"Miskolc, Széchenyi utca 13… Kis, keskeny, zöldessárga egyemeletes épület, egy zajos kávéház és egy méltóságteljes, modern bankpalota közé ékelten. Rajta, homlokzatán széles, zöld szalag fut végig: Ferenczi B. könyvkereskedése. A név mellett egészen apró betûkkel az alapítás évszáma: 1835. S a fûzöld feketebetûs cégtábla alatt két hatalmas kirakat, telistele a legfrissebben megjelent magyar és külföldi könyvekkel, folyóiratokkal, füzetekkel, kótákkal, levélpapirosokkal, írószerekkel, képeslapokkal, papírszalvétákkal és egyéb papírárusi holmikkal…" – tájékoztat az akkor centenáriumát ünneplõ könyvesboltról Supka Géza folyóirata, a Literatura. 1

A könyvesboltot 1835-ben Grossmann Ferdinánd alapította, amelyet elõbb Heilprin Mihály2 vett át; hozzá társult be 1854-ben Fraenkel, majd két év múlva a "könyv-, mû-, zenemû-, írószerbolt és kölcsönkönyvtár" az õ tulajdonába ment át.
 
 

Ferenczi Sándor édesapja, Fraenkel Bernát 1830-ban az ekkor a Monarchiához tartozó Krakkóban született, apja kereskedõ volt. Tizennégy éves, amikor a család Magyarországra települ. Bámulatos gyorsasággal sajátítja el – szóban és írásban – a magyar nyelvet, majd 1847-ben Egerbe költözve bátyjának itteni könyvkereskedésében tanulja a könyves szakmát.

1848: a haza hívó szavára katonának jelentkezik, s a 81. honvéd zászlóalj ütközeteibõl kiveszi a részét. Világos után bujdosni kényszerül, eközben vetõdik el Miskolcra, ahol Heilprin Mihály maga mellé veszi. Heilprin Mihály barátja, rokona s tanítója lett a tudományszomjas ifjúnak, aki a magyar nyelven kívül a francia, angol és olasz nyelvet is elsajátította. 1859-ben megnõsül, házasságából tizenegy gyermeke született.3 1877-ben megnyitja nyíregyházi fiókboltját.

1879-ben maga és családja vezetéknevét Ferenczi re változtatja (Sándor fia ekkor hatesztendõs), errõl pályatársait a könyvszakma közlönyében tájékoztatja.4

Ferenczi Bernát igen jó kapcsolatban volt Tompa Mihállyal, a szomszédos Hanva község református pap-költõjével. Õ adta ki egyházi beszédeit, valamint irodalmi hagyatékát. Ferenczi Bernát összesen mintegy száznegyven mûvet jelentetett meg, ezek legtöbbje protestáns teológiai mû.5
 
 

A Pesti Napló 1881. március 5-i számában olvasható egy cikk arról, hogy bár egyre több fõvárosi és vidéki cég határozza el, hogy ezentúl üzleti könyveit és levelezését magyarul folytatja, néhány iparágban és kereskedõrétegben azonban nem ez a helyzet, és éppen "…egy mûvelt és felette nagy befolyású kereskedõ-osztály" teljesen német nyelvû ügyvitelt folytat. "…Õszintén megmondva szégyeneljük, és röstelljük, hogy a magyar könyvárusokról kell és nem lehet máskép beszélni", hiszen a könyvárusok kapcsolata egymással teljesen germán, így "…Arany Toldija és a magyar törvények hivatalos kiadása német számla kíséretében küldetik meg a miskolci könyvárusnak, ez németül könyveli, németül rendeli és küldi vissza könyveit." Ezt követõen, mintegy bizonyítékául annak, hogy ezzel ellentétes, örvendetes folyamat is zajlik, idézi a Corviná ból az 1805-ben alapított debreceni Csáthy cég erre vonatkozó levelét, és idézi az egyik hirdetési oldalt, ahol a nyolc közlemény közül mindössze kettõ a magyar nyelvû, levonva a következtetést: a magyar könyvkereskedõk végleg küszöböljék ki üzletvezetésükbõl a német nyelvet.6

Ismeretes, hogy a magyar könyvkiadás és -kereskedelem német emlõkön nevelkedett. Nem csodálkozhatnánk, ha jogos lenne ez a bírálat. Ferenczi azonban a vádat határozottan visszautasítja, s közli, hogy már 1847-ben elõdje, Heilprin Mihály bevezette a magyar nyelvû könyvelést. Egyébként is: a magyarosodás ügyében a könyvkereskedelemben minden külsõ nyomás nélkül is óriási a fejlõdés. Hiszen "…a negyvenes években az akkori legnagyobb budapesti könyvkereskedésben Geibel Ármin összes személyzete közt nem találkozott egyetlenegy segéddel, ki a vidékrõl oda bevetõdött, németül nem tudó magyar ember szavát megértette volna, s magam tanúja voltam annak, hogy íly alkalommal a Hausknechtet [a háziszolgát] behívták, hogy magyarázza meg nekik, hogy mit akar?…"7
 
 

Ferenczi Bernát kivette a részét Miskolc városa kulturális és szociális életébõl, és hamarosan a város legtiszteltebb polgárai között tartották számon. Érdemei elismeréséül a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara pénztárosának, a legrégibb miskolci pénzintézetnek a Miskolci Takarékpénztárnak igazgatósági tagjául választották, ezenfelül az Osztrák–Magyar Bank miskolci fiókjának váltóbírája, Borsod vármegye és Miskolc város képviselõtestületének és a miskolci Nemzeti Kaszinó választmányának tagja, a Magyar Könyvkereskedõk Egyletének alelnöke, majd választmányi tagja volt.
 
 

1889. november 20-án néhány napig tartó betegség után ötvenkilenc éves korában halt meg. Temetésén megjelent a város polgármestere, a megyei fõjegyzõ, a Miskolci Takarékpénztár és a többi miskolci pénzintézet küldöttsége, az orvosi és ügyvédi kar úgyszólván teljes számban, a megye és a város hivatalainak képviselõi, a református leánynevelõ intézet igazgatója, a református fõgimnázium két tanára, a római katolikus, az evangélikus és a református egyházak képviselõi. A Honvéd Egylet az alelnök vezetésével gyászfátyollal borított zászlóval testületileg volt jelen.

"…A templomi kar meghatóan szép gyászénekének elzengése után, több, mint húsz koszorúval borított kocsisortól követve megindult a gyászmenet a Nagy-Hunyad utca felé, hogy elkísérje örök útjára Miskolc városának közbecsülésben élt derék polgárát, akinek örök nyugvóhelye felett virrasszon övéinek áldó szeretete és hû emlékezete."8

Sándor fia ekkor tizenhat esztendõs.
 
 

Hadd emlékezzünk ez alkalommal Ferenczi Bernát másik ugyancsak hírnevet szerzett fiára, az 1877-ben Miskolcon született Károlyra. Õ az, aki a könyvesbolt pultja mögött, de a megye és város közéletében is folytatta apja munkáját: a miskolci Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztségétõl a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedõk Országos Egyesülete alelnöki funkciójáig tucatnyi szervezet tisztségviselõje. Közgazdasági, szociálpolitikai és közmûvelõdési témakörökben élénk publicisztikai tevékenységet is folytatott. Politikai ambícióit jelzi, hogy az 1926-os országgyûlési képviselõválasztásokon a miskolci kereskedõk és iparosok egységes pártjának képviselõjelöltje volt9 Ötvenhat éves, amikor 1933 áprilisában (azaz Hitler uralomra jutását követõ hetekben) Horthy kormányzó Gömbös Gyula miniszterelnök elõterjesztésére Ferenczi Károly miskolci könyvkereskedõnek a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a m. kir. kormányfõtanácsosi címet adományozta.10 (E cím birtokosát a "méltóságos úr" megszólítás illette meg.)

Ami nem jelentett akadályt abban, hogy az akkor 77 éves ember életét ne Auschwitzban fejezze be.
 
 

Jegyzetek
 

1 Péchy-Horváth Rezsõ: Százéves jubileumát üli a Felvidék legrégibb könyvkereskedése ( Literatura, 1935. március 1.). A házról, amelyet az ötvenes évek második felében lebontottak, lásd még: Komáromy József: Régi miskolciak nyomában. Egy ház halálára. In: Északmagyarország , 1957. január 25; Komáromy József: Az elsõ könyvüzlet Miskolcon. A Ferenczi-ház és elõdeinek rövid életrajza. Uo. , 1969. december 25; Benedek Miklós: Miskolci macskakövek. Cikkgyûjtemény. Miskolc, é.n. 79–80.

2 Heilprin Mihályt kapcsolatba kerülve Kossuth-tal és Szemerével, 1848-ban – mint elsõ zsidó köztisztviselõt – a belügyminisztérium titkárának nevezték ki. Életrajzát lásd Újvári Péter: Zsidó Lexikon. Budapest, 1929. 355.

3 A Corviná ban, a Magyar Könyvkereskedõk Egylete közlönyében megjelent nekrológ alapján. (1889. november 30.)

4 Corvina, 1879. december 20., uo., 1880. január 14., január 23. (Hirdetések.); az 1880. március 4-i számban ez olvasható: " Névváltoztatás. Ferenczi B. tagtársunk a következõ körlevelet bocsátotta ki: Tisztelt pályatárs! Ezennel van szerencsém kegyedet arról tiszteletteljesen értesíteni, hogy belügyministeri engedély folytán eddigi Fraenkel vezetéknevemet Ferenczire átváltoztattam, s ezentúl cégem Ferenczi B. könyv- és mûkereskedése Miskolczon és Nyíregyházán, új néven bár, de régi szilárd alappal s elvekkel folytattatni fog. Midõn még cégjegyzésemet becses figyelmébe ajánlom, maradtam stb."

5 Sós Endre: Zsidók a magyar városokban. Történelmi tanulmány. Budapest, 1942. 167.

6 Kormos Alfréd: A könyvárusok és a német nyelv. In: Pesti Napló, 1881. március 5. A cikk szerzõje újságíró, alig néhány hete magyarosította nevét Klein-rõl Kormos-ra. Lásd Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 6. kötet, 1031–1032.

7 Corvina, 1881. március 31.

8 Borsodmegyei Lapok, 1889. november 29.

9 Újvári Péter: Zsidó Lexikon. Budapest, 1929, 276.

10 Corvina, 1933. április 16.