Alekszandr Etkind

SABINA SPIELREIN: TISZTA JÁTÉK EGY OROSZ LÁNNYAL ^*

---

Több mint száz éve született. Mintegy ötven év telt el tragikus halála óta. Unokái, dédunokái, betegeinek utódai és tanítványainak tanítványai akár közöttünk is lehetnének. De nincsenek közöttünk.
Az általa mûvelt szakmát a szovjet rendszer végképp likvidálni akarta. Miután e rendszerben élt, ha folytatta is praxisát, úgy csak titokban tehette, és ezért nem tudjuk, kik lehettek a betegei, és voltak-e tanítványai.
Népét a náci rezsim akarta végképp likvidálni. A rosztovi zsinagóga falánál lõtték agyon két lányával együtt.
 
 

Minden összefügg egymással
 
 

(Sabina Spielrein naplójából, a bejegyzés idõpontja ismeretlen)

 Rosztovi gyermekkoráról jóformán semmit sem tudunk. Chaim Weizman, Izrael megalapítója és elsõ elnöke, aki a belorussziai Pinyszkbõl származott, Sabina Spielreinnel egy idõben volt diák Genfben, és érdekes visszaemlékezéseket hagyott hátra a lány körérõl. „Genfben… 1900-ban találkoztam késõbbi feleségemmel, aki néhány zsidó lánnyal együtt – iskolatársak voltak még szülõvárosában, a Don-melléki Rosztovban – jött ide tanulni. Mint sokan mások, õ is orvosi egyetemre járt Genfben, mivel Oroszországban nem szerezhetett diplomát. A rosztovi lányok csoportja… az akkoriban a svájci egyetemeken tanuló átlagos zsidó nõhallgatóktól jelentõs mértékben különbözött, mind külsejüket, mind viselkedésüket, mind nézeteiket tekintve. Jóval csinosabbak voltak, mint a velük egykorú, a zsidók megtelepülési körzetébõl való lányok; kevésbé érdekelték õket az orosz forradalmi eszmék. Nem arról van szó, hogy közömbösek lettek volna ezek iránt, hanem egyszerûen több idõt szántak a tanulásra és kevesebbet – a végeláthatatlan gyûlésezésre és vitákra… A diákközvélemény a rosztovi lányok ellen fordult, de õk nem törõdtek az ellenségeskedéssel.” ² Weizman arról is beszél, hogy Rosztov kis zsidó közössége meglehetõsen gazdag volt: felesége apja éppúgy, mint Sabina apja a kereskedõ testülethez tartozott, és megengedhette magának, hogy külföldön taníttassa gyermekeit. Ezért is alkottak a rosztovi lányok „kontrasztot Genf zsidó diáklányainak többségéhez képest, akik rendszerint satnyák, idegesek, csalódottak és éhesek voltak”.

 Viszont Spielrein, a rosztovi lány beteg volt. Nem tudjuk, hogy konkrétan miben nyilvánult meg Sabina betegsége. Ami pontosan ismert, hogy 1904. augusztus 14-tõl 1905. június 1-ig a Zürich melletti híres, burghölzli klinikán tartózkodott. ³

 A klinikát a modern pszichiátria egyik megalapítója, Eugen Bleuler vezette; Sabina orvosa egy fiatal tanársegéd, Carl Jung volt. Nem ismeretesek sem a hospitalizáció körülményei, sem az alkalmazott gyógymód, és az sem, meddig tartott még a kezelés a kórházból való távozás után. Amikor jóval késõbb Freud A pszichoanalitikai mozgalom történeté t írta, adatokat kért C. Abrahamtól arra nézve, mikor kezdõdött Burghölzlben a pszichoanalitikus munka; Abraham azt válaszolta, hogy 1904 decemberétõl kezdve Jung már analizált ott egy hisztérikus nõbeteget. Sabináról lehetett szó. Ez a lány volt Carl Jung elsõ pszichoanalitikus betege.

 Jung egy késõbbi, 1906. október 23-án Freudnak írott levelébõl valamit mégis megtudunk a kórtörténetrõl:

 „Lehet, hogy untatom ezzel, de szeretném bemutatni Önnek utolsó megfigyelésemet. Az Ön módszerével most egy hisztérikus nõbeteget kezelek. Húszéves orosz diáklány, nehéz eset, már hat éve beteg.
Az elsõ trauma három- és négyéves kora között érte: látta, ahogy apja veri öccse meztelen fenekét. Igen erõs élmény. Ennek következtében nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy apja kezére üríti székletét. Négytõl hétéves koráig görcsös próbálkozásai voltak, hogy lábára székeljen, s ezt a következõ módon tette: leült a padlóra, maga alá húzta a lábát, talpát odaszorította a végbélnyíláshoz, és székelni próbált, de ezzel egy idõben meg is akadályozta a széklet kiürülését. Székletét gyakran több mint két hétig visszatartotta. Fogalma sincs róla, hogyan találta ki ezt a sajátos foglalatosságot. Azt mondja, hogy teljesen ösztönösen csinálta, és nagyon jó érzés és remegés kísérte. Késõbb ezt a jelenséget energikus maszturbáció váltotta fel.
Végtelenül hálás leszek Önnek, ha közli velem néhány szóban a véleményét errõl az esetrõl.” ⁴

 Épp csak, hogy kezdetét vette a Freud és Jung közötti levelezés, ez Jung második levele késõbbi mesteréhez. Freud, aki húsz évvel volt idõsebb Jungnál, örült, hogy egy tekintélyes klinikán dolgozó professzionális pszichiáter érdeklõdik munkája iránt, és Jung elsõ levelére maximális kedvességgel válaszolt. Jung, miközben idõsebb kollégájának Sabina esetét taglalta és ezáltal kapcsolatot teremtett Freuddal, arra törekedett, hogy gyakorló pszichoanalitikusként elnyerje bizalmát.

 Freud részletesen válaszolt, felhasználva levelében azt a kevés információt, amit megtudott:

 „Örülök, hogy az orosz lány – diák. A képzetlen emberek számára analízisünk még nem hozzáférhetõ. Nagyon jó a történet a székletürítéssel, számos analógiája van.
A beteg tüneteibõl, sõt jellemébõl felismerhetõek azok a jegyek, melyek szerint az anális izgalom képezi a motivációt. Az ilyen emberek gyakran mutatják a jellemvonások tipikus kombinációját. Végletesen zsugoriak, tisztaságszeretõk és makacsok. Ezeket a jellemvonásokat az anális erotika szublimációjának tartjuk. Az elfojtott perverzitáson alapuló hasonló esetek jól analizálhatók.
Mint látja, egyáltalán nem untatott. Nagyon örülök az Ön leveleinek.” ⁵

 Freud a forrása a késõbb híressé vált mondásnak: az életet csak visszafelé menve lehet megérteni, ám az a vicc az egészben, hogy csak elõre menve lehet leélni. Eltelik hét év, és a Junggal való végleges szakítása után Freud azt írja majd Sabina Spielreinnek: „Mikor visszaidézem levelezésünk kezdetét, az az érzésem, hogy eleve elrendeltetett minden.” ⁶
 
 
 
 

Engedd szabadon a madárkát
 
 

(Sabina Spielrein naplójából, 1909. augusztus 27.)

 Jung éppen Sabina, elsõ analitikus betege terápiájával volt elfoglalva, mikor Freud egyik utolsó felfedezésérõl számolt be neki, melyet még nem hozott nyilvánosságra. A neurózisok gyógyításában van néhány dolog, írta 1906. december 4-én Jungnak, melyekrõl nem akar szólni, mert „az ellenségesen hangolt közönségnek semmit sem lehet megmagyarázni”; vagy, talán lehet mégis róluk beszélni, ám egy különleges nyelven, amit csak a beavatottak értenek. A legfontosabb a pszichoanalízis e nyilvánosságra még nem hozott felfedezései közül – az áttétel.

 „Ön bizonyára már megértette, hogy a mi módszerünkkel a gyógyítás a libidó – melynek korábban tudattalan formája volt – fixációja eredményeképp történik. Ez voltaképpen az áttétel. Az áttétel legkönnyebben a hisztériás esetekben érhetõ el. Az áttétel adja a tudattalan megértéséhez és tartalma lefordításához nélkülözhetetlen impulzust. Ott, ahol hiányzik az áttétel, a beteg nem fog erõfeszítéseket tenni és nem fog bennünket meghallgatni, mikor lefordítjuk neki tudattalanját. Lényegében a gyógyítás a szerelmen át történik. Az áttétel a legmeggyõzõbb, sõt azt mondanám, hogy az egyetlen megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a neurózisokat az egyén szerelmi élete idézi elõ.” ⁸

 Kimondatott a szó: a gyógyítás a szerelmen át történik. A pszichoanalitikusok számára ez ma már vitán felül álló, elemi igazság. Ám Freud az „áttétel” lényegét még csak akkor határozta meg: az orvos iránti szerelmében a beteg újból felidézi és átéli azokat az érzéseket, melyek korábban, mivel tudattalanok voltak, betegséget váltottak ki. A felnõtt ember szerelme, ahová áttevõdnek és ennek köszönhetõen tudatosodnak az elfelejtett, és a változatlanul kínzó gyermeki szenvedélyek és félelmek – nos, ez az útja annak, hogy megtanuljunk élni ebben a világban. Út a gyógyuláshoz, de nem a boldogsághoz: a beteljesedés itt is lehetetlen, ahogy lehetetlen volt a gyermekkorban is.

 Sabina pszichoanalízise már a negyedik évében járt, amikor Jung Freudot a következõ történetrõl értesítette:

 „Egy hisztérikus nõbetegem Lermontov egyik versérõl mesélt nekem, amely nem megy ki a fejébõl. A vers a rabról szól, kinek egyedüli barátja – egy kalitkába zárt madár. A rabot már csak az a vágy élteti, hogy valamiféle élõlénynek szabadságot adjon. Kinyitja a kalitkát és kedves madarát szabadon engedi. És mi a beteg fõ vágya? Valamikor én is szeretnék az embereknek segíteni, hogy a pszichoanalitikus gyógymódnak köszönhetõen teljes szabadságra tegyenek szert. Álmodozásaiban önmagát velem egyesíti. Beismeri, hogy valójában az a fõ vágya, hogy tõlem gyermeket szüljön, aki megtestesítené az õ beteljesületlen vágyait. E cél érdekében természetesen elõször önmagamnak kell „szabadon engedni a madárkát.” ⁹

 Jungnak ezt a levelét 1974-ben Vlagyimir Nabokov kommentálta. ¹⁰ Elmagyarázta a nyugati olvasónak, hogy nem Lermontov, hanem Puskin mûvérõl van szó, jelesül a Madárka címû versrõl, amely, mellesleg, „abszurd módon el van torzítva”. Puskin a verset a kisinyovi számûzetésben írta, és benne a hõs, aki az idegen földön is követi a hazai szokásokat, minden tavasszal szabadon enged egy kismadarat. Ez megvigasztalja õt: „Szívemben újra gyúl a hit: / Hisz íme szabaddá tehettem / E földön én is valakit …” (Kardos László fordítása). Ám ugyanakkor ebben a versben nincs se rab, se kalitka. Viszont mindkettõ megtalálható a másik híres Puskin-versben, A rab ban („Cellámban ülök, csupa rács ez a fal…” Galgóczy Árpád fordítása). Ebben a versben azonban a sast, a „szomorú társat” senki sem engedi szabadon, a sas csak ábrándozik arról, hogy a rabbal együtt elrepül, és hívja õt. Tulajdonképpen ebben a versben a madár fogoly a rabbal együtt, s csak a másik versben bocsátják a madarat szabadon. Vajon melyik vers járhatott az orosz beteg fejében?

 Bizonyára a lány nem kevés orosz verset szavalt és fordított le a fiatal orvosnak, ha az összekeverte Puskint Lermontovval, és a különbözõ verseket egy versnek gondolta. Noha a helyzet megértéséhez fontosabbnak látszik egy másik körülmény. Jung a versekhez, melyek a beteg fejében kavarognak úgy viszonyul, mint egy meghatározott tünethez, a tünet pedig interpretációra szorul, ezen alapul a pszichoanalitikus gyógymód. A beteg a saját interpretációját javasolja: arról ábrándozik, hogy pszichoanalitikus lesz, azért is ismétli a verset, melyben egy élõlényt szabadsággal ajándékoznak meg. Az analitikus számára viszont ez az interpretáció csupán egy súlyosabb tünetet jelez; melynek az a lényege, hogy a beteg ábrándjaiban összemossa önmagát analitikusával. Jung értelmezése a következõ: a beteg rabnak látja magát és arról álmodozik, hogy orvosa, mint a sas a versben, hívni fogja õt oda, „Hol kékek a fények a tenger ölén”. Az az álma, hogy szabadon engedhessen egy élõlényt – lényegében nem más, mint az a vágy, hogy gyereket szüljön orvosától. És e célból – ha lefokozzuk a mûfajt, s a romantikus orosz versekrõl áttérünk a vulgáris svájci mondásra – az orvosnak elõször „szabadon kell engednie a madárkát”. Vagyis Sabina – természetesen róla van szó – a verset, amely nem megy ki a fejébõl úgy értelmezi magában, mint arra irányuló vágyát, hogy analitikus legyen; az orvos pedig – mint a vele való szexuális kapcsolat vágyát. Kinek van igaza – vajon az orvosnak, vagy a betegnek, vagy mindkettõjüknek, vagy senkinek sem? A jövõ majd megmutatja…

 Mellesleg, Jung egyre inkább élvezi Freud bizalmát. Az 1907 szeptemberében Amszterdamban rendezett Nemzetközi Pszichiátriai és Neurológiai Kongresszuson éppen Jung mutatja be a pszichoanalízist. Ez az elsõ nyilvános fellépése egy pszichoanalitikusnak a pszichiáterek hivatalos fórumán, és Freud rendkívül komolyan viszonyult hozzá. Jungnak Amszterdamba ezt írta: „Most jobban, mint bármikor máskor, szerettem volna együtt lenni Önnel… és szerettem volna mesélni Önnek hosszú, szenvedésekkel teli, büszke magányos éveimrõl… és arról a megnyugtató bizonyosságról, amely fokozatosan eluralkodott rajtam és azt sugallta, hogy várjak a hangra az ismeretlen tömegbõl, mert válaszolni fog. Kiderült, hogy ez a hang az Öné volt… Hálás vagyok Önnek ezért, és ne ingassa meg semmi sem az önbizalmát. Meg fogja látni, gyõzni fogunk és ebben Önnek is része lesz.” ¹¹

 Jung elõadásában egy olyan esetrõl beszélt, melyet jól ismert – Sabina Spielrein esetérõl, ám meg kellett tapasztalnia a kudarc keserûségét. Túlságosan agresszív volt mindkét oldal hangvétele. Az egyik jelenlevõ szaktekintély kijelentette, hogy Freud módszerét nem szabad komolyan venni, mivel minden egyes szót szexuális értelemben taglal, és ez rendkívül káros a betegre nézve; õ maga egyszerûen megtiltja a betegeinek, hogy bármirõl is beszéljenek, ami a szexre vonatkozik… Ami viszont Jungot illeti, õ túllépte az idõt és nem engedelmeskedett az elnöknek, aki azt követelte tõle, hogy fejezze be az elõadást. Mikor arra kényszerítették, hogy menjen le az emelvényrõl, felháborodásában elhagyta a termet. ¹²
 
 
 
 

Az ilyen praxis elvon az elmélettõl
 
 

(Sabina Spielrein naplójából, 1909. szeptember 21.)

 Jung felindultságában, melynek forrása fokozatosan számunkra majd kiderül, így válaszol: „Eitingont egy impotens, üres fecsegõnek tartom. Amint kiejtettem ezeket a rosszindulatú szavakat, rájöttem, hogy irigylem õt a poligám ösztön gátlástalan levezetéséért. Tehát visszavonom az »impotens« szót, mint túlságosan finom kifejezést. Sohasem viszi semmire; egyszer majd, meglehet, a Duma képviselõje lesz belõle” ¹⁵

 Jung Eitingonhoz való viszonyában a bizalmatlanság és irónia a rejtett irigységgel váltakozott: Eitingon gazdag volt, mikor Jung kénytelen volt bevallani Freudnak, hogy az õ viszonylagos jóléte felesége vagyonától függ. Ráadásul, Jung Eitingonban a poligámia szabadságának megtestesülését látta – egy olyan viselkedést, melyet õ, aki egy protestáns pap fia volt, akkoriban másoknál elítélt, és amelyhez való vonzódását ugyanakkor önmagában egyre inkább felfedezte.

 James Rice, Freud és Jung levelezésének ezt a részét elemzõ amerikai kutató úgy véli, hogy Jungnál itt az „orosz sztereotípia” nyilvánult meg, vagyis az az oroszokról való intuitív elképzelés, amely a századelõ európai kultúrájában uralkodó volt, s melyet egyaránt osztott mind Jung, mind Freud. E sztereotípia legfontosabb összetevõjének Rice a szexuális szabadságot nevezi, melyet jellemzõnek tartottak az oroszokra és természetes ambivalenciával fogadtak. ¹⁶ Holott másfelõl, a poligámiának az impotenciával való összekapcsolásában éppúgy, mint abban a feltételezésben, hogy az „üres fecsegõ” Eitingon valamikor a politikailag impotens orosz parlament – a Duma – képviselõje lesz, nem lehet nem felismerni a vetélytárs megalázásának motívumát, melyhez csupán kényelmes formául szolgált az orosz egzotikum.

 Természetesen ez az ügy a sztereotípiánál tovább gyûrûzött. Ugyanebben a levélben Jung a következõket írja Freudnak, miután teljesen magukkal ragadták szabad asszociációi, és áttér az orosz Eitingonról a korai pszichoanalitikusok egyikére, a kábítószerfüggésben szenvedõ osztrák O. Grossra: „Doktor Gross azt mesélte, hogy véget vet az áttételnek, s közben a beteget szexuálisan amorális emberré változtatja át. Az õ szavai szerint az analitikusra való áttétel és annak kemény fixációja nem más, mint a monogámia megjelenési formái, és mint ilyeneket regresszív tüneteknek kell tartanunk. A neurotikus számára a valóban egészséges állapot – a szexuális szabadosság. Végeredményben Önt Nietzschével kapcsolja össze.” ¹⁷

 Nem kell okvetlenül pszichoanalitikusnak lenni ahhoz, hogy felfigyeljünk arra, miként ismétli Jung ugyanazon motívumokat más és más alkalomból. Jungot azok az emberek érdeklik, akik „poligám ösztöneiket gátlástalanul vezetik le”, sõt nem restellik mindezt betegeikkel is megtenni. Jung úgy tesz, mintha csak azért írna róluk, mert le akar számolni velük; Eitingont elintézi, hála az „orosz sztereotípiának”, melyben a szexuális szabadság az üres fecsegéssel kapcsolódik össze, Grosst pedig – a Freud számára nem kevésbé jelentéssel bíró „nietzscheánus sztereotípiának” köszönhetõen, melyben az amoralitás a hatalom akarásával lép szimbiózisra. Mellesleg Jung nem csak vetélytársaival harcol, hanem fõként – önmagával. Elméleti nézetei még meglehetõsen ortodoxak, és ezek segítségévek gyõzködi önmagát: „Mi más lenne a civilizáció, mint a veszéllyel folytatott harc eredménye? Azt gondolom, hogy Gross túl messzire megy a szexuális rövidzárlatokat hirdetõ divatjával. Ezekhez nem kell sem intellektus, sem jó ízlés és még kevésbé képviselnek magukban civilizációs tényezõt.” ¹⁸

 Idõnként Jung próbálja kianalizálni saját érzéseit, de ezzel leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Számára, aki nem vetette alá magát analízisnek még olyan primitív formában sem, mint Freud elsõ tanítványai, a mesterrel való levelezés helyettesíti az analízist, és megtapasztalja önmagán ennek minden hatását. Mindenekelõtt, természetesen az ellenállást és az áttételt. Megesett, hogy Jung több héten át nem válaszolt Freud leveleire, és gyakran nyíltan kitért „saját intim ügyei” megvitatása elõl. Freud elõször finoman, majd egyre határozottabban megemlítette ezt. Jung egyik levelében (1907. október 28-án) pontosan úgy interpretálja a válasz késlekedését, mintha egy beteg értelmezte volna az analitikus óráról való hiányzását, késését, vagy azt, hogy nem volt õszinte. Az elsõ ok „a rendkívül sok munka” volt. A második az „affektus szférájában rejlik, vagyis abban, amit Ön az én »önvédelmi komplexusomnak« nevezett”. Néhány sorral késõbb azonban már másképpen néz ki ez az egész.

 „Szó sincs az önvédelmi komplexusról. Az Önhöz való viszonyomnak inkább a »vallási« hódolathoz hasonlító jellege van. Noha ez valójában nem annyira izgat engem, érzéseim ugyanakkor kellemetlenek és önmagamnak is nevetségesek, és nem tagadhatom erotikus tartalmukat. Ez a kellemetlen érzés visszavezethetõ arra az esetre, mikor kisfiú koromban szexuális inzultus ért egy férfi részérõl, akit istenítettem… Ezért félek Önnel bizalmas viszonyba kerülni. S óvakodok az Ön reakcióitól, mikor intim problémáimról beszélek.” ¹⁹

 Ám ez a magyarázkodás nem változtatta meg a helyzetet, mert nem merült ki ezzel. Mind gyakoribbak voltak a szünetek a levelezésben. A soron következõ mentegetõzési kísérletében (1909. március 7-én) Jung újból elfoglaltságára és túlterheltségére panaszkodott…

 „Az utolsó és egyben a legsúlyosabb csepp a pohárban, melytõl az kicsordult, egyszerûen ördögi tréfát ûzött velem: nõbetegem, akit sok évvel ezelõtt, nem sajnálva az erõfeszítéseket, kigyógyítottam rendkívül súlyos neurózisából a legsértõbb módon visszaélt bizalmammal és elárulta barátságomat. Undorító botrányt rendezett csupán amiatt, mert nem voltam hajlandó neki gyereket csinálni. Mindig úgy viselkedtem vele, mint egy gentleman, ám túlságosan érzékeny lelkiismeretem bírósága elõtt nem érzem magam teljesen tisztának; s ez fáj a legjobban, s éppen amiatt, mert az iránta való szándékaim a legnemesebbek voltak. Ön persze tudja, hogyan szokott ez lenni – az ördög bûnné tudja változtatni a jó cselekedetet is. Ebben az egész történetben elképzelhetetlen mennyiségû házastársi bölcsességre tettem szert, hiszen mind ez idáig, az önanalízis ellenére, poligám hajlamaimról nem voltak teljesen adekvát elképzeléseim. Most már tudom, mikor és hogyan rúg belém az ördög patája. Ezek a beteges, de ugyanakkor gyógyító felfedezések belülrõl iszonyúan felkavartak, ám nekik köszönhetõen remélem, hogy megõriztem egyfajta erkölcsi minõséget, amely további életemben számos dologban hasznomra lesz majd. A feleségemmel való viszonyom szilárdsága és mélysége rendkívüli mértékben megnõtt.” ²⁰
 
 
 
 

Alku az ördöggel
 
 

(Sabina Spielrein naplójából, 1909. augusztus 28.)

 A pszichoanalitikus mást vesz számításba: a szerelemtõl nem az orvos betegedik meg, hanem a beteg gyógyul meg. A beteg ember érzései lefojtottak, s csak az erõs érzelmeken keresztül lesz képes arra, hogy az egészséges emberek világával új kontaktust alakítson ki. A pszichoanalitikus feladata éppen ezért az, hogy elfogadja, eltûrje ezeket az érzéseket, s a beteggel éveken át elemezze és megvitassa õket. Ám ugyanakkor a pszichoanalitikus módszer szellemébõl és elõírásaiból az is következik, hogy a pszichoanalitikus és betege között szexuális kapcsolat nem lehetséges. Szakmailag tilos. A pszichoanalízis nem használható fel sem a beteg, sem az orvos részérõl a szexuális örömszerzés eszközeként. Ezt a Freud által megfogalmazott követelményt noha a gyakorlatban megszeghették, ám mint a pszichoanalitikus módszer egyik fõ elvét, alig akadtak olyanok, akik kritizálták vagy kétségbe vonták volna.

 1909. március 9-én Freud azt közölte Junggal, hogy neki „szintén vannak új hírei arról a betegrõl, akinek köszönhetõen Ön megismerkedett a visszautasított nõ neurotikus hálátlanságával”. Muthmann, az egyik bécsi pszichiáter azért kereste fel Freudot, hogy elmesélje neki találkozását azzal a nõvel, aki úgy mutatkozott be, mint Jung szeretõje. „Mindketten arra a következtetésre jutottunk, hogy egészen más a helyzet, melynek egyedüli magyarázata a nõ neurózisa.” ²²

 Freud nem fukarkodik a szavakban, hogy kedves tanítványát megvigasztalja, aki nehéz, ám a „mi szakmánkban” szokásos helyzetbe került. „Hogy épp a szerelmen keresztül, amivel dolgozunk, rágalmaznak meg és sebeznek meg bennünket – ez a mi szakmánk negatív hozadéka, s természetesen e negatív hozadék miatt nem hagyjuk azt abba.” Lehetséges-e egyszerre alkut kötni az ördöggel és félni a tûztõl? – Freud Goethét idézi, akit Jung „nagyapjának” nevez: létezett egy legenda, mely szerint Jung – Goethe leszármazottja. Freud még azzal vigasztalja tanítványát, hogy ebédre hívja õt „kedves feleségével” együtt.

 Ez alkalommal Jung azonnal válaszol. „Kedves Freud professzor, rögtön válaszolnom kell Önnek. Kedves szavai megnyugtattak és felbátorítottak engem. Biztos lehet benne, nem csak most, de a jövõben is, hogy semmi ahhoz hasonló, ami Ön és Fliess között történt, velem nem történik meg… én nem fogom elárulni a pszichoanalízist” – bizonygatja Jung, holott Freud akkor még ebben egyáltalán nem kételkedik. „Az utóbbi fél hónapban az ördög neurotikus hálátlansággal gyötört” ²³ – teszi hozzá, ki tudja miért, a Freud által a megelõzõ levélben használt fordulatot.

 A mester „a visszautasított nõ neurotikus hálátlanságáról” írt, a tanítvány pedig – maga az ördög õvele kapcsolatos hasonló érzéseirõl. Ez a kifejezés eléggé szerencsétlen: az ördögnek miért kellene hálásnak lennie Jungnak, és az ördög voltaképpen lehet-e neurotikus? A kérdésfeltevés persze Jungnak ahhoz a nõhöz fûzõdõ valódi érzéseit tükrözi, aki õt most az ördögre emlékezteti. Egyébként, nincs is semmiféle nõ. „A Muthmann által terjesztett történet kínaiul hangzik nekem. Soha nem volt szeretõm, én a legfeddhetetlenebb magatartású férjek egyike vagyok. El tudja képzelni, erkölcsileg mennyire felháborított! Fogalmam sincs róla, hogyan lehetséges mindez. Nem gondolom, hogy ez a nõ ugyanaz a hölgy lenne. Az ilyen történetek rémületbe kergetnek.”

 Jung, úgy tûnik, képmutatóan viselkedik. Bizonyára tudja, hogy a pletykák azzal a nõvel kapcsolatosak, akirõl neki oly sietõs volt éppen most mesterének írni. És jól tette, hogy ennyire sietett: ha nem érezte volna a veszélyt, természetesen nem közölte volna Freuddal a történteket. Jungnak van mitõl félnie, és éppen ezért, csak úgy mellékesen, megemlíti a Freud számára oly fájdalmas szakítást ifjúkori barátjával, Wilhelm Fliess-szel, és naivan megígéri, hogy vele, Junggal, semmi ehhez hasonló nem történhet meg. Freud biztos felfigyelt „trónörököse” stílusának hibáira és érzései kuszaságára.

 Alig telt el két hónap azóta, hogy Freudhoz eljutottak az elsõ hírek Jung és betege botrányos viszonyáról, mikor 1909. május 30-án a következõ levelet kapja:

 „Kedves Freud Professzor!
Végtelenül hálás lennék Önnek, ha rövid audienciára fogadni tudna. Egy számomra rendkívül fontos dologról van szó, amely bizonyára Önnek is érdekes.
Ha lehetséges, kérem közölje velem elõre az Önnek megfelelõ idõpontot, mert bennlakó orvosként dolgozom egy kórházban, és meg kell beszélnem a helyettesítésemet.
Valószínû, azt gondolja rólam, hogy én is a hírességek tolakodó rajongóinak egyike vagyok, és meg akarom lepni Önt valamiféle szánalmas, iskolás tervvel, amirõl azt remélem, hogy »felforgatja a világot«, vagy valami ehhez hasonlóval.
Higgye el, nem ez a szándékom. Az én helyzetem felettébb kényes.
Mély tisztelettel várja válaszát S. Spielrein.” ²⁴

 Láthatólag Spielrein szembetalálta magát az egyik „orosz sztereotípiával”, mint nemegyszer élete folyamán – a nyugati emberek azon elõítéletével, mely szerint minden orosz fel akarja forgatni a világot, ezért tartotta szükségesnek rögtön kijelenteni Freudnak, hogy õt más érdekli. De ez nem segített rajta.

 Éppen ez idõben látogatja meg Jungot egy fiatal moszkvai pszichiáter, M. Aszatiani, aki lelkesedik a pszichoanalízisért, ám arra panaszkodik, hogy hiányoznak a terápiás eredmények. Jung azt írja Freudnak, hogy Aszatiani munkájának rossz hatásfoka, a szakmai tökéletlenségén kívül „az orosz anyag sajátosságaival” magyarázható, „ahol éppoly kevésbé differenciált az individuum, mint juh a nyájban. Ott elsõsorban a tömegekkel kapcsolatos problémákat kellene megoldani.” ²⁵ Mellesleg, Aszatiani nem tudott németül, és a beszélgetés tolmács közvetítésével folyt, ami Jungot, bevallása szerint, különösen fárasztotta.

 Netán Sabina volt a tolmács? Nem tudhatjuk biztosan, mivel Burghölzliben voltak rajta kívül más oroszok is. De Jung állapotát – hogy fárasztotta a fordítás és, hogy általában idegesítették az oroszok – természetesen az egyre inkább kiélezõdõ helyzet váltotta ki. Érdekes, mennyire egybeestek Jungnak Oroszországról vallott nézetei azoknak az eszméivel, akik a bolsevikokhoz hasonlóan úgy gondolták, hogy Oroszországban elsõként a tömegekkel kapcsolatos problémákat kell megoldani.

 Egyébként, éppen ezekben a napokban Jung feleségével új házba költözik, egy csendes svájci tó partján, ahol életük végéig fognak élni. Freud gratulációja bizonyára nem örvendeztette meg túlságosan:

 „Kedves barátom! Hurrá, örülök az új háznak. Még tovább és hangosabban is kiabálhatnék, ha nem tudnám, hogy Önök, svájciak nem szeretik az érzelmi kitöréseket.
Magától értetõdõ, hogy megértem hallgatását, és még több idõt is hagytam volna Önnek, ha ezt a levelet – melyet mellékelek – nem az Önével egy idõben kaptam volna meg. Egy boszorkány! Kicsoda ez a nõ? Fecsegõ, pletykás, paranoiás? Ha valamit tud a szerzõrõl vagy van errõl a dologról véleménye – küldjön nekem egy rövid táviratot. Máskülönben ne fárassza magát. Ha nem kapok Öntõl semmiféle hírt, azt fogom gondolni, hogy Önnek errõl semmi sem ismeretes. Az Ön orosza (újból csak csodálni tudom a türelmét, vagy inkább az alázatát) valószínûleg a terápiát valamiféle utópisztikus eszmékkel köti össze, amely megmenti a világot, és érzi, hogy munkája eredménye nem érik be elég gyorsan. Úgy tûnik nekem, hogy az oroszokból különösen hiányzik a szorgos munkára való képesség.
A legjobbakat kívánja Önnek, feleségének és gyermekeinek az új házban: az Ön Freudja.” ²⁶

 Freudnak ez a levele több szempontból érdekes. Elõször is, a Sabina Spielreintõl éppen akkor kapott levélben nem találhatott semmiféle utalást Jungra, ha csak nem a lány zürichi címét. Mégis elküldi a levelet Jungnak, méghozzá olyan célirányos kommentárral, amely nem hagy kétséget afelõl, hogy számára sok minden ismeretes. Sõt mi több, Freud azonnal áttér az oroszokra, csodálja Jung alázatát a velük való érintkezésben, és utópisztikus eszméket tulajdonít nekik, majd hiányolja bennük a szorgos munkára való képességet. Közben minden valószínûség szerint Spielrein levelére gondol, aki azt jelentette ki neki, hogy nem akarja felforgatni a világot, és különben is Spielrein nem dolgozik, csak zavarja a munkában Jungot. Ebben az idõszakban Freud szakmai terveivel már Amerikát célozza meg, és ezért megengedheti magának, hogy lenézõen nyilatkozzon az oroszokról. Fräulein Spielreinnek hideg hangú levelet küld, melyben megírja, hogy nem tudja fogadni, és azt javasolja neki, hogy írásban foglalja össze kérésének indokait.
 
 
 
 

A viszontáttétel felfedezése
 
 

(Sabina Spielrein naplójából)

 „Az ilyen élményeket, bármennyire fájdalmasak is, lehetetlen elkerülni. Nélkülük nem ismerhetjük meg a reális életet, és azt sem, amivel nap mint nap szembekerülünk. Én magam sohasem kerültem ilyen helyzetbe, noha többször közel voltam hozzá, s nehezen kászálódtam ki belõle. Azt gondolom, engem az a könyörtelen szükségszerûség mentett meg ettõl, ami a munkámat elõre vitte, s ezen kívül én tíz évvel voltam idõsebb Önnél, mikor elkezdtem a pszichoanalízist. Ám ugyanakkor semmiféle komoly baj nem történt. Ezek az élmények segítenek abban, hogy kidolgozzuk magunknak azt a páncélt, melyre okvetlenül szükségünk van ahhoz, hogy irányíthassuk a »viszontáttételt«, ami végeredményben állandó problémája mindannyiunknak. Ezek az élmények tanítanak meg arra bennünket, hogy indulatainkat a legjobb cél felé irányítsuk.” ²⁸

 Freud ebben a helyzetben is olyan, mint mindig – józan, ironikus, megrögzött moralista. „Ezek a nõk arra törekszenek, hogy módszereikben nem válogatva, elbûvöljenek minket, és ezeket a módszereiket a lélektani tökéletességig fejlesztik mindaddig, amíg nem érik el céljukat. Ebben rejlik a természet egyik legzseniálisabb színjátéka. Természetesen, annak függvényében, hogy sikerrel jártak-e vagy sem, szembeszökõen változik a kép.” Azt tanácsolja tanítványának, hogy tanuljon mindebbõl, vigasztalja és baráti kézfogással bizalmáról biztosítja… És mégis Freud számára a kép szembeszökõen megváltozik attól, hogy a csábító nõ elérte-e célját vagy sem. Õ maga sohasem került „ilyen helyzetbe”.

 Ám az a fontos, hogy õ tud más hibáiból tanulni. Ebben a levélben szerepel egy új, még idézõjelbe tett fogalom – a viszontáttétel, amely az analitikusnak a beteghez fûzõdõ érzelmeit jelöli, s melyben természetesen kifejezõdnek az analitikus saját problémái is. Az analitikus professzionalitása és bármely analízis menete e problémák tudatosításától függ. Feltételezhetõ (miként A. de Mijolla, ²⁹ a pszichoanalízis francia történetírója teszi), hogy Freud a viszontáttétel jelentését éppen akkor értette meg, mikor a fiatal Jung problémáiban próbált eligazodni, melyek orosz nõbetegének gyógyítása közben keletkeztek. Freud a viszontáttételrõl elõször nyilvánosan, az elsõ kedvezõ alkalmat kihasználva, a nürnbergi kongresszuson, 1910 áprilisában beszélt.

 Freud ír Sabinának egy másik levelet, melyben, bár Jungot nem ítéli el, azt javasolja neki, hogy „szakítsa ki lelkébõl és fojtsa el azokat az érzéseket, melyek tovább élnek, mint az intim kapcsolatok”. Nem akar sem részt venni, sem beleavatkozni a továbbiakba, noha a levél hangvétele Sabinában reményt kelt arra nézve, hogy folytatódhat tovább a történet, melyet õ nem mulasztott el kihasználni.

 Jung folytatja beismerõ vallomásait a maga „teológusi” stílusában, ahogy Freud ironizált rajta: „Végtelenül ostoba dolog nekem, mint az Ön »fiának és örökösének«, ilyen ostobán eltékozolni az Ön örökségét.” Freud válaszában arra kéri, hogy „ne menjen túlságosan messzire sem a történet értékelésében, sem a bûnbánatban” és tanulságként a következõ metaforát hozza fel: „Emlékszik ugye Lassalle kitûnõ példázatára arról, mikor a vegyésznek megrepedt a kémcsöve, erre õ csak összehúzta a szemöldökét az anyag ellenállása láttán, és folytatta tovább a kísérletet.” Azzal az anyaggal, amellyel mi dolgozunk, a kisebb laboratóriumi robbanásokat semmiképp sem tudjuk elkerülni. Lehet, hogy nem edzettük meg eléggé a kémcsövet vagy túlságosan gyorsan hevítettük fel. Így értjük meg azt, mekkora veszély rejlik a tárgyak természetében – és mekkora abban a módszerben, mellyel bánunk velük. ³⁰ Ebben a korszakban Freudnak szokásává válik, hogy leveleiben arra kéri Jungot, adja át üdvözletét feleségének is.

 Egyébként eléggé méltatlan helyzet alakul ki, melybe belekeverednek mind Sabina szülei, mind Jung felesége és természetesen maga Freud is. Sabina újabb és újabb részletekkel szolgál neki, úgymond, azért, hogy Freud megerõsítse abban, hogy Jung méltó a szerelemre, és nem egy aljas ember. Nem azért nem fogadja meg Freud tanácsát, hogy nyomja el érzéseit, mintha ez lehetetlen volna, hanem azért, mert nem tartja ezt szükségesnek: ha kiveti szívébõl Jungot, nem tud többé szeretni mást se; ha azonban nyitva hagyja az ajtót, más ember is betévedhet rajta valamikor. ³¹ Sabina édesanyja névtelen levelet kap, melynek szerzõségével Sabina Jung feleségét, Emmát gyanúsítja. Végül az anyának maga Jung ír levelet.

 Hideg hangvételû levelében Jung a következõ módon határolja el egymástól az orvos és a szeretõ szerepét: az orvosnak megfizetik a munkáját, és éppen ezért õ jól tudja annak határait. Viszont férfi és nõ között a végtelenségig nem tartható fenn tisztán baráti kapcsolat. Jung teljesen komolyan azt ajánlotta Spielrein asszonynak, hogy mostantól kezdve fizessen neki „megfelelõ kompenzációt” azért, hogy szigorúan betarthassa az orvos szerepét, sõt megnevezte az összeget is. Ha õ Sabina barátja marad, az édesanya csak a sorsban reménykedhet. „Két barátot senki sem akadályozhat meg abban, hogy ne azt tegyék, amit akarnak.”

 Mindez normális lett volna, ha a kapcsolat más stádiumában következik be. Most ez a javaslat jócskán megkésettnek bizonyult. Már minden megtörtént, ezt maga Jung is beismeri: „Orvosából a barátjává akkor változtam át, amikor nem törekedtem arra, hogy elnyomjam az érzéseimet. Könnyen fel tudtam adni az orvos szerepét, mivel a gyógyításért nem kaptam fizetséget, s ez az adott esetben mentesített a szakmai kötelezettségek alól. Éppen ez utóbbi jelöli ki az orvos szerepének határait.” ³² E körülmények közepette persze lehetetlen újból visszatérni az orvos szerepéhez, és Jung javaslata, hogy fizessenek neki 10 frankot egy analitikus óráért, naiv bosszúnak néz ki.

 Sabina szülei ritka józan emberek voltak. 1909. június 13-án Sabina ezt írta Freudnak: „Szerencsém van, hogy a szüleim ennyire józanul reagálnak az eseményekre. Szakításunk részleteit elmeséltem édesanyámnak, s õ elmondta édesapámnak, aki csak annyit mondott: »Az emberek Istent csinálnak belõle, pedig csak egy közönséges ember. Örülök, hogy a lányom móresre tanította. Nekem kellett volna ezt megtenni. Sabina tegye azt, amit jónak lát. Õ tud gondoskodni magáról.«” ³³ Késõbb Freud megismerkedik Naftul Spielreinnel, Sabina apjával, és tisztelettel fog rá emlékezni még hosszú évek múltán is.

 Freud 1915-ben, a Megjegyzések a szerelemrõl az áttétel folyamatában címû cikkében ³⁴ a következõket írja: ahogy az analízis során az analitikus és a beteg között megjelenik a szerelem, „gyökeresen megváltozik az egész jelenet, mintha a játékot felváltotta volna a hirtelen bezúduló valóság, hasonlóan ahhoz, mintha a színházi elõadás kellõs közepén tûzvész tört volna ki”. Az áttétel, ami nélkül az analízis egyszerûen lehetetlen, nem egyenlõ a szerelemmel; noha a szerelem – az áttétel egyik legrafináltabb és legintenzívebb formája, amely a terapeuta magas szakmai tudása mellett végtelenül hatékony a gyógyításban. Érthetõ, hogy a betegek, illetve azok hozzátartozói közül nem mindenki egyezik ebbe bele. „Azok a hozzátartozók, akik elfogadják Tolsztoj viszonyát ehhez a problémához, ugyan teljességgel birtokolhatják továbbra is feleségüket vagy lányukat, ám meg kell békülniük azzal, hogy ott marad nekik a neurózis, s a vele kapcsolatos képtelenség a szeretetre.” Ugyanakkor az analízis során létrejött szerelemrõl Freud azt gondolja, hogy szexuális kapcsolatban nem nyerhet kielégülést. „A gyógyításnak a teljes önmegtartóztatás mellett kell lefolynia”, és ez nem is annyira etikai, mint inkább terápiás elv, szükségszerûség: „Azt az alapelvet szeretném hangsúlyozni, hogy a betegnek okvetlenül meg kell õriznie természetes szükségletét és vágyakozását, mint a munkára és változásra ösztönzõ erõket.” A szerelmi élmény elfojtása a beteg által nem kevésbé veszélyes, mint annak kielégítése, és éppen ezért az orvos feladata – e két nagyon is egyszerû lehetõség közötti bonyolult egyensúly megtalálása. „Az egyedüli helyes út – úgy viszonyulni a szerelmi vágyhoz, mint valami szimbolikus értékhez, hangsúlyozva az ellenállás szerepét ebben a szerelemben, ám nem vitatva a szerelem valódi voltát.”

 Mi történik akkor, kérdezi Freud önmagától és követõi nemzedékétõl, ha az orvos kielégítené nõ- vagy férfibetege vágyát, szabadjára engedve a viszontáttétel során keletkezõ érzéseit? „A nõbeteg elérte volna a célját, az orvos pedig – sohasem.” Freud ezt egy zsidó viccen keresztül magyarázza, melyben a haldokló biztosítási ügynökhöz eljön a pap. Olyan sokáig beszélgettek, hogy a rokonok már abban reménykedtek, hogy a beteg halála elõtt áttér az igaz hitre. Végre kinyílt az ajtó: a pap úgy jött ki a szobából, hogy be volt biztosítva. Ligyija Ginzburg a szovjet életbõl mesélt egy hasonló történetet: „Malevics rákbeteg volt, haldoklott, s hosszú ideig járt hozzá egy orvos, aki, igaz, nem gyógyította meg és nem is alkalmazott semmiféle terápiát (a beteg reménytelen eset volt), de Malevics megtanította arra, hogyan kell érteni a baloldali mûvészetet”. ³⁵
 
 
 
 

A gáncs nélküli lovag
 
 

(Sabina Spielrein naplójából, 1910. szeptember 11.)

 „Jó híreim vannak. A Spielreinnel kapcsolatos történetet tényleg nagyon sötéten láttam. Miután szakítottunk, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy áruló, és csak az keserített el, hogy ez az árulás milyen banális formát öltött. Tegnapelõtt megjelent nálam otthon, és nyugodtan elbeszélgettünk, s kiderült, hogy a rólam szóló pletykákat egyáltalán nem õ terjesztette.”

 Még elképzelni is nehéz, mibe kerülhetett Jungnak ennek a levélnek a megírása. Be kellett vallania klinikai látásmódjának abszolút helytelenségét. Még azt is beismeri, hogy Sabina szexuális ravaszkodásai csak az õ illúziója volt. „Azt képzeltem, hogy elméleti beszélgetést folytatok, de természetesen, a mélyben ott rejtõzött Erósz. Minden vágyat és reményt nõbetegemnek tulajdonítottam, és magamban nem fedeztem fel azokat.” Ráadásul most Jung azt állítja, hogy a nõbeteg önmaga szabadította meg meg magát az áttételtõl, és ezt „a legcsodálatosabb és legmesteribb módon tette, és nem esett vissza a betegségbe (hacsak nem számítjuk a szakítás utáni zokogórohamot).” Nem vádolja többet sem hisztériával, sem zsarolással, s teljességgel elfogadja, s szinte megismétli Sabina indokait: „Nem azért akart Önhöz menni, hogy intrikáljon, csak a velem való beszélgetéshez szerette volna egyengetni az utat.” Most, bár nem teljes egyértelmûséggel, azt is beismeri, hogy bûnös, s megbánja mindazt, ami utána történt: „Noha nem akarom hasztalanul lelkiismeret-furdalással gyötörni magam, ám annál inkább sajnálatos a bûn, amit elkövettem, és nem vádolom többé a történtekben volt nõbetegem hiú reményeit.”

 Miközben bevallja, hogy a Sabina anyjának írt levélben nem mondott igazat, olyan magyarázatot fûz hozzá, amit nem csak Freud, de bármely felnõtt ember is eleve kételkedéssel fogadna:

 „Mikor már annyira kiélezõdött a helyzet, hogy a viszony folytatása szükségszerûen nemi aktushoz vezetett volna, olyan módszerrel védekeztem, melyet erkölcsileg nem lehet elfogadni… Írtam egy levelet az anyjának, hogy nem vagyok lánya szexuális vágyai kielégítésének az eszköze, egyszerûen csak az orvosa vagyok, és hogy az anyja szabadítson meg tõle. Figyelembe véve azt a tényt, hogy nem sokkal ezelõtt a nõbeteget barátomnak tekintettem és teljesen megbíztam benne, ez a levél hazugság volt, amit nehezen vallok be Önnek mint szellemi atyámnak.”

 És végül arra kéri mesterét, szimbolikus atyját, hogy a reális segítségnél többet nyújtson neki, vagyis legyen aktív részese a történetnek: adja írásba Sabinának, hogy õ, a tanítvány „gáncs nélküli lovag”, és ezzel teljesítse a kapituláció egyik feltételét.

 „Most a következõkben kérem az Ön segítségét: írja meg, kérem Spielrein kisasszonynak, hogy az összes információt errõl az ügyrõl közöltem Önnel, beleértve a szüleinek írt levelet is, melyet különösen sajnálok. Szeretném nõbetegemet amennyire lehet, legalább megnyugtatni azzal, hogy Ön tudja, én »abszolút tisztességesen« jártam el. Ezerszer kérem, bocsásson meg, hogy az én ostobaságom miatt ilyen zavaros történetbe keveredett.”

 A hosszú levél azzal a sikertelen próbálkozással fejezõdik be, hogy Freud tanácsának megfelelõen, Jung a szituációból valamiféle hasznot próbál magának kicsiholni:

 „Mégis most rendkívül örülök annak, hogy végül nõbetegem jellemét helyesen ítéltem meg. Ellenkezõ esetben kínzott volna a kétely, hogy pontosak-e az értékeléseim, s ez munkámban komoly akadályt jelentett volna.” ³⁷

 Jung, a pszichiáter, a kiváló tudományos munkák szerzõje, Freud legközelebbi tanítványa és örököse vesztett és rákényszerült arra, hogy vereségét megalázó formában ismerje be. És kivel szemben vesztett? – azzal nõbetegével szemben, akirõl fõnöke azt állította, hogy szkizofrén. És hol érte a veszteség? – szakmai területén, a „viszonyok mûvészetében”, az áttétel feldolgozásában, az érzelmek és a realitás egymásra vonatkoztatásában. És vajon mi volt a vesztesége?

 Három nappal késõbb, gyakorlatilag teljesítve tanítványa teljesíthetetlen kérését, hogy tanúsítsa annak „abszolút tisztességességét”, Freud ír Sabina Spielreinnek:

 „Kedves Kolléga, ma tudomást szereztem magától doktor Jungtól arról az ügyrõl, ami miatt meg akart látogatni, és most már biztos vagyok benne, hogy az ügy egyik aspektusát helyesen ítéltem meg, míg a másikat sajnos, helytelenül, az Ön kárára. Ezért a hibámért az elnézését kell kérnem. Egyébként az a tény, miként fiatal barátom is beismeri, hogy a férfi, és nem a nõ követett el hibát, megfelel azon vágyamnak, hogy a nõ a legjobb színben tûnjön fel elõttem. A legteljesebb rokonszenvemrõl biztosíthatom Önt, mivel méltó módon oldotta meg a konfliktust. Odaadó híve: Freud.” ³⁸

 Mikor Freud a soron következõ alkalommal ismét megnyugtatja Jungot, csak úgy, mellékesen megjegyzi: „Elképzelhetõ, hogy túlságosan elfogult vagyok Önnel szemben.” Most már azt szeretné tudni, ki is tulajdonképpen ez a Spielrein kisasszony. „Bámulatosan suta stílus – netán Sabina külföldi?” – érdeklõdik Jungnál, aki most késik a válasszal. Végül ezt írja Freudnak: „Mindenekelõtt szeretném megköszönni a Spielrein-ügyben nyújtott segítségét, õ már teljesen megnyugodott. Én viszont újból túlságosan sötéten látom a dolgokat. Fr. Sp. orosz, ezért ilyen a stílusa…” ³⁹

 Vagyis Freud elõször szerez tudomást arról, hogy Spielrein orosz. Ez azt jelenti, csak most érthette meg, hogy a szerelmi történet hõsnõje azonos azzal az orosz beteggel, kinek „székletürítési problémáiról” Jung korábban írt neki. Freud, igaz nem könnyen, de megtalálta papírjai között ezt a levelet – Jung második levele volt a mostanra már több mint száz közül archívumában. Figyelemre méltó, ha most gondolkodunk el a levél tartalmán: Jung egy húszéves nõbetegérõl kér véleményt, aki, ahogy írja, már hat éve beteg – és csak a három-négyéves korában folytatott anális játékait írja le; konzultációt kér a súlyos esethez – és egy szót sem szól arról, hogy ez az eset tulajdonképpen miért súlyos; tanácsot vár -, de nem közli, mit csinál, és hogyan szándékozik tovább gyógyítani… Ez a levél önmagában is tünetértékû volt: Jungnak magának lett volna szüksége egy analitikus segítségére a számára ismeretlen érzéssel folytatott harcban, és azon próbálkozásai közepette, hogy megértse saját hullámzó tudattalanját. Ezért is kereste meg Freudot. Ám mint a betegek általában, nem tudta megfogalmazni a problémát, eltitkolta azt, ami valóban izgatta, és levelét úgymond, a szakmai érdeklõdés megnyilvánulásának adta ki. Freud mindezt készpénznek vette, és az anális jellegrõl kezdett elmélkedni. S ezek után Jung nemegyszer kért tanácsot a lány apropójából – és eltitkolta érzéseit, még a lány nevét se említette meg… A pszichoanalízisben a név ugyanakkor nem véletlen – így tanítja Freud, vagyis semmi sem véletlen, minden részletnek megvan a maga jelentése: a Spielrein név németül „tiszta játékot” jelent.

 Késõbb Jung úgy véli, hogy „a patogén konfliktus oka legtöbbször a jelenben keresendõ”, ellenben a betegek „gyakran kifejezett tendenciát mutatnak, hogy betegségüket a távoli múlt élményeivel magyarázzák, s ezzel elvonják az analitikus figyelmét az aktuális jelentõl, s a múlt hamis nyomai felé terelik”. ⁴⁰ Pontosan ezt tette akkor Jung is, mikor megpróbálta Freuddal megosztani fontos, ám még magának sem teljesen világos élményeit, és nem adott Freudnak semmiféle kulcsot, hogy megértse reális jellegét annak, ami õt nyugtalanította, tehát elvonta figyelmét saját, jelen állapotáról és betege életének távoli eseményeire terelte. Jung viselkedése ekkor pontosan megegyezik egy neurotikus viselkedése klinikai sztereotípiájával a kezelés kezdetén – ambivalens, segítséget vár az analitikustól és közel szeretne kerülni hozzá, ám ezzel egyidejûleg attól retteg, hogy az analitikus megérti problémái valós gyökerét, és éppen ezért a problémákat hol ezzel, hol azzal a hamis változattal helyettesíti be.
 
 
 
 

Jung és Ivanov között?
 
 

(Sabina Spielrein naplójából, 1909 körül)

 Ezekben az években Sabina Spielreinnek sikerül megszereznie a szakmai elismerést. Láthatólag Junghoz való viszonya egy kölcsönösen elfogadható szinten nyugvópontra jutott. Arról ábrándozott, hogy gyermeke lesz, s megosztotta Freuddal fiáról, Siegfriedrõl szövött fantáziáit, akit Jungtól szült volna meg, és aki az emberiség második megváltója lehetett volna, mivel egyesítette volna magában az árja és a zsidó faj elõnyös tulajdonságait. 1911-ben Jungnak új barátnõje lett, szintén volt betege, Tony Wulf, aki késõbb pszichiáterként dolgozott, s viszonyuk évtizedekig tartott. Ugyanebben az évben Sabina sikeresen megvédi doktori disszertációját és elkezdi írni a Rombolás mint a keletkezés oka ⁴² címû cikkét, mellyel hírnevet szerez magának. Így ír errõl a cikkrõl Jungnak:

 „Kedvesem! Fogadd szeretetettel szerelmünk gyermekét, ezt a cikket, ami nem más, mint a te kisfiad, Siegfried. Nehéz helyzetben voltam, de semmi sem lehetetlen, ha Siegfried kedvéért csinálja az ember. Ha megjelenteted, tudni fogom, hogy teljesítettem a kötelességemet veled szemben. Csak ezután leszek szabad. Ez a tudományos munka többet jelent számomra, mint az élet, ezért félek annyira… Siegfried alkotói lendületet adott nekem, noha csak Perszephoné árnyvilágában adatott meg neki a létezés. Nem akarom megzavarni a te világodat és nyugodalmadat; épp ellenkezõleg, az én disszertációm azért készült, hogy amennyire csak tudom, segítsem a boldogulásodat…” ⁴³

 Spielrein cikkében a gondolatmenet azzal a kérdéssel kezdõdik, miért hoz létre a gyönyör mellett negatív érzéseket – nyugtalanságot, undort, idegenkedést – az oly hatalmas nemi ösztön? A terjedelmes esszében a Jung-idézetek váltakoznak Gogol Revizor jának értelmezésével, Gross – a bölcs Oleggel, Shakespeare – Zarathusztrával. Spielrein beszél betegeirõl is, de hálásabb anyag számára a mitológia és a kultúrtörténet. A jegyzetekben Nietzsche és Freud dominál. Ám a kontextust tekintve, nem kevésbé érzõdik Vlagyimir Szolovjov és Vjacseszlav Ivanov hatása.

 Hogy megalkothassunk valamit, szét kell rombolni azt, ami megelõzte. Emiatt minden alkotói aktus magában foglalja a rombolás folyamatát is. Az önreprodukció ösztöne két egyenértékû komponenst tartalmaz – az életösztönt és a halálösztönt. A szerelem és az alkotás számára a halál és a rombolás ösztöne nem valami külsõ dolog, amely beszennyezi azt, és amelytõl meg lehet tisztítani. Épp ellenkezõleg, a halálösztön lényege, hogy elválaszthatatlan az életösztöntõl és az élet folytatásától egy másik emberben. Különféle biológiai példákon keresztül jut el Spielrein a mitológiai és irodalmi anyaghoz. Bizonyítékul szolgálnak mindazok az esetek, mikor a szerelem gyûlöletet hoz létre, vagy a halálból születik, illetve halált okoz – a mazochisták és a szadisták; az öngyilkos szeretõk, Romeo és Júlia; a bölcs Oleg, akit a halál kedves lova – a ló a hõs szexualitását testesítette meg, ami a halállal azonos – koponyájából ért el. A szerelem másik aspektusa az a vágy, amely tárgya megsemmisítésére irányul, éppen ezért minden születés halál és minden halál – születés.

 Spielrein elméleti következtetése így szól: „a faj megõrzésének ösztöne olyan mértékben követeli meg a régi lerombolását, ami az új megalkotásához szükséges… és, lényegét tekintve ambivalens… Az önfenntartási ösztön megvédi az embert, a nem reprodukálásának kettõs ösztöne megváltoztatja õt, és más minõségben teremti újjá.”

 Spielrein ezt a szöveget a bécsi pszichoanalitikus társaság ülésén adta elõ 1911. november 25-én. Tizennyolc ember vett részt az ülésen, többek között Freud, Federn, Rank, Sachs, Stekel és Tausk. Az elõadás viharos vitát váltott ki. Tausk részben módszerét kritizálta, mint deduktív módszert, mivel ez ellentmond a pszichoanalízis induktív, konkrét szellemének. Néhány év múlva szörnyû halála mintegy illusztrációjául szolgál Sabina elvont eszméinek.

 Freud a következõket mondta Spielreinrõl és elõadásáról: „Sabina nagyon tehetséges: mindannak, amit mond, van értelme; destruktív vonzódásai nem nagyon tetszenek nekem, mert úgy gondolom, hogy személyes alapjuk van. Valahogy nem normálisan ambivalensnek néz ki”. ⁴⁴

 Tizennyolc évvel késõbb Freud már ezt írja: „Emlékszem saját elhárításomra, amikor a destrukciós ösztön eszméje legelõször merült fel a pszichoanalitikus irodalomban, s mennyi ideig tartott, amíg el tudtam fogadni.” ⁴⁵ Telt-múlt az idõ, és Freud A halálösztön és az életösztönök címû híres könyvében, melyet, ahogy erre gyakran hivatkoznak, a világháború és egy sor személyes veszteség hatása alatt írt, megismétli Spielrein alapvetõ következtetéseit. A rá jellemzõ modorban megadta neki, ami jár: „Egy tartalmas és gondolatokban gazdag, de számomra sajnos nem teljesen világos munkában, Spielrein Sabina a spekuláció jó nagy részét már érintette.” ⁴⁶ Jung ellenben úgy vélte, hogy nem elégséges az ilyen hivatkozás: a halálösztön eszméje, írta, az õ tanítványa ötlete, és Freud egyszerûen eltulajdonította azt. ⁴⁷ A hivatkozás ugyanakkor létezik, és ez az egyetlen emlékmû, melyet Sabina Nyikolajevnának állítottak.

 Mellesleg, ahogy Freud Spielrein tanulmányát jellemzi, furcsa módon ambivalens: lehet-e „rendkívül tartalmasnak és gondolatgazdagnak” nevezni azt, ami érthetetlen? Freud ezzel formálisan elismeri Sabina Spielrein elsõségét, de a Sabina számára oly lényeges és tanulmányát jelentõs mértékben ösztönzõ orosz kontextus, Freudnak nagyon távoli volt. Éppen ez tette számára Spielrein cikkét „érthetetlenné”.

 Spielrein cikke szerkezetét és a benne feldolgozott anyagot tekintve, nagyon hasonlít Vlagyimir Szolovjov híres könyvére, A szeretet értelmé re. Szolovjov könyvét szintén a rovarok és halak szaporodási módjának leírásával kezdte, és hasonlóképp azt állította, hogy az „élet istene és a halál istene – egy és ugyanazon isten”, ám teljesen más következtetésekre jutott a nemiség kompenzálása és a halállal folytatott harc szükségszerûségét illetõen. Sabina Spielrein nagy mértékben támaszkodott az orosz szimbolizmus hagyományaira is, amely éppen serdülõ- és ifjúkorában jött divatba, és amely a maga módján Nietzsche filozófiáját vette alapul. Miután bõségesen idézi Nietzsche elképzelését az örök visszatérésrõl – az emberfeletti ember fizikai újjászületését a halál után, melynek az orosz kultúrában Fjodorovtól Merezskovszkijig több rajongója volt -, Spielrein mindennek új, pszichológiai értelmet ad. Az „örök visszatérést” és az emberfeletti ember eszméjét mint Nietzsche anyjával való identifikációjának eredményét interpretálja: az anyával való szerelmi szövetségre az a jellemzõ, hogy önmagát úgy képzeli el, mint saját anyját, anyját pedig, mint önmagát. Nietzsche önmagával terhes, és valójában ezért kész örökkön újjászületni. ⁴⁸ És Nietzsche számára mind önmaga, mind általában az ember, és az emberiség egésze egyenlõ az anyával, aki méhében csodálatos gyermeket hordoz. Az ember az, amit le kell gyõzni, mivel az ember az emberfeletti ember szülõje.

 Spielrein nem tartja szükségesnek, hogy ezt a koncepciót életrajzi adatokkal megtámogassa, Nietzschét kizárólagosan úgy elemzi, mint kész mitológiai anyagot. Valószínû, hogy ez a módszer valamivel tisztább formában megegyezett Jung módszertanával, melyet éppen akkor foglalt össze a Libidó metamorfózisai és szimbólumai címû könyvében. Ez a könyv, Jung egyik fõ mûve gyakorlatilag egyszerre jelent meg Spielrein cikkével, és Jung a késõbbiekben hivatkozott arra, hogy Spielrein gondolatai összefüggnek könyve egyik fejezetével, melyben az anyaszimbolika kettõs jelentésérõl beszél. Lehetséges, hogy ez így van, de inkább arról lehet szó, hogy mindketten egy és ugyanazon forrásból, azaz Nietzschébõl indultak ki. Éppen ebben az idõszakban Jung leveleiben a nietzscheánus motívumok igen gyakoriakká válnak. Spielrein terjedelmes cikkében is kétségtelenül Nietzsche a leggyakrabban idézett szerzõ, többszörösen túlszárnyalja a Freudra és Jungra történõ hivatkozásokat. Maga Spielrein is hangsúlyozta, hogy cikke egyik legfontosabb eredményének Nietzsche mélyebb megértését tekinti, és körülbelül ugyanezt – „a gondolkodás misztikus módja elemzéséhez való hozzájárulást” értékelte a cikkben Paul Federn is. ⁴⁹

 Vjacseszlav Ivanov, az orosz nietzscheanizmus szellemi atyja, aki szellemi útkereséseit Dionüszosz, „a szenvedõ Isten vallása” – egy olyan eszme, amely, amint láttuk, egy idõben nagyon is közel állt Junghoz – köré összpontosította, 1909-ben jelenteti meg a Csillagokon át címû kiáltványát, melyben, többek között, a Szenvedély és a Halál kölcsönös viszonyáról beszél: „Mindkettõ õrzi magában Erósz nyomát, és a Szerelem, amely belõlük származik, vérrokonságban áll mindkettõjükkel és mindkettõjüktõl idegen.” ⁵⁰ Ivanovnak is ugyanazok a forrásai – egyrészt Nietzsche, másrészt a világmitológia, harmadrészt a 19. századi orosz irodalom. „A tudattalan õs-emlékezetben a férfi sorsszerû pusztulásáról és arról a szükségszerûségrõl, hogy a nõ birtoklásáért az élet a fizetség a titokzatosan magához vonzó és misztikusan elborzasztó igazságnak az a végzetes bûvereje rejlik, amelyet Puskin Egyiptomi éjszaká i gyakorolnak ránk.” ⁵¹ Pontosan ugyanúgy, ahogy Sabina cikkében, a magas mitológia Ivanovnál a méhek életébõl vett példákkal váltakozik; számára szintén „a férfi egyedeknek a megtermékenyítési aktus utáni halála biológiai jelenségében a magasrendû igazság tükrözõdik”. Magának Dionüszosznak lényegisége születése-halála ciklikus aktusaiban feltételezi a szerelem és a halál összeolvadását, és ha Dionüszosznak lennének ösztönei, úgy ezek kétségtelenül kettõs egységet alkotnának, az életösztönét és a halálösztönét.

 Nem ismeretes, olvasta-e Sabina Spielrein Vjacseszlav Ivanovot, és az sem, hogyan viszonyult hozzá. Az ismert csupán, hogy Ivanov mûveit Sabina nemzedékének tág kulturális körébõl a gimnazistáktól a filozófusokig, és az elit költõivel bezárólag mindenki olvasta. Különféle formában azután Bergyajev, a filozófus, Bakszt, a festõ, Merezskovszkij, a regényíró és Bahtyin, a filológus fejlesztették tovább és népszerûsítették Ivanov gondolatait. „Egy nyájba olvasztotta össze a dekadenseket, a neorealistákat, a szimbolistákat és az idealistákat.” ⁵² Ivanov ködös szimbólumai alkották az orosz modern kultúrájának közös nevezõjét.

 Freudnak idegen volt ez a kultúra, csak annak néhány forrása, mindenekelõtt Nietzsche állt hozzá közel, valamint orosz tanítványai és betegei révén került vele kapcsolatba. Spielrein viszont ezen a kultúrán nevelkedett. (A késõbbiekben az orosz analitikusok elég gyakran felhasználták a halálösztön eszméjét. Erre alapozta késõi cikkeit N. Je. Oszipov. 1926 májusában a kijevi I. A. Vinogradov az Orosz Pszichoanalitikus Társaság moszkvai ülésén egy lányról beszélt, aki felgyújtotta magát, és úgy értelmezte ezt az esetet, mint a destruktív ösztön izolált cselekedetben való megjelenését. 1927 novemberében egy moszkvai orvosnõ, J. P. Golc, aki részt vett a nemrégiben történt krími földrengés mentési munkálataiban, a túlélõk pszichikai reakcióiról tartott elõadást. Kiemelte közülük azokat, aki közönnyel fogadták a veszélyt. Golc szavai szerint, mikor kikérdezte õket, a halálösztön tudattalan megjelenési formájával találkozott.) Spielrein szimbolikus formában tehát megvalósította álmát – megszülte cikkét, mint Siegfriedet, a két szellemi tradíció, a zsidó és az árja keresztezõdésébõl.

 Freud, miután hivatkozott Spielreinre, A halálösztön és az életösztönök címû könyvében felettébb szokatlan stílusban folytatta tovább elmélkedéseit. Alávetette magát a számára új logikának, és lassan, terjengõsen, és ahogy õ fejezte ki magát, „botladozva” jut el a halálösztön eszméjétõl az ehhez szorosan kapcsolódó nemek keveredése eszméjéig. Természetesen ezen a helyen idézi a platóni androgín-mítoszt, futólag megemlítve még az Upanisádok ban található hasonló elméletet. Pontosan itt – bármennyit írt is eddig! – érzi úgy Freud, hogy rendkívül közel került az „ördög ügyvédje” szerepéhez. Megdöbbentõ érzékelni az általában annyira magabiztos és határozott gondolkodó tanácstalanságát, ahogy megtorpan, mikor a számára idegen hagyományba túlságosan mélyen beleásta magát: „Azt gondolom, ezen a helyen félbe kell szakítanom a fejtegetéseimet… Nem tudom, mennyire hiszek bennük”.

 S valóban, a halálösztön eszméje a pszichoanalitikus diskurzust az ödipuszi logikáról egy más elvekre épülõ logikára, a dionüszoszi logikára tereli át. Freud világos, racionális és heteroszexuális elmélete feloldódik itt Platón, Nietzsche és az orosz szimbolisták teljesen más jellegû eszméi közegében. Ezek után az alapvetõ pszichoanalitikus értékek átértékelésének kellene következnie… Viszont Freud idõben megállt, miután beismerte morális jellegû nehézségeit, lényegében azt, hogy öncenzúrát alkalmazott: „sajnos, ritkán lehet az ember szenvtelen, ha a végsõ kérdésekre kerül sor… Úgy vélem, mindenkit fogva tartanak ilyenkor … elfogultságai, vonzalmai, melyek tudattalanul irányítják elmélkedéseit.” ⁵³
 
 
 
 

Freud közvetlen közelében
 
 

1911. december 11-én Sabina Spielreint felvették a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság tagjai sorába. Ez azon az ülésen történt, ahol Freud kizárta a Társaságból A. Adlert és még öt elvbarátját. A pszichoanalitikus mozgalom történetében a szakadás és a kínzó harc korszaka köszöntött be. Ám ugyanakkor ez az a periódus, mikor az „öreg mester”, Freud nevezte így magát, aki hol egyik, hol másik „fiát” és örökösét ûzi ki környezetébõl, egyre inkább függõ viszonyba kerül „fogadott lányai” egész sorától. P. Roazen ⁵⁴ körülbelül tíz ilyen pszichoanalitikus nõt számol össze, akik egymás után foglalták el a helyet Freud mellett – Jevgenyija Szokolnyickajától kezdve, aki annak ellenére, hogy Freudnál volt analízisben, 1934-ben öngyilkos lett, Marie Bonaparte hercegnõvel és Anna Freud néhány barátnõjével bezárólag. Sabina Spielrein jogosan birtokolhatta ebben a névsorban az elsõ helyet vagy az elsõ helyek egyikét. Abból, amit Freud 1911. október 27-én írt levelében Spielreinnek a botrányos veszekedésrõl Adlerrel és elvbarátaival, kiderül, mennyire fontos volt számára ez a nõi társaság akkor is, és mennyire jelentõs lesz majd a késõbbiekben: „Önnek mint nõnek megvan az a kiváltsága, hogy pontosabban lássa a dolgokat és hitelesebben értékelje az érzelmeket, mint a férfiak. Már csak ezért is örülök, hogy Ön tölti be annak a gyengéd kéznek a szerepét, amely elsimítja a barázdákat és a ráncokat homlokunkon. Tényleg gyakran szenvedek attól, hogy képtelen vagyok fenntartani a személyes kapcsolatok és a kölcsönös tisztelet méltó színvonalát Társaságunk tagjai között. Az utolsó összejövetelünk természetesen nem volt valami felemelõ. Azért nem mindig vagyok annyira híján a humorérzéknek, mint ahogy Önnek ebben az esetben tûnhetett. Minden másban teljesen megbízom az Ön értékelésében és reménykedve tekintek a jövõbe”. ⁵⁵ Freud közölte Junggal a „hirtelen elõbukkant Fräulein Spielrein felvételét”, és nem kis büszkeséggel azt írta neki, hogy „Sabina azt mondta, egyáltalán nem nézek ki olyan gonosznak, amilyennek az õ elképzelése szerint ki kellett volna néznem.” ⁵⁶

 Freud most még megosztja Junggal Spielreinnel kapcsolatos benyomásait. November 30-án a már ismerõs cikkrõl ír levelében, és a személyes névmás helyes és hibás használatával játszadozik: „Spielrein kisasszony tegnap felolvasott egy fejezetet cikkébõl (majdnem azt írtam, hogy az »Ön cikkébõl«), amit vita követett. Van néhány ellenvetésem az Ön (most helyesen írom) módszerével szemben, ahogy a mitológiával bánik, és elmondtam õket ezzel a lánnyal folytatott vitában. Meg kell mondanom, hogy nagyon kedves lány, és kezdem érteni õt…” ⁵⁷ Jung válaszában nem rejti véka alá férfiúi érzelmeit: „Spielrein új cikkét örömmel fogadom. Jelentõs átdolgozást követel, de ez a lány mindig sokat követelt tõlem. Ám megérdemelte a fáradozásokat. Örülök, hogy nem gondol róla semmi rosszat.” ⁵⁸ Miután viszont Jung megkapta a cikket, megsemmisítõ kritikát gyakorolt róla, ⁵⁹ megmutatva azt, hogy a halálösztön eszméje mégis az õ egyedüli szülötte, s nem közös gyermekük volt.

 Nem kell pszichoanalitikusnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, ez az idillikus egység nem tarthatott sokáig. 1912. március 21-én Freud a következõket írta Jungnak: „Zürich éppen akkor bizonyul gyengének, mikor külföldön egyre jobban mennek a dolgok. Oroszországban (Odesszában) úgy látszik, megkezdõdött a pszichoanalízis helybeli járványa”. ⁶⁰ Most már elemezhetjük Freudnak ezt a megjegyzését: Zürich számára – Jung. Oroszországot neki jelenleg Spielrein testesíti meg. Freud választ, de még nem áll készen arra, hogy bevallja.
 
 

Ki közülünk a neurotikus?
 
 

Freud és Jung kapcsolatának történetében Sabina Spielrein döntõ szerepet játszott. Mint Jung elsõ pszichoanalitikus betege tulajdonképpen céltábla volt, rajta összpontosultak kezelõ orvosának kianalizálatlan hajlamai. Ám az õ „hisztériás pszichózisa” és az „anális jelleg” különleges érzékenységgé, nõi ösztönné alakult át, és képes volt arra, hogy alkotó módon fejlessze tovább mindazt, amit Jungtól kapott a hosszú beszélgetések során. A „visszautasított nõ neurotikus hálátlanságából” a tehetséges kolléga alkotásban megnyilvánuló hálája lesz, aki megy a maga útján, és függetlenül az emberi viszonyok alakulásától folytatja a közös ügyet.

 Freud és Jung levelezése – különleges erõvel rendelkezõ történelmi és emberi tanúságtétel. A pszichoanalízis történetének legdrámaibb dokumentuma, és kétségtelenül az egyik legkiemelkedõbb emléke annak a letûnt korszaknak, mikor az emberek írtak még egymásnak leveleket. Különféle aspektusai vannak ennek a levelezésnek, sokféle módon elemezték már és fogják még elemezni. A Sabina Spielreinhez való viszony összefüggései, nézetünk szerint, e levelezés egyik legfontosabb aspektusát alkotják.

 Az e szempontból áttekintett levelezés a partnerek ismerkedésével indul, amit rögtön követ az orosz diáklány „súlyos esetének” Jung általi bemutatása. A folytatás Jung betegével kialakuló viszonyának, aki késõbb szeretõje lesz, rejtett és nyílt formában való taglalását tartalmazza, illetve Freud azon törekvését, hogy feltárja és feldolgozza levelezõtársa tudattalan érzéseit. A levelezés tetõpontját Jung Sabinával való éretlen és elõ nem készített szakításakor éri el, amire a lány nem szokványos módon és hevesen reagált, ám módszerét végül Freud kénytelen volt a kialakult szituációból a legméltóbb kiútnak elismerni. A levelezés a partnerek kölcsönös kiábrándulásával és a közös értékekért – melyek között ott van a Sabinához fûzõdõ viszony is -, vívott konkurenciaharccal ér véget.

 Az a szorongás és bûntudat, melyet Jung, mint olyan szakember, aki nem tudott mit kezdeni elsõ próbaesetével ebben a történetben megtapasztalt, és amely neki köszönhetõen botránnyá fajult, Freud számára érthetõ volt, és nem akarta tovább fokozni. Ám Freud bizonyára nem kis csodálkozással vette tudomásul, hogy kedves tanítványa a pszichoanalitikus számára elementáris igazságokat egyszerûen nem fogja fel. A harmincnégy éves férfi, aki a „legfeddhetetlenebb magatartású férjek egyikének” nevezi magát, ösztöneit illetõen furcsa módon járatlannak bizonyult. Miután nem vetette alá magát analízisnek, nem volt felkészülve a szakmájával kapcsolatos megpróbáltatásokra, és „a természet nagy színjátékával” való elsõ találkozás, így nevezte Freud nõbetegei csábításait, bukással végzõdött számára. A találkozás Sabinával Jungnak önnön Erósza, melyrõl valószínûleg azt gondolta, hogy a boldog házasélettel kimeríti, teljesen új területeit tárta fel. Erkölcsi elvei olyannyira nem feleltek meg bensõ realitásának, hogy a válság csúcspontján még egy mindennapos meghívás, hogy tartson egy elõadást az etikáról, rémületbe kergeti: „Az a meggyõzõdésem, hogy önmagamnak kellett volna a leghosszabb etikai elõadásokat tartanom arról, hogy képtelen vagyok etikáról, legyen az akár pszichoanalitikus szempontú is, prédikálni közönség elõtt!” Ebben az idõszakban Jung „olyan bizonytalanul egyensúlyoz a dionüszoszi és az apollói közötti határon”, hogy – mint általában ez fiatalkorban szokásos – a legkülönbözõbb szellemi rendszerek vonzásába kerül. Miközben vergõdik közöttük és magához méregeti õket, idegen formulákkal kitöltve próbálja rendbe szedni a bensõjében uralkodó káoszt. Hol azt gondolja, hogy „nem kellett volna a kultúra néhány ósdi ostobaságát, olyanokat, mint a kolostor újból bevezetni”; hol pedig Freudnak küldött leveleiben oldalakon át, hivatkozás nélkül Nietzschét kezdi átértelmezni; s hol váratlanul mesterével a homoszexuális közösségek értékérõl alkotott elképzeléseit osztja meg… ⁶¹

 „Rengeteg dolog forrong bennem, különösen a mitológia, pontosabban szólva, a mitológia ezzel be kell, hogy érjen, mivel folyamatosan rágódok rajta – voltaképpen a házassági komplexus lenne ez, ami teljesen megfelel az életkoromnak. Álmaimban olyan bõséggel jelennek meg a szimbólumok, hogy több kötetet megtöltenének; például, azt álmodtam, hogy a feleségemnek levágták a jobb karját.” ⁶²

 A Sabina-történetben megélt krízis tényleg elvezette Jungot azokhoz a meglátásokhoz, melyeket Wandlungen und Symbole der Libido (A libidó átalakulásai és szimbólumai) címû könyvében megfogalmazott, és amelyeket azután hosszú élete során kidolgozott. Nem elégítette ki azonban a freudi pszichoanalízis, ez a válsága pillanatában intellektusát leginkább megmozgató, hozzá legközelebb álló szellemi áramlat, melynek tulajdonképpen az lenne a rendeltetése, hogy az ehhez hasonló helyzetekben segítsen.

 „Mindaz, amit a pszichoanalízis elterjesztése érdekében tettem és teszek most is, az Ön számára fontosabb kell, hogy legyen az én személyes problémáimnál vagy hibáimnál. Természetesen megvannak a magam elképzelései a pszichoanalízis kétségbevonhatatlan igazságaival kapcsolatban, melyek nem mindig esnek egybe az Ön nézeteivel… Hadd szóljon helyettem Zarathusztra: »Rosszul fizet az tanítójának, aki csak tanítvány marad.« Erre Ön tanított meg engem a pszichoanalízisen keresztül. Noha a gyakorlatban az Ön követõje vagyok, állhatatosnak kell maradnom, s ez alól az Önhöz való viszonyom sem kivétel.” ⁶³

 Ahogy nemegyszer megesett a pszichoanalízis történetében, a tanítvány Nietzschét hívja szövetségeséül, hogy eltávolodjon Freudtól. Késõbb ugyanígy tesz majd Otto Rank is, aki, miután szakított Freuddal, Nietzsche összes mûveit küldte el neki gyönyörû díszkötésben; ez a könyv most is ott van Freud londoni dolgozószobájában a legfelsõ polcon, amit a ház ura nem ért el.

 Viszont Freud nem bocsátotta meg tanítványának az új szellemi rendszer keresését, amit Jung 1909-es leveleiben a hirtelen megjelenõ „viharos ihletettségben” fedezett fel. Nem a morális hanyatlás és nem a szakmai hibák voltak az okai Freud elhidegülésének. A tanítvány elméleti másként gondolkodása ennél jóval fontosabb volt. Freud ezt a másként gondolkodást szokásos terminusaival határozta meg: neurózisnak nevezte. Elutasítva tanítványát mint intellektuális partnert, áthelyezte a betegek kategóriájába.

 „Ön az intellektuális függetlenség igényérõl beszél és a támogatást Nietzschében találja meg. Ezzel teljesen egyetértek. Ám ha a harmadik fél elolvasta volna mindezt, biztos megkérdezte volna tõlem, mikor próbálkoztam én azzal, hogy úgy viselkedjek Önnel, mint egy intellektuális zsarnok – és erre nekem azt kellett volna felelnem: nem tudom. Nem hiszem, hogy valaha is megtörtént volna. Igaz, Adlernek is voltak hasonló panaszai, de az a meggyõzõdésem, hogy a neurózis beszélt belõle.”

 Adlert olyan neurotikusnak nevezték, aki nem ismeri el neurózisát – a pszichoanalitikusok szemében ez a legnagyobb bûn – és kitagadták. Jungnak egyelõre azt javasolja, hogy tudatosítsa neurózisát: „Amennyiben azt gondolja, hogy nagyobb szabadságot akar tõlem, meg tudom ezt tenni, sõt még azt is, hogy valahogy másként helyezzem el lefoglalatlan libidómat és kivárjam, amíg Ön ráébred arra, hogy kész elviselni a nagyobb közelséget.” ⁶⁴

 A szakítás csúcspontján keserûen ismerik el azokat a problémákat, melyek a jövõben nemegyszer rendítik majd meg a pszichoanalitikus közösséget:

 „Csak egyet kérek Öntõl, szavaimat fogadja úgy, mint a becsületesség szándékát, és ne használja fel velem szemben a hatalmi harc megalázó, bécsi kritériumait vagy az Isten tudja, még milyen vádaskodásokat az apakomplexum világából. Ezekben a napokban mindenkitõl ezt hallottam. Ennek eredményeképp arra a fájdalmas következtetésre jutottam, hogy a pszichoanalitikusok többsége visszaél a pszichoanalízissel, hogy a többi ember fölé emelkedhessék, és hogy a komplexusokkal való vádaskodás módszerével megakadályozhassa fejlõdésüket. Az a baj, hogy a pszichoanalitikusok hûbéri kötöttségeik miatt éppúgy függõ viszonyban vannak a pszichoanalízistõl, mint ellenfeleink a tekintélytisztelettõl. Mindaz, ami gondolkodásra késztetheti õket, komplexusnak lesz nevezve és megsemmisül. Okvetlenül le kell leplezni a pszichoanalízisnek ezt a védekezõ funkcióját.” ⁶⁵

 Freud, noha nem szívesen, de egyetért vele:

 „Nekem szintén gondot okozott egy idõben, hogy visszaélnek a vitában a pszichoanalízissel, különösen az új eszmékkel folytatott harcban. Nem tudom, mi az útja annak, hogy megelõzzük az ilyen visszaéléseket. Most csupán egy házi eszközt tudok javasolni: fordítson mindenki közülünk több figyelmet a saját, ne a felebarátja neurózisára.”

 Freud természetesen nagyon jól tudja, hogy az effajta tanácsok nem segítenek többet, mintha a neurotikusnak azt mondanánk, hogy szedje össze magát.

 „Kedves Freud professzor, mondhatok Önnek néhány komoly szót? Beismerem az Önhöz fûzõdõ érzelmeim ambivalens voltát, ám most megpróbálom becsületesen és abszolút egyenesen értékelni a helyzetet. Ha kételkedik szavaimban, annál rosszabb Önnek. Azt akarom mondani Önnek, hogy módszere, mely szerint tanítványaival úgy viselkedik, mint betegeivel – alapvetõen elhibázott. Ezzel a módszerrel vagy szolgalelkû gyermekeket vagy arcátlan kölyköket hoz létre (mint Adler, Stekel és ez az egész szemtelen banda, amely most Bécsben a hangadó). […] Ön ezzel egyidõben ott ül a csúcson, odaszögezve, mint apa. Az abszolút rabságban senki sem kockáztatja meg, hogy megrángassa a próféta szakállát és megkérdezze Öntõl azt, amit Ön bizonyára megkérdez a betegtõl, azzal a hátsó gondolattal, hogy maga helyett az analitikusát analizálja ki. Azt kérdezi tõle: » Ki közülünk a neurotikus?«” ⁶⁶

 „Szívemben újra gyúl a hit: / Hisz íme szabaddá tehettem / E földön én is valakit” – szavalta lelkesen Sabina oroszul és németül pszichoanalitikusának. De van miért zúgolódni; ha az ember megszerezte magának a szabadságot, megszabadul attól is, aki felszabadította. Akkor sikeres a gyógyítás, ha végül a beteg maga tudja elszakítani azt a köteléket, amely hosszan tartó és nehéz munka során alakult ki közötte és orvosa között. Az ilyen siker azonban tragédiát is vonhat maga után. Össze lehet-e egyeztetni a szabadságot és az intimitást, a felnõttséget és a függõséget, a becsületességet és az ambivalenciát?

 Noha Jung nyíltan sértegeti Freudot, mégse gondolja, hogy a szakítás elkerülhetetlen, és abban reménykedik, hogy kapcsolatukat még rendbe lehet hozni:

 „Látja, kedves Professzor, miközben Ön ilyen méltatlan dolgokat terjeszt, nem áll szándékomban elátkozni tüneteimet; szálkák ezek azzal a rémisztõ nagyságú gerendával szemben, melyet testvérem, Freud a maga szemében nem vesz észre. Tudja-e úgy szeretni a neurotikusokat, hogy belsõ békéjét mindenkor megõrizze? Nem hinném, Ön a neurotikusokat inkább gyûlöli. Adler és Stekel bevették az Ön kis trükkjeit és gyermeki szemtelenséggel válaszolnak erre. A nyilvánosság elõtt én továbbra is kiállok Ön mellett, de nem tagadom meg saját nézeteimet. Ám a privát levelezésben megírom Önnek mindazt, amit valójában Önrõl gondolok.” ⁶⁷
 
 
 
 

Eleve elrendeltetett minden
 
 

Freud és Jung kapcsolata közeledik a tragikus végkifejlethez. Nem a mi dolgunk megítélni, kinek volt igaza és ki tévedett: a nagy mester-e, kinek a tökéletességhez csupán az hiányzott, hogy nem tudott közömbös maradni önnön nagyságával szemben, vagy a ragyogó tehetségû tanítvány-e, aki nagyon is türelmetlen örökösnek bizonyult; vagy módszerükkel nem volt valami rendben, aminek köszönhetõen noha mindketten megértették a helyzetet, ám abban már nem segített, hogy meg is változtassák; vagy talán azok az erõk vezettek a végzetes szakításhoz, melyekkel az emberi természet terhes, és melyek csak a nagy szellemek esetében tudatosulnak? Vagy – keresd a nõt – Sabina Spielrein volt netán az ok, aki a történet mindkét hõsével továbbra is jó kapcsolatban maradt?

 1913 januárjában Freud a következõket közli Sabinával:

 „A személyes kapcsolatom az Ön germán hõsével véglegesen megszakadt. Túlságosan méltatlanul viselkedett. Miután megkaptam az Ön elsõ levelét, a róla alkotott véleményem merõben más lett.”

 Májusban még egyszer majdnem ugyanazt írja:

 „Szomorúan hallom, hogy J. iránti szenvedélye még mindig nem csillapult – s épp abban az idõszakban, mikor a mi hozzá való viszonyunk ennyire megromlott… Én úgy képzelem el ezt az egészet, mivel Ön annyira õszintén szereti doktor J-t, emiatt nem veszi észre visszataszító tulajdonságait. Ha visszagondolok levelezésünk kezdetére, úgy tûnik, eleve elrendeltetett minden. Annak viszont örülök, hogy most már nem vagyok felelõs sem személyes sikereiért, sem tudományos eredményeiért.” ⁶⁸

 Freudnak ez a megjegyzése egyszerûen megdöbbentõ. „Eleve elrendeltetett minden”, holott a kilenc évig tartó levelezés során az egymásnak írott 359 levél megörökítette a közös érdeklõdés számtalan megnyilvánulási formáját, melyet csak megerõsített az õszinte tisztelet és a kölcsönös szeretet. Talán Freud levelezésük kezdetére gondolt, mikor Jung ismertette az orosz diáklány súlyos esetét, vagy lehet, hogy Sabinával való levelezésük kezdetére, mikor a lány találkozást kért, hogy megvitassa vele a kényes helyzetet – mindenesetre az „eleve elrendeltetett minden” Freud értelmezésében a Sabina Spielrein-történetben Jung viselkedésére vonatkozik. Érdemes szembeállítani mindezzel Jung alapállását, melyet Sabinának írott egyik utolsó levelében fejt ki:

 „S. Ju.-hoz fûzõdõ szerelme az utóbbinak lehetõséget nyújtott arra, hogy megértse azt, amit addig csak homályosan sejtett – a sorsot formáló tudattalan erejét, azt az erõt, amely hatalmas jelentõségû eseményekhez vezet.” ⁶⁹

 Mi sem természetesebb, mint hogy az ennyire bonyolult viszonyok egyértelmû interpretációja elkerülhetetlenül hibásnak bizonyul. Freud és Jung szakításában különbözõ – intellektuális, társadalmi, személyes – okok játszottak szerepet. Leginkább Jung misztikus érdeklõdése volt Freud számára idegen, sõt mi több, a tudattalannak az a kollektivizációja, amihez a germán faj új realitását üdvözölve Jung eljut, Freudnak egyenesen „undorítónak” kellett, hogy tûnjön.

 Konfliktusukat úgy is lehet értelmezni, mint a férfiellenfelek megoldhatatlan versengésének eredményét, amely igazi megbékélést nem hozhat. Konfliktusukban Spielrein kezdetben provokáló, majd késõbb közvetítõ, köztes helyzete jól beleillik ebbe a sémába.

 Szakításukat úgy is fel lehet fogni, mint a személyes összeférhetetlenség végeredményét, amit egyfelõl ideig-óráig leplezett a szakmai érdeklõdés, másfelõl – az átvitellel kapcsolatos érzelmek; maga Freud már megjegyezte jellemük különbözõségét egyik Jungnak írott elsõ levelében, önmagát pszichaszténiásnak, Jungot pedig hisztériásnak nevezve. Ha van ennek egyáltalán jelentõsége, akkor Sabina Spielrein viselkedése, aki mindkét ellenségeskedõ féllel jó viszonyban tudott maradni, ebben az összefüggésben is csodálatra méltó.

 Értelmezzük bárhogy is a történteket, tény, hogy Spielrein 1909-tõl 1923-ig mind Freud, mind Jung állandó levelezõpartnere maradt: Freud hozzá írott 20 levele és Jung 34 levele maradt ránk, sõt ezek többsége Freud és Jung szakítása, levelezésük 1913-ban történt befejezõdése után íródott. Bizonyos értelemben Sabina maradt az a közvetítõ láncszem, aki továbbra is összekapcsolta õket; tanú volt, aki látta a hibáikat és emlékezett rájuk, és egyben bíró is, akitõl mindegyikük saját igazságának elismerését követelte; és bájos asszony, kinek érzései mindkettõjüknek változatlanul fontosak voltak.
 
 
 
 

A maradék
 
 

Mellesleg Spielrein férjhez megy egy rosztovi orvoshoz, Pavel Naumovics Seftelhez.

 Freud 1912 nyarán Karlsbadban szerzett tudomást errõl. Miután gratulál Sabinának, egyben azt is feltételezi, hogy házassága a Junghoz fûzõdõ neurotikus kötõdés alól – legalábbis felerészben – felszabadulást jelent. „A kötõdés másik fele azért még megmarad. Az a kérdés, hogy most mit lehet vele tenni.” Spielrein és Freud között volt egy egyezség, melynek értelmében Sabinának le kell folytatnia az analízist abból a célból, hogy „kiûzze a zsarnokot” – miként Freud levelében megfogalmazta. Most Freud szükségesnek tartja, hogy rákérdezzen, nem változtak-e meg Sabina tervei ezzel kapcsolatban. Férjének „ezen a területen megvannak a saját jogai”; „a pszichoanalízisé csupán az a maradék, melyet neki magának nem sikerül megtisztítania.”

 Sabina Nyikolajevna gyermeket várt. Freud, aki egyik álmát annak idején úgy interpretálta, mint annak a vágynak kifejezõdését, hogy Jungtól gyermeket szüljön, amirõl Sabina szintén sokat írt naplójában, megjegyezte: „Ön, természetesen, ha akarna, tudna gyermeket szülni, de az Ön tehetségének milyen értelmetlen elfecsérelése volna ez!” Sabina ekkor nem kis csodálkozással vette tudomásul, hogy Freud milyen intenzíven ösztönzi betegei „szublimációs terveit”. ⁷⁰

 Most Freud azt kívánja Sabinának, hogy „gyógyuljon ki teljesen” abból a régi fantáziájából, mely szerint a Junggal való kevert, árja-szemita szövetségbõl új Megváltót fog szülni. Ezek a fantáziák, teszi hozzá Freud, „sohasem voltak számomra szimpatikusak. Abban az antiszemita korban az Úr nem véletlenül hagyta, hogy fia a nemes zsidó fajtól szülessék. Egyébként, tudom, hogy mindez csak az én elõítéletem.” ⁷¹ Ez az új motívum, melyet a Jungban való csalódás éppúgy, mint a közelgõ történelmi helyzet elõérzete hívott elõ, nemegyszer ismétlõdik majd Freud Spielreinhez írott leveleiben:

 „Alig bírtam elviselni, hogy Ön nem szûnt meg lelkesedni régi szerelme és korábbi álmai iránt, mikor én arra számítok, hogy szövetségesre találok egy csodálatos kis ismeretlenben. Én magam, ahogy Ön jól tudja, teljes mértékben kigyógyultam az árja ügyek iránti szimpátiámból. Ha fia születik, én jószerével azt kívánnám, hogy állhatatos cionista legyen belõle. Mindenképp sötét hajú kell, hogy legyen, elegünk van a szõkékbõl. Mindennemû »megfoghatatlan dologtól« meg kell szabadulnunk! Zsidók vagyunk, és maradjunk is azok. Mások csak kizsákmányolnak minket és sohasem fognak bennünket sem megérteni, sem értékelni.” ⁷²

 Jung volt az egyetlen Freud közeli tanítványai közül, aki nem volt zsidó. Sõt mi több, a „megfoghatatlan” és a faj szellemisége iránti érdeklõdésével Jung egy idõben a náci mozgalomhoz is közel került. Tudta-e ezt, emlékezett-e erre Sabina Nyikolajevna, mikor a rosztovi zsidó férfiak és nõk tömegét menetoszlopban a zsinagógához hajtották?

 Valószínûnek látszik, hogy Freudnak éppúgy nehéz volt megszabadulnia volt tanítványához és örököséhez fûzõdõ érzéseitõl, mint Sabinának – volt orvosa és szeretõje iránti vonzalmától. Múltjának makacsul visszatérõ emlegetésében, s abban a javaslatban, hogy együttesen analizálják ki azt, felfedezhetõ Freud személyes érdekeltsége, aki nõtanítványaiban vélte megtalálni annak lehetõségét, hogy levezesse a férfitanítványaival folytatott harc drámáját. Spielrein számára egy ilyen analízis nem biztos, hogy produktív lett volna, és az sem világos, hogy egyáltalán szüksége lett volna-e rá. Mindenesetre akkor Sabina nem utazott el Bécsbe.

 Freudhoz és Junghoz írott levelei a kialakult helyzet tökéletes megértésérõl és tapintatos mérlegelésérõl tanúskodnak, ami nem jellemzõ levelezõtársaira.

 „Kedves Jung doktor, nem kizárt, hogy Freud sohasem érti meg Önt és az Ön újító nézeteit. Freud élete során annyi rendkívüli dolgot hajtott végre, és kiterjedt rendszere jócskán elegendõ ahhoz, hogy hátralévõ napjait nyugodtan e rendszer egyes részleteinek kimunkálásával tölthesse. Ön még képes a fejlõdésre. Ön, ha úgy akarja, ha személyes érzelmei nem gátolják meg ebben, képes rá, hogy teljességében megértse Freudot. Freud elmélete rendkívül termékeny, az is volt és az is marad. Freudot egyoldalúsággal vádolni, úgy gondolom, nagyon igazságtalan, mert aki közülünk új világképet hoz létre, azt elõször mindig királynak tekintik, és késõbb, mikor az emberek meg akarnak szabadulni a hatásától, egyoldalúnak és unalmasnak nyilvánítják. Önnek meg kell hogy legyen a bátorsága ahhoz, hogy elismerje Freud nagyságát, még akkor is, ha nem ért vele egyet bizonyos részletekben, sõt még akkor is, ha munkájuk során saját eredményeibõl sokat átengedett Freudnak. Csak ekkor lesz Ön teljesen szabad, és csak ekkor válik Önbõl igazán nagy tudós. Csodálkozni fog, hogy ebben a folyamatban milyen sokat nyer majd a személyisége és milyen mértékben nõ majd az Ön új elméletének objektivitása.” ⁷³

 Hasonlóképp békítõen és egyértelmûen fogalmaz, mikor Freudnak ír:

 „Megingásai ellenére én szeretem J.-ot, és szeretném visszatéríteni az apai házba. Önnek, Freud professzor, halvány elképzelése sincs arról, mennyire közel állnak Önök egymáshoz – közelebb, mint azt bárki el tudná képzelni.”

 Miután elõre sejti Freud felháborodását, még hozzáteszi:

 „Ez a jóindulatú álmodozás a mi Társaságunk viszonylatában nem tekinthetõ árulásnak. Jól tudja mindenki, hogy én a freudi Társaság elkötelezettje vagyok, és Jung sem tudja ezt nekem megbocsátani.” ⁷⁴

 Ismeretes, hogy 1912-ben Sabina Spielrein Oroszországban elõadásokat tartott a pszichoanalízisrõl. Ezután Berlinben élt, ahol, valószínûnek látszik, hogy nehézségei voltak, nem voltak betegei, és ezért Freud segítségét kérte. Ám Freudnak nehéz volt a korábbi problémáktól eltávolodnia. Ugyanabban a kulcsban válaszol a levélre, a szakmai kérést a számára még mindig fontos háromszög összefüggésében interpretálja:

 „Kedves Doktor Asszony, most Önnek ment el az esze, és ami még rosszabb, ugyanazok a tünetei, mint az Ön elõdjének! Egy szép napon, mit sem sejtve, levelet kaptam Jung asszonytól, melyben arról írt, hogy férje meg van gyõzõdve róla, hogy nekem valami ellenérzésem van vele szemben. Ez volt a kezdet és ez lett a vég – ahogy Ön is jól tudja. Az Ön érve pedig, hogy én nem küldök betegeket Önhöz? Pontosan ez volt Adlerrel is, aki üldözöttnek érezte magát csupán azért, mert nem küldtem hozzá betegeket… Ugyan miféle ellenérzésem lenne Önnel szemben mindazok után, ami mind ez ideig a kapcsolatunkat jellemezte? Vajon az Ön lelkiismeret-furdalásán kívül amiatt, hogy nem tud Bálványától megszabadulni, lenne még más probléma is?” ⁷⁵

 Freudnak nem volt Berlinben betege, és nem tanácsolja Sabinának, hogy Abrahamhoz forduljon segítségért. Berlinben élt még Sabina gazdag honfitársa, M. Eitingon, akivel láthatólag nem alakult ki kapcsolata. Késõbb férje, Seftel átköltözik Svájcba, Lausanne-ba, majd Genfbe. Itt történik még egy nem mindennapi eset.
 
 
 
 

Jean Piaget, a pszichoanalitikus
 
 

Az 1920-as évek elején a Genfben praktizáló Spielrein lefolytatja egy fiatalember tanító analízisét, aki késõbb az évszázad legjelentõsebb pszichológusa lesz. Az analízis nyolc hónapon keresztül folyt, reggelente, mindennap.

 Piaget emlékei szerint a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaság küldte Genfbe Spielreint az analízis ottani propagálása céljából, és ahogy több év múltán megjegyezte, „szívesen eljátszotta a kísérleti nyúl szerepét”. Az analízisnek – ahogy szavaiból kitûnik – se nem terápiás, se nem tanító, hanem „propaganda” jellege volt. ⁷⁶ Piaget-t nagyon érdekelte az analízis, de az elméleti kérdések iránt komoly kételyei voltak.

 Az 1921-es év, a Spielreinnel töltött analízis éve fordulatot jelentett a huszonöt éves Jean Piaget életében. A benne felgyülemlett ismeretvágy és energia, amely addig a puhatestûek rendszerezésétõl a filozófiai episztemológiáig jóformán mindenre kiterjedt, végre megtalálta alkalmazási területét. Semmit sem tudunk Piaget pszichoanalízisének lefolyásáról, de az eredmény önmagáért beszél. Az analízis segített Piaget-nek abban, hogy tudatosodjon benne reális szakmai érdeklõdési köre, miután kiküszöbölte a számunkra ismeretlen akadályokat. Végül Spielrein saját kezdeményezésébõl megszakította az analízist, mert nem akart, Piaget szavai szerint, „naponta egy órát pazarolni egy olyan emberre, aki elutasítja az elméletet.” ⁷⁷ Egyébként Piaget nem akart analitikus lenni, noha részt vett az 1922-es berlini kongresszuson, ahol Spielrein szintén jelen volt; ekkor jelenik meg Piaget neve a Svájci Pszichoanalitikus Társaság névsoraiban.

 Piaget Életrajz ában a lefolytatott analízisrõl nem tesz említést. Ám James Rice-nak 1976-ban adott interjújában, miután még egyszer megerõsíti, hogy Spielrein és nem más volt az analitikusa, úgy jellemzi, mint sok eredeti gondolattal rendelkezõ, igen okos embert. ⁷⁸ Azt is mesélte Rice-nak, hogy megpróbált vele kapcsolatot teremteni, miután visszatért Oroszországba, de ez nem sikerült neki.

 Témánk szempontjából nem kevésbé fontos, hogy Piaget pszichológiai munkáinak sorát egy áttekintõ jellegû cikk nyitja meg, melynek címe A pszichoanalízis és kapcsolatai a gyermekpszichológiával, amely 1920-ban jelent meg Párizsban. ⁷⁹ Egy év múlva egy kutatási sorozatba kezd, melyek új korszakot nyitnak a fejlõdéspszichológia kísérleti kutatásaiban. Piaget éppen 1921-ben publikálja elsõ cikkét, melyet a gyermeki beszéd és gondolkodás fejlõdésének szentel. Ekkor fedezi fel az egocentrikus beszédet, amely egy hatéves gyermek beszédteljesítményének mintegy felét teszi ki, és a belsõ, gondolkodási feladatok megoldásához van rá szüksége. Piaget ezen korai munkáiban az egocentrikus beszédet szembeállítja a szocializált beszéddel, amely fokozatosan kiszorítja az elõbbit, s ily módon elõsegíti a gyermek kommunikációját szüleivel és társaival. Piaget-nek ezek az eszméi, melyeket több mint fél évszázad alatt kísérleti munkák tömegével igazolt, világméretû hírnévre tettek szert.

 Egy évvel korábban, 1920-ban a „lausanne-i” Sabina Spielrein Hágában, a VI. Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszuson elõadást tartott. Az elõadást rövidített formában a Nemzetközi Társaság hivatalos sajtóorgánuma tette közzé. Az elõadás A beszéd eredetének és fejlõdésének kérdéséhez címet viselte. ⁸⁰ Spielrein arról beszélt kollégáinak, hogy a beszédnek két fajtája létezik – az autisztikus beszéd, melynek nem a kommunikáció a rendeltetése, és a szociális beszéd. Az elsõdleges az autisztikus beszéd, a szociális beszéd ennek bázisán fejlõdik ki. A szociális beszéd elsõ szavait – a „mamát” és a „papát” – Spielrein azokra a hangokra vezeti vissza, melyeket szoptatás közben ad ki a gyermek. A gyermeknek a külvilággal való elsõ, örömöt nyújtó kölcsönviszonya pozitív elképzelést alakít benne ki a valóságról, és ez összekapcsolódik az általa kiadott hangokkal. Miközben ugyanazt a problémát boncolgatja, mellyel vele egyidõben vagy nem sokkal késõbb Piaget is foglalkozott, Spielrein más irányban indul el: nem a gondolkodás formális módszereinek logikáját vizsgálja, amit majd Piaget tár fel, hanem a gyermek és szülei érzelemteljes viszonyában elemzi a beszéd és gondolkodás kölcsönhatását. Mi sem természetesebb, hogy nézeteik hasonlóságát és különbségét Spielrein és Piaget egymás között sokszor megvitatták, hiszen mikor a beteg kételkedett az analízis elméleti alapjaiban, a terapeuta, aki nem feledkezett meg „propagandisztikus” feladatáról, válaszképp saját érveit hozta fel.

 Lehetséges-e ezen az alapon Spielrein elsõbbségérõl beszélni a korai Piaget koncepciója viszonylatában (s ehhez hasonlóan, lehetséges-e a késõi Freud koncepciója viszonylatában Spielrein elsõbbségét feltételezni)? Az adott esetben ennél fontosabb, hogy elismerjük, Spielrein valóban hozzájárult – és tette ezt, úgy látszik, különbözõ szinteken, érzelmi és intellektuális szinten – Piaget tudományos pályája meghatározott irányban történõ alakulásához.
 
 
 
 

A plakát, melyre az van írva – szerelem
 
 

Az elsõ világháború idején Pavel Seftel Sabinát otthagyja Genfben, és visszatér Oroszországba. Miután Pavel Nyikolajevics megérkezett a Don-melléki Rosztovba, polgári házasságot köt egy orosz orvosnõvel. Ebbõl a házasságából 1924-ben lánya születik…

 Freud egyik, 1913-ban írott levelébõl megtudjuk, hogy Szabina Nyikolajevna „Jung iránti szenvedélye” ⁸¹ még két évvel házasságkötése után sem csillapult. Ez, természetesen, elegendõ okot szolgáltathatott Seftel elutazásához. Mellesleg az sem kizárt, hogy Freud a számára oly fontos témát bizonyos mértékben kiélezhette.

 1923-ban Sabina Spielrein két kis terjedelmû cikket publikál, ⁸² amelyek noha néhány klinikai esetet érintenek, ám ahogy ez általában lenni szokott, az analitikus érdeklõdését és problémáit tükrözik. Az elsõ cikknek a címe: Az autó – mint a férfierõ szimbóluma. Egy beteg nõ álmában autóban ült, félt, hogy falnak ütközik vele, de mindig megérkezett oda, ahová akart. Spielrein interpretációja értelmében a fal – az akadály, amely meggátolja egyesülését szerelmével, az autó pedig a férfierõt szimbolizálja, amit a lány úgy érzékel, hogy az legyõz minden akadályt. A másik cikk szintén két lány álmának elemzését tartalmazza, akik közül az egyik egészséges, a másik viszont szkizofrén. Ezekben az álmokban úgy hullanak a csillagok, mint az aranyesõ, az égen pedig egy plakát lóg, melyre hatalmas betûkkel az van írva, hogy „szerelem”. Mi volt az oka, hogy éppen ezeket a témákat választotta – talán Junghoz fûzõdõ korábbi érzései, a férje iránti vágyakozás vagy egy új szerelem iránti vágy?

 Láthatólag nem mentek valami jól a dolgai. 1915-ben Szabina Nyikolajevna befizette a tagsági díját a bécsi pszichoanalitikus társaságnak; 1919-ben már nem tudta ezt megtenni, és Freud járta ki, hogy megküldjék neki hitelbe a Társaság folyóiratát. 1922-ben konfliktus alakult ki közte és a genfi pszichoanalitikusok között, ráadásul megkérte Freudot, hogy avatkozzék közbe; aki noha az elméleti kérdésekben az õ oldalán állt, viszont megtagadta, hogy odautazzék, mert félt „kihívni egy nemzeti-hazafias felkelést a régi vezér ellen, aki a pszichoanalitikus pápa szerepét játssza el.” ⁸³ 1922-ben részt vett a berlini pszichoanalitikus kongresszuson. Ottani fellépése szerepet játszott az orosz pszichoanalitikus társaság elismerését érintõ nem egyszerû döntésben.

 1917-ben Emilij Metner elküldi neki Jung munkáinak fordítását, hogy szerkessze meg és lektorálja a terminológiát. Sabina közölte Junggal, hogy elutasította a felkérést, miután meggyõzõdött a fordítások rossz minõségérõl. Spielrein utalt arra, hogy az orosz nyelv tudása és a pszichoanalitikus teminológia ismerete – két különbözõ dolog. Különösen az nyugtalanította Spielreint, hogy Freud korábban Zürichben kiadott orosz fordításai, melyekkel össze lehetett volna vetni a terminológiát, nem hozzáférhetõek. Az a baj, hogy „sem én, sem Metner nem tudunk egyetlen könyvet sem megszerezni az analízisrõl, amely le lenne fordítva oroszra.” Miután érzi, hogy a különbözõ fordításokban a szakkifejezések nem egyeztetett volta az orosz olvasónak külön nehézséget okoz, már csak azért is, mert „a politikai események Oroszországban nem teszik valami kedvezõvé a talajt a tudomány számára”, azt tanácsolta Jungnak, hogy most még ne engedélyezze a kiadást. Szerencsére Jung nem hallgatott a tanácsra. Végeredményben Sabina részt vesz Jung orosz fordításának munkálataiban, amivel kivívja magának Freud féltékeny megjegyzéseit. ⁸⁴
 
 
 
 

A kérdés története
 
 

A pszichoanalízis történetében Szabina Nyikolajevna kiemelkedõ szerepet játszott. Élen járt fejlõdésének több fontos irányzatában. Õ volt Jung elsõ pszichoanalitikus betege. Esete kulcsszerepet játszott a pszichoanalízis legfontosabb módszertani elveinek – az áttételnek, és különösen a viszontáttételnek – kidolgozásában. A Freudhoz közel álló pszichoanalitikus nõk sorában szintén õ volt az elsõ. És végül, saját kutatásaiban õ fogalmazta meg elõször a késõi Freud legfontosabb felfedezését, amellyel – Freud szerint – beteljesedett a pszichoanalízis rendszere, a halálösztönt.

 Mindezek ellenére, vagy pontosabban mindennek következtében életét és munkásságát mindig titok övezte. A destruktív ösztönrõl szóló cikkére, Freud példáját követve hivatkoztak a pszichoanalitikusok; maga Jung is hivatkozott rá. A késõbbiekben viszont életérõl sem Európában, sem a Szovjetunióban nem volt semmi sem ismeretes. A pszichoanalízis történetírói figyelmének homlokterébe elõször Freud és Jung levelezésének kiadása után került. Ezt a levelezést csak késõn, 1974-ben publikálták; az örökösök sokáig nem engedélyezték a kiadást. Spielrein neve és munkái negyven levélben fordulnak elõ. Ezekbõl a levelekbõl világosan kitûnik Spielrein kulcsszerepe Freud és Jung kapcsolatának történetében.

 1977-ben Aldo Carotenutónak, a jungiánus olasz pszichoanalitikusnak átadtak egy terjedelmes papírköteget, amit annak az épületnek a pincéjében találtak Genfben, ahol Claparède idejében a Pszichológiai Intézet volt, és, amit Sabina Spielrein hagyott hátra. Közöttük volt Jung Spielreinnek küldött negyvenhat levele és Spielrein tizenkét levele – Jungnak; ezenkívül Freud tizenkét levele, melyek hozzá íródtak, és Spielrein két levele Freudnak, valamint 1909-tõl 1912-ig vezetett naplója. E felfedezés alapján könyv íródott, melyet azonnal lefordítottak az európai nyelvekre, az orosz kivételével.

 Ám ugyanakkor nem volt semmi sem ismeretes Spielrein életérõl és tevékenységérõl 1923 után, mikor visszatért Oroszországba. Az Orosz Pszichoanalitikus Társaság névsoraiban, melyet egészen 1934-ig idõrõl idõre megjelentetett a Nemzetközi Egyesület, szerepel tagként, s a Don-melléki Rosztovot jelölik meg lakcíméül. Utolsó munkáját 1931-ben publikálták nyugaton.

 1983-ban, egy akkoriban a Szovjetunióban dolgozó svéd újságíró, Magnus Ljunggren (az Andrej Belijrõl szóló könyv szerzõje) megtalálta Moszkvában Szabina Nyikolajevna unokahúgát. Rövid visszaemlékezéseit Ljunggren rögtön publikálta, s azután Carotenuto bevette könyve további kiadásaiba.

 Én szintén találkoztam M. I. Spielreinnel és Sabina Nyikolajevna más moszkvai rokonaival, akik mellesleg alig ismerték õt, mivel mint kiderült, gyakorlatilag csak néhányszor járt Moszkvában a 30-as években. Az Orosz Állami Levéltárban sikerült felkutatnom néhány dokumentumot, amelyek szolgáltattak bizonyos információt Sz. Ny. Spielrein munkásságáról visszatérése után, többek között mint az Állami Pszichoanalitikai Intézet munkatársának megvolt a személyi lapja. Nagy szerencsém volt, hogy megtaláltam Péterváron Sabina Nyikolajevna fogadott lányát, férje, Pavel Seftel gyermekét. Nyina Nyikolajevna, aki mûfordító és kiadói szerkesztõ volt, tisztelettel õrizte különc mostohaanyja emlékét, ám nagyon meglepõdött, mikor meglátta a különféle nyelveken neki ajánlott könyveket. A családban csak annyit tudtak, hogy Szabina Nyikolajevna férjével együtt valamikor „járt Freudnál”. Sabina Spielrein múltbeli, Nyugaton töltött életérõl nem tudtak semmit. Ugyanakkor sokat meséltek szovjetunióbeli életérõl, ami a maga módján szintén nem volt szokványosnak nevezhetõ.
 
 
 
 

Sabina nem a férjéhez tért vissza…
 
 

1917 januárjában Szabina Nyikolajevnának volt egy álma, amelybõl – vagyis abból az elemzésbõl, amit Junggal közölt – valamit mégis megtudhatunk svájci életérõl és akkori érzéseirõl. Sabina álmában Behtyerev felesége, aki a szomszédban lakott, hazafelé készülõdik Oroszországba. Vele van kislánya is. Spielrein arra kéri Behtyerevát, hogy adjon át otthon egy képeslapot szüleinek. Az álomban vágyai beteljesülését látja: „a pszichiátria tekintélyes képviselõjének lenni”, mint Behtyerev, és hazatérni. „Svájcban ugyanolyan hasznos tudok lenni szüleimnek, mint otthon”, jegyzi meg Szabina Nyikolajevna, amibõl számunkra világossá válik, hogy már abban az idõszakban is fontos volt a külföldi segítség. Vagyis, nem a szülei miatt gondolkodik a hazatérésen. A fõ kérdés, amit „tudatosan teszek fel mindig magamnak”, nos, ez a következõ: „ki tudok-e alakítani kollégáimmal otthon szakmai kapcsolatot?” ⁸⁵

 Vívódásai csak öt év múlva érnek véget. Milyen szerepet játszottak Szabina Nyikolajevna terveiben a személyes és a családi körülmények? Legalábbis nem a férjéhez tért vissza. Mi csak az ügy szakmai vonatkozásait ismerjük. 1922-1923 telén Spielrein elhatározza magát, amirõl Freudnak 1923. február 9-én írott levelébõl értesülünk:

 „Kedves Doktor Asszony, megkaptam levelét és azt gondolom, hogy igaza van. Az a terve, hogy Oroszországba utazik, jobban tetszik nekem, mint az én tanácsom, hogy Berlinbe menjen. Moszkvában Jermakovval és Vulffal együtt komolyan tud dolgozni. És végül, otthon lesz. Most nehéz idõszakot élünk át mindannyian. Remélem, hogy nemsokára hallani fogok Önrõl, és nagyon kérem, hogy közölje levélben az otthoni címét, amit csak néhány nõ tesz meg. Szívélyesen üdvözli az Ön Freudja.” ⁸⁶

 Eléggé bonyolult ezt a levelet interpretálni. Érthetõ, hogy Freud elõször azt tanácsolta Sabinának, hogy menjen Berlinbe, ahol Max Eitingon már megszervezte pszichoanalitikus klinikáját és több analitikusnak munkát adott. Fanya Lovckaja, aki feltételezhetõen Freud tanítványa volt, akkoriban szintén így tett – Genfbõl átköltözött Berlinbe, hogy Eitingonnal dolgozhasson. Spielrein valamilyen más okból, amiben szerepet játszhatott Eitingonhoz való viszonya, úgy határozott, hogy Moszkvába megy és megírta ezt Freudnak. Freud ismerte az oroszországi helyzetet: Oszipov, aki a bolsevikok elõl menekült, és, akivel Freud levelezett, már régen Prágában volt; Tatjana Rozental nekrológját a Pszichoanalitikus Egyesület folyóirata közölte; Andreas-Salomé a bolsevikok miatt elvesztette vagyonát és segíteni kellett anyagilag; s végül Freud megnevezi levelében azokat az embereket, akikkel Spielrein majd valóban együtt fog dolgozni.

 Freudnak tudomása volt Sabina családi problémáiról: levelébõl hiányoznak a férjnek címzett udvarias jókívánságok, és miután helyesli elhatározását, hogy visszatér Oroszországba, nem férjéhez küldi, hanem kollégáihoz.

 Freud tudta mi történik ott, s ennek ellenére azt tanácsolta, hogy térjen vissza. Szergej Pankejev visszaemlékezéseibõl tudjuk, hogy õ szintén megkérdezte Freudtól, hogy érdemes-e neki Oroszországban maradnia, ha ott kitör a forradalom. Mire Freud igenlõen válaszolt. Mikor Pankejev elmesélte ezt a beszélgetést Freud egyik távoli rokonának, aki Oroszországban tanult, az így reagált erre: „Tudja, Freud nagyon jól kiigazodik az emberi viszonylatokban, viszont egyáltalán nem érti a bolsevikok szándékát.” ⁸⁷
 
 
 
 

Nem a bátyjához tér haza…
 
 

A pszichotechnikai mozgalom elismert vezetõje a Szovjetunióban, Iszaak Spielrein európai mûveltséggel rendelkezõ és rendkívül produktív ember volt. Miután Németországban H. Cohennél befejezte filozófiai tanulmányait (körülbelül ugyanabban az idõszakban tanult Cohennél a másik kiemelkedõ szovjet pszichológus, Sz. L. Rubinstein és a költõ, B. L. Paszternak is), Spielreint az elsõ világháború alatt internálták, és csak a forradalom után, kerülõ úton, Konstantinápolyon és Tbiliszin keresztül térhetett vissza Oroszországba. Útközben, 1919 nyarán meglátogatta Freudot. Miután Iszaak Spielrein egy ideig az akkoriban független Grúziában a szovjet követségen dolgozott, melynek vezetõje Sz. M. Kirov volt, húgánál két évvel korábban, 1923-ban már Moszkvában tevékenykedhetett. ⁸⁸

 Itt elõször a Külügyi Népbiztosság sajtóirodájában dolgozik, majd ezután – a Központi Munkaügyi Kutatóintézetben. Az intézet igazgatója, A. Gasztyev a 20-as évek elején ultrabalos nézeteirõl volt ismert, melyekrõl jó elképzelést nyújthat a következõ eset. 1921-ben meghalt I. Ny. Spielrein édesanyja. Spielrein felkereste az intézet igazgatóját, hogy szabadságot kérjen a temetés miatt. Gasztyev nem engedélyezte: azt mondta, hogy mindez nem más, mint burzsoá elõítélet. Minek Önnek a szabadság, ha már úgyis meghalt az édesanyja. A Gasztyev által kidolgozott „tudományos munkaszervezés” elvei az intézet falain belül is érvényesültek…

 Spielrein elég gyorsan megválik Gasztyevtõl. 1923-ban már a Filozófiai Intézet pszichotechnikai részlegének és a Munkaügyi Népbiztosság ipari pszichotechnikai laboratóriumának a vezetõje. Ebben az idõszakban az alkalmazott pszichológia területén számos megrendelt kutatást folytat: professziogrammákat dolgoz ki, az üzemekkel konzultál az új munkaszervezési rendre való áttérés, fõként a hétórás munkanap bevezetése céljából, megalkotja a Vörös Hadsereg számára a kiválasztás módszertani elveit stb. Elméleti szempontból Spielrein William Stern követõje volt, és nem félt attól, hogy nyíltan kijelentse ezt még 1930-ban sem, a Viselkedéstudományi Kongresszuson.

 Spielrein érdeklõdési köre, úgy tûnhet, még a pszichotechnika rendkívül tágas határait is túllépte. A Vöröskatona nyelve ⁸⁹ címû könyve alapos, sõt, lehetséges, hogy módszertanilag orosz nyelven mind a mai napig nem túlhaladott szociolingvisztikai kutatásokat tartalmaz: a nyelvtani elemzés, a gyakorisági szótárak, a pontosan feldolgozott tájékozódási tesztek, a hibastatisztika rögzítik 1924-ben a vöröskatona tényleges nyelvét. Az ilyen jellegû kutatásokban meglehet, hogy a tudomány egyik legfontosabb funkciója valósul meg – a valóság rögzítése, tényleges állapotának leírása.

 Hasonlóképp az átgondoltság és a ritka pontosság benyomását kelti 1929-es „szociálpszichológiai vázlata”, A vezeték– és keresztnevek megváltoztatásáról . ⁹⁰ Spielrein benne a vezetéknevek motiválatlan megváltoztatását elemzi, melyek gyakoriak voltak az identitását vesztett Oroszországban. Számításai szerint jóval gyakoribb eset volt az orosz vezetéknevek zsidóra való változtatása, mint a zsidó vezetékneveknek oroszra: a 20-as években a zsidó vezetéknév szinte divatnak számított. Spielrein jiddis nyelvkönyvet is írt.

 1928-ban Spielrein egy új folyóirat, A munka pszichotechnikája és pszichofiziológiája felelõs szerkesztõje és az Összoroszországi Pszichotechnikai Társaság elnöke lesz. 1931-ben, a bulgakovi Moszkvában nemzetközi pszichotechnikai konferenciát rendez. Éppen a pszichotechnikán keresztül éri el akkoriban a szovjet pszichológia a nemzetközi színvonalat: Spielrein W. Sternnel és Piéronnal együtt a Nemzetközi Pszichotechnikai Társaság Elnökségének tagja lesz.

 I. Ny. Spielrein lánya emlékszik arra, hogy 1931-ben Szabina Nyikolajevna Moszkvában érkezett, hogy részt vegyen ezen a konferencián. Sabina és Iszaak Spielrein munkakapcsolatáról ugyanakkor nincs semmiféle dokumentum – nincs például sem közös publikációjuk, nem tudunk Sabina elõadásairól azokon a konferenciákon, melyeknek szervezõje Iszaak Spielrein volt, illetve Sabinának nincs egyetlen cikke sem az általa szerkesztett Pszichotechnika címû folyóiratban. Az a széleskörû érdeklõdés és az elvi kérdésekben megnyilvánuló rugalmasság, ami, mondjuk, A. Luriját vagy A. Zalkindot jellemezte, és ami lehetõséget nyújtott számukra, hogy a szovjet tudományban többé-kevésbé hosszú életûek legyenek, Sabina Nyikolajevnától teljesen idegen volt. Eltérõen tõlük, neki volt összehasonlítási alapja…

 A pszichotechnikusok munkája hatalmas méreteket öltött. Ezen a területen is egyre inkább uralkodóvá vált az I. Spielreinnek oly idegen „új tömegember” ideológiája. 1930-ban a Szovjetunióban ötszáz „szervezett pszichotechnikus” volt. Ezen kívül 1932-ben a kongresszuson azt tervezték, hogy csak a Munkaügyi Népbiztosság szakmai konzultációs rendszerében körülbelül hárommillió embert vonnak be. A Munkaügyi Népbiztosságon 1931. július 25-én Spielrein elõterjesztése alapján határozatot hoznak egy Pszichotechnikai Fõiskola megszervezésérõl…

 1934 októberében a pszichotechnikai intézmények szétágazó rendszerét szétrombolták, a Népbiztosok Tanácsa utasítására felszámoltak 29 tudományos kutatóintézetet, s megszüntették a Pszichotechnika címû folyóiratot is. 1935. január 25-én I. Ny. Spielreint letartóztatták a trockista ellenzékben való részvétel vádjával. Lánya erre így emlékezik: „Azon a napon volt a tizenkilencedik születésnapom… Csak 1939-ben mondták meg nekem, hogy hogy apámat tíz év börtönbüntetésre ítélték, s megvonták tõle a levelezési jogot.” Ez a megfogalmazás a kivégzést jelentette.
 
 
 
 

Sabina lelkesen dolgozni kezd
 
 

A Nemzetközi Pszichoanalitikus Szövetség hivatalos közleménye szerint doktor S. Spielreint, a svájci pszichoanalitikus társaság volt tagját 1923 õszén A. Lurijával és két másik kazanyi analitikussal egyidejûleg felvették a frissen szervezett Orosz Társaság tagjai sorába.

 A Pszichoanalitikai Intézetben Spielrein elõadás-sorozatot tart a tudattalan gondolkodás pszichológiájáról. A fiatal Lurija, az Intézet tudományos titkára és a fiatal Vigotszkij, aki arra készült, hogy belépjen az Orosz Pszichoanalitikus Társaságba ezeket az elõadásokat úgy hallgathatták, mint az európai tudomány, aminek reális folyamataitól el voltak szigetelve, utolsó szavát. Az ehhez hasonló élmények hosszú idõre meghatározhatják a tehetséges emberek tudományos érdeklõdésének menetét.

 Szintén 1923-ban Szabina Nyikolajevna a gyermekek pszichoanalízisének témakörébõl szemináriumot vezetett és ambuláns rendelést tartott. Rögtön beválasztották abba a Bizottságba, amely Oroszország öt legtekintélyesebb analitikusából állt, s amely mind az Orosz Pszichoanalitikus Társaság, mind az Állami Pszichoanalitikai Intézet vezetését valósította meg. Novemberben a Társaság ülésén A gondolkodás az afázia esetében és az infantilis gondolkodás címmel tartott elõadást, amelyben arról beszélt, hogy az afázia esetében a gondolkodás zavara hasonlít a gyermeki gondolkodásra, és, hogy mindkét gondolkodási típus megvilágítja a beszéd kialakulásának folyamatát: ezek az elképzelések nagyon hasonlítanak A. R. Lurija elkövetkezõ neuropszichológiai kutatásaira az afázia területén, melyekkel ismertségre tett szert.

 Minden valószínûség szerint Sabina Spielrein a közvetítõ szerepét játszotta a nemzetközi pszichológia két élenjáró irányzata – Jean Piaget „genetikus pszihológiája” és Lev Vigotszkij „kultúrtörténeti elmélete” – között, melyek hasonlósága csak több évtizeddel késõbb derül majd ki. Piaget, Vigotszkij és Lurija, valamint Spielrein munkái közötti kölcsönhatás részletes elemzése még várat magára.

 A Mûvelõdésügyi Népbiztosság személyi kérdõíve ⁹¹ alapján ítélve, 1923 szeptemberétõl három helyen dolgozik: az Állami Pszichoanalitikai Intézet tudományos munkatársa, orvos-pedológus a „Harmadik Internacionálé Nevelõtelepen” és az 1. számú Moszkvai Egyetemen a gyermekpszichológiai részleg vezetõje. Foglalkozását, mint „pszichiáter és orvos-pedológus” határozza meg. A kérdõívet rendkívül gondosan töltötte ki. Jermakov, Lurija és az intézet más munkatársai a hasonló kérdõívekhez formálisan viszonyultak, az aprólékoskodó bürokratikus kérdések többségére nem adtak választ, mivel eleve értelmetlennek és feleslegesnek tartották. Spielrein azonban õszintén válaszol, s tiszteletben tartja ezt az egész procedúrát – hiszen egy olyan embertõl elvárható, hogy válaszoljon a hatalom által feltett kérdésekre, aki megbízik benne, és azért tért haza önként, hogy segítsen neki.

 Spielrein többek között azt írja, hogy „nagyon korán önálló kutatásokba kezdtem, részben a magam által választott témát, részben Bleuler vagy Jung professzorok által javasolt témákat kutattam”. A továbbiakban „az otthoni munkán kívül”, melyet Spielrein úgy jellemez, mint fõ megélhetési forrását a forradalom elõtt, dolgozott „Bleuler professzor pszichiátriai klinikáján, Bonhofer professzor (Berlin) pszichoneurológiai klinikáján, a pszichoanalízissel Jungnál Zürichben, valamint Freudnál Bécsben foglalkozott. Münchenben a mûvészet történetébõl és mitológiájából végzett kutatásokat, a Rousseau-intézetben (Genf) orvos-pedológusként dolgozott, pszichológiai kutatásokat pedig – Claparède professzor (Genf) Pszichológiai Intézetének laboratóriumában végzett”. A vezetõséghez intézett kérések rovatába Spielrein azt írja be, szükségesnek tartaná, ha felszabadítanák az aránytalanul nagy megterhelés alól, több önállóságot adnának neki, hogy lehetõsége nyíljon tanítványokkal foglalkoznia. Azt is kifogásolja, hogy a Pszichoanalitikai Intézetben nincs alkalma személyesen megfigyelni a gyermekeket, s ennek következtében a vezetõ nevelõnõkkel való munkájának jellegét a „tisztán elméleti megítélés és »platonikus« tanácsok adása közvetett módon” jellemzi. Arra a kérdésre, hogy „Foglalkozik-e Ön munkájától függetlenül tudományos vagy mûvészeti tevékenységgel” Spielrein azt válaszolta, hogy orvosi munkáját egyszerre tartja tudományos és mûvészeti tevékenységnek.

 A kérdõívnek arra a kérdésére, hogy elégedett-e munkájával a munkatárs, Spielrein a következõket felelte: „Lelkesen dolgozom, úgy gondolom, hogy én erre a tevékenységre születtem, ez a »küldetésem«, s nélküle számomra nincs értelme az életnek.”

 1923-ban Spielrein harminc megjelent tudományos munkának volt a szerzõje. A kérdõíven azt is közölte, hogy a szimbolikus gondolkodásról szóló két új tanulmányát Oroszországban tervezi befejezni és megjelentetni. Ez nem sikerült neki. Ugyanebben az évben Spielreinnek a nyugati pszichoanalitikus folyóiratokban hét cikke jelent meg, de oroszul, amennyire számunkra ismeretes, egyetlenegy alkalommal sem publikálták.

 A. R. Lurija a Pszichológia és a marxizmus ⁹² címû könyve második kötete (nem jelent meg) tartalomjegyzékének hátrahagyott vázlatában szerepel Sz. Ny. Spielrein cikke is, a A tudattalan problémája a kortárs pszichológiában és a marxizmus, ám valószínûleg nem készült el (e cím mellett, mint változat be van írva ceruzával egy másik lehetséges szerzõ – M. V. Nyecskina neve, akibõl késõbb akadémikus és a dekabristák hivatalos történetírója lesz). Elegendõ, ha csak elképzeljük magunkban hogyan értékelhette az a Sz. Ny. Spielrein, kinek nem is olyan rég szokásos érintkezési körébe tartozott Freud, Jung, Claparède és Piaget, például asszisztense, B. D. Fridman munkásságát, aki ugyanennek a könyvnek az elsõ kötetében több tíz oldalt teleírt, összevissza idézve Freudot, Engelst, Plehanovot és Kautskyt.

 A moszkvai pszichoanalitikusok akkoriban szûk, ám rendkívül aktív körében Spielrein meghatározó pozíciót vívhatott volna ki magának. Egyfelõl, szorosabb volt a kapcsolata a világ pszichoanalitikus mozgalmának vezetõivel, mint bárki másnak a moszkvai analitikusok közül; ismerte legfrissebb elméleti vitáiknak jellegét, személyesen ismert mindenkit, aki szerepet játszott az európai analízisben – a nemzeti társaságok elnökeit, a folyóiratok szerkesztõit stb., nem szólva magáról Freudról, akivel az évek során egyre inkább közeli viszonyba került. Másfelõl, ha akarta volna, fivérének köszönhetõen a szovjet pszichológia leginkább energikusan fejlõdõ területének központjában munkálkodhatott volna. Sabina nem használta ki sem az egyik, sem a másik lehetõséget.

 Moszkvában magányos volt. A moszkvai analitikusok érdeklõdési köre, akik képesek voltak arra, hogy éveken keresztül vitatkozzanak a „freudizmus” és a „reflexológia” és a „tudományos materializmus” egymáshoz való viszonyán, teljesen idegen volt számára. És, Genffel ellentétben, Moszkvában nem volt semmi értelme, és lehetõsége sem volt rá, hogy Freudot segítségül hívja.

 A Moszkvai Pszichoanalitikus Társaság tevékenységétõl való titokzatos elhatárolódását úgy is lehet értékelni, mint közvetett bizonyítékot arra nézve, hogy a társaság jellege és belsõ viszonyai már a 20-as évek elsõ felében is, vagyis a társaság virágkorában, jelentõs mértékben különböztek a pszichoanalízis európai központjaiban uralkodó viszonyoktól.
 
 
 
 

Az utolsó választás
 
 

Mindenegyes lépése rejtély, amely megfejtést igényel. Megérthettük-e egyáltalán, miért is tért vissza Oroszországba? És miért nem ment vissza Nyugatra akkor, a 20-as évek közepén, mikor még ez a kapcsolatokkal rendelkezõ emberek számára lehetséges volt, és mikor legközelebbi kollégái közül elhagyták az országot mindazok, akiknek volt külföldi élettapasztalatuk?

 Egy-másfél évvel azután, hogy Sabina Nyikolajevna visszatért Oroszországba, furcsa családi életében megtörtént a soron következõ fordulat: újból összekerült férjével, és ezért Moszkvából visszaköltözött a Don-melléki Rosztovba. 1926-ban megszületett Sabina Nyikolajevnának és Pavel Naumovicsnak második lánygyermeke. Mindössze két évvel volt fiatalabb Pavel Seftel második házasságából származó lányánál, Nyinánál, aki Sabina lányai, Renata és Eva közötti idõszakban jött a világra.

 Rosztovban élt az öreg Naftul Spielrein, kinek nem is olyan rég volt még Rosztov központjában néhány bérháza, és tulajdonában volt egy kereskedelmi társaság, de vagyonának egy részét megõrizte a NEP éveiben is.

 A történet ismét új fordulatot vesz, és a 30-as években a Seftel házaspár két lányával egy olyan háromszobás lakásban lakik, melyet egy lóistállóból választottak le egy régi rosztovi ház udvarán. Az egyik szobában egy saját kezûleg gyártott polc volt, amelyen ott sorakoztak a német és francia nyelvû kiadványok több kötetben… Nyina Pavlovna mesélt ezekrõl, és azt mondta, ezek olyan könyvek voltak, melyeket „nálunk tudományos közleményeknek neveznek”. Könnyen felismerhetjük bennük a pszichoanalitikus társaság tudományos kiadványait.

 A Nyina Pavlovnával készített interjú ⁹³ magnetofon-felvételében van egy érdekes momentum. Megemlítettem, hogy ott, ahol pszichoanalitikusok élnek és dolgoznak, van egy jellemzõ tárgy – a dívány. Igen, élénkült fel Nyina Pavlovna, abban a régi lóistállóban volt egy teljesen üres szoba és csak egy priccs volt benne. Nyina Pavlovna azonban nem tudta pontosan, hogy fogadott-e Sabina Nyikolajevna betegeket. Ám úgy véli, minden valószínûség szerint voltak betegei.

 Sabina Nyikolajevnában volt valami titokzatos. Egyszer úgy szüntette meg egy kislány fájdalmát, hogy kezét feje felett tartva, hozzá sem ért. Munkájáról sohasem beszélt. Arra is emlékezett az unokahúg, hogy Sabina Nyikolajevna egy leningrádi költõvel vagy íróval levelezett, akinek Krokodil volt a csúfneve: magyarázta az álmait, levélben konzultált vele.

 Nyugaton az a hír járta, hogy a Rosztovi Egyetemen tanított, ám más források szerint – Rosztovban pszichoanalitikus nevelõintézetet hozott létre. Sem az egyik, sem a másik verziót nem lehet bizonyítani. Nyina Pavlovna szavai szerint Sabina Nyikolajevna pedológusként dolgozott egy iskolában, 1936-ban pedig a pedológia szétverése után – iskolaorvos volt félállásban. 1935-ben bátyjával egy idõben letartóztatták Sabina apját is. Kiengedték, de végérvényesen megfosztották minden vagyonától.

 Nyina Sabina Nyikolajevnával 1937 õszén ismerkedett meg. A következõket meséli: „Az õrültséggel határos módon nem volt gyakorlati érzéke, a környezetében mindenki így vélekedett róla. Csak olyan ruhát hordott, amit valakitõl ajándékba kapott. Egy kis öregasszonyra hasonlított, noha egyáltalán nem volt annyira idõs. Csatos cipõt hordott, olyat, amit ma úgy becéznek, hogy »Agyõ ifjúság!«. Azt gondolom, Berlinbõl hozta. Így öltözködött a nagymamám is. Látszott rajta, hogy megtörte az élet.” Egy más alkalommal Nyina Pavlovna azt mondta, hogy Sabina Nyikolajevna Ligyija Jakovlevna Ginzburgra hasonlított – arra az õsz hajú, hajlott hátú asszonyra, aki kiemelkedett rendkívül világos gondolkodásmódjával és intellektuális erejével.

 1937-ben Pavel Seftel infarktusban meghalt. Családja, úgy tûnik, nem értette meg; a családi legendák indulatos természetérõl és furcsaságairól szólnak, amit úgy ítéltek meg, mint a lelki betegség megnyilvánulásait. Azt, hogy elhagyta Sabina Nyikolajevnát, majd tíz év múlva visszatért hozzá, környezete hasonlóképp értékelte. Ám ugyanakkor Sabina Nyikolajevnát férjéhez mély és láthatólag tartós érzések fûzték. Nyina Pavlovna egyik gyermekkori visszaemlékezésében szó esik férje emlékéhez való viszonyáról. Egyszer Nyina, aki szerette a rendet, vendégségben volt Sabina Nyikolajevnánál (ez már Seftel halála után történt), és összeszedte az íróasztalon szétdobált képeslapokat. Sabina Nyikolajevna elkeseredett és dühös lett: férje halála után az íróasztalon a papírokat olyan rendben õrizte meg, ahogy a megboldogult otthagyta õket.

 Seftel halála után fél évvel Sabina Nyikolajevna olyasvalamit tesz, ami méltó fiatalkori önmagához. Elmegy megboldogult férje volt feleségéhez, és felajánlja neki, hogy osztozzanak meg a fiatalabb lányokért vállalt felelõsségen. „Ha valami történne Önnel – Nyinát magamhoz veszem; ha velem történne valami – Ön magához veszi Evát.” Az asszonyok megegyeztek ebben. Miután felkészültek a legrosszabbra, elhatározták, hogy megismertetik egymással a lányokat, és Sabina Nyikolajevna meghívta új évre Nyinát magához. A fenyõfa abban az üres szobában lett felállítva, ahol a dívány-priccs volt. Renata is hazajött az új évre Moszkvából. Szép volt és elegáns estélyi ruhájában.

 Elkezdõdött a háború. Sabina Nyikolajevna elmenekülhetett volna Rosztovból. Megtehette volna, de nem akarta. Megboldogult férje másik feleségének, az orosz nõnek sikerült evakuálnia és megmentenie lányát, ismerõsünket, Nyina Pavlovnát. Spielrein azonban tudatosan úgy határozott, hogy ott marad lányaival a megszállt városban. Sõt mi több, nem sokkal a megszállás elõtt újból hazajött Moszkvából a másik lány, Renata is. Így várták a nácikat – egy öreg rosztovi zsidó nõ két fiatal lányával…

 Vajon emlékezett-e Sabina ezekben a hónapokban, melyet a két genocídium, a kommunista és a náci között osztályrészül jutott neki az általa feltárt tudattalan halálösztönre? Lehetséges volna, hogy ez az ösztön irányította azt is, aki elsõként ismerte el létezését, ezekben a döntõ pillanatokban? Sohasem fogjuk megtudni, milyen szerepet játszott belsõ életében Thanatosz eszméje. Netán ennek segítségével értette meg azokat a véres és abszurd eseményeket, melyek körülötte történtek – a magányos és koldusszegény rosztovi életet; bátyjának mint trockista ügynöknek a kivégzését; a környezetében élõ emberek koncentrált tevékenységét, melyet bárhogy is neveztek az õ szovjet nyelvükön, mégis csak a halál volt az eredménye?

 Mindenesetre, az az életértelmezés, ami Junghoz és Freudhoz fûzõdõ viszonyának mesésen bonyolult szövevényében a helyes útra terelte, többé nem segített. Az a Spielrein, aki olyan kifinomultan irányította saját ösztönei játékát, s aki ezek filozófiai értelmezésében olyan eredeti volt, mikor szemtõl szembe került a történelemmel, tragikus kompetenciahiányról tett bizonyságot.

 Bizonyára igaza van fogadott lányának, Nyina Pavlovnának, aki úgy értelmezi ennek az asszonynak a választását, mint logikus következményét mindannak, amit arról a világról tudott, amelyben élt. Az általa birtokolt információ gyökeresen különbözött attól, amit férjének másik felesége tudott az életrõl. És attól is, amit mi tudunk róla.

 Miután életének jobbik felét németek között töltötte, nem hitte el, hogy veszélyesek lehetnek. Freud is szinte az utolsó pillanatig halogatta az emigrációt, mondván, hogy attól a nemzettõl, amely Goethét adta a világnak, nem indulhat ki a gonosz. És ez mindamellett, hogy Freud a vészjósló õrület központjától nem is élt messze; az emigránsok között sok híres barátja volt már; az Egyesült Államok elnökérõl közösen írt könyvet a párizsi amerikai követtel…

 Spielrein pedig, mint mindenki a környezetében élõ emberek közül, egyedül a szovjet újságokból és rádióból kaphatott a világról információt. Nagyon is jól tudta, mennyire hamisak ezek a hírek annak alapján, hogy egy részüket volt lehetõsége ellenõriznie. Nem hitt semmibe, aminek forrása a szovjet hatalom volt. Azt a hírt, hogy a nácik megsemmisítik a zsidókat, úgy is felfoghatta, mint a bolsevik propaganda soron következõ hazugságát. Az, hogy egyszer már megbízott benne, sokba került neki.

 Úgy gondolta, hogy a németek bejövetele visszatérést jelent majd az emberi élethez.

 Ezzel be is fejezõdött életének története. Ez a különleges történet, melyben az emberi szellem magasrendû megjelenési formái oly szomorúan és oly változatosan kapcsolódtak össze annak hibáival.
 
 
 
 

Jegyzetek
 
 

^* A. Etkind: Erosz nyevozmozsnogo. Isztorija pszichoanaliza v Rossziji. Moszkva, 1994. 129-168. A könyv 1999-ben jelenik meg az Európa Könyvkiadónál magyarul A lehetetlen Erósza. A pszichoanalízis története Oroszországban címen. A könyv egy másik fejezete „Neurotikus a forradalmárok nemzedékében: Szergej Pankejev, a Farkasember” címmel a Thalassa 1997. 2-3. számában jelent meg.

¹ A. Carotenuto: A Secret Simmetry. Sabina Spielrein betwen Freud and Jung. London: Routledge, 1980, 3.

² H. Weizman: V poiszkah putyi. Izrail: Biblioteka Alii, 1983. t. 1. 60.

³ Carotenuto, 140.

⁴ Freud-Jung Letters, 7.

⁵ Ibid., 8.

⁶ Carotenuto, 120.

⁷ Ibid., 4.

⁸ Freud-Jung Letters, 11.

⁹ Ibid., 72.

¹⁰ Ibid.

¹¹ Ibid., 82.

¹² E. Jones: The Life and Work of Sigmund Freud, vol. 2. 112.

¹³ Carotenuto, 6.

¹⁴ Freud-Jung Letters, 89.

¹⁵ Ibid., 90.

¹⁶ J. L. Rice: Russian Stereotypes in the Freud-Jung Correspondence. Slavic Review, v. 41. 1. Spring 1982, 13-35.

¹⁷ Freud-Jung Letters, 90.

¹⁸ Ibid.

¹⁹ Ibid., 95.

²⁰ Ibid., 207.

²¹ Carotenuto, 5.

²² Freud-Jung Letters, 210.

²³ Ibid., 212.

²⁴ Carotenuto, 91.

²⁵ Freud-Jung Letters, 225.

²⁶ Ibid., 226.

²⁷ Carotenuto. 5.

²⁸ Freud-Jung Letters, 230.

²⁹ A. de Mijolla: Quelques figures de la situation de „supervision” en psychoanalyse. Etudes Freudiennes, 1989. május 31. 117-130.

³⁰ Freud-Jung Letters, 235.

³¹ Carotenuto, 92.

³² Ibid., 94.

³³ Ibid., 99.

³⁴ S. Freud. Bemerkungen über die übertragungsliebe. (G. W. X., 306-321).

³⁵ L. Ginzburg. Literatura v poiszkah realnosztyi. Moszkva. Szovjetszkij piszatyel, 1987. 242.

³⁶ Carotenuto, 11.

³⁷ Freud-Jung Letters, 236-237.

³⁸ Carotenuto, 114-115.

³⁹ Freud-Jung Letters, 241.

⁴⁰ C. G. Jung. Freud and Psychoanalysis. Collected Works, v. 4; New York, Pantheon, 1961. 166.

⁴¹ Carotenuto, 107-108.

⁴² S. Spielrein. Die Destruktion als Ursach des Werdens. Jahrbuch für psychoanalystische und psychopatologische Forschungen. 4. 1912. 465-503.

⁴³ Caretonuto, 48.

⁴⁴ Freud-Jung Letters, 494.

⁴⁵ S. Freud: Rossz közérzet a kultúrában. In: S. Freud: Esszék. Gondolat, Budapest, 1982. 381.

⁴⁶ S. Freud: A halálösztön és az életösztönök. Múzsák, Budapest, 1991. 115., 30. jegyzet.

⁴⁷ Idézi. Roazen: Freud and His Followers, 200.

⁴⁸ Spielrein: Die Destruction als Ursach des Werdens

⁴⁹ P. Federn: Spielrein. Die Deconstruction als Ursach des Werden. Zeitschrift, 1. 1913. 92-93. (Recenzió.)

⁵⁰ Vjacs. Ivanov: Po zvezdam, 64.

⁵¹ Uo., 413.

⁵² A. Belij: Voszpominanyija o Bloke. Petrograd, 1922.

⁵³ S. Freud: A halálösztön és az életösztönök. 103.

⁵⁴ Roazen. Freud and his Followers.

⁵⁵ Carotenuto, 115.

⁵⁶ Freud-Jung Letters, 447.

⁵⁷ Ibid., 469.

⁵⁸ Ibid., 470.

⁵⁹ Ibid., 500.

⁶⁰ Ibid., 495.

⁶¹ Ibid., 293.

⁶² Ibid., 296.

⁶³ Ibid., 490-492.

⁶⁴ Ibid., 527-529.

⁶⁵ Ibid., 534.

⁶⁶ Ibid., 535.

⁶⁷ Ibid.

⁶⁸ Carotenuto, 118-120.

⁶⁹ Ibid., 190.

⁷⁰ Ibid., 71.

⁷¹ Ibid., 116-117.

⁷² Ibid., 120-121.

⁷³ Ibid., 85.

⁷⁴ Ibid., 112.

⁷⁵ Ibid., 121.

⁷⁶ Ibid., 145.

⁷⁷ Ibid.

⁷⁸ Rice: Russian Stereotypes in Freud-Jung Correspondence, 3.

⁷⁹ J. Piaget: La psychanalyse et ses rapports avec la psychologie de l'enfant. In: Bull. de la Société A. Binet. Paris, 1920. 18-34 et 41-58.

⁸⁰ S. Spielrein. On the Origin and Development of the Speech. In: International Journal of Psychoanalysis. 1. 1920. 359.

⁸¹ Carotenuto, 119.

⁸² S. Spielrein: L'Automobile: Symbole de la puissance male; Rêve et vision des étoiles filante. In: International Journal of Psychoanalysis. 4. 1923. 128-132.

⁸³ Carotenuto, 125-126.

⁸⁴ Ibid., 56. 124.

⁸⁵ Carotenuto, 74.

⁸⁶ Carotenuto, 127.

⁸⁷ K. Obholzer: The Wolf-Man: Sixty Years Later. London, Routledge. 1980.

⁸⁸ M. I. Spielrein személyes közlése

⁸⁹ I. N. Spielrein, D. I. Rejtinbarg, G. O. Nyeckij: Jazik krasznoarmejca. Moszkva. 1928.

⁹⁰ I. N. Spielrein: O peremene imjon i familij (szocial'no-pszichologicseszkij etjud). Pszichotechnika i pszichofiziologija truda, 1929. 4. 281-285.

⁹¹ CGA RSZFSZR, gyelo 2307, op. 23, jegy. hr. 13, l. 19-20.

⁹² A kézirat A. R. Lurija személyes archívumában található.

⁹³ Az interjút 1990-ben vettük fel.