IIIIIIII   BEKE LÁSZLÓ: SZÉKELY BERTALAN IGAZSÁGA

Miért aktuálisak számunkra Székely Bertalan mozgástanulmányai?
Tanítványai a jelek szerint nem értették, mit akart tőlük, időfelfogását régen meghaladta az idő, művészete színvonalas akademizmus, de nem több. Engedelmeskedett kora pozitivista szemléletének, megpróbálta analizálni a látvány elemeit, hogy tudományos alapokra helyezhesse a művészoktatást és ezáltal magát a művészetet. Tulajdonképpen nem sikerült neki. Viszont valószínűleg tudta előre, hogy vállalkozása nem is sikerülhet. Tökéletesen szinkronban volt kortársai, Muybridge és Marey kutatási eredményeivel, bele is szólt a mozgásábrázolás körül zajló tudományos vitába (lásd Marey-val folytatott levelezését), mégsem ő lett a mozgófilm feltalálója.
A XX. század végén már azon a reveláción is túljutottunk, amit a Marey-féle kronofotográfia, a kubizmus és a futurizmus, Marcel Duchamp, Bergson és az einsteini relativitáselmélet összefüggéseinek újrafelfedezése okozott. Ami a korszerű mozgásábrázolást illeti, a reálidejű televízióközvetítés és a közel fénysebességű kompjuterizáció korában élünk. Nincs szükségünk többé mozgásábrázolásra, mert készen kapjuk a mozgást a médiumokon keresztül. Ezzel a "rövidre zárással" azonban valamit menthetetlenül elvesztettünk, még mielőtt megragadhattuk volna.
A televízióhoz vezető fejlődést - úgy tűnik - a mozgófilm készítette elő, azt pedig a kronofotográfia. Jean-Luc Godard úgy fogalmaz, hogy a filmművészet másodpercenként 24 kocka igazság. Moholy-Nagy az emberi szem érzékenységét - az igazságot - a másodpercenkénti kockaszám növelésével akarja fokozni. A kompjuter generálta videókép ennek a számnak a sokszorosát képes nyújtani. Virilio Godard-ról szólva maliciózusan megjegyzi, hogy Marey számára még csak másodpercenként 16 kép jelenette az igazságot.
Valójában Marey és Székely Bertalan csak arról vitatkozott, hány fázisra kell lebontani a ló mozgását, hány lyukon át kell nézni a zootrop dobjába helyezett fázisrajzokat. A 11-es szám bizonyult ideálisnak ahhoz, hogy a mozgás illúzióját kapjuk. Egyikük sem gondolt azonban még arra, hogy a valóságban látott mozgással egyenértékű virtuális mozgást teremtsen, amint azt később a mozgófilm megpróbálta. Ők a mozgás törvényeit akarták megismerni (az igazság birtokába akartak jutni), de nem akartak új látszatigazságot teremteni.
Ma a magfizika nem kevesebbre képes, mint a másodperc billiomodrészeire bontásra, hogy ilyen rövid expozíciós idővel bizonyítsa - tegye láthatóvá - egy-egy részecske létezését. De továbbra is kérdés, létformájában ragadja-e meg a felvétel a részecskét, netán attól létezik, mert látható?
A kronofotográfia részeire bontotta a mozgásfolyamatot, ezáltal megcáfolta azt az évszázados tudást, hogy a vágta közben levegőbe emelkedő ló kinyújtja mind a négy lábát. A festők csalásra gyanakodtak ugyan, de atudomány csalhatatlannak bizonyult. Egyedül Rodin mert tiltakozni, mondván, hogy ha az emberi szem úgy látja, akkor mégiscsak a szemnek - a művészetnek - van igaza.
Tudományos szempontból mindössze arról volt szó, hogy lehet-e a mozgást, a folytonosságot szakaszossággal igazolni. A művészi igazság szempontjából viszont nem kevesebb a tét, mint hogy szabad-e részeire bontani valamit, aminek a lényege az egység. hajas Tibor azt mondta, hogy tilos animációs filmet készíteni, élettelen fázisokat életre kelteni, mert az életteremtés egyedül az Isten privilégiuma. Bógy Gábor viszont, akit egész életlben foglalkoztatott a művészet és a tudomány kibékíthetetlensége, arra "vetemedett", hogy - a Hommage à Muybridge-ben és a Nárcisz és Psychében - a kronofotográfiai szekvenciákat mechanikusan mozgó, élő emberekkel helyettesítette. És hogy a magyaroknál maradjunk, a dilemmát nem oldotta ugyan meg, de konzekvensen kerülte ki Cászári Gábor, aki a célfotó-berendezést nem a mozgás megállítására, hanem ábrázolására használva fel, bizonyítani tudta, hogy a vágtázó ló a levegőben mind a négy lábát kinyújtja. Ez pedig azért sikerült neki, mert a teret és az időt egységes kontinuumként tudta kezelni.
A dilemmát számunkra Paul Virilio oldotta meg, amennyiben dromológiai filozófiája nem a teret és nem az időt próbálja megragadni, hanem mindkettőt relatívnak tételezve, a sebességvektort. Sebességfilozófiája a világ relativitását tekinti egységnek, amelyben "egy nep annyi, mint ezer év" - az isteni abszolútum szemszögéből nézve.
Ezért aktuális számunkra Virilio és válik újra aktuálissá Marey kronofotográfiája. Marey-nak igaza volt, mert fázisokra bontotta ugyan a mozgás látványát, de a fázisokat nem akarta megmozgatni, hanem szinte azonnal újra kontinuummá (térkontinuummá) sűrítette őket. Arról pedig, hogy Székely Bertalan tér-idő-kontinuumban gondolkodott, tanúskodnak a mozgásfázisokat perspektívába helyező szerkesztései és ezt a kontinuumot a Halászbástyára és a Mátyás-templomba szánt művészi kompozícióként megjelenítő képei. Székely Bertalannak igaza volt.