászmunka sikeressége még nem jelenti az új munkahely megtalálását is. A munkát kereső ember nem mindig motivált megfelelően ahhoz, hogy ne csak keressen, hanem találjon is munkát, nem ismeri a megfelelő módszereket ahhoz, hogy “eladja“ magát. Az ilyen módszereket meg lehet tanulni, ezért vannak a JOB-Klubbok. Nem ismerik fel a tanulás, tudás fontosságát, illetve túlkorosnak, butának ítélik meg önmagukat. Ilyen esetekben az énfeltárás lehetőségét alkalmazom, és továbbküldöm a Munkaügyi Központban működő Job Klubba. Ha úgy ítélem meg, hogy az eset súlyosabb, mint egy gyors motiváló beszélgetés, akkor bizony beinvitálom a tanácsadó szobánkba és adott esetben a krízisintervenciót alkalmazom. Úgy ítélem meg, hogy rendkívül fontos egy-egy ilyen gyors és aktív segítségnyújtás, mert adott esetekben éppen a közvetlen szuicid veszélyt hárítjuk el ezzel. Ezeket a beavatkozásokat a krízisbe 3-4-5 alkalomra tervezzük. S sokszor izgalommal tölt el, hogy vajon jól csinálom-e. A szupervízió persze ezen is segít.
Amikor a munkahelykeresések sorozatos kudarccal végződnek és a munkanélküliség szinte állandósulni látszik a kliens életében, ez frusztrálja őt, és már- már apátiába esik. Mindezt észre vesszük, illetve ő maga mondja el. Ilyen esetekben már más a helyzet, mint az előbb említettek. Ezek az esetek már komoly egyéni esetkezelést igényelnek, esetleg szociális csoportmunkát. Ehhez az ifjúsági irodának nincs kompetenciája, profiljából adódóan sem. Ilyen esetekben a Családsegítő Központ munkatársaihoz küldjük a klienst, és sorsát megpróbáljuk figyelemmel kísérni. Adott esetben felvesszük a kapcsolatot az Álláskeresők Egyesületével is.
8.4. Táborokban végzett szociális munka
A táborokban végzett szociális munka kicsit hasonlít az iskolai szociális munkához, azzal a különbséggel, hogy itt a gyerekeket, fiatalokat reggeltől estig figyelemmel kísérhetjük, együtt élünk napokig, hetekig. Ám mivel táboraink alapvetően a diákvezetők megyei felkészítő tábora, tehát a megyei oktatási intézmények diákönkormányzatainak vezetői jönnek e táborokba. Tény, hogy úgynevezett “válogatott” gyerekekről van szó, tehát nem beszélhetünk szószerint “problémás” gyerekekről. Egyéni esetkezelések tulajdonképpen nem igen akadnak, annál inkább nagy hangsúly helyeződik a csoportokkal végzett szociális munkára.
8.4.1. A csoportokkal végzett szociális munkának a lényege az jelen esetben, hogy egy olyan feladatorientált csoportot alakítson ki, ahol a csoporttagok a későbbiek folyamán képesek lesznek érzékenyen reagálni környezetük problémáira , illetve képesek lesznek észrevenni iskolájukban problémákkal küszködő társaikat. Annak érdekében, hogy társaik, illetve környezetük problémái megoldódjanak, lépni is képesek. Adott esetben például szakemberhez irányítással, illetve ötletekkel és konkrét segítségnyújtással. Annál is inkább lényeges ez, mert ma még elenyésző számban alkalmaznak szociális munkásokat az iskolák, és ha csak egyféle problémára irányul a “kiválasztottak” figyelme, például a diákjogokra, akkor bizony sok-sok gyerek, fiatal veszik el továbbra is a rendszerben. Mert senki nem vette észre, hogy neki valami problémája van. Ezért nem tanul jól, illetve fordul droghoz, vagy legrosszabb esetben akár öngyilkosságot kísérel meg.
Az iskolaév megkezdése után, novemberenként rendezi irodánk a Megyei Diákinformációs Napokat, melyeken már van visszajelzés, érzékennyé tett, volt csoporttagjainktól, hogy mi is történt e rövid idő alatt.
8.4.2. A tábori csoport segítségével “becserkészett” diákokkal minden évben indít irodánk egyfajta önismeretet fokozó csoportokat, melyben olyan készségek és képességek fejlesztésével foglalkozunk, melyek elengedhetetlenek a felnőtté válás szempontjából. Ezeket a csoportokat pszichiáterünk vezeti, de segítségére vagyunk mi is. Drámapedagógusunk és a Disputa-mozgalom vezető tanára rendkívül eredményesen segíti ezt a munkánkat.
Talán sikerült láttatnom,
hogy munkahelyemen, az ifjúsági információs és tanácsadó irodában tipikusan
megfigyelhető a civil lét, a közfeladat-ellátás és a szociális szolgáltatások
komplexitása, sokszínűsége. A maga emberközeliségével, hatékonyan segítő
lehetőségével. És a maga érzékenységével, kiszolgáltatottságával.
Úgy gondolom, a bevezetőmben feltett kérdéseimre megadtam a választ. (Az is válasz, ha nincs! :)) Azt is gondolom, hogy jogosak és aktuálisak ezek a dilemmák. Akkor is, ha költőinek tűnik sok kérdés, hangoztatni kell őket, hiszen a problémákra irányítják a figyelmet. Különösen aktuális most, amikor az Európai Unióhoz kívánunk csatlakozni, hogy kerüljön egyre inkább előtérbe demokráciánk fejlesztése és a civil szervezetek fejlődése. Minderre szükség van, amikor modernizációról beszélünk. Társadalmunk akkor lesz működőképes, akkor fog hatékonyan működni, ha nyitott az együttműködésekre. Együttműködésekre a kormányzat, az önkormányzat és a civil szervezetek részéről.
Dolgozatomban bizonyítani
szerettem volna - ha mikro szinten is -, hogy a civil szervezetek gyorsabban
reagálnak a társadalmi változásokra, él bennük a tenni akarás vágya, van
idejük embertársaikon segíteni. Ehhez azonban támogatást kell, hogy kapjanak,
mind erkölcsileg, mind pedig anyagilag.
Az elv, amit a mostani kormány
oly gyakran hangoztat - a koordináció, a regionalitás és a párbeszéd -,
ha megvalósul, talán ezt fogja segíteni. Bízom benne, hogy ezek az elvek
nem maradnak jól hangzó frázisok. Remélem, egyre többen megértik a szükségességét
- jogalkotók, törvényhozók, kormányzati tényezők, önkormányzatok és a civil
szféra Magyarországon is be fogja látni, hogy nem pusztán lehetőség, de
szükségszerűség is az együttműködés.
Az ifjúsági irodákban a fiatalok választ kapnak kérdéseikre, problémáikra - komplex szolgáltatásokat igénybe véve. Öntevékenyen és aktív szerepet vállalva.
Szociális munkás jelöltként
nagyon sokat tanultam és tapasztaltam egy civil szervezetnél. Azt hiszem,
ma már tudom, hogy mit jelent a szakma és mit jelent a hivatás. Remélem,
sikerült ebből valamit közvetítenem.
Felhasznált
irodalom
