Itt részleteket olvashatsz 
Marlo Morgan:
 Vidd hírét az Igazaknak című könyvéből




Új olvasnivaló után kutatva talaltam rá erre a könyvre.
Ha Te is kedveled, a Földön sajnos már csak foltokban élő
népek ősi kultúrájáról, misztikus, tiszta és romlatlan 
világáról szóló könyveket, akkor Nálad is garantáltan 
nyerő lesz ez a mű.
Íme a rövid tartalom a könyv hátoldaláról!


 



Merész, páratlan kalandba keveredik egy amerikai orvosnő,
amikor elfogadja egy ismeretlen ausztrál bennszülött törzs,
az Igazak népe hívását, és velük megy négy hónapos vándor-
útjukra, keresztül a földrész kietlen pusztaságain.
Mezítláb gyalogol tüskebokron át, csupasz bőrét
vörösre perzseli a sivatagi nap, orrát-száját bögölyök lepik,
tűrőképességét nap mint nap bizonyítja nomád társainak,
míg befogadják, és készséges türelemmel tanítani kezdik.
És elsajátítja különös, mély életbölcsességüket, évezredes
kultúrájukat. Megtanulja a minden embernek megadatott tehetség 
tiszteletét, az őszinteség szavak nélkül is kifejező erejét,
az emberi érintés melegségét, a test és a lélek összhangját,
a tánc és az ének gyógyító hatalmát, az életben maradás
rejtélyeit tikkasztó szárazságban és sodró árvízben.
És teljesíti, amire kérték: közvetíti az Igazak üzenetét
az egész emberi nemnek.
VIGYÁZZATOK A FÖLDRE!
Ne irtsátok az erdőket, ne pusztítsátok el a vadállatokat!
Hagyjatok fel a levegő szennyezésével, egymás gyilkolásával!
Találjatok vissza a természetbe!
Ha nem szívlelitek meg az üzenetet: nyomtalanul eltűnik bolygónk
a világmindenségből.
Ha megszívlelitek, megtaláljátok létezésetek valódi értelmét,
akár az Igazak népe.






"Az ember csupán vékony szál 
az élet szövedékében. Bármit igazít rajta, magának teszi."
 
          /Amerikai törzsfőnök, Seattle/


"Csak az állja ki a próbát, aki rááll, hogy kipróbálja."

          /Királyi Fekete Hattyú, törzsfőnök/


"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát,
megmérgezi az utolsó folyó vizét, 
kifogja az utolsó halat is, akkor
rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni."

          /Algonkin indián jóslat/


"Üres kézzel születünk,
Üres kézzel távozunk.
A valódi életet üres kézzel éltem át."

          /Marlo Morgan/









 "A törzsfő középkorú, higgadt férfiú volt,
szép felépítésű teste izmosnak, erősnek látszott.
Már vándorlásunk elején feltűnt,
hogy milyen tisztelettel beszélt népével, 
hogy sosem felejti el megköszönni, ha valaki
szolgálatot tesz a törzsnek.
Nem csodálkoztam, hogy éppen őt választották meg vezetőnek.
 Eszembe jutott egy eset. Évekkel ezelőtt
St.Louisban jártam, s egy kora reggel, úgy hét körül
a Southwestern Bell telefontársaság előcsarnokában álltam.
A gondnok épp a márványpadlót súrolta, s
beengedett, hogy ne kelljen odakint áznom az esőn.
Egyszer csak egy hosszú, fekete autó állt meg az ajtó előtt,
és belépett a telefontársaság elnöke.
Amint észrevett biccentett felém,
a takarítónak pedig jó reggelt kívánt.
Aztán megdícsérte a férfi munkáját, elmondta,
hogy ebbe az épületbe akárki beléphet,
a legmagasabb beosztású kormányhivatalnok is,
itt mindig minden csillog a tisztaságtól.
Érezhetően komolyan gondolta, amit mondott, 
nem a levegőbe beszélt.
Én csupán szemlélője voltam az esetnek,
de láttam felragyogni a büszkeséget a gondnok arcán.
Rájöttem, hogy a jó vezetők nem félnek átlépni a határokat.
Apám mindig azt mondta:
 A dolgozók nem a munkahelyen dolgoznak,
hanem a többi embernek.
Most tapasztaltam, hogy ugyanez a vezetői magatartás
nyilvánul meg az ausztrál törzsfőnök cselekedeteiben is."


 


 "Így hát megtanultam  megbocsátani önmagamnak,
nem ítélkezni a múlt fölött, hanem okulni belőle.
Megértették velem, mindezt azért fontos elfogadni,
azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni,
hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek."

  
 


 "Képes volnék-e pártatlan maradni, nem ítélkezni,
hagyni, hogy mások a maguk útját kövessék?
Most már kezdtem érteni: mindenkinek, akivel találkozunk,
adunk valamit, ám amit adunk, azt mi magunk választjuk meg.
Szavainkkal, cselekedeteinkkel tudatosan teremtjük meg a
színteret, amelyen élni akarunk."    


 


 "Az Igazak népe mindig tudatosan készült az új élet
foganására. A gyermek megszületése azt jelentette,
hogy földi testet adtak egy lélektárs számára.
Ellentétben a mi társadalmunkkal, ők nem várják el,
hogy az ember hibák, fogyatékosságok nélkül
jöjjön a világra. Mindenki láthatatlan drágakövet
rejt magában, akármilyennek született, s ezt 
csiszolni, formálni kell."


 


 "Nehéz értelmet találni az esztelenségben."




 "A szükség találékonnyá tesz."


 


 "Azt vallják, hogy a dolgok iránt táplált érzelmeinknek
nyoma marad. Rögzülnek testünk minden sejtjében, beépülnek
személyiségünk, gondolkodásunk, örökkévaló énünk gyökereibe.
Bár egyes vallások azt hírdetik, hogy az éhezőnek ételt, 
a szomjazónak italt kell adni, e törzs szerint
nem az a fontos amit adunk, és az sem, hogy kinek.
A feltétlen szeretetteli segítés érzését kell átélni.
Ha meglocsoljuk a tikkadt növényt, megitatjuk a szomjhalállal
küszködő állatot, ha csak bátorítást adunk, azzal ugyanannyira
közelebb jutunk életünk és teremtőnk megértéséhez, mint
amikor ételt-italt adunk a rászoruló társunknak.
Amikor az ember elhagyja e földi létet, lelkében ott van a 
lenyomata, hogy miként gazdálkodott érzelmeivel.
Láthatatlan, megfoghatatlan érzések töltik ki örökkévaló
lelkünket, mely különbséget tesz jó és rossz között.
A cselekvés csupán eszköz, amely által az érzelem, a szándék,
a gondolat megnyilvánul."


 


 "Az ember csak akkor ismeri fel mások jó 
vagy rossz tulajdonságait, ha maga is
ugyanolyan erényekkel vagy gyengeségekkel
rendelkezik."




 "Soha nem lehet annyira öreg az ember,
hogy már semmit se érjen!"


 


 "A törzs, tagjai tudomása szerint itt él az idők kezdete óta.
A tudósok szerint legalább ötezer esztendeje laknak Ausztrália
földjén. Csodálatraméltó, hogy évezredek alatt sem 
pusztították ki erdőiket, nem szennyezték be vizeiket, nem 
veszélyeztették az itt élő állatfajokat, nem fertőzték meg 
környezetüket, mégis mindig volt elegendő ennivalójuk,
megfelelő menedékük. Sokat nevetnek, ritkán sírnak.
Hosszú életet élnek, termékenyek, egeszségesek és lélekben erősek."





 "A földet nem lehet birtokolni, hiszen mindenkié,
hozzátartozik minden létezőhöz.
Osztozni, egyezséget kötni csak tisztességes,
emberi módon lehet. A birtoklás végérvényesen kizár
mindenki mást, mert benne nyilvánul meg a határtalan önzés.
Mielőtt az angolok Ausztráliába jöttek volna,
mindenkinek jutott a földből."





"Helyesen látják, hogy az ember nem képes
belélegezhető levegővel megtölteni a Földet.
Csak a fák és a növények adhatnak megfelelő
mennyiségű oxigént.
Ahogy barátaim mondták: 
"Meg fogjuk ölni a Föld lelkét."
Minden téren megnyilvánuló mohóságunk
leleplezte mélységes tudatlanságunkat,
amelyen csak a természet iránti
tisztelet változtathat."