Platói szerelem - leírás

Plátói szerelem

Az univerzumban öt szabályos test létezik csupán: a tetraéder, a kocka, az oktaéder, a dodekaéder és az ikozaéder. Elsõ ismert leírásuk Platóntól származik, így platóni testeknek is hívják õket. Felépítésük szépen elrendezett viszonyt mutat: mindannyian gömbbe írhatók, egy testen belül minden él, minden lap, minden csúcs ugyanakkora. A szabályosságnak ez a páratlanul magas foka késztethette a fent említett szerzõt arra, hogy a testeket kozmológiai szereppel ruházza fel: négyet belõlük a négy õselemhez rendelt, az ötödik pedig a világ foglalata lett.
A Plátói szerelem a fent említett testek közül az elsõ két test között megfigyelhetõ bizonyos geometriai megfeleltethetõségen alapul, amelyre egy egyszerû számtani mûvelet elvégzése során bukkantam: összeszámoltam a tetraédernek és a kockának az élszámát. Mivel az eredmény azt mutatta, hogy a tetraédernek fele annyi éle van, mint a kockának, felírhatóvá vált az egy tetraéder plusz egy tetraéder egyenlõ egy kocka experimentális geometriai azonosság.
Ennek vizuális megjelenítésére egy mobilt készítettem. A szimmetrikusan elhelyezett tetraéderek lassú mozgással kockává egyesülnek, majd a kocka újra két tetraéderre bomlik. A két végállapot közötti átrendezõdés idõtartama lényegesen hosszabb mint az a pillanat, amikor a testek tisztán megjelennek. Ez a köztes fázis egy látszólag rendezetlen, vagy legalábbis formailag nehezen definiálható jelleget mutat. Ha a mozgás egy ilyen átmeneti állapotban rögzülne, akkor nem sok támpontot kapnánk arra vonatkozólag, hogy az össze-vissza álló éleknek bármiféle szabályos testhez köze lehet.
A tetraéder és a kocka pontosan meghatározott testek, így idõtlen geometriai viszonyokat jelölnek. Ami itt összeköti õket, az az átváltozás idõbelisége. A köztes formák fokozódó-csillapuló kuszasága már nem elégíti ki a szabályosság topológiáját, szabálytalanságuk azonban precízen kiszámított mozgás eredménye. A mozgás folyamatosságából kiszakítva tekinthetjük fél-testeknek vagy test-csíráknak oket. Ha a mozgás-kontinuumot részesítjük elõnyben, az átalakulás egésze felfogható egy többirányban változó, pulzáló testként, melynek végpontjain feltûnik két idõtlen forma.

Plátói szerelem, fapálcika, zsinór, görgõ, elektromotor, 90x70x160 cm, 1997

<< vissza a lap tetejére






		Plátói szerelem Az univerzumban öt szabályos test létezik csupán: a tetraéder, a kocka, az oktaéder, a dodekaéder és az ikozaéder. Elsõ ismert leírásuk Platóntól származik, így platóni testeknek is hívják õket. Felépítésük szépen elrendezett viszonyt mutat: mindannyian gömbbe írhatók, egy testen belül minden él, minden lap, minden csúcs ugyanakkora. A szabályosságnak ez a páratlanul magas foka késztethette a fent említett szerzõt arra, hogy a testeket kozmológiai szereppel ruházza fel: négyet belõlük a négy õselemhez rendelt, az ötödik pedig a világ foglalata lett. A Plátói szerelem a fent említett testek közül az elsõ két test között megfigyelhetõ bizonyos geometriai megfeleltethetõségen alapul, amelyre egy egyszerû számtani mûvelet elvégzése során bukkantam: összeszámoltam a tetraédernek és a kockának az élszámát. Mivel az eredmény azt mutatta, hogy a tetraédernek fele annyi éle van, mint a kockának, felírhatóvá vált az egy tetraéder plusz egy tetraéder egyenlõ egy kocka experimentális geometriai azonosság. Ennek vizuális megjelenítésére egy mobilt készítettem. A szimmetrikusan elhelyezett tetraéderek lassú mozgással kockává egyesülnek, majd a kocka újra két tetraéderre bomlik. A két végállapot közötti átrendezõdés idõtartama lényegesen hosszabb mint az a pillanat, amikor a testek tisztán megjelennek. Ez a köztes fázis egy látszólag rendezetlen, vagy legalábbis formailag nehezen definiálható jelleget mutat. Ha a mozgás egy ilyen átmeneti állapotban rögzülne, akkor nem sok támpontot kapnánk arra vonatkozólag, hogy az össze-vissza álló éleknek bármiféle szabályos testhez köze lehet. A tetraéder és a kocka pontosan meghatározott testek, így idõtlen geometriai viszonyokat jelölnek. Ami itt összeköti õket, az az átváltozás idõbelisége. A köztes formák fokozódó-csillapuló kuszasága már nem elégíti ki a szabályosság topológiáját, szabálytalanságuk azonban precízen kiszámított mozgás eredménye. A mozgás folyamatosságából kiszakítva tekinthetjük fél-testeknek vagy test-csíráknak oket. Ha a mozgás-kontinuumot részesítjük elõnyben, az átalakulás egésze felfogható egy többirányban változó, pulzáló testként, melynek végpontjain feltûnik két idõtlen forma. Plátói szerelem, fapálcika, zsinór, görgõ, elektromotor, 90x70x160 cm, 1997 << vissza a lap tetejére