Válogatás Koncz Zsuzsa új dalaiból
Valahol az úton
Valahol az úton eltűnt előlem a fény,
Idegen a táj és nem tudom hol vagyok én,
Hol vagyok én és hol van a helyem,
Aki tudja mondja meg nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Valahol az úton távoli még a remény,
Idegen tájon átutazó vagyok én,
Kimerülten hallgat a szivem,
Aki tudja mondja meg nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Hol van ahol megmaradunk, megpihenünk végül,
Hol van ahol felszabadulhat a lélek.
Hol van ahol szárnnyal a dal, nem kaloda készül,
Hol van ahol nem maradunk egyedül.
A gyerek, aki voltam még velem él valahol,
Ha becsukom a szemem éjszaka fölém hajol.
Keresi a szót, a hangot a szivem,
HA valaki tudja mondja meg nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Valahol az úton túl vagyunk már a felén,
Valahogyan minden más, mint az út elején,
Lehet, hogy az életünk már csak ilyen,
És senki nem mondja meg soha nekem,
Ezen a világon boldogok hol lehetünk.
Hol van ahol megmaradunk, megpihenünk végül,
Hol van ahol felszabadulhat a lélek.
Hol van ahol szárnnyal a dal, nem kaloda készül,
Hol van ahol nem maradunk egyedül.
Soha már...
Én valahol még keresem.
Hopp
Békét és reménységet
Nézem a tó vizét, hallom a halk zenét,
és látom az égbolt hulló csillagát.
Mint közönyös idegent, úgy érzem a végtelent,
Valahol egy gyermek sír és semmi se jó ami ér.
Oly sok a szenvedés, a jóindulat kevés,
az ostobasággal szemben védtelen.
Világra jövünk valahol és az élet néha pokol,
Ha valahol létezel, mondd miért tűröd el.
Békét adj Uram kérlek, háborgó szivemnek,
Békét és reménységet a megszületendő gyereknek.
Hallom a híreket nézem a képeket,
Miért kell, hogy így legyen Ó Istenem,
Annyi a szenvedés és a segítség kevés,
Ha valahol létezel, mondd miért tűröd el.
Békét adj Uram kérlek, a háborgó sziveknek,
Békét és reménységet a megszületendő gyereknek.
Békét és reménységet, békét a világnak,
Békét és reménységet az ember ennyit csak kivánhat.
Békét adj Uram kérlek, a háborgó sziveknek,
Békét és reménységet minden ártatlan gyereknek.
Békét és reménységet, békét a világnak,
Békét és reménységet az ember ennyit csak kivánhat.
Adj békét, adj békét, Uram.
Békét és reménységet, békét a világnak.
Hopp
Istenhozzád
Este van már csillag van az égen
Véget ért megint egy szép napunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Hiszen isten tudja hol találkozunk.
Az angyalok is könnyes szemmel néznek,
Ha látják, hogy mi még együtt vagyunk.
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
De hát isten hozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Alszik már az utca és a város,
Ébren talán csak mi álmodunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Csak az isten tudja hol találkozunk.
Mára már a muzsikának vége,
Legyen ez az utolsó dalunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
Legyen istenhozzád vár az otthonunk.
Egyszer még egy gyertyafényes csendes este visszatérünk,
S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
Minden jó csak legyen jó a vége,
De addig még talán találkozunk,
Későre jár mégis nehéz most a búcsú,
És ha lehet legyen szebb a holnapunk.
Hopp
Kárvalló idők
Ha azt gondoltad rólam, hogy én varázsló vagyok,
és tőlem vártál új csodát,
A csalódásod érthető, de be kell vallanom,
hogy én is számítottam Rád.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
annyi mindent nem mondhattam el.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
gondold meg, hogy kinek mit hiszel.
Én azt hittem, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk,
mint annyiszor már, oly sok éven át.
És nem gondoltam azt, hogy egyszer eljön majd a nap,
mikor nélkülem indulnál tovább.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
annyi mindent nem mondhattam el.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
gondold meg, hogy kinek mit hiszel.
Azt én sem mondanám, hogy mindent így képzeltem el,
hogy erről álmodtam hajdanán.
De keskeny palló vezet át a szakadék felett,
és ha átjutunk jobb lesz talán.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
annyi mindent nem mondhattam el.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
gondold meg, hogy kinek mit hiszel.
Én úgy hiszem, ha elmúlnak a kárvalló idők,
rendbe jönnek majd a dolgaink,
Ha megint újra érezzük, hogy összetartozunk,
lesznek még szép napjaink.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
annyi mindent nem mondhattam el.
Kérlek, hogy várj még, várj még,
gondold meg, hogy kinek mit hiszel.
Hopp
