Név: Erdély Miklós (†1986)

Születés helye és éve: Budapest, 1928

Tevékenysége a ’60-as és ’70-es években (szakmai életrajz):
Magyarországon az 1960-as évek második felétől megújuló avantgárd művészet legfontosabb személyisége, szobrász, filmrendező, költő, akcióművész, az environment és a koncept art jelentős képviselője, festő, elméletíró, pedagógus – végzettségét tekintve építész. Írásainak, előadásainak, műveinek, pedagógiai munkásságának, valamint nagyformátumú egyéniségének a hatása a különböző művészeti ágakban tevékeny, avantgárd irányultságú alkotókra mind a mai napig érezhető.

Rövid ideig tartó szobrászati tanulmányokat követően, 1951-ben építészmérnöki oklevelet szerzett, és különböző építészeti vállalatoknál dolgozott. Több újítási javaslat, találmány fűződik a nevéhez, 1966/67 körül kidolgozta a fotómozaik, a „fényképfelvételek vagy más ábrázolások áttétele az eredetivel [hatásában] azonos megjelenésű mozaikburkolatokra” technikáját, amellyel a továbbiakban nem csak saját megélhetését biztosította, hanem számos művésznek is munkát nyújtott, elsősorban az 1980 körül általa alapított MURUS Alkotóközösségben.

Építészeti munkái mellett már az ötvenes évek közepén írni kezdett, szobrokat készített, majd rajzolt és festett. 1960-ban és 1963-ban sikertelenül felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, filmkészítési elképzeléseit azonban nem adta fel, forgatókönyveket írt, hangmontázsokat készített, 1964/65-ben vágó volt a magyar televíziónál, és a hatvanas évek második felében talált filmresztlikből elkészítette első montázsfilmjeit. 1963-ban kapott először útlevelet Nyugatra, és az életében fordulópontot jelentő féléves párizsi tartózkodása után – fennmaradt levelezésének tanúsága szerint – kitartóan igyekezett írásait hazai folyóiratokban megjelentetni. Versei és novellái publikálására azonban a nyolcvanas évek közepéig csak szamizdat-kiadványokban és külföldi magyar nyelvű folyóiratokban, így például a párizsi Magyar Műhely ben került sor. A Magyar Műhely kiadó jelentette meg 1974-ben Kollapszus orv. című gyűjteményes kötetét is, amelyért ugyanebben az évben megkapta a Kassák Lajosról, a klasszikus avantgárd jeles magyar képviselőjéről elnevezett Párizsban alapított Kassák-díjat. Irodalmi jellegű írásaival ellentétben művészetkritikai, művészet- és filmelméleti írásai megjelentek Magyarországon, így egyik elsőként nagyhatású filmelméleti tanulmánya, a Montázs-éhség is 1966-ban.

Az 1960-as években részt vett a hivatalos művészeti élettől magukat távol tartó művészek rendszeres találkozóin Budapest belvárosi kávéházaiban. Itt került kapcsolatba a nála egy generációval fiatalabb Altorjay Gáborral és Szentjóby Tamással, s rajtuk keresztül a happening, majd a fluxus irányzatokkal, ami újabb lendületet adott a nyilvánosság előtt való megjelenésének. Közreműködött az 1966-os első magyarországi happening megvalósításában, és a hatvanas évek közepétől kezdve montázsfilmjeivel, hangmontázsaival, valamint konceptuális, „szöveges akciókkal”, tézisekkel kísért fotókkal vett részt különböző kiállításokon, rendezvényeken az avantgárd törekvéseknek teret adó kultúrházakban, félhivatalos kiállítóhelyeken. Saját kertjében is sor került akciók megtartására.

1970-ben a magyarországi progresszív művészet történetében fontos szerepet játszó, a budapesti Műszaki Egyetem egyik klubjában megrendezett „R”-kiállításon állított ki először objekteket (például: Tavalyi hó ) és egy environtment-et, s ettől kezdve rendszeres résztvevője lett az avantgárd bemutatóknak Magyarországon és külföldön egyaránt. A hetvenes években összesen 41 csoportos kiállításon (vagy rendezvényen) szerepelt, 16 külföldin és 24 hazain, az utóbbiak közül 9-et ő maga szervezett, többségüket pedagógiai tevékenységével összefüggésében. Egyéni bemutatója csupán egy volt ebben az időszakban, és tíz, a fentebb számszerűsített kiállításoktól független akcióját, előadását tartjuk számon a hetvenes évekből, amelyek közül négy kiállítás-megnyitó keretében zajlott le. A hazai kiállítások helyszínei közül ki kell emelnünk Galántai György balatonboglári kápolnaműtermét, amely 1970 és 1973 között a nyári időszakokban volt a hazai avantgárd művészet legfontosabb kiállítóhelye, valamint a budapesti, zártkörű Fiatal Művészek Klubját (FMK), amely a balatonboglári kápolnaműterem betiltása után vált hasonló jelentőségű művészeti helyszínné. AZ FMK-ban Erdély 1975–1976-ban két kiállítást is szervezett Montázs , illetve Möbiusz címmel, valamint 1974-ben az Eseményhorizont című előadássorozatot, amelynek egyik célja a művészet és a tudomány összefüggéseiről művészek és természettudósok között folyó diskurzus elindítása volt.

Erdély a hetvenes évek első felében bekapcsolódott az elsősorban a konceptuális művészet jegyében bonyolódó nemzetközi levelezési hálózatba és kiállítási programokba (Magyarországon Beke László, művészettörténész, illetve Maurer Dóra, művész nevét kell kiemelnünk, mint jelentős szervezőkét), neve szerepelt a Jarosław Kozłowski és Andrzej Kostołowski által alapított NET levelezési listáján. Hagyatékában többek között Walter Aue, Peter van Beveren, Ugo Carrega, Ken Friedman, Jorge Glusberg (CAYC), Richard Gollner, Klaus Groh, Elwyn Lynn, Jiři Valoch levelei maradtak fent ebből az időszakból.

Szintén 1970-es évek elejétől rendszeresen eljárt a Balázs Béla Stúdióba (BBS), amely Magyarországon a független és experimentális filmkészítés műhelye volt. A stúdión belül elsősorban a Bódy Gábor szervezte filmnyelvi sorozat (1971–1973), valamint a kinematografikus kísérletek és a társművészetek felé nyitott K-szekció (1976-tól) munkájában vett részt. A BBS-ben készítette el mind az öt filmjét 1974 és 1985 között, valamint számos filmmel kapcsolatos írása jelent meg a stúdió egyes kiadványaiban. A hetvenes években forgatott három filmje közül kettőt betiltottak, és összefoglalóan elmondható, hogy filmjei csak halála után váltak hozzáférhetővé a szélesebb közönség számára.

Erdély a hatvanas évek közepétől vált egyre meghatározóbb személyiségévé a magyar underground vagy avantgárd művészeti életnek, és ezt nem is annyira „élőművészeti” megnyilvánulásainak vagy bemutatott műveinek köszönhette, hanem annak, hogy e művészeti szcéna minden szintjén, a társasági összejövetelektől a programok szervezéséig folyamatosan jelen volt, és igyekezett mindenütt polémikus beszélgetéseket folytatni. Lételeme volt a diszkusszió, s a művészet területén ennek hiányát többször is szóvá tette. Saját gondolatai és művei kontextusának megteremtésére tett vállalkozásnak is tekinthetők az 1975-től haláláig vezetett művészeti tanfolyamok vagy képzőművészeti körök, amelyeket Kreativitási gyakorlatok, Fantáziafejlesztő gyakorlatok, majd Indigo (INterDIszciplináris GOndolkodás) elnevezéssel vezetett különböző művelődési házakban, majd magánlakásokban, és amelyeket a kortárs művészeti irányzatok alkotási eljárásaiból, a keleti filozófiai hagyományhoz köthető nevelési módszerekből, s még számos más forrásból ötvözött pedagógiai elv kísérleti műhelyeként fogott fel. Az új és szokatlan jelenségekre nyitott, problémamegoldó gondolkodásra késztető foglalkozások és közös kiállítások (elsősorban az Indigo időszakában, 1978-tól) egy új művészgeneráció egyéniségformáló iskolája voltak.

Kiállítási részvétele külföldön az 1970-es években:
Biennale de Paris, Párizs, 1971.
Kunstzone. Erste Freie Produzentenmesse, Jakobsplatz, München, 1971.09.07–12.
st.jauby – jovanovics – lakner – miklós – pauer – tot, Galeria Foksal, Varsó, 1972.05.
Tendencija 5., Galerija Suvremene Umjetnosti, Zágráb, 1973
Aspekten van Hedendaagse Hongaarse Kunst, T'Hoogt, Utrecht; Prinsetún, Leeuwarden; Arnheim; Hoogeveen, 1973–1974
Information / Perception / Reflexion, Södertälje Konsthall, Södertälje, 1973.11.30–1974.01.13.
Festival Húngaro 1974., CAYC (Centro de Arte y Comunicación), Buenos Aires, 1974.04.16–05.10.
4. Triennale Rysunku, Muzeum Architektury, Wroclaw, 1974.05.24–06.
Najnowsza Sztuka Wegierska, Galeria Sztuki Najnowszej, Wroclaw, 1976.04.20–05.20.
Osteuropese Konceptuele Fotografie, Technische Hochschule, Eindhoven, 1977
Oosteuropese Konkrete en Visuele Poëzie, Van Gogh Museum, Amsterdam, 1978
I am. Performance. International Artists' Meeting, Galeria Remont, Varsó, 1978.03.28/29–04.06.
(V.) Miedzynarodowe Triennale Rysunku (The International Drawing Triennal), Muzeum Architektury, Wroclaw, 1978.06.09–08.
Elements of Drawing (a Miedzynarodowe Triennale Rysunku, Wroclaw részeként), Studio Teatr Galeria, Varsó, 1978.09.21–10.15.
European Dialogue, Biennale of Sydney 3., The Art Gallery of New South Wales, Sydney, 1979.04.14–05.27.
Works and Words. Foto-tentoonstelling van beeldende kunstenaars uit Hongarije, Nederland, Polen, Tsechoslowakije en Joegoslavië, De Appel, Fundatie Kunsthuis, Amsterdam, 1979.09.15–30.

Munkái az adatbázisban:
Tavalyi hó, 1970
Morálalgebra. Szolidaritási akció, 1972
Két személy, 1972
Major János kabátja, 1973

Szövegei az adatbázisban:
Erdély Miklós: Szolidaritási akció (Egy fotómontázsban és statisztikai tabellákban megvalósított koncepció forgatókönyve), 1972
Major János kabátja, 1973
[Erdély Miklós:] Mi az avantgardizmus? Avantgardista tettnek minősíthető-e, hogy Erdély Miklós, Jovánovics György és Major János közösen kiállítottak egy kabátot?, 1973

Linkek: