IIIIIIII   SZÉKELY BERTALAN: A LÓNAK RAJZOLÁSA

Magától érthetődő, hogy egy rajzolónak nemcsak az emberi alak rajzát, de a főbb állatokét is kellene némileg ismernie. A lónak rajza a többi négylábúak rajzának kulcsa. Ha a lovat ismerni megtanultuk, akkor a többiekkel való elbánás már nagyon meg van könnyítve, a mozgási módok ismerete, azoknak megragadhatása - a négylábuak egymásközti hasonlatossága folytán - könnyen megérthetővé és kezelhetővé válik.
Az emberi modellnek rajzolása nagyszámú tanítvány mellett nem eléggé értelmi munkásság. Oskolánkban a modell nem végez egy célszerű mozgást, nem engedi meg az ezen célszerű mozgás megítélhetésére vezető variánsok közötti válogatást. Megérthető lesz ez, ha visszapillantunk a művészet tanítására a középkorban (1600 végéig). A mester fölvett 5-6 tanítványt egész kiképzésre. A tanításért járó honoráriumot ezek azáltal rótták le, hogy segédkezniük kellett a mester munkáinak kivitelezésénél. A mester is talentummal bíró ifjakat vett föl, mert különben segédkezésük értéktelen lett volna (tehát kevés számú tanítvány). Az atelierbe belépő fiatalember látta, hogy a régebben ott lévő tanítványok hogy járnak el, hogy a képet egy kompozíció kartonjának megállapításával kezdik. Hogy ezt tehessék, az egyes alak gesztusát, állását meg kellett szerkeszteni. Ehhez vezet, ha egy kívánt gesztust vagy állást egy kollégájuk, vagy akárki más, előttük megteszi a kellő drapériába öltözve. Hamar rájöttek, hogy a drapéria is akkor szerkeszhető a legjobban, ha az azt viselő alakot eleinte meztelenül rajzolják le. Igy tehát a kép terébe beillő, helyes akciót végző alak rajzolása - az akt - volt a képnek megkezdése. Tegyük fel, hogy egy szentnek megkövezése volt a tárgy. Akkor az udvaron véghezvitették az ehhez vezető eljárást: az egyik alak például a kő után nyúl, a másik éppen dobni akar. Ha ezt gyorsan felvázolták, kiderült, hogy a rajz alakja jól feltünteti-e azt, amit annak véghezvinni kell; eléggé karakterisztikusan viszi-e véghez a szükséges mozgást, és ezen támadó formák helyesen töltik-e ki azon teret, ami számukra előirányozva volt. (Egy adott akciót adott térbe belekomponálni.) Nemcsak nagyjában, hanem az apróbb formákra is ki kell terjednie a figyelemnek. Például arra, hogy egy súlyt emelő karnál mely izmok és mennyire lesznek kidomborodva a többi, nyugodt állapotban levőkhöz viszonyítva, stb.
Ezen akt viszonyítva volt a tevékenységet véghezvivő alaknak egy belső képéhez, viszonyítva a jó lineák fogalmához - ami valami appercepció féle (érzéki benyomások összegezése egy összetartozóhoz neveztetik percepciónak, egy percepció beosztása, viszonyítása a lélekben már meglévő tágabb és egységesebb képzelmek közé és azokhoz neveztetik appercepciónak).
Nem ilyen az oskolai akt. Az rendesen semmi tevékenység fogalmához nem viszonyítható, s jó lineákat nem megengedő, mert ha ezek egy szempontnak véletlenül megfelelnének, annál kevésbé a többi szempontoknak. A felett, hogy vajon a tevékenység helyesen van-e kifejezve, ítéletképzést meg nem engedő, térviszonyokba beillesztést elő nem segítő, huzamos állásánál fogva a friss mozdulat felfogására nem kényszerítő eljárás. Puszta gyakorlatnak is csak akkor lehetne jónak mondható, ha nagyon gyorsan és sraffírozva, a forma hossztengelyét derékszögűen átmetsző eljárás szerint készülne. Hosszas állás folytán kifáradt aktot, kifáradt aggyal rajzolni egy hosszadalmas retusírozó eljárás mellett, nem vezethet a mozgó élet jelenségeinek megragadhatására.

Kezdetett a tanítás a ló fejének rajzoltatása által (ide a lófej ábrájának klichéje). A lófejcsont profilból nézve egy két kvadrátból alkotott paralelogrammába foglalható. Ennek felébe van az állkapocs szög sík A. A fogaktól előfelé a húsrész egy pár centiméternyire kiáll, innen számítom a nyakszirt (S) csontig. Ha három részre osztatik - ezen osztásba fekszik a pupilla sík B. Ha ettől a nyakszirt vonalig levő hosszat felezzük, megtaláljuk az állkapocs izületét - bütykét. A pupillasík és állkapocsszög közötti távolságot ha a homloktól lefelé fölrakjuk, megtaláljuk azon síkot, melyben a külhalljárat fekszik, ez az SB hátsó 1/3-ában van. A külhalljáratok egymástóli távolsága a fej szélességének fele. A fej szélessége a szemeknél a magasságának 3\4-e. A magassága pedig a csontfej hosszának fele.
A fejnek profilja belehelyezhető két kvadrátba, az A és B síkok újból négyszögökbe, melynek magassága a profil magassága, szélessége pedig a fej szemnéli szélessége. E szerint a fej előlről nézve bír egy magassági AA, egy szélességi CC, és egy mélységi DD tengellyel. Ha három kötőtűt spanyol viasszal egymásra derékszöget képzőleg megerősítünk, és erre fölrakjuk az egymás közti hosszúsági viszonyokat, hogy AA fél akkora legyen mint DD, CC pedig AA-nak 3/4-e, akkor egy segédeszközzel bírunk, melynek használásával a fej főbb helyeit megbízhatóan megtalálhatjuk. Ezen kötőtűk egy stativ függőleges vonala végén levő viasz „V” csomóba erősítve mindenképpen állíthatók, aszerint ahogy a ló fejét rajzolni kívánjuk, megjegyezvén, hogy ennek helyes lerajzolásától függ az ábra megbízhatósága, tehát a szögeket helyesen kell két egyenes papírszeletet - egy szemmel nézve az ábrára, úgy tartani, hogy a szöletet födjék, és ezt a szögöt a rajzpapírra áttenni. Kezdvén egy vonalat vagy egy függőleges vagy egy vízirányoshoz viszonyítani - az így megtalált vonalhoz lehet aztán a másik vonal szögét is hozzámérni, és végül a harmadik vonalat. Ha az irányok helyesek, akkor ezeknek egymáshozi hosszuságát kell mérés által megállapítani, megmérvén, hogy az egyik vonal fele (a keresztezési pontig) hogy viszonylik ugyanazon vonal másik feléhez, egy ily hossz hogy viszonylik a másik vonal hosszúságához. Az így megállapított tengelyekre aztán fölrakhatjuk a megfelelő síkot, szemünket mindig ugyanazon helyen hagyva, és oly távolból, mely a leghosszabb vonalnak legalábbis négyszerese. (Egy 20 cm hosszú lófejet tehát 4x20=80 centiméternyi távolságból, vagyis a távolság legyen 3szor akkora, mint a tárgynak legnagyobb mérete.)
Ez természetesen az ábrázoló mértan és szemléleti távlattan némi ismeretét feltételezi, mi ez intézetnél taníttatik. Ilyen módon akármely nagyságban lehet a ló fejét szerkeszteni - és ez szükséges is, mert csupán érzésből nem lehet egy bizonyos nagysággal bíró fejet megbízhatóan rajzolni.
Ezen szerkesztést se kell a túlságig vinni, hanem egynéhány kisérlet után át kell menni - a közölt fejábra nyomán - a ló fejét plasztikából modellírozni. Előállítván a két kvadrát hosszú blokot (tömböt), mely egy 3/4 kvadrát szélességgel bír, ebbe beosztani az állkapocsszög és pupillasík helyét, e síkokba bejelezni, karcolni a felülről, oldalt és előlről látszó alak kontúrjait és ennek nyomán a kimaradó helyeket lefaragni - a fület még kihagyván. Igy előállíthatók a lófejnek főbb síkjai. Ezek után következnek az így már megszabott helyek segítségével az apróbb detailoknak elhelyezései - fül, satöbbi.
5-6 így modellírozott fej készítése után már sok forma megmarad az emlékezetben, és ha ezután megint egypárat az előbbi módon megszerkesztünk, akkor ezek már eléggé jók fognak lenni.

Ezután következett a ló-mannequin (fabáb) beállítása (photográphiai, megbízható felvételek szögeit pontosan beállítván). Ezen mannequin annyiban javított a rendesnél, hogy a tagok tengelyei rá vannak fehérrel vezetve, továbbá a támparalelogramma is. A lónak helyes állása (aplomb) hosszának 3/4-ét foglalja el körülbelül. A támparalelogramma szélessége a ló hosszának 1/4-e. Hogy helyes arányú ábra jöhessen létre, a rajz(ok) a tagok mozgási gócpontjaiig terjedő hosszúságok méretei felhasználásával eszközöltettek. Ezen méretek egy tabellában ki vannak függesztve, a kívánt állás méreteit erről egy papírszeletre át lehet tenni és a rajznál felhasználni.
Ugyancsak ki van függesztve a ló tagjainak egymáshoz viszonyuló hossza 10 ló méretének átlagára alapítva.
Eszerint a ló hossza 150 cm, magassága a marig ugyanennyi, tehát egy kvadrátba foglalt.
A fejcsont hosszúsága a nyakszirttől a fogakig 55 cm.
A pataközéptől a csüdig elől és hátul 20 cm.
Alszár a térdig 26, felső sor 4 cm, alkar 38, fölkar 27, a lapocz-góczpontig 27.
Hátsó szár 34, sípcsont 42, koncz 37, trochanter-kereszcsontizület 20.
Kereszcsontizülettől lapocz-góczpontig 95, csiptarajszélesség 48, a kis lapoczcsont egymástóli távolsága 28 cm.
Egy nagyobb papírlapon a felső és az alsó szélén levő vízszintes vonal centiméterekbe van osztva és ezek egymással összekötve, esetünkben 78 centiméter.
Az oldal függélyesének 3 pontjából a 34-35 közötti vonalon át - melyre a fentebbi méretek 1/10-ébe föl vannak rakva a lónak méretei, a 36. vonalra az embernek méretei - ezen pontokból, 1,2,3,-ból a jelzett helyeken át egyenesek vonandók. 1-nél az előláb méretei, 2-nél a kereszcsontizület-lapocz goczpont, csíptarajszélesség és fejhossz, 3-nál a hátsó láb méretei. Akármely centiméterek hason számait összekötő függélyes az egymáshoz viszonyban levő hosszát adja úgy a lónak, mint embernek. A ló ez esetben 160 cm, az ember 170 cm magas.

Ugyanazon táblára a következő szöveg van felírva.
Ha a ló három akkora távolságból van látva, mint saját hossza a farka hátsó körvonalától az orra végéig, ez a legkisebb távolság, hogy egy harmonikus ábra elérhető legyen. (Ezen háromszorosba nincsen beleszámítva a ló maga.) Hogy egy tanulságos nagyságú ábrát nyerjünk, járjunk elkövetkezőleg.
A profilban álló ló méretei az 52. vonalban feküsznek. Jó egy ilyennel kezdeni. Ha a ló a látósugár irányában fejével felénk, a hátsó végtagjával tőlünk távol áll, akkor a talajtól a fölkar-alkar izületi gócpontig való hossz megtalálható az 52. vonalon, a hátsó végtag a 45. vonalon, a fej hossza a 62. vonalon.
Ha a ló megfordítva áll a látósugár mentében, az előlábbal távolabb, a hátsó lábbal közelebb áll, akkor az előláb mérete megtalálható a 44.-45. vonal között, a hátsó láb mérete az 52. vonalon, a fejnek hossza a 45.-46. vonal közt.
Ha a ló diagonálisan áll, a hátsó végtaggal közelebb, a fejével távolabb a szemhez, akkor a hátsó végtag mérete az 52., az előtag mérete a 47. vonalban, a fej a 48. vonalon van. Ha ellenben a ló diagonálisan, de megfordítva áll, a fejével a nézőhöz közel, akkor a hátsó végtag mérete a 47. vonalon, az elölinek mérete a 52. vonalban, a fej a 62. vonalban van.
Ha a ló a szemsugár mentében lévő és diagonális állás között van, a fejével közel a nézőhöz és a hátsó végtaggal tőle távol, akkor az előtag az 52. vonalban, a hátsó láb a 45. vonalban, a fej a 62.-63. közötti vonalban van.
Ha a ló ugyanazon vonalban van, de a hátsó lábával a nézőhöz közel, a fejével tőle távol, akkor a hátsó láb az 52. vonalban, az előláb a 45., a fej a 46. vonalban van.
Ha a ló a diagonális és profil között áll, a fejével a nézőhöz közel, a hátsó végtaggal tőle távol, akkor a az előtag a 52. vonalban, a hátsó végtag a 48.-49. vonal között a fej az 59. vonalban van.
Ha a ló ugyanazon vonalban van, a diagonális és profil között, de a hátsó végtaggal a nézőhöz közel, a fejével tőle távol, akkor a hátsó végtag az 52. vonalban, az első végtag a 48.-49. vonal között, a fej az 53. vonalon.
Ugy két akkora distanciából nézve a lovat (6 ló hossz, őt magát bele nem számítva), mely a fejével a szemtől távol áll, a hátsó láb 54.-nél az elő láb 50.-nél a fej az 55. vonalban van.
Ha fejével közel áll a szemhez, akkor a fej a 62. vonalban, az elő láb az 54. vonalban a hátsó láb az 50. vonalban van.
Három akkora distanciából nézve a lovat (9 ló hossz, őt magát bele nem számítva.), mely fejével a szemtől távol áll, a hátsó láb az 55.-56. vonal között, az előláb az 52. vonalban, a fej az 56. vonalban van.
Ha a ló fejével közel áll a szemhez, akkor a fej a 62. vonalban, az elő láb az 55.-56. vonal közt, a hátsó láb az 52. vonalban megtalálható.
A ló mannequin méretei éppen kétszer akkorák, mint a fentebb közlött, tehát a valóságnak 1/5-e. A horizont magassága ugyanazon rajznál megtartandó mindvégig, de ajánlatos új felvételeknél mind mást használni, sőt ferde talajt is. A felállított mannequin a fentebb említett állások valamelyikéhez leginkább hasonlít, s e szerint egy papír-szeletre ajánlatos ezen hosszakat felmérni. Sőt egy előre lépő láb, különösen alsó részének méretei, a két meghatározott méret közé fognak esni. Nem az 52., se a 45. vonalban, hanem a kettő között, a 48.-49. vonalban fognak megtalálhatók lenni. Ugy az előre lépő elő lábnak mérete is három centiméternyivel több lehet 45.-nél, tehát 48.
Ekkor lazán felvázolandó az egésznek foltja. Tekintetbe véve, hogy a hasmagasság egy fejhossznyi, hogy ezen fejhossz lejjebb rakva az előláb alszár és csüd közé esik, felvázolandó a támparalelogramma, és a méreteket is félig meddig használva az egész nagyjában beosztandó. Ekkor a támparalelogramma szögletének állását két egyenest képző összehajtott papírszalag segítségével pontosan meg kell mérni, osztásainak egymásközti viszonyait meg kell határozni, és elkezdeni a paták felállítását és a tengelyek szögeit lerajzolni. Aztán távol tenni a szemtől a minta mellé, és még korrigálni ezen szénvázlatot. Aztán lehet csak blajbásszal a helyes vonalakat rögzíteni.
A mérés a következő eljárás megtartása mellett viendő véghez.
I. Profilból a tengely igazi állásának szöge a szögmérővel felméretik azon szemmagasságból, mely a vonal közepére derékszögű.
II. ennek folytán a megrövidülésnek hossza megtalálható, ha azt egy vízirányossal a vonal szögletéből vezetett függélyesre rakjuk
III. a szempontból a látszólagos szögnek megmérése és felrakása a már felvett tengelynek végpontjaiból.
IV. a II.-nél említett megrövidülés a függélyesre fölrakatik egy, a támparalelogramma vonalával paralell vezetett vonal által - így a keresett pont meg lett találva.
Ha a patánál kezdettük és a patacsüd pontot megtaláltuk, akkor következik az alszár állása - a térd, alkar, fölkar, a lapocz, aztán egy másik előláb pata helyének megtalálása a támparalelogramma segélyével - vízirányossal mérve, hogy fentebb vagy lentebb áll-e, és a távolságot illetőleg, hogy ezen távolság egy már megállapított magassági hosszhoz hogy viszonylik. Igy alulról fölfelé mérőleg kezdjük az egészet. Aztán ha valamit nagyon korrekten akarunk megcsinálni, ráteszünk egy transzparens papirost, és felülről lefelé mérőleg szerkesztünk a kereszcsont és lapocz goczpontból. Ha ezen így szerkesztett második ábra az elsőre téve megegyező képet ad, akkor a legnagyobb valószínűség szerint ábránk jó.
Miután a tengelyek szögei a fa mannequin felületére vannak felföstve, de ezen tengelyek tulajdonképpen a tag közepében vannak, eszerint a látszólagos szögnek mérésénél ezt is tekintetbe kell venni. A tengelyre aztán az illető helyeken levő izom vastagság által képzett vonalakat fel kell rakni.
Az így készült rajzra transzparens papírt helyezünk, és a hasonló állásban levő eleven lovat megnézvén a körvonalakat még megjavítjuk, de ez annyiban már könnyű fog lenni, mert már az egésznek terve úgy is meg lévén, ezek irányítólag visszahatnak megítélhetésünkre, és figyelmünk szűk határok között mozogván megbízható elhatározásokra jut.

Valami 6 heti tanulás után (reggel 6-tól 8-ig) a tanítvány mozgó élő ló lerajzolását kisérli meg. Ezt felfogni, néhány vonással az alak totalitását papírra vázolni, és különösen a támparalelogramma alakját, a paták helyét rögzíteni volt az, ami megkívántatott. A ló hosszának 3-szoros távolában állván hozzá. Ezt gyakorolták vagy 5 hétig (itt következik néhány példa). Ekkor egy kis ló mannequin készíttetett, valami 8" centiméter hosszú, egy lovardában. Egy bizonyos menési módnak tetszésük szerint választott perce által nyújtott végtagok állásába kellett ezen kis mannequin lábait beállítani. Eleinte kettőt egymáshoz viszonyítani, aztán a harmadikat (ugyanazon menésmód és fázisának megtartása mellett), végül a 4.-et, ennek szögleteit és patanyomának vetületét felrajzolni. Ily módon (kivéve egyelőre a leggyorsabb menési módokat) begyakorolták magukat vagy 4 hét alatt a mozgó lovat felfogni. Ennek nyomán aztán be lehetett állítani a fa mannequint a kívánt állásba, és a fölül említett módra azt lerajzolni (példák bemutatása). Ezen rajzok aztán a hasonló mozgási módban mozgó ló megfigyelése nyomán még kijavítandók voltak. Tehát 3" hónap alatt be lehetett vezetni a szorgalmas fiatalembert, hogy egy elven, mozgó lovat fölfogjon, a tagok állását korrekten megrajzolja.
Ezután következett a lovakkal való komponáló eljárás, Legsikerültebben ez a plasztika segélyével eszközölhető, mert ez bizonyítja be, hogy az elképzelés helyesen vitetett-e véghez, vagyis hogy az lehetséges-e. Ezen célból kis ló mannequineknek szerkesztése volt szükséges. Két fiatal ember belátta ezt, és Pap Nándor és Tóth Jenő készített is néhány helyes nagyságú és mozgású ily mannequint, melyeknek segítségével a gruppírozás megkezdhető volt. Kezdetett ez 2 befogott járó vagy ügető lónak lerajzolásával, arra ügyelvén, hogy a támadó lineák ne adjanak kellemetlen összeeső - paralel - vagy kellemetlen szögleteket, s mégis ugyanazon menésmódban mozogjanak.

MTA. Kézirattár, Ms 5008/29. fol. 2-8., Ms 5008/34. fol. 3.