A kilencvenes évek folyamán létrejött a pszichoanalízis, a kísérleti fejlõdéslélektan, illetve a kötõdéselméleti kutatások - korábban egymástól többé-kevésbé függetlenül fejlõdõ - irányzatainak új és ígéretes integrációja, amely sokban hozzájárult a modern fejlõdés-lélektani pszichopatológia területének kialakulásához. Ezen új irányzat hazai bemutatására vállalkozik a Thalassa három tanulmány közlésével. Mindhárom cikk alapját képezte az 1997 november 17-én a korai kötõdés és a pszichopatológia összefüggéseinek témakörében a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett nemzetközi tudományos szimpózium elõadásainak. A szimpózium célja az MTA Pszichológiai Intézetének Gergely György és Gervai Judit által vezetett kutatócsoportja, illetve a londoni University College Klinikai Pszichológia Tanszékének és az Anna Freud Centre-nek Peter Fonagy és Mary Target által irányított munkacsoportja közötti, mintegy három éve folyó tudományos együttmûködési program kutatási eredményeinek bemutatása, illetve a szelf-fejlõdés és a pszichopatológia modern megközelítéseinek ismertetése volt.
Peter Fonagy és Mary Target "A kötõdés és a reflektív funkció szerepe a szelf fejlõdésében" címû tanulmányukban részletesen ismertetik elméletüket, amely (a) a szülõi `mentalizációs' képesség, (b) az egyéves kori kötõdési biztonság, illetve (c) a 2 és 4 év között kialakuló naiv gyermeki `tudatelmélet' közötti komplex viszonyt taglalja. A tanulmány ugyancsak kitér a mentalizációs készség és a traumafeldolgozás kapcsolatára, illetve ezeknek szerepére a borderline személyiségszervezõdés kialakulásában.
Mary Target "A kötödés reprezentációja súlyos személyiségzavarban szenvedõ betegeknél" címû tanulmánya elsõsorban klinikai tematikájú: a szerzõ Fonagynak és Targetnek a mentalizáció és a szelf-fejlõdés kapcsolatáról kialakított elméletüket alkalmazza a borderline személyiségzavar természetének új felfogására, és áttekinti a tudatelméleti megközelítés következményeit az analitikus pszichoterápia technikájának szempontjából.
Gergely György és John S. Watson "A szülõi érzelmi fejlõdés szociális biofeedback modellje" címû tanulmánya új elméleti megközelítést javasol a szülõi érzelemtükrözés fejlõdési funkcióinak és az azokat mediáló pszichológiai mechanizmusok azonosítására. Elméletük a korai csecsemõkorban kimutatható kontingencia-detekciós perceptuális mechanizmus vizsgálatára, illetve reprezentációs világ kialakulásának tudatelméleti megközelítésére épül. Az "érzelmi tükrözés szociális biofeedback modellje" szerint az empatikus és kontingens szülõi érzelemreflektív reakciók nemcsak a csecsemõ érzelmi állapotának közvetlen szabályozásában (és ennek folytán a kötõdési biztonság kialakulásában) játszanak fontos szerepet, hanem egyben - a felnõtt biofeedback tréninghez hasonlóan - szenzitizálják is a csecsemõt saját kategoriális érzelmi állapotaira. Ugyanakkor ez a folyamat reprezentációépítõ funkciót is ellát. A "jelölt" érzelemtükrözõ szülõi ingerek kódolása alapján jönnek létre az elsõdleges és nem tudatos, automatikus és procedurális érzelmi állapotok másodlagos reprezentációi, amelyek az érzelmi tudatosság és önkontroll kialakulásának alapját képezik. Gergely és Watson elméletüket a deviáns szülõi érzelemtükrözési stílusok azonosítására és az ezek dominanciája esetén létrejövõ patológiás fejlõdési vonalak felvázolására is alkalmazzák
Kérjük, küldje el véleményét,
megjegyzéseit címünkre:
thalassa@c3.hu