A PSZICHOANALÍZIS A JELENKORI PSZICHOLÓGIA FÕ IRÁNYAINAK TÜKRÉBEN*

RÖVID ÁTTEKINTÉS

ELÕSZÓ

  E kis könyvnek nem célja, hogy bárminõ új és eredeti elemekkel gyarapítsa az ember személyiségérõl és élményeirõl szóló elméletet. Mindössze arra törekszik, hogy fõbb vonásaikon keresztül bemutassa napjaink pszichoanalízis elméletének kiindulópontjait. Áttekintésünk közben mindvégig arra fogunk törekedni, hogy a pszichoanalízis alapvetõ elveit a jelenkori általános pszichológiai gondolkodás fõ tendenciáival összefüggésben mutassuk be, szem elõtt tartva a legfontosabb idevágó szakirodalmat, egyszersmind bemutatva, hogy mi a pszichoanalízis helye manapság a személyiség neuropszichikai mûködéssel foglalkozó tudomány egészén belül.
  A szerzõ e cél érdekében mindenek elõtt az újabb német és amerikai pszichológiai és pszichoanalitikai szakirodalom 1920-1922 között megjelent részére támaszkodik.
  A könyvben ismertetett anyagot a Kazanyi Pszichoanalitikai Körben tartott elõadásokon már ezt megelõzõen is használtam.

  Amennyiben az elmúlt évek nyugat-európai és - részben - amerikai pszichológiai gondolkodásában valamilyen különösen jellemzõ tünetre akarunk rámutatni, aligha lehet kétséges, hogy ez a pszichoanalízis gyors ütemû fejlõdése. A kísérleti pszichológia az utóbbi esztendõkben súlyos válságba került: erre sok szaktekintély utalt már. A kísérleti pszichológia, miközben csupán a lelki élet egyes különálló elemeit" vizsgálta, keveset foglalkozott azzal, hogy ezek az elemek" a valóságos emberi személyiségben miként állnak össze funkcionáló egésszé. Hovatovább teljesen elhanyagolta a személyiség tetteinek, viselkedésének, összetettebb élményeinek és dinamikájának kutatását. Éppen ezek miatt az okok miatt vált képtelenné arra, hogy hasznavehetõ válaszokat adjon azokra a kérdésekre, amelyeket az elmúlt években az olyan alkalmazott tudományterületek vetettek föl, mint a pszichotechnika, a pszichoterápia, és - leginkább - a pedagógia, mely teljes egészében a viselkedéskutatásra épít. A mozaikszemcsékre összpontosító kísérleti pszichológia elérkezett lehetõségeinek szélsõ határaiig. A pszichológia most új korszaknak néz elébe, amelyik kétségkívül termékenyebb lesz majd" - olvashatjuk az egyik neves német pszichológus, Oswald Bunke áttekintésében a pszichológia és a pszichiátria helyzetérõl. 1
  Ez lesz az az idõszak Bunke véleménye szerint, amelyik fölváltja a régi, mozaikszerû kísérleti pszichológiát, s ehelyett az egész emberi személyiségnek, közelebbrõl pedig ez utóbbi dinamikájának, motívumainak és szükségleteinek, az emberi viselkedésnek, az ember tudatos és tudattalan komplexusainak", magatartási szabályozóinak és reakcióinak stb. a vizsgálatára fog összpontosítani. 2
  Ez a tendencia, amelyet Bunke az egész mai pszichológiára jellemzõnek érez, mindössze azoknak a gondolatoknak a továbbfejlesztése, amelyeket itt, Oroszországban mi is jól ismerünk, s amelyeket olyan kiváló tudósok neveivel jelezhetünk, mint I. P. Pavlov és V. M. Behtyerev akadémikusok (a feltételes, illetve másodlagos reflexek elmélete az egész személyiségre vonatkoztatva), A. F. Lazurszkij (kivált A személyiségek osztályozása címû munkájára gondolunk), K. Ny. Kornyilov (az emberi reakciók elmélete), de melyeket már a háború elõtt jól tükröztek az olyasféle megközelítések, amelyek szerint a pszichológia az emberi viselkedésrõl szóló tudomány, s végül, Sigmund Freud, Alfred Adler, C. G. Jung és mások pszichoanalitikai tanai is.
  Ezek a tendenciák adnak magyarázatot arra a kérdésre is, hogy a pszichoanalízis fejlõdése miért gyorsult föl a háború esztendeiben. Freud elméletének viharos ütemû fejlõdése - mert aligha túlzunk, ha sikereit akár rendkívülieknek is nevezzük - (írja ugyancsak Oswald Bunke) - azért volt lehetséges, mert a hivatalos tudományosság nagyon elszakadt a valóságtól; láthatólag annyira kevés mondanivalója volt a valóságos lelki élményekrõl, hogy ha valaki a lelki életre vonatkozó kérdéseivel fordult feléje, értelmes válaszok helyett csupán a levegõt markolászhatta." 3
  Ez a magyarázat világossá teszi, miért fejlõdhetett a pszichoanalízis olyan ütemben, hogy az elmúlt néhány év alatt az üldözött pszichológiai iskolák egyikébõl immár klasszikus pszichológiai elméletté alakult át. A szélesebb tudományos közvélemény nyolc-tíz évvel ezelõtt még csupán úgy ismerte a pszichoanalízist, mint a neurológia és a pszichiátria egy sajátos irányzatát, mint néhány pszichikai megbetegedés diagnosztizálásának és gyógyításának módszerét. Napjainkban ellenben a pszichoanalízis sokkal több ennél: a személyiség lelki életének, mély (tudattalan) viselkedési indítékainak, élményeinek és alkotó képességeinek általános elmélete, s a tudomány Európában és Amerikában éppen mint ilyennel foglalkozik vele. 4
  Ez az a kiinduló helyzet manapság, amelyik kijelöli a legtöbb pszichoanalitikai munka irányát. Ezekben a munkákban - függetlenül attól, hogy már ma egész sor pszichoanalitikai irányzat létezik - közös a kiinduló alapelv, amely ugyanazon cél felé tereli valamennyit. Ezt az alapelvet nagyon szépen fogalmazta meg dr. Alfred Adler, a mai pszichoanalízis egyik igen eredeti irányzatának alapítója, aki az individuálpszichológia elméletérõl és gyakorlatáról írott, 1920-ban megjelent könyvében a pszichoanalízis fõ feladatát az egész személyiségnek és a személyiség bensejében zajló lelki életnek" az immanens kutatásában határozza meg. 5
  [ ] Azokat az alapelveket, amelyek az újabb pszichológiára és a pszichoanalízisre egyaránt jellemzõk, korábban már említettük; lényegük, hogy egységesen egész biológiai pszichológia az eszményük, amely alkalmas az emberi magatartás dinamikus tanulmányozására és megértésére. 6
  Fentebb már utaltunk rá, hogy a régi pszichológia válságára számos szerzõ fölhívta a figyelmet; az újabb pszichológiai irodalom azonban a kritikai észrevételek mellett arra is törekszik, hogy kijelölje az új pszichológia várható jövõbeli fejlõdési irányait. Ezek oly erõsen emlékeztetnek a pszichoanalízisre, hogy helyénvalónak érezzük, ha õket is megemlítjük. E. Kretschmer, az utóbbi évek egyik legnevesebb és legkiválóbb német pszichológus-pszichiátere, az új pszichiátria útjairól szólva annak a nézetének ad hangot, hogy ennek jövõjét a pszichikus folyamatok egészként való szemlélete, biológiai és nyilvánvalóan szisztematikus felfogása fogja jellemezni". 7 Ugyanez a véleménye egy szintén híres svájci pszichiáternek, E. Bleuernak, aki azt írja, hogy a pszichológiai kutatások középponti tárgyává a személyiséget, a személyiség mint egész külvilágra adott reakcióit (s ezzel együtt vonzalmait, különféle beállítódásait) kell megtenni. 8
  Az egységes egésznek fölfogott személyiségben látja a pszichológia fõ tárgyát Kurt Lewin is. 9 Õszerinte az új pszichológia igazi feladata nem a pszichikai folyamatok egyes elemeinek kutatása és ezek összegezése, a személyiség ugyanis nem elemeinek összege, hanem olyasmi, ami több ennél: az egyes elemek szintézise - ezért az új pszichológiának a személyiséget mint szintetikus rendszert kell megértenie. Walter Fuchs pedig számos cikkében azt fejtegeti, hogy az új pszichológia alapvetõ elvévé kell megtenni a személyiségnek és a személyiség belsõ tervének" teleologikus kutatását. Végül, a Max Wertheimer és Wolfgang Köhler vezette új berlini pszichológiai iskola" a régi pszichológiával és annak mozaikszerûségével egyfajta organikus pszichológiát állít szembe, amely nem egymástól elkülönített érzeteket, képzeteket stb. vizsgál, hanem a személyiség vonzalmait és komplexusait, tudattalan indítékait, és - mindenekfölött - a személyiségnek mint egésznek a szerkezetét". 10
  Rokon gondolatokkal igen sok, más-más irányból jövõ, s a közelmúltban megjelent munkában találkozunk még. [ ] Bár a munkák szerzõi jobbára egészen más irányzatokat képviselnek, mégis, a pszichológiai gondolkodáson belül szorosan egybefûzi õket az a közös vonás, hogy mindannyian a teljes emberi személyiségnek, a személyiség tudatos és tudattalan pszichikai életének szerkezetét és megnyilvánulásait szeretnék kutatásaik középpontjába állítani.

2. A pszichoanalízis kiinduló elvei

  A jelenkori pszichológia korábban említett tendenciái oda vezettek, hogy az elmúlt években a pszichoanalízis rendkívül intenzív fejlõdésnek indult; a pszichoanalízis szakirodalma a háború és a forradalom esztendei alatt terjedelmében is tekintélyessé duzzadt, 11 éppen ezért a továbbiakban arra szorítkozunk a pszichoanalízis jelenkori fõ fejlõdésvonalainak bemutatása során, hogy csupán ezen irodalom kis részét használjuk, azt, amelyik kifejezetten elvi jelentõségû. Ez kivált azért fontos, mert az utóbbi idõben a pszichoanalízis számos igen lényeges, elvi jelentõségû új szemponttal gazdagította az emberi psziché kutatását.
  Sok ilyen új szemponttal és alapelvvel jelentkezett mindenekelõtt - mint azt már tõle megszokhattuk - a pszichoanalízis megteremtõje, egyben Európa egyik legnagyobb elméje, Sigmund Freud professzor. Mindaz, ami tõle az utóbbi években megjelent, újra meg újra csak ámulatot vált ki belõlünk éles szemû elemzéseivel, munkahipotéziseinek eredetiségével - ami persze korábban is jellemzõje volt gondolkodásának; 12 azóta, hogy 1893-ban lefektette a pszichoanalízis módszerének alapjait (Studien über Hysterie, J. Breuerral közösen), föltartóztathatatlanul jut egyre messzebb, szükség esetén nem riadva vissza attól sem, hogy átalakítsa vagy tökéletesítse rendszerét. 13
  Azok a problémák, amelyek munkásságának kezdetén foglalkoztatták Freudot, alig keltettek komolyan érdeklõdést. Olyan apró, véletlenszerû" pszichikai jelenségek voltak ezek, melyekkel más komoly tudósok bizonnyal nem sokat veszõdtek volna: az elszólások és az elírások, az álmok és a lelki betegek álomlátásai, viccek és az elvétések - ezek pedig olyan jelenségek benyomását keltették, amelyeknek a személyiség pszichikai életében nincsen komolyabb szerepük.
  Mégis, éppen ez az aprólékos, vésnöki munka vezette el Sigmund Freudot azokhoz a következtetésekhez, amelyeknek ma már oly nagy elvi jelentõségük van? Freud már korai munkáiban észrevette, hogy az effajta apróságok" nem véletlenek, hogy az elszólásokat és a elvétéseket, a felejtést és az álmodást ugyanaz a közös alapelv vezérli, s hogy ennek az elvnek nagy jelentõsége van a személyiség egész élete szempontjából is. Véleménye szerint mindent áthat az a mozzanat, hogy az ember nem csak kívülálló szemlélõje a rajta kívül folyó életnek, hanem elszakíthatatlanul össze van nõve az általa fölfogott kívülrõl érkezõ hatásokkal (ingerekkel), s hogy végül egész lelki aktivitását meghatározza egyfelõl az kielégülésre való törekvés, másfelõl aktív elhárítása mindannak, ami neki kellemetlenséget, kínt, szenvedést okozhat. E köré az alapelv köré épül föl a személyiség egész pszichikuma, ez szabályozza figyelmét, észleléseit, emlékezetét, viselkedését stb. Az élet azonban az embernek nem mindig adja meg azokat az ingereket, amelyek megfelelnek ennek az elvnek: az embert éppen ez készteti arra, hogy olyan saját világot teremtsen, amely megfelel kielégülésre irányuló törekvésének - és ez a vágyak és fantáziaképek világa. Ebben a világban nyilvánul meg az ember a maga egészében: ilyenek a gyermekkori fantáziaképek, az álmok, gyakran akár a lidérces gondolatok; mindezeket az szabályozza, amit S. Freud örömelvnek nevezett el.
  Ugyanakkor az élet azt is megköveteli, hogy az ember alkalmazkodjék a követelményekhez, adekvát reakciókkal válaszoljon a feléje érkezõ ingerekre. Ennek következményeként alakul ki a pszichikai tevékenységet szabályozó másik alapelv, a valóságelv. Ez utóbbi elv kompromisszum a vágyak és a valóság között, s e tulajdonsága révén alkalmas rá, hogy megszerezze az ember viselkedését a külsõ világban, alkalmazkodását a külsõ világhoz. A valóságelv arra kényszeríti a személyiséget, hogy egyes vágyairól, amelyek nem egyeztethetõk össze egyéni vagy társadalmi életberendezésével, lemondjon; az ilyen vágyak ennek következtében kiszorulnak a tudatosság szférájából, hogy aztán belõlük képzõdjék a tudattalan világa, amelyben tovább élhetnek, ahonnét tovább hathatnak, ám oly módon, hogy közben láthatatlanok mind a megfigyelõ, mind a szubjektum számára, ami viszont mit sem változtat azon, hogy át- meg átjárják a személyiség egész pszichikai életét.
  Az ilyen megállapítások nyomán jutott a pszichoanalízis el ahhoz (a fentiekben ezeket persze csak erõsen leegyszerûsítve mutattuk be), amit Freud a pszichikum dinamikus felfogásának" nevezett. 14
  E dinamikus szemléletnek megfelelõen a személyiség összes élményét bizonyos, a személyiség lelki életének mélyrétegeiben rejtõzõ vonzalmak szabályozzák, s amelyek, mint ilyenek, egyszerre passzív és aktív élmények. A pszichoanalízis elmélete ilyen vonzalmi elemeket (az aktivitás elemeit) tulajdonít minden pszichikai aktusnak, és elutasítja a régi pszichológiának azt a nézetét, hogy az emberben egyáltalán léteznek tisztán passzív élmények is (befogadás, passzív emlékezés stb.). 15
  Minden élményünk alapja a személyiség viszonya a világhoz, a világ vágyása vagy elutasítása; e tételezés révén kerül be a pszichológiába az a pszichoanalízisben alapvetõ jelentõségû mozzanat, mely szerint minden pszichikai élmény teleologikus jellegû; s a pszichológia ezzel a pszichikus jelenségek leírásának stádiumából új stádiumba, ezek magyarázatának stádiumába lép át. 16
  Ily módon az életben minden pszichikus jelenségnek értéke, értelme van; ez az értelem az adott jelenség alapjában rejlõ (akár tudattalan) vonzalmakból ered; a jelenség magyarázatához mindössze meg kell találni és a felszínre kell hozni ezeket a vonzalmakat: ennyiben foglalhatjuk össze a mai pszichoanalízis alaptételét. Freud a pszichoanalízis gondolatrendszerének ezeket az elvi alapjait nevezte metapszichológiának.

  Szakítsuk egy idõre félbe a pszichoanalízis kiinduló alapelveinek teoretikus kifejtését, és próbáljuk õket nyomon követni a pszichológián belüli egyik legfontosabb alkalmazási területükön, a gondolkodás kutatásában.
  A régi gondolkodáspszichológiának mindig volt két kiküszöbölhetetlen hibája: egyfelõl az, hogy minden ízében logisztikus volt (vö. a képzetekrõl, gondolkodási szabályokról, következtetésekrõl szóló tanításával), másfelõl az, hogy mozaikszerûség jellemezte (a gondolkodás elemeinek" egymástól különvált sora benne nem kapcsolódott össze a személyiséggel, a személyiség szándékaival és érzelmeivel, és egészében nem állott össze egységes gondolkodási folyamattá). A pszichoanalízis azonnal meghatározta a saját viszonyát a gondolkodáspszichológiához, mégpedig úgy, hogy miközben leszögezte, feladatát nem korlátozza a tudatos folyamatok tanulmányozására, a tudatot mint a személyiség szervét" határozta meg, amely azt teszi lehetõvé, hogy a személyiség a lehetõ legnagyobb mértékben összpontosíthasson arra, ami õt vonzza, ami tõle különleges alkalmazkodást igényel, s ami által a tudattalan tartományába szoríthatja ki mindazt, ami számára ártalmas vagy kellemetlen; tehát a tudatot és annak legfontosabb mozzanatát, a gondolkodást a pszichoanalízis úgy fogja föl, mint a személyiségnek - az összes vonzalmával és szükségletével, érzelmével és beállítottságával együtt egységnek tekintett személyiségnek - a funkcióit. A pszichoanalízisben értelmét veszti a gondolkodás régimódi, mozaikszerû fölfogása; a pszichoanalízis többé már nem a külvilággal kapcsolatos érdekektõl, a valósághoz való alkalmazkodástól (valóságelv) függetlenül vizsgálja a gondolkodást; a képzetek kialakulását mint olyan bonyolult folyamatot kezdi kutatni, melynek alapja kétségkívül irracionális - a személyiség lelki struktúrájának és vágyainak alkalmazkodása az életéhez 17 -, ezáltal elveszíti látszólagos logikusságát és objektivitását; a pszichoanalízis az intelligencia fokát kezdi úgy vizsgálni, mint a személyiség azon képességének a fokát, hogy helyesen oldja meg életbeli feladatait, gondolkodásával alkalmazkodni tudjon ahhoz a helyzethez, amelyben mint egész személyiség" éppen jelen van. 18
  Tehát, mint látjuk, a mai pszichoanalízisben a gondolkodás nem több, mint a személyiség egyik problémája; összhangban ezzel, tudományos vizsgálatában a fõ helyet az a probléma foglalja el, hogy a gondolkodás miképpen irányul bizonyos emocionálisan (a pszichoanalízis kifejezésével szólva libidózusan") színezett konkrét objektumsorra (a gondolkodás beállítottsága"), hogy mi módon alakulnak ki a gondolkodáson belül olyan kiemelkedõ emocionális középpontok, amelyek a sokféle képzetet egységbe fogják és áramlásuk irányát szabályozzák ( komplexusok"), hogy hogyan fojtódnak el egyes gondolatok (amelyek nincsenek összhangban a személyiség általános jellegével és konkrét vonzalmaival), és miként bontakoznak ki, erõsödnek meg mások, melyekhez viszont a személyiségnek érdekei fûzõdnek. Apránként így alakult ki az utóbbi idõkre a pszichoanalízis tanítása a gondolatok, gondolatrendszerek és világnézetek szerkezetérõl, a fantáziáról mint a személyiség egyik legfontosabb megnyilvánulásáról, röviden szólva a pszichoanalízis egyik legbonyolultabb és legizgalmasabb részérõl, az alkotásról, amelynek alapjait a pszichoanalízis szerint a mögötte meghúzódó rejtett indítékok tisztázásával lehet megmagyarázni.
  Mielõtt átmenetileg elhagynánk ezt a területet, szögezzük le, hogy a gondolkodás új - pszichoanalitikus - elméletére a következõ vonások a jellemzõek: 1. a gondolkodás személyiséghez kötött jellege, 2. a gondolkodás tartalmainak és a mélyében rejlõ tudattalan motívumoknak a kutatás központjába állítása, és 3. az, hogy minden intellektuális rendszer kifejlõdését dinamikusan magyaráz, vagyis az individuum életén belüli értéke szempontjából vizsgál, 19 s e három együttesen (az ismeretelmélet szavával szólva) sajátosan relativizálja az emberi gondolkodást.

3. A pszichoanalízis tanítása a személyiségrõl és a személyiség ösztöneirõl

  Említettük, hogy a személyiség valamennyi élménye és cselekedete csupán a kielégülés iránti rejtett ösztön belsõ harca, továbbá hogy a pszichoanalízis feladata fölkutatni ezt az ösztönt azok alatt a pszichikus jelenségek alatt, amelyek elfedik.
  Melyek azok a tipikus ösztönök, amelyek egész pszichikai életünket meghatározzák? Amikor erre a kérdésre keressük a választ, a mai pszichoanalízis legalapvetõbb és legnehezebb kérdésére, az ösztönök elméletére térünk át. 20
  Az ösztönökrõl és ösztönsorsokról szóló nevezetes tanulmányában 21 Freud az ösztönt úgy határozza meg, mint a szervezetben jelenlévõ, állandó és belülrõl" kiinduló ingert, amely olyan válaszcselekedeteket igényel, melyek révén a személyiség eljuthat a kielégülésig. Minden fajta ösztön és pszichikai energia õsképe Freudnál a nemi ösztön, mint a személyiség egyik legfontosabb ösztöntörekvése. Freud a szexuális ösztön biológiai jelentõségének vizsgálatán túllépve rámutat arra, hogy sok lelkiállapot elemzése arról gyõzte meg õt, hogy mélyükön igen gyakran rejtett szexuális ok búvik meg, amely gyökereivel a korai gyermekkorba nyúlik vissza, és hogy a nemi ösztöntörekvés konkrét típusában az egész személyiség jellege tükrözõdik.
  Persze a nemi vonzalmat nem lehet minden esetben nyersen, leegyszerûsítve érteni. Az újabb pszichoanalitikai szakirodalom vezette be a céljaikban gátolt ösztönök" 22 fogalmát. Néha azok az ösztöntörekvések, amelyek alapját például a legközönségesebb szexuális élmények alkotják, bizonyos ponton megtorpannak és nem lépnek tovább a közvetlen kielégülést eredményezhetõ szexuális aktus irányába; lefékezõdnek és olyan élményekké alakulnak át, amelyeknek látszólag semmi közük az ilyen közvetlen értelemben vett szexualitáshoz, mert mint szeretet, barátság, anyai szeretet jelennek meg. Továbblépve, ezek a vonzalmak különféle újabb átalakulásokon is keresztülmehetnek, egyre inkább elvesztve szexuális jellegüket, mígnem átalakulnak azoknak a magasrendû élménytípusoknak a forrásaivá, amelyek csupán legfeljebb távoli genetikai összefüggésben állnak a szexualitással ( a vonzalmak szublimációja"). E folyamat következtében - amit mi legszívesebben a szexuális ösztön irradiációjának neveznénk - az embernek a külvilághoz és a külvilág objektumaihoz való viszonya affektív színezetet kap. Alig marad olyan tárgy, amely az egyén számára abszolút közömbös volna, többségük vagy mint kellemes, vonzó (a pszichoanalízis kifejezésével libidinózus"), vagy mint taszító, elriasztó jelenik meg elõtte. Ily módon alakul ki az újabb pszichoanalitikai szakirodalomban a libidó fogalma, amelynek elvi jelentõsége van az emberi pszichikum fölépítésének kérdésében (vö. a tömeg lélektanáról, államról, a vallásról stb. szóló pszichoanalitikus tanítással), és amely több szerzõ véleménye szerint Platón Erósz-fölfogására emlékeztet. 23 Ezúttal mi csak arra szeretnénk fölhívni a figyelmet, hogy szerkezetileg ez az elmélet erõsen emlékeztet egy eredeti gondolkodó, L. I. Petrazsickij orosz pszichológus elméletére az appulzív és a repulzív érzelmekrõl, amelyek - úgymond - a pszichikus élmények fõ típusai és a társadalom életének fontos momentumai. 24
  Mint említettük, a nemi ösztön adott típusában az egész személyiség tükrözõdik, s viszont, ezzel a típussal jellemezni lehet a személyiség egész struktúráját. A pszichoanalízis elmélete a libidó megnyilvánulási formáiról sok új lehetõséggel gazdagítja azoknak az értelmezésnek a körét, amelyekkel magyarázatot adhatunk az ember külvilághoz, illetve az ember önmagához való viszonyának alapvetõ válfajaira. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a pszichoanalízisen belül éppen ez a részelmélet kísérli meg az ember jellemét a korai gyermekkor élményeibõl megmagyarázni, jó példát adva a pszichikum dinamikus értelmezésére. A szexuális ösztön normális típusa, miként ezt gondolni szokás, valamilyen konkrét szexuális tárgyra irányul. A pszichoanalízis elmélete szerint ilyen a szülõk iránti szexuális ösztöntörekvés (a fiúknál az anyák, a lányoknál az apák iránt), melyet a gyerekek egészen kiskorban tapasztalnak meg, amikor a nemi ösztöntörekvés a szó közkeletû értelmében még éppen csak kezd kialakulni az ún. részösztönökbõl"; 25 szerelem, a nemi ösztöntörekvésbõl fakadó szeretet, s ilyen a másikhoz kötöttségnek azok a formái is, melyeket korábban már említettünk. A pszichoanalízis a libidónak ezt a megnyilvánulási formáját igen sokoldalúan vizsgálta a tárgyakhoz fûzõdõ szeretetrõl, a tárgyválasztásról stb. szóló gazdag irodalomban.
  Mi itt csak a libidó megnyilvánulásának egyetlen olyan formájára szeretnénk fölhívni a figyelmet, amivel a pszichoanalitikai szakirodalom alaposan foglalkozott, mivel ennek különösen nagy szerepe van a társadalmi életben: a pszichikai homoszexualitásra gondolunk. Ezt a formát nem okvetlenül kell úgy tekintenünk, mint közönséges nemi eltévelyedést. Gyakran mindössze azokat az élményeket soroljuk ide, melyekben a másik nem iránti szeretetet háttérbe szorítja a pajtási kötõdés, a barátság, a közösségi tevékenység (olyan egynemû személyek közösségében, amelyen például napjainkban a férfikultúra" társasága). Az ilyen szexuális beállítódásból egész sor igen fontos jellemvonás származhat, s gyakorta úgy tereli az embert, hogy egész életét és minden cselekedetét olyanná tegye, ahol a közösség fontosabb a családnál - s ennek az alapelvnek a jegyében alakítsa ki legfontosabb társas kapcsolatainak egész sorát. Az ilyen emberek viselkedését csak akkor érthetjük meg világosan, ha megismerjük rejtett és minden egyebet meghatározó kiinduló vonzalmukat. 26
  Az utóbbi idõkben a pszichoanalitikai szakirodalomban gyakran találkozunk azonban utalásokkal az ember szexuális jellegének egy másik típusára vonatkozóan is, arra a típusra, amelyik nem annyira mind a libidó sajátos irányultsága miatt érdemel figyelmet, hanem azért, mert benne egyben egy igen fontos személyiségtípus nyilvánul meg. E személyiségtípusra - melyet az utóbbi években a pszichoanalitikusok narcisztikusnak neveznek 27 - az a jellemzõ, hogy a személyiség libidója itt leválik minden külsõ objektumról és magára az adott személyiségre irányul; a narcisztikus személyiség önmagához viszonyul úgy, mint szexuális vágyainak tárgyához: a kielégülés külsõ objektumai a háttérbe szorulnak, s közben az önelégültség, az önszeretet foglalja el a fõ helyet. Az ilyen jellemek figyelme és érdeklõdése elsõdlegesen tulajdon személyiségükre, saját cselekedeteikre, saját élményeikre irányul. A személyiség ilyen önmagára összpontosítottsága az egoizmus egy neme, és a nárcizmus, szexuális értelemben, mindössze egyik sajátos megnyilvánulási módja a személyiség ilyen általánosan egocentrikus beállítottságának. 28
  Ennek a sajátos jellemnek a kutatása nagy helyet foglal el a pszichoanalízis újabb irodalmában; mint sok munka megállapítja, a nárcizmus azáltal szabályozza a szeretet objektumának a megválasztását, hogy a személyiséget olyan objektum keresésére sarkallja, amelyik megfelel annak, amivé a személyiség maga szeretett volna válni (vagy ami volt), 29 hogy feldolgoz néhány neurotikus tünetet, 30 igen nagy szerepet játszik a családi viszonyoknak és az egyes családtagok viselkedésének az értelmezésében, 31 a társadalmi életben (mint az a mozzanat, amely hozzásegíti a tömeg vezérét a szükséges pozíció meghódításához és a tömeg fölötti teljes hatalom megszerzéséhez 32 ), és végül, megmagyaráz egy sor fontos, és elsõ pillantásra érthetetlennek látszó tulajdonságot a személyiség jellemében és cselekedeteiben. Ezek után már világos elõttünk, hogy a személyiség szexuális beállítódási típusának kutatása miért kapott oly nagy helyet az utóbbi idõben a pszichoanalitikai irodalomban: sok esetben ez a kutatás adja meg a kulcsot olyan bonyolultabb pszichikus élmények megértéséhez, amelyek elemzéséig a régi pszichológia még csak el sem jutott.
  Ám a szexuális vonzalmak említett típusaival távolról sem merítettük ki az emberi szükségletek és vágyak gazdag világát. A pszichoanalízis ugyanis velük párhuzamosan egy másik szükségletcsoportot is fölállít, és ez a személyiség önvédelmi és önigazolási vágya. Ez a törekvés, amely a létért folytatott harc biológiai talaján keletkezett, Freudnál az énösztön" nevet kapta, s az ösztöntörekvések szempontjából a személyiség már nem csupán egy szem az életláncolatban, hanem biológiai öncél; szükségletek egész sorát foglalja magában, kezdve az elemi éhségtõl az életfenntartás igényétõl, és végezve a hatalom, az erõ, az önigazolás akarásán. A vonzalmaknak ezt a csoportját különösen behatóan tanulmányozta az egyik legnagyszerûbb pszichoanalitikai iskola, dr. Alfred Adler iskolája. Mûveiben Adler abból a föltevésbõl indul ki, hogy a személyiséget tevékenykedni, harcolni, mozogni kényszerítõ belsõ erõ a pszichikai kisebbrendûség érzése. Ez az érzés a pszichikai életben azért kerül elõtérbe és szül elégedetlenséget, mert az egyik, emberre leginkább jellemzõ ösztöntörekvés az önigazolásnak és a befolyási övezet kitágításának, az agressziónak a vágya. Ez a ösztöntörekvés kialakíthat sajátos jellemet, létrehozhat különleges lelki komplexusokat, pl. a magukat a férfiakhoz mérten alacsonyabb értékûnek érzõ asszonyoknál a férfiasság utáni vágy komplexusát (amennyiben azok megakarnak szabadulni ettõl a kellemetlen érzéstõl). Újfent hangsúlyozzuk, hogy ennek a vonzalomcsoportnak a megléte módot ad a felnõttek, gyermekek és neurotikusok egész élmény- és cselekvésciklusainak megértésére, továbbá arra, hogy az adott egyén említett törekvések hatására kialakult életterve" szempontjából interpretáljuk ezeket az élményeket és cselekedeteket.
  Ha azonban valóságos személyiségben gondolkodunk, aki nem rendelkezik ideális erõvel és hatalommal, könnyen belátjuk, hogy ezek a vágyak teljességgel soha nem elégíthetõk ki; a pszichoanalízis ezért ezen a ponton új fogalmat vezet be, amelynek a személyiségkutatásban rendkívül nagy szerepe van, és a pszichikai élet legmélyebb vonásait teszi föltárhatóvá: s ez a fogalom az énideál" (Ich-Ideal Freudnál, fiktív életcél" , fiktives Lebensziel Adlernál).
  A magával és önnön tökéletlenségével elégedetlen ember ezt az érzését úgy kompenzálja, hogy megalkotja képzeletében saját eszményített alakját, egy olyan alakot tehát, amilyen lenni szeretne. Ez az alak válik vezetõ életcéljává ( fiktív életcél"), gyakran egész önszeretete ehhez a személyiségeszményhez" kötõdik; sajátosan narcisztikus beállítódás alakul ki. 33 Ez a személyiségfokozat", ahogy Freud nevezi, 34 az emberi pszichében egészen fontos szerepet tölt be; az ember, miközben tudattalanul összehasonlítja tetteit a személyiségeszménnyel", az elõbbieket az utóbbi követelményeivel összhangban szabályozza; amennyiben cselekedetei elszakadnak a személyiségeszménytõl", konfliktus keletkezik, amely a kisebbrendûségi érzés és a kielégületlenség fokozódását eredményezi; röviden szólva megjelenik az, amit a mindennapi életben lelkiismeretnek nevezünk, 35 ha viszont a tettek közel vannak a személyiségideálhoz", az elõbbivel ellentétes, pozitív érzés jelenik meg - vagyis elõttünk van a narcisztikus hangoltság minden jellemzõ vonása. A személyiségeszmény megnyilvánul a tömeg életében is; jó példa erre az egyház, ahol annak vezére, Krisztus helyettesíti a hívõk saját személyiségeszményét", vagy a sereg, ahol ugyanezt a funkciót - az identifikáció" révén - a parancsnokoló vezér tölti be. 36
  A pszichoanalízis nem éri be azzal, hogy megállapítsa, melyek az alapvetõ ösztöncsoportok, hanem bõ teret szán mechanizmusaik tanulmányozásának is. Számunkra különösen érdekes, hogy az újabb pszichoanalitikai irodalom olyan nézõpontból világítja meg ezt a kérdést, amelyik módfelett közel áll a Pavlov és Behtyerev által kidolgozott feltételes reflexelméletéhez. S. Freud már régebbi munkáiban is utalt rá, hogy a psziché a reflex modellje szerint épül föl; ezt a gondolatot a legutóbbi munkáiban is továbbfejlesztette; a mi szempontunkból különösen tanulságosak azok a helyek, ahol a pszichoanalízis a maga sajátos módszerei segítségével jut el azoknak a mechanizmusoknak a föltárásáig, amelyekrõl tõle függetlenül a reflexológia beszél; nem csak arra gondolunk, hogy a pszichoanalízis elmélete a cenzúráról, a tudattalan élménynyomok" elfojtásáról és életre keltésérõl fölépítésében a reflexológia modelljét követi (inger - reakció vagy gátlás), hanem a pszichoanalízis olyan, az utóbbi idõben klasszikussá vált tanítására is, mint a neurózisok mechanizmusának alapját alkotó áttétel" elmélet.
  Különösen szembeszökõ ez a reflexológiai struktúra Freudnak az ösztönök mechanizmusáról szóló tanításában. Freud szerint a ösztöntörekvés valamilyen, a szervezeten belülrõl kiinduló inger érzékelése. Kielégülése, melyre akkor kerül sor, ha a ösztöntörekvésnek nem áll útjába cenzúra vagy elfojtás (gátlás), vagy ha nem alakul át olyasmivé, amit Freud céljában gátolt ösztönnek" nevez, végsõ soron reflex, amely arra irányul, hogy kiváltsa egy már korábban volt állapot megismétlésének reakcióját.
  Ez az ismétlési kényszer", melyre Freud a legutóbb megjelent munkájában úgy utal, 37 mint arra az alapvetõ mechanizmusra, alapvetõ elvre, amely meghatározza az egész pszichikai élet fölépítését, és amely rákényszeríti a személyiséget, hogy egyforma vagy hasonló ingerekre ugyanolyan reakciókat (élmények, cselekedetek stb.) adjon. Megnyilvánulásait Freud a neurózisokban (kivált az áttétel jelenségében, a gyermekek pszichológiájában stb.) látja.
  Egyelõre álljunk meg ennél az új és termékeny fogalomnál, amely csak nemrég jelent meg a pszichoanalízisben, s ehelyett kövessük nyomon, milyen egyéb módon kísérelték meg a pszichoanalitikusok az utóbbi idõk irodalmában alkalmazni a pszichoanalízis módszereit a személyiség és a kultúra kutatásában.

4. A pszichoanalízis alkalmazási kísérletei a személyiség és a társadalom életének kutatásában

  a.) A pszichoanalitikus karakterológia
  Egyes konkrét személyiségeknek, életüknek és munkásságuknak a tanulmányozása már régóta foglalkoztatja a pszichoanalízist; képviselõi éppen ezen a területen lelték föl a legalkalmasabb anyagot az élõ emberi psziché dinamikájában ható egész sor mechanizmusnak a földolgozásához és napvilágra hozatalához.
  Lucile Dooley 1916-ban megjelent áttekintése azokról az életrajzi vázlatokról és alkotáselemzésekrõl, amelyek a pszichoanalízis módszereivel vizsgálják tárgyukat, már több mint 20 ilyen munkát számlált elõ. 38 Olyan alkotók lelki életérõl jelentek meg pszichoanalitikus vizsgálódások, mint Leonardo da Vinci (S. Freud), Giovanni Segantini (K. Abraham), Andrea del Sarto (E. Jones), Dante (A. Sperber), Nicholas Lenau (I. Sadger), H. F. Kleist (I. Sadger), Gogol (O. Kaus), R. Wagner (M. Graf és O. Rank), Napóleon (C. Jekels), Louis Bonaparte (E. Jones), Schopenhauer (H. Freimark) stb. Napjainkban e sort olyan életrajzi tanulmányokkal egészíthetjük még ki, mint a Nagy Sándorról (Boven), 39 a Lev Tolsztojról (Ny. J. Oszipov), 40 a Dosztojevszkijrõl (Alfred Adler), 41 a Pál apostolról (O. Pfister), 42 és sok más nagyságról a közelmúltban megjelent munkák. 43
  Föltehetjük a kérdést: milyen eredetit hozott a pszichoanalízis a személyiség életének és munkásságának tanulmányozásába, mi sarkallta az említett szerzõket arra, hogy életrajzokat a pszichoanalízis szempontjából vizsgáljanak meg?
  Korábban már utaltunk a pszichoanalízis egy lényeges mozzanatára, és most újfent erre kell hivatkoznunk. Arról van szó, hogy a pszichoanalízis törekvése mindig a pszichikus jelenségek magyarázata rejtett értelmük föltárása és belsõ gyökereik fölkutatása révén. Az általános pszichológia az emberi jellemet elsõdlegesen leíró módon tárgyalta (W. Stern, Paulhan, Malapert, Lazurszkij munkái); az életrajzok beérték azzal, hogy megállapítsák, melyek voltak a vizsgált személyiség életének legfontosabb jelenségei. E vonatkozásban a leíró pszichológia Margis E. T. A. Hoffmannról szóló híres munkájában és az ún. pszichográfia módszerében jutott el a csúcsra. 44
  A pszichoanalízis ebben a tekintetben egészen más úton járt. A személyiség életének és munkásságának a tényeire kérdezett rá, és azt tûzte ki célul, hogy föltárja belsõ indítékaikat, dinamikus magyarázatot adjon a személyiség életére és munkásságára.
  E cél elérésében sokat segítettek neki azok az elméleti tételek, amelyeket korábban említettünk. A pszichoanalízis megállapította, hogy az ember fejlõdésében és jellemének alakulásában óriási szerepet játszik az a közeg, amelyben a korai gyermekkorban, életének elsõ éveiben nevelkedett - s ezen belül különösen fontos a családi körülmények szerepe.
  A pszichoanalitikus irodalom korábban is sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen hatása van a családnak a gyermek jellemének kialakulására. 45 Freud és iskolája már régen megállapította, hogy a szülõket és a gyermeket bensõséges érzelmi kapcsolat fûzi össze, amelynek (a korábbi ismertetett értelemben) libidinózus természete van. Így a kisfiúk mindenekelõtt anyjukhoz kötõdnek, akiben egyszerûen pszichéjük alaptermészete következtében libidójuk elsõ objektumát látják; ez a forrása fantáziájuknak, anyjuk iránti szeretetüknek, aki elsõ, még csak bizonytalanul ébredezõ szexuális vonzalmuknak az objektuma; 46 azonban bensõséges affektív viszony fûzi õket apjukhoz is, akiben saját eszményüket látják, melynek hatalma uralkodik felettük. Ez a kötõdés sokféle alakot ölthet, attól függõen, hogy milyenek az egyéni feltételek és - mindenekelõtt - milyen a szülõk természete és családi élete; mindez igen nagy mértékben tükrözõdik a gyermek jellemének alakulásában, és - a késõbbiekben - nyomot hagy egész életén és munkásságán is. 47
  Ily módon egészen konkrét következményeket von maga után , ha a gyermek a családban szeretetlenül nevelkedik. 48 Az ilyen környezet súlyosan deformálja az ember jellemét, zárkózott, agresszív típussá teszi õt. Minden további nélkül elképzelhetõ másfajta összefüggés is a családban nevelkedõ gyermek feltételei között. Itt elõször azt az esetet kell megemlítenünk, amikor a goromba és hatalmaskodó apa amellett, hogy szûk korlátokkal gátolja a gyermek fejlõdését, az anyával is rosszul bánik, s ezzel rombolja a gyermek és az anya közti affektív kapcsolatokat is. Ebben az esetben minden esély megvan arra, hogy kialakuljon a jellemvonásoknak az az együttese, amit a pszichoanalízis már régóta Ödipusz-komplexusnak nevez. 49 A gyermekben agresszív viszony alakul ki apja iránt, s e viszony tartalma, hogy a gyermek öntudatlanul apja halálát kívánja, mert maga szeretné anyja mellett elfoglalni az õ helyét. Az ilyen gyermeki élmények azonban (Freud iskolája szerint ugyanis ezek szintén a korai gyermekkorban alakulnak ki) késõbb sem tûnnek el nyomtalanul, hanem átterelõdnek a tudattalan szférájába és ott hatnak tovább.
  Próbáljuk ezt érthetõbbé tenni az életrajz némileg leegyszerûsített pszichoanalitikus értelmezésének a példájával. Az egyszerûség kedvéért Nagy Sándor élményeinek elemzését választottuk példának. Dr. William Boven tanulmánya, 50 amely a pszichoanalízis szemszögébõl elemzi Nagy Sándor életrajzát (az egyik utolsó hozzánk is eljutott munka errõl a kérdésrõl 1922 októberében jelent meg), azt a kérdést teszi föl, hogy mivel magyarázható Nagy Sándor roppant belsõ erejének a talánya, továbbá mivel magyarázható az, hogy ez a hatalmas energia éppen a hódítási vágyban (Eroberungszug) tört magának utat. A szerzõ emellett feladatának tekinti, hogy Sándor viselkedésének azokra a kisebb furcsaságaira is magyarázatot adjon, amelyeket indítékaik elõzetes föltárása nélkül nehéz megérteni: pl. azt a különös gyengédséget és tartózkodást, amivel ez a korhely és véres légkörben élõ zsarnok a nõkhöz viszonyult, azt a mániáját", hogy másokkal istenként tiszteltette magát. Mellõzük itt az életrajz minden kulturális és szociális mozzanatát, és csak e jelenségek individuálpszichológiai összefüggéseivel foglalkozunk.
  Sándor nem normális családban nevelkedett; apja, a zsarnoki természetû Makedón Fülöp még gyermekkorban elszakította tõle az anyát. A fogékony és energikus kisfiú egész gyermekkora abban a megalázó helyzetben telt el, amelybe õt és az anyját az apa hozta. Apja engedelmes, alázatos fiút szeretett volna belõle faragni, anyjának szégyenét pedig újabb nõsüléssel, majd számûzetéssel növelte. Ez a körülmény Sándort már korán arra kényszeríti, hogy anyja mellé álljon, és másfelõl erõs gyûlöletet támaszt benne apja iránt, vagyis kialakul benne az a jelenség, amit mint Ödipusz-komplexust már ismerünk. Lágyabb természetû embernél ez a komplexus kétségkívül vagy teljesen elhalványodott volna az apai nyomásra, vagy másmilyen effektusokat eredményezett volna, mint amilyeneket itt láttunk.
  Ám az erõs és tehetséges Sándor nem csak azt tûzte maga elé célul, hogy megszabadul apja igájából, hanem azt is, hogy fölébe kerekedik, elhomályosítja õt. Húsz éven keresztül elnyomott energiái apja halála után (Fülöp meggyilkolásában Sándor szerepe tisztázatlan) az elnyomatás éveiért való bosszú vágyában törtek maguknak utat; de Sándor nem csak az apai elnyomást, hanem az apai tekintély eszméjét akarta megtorolni; számára az apai tekintély megsemmisítõje a nagy hatalmú monarchia szimbóluma, ezért további életében minden energiáját arra fordítja, hogy a kor leghatalmasabb királya, az apjával egyidõs, határtalan erejû perzsa Dareiosz ellen harcoljon, s közben õrá vigye át mindazokat az érzéseket, amelyeket korábban apja iránt táplált.
  Indulatainak még Dareiosz halála sem tud gátat szabni; mint Arrianosz írta, a világban nem találván újabb ellenséget, a szívében rejtõzködõvel fordult szembe" (Arrian. VII, 1.); ez, ahogy mi mondanánk, az apagyûlölet gyermekkortól beidegzõdött reflexe volt, amely újabb feltételes ingereket keresett magának. Az apa fölülmúlásának vágya teljesen érthetõvé teszi számunkra azt is, hogy miért akarta Sándor mindenáron az istenektõl származtatni magát (mellõzük most mesterének, Arisztotelésznek a józan hatását, amely végül is fölülkerekedett rajta), s miért akarta az apaságból kitagadott Fülöp helyére Zeuszt állítani stb. Végül, ha visszagondolunk élményeinek kiindulópontjára, anyjához való libidózus kötõdésére, világossá válik számunkra az is, honnan származik az a tiszteletteljesen gyengéd viszony a nõkhöz, ami Sándort jellemezte, és amit teljesen megmagyaráz, hogy Sándor valamennyi nõre kiterjesztette azokat az érzéseket, amelyeket eredetileg az anyja iránt táplált. A gyermekkori körülmények és benyomások, amelyek vágyak egész sorát hívták életre benne, megmagyarázzák számunkra annak az erõkifejtésnek a nagyságát és irányát is, ami Nagy Sándor egész késõbbi életútját meghatározta.
  Azonban a pszichoanalízis nem csak a gyermekkori körülményekkel vet számot, hanem a különféle hatásoknak kitett ember egyéniségével is. Jó példa lehet erre olyan Sándor, aki mind orosz volta miatt, mind a kor szempontjából, amelyben élt, jóval közelebb van hozzánk: I. Sándor. 51
  Gyermekkori körülményei, amelyek közel álltak az általunk az elõbb leírtakhoz, olyan viszonyt alakítottak benne ki a beteg és zsarnok apa iránt, ami nagyban emlékeztetett a korábban bemutatotthoz, és Sándor egy gyenge (vagy egy erõs) pillanatában beleegyezett abba (vagy nem állt neki ellen, mivel a történelem ezt máig sem tisztázta), hogy megölje I. Pált. Azonban mivel I. Sándor gyenge és érzelmektõl irányított természet volt, nála ez, eltérõen Nagy Sándortól, nem eredményezte energiák föllobbanását, sõt még további bosszút sem, hanem az apai tekintély eszméje ellen agresszív viselkedést - kiszorította az erõs apai tekintély újbóli keresése, mert elhatalmasodott rajta saját gyengeségének ( kisebbrendûségének") és az erõs apai tekintély hiányának az érzése. Ehhez kapcsolódott a belsõ konfliktus (a bûnbánat az apa meggyilkolása miatt) - és máris elõttünk van az a mozgató, ami õt uralkodásának vége felé éles fordulattal a reakciós politika irányába térítette, és egyben értjük azt is, honnan eredt Sándor furcsa és az elsõ pillantásra bensõségesnek tûnõ viszonya Arakcsejevhez, a durva zsarnokhoz, akit õ a saját apjával azonosított, és akire minden érzését átvitte, ami benne meggyilkolt apjának alakja iránt élt. 52
  Amivel a pszichoanalitikus munkák közelebb visznek az emberi viselkedés magyarázatához, azzal elõsegítik az emberi alkotótevékenység magyarázatát is. Nem fér hozzá kétség, hogy az alkotás és annak motívumai csak visszatükrözõdései, lenyomatai a személyiségnek és a személyiség élményeinek. Ha föltárjuk a mûvekben, a filozófiában, a stílusban stb., hogy milyen élmények mozgatták az alkotót, kezünkben van a mû lényege. A filozófia pszichoanalitikus vizsgálatának jó példája E. Hitschmann Schopenhauerrõl írott munkája. 53
  Schopenhauer filozófiáját csak úgy érthetjük meg igazi mivoltában, ha tanulmányozzuk tudattalan alapját, azaz a gondolkodó gyermekkorának körülményeit. Apja ideges és nehéz ember volt; anyja hideg, érzéketlen asszony; Schopenhauer már igen korán elviselhetetlennek érezte a vele való együttélést. Õ úgy reagált erre a közegre, hogy jelleme komor és pesszimista lett, és szüleihez való viszonya majdnem kizárólagosan ellenséges arculatot öltött. Ezt tekintetbe véve már megérthetjük pesszimista filozófiáját, nõellenességét, és azt a gondolatát, miszerint a világ az ördög mûve (az apával való azonosulás, akit gyûlölt és rettegett). Innen való az az egész életén végigkísérõ szorongás is, melynek kettõs gyökerei voltak. Egyfelõl Schopenhauerbe gyermekkorába belenevelték az apjával szembeni rettegést, másfelõl belsõ konfliktus élt benne amiatt, hogy apja halálát kívánta (ez összevethetõ azzal, amit Freud a szorongásos neurózisok kialakulási mechanizmusáról mondott). De a szerzõ gyermekkorából eredeztethetõ híres akaratelmélete is (mely az apa ellen irányult), valamint állatszeretete (mely az apa kárára kívánt fájdalom, illetve az apa halálának kívánsága okán keletkezett feszültség kompenzációja). Csupán futtában támaszkodtunk Hitschmann megállapításaira, mert elsõsorban a módszert akartuk bemutatni, mellyel a pszichoanalízis az élet feltárása és a személyiség alkotó erejének forrásai felé közelít.

  b.) A kultúráról és a társadalomról szóló pszichoanalitikus tanítás
  Szeretnénk megmutatni a pszichoanalízis alkalmazásának még egy másik területét is, mely az utóbbi években különösen fejlõdésnek indult: arról lesz szó, hogy a pszichoanalízis miként alkalmazható társadalmi-kulturális jelenségek vizsgálatára.
  A tömeglélektanról szóló érdekes könyvében Sigmund Freud utalt rá, hogy a tömegben és kultúrában ugyanolyan törvényeket találunk, mint a személyiségben. 54 Ez a megállapítás szolgált kiindulópontul ahhoz, hogy a pszichoanalízist társadalmi jelenségek tanulmányozásához fel lehessen használni.
  Korábban már utaltunk annak az elemzésnek néhány mozzanatára, mely elemzésnek Freud alávetette a társadalmat. Ebben a teljesen új pszichoanalitikus tanításban legjellemzõbbnek azt a már egyébként említett gondolatot kell tartanunk, mely szerint a társadalom és a tömeg tagjait libidinózus kapcsolatok tartják össze. Ez a libidinózus kapcsolat különösen világosan mutatkozik meg olyan társadalmakban, illetve csoportokban, amelyek csak egy képviselõbõl állnak, s ezek a csoportok a rendkívüli összeforrottság példáit szolgáltatják (Schurz férfiszövetségei, lovagrendek, katonai és egyéb csoportok stb.). Ezekben a csoportokban a tagok között létesülõ kölcsönösen libidinózus kapcsolatok (melyeket Petrazsevszkij appulzív" kapcsolatoknak nevez) maximális intenzitást mutatnak. Ezek a kapcsolatok ragyogó példáit szolgáltatják azoknak az emberi vonzalmaknak, amelyek során az emberek azonosulása olyan fokot ér el, hogy saját érdekeiket a csoporttársak érdekeivel azonosítják, és önmagukat csoporttársaikkal azonosítják. (Freud ezeket a vonzalmakat Zielgehemmte Triebe" névvel jelölte.). 55 Azonban vannak pillanatok, amikor ezek az érzelmi kapcsolatok eltûnnek, és velük együtt eltûnik a csoport lényegi eleme. A csoport ekkor elpusztul. Ennek a körülménynek példájaként a pánikot hozhatjuk föl. 56 Azonban a csoportot még egy másik típusú kapcsolat is összefõzi, s ez a tagok alárendelõdése egy közösen elfogadott vezérnek. Ezt a kapcsolatot a pszichoanalízis minden csoportra nézve jellegzetesen elõfordulónak tartja. A csoport minden egyes tagjának tudatában (pl. a katona, párttag, hívõ tudatában) van egy meghatározott személyrõl alkotott kép (aki egy akár képzelt, akár valóságos vezér), és ez a személy egyben a személyiségeszmény" helyét is elfoglalja. Ezen a módon képes azután a tömeg tagjait feltétlen engedelmességre és alávetettségre bírni. Ez a közös vezérnek való alávetettségi kapcsolat" a tömeglélektanban különösen nagy szerepet játszik, mivel e kapcsolat révén érthetõ az a mûködés, mely a csoport tagjait arra kényszeríti, hogy egyetlen személynek, a legerõsebb és leginkább narcisztikusan" hangolt személynek vessék alá magukat. 57
  Az utóbbi évek pszichoanalitikus irodalma azonban nem korlátozódik csupán ezeknek a könnyen hozzáférhetõ és konkrét társadalmi jelenségeknek a vizsgálatára. A pszichoanalitikus vizsgálódás mélyebbre ás a történelembe, amikor is olyan kérdések megválaszolására vállalkozik, amelyek a kultúra történetére, a társadalom keletkezésére és az elsõ társadalmi formákra vonatkoznak. Ezekre a kérdésekre eredeti pszichológiai válaszokat kapunk. 58
  Azonban nem célunk most, hogy ezekre az érdekes, de még nagyon új kérdésekre is kitérjünk. Csupán röviden annak megvilágítására fogunk szorítkozni, hogy a modern pszichoanalitikus irodalom miként alkalmazható a népi alkotóerõ olyan termékeinek vizsgálatára, mint a mítosz és a vallás.
  A vallás és a mítosz kérdéseinek pszichoanalitikus felfogásának mélyén a pszichoanalízis szimbólumtana áll. 59 A szimbólumképzés a pszichoanalízis szerint az emberi gondolkodás egyik formája. A pszichoanalitikus vizsgálódás eredményeképpen a gyermeki gondolkodást, a neurotikus gondolkodást, valamint az álomlátást alapvetõen szimbolikusnak tarthatjuk. Ez a szimbolikus tendencia különösen élesen jelenik meg azokban az esetekben, amikor a tudatos szférából kitessékelt gondolatok, vágyak nem találják meg az utat vissz az ember tudatos életébe, s megnyilvánulásuk érdekében más utak választására kényszerülnek. A pszichoanalízis egyik alapvetõ tanítása úgy szól, hogy minden élmény önnön kifejezõdésére tör". E tanítás értelmében a különút a tudattalan vágyak szimbolizációján át vezet - a szimbólumok ugyanis az eszmék közvetlenségéhez képest könnyebben juthatnak be a tudatos szférába. Az ilyen szimbólumképzés példájaként az álomlátás szimbolikáját említhetjük meg, melyet a pszichoanalízis igen részletesen kimunkált. 60 Ugyancsak példaként említhetõ meg a neurotikus tünetek szimbolikája, amikor is a beteg tettei és gondolatai csak a mélyebben fekvõ, tudatból kiszorított motívumok szimbólumai.
  Korábban már említettük, hogy a pszichoanalízis a társadalom életében nem ismer más törvényeket mint a személyiség életében. Emiatt ezeket a törvényeket tökéletesen át lehet vinni a vallás és a mítosz vizsgálatára is.
  Ezekben a pszichoanalízis a kollektív gondolkodás teljesítményét látja, amikor a kollektív gondolkodás a szimbolikus szakaszban volt, a távolmúltban. Amikor a pszichoanalízis a maga szimbólumértelmezési módszerével közelít a valláshoz és a mítoszhoz, akkor törekvése arra irányul, hogy megtalálja e társadalmi képzõdmények gyökereit, tudattalanul jelen lévõ pszichológiai értelmét. A vallási kultuszokban és mítoszokban a pszichoanalízis feltárja azok szimbolikáját, mely szimbolikát számos belsõ élmény irányítja. Az élmény java része gyermekkori. A pszichoanalízis a vallásban a gyermeki gyöngeség visszatükrözõdését látja, s miként a hívõ támaszkodik az isteni tekintélyre, úgy támaszkodik a gyermek az atyai felsõbbségre. A vallás az ember pszichikus életének szükségszerû kiegészítése, melynek során egy ideálisan erõs lény feltételezése és az ily módon megteremtett lényhez való kötõdése révén az ember kárpótlást nyer. A kárpótlásra az ember azért szorul rá, mivel kora gyermekkorában kialakul az Ödipusz-komplexus, miként a törzsekben az apa iránti ellenséges érzület. 61 A középkori Mária-kultuszban, valamint az antik világ istennõinek kultuszában a pszichoanalízis a gyermekkorban szokásos anyakomplexus" visszatükrözõdését látja. 62 A tudattalan lelki élet szokásos mûködésmódjaival összhangban jelentkezõ tipikus álmok és vágyak szimbolikusan áttételezõdve jelennek meg a mesékben és mítoszokban. A hõsök szörnyeket ölnek meg (vö. Ödipusz-komplexus), csodálatos születésük van stb. 63 A vallástörténet és a mítosztörténet területén nyert pszichoanalitikus eredmények alapján a kérdés egyik legnagyobb szakértõje, Theodor Reik azt a megjegyzést tette, hogy azok az eredmények, amelyeket a pszichoanalízis ezen a területen felhalmozott rendkívül rövid idõ alatt , nemcsak a kutatási anyagot gazdagították, hanem - és ez a lényeg - eredeti és értékes kutatási módszer kialakulásához vezetett. E módszer alapja az a vizsgálati eljárás, amely az individuális, konkrét pszichológiai anyag tanulmányozásának eredményeként alakult ki. 64 A vallás pszichoanalitikus tanulmányozásának egyik legérdekesebb eredménye minden bizonnyal az, hogy rámutattak a vallási élményvilág mély belegyökerezettségére az egységben. Ugyancsak a fontos eredmények sorába tarozik, hogy a pszichoanalitikus kutatók munkáiban, valamint Pfister 65 és mások individuálpszichológiai vizsgálataiban kimutatást nyert, hogy egyes vallási szimbólumok tudattalanul szexuális jelentéseket hordoznak magukban. 66 Ezek a munkák megnyitják az utat a vallás- és néplélektan analitikus megközelítése felé, ami minden kétség nélkül a jövõben kiszorítja azokat a megközelítéseket, amelyek e jelenség puszta történeti leírására vállalkoznak.
  A fenti szemle elégtelenségeivel magunk is nyilvánvalóan tisztában vagyunk. Számos problémát és pszichoanalitikus területet nem világítottunk meg, így például nem foglalkozunk a gyermeklélektannal, a szexualitás és a libidó megnyilvánulásainak formáival, nem beszéltünk a tudattalan és néhány tudattalan mûködés kérdéseirõl. Nem érintettük a szublimációt tanát és az áttétel jelenségét. Ugyancsak nem beszéltünk a pszichoanalitikus technika kérdéseirõl, valamint nem foglalkoztunk azzal, hogy a pszichoanalízis mit tanít a neurózisokról. Ezekben a problémákban és kérdésekben ugyanis e sorok írója nem tartja önmagát illetékesnek. Végül meg kell említenünk, hogy nagyon felületesen érintettük a pszichoanalízis számos fontos tanítását, különösen azokat, amelyek újnak tekinthetõk. Ennek az az oka, hogy még nem volt elég idõnk arra, hogy megismerkedjünk ezekkel az új tanításokkal. [ ]

* Alekszandr Romanovics Lurijának, a világhírû orosz pszichológusnak (1902-1977) ez a korai munkája 1923-ban jelent meg Kazanyban Pszihoanaliz v szvetye osznovnih tendencij szovremennoj pszihologii" címmel. Lurija, aki késõbb L. Sz. Vigotszkijjal és A. N. Leontyevvel együtt a szovjet pszichológia kultúrtörténeti" és tevékenységelvû" iskolájának egyik vezéralakja, s a neuropszichológia egyik legnevesebb mûvelõje lett, 1922-ben Kazanyban pszichoanalitikus egyesületet alapított. A kazanyi, valamint a Mojszej Vulf és Ivan Jermakov által alapított moszkvai egyesület képezte az alapját az ugyancsak 1922- ben alakult Orosz Pszichoanalitikus Egyesületnek, amely a húszas évek végéig mûködött. Lurija tanulmányát helyenként rövidítettük, a kimaradt részeket szögletes zárójellel jeleztük. (A szerk.)

1 Oswald Bunke. Psychologie und Psychiatrie. Klinische Wochenschrift, 1922, Nº 5, 201-204.
2 O. Bunke, i.m., 202-203.
3 Bunke, i.m., 202.
4 Erwin Stransky írja Psychoanalyse und Kritik" (Wiener Klinische Wochenshrift, 1921, Nº 16) c. tanulmányában: A pszichoanalízisnak, mint az emberi psziché mélyrétegeit vizsgáló módszernek, tudományunk egészén belül meg kell adni a teljes polgárjogot". K. Kronfeld pedig arra mutat rá, hogy a pszichoanalízis nagy elõrelépés az egész tudomány szempontjából. ( Über neuere grundsachliche Auffasungen in der Psychotherapie", Monatschrift Psychiatrie u. Neurologie, 1922, H. 5-6.)
  Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az utóbbi esztendõkben a pszichológia elvi kérdéseivel egyetlen nagyobb kutatás sem foglalkozott anélkül, hogy utalt volna a pszichoanalízis által elért eredményekre.
5 Dr. Alfred Adler. Theorie und Praxis der Individualpsychologie. München, Bergmann, 1920, S. 1. (Elõszó): Az individuálpszichológia (Adler így nevezi saját irányzatát) az emberrõl szóló tudás elmélyítésére törekszik, ám ez csupán úgy lehetséges, ha elõzetesen tisztázzuk az ismeretbõvítés e válfajának viszonyát saját szociálisan meghatározott feladatához... Az emberi személyiség egész struktúrája a viselkedés ilyen mélyen fekvõ meghatározóin alapszik... Az individuálpszichológia az egész emberi személyiség fejlõdésének immanens logikáját tárja elibénk."
6 Ezt a megfogalmazást a Psychoanalytic Review 1922-es kötetének alcímébõl vettük át: A journal devoted to an understanding of human conduct".
7 E. Kretschmer. Die psychologische Forschungen und ihr Verhaltniss zum heutigen Stand der Psychiatrie. - Zeitschrift f. d. gesamte Psychiatrie u. Neurologie, 1920, Bd. 57, s. 232 ff.
8 E. Bleuer. Zur Naturgeschichte der Seele. Berlin, 1921.
9 J. Lewin. Neue Wege u. Zeile d. psychopatologie - Centralblatt f. Nervenheilkunde u. Psychiatrie, 1920, H. 2, s. 50 ff.
10 Vö. Hermann Imre (Budapest) elõadásával a VII. pszichoanalitikai kongresszuson: Die neue Berliner Psychologische Schule und die Psychoanalyse. - Int. Zeitschrift f. Psychoanalyse 1922, H. 4, s. 481, továbbá ld. a csoport orgánumát: Psychologische Forschungen, szerk. K. Koffka, W. Köhler, M. Wertheimer, K. Goldstein, N. Gruhle. B. 1. 1921.
11 Egy igen értékes kiadvány, amely a pszichoanalízis irodalmát mutatja be az 1915-1919. közti öt év folyamán (Bericht über die Forschritte d. Psychoanalyse in der Jahren 1914-1919, szerk. Dr Otto Rank, - Internat. Psychoanal. Verlag. Leipzig-Wien-Zürich, 1921.), közel 1260 olyan munka címét tünteti föl, ami ezalatt az idõ alatt a pszichoanalízis irodalmának tárgykörében megjelent, - ebbõl 346 az angol cím).
12 Freud újabb (háború utáni) mûvei közül itt csupán a legfontosabbakat említjük meg: Vorlesungen zur Einführung in die Psychoanalyse, 3 Bde, Új kiad.: 1922; Das Unbewusste (Intern. Zeitschrift f. ärtzl. Psychoanalyse, 1915, H. 4,5); Triebe und Triebesschiksale (id. 1915, H. 2.); Zur Einführung des Narzissmus (Jahrbuch f. Psychoanalyse, VI, 1914.); Metapsyhologische Erganzung zur Traumlehre (Int. Zeitschrift f. ärtzl. Psychoan., 1917); Totem und Tabu - 1920; Jenseits des Lustprinzips, 1921; Massenpsyhologie und Ich-Analyse, 1921; Das Ich und das Es - 1921.
13 Mellesleg errõl ír egyik munkájában A. I. Storfer (Psychoanalystische Krise?, Wissel und Leben, Zürich, 1920, H. 11.)
14 Sigmund Freud, Das Unbewusste (Int. Zeitschr. f. Psychoan. III. n. 3-4.)
15 Vö. F. Alexander, Metapsychologische Betrachtungen" (Zeitschrift f. Psychoanalyse, Bd. VII, 1920, s. 275 ff.)
16 Vö. I. Hermann, Rauebemergungen zum Wiederhohlungszwang, Int. Zeitschr. f. Psychoan., 1922, H. 1., S.: Die Grundidee der Psychoanalyse ist die Idee des `Verborgenen Sinnes`".
17 P. Schilder. Monographien aus dem Gesamtgebiete d. Neurol. u. Psychiatrie. Wahn und Erkenntniss, 1918 (15. Heft d. Monographien aus dem Gesamtgebiete d. Neurol. u. Psychiatrie).
18 Dr. I. Hermann. Intelligenz u. tiefer Gedanke. Int. Zeitschrift f. Psychoanalyse, 1920, S. 194, 196/7.
19 A kérdés terjedelmes irodalmából itt mindössze két igen érdekes könyvre hívom föl a figyelmet: Prof. E. Bleuler, Das autistich und disziplinierte Denken in d. Medizin, Springer, 3. Aufl. 1922, és I. Varendouck, Über das vorbewusste fantastiche Denken, Internation. Psychoanal. Bibliothek. Bd. XI, 1922, h. 3, S. 358-362.
20 A Triebe und Triebschiksale (Int. Zeitschr. f. ärtzl. Psychoan., 1915, S. 80 és kk.) c. tanulmányban Sigmund Freud maga mutat rá azokra a tisztázatlanságokra, amelyek a ösztöntörekvésrõl szóló tanítás területén még ma is uralkodnak.
21 S. Freud, Triebe u. Triebschiksale.
22 Ezt a fogalmat Freud a következõ munkáiba vezette be: Triebe u. Triebschiksale, 1915, i. h. S. 87., Jenseits des Lustprizips, 1921; Massenpsychologie und Ich-Analyse, 1921, S. 79 kk.
23 Vö. Nachmansohn, Freud`s Libidotheorie vergleichlich mit der Eroslehre Platos. (Intern. Zeitschr. f. artzl. Psychoan., III. 1915, S. 65. és kk.)
24 Ld.: L. I. Petrazsickij, Vegyenyije v izucsenyije prava i nravsztvennosztyi. Osznovi emocionalnoj pszihologii. - Szentpétervár, 1908, 3. kiad. Nagy kár, hogy a Petrazsickij által javasolt fogalomhasználat eleddig nem honosodott meg az orosz pszichológiában.
25 Parciális nemi ösztönt: olyan ösztöntörekvés, amely nem a genitáliák szférájára lokalizálódik, hanem egyéb szervekhez kapcsolódik; a gyermekkori nemi ösztöntörekvés e típusa 1-3 életév között jellemzõ. V.ö.: S. Freud: Tyeorija polovovo vlecsenyija. A pszichoanalitikai könyvtár kiadása, Moszkva, 1912; Bevezetés a pszichoanalízisbe.
26 A kérdéssel foglalkozó (egészében hatalmas terjedelmû) szakirodalomból a homoszexualitással és a homoszexualitás megnyilvánulásának formáival foglalkozó közelmúltban megjelent munkák közül a legérdekesebbek: S. Freud, Über einige neuritische Mechanismen bei Eifersucht. Paranoia u. Homosexualität. (Int. Zeitschr. f. Psychoanal., 1922, H. 3. 256-258.) F. Boem. Beitrage zur Psychologie d. Homosexualität. - (Intern. Zeitschr. f. Psychoan. 1920. H. 4, és 1922, H. 30.) M. Nachtmansohn. Die Psychoanalyse eines Falles von Homosexualität. (Int. Zeit. f. Psychoan., 1922, H. 1.)
27 A terminust a pszichopatológiába P. Naeke vezette be 1899-ben, és mibenlétét részletesen Freud fejtette ki a Zur Einführung des Narzissmus" c. tanulmányában (Jahrbuch F. Psychoanalyse, 1915, B. VI.)
28 Zur Einführung des Narzissmus, klny. 1, valamint Vorlesungen zur Einführung in die Psycholanalyse, 3. Aufl., 1921, Bd. III.; M. Senf, Narzissmus. Sexual-Probleme, 1913.
29 Zur Einführung des Narzissmus, klny. 44. és kk.; Th. Reik, Zur Psychoanalyse der Narzissmus im Liebesleben des Gesunden, Zeitschr. f. Sexualwissenschaft., B. II., S. 44. és másutt.
30 Így pl. Freud a nárcizmus szempontjából vizsgálja meg egy szkizofrén pszichológiáját (Zur Einführung des Narzissmus, S. 8. és kk.)
31 Vö. pl. Th. Reik. Über Vaterschaft und Narzissmus. Intern. Zeitschrift f. Psychoanalyse, Bd. III., 1915, S. 330.
32 A nárcizmus ragyogó szociológiai elemzését adja Freud a Massenpsychologie und Ich-Analyse (1921, VI. fej.) c. munkájában.
33 S. Freud. Zur Einführung des Narzissmus, i.h. klny. S. 18. és kk
34 S. Freud. Massenpsychologie und Ich-Analyse, XI. fej. Eine stufe im Ich."
35 S.Freud. Zur Einführung des Narzissmus, S. 19
36 S. Freud. Massenpsychologie u. Ich-Analyse, s. 48 ff.
37 S. Freud. Jenseits des Lustprinzips. 1921. S. 34. és másutt. Vö. I. Hermann. Randbemerkungen zum Wiederhohlungszwang. Int. Zeitschr. f. Psychoanal. 1922. S. 1-14.
38 45. Lucile Dooley - The psychoanalytic Studies of Genius. Americal Journal of Psychology, 1916, July, 363-416.
39 Boven. Alexander der Grosse, Imago, 1922, H. 4.
40 N. Oszipov. Tolstois Jugendserinnerungen. Intern. Psychoan. Verlag, 1923.
41 Alfred Adler. Theorie u. Praxis d. Individualpsychologie. München, 1920. Dostojewsky. S. 193-205.
42 O. Pfister. Die Entwickelung des Apostols Paulus. Imago, 1920
43 Vö. pl.: L. P. Clark. A psychoanalytic Study of the Epileptic Personality of Genius. Psychoanalytic Review, 1922, N. 4, October; R. W. Harlow. A psychoanalytic Study of S. Adams (u.o.); G. Stragnell. F. M. Liliem (u.o., 1922, N. 1.), stb.
44 Az ún. Hoffmans-Psychogramm". Beiheft zur Zeitschrift f. angewandte Psychologie.
45 Itt még csak futólag sem térhetünk ki a családi komplexussal" foglalkozó hatalmas régebbi irodalomra, mindössze egyetlen új és érdekes munkát említünk meg, amely rendszerezi a pszichoanalízis felfogását a családról és hatásáról: I. C. Flügel. The psychoanalytic Study of the Family. London, 1921.
46 53. Vö. Freud olyan korábbi munkáival, mint A nemi vonzalom elmélete. - Az álomfejtés. A kérdés irodalma roppant nagy.
47 Vö. Beatrice Hincle szép munkájával: The Study of Psychological Types. Psychoanalytic Review, 1922, N. 2., April.
48 Ld. I. Sadger. Von ungeliebtem Kinde. Fortschritte der Medizin. 1916-17.
49 A Freud által elõször az Álomfejtésben (1900) tárgyalt Ödipusz-komplexus irodalma nagyon bõ; úgyszolván minden pszichoanalitikus munkában vannak hivatkozások a jelenségre. Ennek oka az Ödipusz- komplexus rendkívüli elterjedsége és fontossága az ember életében. Az egyik szerzõ megjegyzi, hogy napjainkban a gyermekek több mint háromnegyede szenved ettõl a komplexustól.
50 Korábban már idéztük; ld.: Imago, 1922, H. 4., S. 418-439.
51 Nem ismerek olyan pszichoanalitikus kutatást I. Sándor személyiségérõl, ami komoly érdeklõdésre tarthat számot; ezért csak D. Sz. Merezskovszkij kiváló regényére, az I. Sándorra utalok, amely nagyon jól tárja föl az itt jelzett mechanizmusokat.
52 Vö. Merezskovszkij. Alekszandr I. Volf kiad., 1913., 54, 76, 96, 99. és kk. 1.
53 E. Hitschmann. Schopenhauer. Versuch einer Psychoanalyse des Philosophen. Imago II., 1913, s. 100-107. Azért foglalkozunk csak ezzel a mûvel, mert frissebben megjelent nincs a kezünk ügyében.
54 Sigmund Freud, Massenpsychologie und Ich-Analyse. 1921. 1.
55 Massenpsychologie und Ich-Analyse. 79. ezen kívül vö.:Blüher, Die Rolle der Erotik in der mannlichen Gesellschaft. 2.kötet. Jena, 1917. Büher, H. Familie und Männerbund. Leipzig, 1918. Vö. a fentebb adott bibliográfiával a pszichikus homoszexualitásról. Különösen: F. Boehm, Beitrge zur Psychologie der Homosexualität (Intern. Zeitschrift f. Psychoanalyse, 1920.) H. 4. valamint: A. Kolnai, Psychoanalyse und Soziologie, Internationale Psychoanalyt. Bibliotek. Bd. 9. 1921. valamint Kolnai - Zur Psychoanalitoschen Soziologie. Imago, 1920. 242-250. H. Kelsen, Der Begriff des Staates und die Sozialpsychologie. Imago, 1922. 97-141. különösen: 10-104.
56 S. Freud, Massenpsychologie und Ich-Analyse. K.II. Felszeghy, Panik und Pan-komplex. Imago. 1920. /VI/
57 Massenpsychologie und Ich-Analyse. K.X. és mások. H. Kelsen, Der Begriff des Staates und die Sozialpsychologie (idézett hely, 117. és 132.)
58 Különös figyelmet érdemel az az elmélet, mely szerint az elsõdleges hordát kiszorította egy másik társadalmi forma, amikoris az átalakulás az apa feláldozása" útján történt meg. Ugyancsak érdekes a totemizmus és a társadalom klanfelépítése kapcsán adott magyarázat. Vö.: Freud, Massenpsychologie und Ich-Analyse, Totem und Tabu, valamint említést érdemel két kiváló pszichoanalitikus, Theodor Reik és Róheim Géza idevágó munkássága. Különösen Róheim, G. 1923. Nach dem Tode des Urvaters. Imago. H. 1.
59 A hatalmas irodalomból csak E. Jonesra hivatkozom: Die theorie der Symbolik - Intern. Zeitschrift f. Psychoanalyse. V. 244 és 1922. VIII. 259-280. Silberer és G. Groddek számos mûvet írt a szimbolikáról. Der Symbolisierungszwang. Imago. 1922. 67-81. (Ez a mû kiválóan fejti ki a szimbolikus gondolkodás psichológiai mibenlétét.) W. White, Symbolism. Psychoanalytic Review. III. 1916.
60 Különös figyelmet érdemel egy nemrég megjelent könyv, mely kimerítõen tárgyalja a kérdést: K. Abraham, Die Sprache des Traumes. 1921.
61 Dr. Kinkel, Zur Frage der Psychologischen Grundlagen des Ursprungs der Religion. Imago. 1922. H. 1. és 2. M. Eitingon, Gott und Vater, Imago. III. 1914. és számos más mû.
62 Dr. I. Kinkel im., 55. K. Abraham, Einige Bemerkungen zum Mutterkultus und seine Symbolik. Centralblatt für Psychoanalyse. 1911. I.
63 O Rank, Inzestmotiv in Dichtung und Sage. 1912., Der Mythus von der Geburt des Helden 1922., Psychoanalytische Beitrage zur Mythenforschung. 1921.Említést érdemelnek még Levy, Silberer és Th. Reik mûvei.
64 Dr. Th. Reik, a valláspszichológiai területén végzett pszichoanalitikus kutatásokról szóló beszámoló, Bericht über die Fortschritte der Psychoanalyse im Jahren 1914-1919. Int. Psychoan. Verl. 1921. 215. Az utóbbiról lásd különösen: S. Freud, Totem und Tabu 1913. Vorlesungen zur Einführung in die Psychoanalyse. III. köt. 21. elõadás.
65 O. Pfister, Die Frömmigkeit des Grafen Ludwig v. Zinzendorf. 1910. Die Entwicklung des Apostel Paulus. Imago. 1920. G. Lomer, Ignatius Loyola, from Erotic to Saint. 1913.
66 A vallási szimbólika hatalmas irodalmából megemlítjük: Th.Reik, Probleme der Religionspsychologie. 1. Das Ritual.. Bibl Int. Psychoan. No. 5. 1921. Levy, J. Cikkek a vallási szimbólika szexuális jelentéseirõl. Zeitschrift f. Sexualwissenschaft, I. 1914., II. 1915, III. 1916/17. Imago, 1917 és 1919 és mások. E. Jones im. és más cikkei az International Journal of Psychoanalysis-ben

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu