PETAR KLAJN

SUGÁR MIKLÓS ÉS A SZERBIAI PSZICHOANALÍZIS FEJLÕDÉSE*

JEGYZETEK

Sugár Miklós (Nikola Sugar) a jugoszláv pszichoanalízis sajátosan titokzatos alakja, azon három orvos egyike, akik a második világháború elõtt Jugoszláviában gyakorlatban foglalkoztak pszichoanalízissel. Akik õt ismerték, szinte mindannyian meghaltak, vagy természetes halállal, vagy a háború áldozataiként. Az élõk kevéssé emlékeznek, illetve távol élnek Jugoszláviától, felkutatásuk nehézségekbe ütközik. Ezért Sugár Miklós személyiségének, munkásságának és életének rekonstruálása nagy türelmet igényel, éppúgy, mint a meglelt mozaikok összeillesztése, amelyek így csonkák és haloványak.
  Az ötlet, hogy Sugár Miklósról írjak, Matics professzortól származik, aki Sugár tanítványa volt. Gondoltam, hogy Szabadkán, ahol élek, felfedezem Sugárt, aki szintén szabadkai volt. Már a kezdeti lépések (Matics professzor nyilatkozata, Sugár egyes ismerõseinek közlései) megmutatták, hogy érdekes emberrõl, kutatóról és eredményes nevelõrõl van szó, akirõl ennél a szemináriumi dolgozatnál többet és részletesebben kellene írni. Matics professzorral folytatott beszélgetéseink során úgy döntöttünk, hogy Sugár Miklóst megilleti egy fejezet az A pszichoanalízis fejlõdése Szerbiában" címû munkában.
  Az adatgyûjtés útjának és módjának meghatározása különösen nehéz feladatot jelentett. Saját tapasztalatomból semmit sem tudhattam Sugárról, mert öt évvel a halála után születtem. Az elsõ tájékozódó lépések azt mutatták, hogy akik legjobban ismerték, már régen meghaltak, az élõk többsége vagy elfeledkezett róla, vagy közülük sokan Jugoszlávián, sõt Európán kívül élnek. A kutatást a szabadkaiaknál, Sugár orvos kollégáinál, kortársainál, ismerõseinél és pácienseinél kezdtem. Egyik beszélgetõtársam a másikhoz küldött, így két év alatt a Sugárt különbözõ úton-módon ismerõk láncolatát fedeztem fel.
  Sugár munkáiban önéletrajzi vonatkozásoknak semmi nyoma nincs. A legjelentõsebb elõrehaladást annak köszönhettem, hogy felleltem Belgrádban, Magyarországon és Izraelben Sugár viszonylag közeli rokonait, sõt Jugoszláviában és az Amerikai Egyesült Államokban olyan embereket is, akik magánemberként, illetve szakemberként is jól ismerték õt. Ezekbõl a részletekbõl állt össze dr. Sugár képe, amely azonban nem teljes. Ám levonható a következtetés, hogy dr. Sugár igen jelentõs szerepet játszott a pszichoanalízis fejlõdésében Szerbiában és Jugoszláviában.
  Sugár más pszichoanalitikusokhoz hasonlóan nem fejlesztett ki új pszichológiai struktúrát, nem alkotott új elméletet, nem alkalmazott önanalízist sem, de a munkáiból látható, hogy sikeresen törekedett módszereinek és a körülötte zajló eseményeknek az elemzésére. A terápiai, oktatási és tudományos munkájának jelentõségét a következõ oldalakon részletesen mutatom be. Korán, a 48. életévében bekövetkezett halála, amikor még nagyban hozzájárulhatott volna a gyógyításhoz és a tudományhoz, továbbá a személyes tulajdonságai is - rendkívül tartózkodó, visszavonult és magáról nem beszélõ - szerepet játszottak abban, hogy a róla készült munka nem lehet teljes, személyiségének csak körvonalait vázolhatja fel.
  Sugár Miklós 1897. augusztus 25-én született Szabadkán, és 1945. május 15-én hivatalosan halottá nyilvánították. Perl Paula és Sugár Béla divatáru-kereskedõ négy gyermeke közül a legfiatalabb. Sugár Miklós születésekor apja 40 éves volt, aki Magyarországon, Mezõkövesden született, és 1934-ben halt meg. Miklós édesanyja Szabadkán született, és Auschwitzban lelte halálát. Legkisebb gyermekét huszonöt éves korában hozta a világra. Polgári - hol jobb, hol rosszabb anyagi körülmények között élõ - nem vallásos családjának atmoszférájáról, a szülõk egyéniségérõl, Sugár Miklós gyermekkoráról, elsõ iskoláiról, szüleihez fûzõdõ kapcsolatairól nem sikerült adatokat szereznem. Mindössze annyit tudtam meg, hogy apja jól beszélt németül, édesanyja gyengén, de beszélt, írt, olvasott németül és franciául.
  Sugárnak egy bátyja és két nõvére volt. A bátyja a deportálás során éhen halt, anyja és egyik nõvére a második világháború áldozatává vált.
  Sugár az általános iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte, kitûnõ tanuló volt, ami hozzásegítette ahhoz, hogy a szüleit rábeszélhesse tanulmányai folytatására. A szüleinek ugyanis anyagi nehézséget jelentett a továbbtaníttatás. Sugár, mint sok más szabadkai fiatal, abban az idõben az osztrák-magyar központok felé orientálódott, az orvosi karra kívánt beiratkozni (a szülei késõbb nem lelkesedtek, hogy a pszichiátriát választotta). Sugárt Budapesten a numerus clausus" miatt nem vették fel az egyetemre, és Bécsben is elutasították. Az orvosi fakultáson a felvételi alkalmával Haberda dékán valamennyi jelölttel személyesen elbeszélgetett. Sugár abban az idõben még nem tudott elég jól németül, és ez nem tett kedvezõ benyomást, továbbá Sugár kollégáinak emlékezete szerint Haberda híres volt arról is, hogy korlátozta a fakultáson a zsidó hallgatók számát. Sugárt végül is nem vették fel a bécsi orvostudományi egyetemre. Ez a második frusztráció sem csüggesztette el, és beiratkozott Prágában a Német Egyetem orvosi fakultására, ahol 1923-ban szerzett diplomát.
  Sugár következõ állomása Berlin-Charlottenburg volt. Berlinben már akkor jelentõs pszichoanalitikus központ mûködött, ahol Abraham, Eitingon, Fenichel és mások tevékenykedtek; Sugár itt az új tudomány, a pszichoanalízis iránt érdeklõdött, ugyanakkor a neuropszichiátriára specializálódott. Két évig kiképzõ analízisen volt Felix Boehmnél, aki a nácik hatalomra kerülése után Eitingontól átvette a Berlini Pszichoanalitikus Egyesület vezetését.
  Sugár 1925-ben kiképzett pszichoanalitikusként tért vissza Bécsbe, tovább specializálódott Wagner- Jaureggnál és hallgatta Freud elõadásait (egy alkalommal említette, hogy személyesen is találkozott Freuddal). Bécsben Sugár kapcsolatba lépett az ottani pszichoanalitikusokkal, és 1933-1938 között a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület tagja volt, 1938-tól pedig a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesület tagja lett.
  Bécsben Sugár együtt dolgozott Paul Schilderrel, errõl tanúskodik a Zur Lehre von den schizofrenen Sprach-Störungen" címû közös cikkük, amely 1926-ban, a Zentralblatt für die gesamte Neurologie und Psychiatrie címû lapban jelent meg. Az a tény, hogy Sugárt közvetlenül az iskolai analízis befejezése után elfogadták a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület tagjának, és a tekintélyes Paul Schilder munkatársának választotta, arra utalt, hogy rátermettségét a nála idõsebb, jobban érvényesülõ kollégái is nagyra értékelték. A Schilderrel való együttmûködés azért is érdekes, mert Schilder (1886-1940) a bécsi Egyesület tagja volt, a csoportban mindenkit ismert, magáévá tette Freud munkáit és eszméit, de a Egyesület légkörét fojtogatónak érezte és passzívan sem adta meg magát Freudnak úgy, mint a bécsi Egyesület többi tagja. Emellett Schilder 1925-tõl (tehát a Sugárral való együttmûködés idején) a bécsi egyetem professzora és teljesen független volt. Schilder a pszichoanalízisben kritikai szellemûvé vált, és az USA-ban, mivel felfogása nem volt elég ortodox, kilépett a New York-i Pszichoanalitikus Egyesületbõl. Sugárnál tizenegy évvel volt idõsebb. Késõbbi munkáiban megemlíti, hogy Schilder hatása alatt állt, illetve osztozott vele a Freudtól eltérõ nézetekben és kérdésekben. Itt meg kell jegyeznünk, hogy Sugár írt a pszichózisról is (ez abban az idõben igen ritka pszichoanalitikus téma volt), és egy rövid cikkben (1) jelentõs észrevételeket tett a pszichoanalízisnek a gazdasági, társadalmi feltételekkel való összefüggéseinek fontosságáról.
  Az elmondottakból úgy tûnik, hogy Sugár sikeres bécsi pszichoanalitikus karrier elõtt állt, 1926 végén azonban mégis visszatért Szabadkára. Ennek a döntésnek az indokai nem világosak. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult az a körülmény is, hogy Sugár családja Jugoszláviában élt, bár az is lehetséges, Jugoszláviában kívánta továbbfejleszteni a pszichoanalízist. 1926-tól Sugár egy évig a hadseregben szolgál Petrovaradinban, Montenegróban, de ebben az idõben is foglalkozik tudományos problémákkal, figyelemmel kíséri a szakirodalmat. Ott egy alkalommal úgy érzékelte: Azt gondolták, bolond vagyok, amikor ott német tudományos folyóiratokat kaptam".
  Sugár 1927-tõl Szabadkán magánrendelõt nyitott a jelenlegi Petõfi Sándor utcában. A városban az elsõ pszichiáterek egyike volt, Vajdaságban pedig mindenképpen az elsõ és egyetlen pszichoanalitikus. Magánpraxisa mellett a zsidó kórház konzultánsa, amiért nem fogadott el honoráriumot. Kezdetben nagyon kevés munkája volt, de hamarosan nõtt a klientúrája, melyet mindig behatárolt a provinciális környezet, amelyben Sugár élt. Mégis mindig voltak emberek, akik érdeklõdésbõl vagy kétségbeesésük miatt úgy döntöttek, hogy szerencsét próbálnak annál az orvosnál, aki szuggesztióval gyógyít". Sok alkoholista pácienst kezelt; Szabadkán az elsõk között volt, aki az alkoholizmust sajátos pszichikai zavarnak tekintette és komolyan hozzáfogott a gyógyításához. Az orvoskollégák a mai napig is Sugárt az alkoholizmus orvosának tekintik. A páciensei a környékrõl is (Zombor, Verbász, Kula) jöttek, bár Sugár hetente egyszer Zomborban is rendelt.
  Abban az idõben még a fiatal szabadkai orvosok sem sokat tudtak a pszichoanalízisrõl, nem bíztak túlzottan az új tudományban. Hallották, hogy van valami új terápia, ahol a beteg fekszik és mindenfélét mond, amit akar, az orvos meg csak hallgatja". Ezért Sugárt gyakran vádolták, hogy könnyen keresi a pénzt", mert ül és hallgat" és amíg a beteg beszél, addig az orvos újságot olvashat és keresztrejtvényt fejthet". Bár Sugár tartózkodó és zárkózott volt, az ilyen megjegyzéseket humorérzékkel fogadta, és szellemesen válaszolt rájuk.
  Sugár a gyógykezelés mellett mûködésének szabadkai periódusában még két jelentõs tevékenységet is folytatott a pszichoanalízis fejlesztésében vidékünkön; élõszóval és tollal propagálta a pszichoanalízist, Schmidt János és Fehér Miklós álneveken írt. Mindemellett Belgrádban egy tanítónõképzõben óraadó tanárként a gyermekek lelki életérõl tartott elõadásokat.
  Bár Sugár tevékenysége alapján sokoldalúnak tekinthetõ, mégsem volt elégedett a szabadkai eredményeivel és azzal a perspektívával, amelyet az ottani környezet határozott meg. Sugárnak volt ugyan pacientúrája, de lehetett volna nagyobb is. Mindemellett képzettsége, intellektuális igénye és tudományos hajlama összeütközésbe került a kisvárosi élettel; Sugár egy olyan nagyobb tudományos központba vágyódott, ahol a tudását és a pszichoanalízishez fûzõdõ szeretetét még inkább kihasználhatná. Elkezdett Belgrádba utazgatni, rendszeresen, heti két alkalommal, míg végül 1937-ben odaköltözött. Ezeket az utazásait tudományos igénye mellett attól való félelme is motiválta, hogy amennyiben a Vajdaságra is kiterjed a háború (melynek már érezni lehetett az elõszelét), azt valószínûleg Magyarországhoz csatolják, ahol az antiszemitizmus már egyre szélesebb teret hódított.
  Belgrádban kezdõdött Sugár tevékenységének második szakasza, amikor is új ismereteket szerzett és máig érezhetõ hatást fejtett ki. Itt emlékezzünk arra, hogy Sugár ebben az idõben a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület rendes tagja volt; tárt karokkal fogadták Nikola Popovics és a szürrealisták (Kocsa Popovics és a többiek). Belgrádban Sugár a gyakorlatát továbbfejlesztette azzal, hogy gyakran alkoholistákat is kezelt. Sugár Belgrádban azonban már nemcsak önmagának és a pácienseinek élt, hanem annak a csoportnak az egyik alapító tagja is volt, amely Szerbiában a pszichoanalízis magjának tekinthetõ. A csoport pszichiáterekbõl és pszichoanalízist folytató más szakemberekbõl állt (mindezek az A pszichoanalízis fejlõdése Szerbiában" c. kiadványban is megemlítésre kerültek), akik 1938-ban Belgrádban megalapították a Pszichoanalitikus Egyesületet. Sugár Miklós volt a csoport vezetõje. A csoport havonta két alkalommal találkozott a kora esti órákban a filozófiai fakultás dékáni hivatalában, Nikola Popovicsnak, az akkori dékánnak a szobájában. Minden összejövetelen valamelyik csoporttag elõadást tartott, melyet vita vagy beszélgetés követett. Két éven át tartották ezeket az elõadásokat, amikor is 1940-ben a mûvelõdési miniszter, A. Korosec Popovics dékánnal közölte, hogy politikailag kellemetlen" a pszichoanalitikus egyesület tevékenysége, ezért a dékáni hivatalban megszûntették az összejöveteleket; ekkortól kezdve ezeket az idõszakos találkozókat Sugár lakásán tartották.
  Ebben az idõben Sugár néhány jövendõ pszichoanalitikusnak (V. Klajn, V. Matics) iskolai elemzést tartott és néhány, pszichoanalízissel foglalkozó tankönyvet dolgozott ki.
  Sugár Belgrádban négy évet töltött, egészen a Jugoszlávia elleni német támadásig. Bizonyos mértékben értelmetlen feltételezésekbe bocsátkozni, de feltehetjük a kérdést: mi történik, ha nem tör ki a háború, és Sugár Belgrádban dolgozhat tovább. Talán egyetemi professzor lett volna, de lehet, hogy betiltják a mûködését. Tény az, hogy Belgrád bombázása után Sugár gyalog érkezett meg Szabadkára, egyetlen kicsi párnával a kezében. Szabadka magyar fennhatóság alatt állt, de a zsidókat ekkor még tömegesen nem deportálták. Sugár gazdag pszichoanalitikus könyvtára (Freud összes mûve, Ferenczi, Reik, Sachs és egyéb klasszikusok munkái, évkönyvek és folyóiratok, mindez szépen összerakva és pedánsan megõrizve) Belgrádban maradt. Sugár levelet írt Szabadkáról egyik belgrádi kollégájának és tanítványának, Vojin Maticsnak, és kérte, menjen el a lakására, nézze meg, mi történt az értékes pszichoanalitikus gyûjteményével, valamint az emlékbe kapott órájával. Doktor Matics elment a német parancsnokságra, ahol engedélyt kapott Sugár lakásának a megtekintésére. Kiderült: a lakást kifosztották, az óra eltûnt. Levélben tájékoztatta õt a lakása kirablásáról. Könyvtárának a sorsát nem ismerjük, talán kiégett, vagy a tiltott irodalom" egyik német kedvelõje vette magához.
  Szabadkán Sugár magánpraxisba kezdett, egészen 1944-ig rendelt. Volt néhány tanítványa a kiképzõ analízisben is. Valójában abban az idõben a jugoszláv pszichoanalízis magja már összetört, a szervezett pszichoanalízis röviddel kezdete után megszûnt. A belgrádi Jugoszláv Pszichoanalitikus Egyesület nem volt tagszervezete a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesületnek. Sugárt mégis meghívták Budapestre e társasági ülésre, ahol két elõadást is tartott, egyiket az õsi gesztusok ellentétes értelmérõl, a másikat a jugoszláviai pszichoanalízisrõl.
  1944 májusában Sugár Szabadkáról a szegedi téglagyárba került, ide gyûjtötték a magyar fasiszták a vajdasági zsidókat. Ott ahhoz a csoporthoz csatlakozott, amelyikben nõvére és családja és ismerõsök voltak (köztük volt az ismert szabadkai gyermekorvos, Wolf Gyula is, aki a hosszú utazás során kiváló szervezõnek és pszichológusnak bizonyult: magatartásával bátorította a többieket, ha csak néhány órára is, de sikerült feledtetni velük, hogy a marhavagonban 74 elcsigázott ember áll. Az õ fia Nikola Wolf, a belgrádi pszichiáter).
  Szegedrõl Sugárt a transzporttal a Bécsújhely közelében lévõ Strasshofba hurcolták. A tábor - elosztó tábor - zsúfoltsága miatt nem barakkokban, hanem a szabad ég alatt, a tábor feletti fenyves erdõben szállásolták el, ahol majdnem két hetet töltöttek. Innen a deportáltakat a csehszlovák-osztrák határvidékre, Gross-Sieghartsba szállították, 70-75 emberrel telizsúfolt marhavagonokban. A vonat napokon keresztül vesztegelt a nyílt pályán, így az utazás körülbelül 10 napig tartott.
  Sugár a csoporttal egy kis település határában mûködõ, sokoldalú hadiüzembe érkezett. Készült itt gépalkatrésztõl ejtõernyõ hevederig minden, amire a német hadseregnek szüksége volt. Az üzemekben Európa különbözõ országaiból elhurcolt deportáltak dolgoztak, egymástól elkülönítve. Belga és francia hadifoglyok is laktak a falu más részén. Azok a férfiak, akik az ipari munkában járatlanok voltak, a földeken dolgoztak, kapáltak, répát, krumplit szedtek, zsákoltak. Sugár a mezõgazdasági munka mellett orvosként is mûködött. Hívták balesethez, súlyos beteghez, így szerzett kapcsolatokat más épületben lakókkal, más üzemrészekben dolgozókkal. Nyelvtudásának (magyar anyanyelvén kívül szerbül, németül, angolul és oroszul beszélt) és politikai tájékozottságának köszönhetõen gyorsan összeköttetést talált a hadifogoly belgákkal, akik titkos rádióvevõt és újságot mûködtettek. Segítségükkel tájékoztatni tudta a magyar csoportot a front állásáról, a háború eseményeirõl, olykor még térképvázlatokkal is.
  Többek - fõként fiatalok - kérésére orosz nyelvtanfolyamot indított. Õ maga a fasiszta megszállás elején egy orosz emigránstól tanult meg oroszul, abból a meggondolásból, hogy bizonyosan hasznát veszi még.
  A csoport szállása új épületekben, deszkapadlós, nagy emeletes házakból állt. A nõket, gyerekeket külön emeleteken helyezték el, emeletes ágyak, néhány lóca és egy nagy közös asztal képezte a berendezést.
  A németek maximális tisztaságot követeltek meg, szabad idõben újra és újra felsikáltatták a padlót, kihordatták a szalmazsákokat. De volt lehetõség az alaphigiénia megõrzésére is. Ruhájukat nem vették el, az emberek a magukkal hozott öltözetben éltek. Életfeltételeik a haláltáborokban lakókéhoz képest összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, bár fegyveres õrök álltak a mindenfelé felállított õrtornyokban.
  A száraz élelmet hetenként osztották ki, ezt kellett beosztani reggelire és vacsorára, kevés lekvár, némi margarin, napi hét-nyolc deka kenyér, és a gyerekeknek kis cukor. Néha pár szem fõtt krumpli is került vacsorára. Az élelmet egyben adták oda a csoport vezetõjének, aki kimérte a személyenkénti adagot. Sugár - és mások - gyakran kerültek összetûzésbe a csoport vezetõjével, akit azzal vádoltak, hogy bár az élelmiszert pontosan mérve osztotta szét, de még annak elõtte egy részt félretesz magának. 1944 õszére Sugár és az õ köré csoportosulók és a Szegedrõl származó csoportvezetõ között az ellentét annyira kiélezõdött, hogy kihasználva egy szelektálást, Sugárt mint uszító elemet néhány társával és kisgyerekes munkaképtelen elemek"-nek minõsítettekkel megsemmisítõ táborba küldette.
  Bármely oka is volt ennek az epizódnak, lényegében ez az áthelyezés okozta Sugár halálát. Ismét jöttek a zsúfolt marhavagonok, de most novemberi hidegben, egynapi élelemmel.
  Egyik szemtanú szerint Sugár elég jó kondícióban volt, de ruházata a téli lágerviszonyoknak semmiképpen nem felelt meg: városi öltöny, felöltõ, kalap, félcipõ, bõrkesztyû.
  A kis csoportot egy nagyobb transzporthoz csatolták, ismételt veszteglések után december második hetében érkeztek Bergen-Belsenbe. Észak-Németországban 1943 júliusában nyitották meg a bergen-belseni tábort. Ez lett a keleti lágerek egyik gyûjtõhelye. 1945 tavaszára 42000-re gyûlt a létszáma, krematóriuma éjjel-nappal mûködött. Bergen-Belsenben Sugár újra csak elérte, hogy orvosi minõségben ismerjék el. Összekötõ volt a láger kórháza" és az egyes barakktáborok között, így nyelvtudása folytán kapcsolatot talált a láger illegális segítõ szervezetéhez. Sok beteg életét mentették meg a szervezethez tartozó orvosok, ápolók, raktárosok az életveszélyes gyógyszerlopásokkal.
  1945 áprilisában a hadi helyzet következtében likvidálták a tábort. A németeknek már nem maradt idejük, hogy a tábor valamennyi lakóját elgázosítsák. A betegeket sorsukra hagyták, a halottakat temetetlenül halomba rakták, az élõket bevagonírozták, ezúttal részben személyszállításra készült, kiselejtezett vagonokba és elindították az ország belseje felé. A szerelvény napokig ácsorgott a gyakori bombázások miatt, a szétlõtt berendezések miatt, sokszor mellékvágányokon, nagy kerülõkkel haladt. Ezúttal a Wehrmacht tartalékosai kísérték a vonatot. Öregebbek, fáradtabbak és unottabbak, mint a fiatal SS-ek. Bombázások alatt kinyitották a vagonokat és fedezékbe küldték az embereket. Nem számolgatták, hogy visszajött-e mindenki a támadás után.
  Sugár egyre többet panaszkodott lábfájásra. Az egyik bombázás során nem futott le a töltésen a közeli erdõbe a többiekkel, hanem fekve maradt a vagon mellett. Amikor társai visszatértek, azt mondta, úgy gondolja, hogy trombózis van a lábában, mert meg sem bírja mozdítani. Ettõl kezdve az utazás során a vonat padlóján feküdt.
  Terezinbe (Theresienstadt) érkezve Sugárt hordágyon vitték kórházba, viszonylag elfogadható körülmények közé. A haldoklók, az õrültek, a tífuszosok egy szörnyû padlástérben, a földön feküdtek.
  Másnap még látták Sugárt az ágyában. Azt mondta, valamivel könnyebben érzi magát, de a háborúnak hamarosan vége, és talán valamennyien hazamehetnek. A rá következõ napon már nem találták meg hozzátartozói. A kórházban senki sem tudta megmondani, hogy vajon meghalt, vagy elvitték. Egyes nyilatkozatok szerint Sugár agonizált és tífuszban halt meg, mások szerint hordágyon vitték el, kiütéses tífusz okozta delíriumban. Annyi bizonyos, hogy Terezinben halt meg, valószínûleg trombózis következtében.
  Sugár sovány, középtermetû, törékeny testalkatú ember volt. Sötétbarna, hullámos, oldalra fésült hajú és kék szemû. Kerülte, hogy lefényképezzék, mert egyik csoportképen sem volt látható. Jellegzetes, enyhén görnyedt testtartással járt, a feje kissé jobbra dõlt, a vállát kicsit felhúzta. Az arca kissé aszimmetrikus volt. Sugár a legtöbb ismerõsének szimpatikus volt. Szép, törékeny kezei voltak, amelyek mûvészlelket sejttettek. Közkedvelt volt mind férfi-, mind nõi társaságban, többek között a humorérzéke, éles esze, alapos képzettsége és sokoldalú tudása miatt. Ízlésesen öltözködött, és tökéletes úriember benyomását keltette. Sugár nagyon tartózkodó, zárkózott és meglehetõsen megközelíthetetlen volt. Introvertáltsága a hallgatagságában, visszafogott nevetésében nyilvánult meg, nem beszélt magáról. Még a legközelebbi ismerõsei sem voltak képesek igazán Sugár természetét pontosan meghatározni. Ritkán nyilatkozott meg, nagyon diszkrét volt a személyét és a pácienseit érintõ kérdésekben is. Akik ismerték, úgy látták, mélyrehatóan figyel magára és másokra, olyan ember benyomását keltette, aki sokat törõdik a saját pszichikai és fiziológiai folyamataival (valaki úgy emlékezett: Sugár azt tapasztalta, hogy érdekes módon semmilyen fiziológiai szükségletet nem érzett, amikor Belgrádban a bombázások idején hosszú idõt töltött egy pincében). Járt ugyan társaságba, de ott passzívan viselkedett. Még a katonai szolgálat idején sem csatlakozott egyik csoporthoz sem, csak szemlélõdött, hallgatott, és az egyik szemével hunyorgott", anélkül, hogy állást foglalt volna.
  Néha elment az orvos kollégáival tekézni, de a játékban általában nem vett részt. A harmincas években Palicson a Regata" evezõs klub tagja volt. Társasággal idõnként elment a Bárány kávéházba. Sugár a mindennapokban egy magányos orvos életét élte. A háztartását házvezetõnõ vezette, soha nem nõsült meg, többször ugyanazzal a nõvel sohasem jelent meg társaságban, így a nyilvánosság nem kombinálhatott". Nõi körökben nagyon kedvelték, sok hölgypáciense volt, akik lelki atyám"-nak szólították. Sugár zárkózottsága az analízis során is kifejezésre jutott. Azok a tanítványok, akik kiképzõ analízisre jártak hozzá, sem tudtak semmit a magánéletérõl. Sugár nagyon ortodox módon betartotta azt az alapelvet, hogy az analitikus és az analizált egyén között az analízis idején terápiás kapcsolaton kívül egyéb viszony nem alakulhat ki. Ehhez a visszafogottsághoz a terapeutára kötelezõ alapszabályon kívül Sugár természetes zárkózottsága is hozzájárult. Mindazonáltal mindannyiunknak, sõt még a pszichoanalitikusoknak is gátlásaik vannak, amelyektõl Sugár maga sem volt mentes. Egyik tanítványa, aki kiképzõ analízisbe járt hozzá, egyik alkalommal szabad asszociációjában említést tett egy cikkrõl, amely a Szovjetunió helyzetérõl negatívan nyilatkozott. A baloldali Sugár, aki analitikusan mindig visszafogott volt, erre a nyilatkozatra nagyon indulatosan reagált: Ez egy krónikus hazudozó!" (a cikk szerzõjére gondolva).
  Sugár zenekedvelõ volt. Már Prágában is a diákzenekarban zongorázott, Szabadkán pedig rendszeresen látogatott egy zenei kört, gyakran járt koncertre, ahová a húgát is magával vitte. Hobbija a filatélia volt, csodálatos bélyeggyûjteménnyel rendelkezett. A barátai Mukinak hívták.
  A pszichoanalízisnek - bár ebben csak bizonyos korlátokkal bízott - elõharcosa volt, hittel kezelte azokat a betegeket is, akiknél szemmel látható volt, hogy szinte semmilyen eredményt sem lehet elérni. Ugyanakkor kész volt elfogadni a sikertelenséget is. Egy ízben középkorú nõ volt nála kezelésen, a jobb karjában hisztérikus bénulással. Az asszonyt húsz évvel azelõtt kezelte már egy másik orvos, aki arra törekedett, hogy a betegséget kellemetlen gyógyszerekkel és hasonló eljárással kergesse ki". Amikor a páciens korábbi kezelõorvosa találkozott Sugárral, gratulált neki, mert hallotta, Sugár milyen szép eredményeket ért el, a bénulás eltûnt a jobb karjából. Igen - mondta Sugár - de most a bal karjában van."
  Sugár a baloldali mozgalom szimpatizánsa volt. A kommunista párthoz fûzõdõ viszonya nem teljesen világos, de biztos, hogy a háború elõtti Jugoszláv Kommunista Pártnak nem volt tagja. Ugyanakkor több helyrõl megerõsítették, hogy anyagilag támogatta az ún. Vörös Segélyt, amely a JKP bebörtönzött munkás aktivistáit pénzzel segítette, részt vett Adolf Singer akcióiban is, aki Szabadkán a második világháború elõtt a Jugoszláv Kommunista Párt egyik kiemelkedõ tagja volt (1941-ben felakasztották). Egyébként bátyja, Singer Béla Sugár ügyvédje és személyes barátja volt, gyakran képviselte Sugárt a kifizetetlen kezelési költségekért folytatott pereiben. Belgrádból Szabadkára történt visszatérését követõen Sugár már nem tartott fenn kapcsolatot a szabadkai kommunistákkal. A szabadkõmûvesség iránti szimpátiája közismert volt. Singernek és barátainak a kivégzése nagyon megrázta Sugárt.
  Gyakorlati terapeutaként Sugár tipikus ortodox freudista volt. A páciens a díványon feküdt és szabadon asszociált, Sugár pedig nagyon röviden, célzottan és személytelenül interpretálta a hallottakat. A jugoszláv pszichoanalízishez Sugár nemcsak a betegek gyógyításával, hanem kiképzõ analitikusként kifejtett munkájával is hozzájárult. Õ volt az egyetlen kiképzõ analitikus Szerbiában, akihez olyan befolyásos pszichiáterek is jártak, mint Vojin Matics és Vladiszlav Klajn. Mindezeken túl, Sugár tudományos kutatóként is dolgozott. Nem épített fel semmilyen új tudományos rendszert, a nevéhez semmilyen pszichológiai teória nem fûzõdik, pszichoanalitikus és egyéb folyóiratokban megjelent cikkei azonban nevelõ hatású, alapos és nagyon szisztematikus szerzõre utalnak. Cikkei Nikola Sugar" vagy Nikolaus Sugar" aláírással jelentek meg. Ugyanis, mint tudjuk, Sugár többször változtatta meg lakhelyét, így cikkei az elsõ idõben (a húszas évek közepén) Bécsbõl, késõbb Szabadkáról, illetve Belgrádból származnak. Sugár nemcsak tudományos problémákkal foglalkozó cikkeket írt, hanem a saját környezetének is krónikása volt. Írt egy rövid nekrológot Milly Vosviniekrõl (2) , aki Bécsben és Berlinben munkálkodott. Sugár õt valószínûleg a bécsi és a berlini napokban ismerte meg; méltatta a Lélekelemzési tanulmányokat, (3) amely Ferenczi Sándor 60. születésnapjára ajándékul kiadott könyv volt, ismertette Nikola Popovics Elõadások a pszichoanalízisrõl (4) , valamint Hugo Klajn Nevelés az orvosi és társadalmi pszichológia szemszögébõl (5) c. könyvét. Ezek a rövid munkák angazsált megfigyelõnek mutatják Sugárt, aki figyelemmel kísérte a saját környezetében és a pszichoanalízis világában bekövetkezett eseményeket, tájékoztatta a világot a belgrádi pszichoanalitikus körökben történtekrõl.
  Ezeken, a fõleg tájékoztató jellegû közleményeken kívül Sugár az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse címû, akkor meghatározó jellegû pszichoanalitikus folyóiratban és egyéb, más pszichiátriai kiadványban is jelentetett meg tudományos cikkeket. Ezen munkák közül manapság néhányat már kezdetlegesnek és kevésbé jelentõsnek tekinthetünk, de harminc vagy ötven évvel ezelõtt ezek még jelentõsen hozzájárultak a fiatal tudományhoz.
  Az elsõ ezek közül A foginger motívumának szerepe a pszichózisban" (Die Rolle des Zahnreiz"- Motivs bei Psychosen, (6) az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse c. folyóiratban jelent meg 1925- ben, ahol szerzõként Nikolaus Sugar, Wien"-t jelölték meg. Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a pszichózis pszichoanalitikus megközelítése abban az idõben még viszonylag ritka volt, és Sugár foglalkozása ilyen problémákkal bátor kiruccanás a még ismeretlen területre. Érdeklõdése egyébként semmiképp sem lehet váratlan, hiszen tudjuk, Paul Schilder munkatársa volt.
  Ebben a munkájában Sugár négy olyan esetet említ és magyaráz, amelyben a fogakkal kapcsolatos konfliktusok összefüggtek a pszichés állapottal. Abból az analógiából indult ki, hogy az álom pszichikai mechanizmusa és a pszichózis között kapcsolat mutatható ki, felteszi a kérdést, ez miképpen érvényesül a leírt különféle esetekben. Freud az Álomfejtésben bemutatta, hogy az álomban a kopaszság, a haj levágása, a lefejezés, a fogak kihullása és kihúzása stb. szimbolizálja a kasztrációt. Sugár ebben a mûvében azt is vizsgálja, milyen szerepet játszik a fogak sérülése, a fogfájás, azaz a fogtrauma" mint a pszichózist elõidézõ vagy tartalmazó motívum. Négy esetet mutat be, amelyek közül hármat hipochondriás pszichózisként, illetve paranoid szkizofrénként diagnosztizált, míg a negyedik esetben progresszív paralízisrõl van szó. Az elsõ esetben a pszichózis a foghúzást követõen nyilvánult meg, a másodikban a fogorvosi kezelés idején, a harmadik és a negyedik esetben a fogak csak tartalmilag játszottak meghatározó szerepet. A külsõ körülmények megakadályozták a szerzõt abban, hogy sokoldalú vizsgálatot végezhessen a teljes analízis és a páciensek betegségstruktúrájának a megértése érdekében. Íme a jelzett esetek:

  1. Karl C. 47 éves asztalossegéd. A páciens általában nyugodtnak (csak idõnként rémültnek) és tájékozottnak tûnt. A beteg már hónapok óta nem dolgozott, mert a tüdejében és a beleiben fájdalmak" jelentkeztek. A beteg elmondta, hogy a fájdalmait apró tûk, enyv és egyéb szemét" okozzák, amelyeket különbözõ éttermekben kevertek az ételébe. Ezek már régóta a testében vannak, s mindez már oda vezetett, hogy idõközönként, néhány napig vagy hétig, beteg. A betegség közvetlen oka az elõzõ évben, éppen karácsony elõtt végzett foghúzás ( Így keletkezett a gyulladás a belekben és a tüdõben, ahol tulajdonképpen a tûk fekszenek."). Ezenkívül néhány évvel azelõtt egyik comb operációja során tûk maradtak a testében. A székletében talált három aranydarabot, egymásba gyömöszölve" (közelebbi felvilágosítást nem adott róla). Az elõzõ héten a páciens enyvet és festéket" vett be. Ezt valaki ajánlotta neki, de már nem emlékszik arra, ki volt az. Mihelyt megtudja ki tette", majd szólni fog. A szexuális életére vonatkozó kérdésre ismét a tûkkel teli beleirõl kezd beszélni, és különösen kesereg az elvesztett aranyak miatt. Az orvos biztatására a páciens (gátlásosan) elmondta, hogy már nyolc éve nem volt szexuális érintkezése, de ez õt nem zavarja, hisz a betegségtõl úgyis olyan gyenge". Ezután ismét eltért a témától, és újra elmerült a hipochondriás képzelgéseiben ( belül ég" és ehhez hasonló dolgok). A maszturbációra vonatkozó kérdés után zavartan hallgatott, és hipochondriás szenvelgései mögé rejtõzött. A lánya megemlíti, hogy a foghúzásától kezdõdõen (azaz tavaly decembertõl) változott meg. Azóta ágyban fekszik, tüdõ- és bélbetegséget képzel be magának. Egyszer minden elõzmény nélkül azt mesélte a lányának, hogy látta õt levágott fejjel.

  2. Anna J. 37 éves konyhai segédmunkás, hajadon. A munkaadója azt állítja, hogy mióta kezelték a fogát, csak arról beszél. Azt megelõzõen semmi feltûnõ nem volt a viselkedésében. Félelem és öngyilkosság gondolatát juttatta kifejezésre a fogászati kezelés után, idõrõl idõre nagyon izgatott állapotba került. Otthon a fogait a földhöz vágta - ezeknek össze kell törniük, mert a fogorvos bûntettet követett el rajtuk. Elevenen felgyújtotta õt (ti. a fogorvos), és eközben nevetett: miként a fogakkal végzett, hasonlónak kell vele is történnie. Egy gyermek jelent meg elõtte szellem képében. A páciens a klinikán riadt volt, tehetetlen, idõrõl idõre hallucinált (éjszakánként egy gyermek ment az ágyához és beszélt hozzá). A páciens megemlítette, hogy az elsõ látásra beleszeretett a fogorvosába. Amikor a fogorvos a közelébe került, különösen a foghúzásnál, ezt a beteg már nemi kapcsolatnak érezte. A fogorvosnak errõl semmit se szólt, de õ ezt tudta, hisz õ idézte elõ az érzést". Ez az elveszett szív játéka volt, amit kerestem." A páciens úgy érezte, hogy a lábát levágták", a szíve megnyugodott" stb.

  3. Robert S. 39 éves postai alkalmazott. Önként jelentkezett a rendõrségen, mert megijedt, hogy megõrül az agyába toluló vértõl". A klinikai diagnózisa: kényszeres neurózis hipochondriás vonásokkal, esetleg kezdõdõ szkizofrénia". Tizenkettõtõl tizennyolc éves koráig maszturbált, állítólag tudatos fantázia nélkül. A betegség 1912-ben jelentkezett. Akkor a páciens protézist készíttetett magának. Kezdetben minden rendben volt, de egyik nap egy barátja azt mondta: Milyen nevetséges, ha egy fiatalembernek mûfogsora van. Ilyet csak a »meleg fiúk« hordanak." Attól kezdve a páciens kénytelen volt állandóan arra gondolni, hogy õ talán homoszexuális. Mindenkinek a száját kellett néznie, hogy lássa, van-e mûfogsoruk, s arra gondolt, minden ember az õ száját nézi, és azt hiszik, meleg fiú". Végül kidobta a protézisét. Az elsõ világháború idején a kényszerképzetei valamelyest háttérbe szorultak, és új mûfogakat készíttetett magának. 1918-ban azonban ismét rosszabb állapotba került: amikor mûfogsort használó embereket látott, úgy érezte, mintha a vér a fejébe tódult volna, rettenetesen félt, az a kényszerképzete támadt, hogy az emberek észreveszik, amint a szájukba néz; emellett a füle is zúgott és heves szívdobogást is kapott ( Ez olyan volt, mint az eksztázis, hatalmas izgatottság"). Láthatóan minden a sikertelen házasságával függött össze. Nem szerette a feleségét, aki szexuálisan nem elégítette ki, mert hideg" volt és unintelligens. Nem engedte meg neki a cunnilingust, amelyet õ annyira kívánt, és a fellációtól is undorodott. Ezért egyszer a páciens prostituáltakhoz ment el, akikkel cunnilingust végzett. Félt más emberek, különösen a felesége fogától. Nem volt bizonyos abban, a cunnilingustól betegedett-e meg, vagy attól, hogy többször nem gyakorolta. A kielégítetlenség következtében összeszorult a szíve, gondolatelzáródás lépett fel nála, nem tudott gondolkodni és unintelligenssé vált. Ez a szívmûködésének a leállásához és a halálához vezethet.

  4. Egy progresszív paralízisben szenvedõ ember egy õrült pillanatában négy fogát kihúzta. Néhány órával késõbb a páciens így szólt: Ha a fogak rosszak, akkor a pénisz is rossz Kihúztam négy fogamat hogy a vérem megnyugodjon A nyelvemet és a fogaimat be akartam fújatni Salvarsannal, de az orvosok ezt nem tették meg Doktor úr, húzza ki a fogaimat az agyamat, a nyelvemet, szememet, a herezacskómat, a péniszemet és a fejemet és adja nekem egy ló, vagy egy másik nagy, erõs állat péniszét Nem tudok rágni, mert kihúztam a fogaimat, a testem nem kap ételt és a péniszem nem ér semmit Már három éve nem ettem, nem közösültem, csak onanizáltam, mert a feleségemnek fehér folyása van, azaz szifilisze Azzal tette tönkre a péniszemet A péniszemet szõrteleníteni kell, a lábamat le kell vágni, a lábaimat le kell vágni, elefántlábakat adjanak " stb.

  Az esetek bemutatása után Sugár azok magyarázatára tér rá. Ismételten leszögezi: az elsõ esetben a foghúzás volt az oka annak, hogy a páciens úgy érezte, mintha a belsõ szervei gyulladásban lennének". A páciens súlyos betegként fekszik az ágyban, mint akinek a teste komoly veszélyben van. Miként az jellemzõ a hipochondriás pszichózisra, túlzott figyelmet fordít a saját testére, azaz a testébe, illetve meghatározott szerveibe túl sok libidót invesztál; ezekre a szervekre úgy tekint, mint normális esetekben a genitáliákra szokás. Sugár itt Freud, Ferenczi és Schilder tanulmányaira hivatkozik, amelyek arra utalnak, hogy e szervek hipochondriás szempontból a nemi szerveknek felelnek meg. Az elsõ eset rövid leírása is ezt igazolja. A páciens a szexuális életére vonatkozó kérdés után bélmûködésérõl és az exkrementumairól beszélt, ekkor különösen sajnálkozik a három aranydarab elvesztésén. A hármas szám szimbolikus értelme közismert (a fallosz szimbóluma), és így feltételezhetõ, hogy az analóg pénisz elvesztésérõl van szó. Sugár ezt valószínûleg Ferenczi és Schilder kutatásaival összehasonlítva feltételezi, amelyek szerint a hipochondriás szerv leggyakrabban a fallosszal azonosítható. A páciens paranoiás képzetei és mindenekelõtt más emberek (itt saját lánya) levágott fejének optikai hallucinációja a kasztrációtól való félelmérõl beszélnek, amely felfelé tolódott el, s láthatóan a foghúzásra való reagálást jelenti. Hasonló értelmet tulajdonít Sugár a tûknek is, amelyek részben a szájon keresztül, részben a genitáliák táján (comb) végzett operáció útján hatoltak a beteg testébe. A hipochondriás szervek ellen ugyanis olyan tendenciák lépnek fel, amelyek éppen a saját testbõl való kilökõdésre vonatkoznak, és ezzel a szubjektív rész vetítõdik a tárgyra (Schilder). Az is feltételezhetõ, mondja Sugár, hogy itt olyan kasztrációs képzetekrõl van szó, amelyek a felettes-énbõl erednek, és szoros kapcsolatban vannak az elõzõ maszturbációval, mivel a maszturbáció gyakran bûntudattal jár együtt, a maszturbáló egyénnél gyakori a halasztott kompenzációs igény, hogy minden tekintetben, különösen a szexualitástól tartózkodjék. Ez a páciens megemlítette, hogy fiatal kora ellenére nyolc éve nem volt szexuális kapcsolata, és két éve nem is dolgozik. Ezekkel a rövid analitikai elmélkedésekkel Sugár azt kívánta bemutatni, hogy a foghúzás okozta hipochondriás pszichózisban aktívan közrejátszott a kasztrációs komplexus és a maszturbáció miatti bûntudat is.
  Sugár a továbbiakban hivatkozik Freud mûveire, különösen az Álomfejtésre, amelyben kiemeli a foginger és a maszturbáció, a kasztráció és a születés közötti kapcsolatot. Eszerint a szexualitás elfojtása következtében feljebb tolódás" történik, amelynek köszönhetõen hisztéria esetén mindenfajta érzékelés és szándék, amelynek rendesen a genitáliákon kellene jelentkeznie, más testrészeken realizálódik. Mindezeken túl a foghúzásra és a maszturbációra hasonló kifejezések is vannak (a magyar és a német nyelvben). Freud szerint foghúzásról álmodni a nõknél szülést jelent (mindkét jelentés - kasztráció, születés - egyformán a test egy részének elvesztését jelenti).
  Sugár megemlít még egy egyszerû, foghúzással kapcsolatos, Schilder által leírt álmot, amely közvetlenül egy sikertelen koituszt követett. A páciens azt álmodta, hogy kihúzzák a fogát. Erre a következõképpen asszociált: A koituszhoz jó fogak kellenek, hogy azokat az aktus során össze lehessen szorítani, így intenzívebb az erõkifejtés, erõsebb az erekció is; így a potenciám növelése érdekében megcsináltattam a fogaimat; a potencia gyengül, ha a fogak kiesnek, a maszturbáció miatt viszont kiesnek a fogak, a fogak és a pénisz egyformán rosszak lehetnek, a péniszre korona kell, protézis, de a lyukas fog kielégültté is tehet, az étel majszolása az asszony gyömöszölése; a tojásevés jót tesz a potenciának". A páciensnek ellenszenvesek voltak azok az emberek, akik sokat esznek és gyakran közösülnek. Mondta, hogy szeretne az étkezésnek határt szabni, néha a vaginát egy darab húsnak vagy állkapocsnak gondolta.
  Sugár ezt az álmot a foghúzás kasztrációs képzetével magyarázta. Arra asszociál, hogy a páciensnél a szexuális funkciók és a fog funkciója (összeszorítás stb.) kapcsolatban állnak egymással. Arra a megállapításra jutott, hogy a fog és a pénisz viszonya azonos az evés és a szexuális kapcsolat összefüggésével. A koituszt szadista aktusként értelmezi (az étel morzsolása a fogakkal, az asszony morzsolása a koitusz útján). Ez az elmélet emlékeztet bennünket a vagina dentata" fogalmára.
  Miként Freud az Álomfejtésben a fogorvosi kezeléssel kapcsolatos és más, fogingert elõidézõ momentumot tartalmazó álmot említ meg, Sugár is a leírt esetekben rámutat a foghúzásra, illetõleg a fogorvosi kezelésre mint a pszichózis kitörését siettetõ momentumra.
  A foghúzásból adódó pszichotikus változások tartalma, összegzi Sugár, az elsõ esetben az anális szülés, a második és a negyedik esetben az orális szülés és a kasztráció, a harmadik esetben pedig mindkettõ. A Sugár által bemutatott esetek adalékok a posztoperatív pszichózis pszichológiájához. Schilder is vizsgálódásai során arra a következtetésre jutott, hogy a kasztrációs komplexus fontos szerepet játszik a posztoperatív pszichózisok keletkezésében, és a Sugár által leírt, az elõbbiekben ismertetett esetek is ezt támasztják alá. Éppen emiatt teszi fel Sugár a kérdést: vajon a kasztrációs komplexusnak, amely a posztoperatív pszichózisoknál és a pszichotikus önsanyargatásnál fontos szerepet játszik, van-e jelentõsége egyéb más pszichózisoknál is. Sadger ugyanis már korábban látta, hogy egyetlen betegségnél sem került annyira elõtérbe a kasztrációs komplexus, mint a paranoiás állapotban. A kasztrációs komplexus nagy szerepet játszott a szkizofrénia egyik olyan esetében, melyet Sugár és Schilder együtt kísért figyelemmel.
  A Sugár által leírt esetek azt mutatják, hogy a foginger motívum" a pszichózisban ugyanolyan szerepet játszik, mint az álomban. Ezt megerõsíti Schilder értelmezése a kasztrációs komplexus szerepérõl a posztoperatív pszichózis pszichopatológiájának létrejöttében is. Végsõ soron Sugár szerint a kasztrációs komplexus kisebb-nagyobb szerepet játszhat egyéb pszichózisoknál, különösen a szkizofréniánál is.
  Sugár következõ, figyelemre méltó mûvei szintén az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse c. folyóiratban jelentek meg 1941-ben. Ugyanebben a számban tették közzé két észrevételét, amelyek hozzájárulnak a mimikai reagálás és a nem tudatos, önkéntelen egyetértés megértéséhez tévedés bekövetkezése esetében (7, 8) .
  Az elsõ cikk Adalék a mimikai megerõsítés és tagadás kérdéséhez" (7) . Ezzel a kérdéssel Sugár késõbb is foglalkozott, amikor visszatért Szabadkára, 1942-ben pedig a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesület ülésén hasonló témában tartott elõadást ( Az õsi gesztusok értelmének ellentmondásai" címen). A cikkben Sugár a finn szerzõtõl, Y. Kulovesitõl indul ki, aki szerint a mimikai megerõsítést és a tagadást kifejezõ mozdulatok (az elsõ esetben a fej függõleges, a másodikban vízszintes mozgatása) orális alapokon nyugszanak. Kulovesi kiemeli a fejmozdulatokban azt a hasonlóságot, illetve azonosságot, amely az igenlés és az ivás, továbbá a tagadás és az ételt elutasító gyermek mozdulata között van, a tagadó fejmozdulat gyakran a száj összeszorításával jár együtt. Kulovesi azt a következtetést vonja le, hogy a helyeslés kifejezése eredeti orális introjekció, a tagadás pedig orális védekezés.
  Sugár Viktor Franklra is hivatkozik (õ az úgynevezett harmadik bécsi pszichoterápiás iskola mai is ismert képviselõje és a logoterápia megalapítója), aki a mimikai helyeslés keletkezésérõl két hipotézist állított fel:
  1. A rágó mozdulatok az evés szimbólumai, az ösztön az éhségérzetre irányul, onnan arra a törekvésre, hogy valami ehetõt fogyasszon, illetve általában valamilyen tárgyat megragadjon, tehát ezeket a törekvéseket erõsíti meg. Emellett a rágó mozdulatok esetén az alsó állkapocs mozgása megváltozik és az egész fej feltûnõen megmozdul. Késõbb ezek a mozdulatok (a fejbólintás) általában a helyeslésnek, illetve bizonyos gondolatoknak a szimbólumával azonosulnak.
  2. A közösülési mozdulatok kapcsolatosak a szexuális aktussal, a nemi ösztönnel, de a szexuális izgalomra vonatkozó szimbólummal is, így a nemi aktus végrehajtásának kívánságával; majd azzal a törekvéssel, hogy a személy egy tárgyat megszerezzen és így tovább (mint az elõzõ esetben is). Emellett a közösülési mozdulatok mint a fejmozdulatok szimbólumai jelennek meg, tehát más testrészre tevõdnek át.
  Frankl a mimikai tagadás keletkezésére egyetlen magyarázatot adott, amely azt állítja, hogy a fej tagadó mozdulata az undor miatt fellépõ szimbolikus mozgásból ered (amelynél az alkalmazás kiterjesztése a mimikai helyeslésnél is hasonlóan fennáll).
  Ha a fenti két szerzõt összehasonlítjuk, tapasztalható a gondolatok hasonlósága. Sugár egyébként hangsúlyozza, hogy mindkét szerzõ elmulasztotta egy olyan fontos jelenség vizsgálatát, amely ugyan a problémamegoldást nehezíti és bonyolítja, de figyelmen kívül mégsem hagyható. Nevezetesen Kulosevi és Frankl (nem egyértelmûen ugyan) abból a feltevésbõl indul ki, hogy a fej vertikális mozgása mindig és mindenütt kizárólag a helyeslés kifejezésére szolgál, míg a fej horizontális mozgatása a tagadást juttatja kifejezésre. Sugár másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy Macedóniában (tegyük hozzá, Bulgáriában is) általában széles körben elterjedt szokás a helyeslést horizontális, a tagadást pedig vertikális fejmozdulattal kifejezni. Megjelenési formáját tekintve ugyanaz a mozdulat egymással teljesen ellentétes szándék kifejezésére szolgál Közép- és Észak-Európában. A macedón származású emberek ezt a szokásukat még akkor is megtartják, ha évekig olyan környezetben élnek, ahol a helyeslést és a tagadást az Európa többi részén megszokott módon fejezik ki.
  Kulosevi és Frankl feltételezése és magyarázata csak akkor világos és logikus, ha a helyeslés és tagadás általuk bemutatott módját általánosnak, a macedóniai formát pedig kivételesnek tekintjük.
  Az, hogy a fejmozdulatok leírt módjai egyik vagy másik értelemben hosszabb történelmi korszakokban ugyanannál a népnél azonosak voltak-e, vagy megváltoztak, fontos kérdés és további vizsgálatot igényel. Sugár szerint a helyeslés és tagadás kifejezésére szolgáló mozdulataink éppúgy egy hosszabb fejlõdés pillanatnyi állapota, miként pl. valamennyi nyelv nem más, mint annak egy hosszabb fejlõdést követõ jelenlegi helyzete. A pszichoanalitikus irodalomban elsõként Freud mutatott rá az õsszavak ellentétes értelmére (példák sorával szemléltette az egyiptomi és egyéb régi, de a modern nyelvekben is a gondolatoknak és egyes szavak hangzásának az ellentmondásosságát). Ami érvényes a nyelvre, véli Sugár, érvényes lehet a mozdulatok kifejezésére is. Az õsszavak ellentétes értelméhez hasonlóan szerinte feltételezhetõ az õsi mozdulatok (õsi gesztusok) ellentétes értelme is; így érthetõvé válhat, miért alkalmaznak egyes területeken a helyeslésre és a tagadásra teljesen ellentétes fejmozdulatokat.
  Egyik rövid munkájában ( A õsszavak ellentétes jelentése") Freud azt a feltevést fejtette ki, hogy az álom nyelvét jobban és könnyebben meg lehetne érteni, ha többet tudnánk a beszéd fejlõdésérõl. Így lehetne, állítja Sugár, érthetõbbé tenni a jelenlegi fejmozdulatok formáját és ellentétes értelmét, ha többet tudnánk az õsi gesztusok fejlõdésérõl. Ahogy Freud az említett munkájában leszögezte, feltételezhetõ, hogy a beszéd eredeti ellentétes értelme azt a mechanizmust jelképezi, amelyet helytelenül a sokoldalú tendenciák érvényesülése érdekében alkalmaz, Sugár feltételezi, hogy az õsi gesztusok és a kifejezõ mozdulatok eredeti ellentétes értelme olyan mechanizmusnak felel meg, amely a tévedéseket az ellentétek összefogására a többoldalú vágyakozások szolgálatában alkalmazza. Sugárnak ez a munkája a speciális balkáni szokás valószínûleg elsõ pszichoanalitikus értelmezését mutatja be.
  A pszichoanalitikus folyóirat ugyanezen számában jelent meg Sugárnak egy szemléje a nem tudatos megértésrõl és a fertõzõ" szimptomatikus tévcselekvésekrõl (8) . Sugár ebben a cikkében is, mint minden munkájában, más szerzõk eredményeibõl indul ki, ez esetben Freud, Fenichel, Pfister és Szalai mûveire hivatkozik, akik a nem tudatos megértés eseteire mutattak rá. Sugár a szimptomatikus esetek két olyan példáját említi, amelyek adalékok ugyanehhez a kérdéshez. Kiemeli, hogy egyes személyek gyorsan és könnyen tudnak hozzájuk hasonlókat ösztönösen megérteni, továbbá idegenekre öntudatlanul reagálhatnak anélkül, hogy a résztvevõk közül azt bármelyikük is észrevenné. Úgy tûnik, az ösztönösen (nem tudatosan) viselkedõ egyén tudja egy hasonló társát szimptomatikus cselekvéssel oly módon provokálni, hogy ennek során az utóbbi személy úgymond az elsõ végrehajtó eszközévé válik. Íme a két példa, amelyeket Sugár a saját tapasztalataiból szerzett, és amelyek õt szigorú deterministaként mutatják, aki a saját mindennapi életébõl az elsõ pillantásra banális eseményeket mélyrehatóan magyarázza és vizsgálja.
  1. Egy antiszemita nézeteirõl híres közép-európai város neuropszichiátriai klinikája fõnökének a javaslatára és vezetésével egy zsidó asszonynál (Lö. asszony) agycsapolást végeztek. Az arteria meningea sérülése következtében vagy egyéb okokból a páciens a beavatkozást követõen meghalt. Az eset megvitatása után, az esemény súlyos nyomása alatt indultak a reggeli vizitre. Az Ul. nevû beteg ágyához érve a fõnök így üdvözölte õt: Jó reggelt, Lö. asszony!" Megdöbbenve a tévedésen Sugárnak rögtön eszébe jutott, hogy ez itt Ul. asszony, és éppen az elhalálozott Lö. asszonnyal együtt õk ketten voltak az osztály zsidó származású betegei. Valószínûleg nagyon élesen nézett az antiszemita vezetõre, mert az azonnal hozzálépett és odasúgta neki: De én valójában nem kívánom Ul. asszony halálát." A vizit befejezése után a halálesetrõl tovább vitatkoztak. A beszélgetés alatt az egyébként konzervatív fõorvos megjegyezte: A pszichoanalitikusok veszélyes emberek, de remélem, nem gondolja, hogy meg akarnám ölni Ul. asszonyt." Ugyanebben a pillanatban a fõorvos kezében lévõ kórleírások közül az egyik leesett, azonnal kiderült, hogy az éppen Ul. asszonyé volt. Kicsit ügyetlenül kapott utána, de Sugár is lehajolt a leesett lapért. Akkor a kezük elég erõsen ütközött össze úgy, hogy Sugár a hüvelykujja körmével a fõnök kézfejérõl lekapott egy darab bõrt. A fõorvos a fájdalomtól felkiáltott, a seb elkezdett erõsen vérezni. Ugyanakkor lehajlás közben a fejüket is összeütötték. A túlzott, túlkompenzált bocsánatkérés alapján Sugár felismerte, hogy ez nem más, mint a tudattalanjának hatására elkövetett ügyes bosszú. Ezeket a sorozathibákat értelmezve Sugár nem állítja, hogy már az agycsapolás indikálása vagy a szerencsétlenül kiválasztott hely azzal a nem tudatos szándékkal jött létre, hogy a két zsidó közül az egyiket a klinikáról és az életbõl is eltávolítsa, de biztosan látja: a fõorvos egyértelmûen a másik zsidónak a halálát kívánta". A Sugár és a fõorvos közötti tudattalan párbajt a következõképpen lehetne megfogalmazni:
  A fõorvos tudattalanja: Az osztály másik zsidójának, Ul. asszonynak is kívánom a halálát" (Ul. asszonyt Lö. asszony nevén üdvözölte.). Sugár tudattalanja: Gyilkos, nem elég, hogy megöltél egy zsidót, még a másikat is el akarod pusztítani?!" (akaratlanul nagyon élesen nézett rá). A fõnök tudatosan és tüntetõleg kért tõle bocsánatot: De én nem kívánom Ul. asszony halálát". Ez a tudatos, de túlkompenzált megnyilvánulás a tudattalan agresszív kívánsággal kapcsolatos reakció és a bûntudatnak is jele. Késõbb kényszerûen, túlkompenzált módon ismétlõdött meg ez a meggyõzõdése abban a pillanatban, amelyben a lapok közül Ul. asszonyé esett ki; mintha a fõnök tudattalanja azt akarta volna mondani: Mégiscsak zavar a másik zsidó, tulajdonképpen forró vágyam, hogy az osztályt megtisztítsam tõle!" Sugár tudattalanja: Halj meg te, kétszeres gyilkos, megérdemled, hogy megöljelek!" (A fejek összeütközése, karmolás.)
  2. Ettõl eltérõ a másik eset jellege. Egy fiatal kardvívó megnõsült, és a legnagyobb megdöbbenésére megállapította, hogy a házasságban impotens. Számtalan kísérletet tett a koitusz végrehajtására, mert a fiatal felesége elõtt indokolni és kijavítani akarta a hibát, de a kísérletek a legtöbb esetben sikertelenek maradtak. Ebben az idõben a vívóórákon a következõ igen kellemetlen esemény történt: ellenfele, aki elég vadul küzdött, olyan erõs csapást mért a péniszére, hogy görcsbe rándulva, tehetetlenül bukott a földre. A péniszén az ütés helyén duzzadt, vörös csík volt látható. Röviddel magához térése után, mikor ismét fel tudott egyenesedni és mozogni, spontán és megkönnyebbülve mondta az ott lévõ barátjának, aki egyben az orvosa is: Ez most éppen jókor jött nekem." Aztán elmagyarázta, hogy e miatt az ütés miatt" nem tud a feleségével közösülni, és kérte orvos barátját, aki a kellemetlen esetnek szemtanúja volt, igazolja a sérülését a felesége elõtt, így könnyebb lesz kimentenie magát. Néhány perces pihenés után vívott még ezzel a barátjával is, és ekkor történt a legérdekesebb dolog: ettõl az ellenfelétõl is hasonló sebet, azaz szúrást kapott a péniszébe.
  Sugár szerint itt kétségtelenül kiprovokált szimptomatikus cselekvésrõl van szó, amely a tudatban megformálódó akaratot elõzött meg (a szerzõ kiemeli: akár figyelmen kívül is hagyható az, hogy a provokált szimptomatikus cselekvés kielégíti a kardvívó kívánságát is, valószínûleg egyéb determinánsok is szerepet játszottak - direkt módon büntetõ csapás a vétkes" szervre - de nemcsak a kardvívó pszichikai szituációjának teljes körû magyarázatát kell figyelembe venni, hanem a nem tudatosan viselkedõ másik személy útján a szimptomatikus cselekvés provokációjának a lehetõségét is). A provokáció eszköze a szokatlanul ügyetlen testtartás. A nem tudatosan cselekvõ ellenfél tette, amely a vívás során a partner ügyetlenségének a kihasználására irányult, azonnal a megfelelõ módon reagált, mintha a partnerének a sebesülés utáni nem tudatos vágyát értette volna meg. Az ellenfélnek, az orvos barátnak, a nem tudatos provokációját még inkább megkönnyítette, hogy az elsõ sérülésnél jelen volt, és ez a másik szimptomatikus cselekedetet szinte elõkészítette. A barát rávezetését" megkönnyíthette az a tény is, véli Sugár, hogy az orvos korábban is tudott a páciensének - barátjának - az impotenciájáról, így a péniszét büntetésre és megütésre méltónak tekintette.
  Ezt az esetet magyarázva Sugár még egyszer hivatkozik Freudra, aki A mindennapi élet pszichopatológiája címû mûvében rámutat arra, hogy a balesetek, a kisebb hibák a beszédben, az olvasásban és a megértésben, önsérülések, az ügyetlenség stb. leggyakrabban annak a személynek a nem tudatos szándékán alapulnak, akinél ezek az események bekövetkeznek.
  A pszichoanalitikus és pszichiátriai szakfolyóiratokban megjelent munkái mellett Sugár olyan kérdésekkel is foglalkozott, amelyek a gazdasági és politikai események kommentátoraként és alkalmazott megfigyelõként mutatják be õt. Fehér Miklós" és Schmidt János" néven különbözõ, nem pszichoanalitikus kérdésekrõl is írt. Ezek a cikkek a Híd címû folyóiratban jelentek meg, és azért említésre méltóak, mert azon kívül, hogy betekintést nyújtanak Sugár politikai nézetébe, emocionális és egyéb kérdésekrõl alkotott felfogásába, némelyiket a szerzõ pszichoanalitikus mûveltségének a szelleme hatja át.
  Az elsõ cikk ezek közül A nemzetközi hadiipar" (11) . E cikkben Sugár a fegyvergyártók nemzetközi kapcsolatairól és azokról a módszerekrõl ír, amelyek a fegyverek hozzáférhetõségét biztosítják; néha a saját országuk ellensége számára is. Sugár az elsõ világháborúval összefüggõ gazdasági, politikai kérdésekrõl is beszél, és bemutatja, hogy a cikk megjelenése idején (1936-ban) egy hatalmas, véres internacionálé" mûködik, amely öt nagy háborús tröszthöz fûzõdik (Wicker-Arastrong, Anglia; Schneider-Creusot, Franciaország; Mitsui, Japán; Betlehem Steel Corp., USA és Krupp, Németország). Sugár levonja a következtetést, hogy az akkori krízist sem a fegyverkezés, sem a háború nem tudja megszüntetni, hanem csupán a munkástömegek összefogása, mivel az elõtérbe került hadiipar állandó veszélyt jelent a világbékére és hatalmas befolyással rendelkezõ konszernt alkot, amelynek a profitja a háborútól és a háborús készülõdéstõl függ.
  A következõ cikk sokkal inkább elárulja a szerzõ foglalkozását, aki ezúttal Schmidt János" álnév mögé rejtõzött. A nemi éhség" címû cikkrõl (12) van szó, amelyben Sugár a libidónak abból a tulajdonságából ( nemi nyomor") indul ki, hogy a nemi éhség a maga csillapítására sokkal többféle objektumot tud felhasználni, mint a valódi éhség, hiszen már viszonylag kismértékû szexuális éhség" esetén is elterelõdhet a nemi ösztön a perverzió irányába. (Ez figyelhetõ meg a büntetés-végrehajtó intézetekben, hadifogolytáborokban, kolostorokban stb.) A libidó így mindent felfal", ha nem kap megfelelõ élelmet, és meg tudja emészteni" a verést, a megaláztatást és még sok más, ezeknél furcsább dolgot; a normális étel" hiányának következtében a libidó orientálódhat a homoszexualitás, az elfojtás, az eltolódás stb. felé. Sugár megemlíti azt a biológiai értelmezést is, mely szerint a szerelem és éhség" (tehát az éhség két formája) mozgatja a világot, azaz táplálják az összes többi motívumot, mint pl. az enthuziazmust, vallási fanatizmust, mûvészi inspirációt, tudásszomjat stb. A libidóval kapcsolatos valamennyi szenvedélynek van valamilyen emberi, társadalmi és egyéni célja. Fontos szerepe ellenére a libidót bizonyos mértékben korlátozni és szabályozni kell, mert egyébként a gátlástalan, szabadjára engedett nemi ösztön a történelem elõtti idõk állapotába vetne vissza bennünket. Sugár itt Freudnak a szublimációra vonatkozó fogalmát úgy magyarázza, mint a libidó irányítása a szociálisan hasznos célok felé".
  A tömegek szexuális éhségének okait Sugár szerint két kategóriába sorolhatjuk: a külsõk, amelyeket közvetlenül az anyagi egzisztencia gerjeszt és a belsõk, amelyek magának a személynek a szexuálpszichológiai struktúrájából adódnak. Az elõbbihez tartoznak: a megoldatlan lakásproblémák (hiányoznak a megfelelõ helyiségek, ahol zavartalanul lehet szexuális életet folytatni; ez leginkább a szegényebb rétegeket érinti). Az ilyen frusztráció következtében a legszegényebb rétegekhez tartozók gyakran kénytelenek felöltözve, feszült várakozás állapotában vagy harmadik személy jelenléte miatt visszafojtottan nemi életet élni; ezek a körülmények lehetetlenné teszik a teljesen kielégítõ szexualitást. Fontos a védekezés kérdése (ami szintén megoldatlan; az abortusz tiltása önmagában nem állítja meg a születési arányszám csökkenését, a védekezõ eszközök propagálása az általános szociális gondok közegében esetleg megvédheti az asszonyokat a hozzá nem értõk által végzett abortusztól) és a prostitúció (amely a szexuális élet korlátozásának a következménye a házasságon belüli szexuális élet vagy az absztinencia közötti választás kényszere miatt). Amint látjuk, Sugár rámutat az akkoriban megoldatlan, szexuális élettel összefüggõ szociálpolitikai kérdésekre, amelyek leginkább a legszegényebb rétegeket" érintik. Ezzel ismét a szerzõ baloldali orientáltságának megnyilvánulásához jutottunk el. Sugár kiáll az abortusz paragrafus" eltörléséért, és helyette az óvszereket és a családtervezést, valamint a (kis)városi erkölcs megváltoztatását propagálja.
  A szexuális éhség" másik oka belsõ jellegû - ez az egyén struktúrája. Ehhez kapcsolódik az, hogy a szülõk és a nevelõk nem ismerik a gyerekek egyéniségét, nem világos elõttük az a tény, amelyre már Freud is rámutatott: már a kicsi gyermekeknek is van szexuális impulzusuk. Figyelmen kívül hagyják a gyermek fejlõdésének ezt az alapvetõ tényezõjét, minden lépésnél - leggyakrabban tévesen - beavatkoznak a gyermek életébe, ez pedig elfojtásra, perverzióra és hasonló dolgokra kényszeríti õt. Ezáltal már a gyermekkorukban elvetik bennük a késõbbi neurózis magját, hiszen egyszerûbb szülõvé válni, mint tudással és türelemmel felnevelni a gyermeket.
  A Jog és erõszak" (13) c. cikk történelmi, pszichológiai, antropológiai és politikai elemeket tartalmaz. Sugár itt a jogról mint az erõszak közvetlen származékáról beszél, és megmagyarázza, hogy az igazságszolgáltatást az emberek egységes akarata hozta létre az egyéni erõszak elleni harc céljából. A közösségek hatalma a jogban testesül meg az egyén hatalmával szemben. Ez azonban olyan erõszak, amely az ellen irányul, aki a közösséggel szemben áll; ugyanazokat a célokat követi és ugyanazokat az eszközöket alkalmazza, mint bármely más erõszak-megnyilvánulási forma, itt azonban nem egyéni, hanem közösségi erõszakról van szó.
  Az individuális (primitív közösségekre jellemzõ) erõszaktól a közösségi erõszakhoz (amely a késõbbi, fejlett társadalmakat jellemzi) vezetõ átmenethez tartós, állandó együttmûködés szükséges, hogy a közösség kialakuljon. Ha ugyanis az egyesülés csupán egy zsarnok gyõzelemre segítésének céljából jönne létre, akkor a közösség szétesne, a lázadást elõidézõ szituáció újra megismétlõdne. Ekkortól a nemkívánatos személyek akaratának korlátozása érdekében a közösségnek tartósnak és szervezettnek kell lennie, fennmaradása céljából olyan elõírásokat - törvényeket - kell alkotnia, amelyek a szervezetre és a hatalomra egyaránt vonatkoznak, továbbá a jogi erõszak intézményeirõl is (bíróság, szabadságvesztés, milícia) gondoskodnak. A helyzet azzal bonyolódik, hogy a közösség eleve különbözõ erõket (férfiak-nõk, felnõttek-gyerekek, gyõztesek-vesztesek) foglal magába, és így a jog az egyenlõtlen viszonyok kifejezõjévé válik, az erõsek akaratának megfelelõen alakítják, miközben az elnyomottak egyre kisebb jogot kapnak.
  Ez a cikk olyan események politikailag képzett megfigyelõjének mutatja Sugárt, amelyek leírásában pszichológiai képzettsége és baloldali nézetei egyaránt kifejezésre jutnak. Egyesült nemzetek még nem valósítottak meg olyan központi hatalmakat", amelyekrõl Sugár beszél, ehhez a koncepcióhoz azonban leginkább talán a Népszövetség áll közel.
  A jog és igazságszolgáltatás témája kerül ismét felszínre Sugárnak a Büntetõjog és alkalmazása" (14) c. cikkében is, amelyben még inkább nyilvánvaló a pszichoanalitikus megközelítés. Sugár itt a büntetés- végrehajtó intézetek céljairól és pszichodinamikájáról ír. Megemlíti, hogy a büntetõjog nevelési tudománynak tekinti magát, mivel hivatalosan lemond a bosszúról és a bûnözõ (át)nevelésére törekszik. Az (át)nevelés pozitív módon a jó magaviselet megjutalmazásával vagy a börtönbüntetés idõtartama alatti életkörülmények javításával, negatív módon pedig megfélemlítéssel érhetõ el, amely az ismételt bûnözéstõl térít el; ezen a két módon igyekszik a szocializált polgárt a bûnözéstõl visszatartani. Az említett eljárások, állítja Sugár, a gyermeknevelés módszereivel azonosak. Ezek a módszerek azonban kevésbé hatékonyak, mivel a bûnözõk egy része a társadalmi törvényeket azért szegi meg, mert erre alapvetõ létszükségletei kényszerítik; a büntetés nem tartja vissza õket a bûncselekmények elkövetésétõl (az egyetlen megoldás az lenne, ha a bûnözõknek olyan egzisztenciát biztosítanának, hogy a szükségleteiket ne kelljen erõszakos módon kielégíteniük). A bûnözõk másik része a bûntettet ösztönösen követi el; a pszichoanalízis kimutatta, hogy a nem tudatos kényszerbõl elkövetett bûneseteket nem lehet megakadályozni az ember tudatára való ráhatással. Ez a ráhatás a neurotikus vagy pszichopata bûnözõknél éppúgy lehetetlen, mint a nem bûnözõ neurotikus egyéneknél.
  A bûntettek igazából leggyakrabban a fent említett két körülmény együttes következményei, pszichoanalitikus szempontból a tettet az elkövetõ nem tudatos pszichikai élete és az ösztöneinek struktúrája is befolyásolja.
  Ha azonban a büntetõjog képtelen elérni a célját (a bûnözõk átnevelését), akkor a társadalomba történõ beilleszkedés egyéb más aspektusait törvényekkel és elõírásokkal kell létrehozni. Mivel a büntetõjog tárgya nemcsak a bûnözõ, hanem az esetleges jövõbeni vétkes is, az eddig büntetlen állampolgár, a jog következésképpen ily módon alapvetõen minden egyénre elrettentõen hat. A tömegek azonban hajlandók arra, hogy alkalmazkodjanak a fennálló társadalomhoz, és alárendeljék magukat a vezetõ réteg akaratának. Ennek a hajlandóságnak a modellje fedezhetõ fel a gyermekeknek az apjukkal szemben tanúsított magatartásában (reális helyzet az, hogy a gyermek az apjával szemben áll, szükségszerûen fél tõle és csodálja annak szellemi fölényét). A gyermek pszichikai magatartása az apja irányában adekvát az államnak az állampolgáraival szemben támasztott igényt tükrözõ viszonnyal. Az államhatalom mindent megtesz azért, hogy a tömegek szemében az apa imázsát kialakítsa, ennek érdekében különféle eszközöket alkalmaz; ezek egyike a büntetõjog.
  A büntetõjognak van még egy fontos feladata: a tömegek egyfajta szadista hajlamát elégíti ki, mivel az uralkodó osztály alapvetõ érdeke, hogy ezt az ösztönt valamilyen más objektumra irányítsa át. Amit a tömegek igazságérzetének neveznek, az nem egyéb, mint a szadista és agresszív ösztönök együttes megnyilvánulása; és teljesen érthetõ, hogy az állam kész örömmel hivatkozik erre az igazságérzetre, mivel így tudja kockázat nélkül kielégíteni az említett ösztönöket.
  Egyik cikkét Sugár a tulajdon nevével jelenttette meg ( Pillantás a pszichoanalízis jövõjébe"; [1]). Ebben Sugár a pszichoanalízis céljaira és eredményeire utal (a pszichikai életben a törvényesség és jogszerûség kialakítása, a természettudományokon alapuló pszichológia létrehozása, a pszichiátria, a jog, a pedagógia, az etika és a mûvészet kiegészítése), majd ezt követõen hangsúlyozza, hogy a pszichoanalízis céljainak alkalmazkodniuk kell a gazdasági és társadalmi fejlõdés folyamataihoz is. A dialektika elveivel összhangban a pszichoanalízis céljai nem maradhatnak változatlanok.
  A cikk rövidsége ellenére is kiemelkedõ jelentõségû, mivel a szociális és gazdasági tényezõknek a pszichikai zavarban betöltött szerepét is hangsúlyozza; és ebben az értelemben Sugár a környezetében biztosan nem csupán a pszichoanalízis úttörõje volt, hanem azon pszichoanalitikus irányzatok korai elõharcosa is, amelyek a freudi koncepciót gazdasági és társadalmi tényezõkkel egészítették ki (mint például Erich Fromm). Sugár kiemeli, hogy a pszichoanalízis a 19. század utolsó évtizedének tipikus terméke és a képmutató polgári szexuális erkölcs elleni lázadás is, továbbá azt is hangsúlyozza, hogy a pszichoanalízis során elkerülhetetlen a szociális tényezõk felmérése. Nincs olyan neurotikus állapot, amelynek keletkezésében, jelenében vagy múltjában szociális és gazdasági feltételek, családi és házas élet, a társadalmi hovatartozás és hasonló dolgok ne játszanának valamilyen szerepet. A társadalmi környezet aktuális pszichikai konfliktusainál, amelyek az egyénnek a környezethez való viszonyát annyira megnehezítik, hogy nem tud azokon úrrá lenni, a jelenben, a pszichoneurózisnál a beteg múltjában idézik elõ a szociális faktorok a hibás nevelésbõl adódó neurotikus diszpozíciót vagy magát a betegséget (ez érvényes a hisztérikusokra, megszállottakra, perverzekre, pszichotikusokra is).
  Sugár rossz néven veszi a pszichoanalízistõl azt, hogy bár elismeri a társadalmi tényezõket a neurózis létrejöttében, mégsem törõdik velük és nem ad kellõ hangsúlyt azoknak. A neurotikus állapotra vonatkozóan legfontosabb a szociális higiénia", ezért a jövõben, állította Sugár negyven évvel ezelõtt, a pszichoanalízis nagy szerepet játszik majd a neurózis megelõzésében, nagyobb teret hódít el a szintén fontos egyéni gyógyítástól. A társadalmi struktúra változása az erkölcsi értékeknek (ezek egyáltalán nem abszolútumok, hanem a konkrét szociális forma visszatükrözõdései), s ezzel együtt a neurózis megjelenési formájának és magyarázatának a módosulását is eredményezi az új gazdasági rendben. Ilyen módon lehet az Ödipusz-komplexust a kollektív társadalomban egészen másként tekinteni, mint a patriarchális társadalomban, hiszen ha a gyermek nem családban nõ fel, hanem kollektív társadalomban pszichoanalitikusan képzett pedagógusok nevelik, akkor megszabadulhatna az Ödipusz-komplexustól és aktívabbá válhatna, több, társadalmilag hasznos energiával rendelkezhetne. Az új nevelési módszertõl elvárható a szexuális elnyomás megszüntetése is, a szublimáció tudatos kiépítése a munka során és kreatív tevékenységre irányítás, így ezzel a tehetség kifejlesztése is. A kollektív társadalom a pszichoanalitikus vizsgálatok eredményeinek alkalmazásával nagy horderejû változásokig juthat el a kriminológia területén is, mivel így a bûnözés két fõ indítéka - a gazdasági nélkülözés és a szexuális frusztráció - minden esetben tetten érhetõ lenne.
  Érdekesnek mondható, hogy 1940-ben, a nácizmus elterjedése és az európai pusztítás idején, mikor egyre nagyobb volt még Jugoszláviában is a jobboldali orientáció, Sugár olyan cikket jelentethetett meg, amelyben nyíltan egy új gazdasági rend" érkezését vetíti elõre, és a kollektív társadalomban" a pszichoanalízis lehetséges feladatainak szab irányt. Rámutatott a pszichoanalízis idõhöz és gazdasági, társadalmi felépítéshez való alkalmazkodásának szükségességére, és ez nemcsak forradalmi, hanem széles látókörû, nyitott tudósnak is mutatja õt. Sugár, bár a terápiában ortodox analitikus, éppen elég szabad volt ahhoz, hogy belássa azt: az új gazdasági és társadalmi viszonyok beköszöntével a pszichoanalízis alkalmazásának új feltételei jönnek létre, a pszichoanalízis már nem korlátozódhat az egyénre, hanem a széles közösség szolgálatába kell állnia. Sugár e legrövidebb cikkében talán legmélyebb meggyõzõdését hozta nyilvánosságra.
  Amikor már elkészült a Sugár Miklósról szóló fejezet, a berlini Freie Universität könyvtárából egy olyan cikk fénymásolata érkezett, amelyet Sugár Paul Schilderrel írt A szkizofrén beszédzavarokról" (15) . Sugár e korai cikkére irányuló nyomozások nem jártak sikerrel: a bonni Egyetemi Könyvtár azt válaszolta, hogy a cikk nincs benne a megnevezett folyóiratban, a kölni Orvosi Könyvtár, a bécsi Sigmund Freud Társaság és a párizsi Pszichoanalitikus Könyvtár sem rendelkezik ezzel az írással.
  Cikkíróként P. Schilder, Wien" és Nicolaus Sugár, Subotica" neveket jelölték meg. A szerzõk 1925. március 15. és 26. között több alkalommal megvizsgáltak egy 38 éves nõtlen sörgyári munkást, akit egy rendõr azért vitt be, mert az utcán a rendõrnek azt mondta, hogy megszúrták, ami egyáltalán nem látszott. A rendõrségen kijelentette, hogy szellemek üldözték és szurkálták, kivágták a gyomrát" és ehhez hasonlókat mondott, ezért bevitték õt a pszichiátriai klinikára.
  A páciens Schilder és Sugár kérdéseire összefüggéstelenül válaszolt, sokat beszélt arról, hogy az utóbbi három-négy évben az utcán és otthon az ágyban miként szurkálták meg a gyomrát, a hátát, a nyakát és a szívét. A sebeket nem látta, de egyértelmûen érezte azokat. A páciens beszéde neologizmusokkal volt teletûzdelve: Geschlechtsteilgefühlsschmerzen", Spürnis", Poponöse" stb. Az elsõ koitusza 17 éves korában történt, utána már igen ritkán volt nemi kapcsolata, mert nem volt ideje és gyakran állt éjszakai szolgálatban"; a vizsgálat elõtt hat évvel már teljesen felhagyott a szexuális élettel. Tizenhat éve maszturbál, de "nagyon ritkán", nõvel és ritkán férfival fantáziálva. Elmondása szerint homoszexuális viszonya nem volt. A beteg gyakori akusztikus hallucinációról számolt be.
  Schilder és Sugár az esetet a következõképpen diagnosztizálta: szkizofrénia súlyos beszédzavarral. A zavarok az új szavak alkotásában és nyelvtani ismeretek hiányában nyilvánultak meg. A páciens nem mindig manifesztálta ezeket a zavarokat. Saját hóbortjáról beszélve gyakrabban alkalmazta az írásos formát, amely az indirekt beszédre jellemzõ; a mindennapi eseményekrõl pedig direkt beszédben nyilatkozott. A szerzõk ennek alapján azt a következtetést vonták le, hogy a páciens a valóság és a delúziói között különbséget tesz.
  Ami a formai aspektust érinti, a neologizmusok részben szokatlan szókapcsolatokban jelentkeztek (mint pl. Luftbildungen" vagy Geschlechtsteilgefühlsschmerzen"), egyes kifejezéseket pedig nem a szokott módon alkotott ( Spürnis", Mordung", Nachschauung"). Sajátosan új eredetûek az olyan kifejezései, mint a Gripps" vagy a Poponöse". A beteg ritkán használt mellékneveket, viszont határozószavakat és melléknévi igeneves konstrukciókat annál inkább. A kötõszavakat és a személyes névmásokat gyakran elhagyta, éppúgy, mint a segédigéket is. Az igéket az -ung és -nis toldalékok segítségével alakította át fõnévvé, a függõ és a nem függõ beszéd konstrukciója helyett felváltva alkalmazza õket.
  Sugár és Schilder páciensük beszédét paragrammatikusnak minõsítik, és az alábbi szempontok szerint hasonlítják össze:
  1. a gyermeki beszéddel, mert az a ragokat szabálytalanul alkalmazza; ez a gyermekek beszédfejlõdésének egy meghatározott fázisára jellemzõ;
  2. az agrammatizmussal agysérülés esetén, annak távirati stílusa miatt;
  3. egy kortárs író sajátos stílusával, mivel az Georg Kaiser német expresszionista író stílusához hasonlít, akinek a prózáját a páciens viszonylag könnyen értette meg;
  4. a primitív emberek sajátos beszédstílusával a rendelkezésükre álló etnológiai anyagok alapján, mert a fenti páciens és bizonyos közösségek (pl. az ún. Bahase Balih, fordított beszéd" Borneón) beszédmódja között hasonlóságot fedeztek fel, továbbá a diákok titkos beszéde között: a szerzõk emlékeztetnek a pszichoanalízis azon felfedezésére, miszerint a nem tudatos gondolkodás és a primitív népek gondolkodása között hasonlóság van.
  A pszichózis akkor kezdõdött, amikor a páciens úgy döntött, hogy megnõsül, és az utcán bolyongott azzal a reménnyel, talán így találja meg a megfelelõ hölgyet". Hamarosan úgy érezte, követik, meleg fiúnak" vélik. Nyilvánvalóan arról a gyakori esetrõl van szó, amelyben az egyén a fellépett homoszexuális impulzusok ellen úgy védekezik, hogy túlságosan is elõtérbe helyezi a heteroszexualitást; a szerzõk feltételezése szerint a páciens szexualitása regrediál a homoszexualitásra, amellyel szemben projekcióval reagál. Késsel szurkálják, kalapáccsal, karddal bántalmazzák a hátsórészét, mellét, szívét, hátát; az említett szerszámok a péniszt szimbolizálják. A páciens elmondta, hogy a valódi végtagjai mellett újak nõttek ki. A szerzõk ezt egyébként nem úgy értékelik, mintha kizárólagos genitális-homoszexuális üldözésrõl lenne szó. A páciens többször beszámolt arról, hogy a végbélnyílásába más emberek féceszét tették be, azaz fécesz útján üldözték; ebben a helyzetben a fécesz más személy nemi szervének tekinthetõ, és anális üldözésrõl" van szó. A páciens panaszai kasztrációs félelemre utalnak (megszúrták a herezacskóját), de a kasztráció nemcsak genitális volt, hanem általában a belsõ szerveire irányult (kivágták a gyomrát stb.).
  Schilder és Sugár a páciens téveszméit a kasztrációs komplexus kifejezõdéseként interpretálják, amely három változatban nyilvánul meg: abban az ideában, hogy az elfogyasztott ételt kiveszik a testébõl (ez orális elemet tartalmaz); olyan gondolatban, hogy kiveszik a belsõ szerveit (a nárcizmus mélyebb rétegeivel és a test integritásának megsértésétõl való félelemmel kapcsolatos), továbbá olyan megnyilvánulásban, hogy a saját exkrementumaitól elhatárolja magát. A páciens beszélt gyilkos gondolatról", azaz arról, hogy késsel, kalapáccsal stb. fécesszel a genitáliák mellett a gondolatait is megsemmisítik (a szerzõk emlékeztetnek arra, hogy Ferenczi és Hollós véleménye szerint a kasztrációs komplexus magában foglalhatja az agyat is).
  Megfigyeléseikkel a szerzõk azt kívánták bemutatni, hogy a paranoiás rendszerek több síkon is mûködhetnek. Az említett esetben a fõ, anális komponens mellett a nárcizmus és a genitális-homoszexuális viszony elemei is jelen vannak. Ezért az analitáshoz, illetve az anális nárcizmushoz való regresszió nem jelenti a magasabb szintû szexualitás megszüntetését, hanem csupán annak elmozdítását. Az eset a mágikus gondolkodás tiszta képét nyújtja, amelyben a tárgyak a féceszbõl, ételbõl és gondolatokból épülnek fel. A leírt regresszióval együtt a beszéd formájának és tartalmának a regressziója is fellépett. A szerzõkben nem tudatosult, hogy tulajdonképpen a szkizofrén beszédzavarok problémáját magyarázták és fejtették meg, ugyanakkor a megfigyelés és megközelítés módjának olyan példáját is nyújtották, amely a nem pszichoanalitikusok számára visszataszítónak és abszurdnak tûnik.
  Az elõzõ oldalakon - legalábbis számomra úgy tûnik - mindent megírtam, amit a mai világ embere Sugár Miklósról tudhat. E sorok íróját, és azt hiszem, az olvasókat is kísérti az a nyomasztó gondolat, hogy még igen sok jelentõs momentum kimaradt, illetve feledésbe merült; dr. Sugár haláláról többet tudunk, mint az életérõl. Mivel valójában lehetetlen vállalkozás dr. Sugár alakját mindenre kiterjedõen bemutatni, meg kell elégednünk azokkal az adatokkal, melyek rendelkezésünkre állnak, és ezen tények alapján vonhatjuk le következtetéseinket róla. Tény az, hogy manapság egyre inkább növekszik az érdeklõdés személyisége iránt és az életmû jelentõs személyre utal: Sugár Szerbiában a két elsõ pszichoanalitikus terapeuta egyike volt (Hugo Klajn mellett), de a saját szûk környezetében (Szabadka, Vajdaság) elsõ és egyetlen, és az egyedüli olyan pszichoanalitikus Szerbiában a második világháború elõtt, aki nemzetközi tekintéllyel rendelkezett. Sugár cikkei nemzetközi szakfolyóiratokban jelentek meg, emellett részt vett pszichoanalitikus kongresszusokon is, mindezeken túlmenõen (mint ahogy azt már említettem) három pszichoanalitikus társaságnak volt tagja, sõt iskolai analitikusként is tevékenykedett. Azok a pszichoterapeuta orvosok, akik Sugár hallgatói voltak, elsõ ízben az õ vezetésével és felügyelete mellett ismerkedtek meg a pszichoanalitikus gyógyítással és a tudattalan értelmezésével. Egykori tanítványai közül néhányan ma nemzetközileg elismert szakemberek és tudósok. Mindezeken túl Sugár pszichoanalitikus szervezõ, kezdeményezõ, propagandista és kommentátor is volt; ha életben marad, bizonyára kiemelkedõ szerepet játszott volna a pszichiátria és a pszichoanalízis fejlõdésében az újjáépített Jugoszláviában. Ezt annál is inkább feltételezhetjük, mert ismerjük baloldali felfogását, továbbá azt a tudatosságot, amellyel a pszichoanalízist az életében és a környezetében alkalmazta. Sugár íróként alapos, szisztematikus, érzékeny volt, de nem minden munkájában tûnt eredetinek.
  Érdekes kiemelni, hogy - legalábbis ismereteim szerint - a szerbiai pszichoanalízisnek ez az úttörõje soha nem írt szerb nyelven. Sugár nem túl nagy életmûvében megjelent cikkeit két típusba sorolhatjuk: egyrészt a pszichiátriai és pszichoanalitikus kérdésekkel foglalkozókra, másrészt egyéb népszerû cikkekre, melyekben pszichoanalitikus képzettsége tükrözõdik valamely társadalmi fogalom értelmezésében. Jelentõs momentum Sugár együttmûködése Paul Schilderrel, ebbõl egy közös cikk (6) is született, melyben pszichoanalitikus szemszögbõl vizsgálják a pszichózisokat, és a posztoperatív lelki zavarok felismeréséhez úttörõ módon járulnak hozzá. Éppúgy eredeti Sugár önálló munkája a mimikai helyeslésrõl és tagadásról (9) , amelyben egyéb pszichoanalitikusok látleleteit egészíti ki saját következtetéseivel, továbbá az affirmáció és a negáció dél-európai jellegzetes formáját mutatja be. Sugárnak az õsi gesztusok ellentétes értelmérõl kialakított eredeti felfogása nemcsak a pszichoanalízishez, hanem az antropológiához is hozzájárult; sajnálatos, hogy az értelmezés továbbfejlesztése elmaradt. Sugár egyes cikkekben ortodox pszichoanalitikusként jelenik meg, másokban pedig a laikus analízis mellett száll síkra, vagy a pszichoanalitikus praxist marxista felfogásával hozza összhangba. A politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkozó cikkekben gyakran már a naivitást súroló idealizmusról tesz tanúságot. Olyan ideákat és gondolatokat sorakoztat fel, melyeket ezekben a népszerû írásaiban nem munkál ki eléggé, így az olvasót gyakran hagyja kétségben egyes tézisek igazi jelentését illetõen.
  Sugár mûve mindenképpen úttörõ volt a maga idejében és környezetében, ösztönzõen és szuggesztíven hatott más szerzõkre is; egyébként hatása felismerhetõ a következõ oldalakon is, mivel egyénisége és tevékenysége áthatja azoknak a személyiségeknek a karrierjét is, akikkel ez a tanulmány foglalkozik.

TIHANYI JUDIT fordítása
JEGYZETEK

* E tanulmány szerzõje a néhány éve elhunyt Petar Klajn (Klein Péter) szabadkai pszichológus. A tanulmány eredeti címe: Pionir - Nikola ugar. In: Petar Klajn: Rozvoj psihoanalize v Srbiji (k. n., é. n.). A cikket Sugár Miklós Budapesten élõ unokahúga, Surányiné Kun Anna újságíró nézte át és egészítette ki, õ bocsátotta rendelkezésünkre Sugár Miklós fényképét is.

HIVATKOZOTT IRODALOM

1. SUGÁR Miklós: Pillantás a pszichoanalízis jövõjébe, Napló, XII. 25. 1940
2. SUGAR, Nikola: Milly Vosviniek, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, 1934.
3. SUGAR, Nikola: Mitglieder der Ungarländischen Psychoanalytischen Vereinigung: Psychoanalytische Studien, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, 1933.
4. SUGAR, Nikola: Lectures on Psychoanalysis by N. Popoviæ, International Journal of Psychoanalysis, 1938.
5. SUGAR, Nikola: Vaspitanje sa gledita medicinske I socijalne psyhologije von Hugo Klajn, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse und Imago, 1941.
6. SUGAR, Nikolaus: Die Rolle des Zahnreiz"-Motive bei Psychosen, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse, 1925.
7. SUGAR, Nikola: Zur Frage der mimischen Bejahung und Verneinung, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse und Imago, 1941.
8. SUGAR, Nikola: Zur Frage der unbwussten Verstndigung und der ansteckenden" Fehlhandlung, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse und Imago, 1941.
9. SUGAR, Nikola: Zur Frage der mimischen Bejahung und Verneinung, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse und Imago, 1941.
10. SUGAR, Nikola: Zur Frage der unbwussten Verstndigung und der ansteckenden" Fehlhandlung, Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse und Imago, 1941.
11. FEHÉR Miklós: A nemzetközi hadiipar, Híd, 7-8. sz., Subotica, 1936.
12. SCHMIDT, János: A nemi ínség, Híd, 10. sz., 1936.
13. SCHMIDT, János: Jog és erõszak, Híd, 5 sz., 1935.
14. SCHMIDT, János: Büntetõjog és alkalmazása, Híd, 3. sz., 1939.
15. SCHILDER, Paul-Sugár, Nicolaus: Zur Lehre von den Schizophrenene Sprachstörungen, Zentralblatt für die gesamte Neurologie und Psychiatrie, 1926.

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu
 

C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/