Demjén Ferenc
Nekünk nincs ami ellen áll
Ki áll ellen a szélviharnak, mikor őrjöngő kedve támadt?
Ki áll ellen a tengernek, mikor letarol minden gátat?
Ki áll ellen az erdőtűznek, ha lángra gyújtja a fákat?
Ki áll ellen a léleknek, mikor felgyullad benne a vágy?
Nincs rá törvény.
Nincs rá törvény.
Nekünk nincs ami ellenáll.
Ki áll ellen az órának, mikor percenként ellenünk számol?
Ki áll ellen a szenvedélynek, mikor egyetlen életet játszol?
Ki áll ellen, ha azt üvöltik, a holnap szebb lesz mától?
Ki áll ellen az embernek, mikor azt mondja: ennyi elég!
Nincs rá törvény.
Nincs rá törvény.
Nekünk nincs ami ellenáll.
Az álmok nem tesznek hőssé, de vérünk sem vált még vizzé.
Nincs rá törvény.
Nekünk nincs ami ellenáll. Ooohó...
Ki áll ellen a gyűlöletnek, mikor sötét fejekből árad?
Ki áll ellen a farkasoknak, ha a horda majd embert támad?
Ki áll ellen, hogy megtaláld, hogy a jók melyik oldalon állnak?
Ki áll ellen, hogy mentsük azt, ami megmaradt még a mának?
Meg kell próbáld!
Meg kell próbáld!
Nekünk nincs ami ellenáll. Ooohó...
Les még holnap, minket várnak.
Mi az ami nekünk ellenállhat...
Hopp
Ezzel még tartozom
Van néha úgy, hogy megbocsátunk.
Van néha úgy, túl hamar elválunk.
Az új, nagy csodát még magam is várom.
Ezzel még tartozom.
Véletlen volt az, ahogy indult.
Véletlenül. Igazán jó volt.
Én rontom el valahol mindig.
S már hozzád sem tartozom.
Szenvedni nem jó, és azt titkolni kell.
Én sem ordítottam fel.
De hogy miért nem tettem, még most sem tudom.
Ezzel még tartozom.
Sírnék, de azt régen sem tudtam.
Rohannék hozzád, de a kulcsod másnál van.
És ez nem jó.
Rossz ez így nagyon.
Még hozzád tartozom.
Elmondanám, de ma sincs szó rá.
A késői könny mért válik sóvá.
Sós könnyedet oldja fel csókom.
Ezzel még tartozom.
Néha sírnék, de azt régen sem tudtam...
Hopp
Álmaimon át
Velem megtörtént már fejére állt a tény s az érzelem.
Csak az szólhatna rám, aki soha nem hibázott semmiben.
Velem megtörtént már: majdnem karjában tartott az őrület.
Mindig volt aki várt, és én tudtam jól,
hogy Ő szeret, csak Ő szeret.
A világ csak az éjjel s a nappallal mérhető.
Nekünk álmot kínál, ami még elérhető.
Álmaimon át láncra ver sok régi emlék.
Mi egyszer jó volt, most még édesebb.
Álmaimon át most is éppen hozzád mennék.
Szépítsd meg az életem álmaimon át.
Voltam közöttük is, akik az árnyékos oldalon járnak.
Talán emlékszik rám, kit épp ott találtam meg barátnak.
A világ csak az éjjel s a nappallal mérhető.
Nekünk álmot kínál, ami még elérhető.
Álmaimon át láncra ver sok régi emlék.
Mi egyszer jó volt, most még édesebb.
Álmaimon át most is éppen hozzád mennék.
Szépítsd meg az életem álmaimon át.
Hopp
Aki mellénk áll
Elfutunk annyi szép mondat elől,
hamis szél fúj a nagy szavak felől.
Húuu...
Te vagy itt nekem, mindig is így legyen.
Nem tőlünk más most a világ,
csak egy szűk sugár néz le rám és rád.
Húuu...
csepp a tengerben, nem baj csak így legyen.
A valóság eljön még.
Ide várjuk rég.
Aki mellénk áll, az a földön jár.
Hiszen itt van dolgunk.
De a földtől az ég nincs távol már.
S lehet, ott van a sorsunk.
Húuu...
Nem vagy egyedül, bárhogy is éreznéd.
Mindennap egy új kép jön elénk,
hamarabb, minthogy bármit értenénk.
Húuu...
Ez az életünk.
Közel és távol rég,
vissza nem fordítható, félig rossz és félig jó.
Aki mellénk áll, az a földön jár.
Hiszen itt van dolgunk.
De a földtől az ég nincs távol már.
S lehet, ott van a sorsunk.
Gyere hát és állj mellénk,
hiszen itt van dolgod.
Gyere hát és állj mellénk,
kezedben a sorsod.
Gyere hát és állj mellénk.
Gyere hát és állj mellénk.
Hopp
