A HALÁLÖSZTÖN ÉS A NYELV DINAMIKÁJA

  1. A kérdés úgy vetõdött fel, hogy felvetették. A halálösztön központi témája egy szakmaközi konferenciának. 1 A szervezõk szerették volna, ha valaki a nyelv szempontjából közelíti a halálösztönt. Külsõ segítség nélkül talán meg sem kísérelem, hogy ebbõl az alapvetõ szemszögbõl nézzem azokat a nyelvi jelenségeket, amelyekkel más szempontokból foglalkoztam az évek folyamán.
  Ez annál is meglepõbb, mivel ismétlõdésen, az ismétlési kényszeren - Az örömelven túl" (Jenseits des Lustprinzips) keretében a halálösztönön - alapul maga a beszéd, a hangadás. A beszéd alapjául szolgáló zöngét a hangszalagok rezgése hozza létre. A hangszalagokat eltávolítja egymástól a tüdõbõl kiáramló levegõ. Ezzel csökken a gége alatti légnyomás, és a hangszalagok összesimulnak. Így ismét növekszik a légnyomás, és a hangszalagok szétválnak, így a légnyomás csökken Ez a játék százszor vagy ezerszer ismétlõdik meg egy másodperc alatt.
  Ugyanakkor a gége feletti térségben a mozgékony beszédszervek végtelenül sok színárnyalatot kölcsönöznek a beszédhangnak. A nyelv nem él (nem élhet) a korlátlan lehetõségekkel. A hangszínek változatosságát tízegynéhány magánhangzó és húsz, harminc, negyven mássalhangzó megkülönböztetésére használja fel. A megkülönböztetõ jegyek száma alig haladja meg a tízet. Így Baudelaire L’aube spirituel"- jének (A lélek hajnala) egyik sorában a világos" hangszín dominál, a rá következõ sor magánhangzók túlnyomó többsége sötét.

Des cieux spirituel l’inaccessible azur
S’ouvre et s’enfonce avec l’attirance du gouffre.
(Elérhetetlenül Átszellemült Egek)
Azúrja int nekik, alélt szívük gyötörvén,
s mélyül és ragyog és vonz, miként az örvény.]
(Tóth Árpád fordítása)

  2. Más nyelvi szinten a bújócska tovább folyik. A szavak szintjén a szinonímia a váltakozás és ismétlõdés prototípusa. A szavak ismétlõdése különféle képleteket követve jelenik meg a szövegekben. Ezeket a struktúrákat - alakzatokat - osztályozza és elemzi a klasszikus retorika 2 és a szanszkrit poétika. 3 Az ismétlõdés formái rendkívül változatosak. 4 Egy szó változatlan ismétlõdése, az iteráció (a a a) a legegyszerûbb alakzat. Az ismétlõdõ szavakat szétveti, és a mondat vagy verssor szélsõ pontjaira tolja (a a) a reddíció. Bonyolultabb struktúrákat alkotnak a két- vagy többváltozós alakzatok. Láncszerûen fûzi össze a mondatokat, verssorokat az ab bc cd képletet követõ catena (vagy gradáció). Tükörképet alkot a szavakat fordított sorrendben megismétlõ epanodosz (a b c c b a). Tovább bonyolódnak a struktúrák, ha az ismétlõdés szabályai a jelentésére is kiterjednek. Az antitézis megfordítja a szó jelentését. Egyfelõl maximális szemantikai távolságot teremt, másfelõl az ismétlés leplezett formája: szemantikai tükörkép. Megismétli a szót ellentétes elõjellel (beszorozza mínusz eggyel). A chiazmus a jelzett szavakat jelzõcserére készteti: Mit mondjak hát, Uram, Istenem, nem tudom, hogy [ezt a nyomorúságos létet] halálos életnek nevezzem vagy életes halálnak", írja Vallomásaiban Szent Ágoston (Vallomások, 1. könyv, 6. fejezet). Úgy is mondhatjuk, hogy a szavak megõrzik jelentésüket, de keretet, azaz jelentéskategóriát váltanak. Az élet" és a halál", hol fõnévként, hol melléknévi minõségben szerepel. A mondat cselekvõ alanya minõsül át a cselekvés tárgyává Büchner drámájában.

DANTON: Wir haben nicht die Revolution, sondern die Revolution hat uns gemacht.
[Nem mi csináltuk a forradalmat, a forradalom csinált minket.]
(Danton halála. Második felvonás. Szobajelenet.)

  3. A költészet ezúttal is a valóság égi mása" (Arany, Vojtina Ars poetikája): stilizált (sûrített és szépített) formában juttatja kifejezésre a nyelvben eleve meglévõ tendenciákat. A paralelizmus, a legõsibb metrikus (kötött) költõi forma, monoton ismétlõdésbõl képzõdött. Törzsi társadalmak szertartásénekeiben gyakran csak a dallam vagy hangfekvés módosulása színezi a szöveg ismétlõdését. Sumér himnuszokban, népi eposzokban (finn karéliai és osztják énekekben, vogul medveénekekben a visszatér mondatnak csak egy-egy eleme módosul. 6 Híven megõrizhetik a mondat szerkezetét a két vagy több változós párhuzamos sorok is.

jó ennivalót, jó innivalót
hadd ennénk mi együtt,
hadd innánk mi együtt.
(Vogul sorsének)

4. A halálösztön és nemi ösztön kettõsségét elõször Empedoklész fogalmazta meg mitikus nyelven. Empedoklész kozmogenetikus elméletében, a szerelem (philía), Aphrodité, az elemek egyesítésére törekszik. A harcot (neîkos), az agresszív ösztönöket megszemélyesítõ, a halál birodalmával kapcsolatot Thanatosz, 9 ezzel szemben lebontja, széttördeli az összefüggõt, az egyesült elemeket. 10 Freudot klinikai esetek elemzése vezette meglepõen hasonló eredményre. 11 A traumatikus eredetû háborús neurózisra jellemzõ kényszerû ismétlés nem bizonyult az örömelv alapján értelmezhetõnek. Az ismétlési kényszert Freud egy korábbi, a szerves életet megelõzõ állapot helyreállítását célzó törekvésre vezette vissza. 12 Feltevése szerint ez a törekvés egyidejû lehetne a szerves élet (csodálatos) keletkezésével. 13 Az élõ anyag belsõ törvényeit követve hal el fokozatosan. A halálösztön néma, míg a szervezet ki nem veti agresszió formájában. 14

5. Ferdinand de Saussure nyelvtudományi elméletében világosan elkülönülnek az idõtengely menti szintagmatikus és az egyidejûleg létezõ paradigmatikus (nyelvrendszerbeli) összefüggések. 15 Mindkét tengely mentén szükségszerû (kényszerû) az ismétlõdés. A nyelvi hangok (fonémák), szavak, grammatikális elemek Markov-láncot" képeznek: elõfordulásuk valószínûségét meghatározzák a megelõzõ hangok, szavak, grammatikális elemek. Hasonló szerkezetû szótagok ismétlõdése alkotja a beszédláncot. Minden szótag magvát magánhangzó alkotja. Szókezdõ mássalhangzó után lényegesen nagyobb egy magánhangzó valószínûsége, mint egy mássalhangzóé. A mindennapi társalgásban a jelzett szó kisszámú jelzõt vonz. A hideg lehet jeges, metszõ vagy farkasordító, de nem lehet behatoló", mint a franciában (froid pénétrant); még kevésbé beszélhetünk, a francia jelzõhasználatot követve kacsai hideg"-rõl (froid de canard). Az angol autósokat dead slow jelzõ tábla inti, a halálos jelzõ a magyarban nem minõsítheti a lassút. Ugyanez áll köznyelvi hasonlatokra. Az úgy iszik, mint " könnyen kiváltja magyarban a kefekötõt. Az angolban a hal lép a kefekötõ helyére (he drinks like a fish), a franciában a lyuk", a szivacs" vagy a lengyel" (il boit comme un trou, une éponge, un polonais). Minél több nyelvet vizsgálunk ebbõl a szempontból, annál jobban kiszélesül a kör, annál nagyobb és frappánsabb a változatosság. A nyelvek közötti változatosság az egyes nyelveken belüli kötöttségen alapul.
  A függõleges", paradigmatikus kötöttség vitális: ezeken a kötöttségeken, nyelvtani és szótári szabályokon alapul a nyelvi kommunikáció, a kijelentés és a kijelentések helyes értelmezése. A latin do adok" averbója, do, dare, dedi, datum, jóval túlélte a Római Birodalmat. A szintakszist és lexikont magában foglaló grammatika célja az állandóság biztosítása. A beszélõk követik és rögzítik a nyelvi szabályokat, szüntelenül újratermelik a szókészletet, és a szavakat mondattá rendezõ szerkezeteket.

6. Így a beszédben és a nyelvben szinte korlátlanul érvényesül az ismétlési kényszer. Ugyanakkor a nyelv is, a beszéd is az elemek egybefûzésének iskolapéldája. A szó egységbe foglalja a hangsort, a mondat a szavak sorát. Az elhangzó kijelentések, az írott mondatok pedig a mondatnál nagyobb szövegegységeket alkotnak: párbeszédet, paragrafust, kérvényt, röpiratot, szerelmes levelet, költeményt, eposzt vagy drámát.
  Az egyes kijelentések dallama hallhatóvá, a dallam mérése láthatóvá teszi a nyelvi elemeket egybefogó vonzást. A kijelentés alapszintrõl indulva emelkedik a klimaxig: feszültséget tükröz és feszültséget kelt. A hang alapszintre ereszkedése feloldja a feszültséget. A dallamív jelentésegységet (pontosabban kijelentés egységet) jelez. Az induló, kibontakozó lezáratlan kijelentés várakozást, szemantikai és szintaktikai feszültséget okoz, mely a mondat lezárásával oldódik. Ennyiben a mondat egyebek között (vagy alapjában véve) a felkeltett és feloldott szexuális feszültség emblémája: élet/halál szimbólum. Egy amerikai fonetikus biológiai görbének" nevezte. 16

7. A szavak közötti vonzáson alapulnak a szószerkezetek. Empedoklész kozmogóniájának keretében az egymáshoz tapadó szavak, az egységet képezõ hasonlatok, idiomatikus kifejezések vagy a tipikus helyzetekhez fûzõdõ kész kijelentések a szerelemben egymáshoz tapadó elemek stratégiáját követik. Az egymáshoz tapadás nyelvi elemek esetében az elemek hírértékének csökkenésével párosul. Minél gépiesebben diktálja a jelzett szó a jelzõt vagy hasonlatot, annál inkább lazul a jelzõ vagy hasonlat kapcsolata a nyelven kívüli valósággal. A szakirodalom másképen érzékeli ezt a jelenséget. A szerzõk a jelentés elhalványulásáról (bleaching, fading), kiürülésrõl (Entleerung), vérveszteségrõl (hémorragie) írnak. Nem az élethez, nem a szerelemhez, hanem az elhaláshoz hasonlítják.
  Antoine Meillet mutatott rá (talán elsõ ízben) arra, hogy ez az elhalás új élet forrása. 17 A lexikális elem eredeti jelentésének elvesztése új grammatikai jelek kialakulásához vezet: nem egyszer új grammatikális vagy logikai összefüggések megragadását teszi lehetõvé. A latin casa ház" szó viszonyszóvá halványult a franciában (chez -nál/ -nél"). A latin habeo birtokol" elerõtlenedésének köszönik az újlatin nyelvek a jövõ idõ ai jelét. A hiszen módosító szó elkopott hiszem. Nem elszigetelt jelenségekrõl van szó, hanem a nyelv grammatikai apparátusának kialakulásáról. 18 A folyamat jól megfigyelhetõ a pidginben, ahol az igeragozás most van kialakulóban. 19

8. Úgy látszik, hogy a nyelv nem könnyíti meg az egyszerû, egyértelmû kapcsolatok kimutatását sem a halálösztön, sem a nemi ösztönök esetében. A költõi nyelvben lényegesen szabályosabban oszlanak el a beszédhangok mint a köznyelvben. Nem utolsó sorban ennek tulajdonítható a versek eufoniája. A szokottnál szabályosabb eloszlás az ismétlési kényszer fokozódását tükrözi. A fentebb idézett Baudelaire versben az ismétlõdés kihívóan leplezetlen. Ugyanakkor az ismétlõdési kényszer leplezetlen jelenléte kétszeresen indokolt. A hangok kettõs funkciót töltenek be. Egyfelõl a szavak indokolják, melyekben a hangok szerepelnek. Másfelõl azonban a hangok kivilágosodásának és hirtelen elsötétedésének sajátos mondanivalója van: közvetlenül érzékelhetõvé teszik a felemelkedést követõ mélybe bukást.
  A redundancia a költeményben kifejezõvé, közléssé válik. A nyelvi és hangokkal kifejezett üzenet szintézise, a hangok kétszeres felhasználása fokozza az információt. A redundanciával ellentétes irányban halad.
  Még nehezebb a döntés, amikor a szabályos eloszlás a halálvágy nyílt kifejezése. Toldi szerelmének ötödik énekében Arany János helyenként zenélõ choriambusokkal (- c -) szövi át a trochaikus lejtésû magyaros verselést. 20 A magyar nyelv természetes lejtésével ellentétes az emelkedõ jellegû jambikus verselés. Sajátos módon, akkor lép elõtérbe a choriambus, amikor Piroska a halál gondolatával foglalkozik. Mintha az élettõl való elfordulás, az ernyedés, a hanyatlás zenei kifejezése lenne. Különösen éles az ellentét, ha a Toldit elindító verssorok erõteljes ritmusához mérjük:

Rémlik, mintha látnám, termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését

Halni, ha / lehetne, oh! / halni szeretne
- c c / - c c / - / - c c - c

De / könnyû ha- / lálhoz nincs / semmi re- / ménység:
c / - c c / - c c / - c c / - -

S úgy védi magát a viruló ép élet:
Soha öngyilkosság eszébe se rémlett

Ám / rózsa le- / hervad: her- /vadjon el / õ is;
- / - c c / - c c / - c c / - c

Nem / érti Pi-/ roska, mi / vonzza Bu- / dára,
c / - c c / - c c / - c c / - c

9. A zenei elvnek szabadabb teret enged a költõi, az irodalmi szöveg, mint a kötetlen beszélgetés vagy a tudományos vagy hivatali próza. Az alakzatok nemcsak a mondatot szervezik metrikusan. A gondolatalakzatok mondaton túl kiterjednek a szöveg egészére. A drámai vagy epikus cselekmény strukturált", formai elveknek van alávetve. A zenéhez közeledik. Költõk, írók - Schiller, Friedrich Schlegel, Novalis, Valéry, Eliot, Thomas Mann, Weöres Sándor - egymástól függetlenül állítják, hogy mûveik szerkesztésében zenei elveket követnek. A regény számomra mindenkor szimfónia volt, pont és ellenpont váltakozása, témák szövedéke, melyben a gondolatok töltik be a zenei motívumok szerepét", árulta el hallgatóinak Princetonban Thomas Mann. 21
  Ilyen zenei" formakényszer a szimmetria, a variáció, a párhuzamosság, a fokozatos kidolgozás, a témák egymásból kinövése (catena vagy gradáció), a kezdethez való visszahajlás (reddíció), a téma kifordítása (inverzió) vagy ellentétére váltása (antitézis), tulajdonságok, szerepek, partnerek váltása (chiazmus), a témák vagy cselekmények egymásba építése (hiperbaton).
  A mû egységét biztosító alapvetõ zenei követelmény - feszültség keltése, a feszültség fokozás, a feszültség feloldása - a nemi ösztön szolgálatában áll, akárcsak a kijelentést egységbe foglaló dallamív. Zenei szempontból minden mû happy enddel, orgazmussal (feloldást hozó megoldással) zárul.
  A forma ezúttal sem puszta kényszer, hanem lelki, ideológiai tartalmak kifejezése. Így a gradáció az események, sorsok, gondolatok belsõ összefüggését, egymásból való kinövését példázza. A reddició az örök újrakezdés szimbóluma. A chiazmus forradalmi alakzat: a mondaton belül vagy a mondaton túl azt mutatja ki, hogy a szerepek, sorsok felcserélhetõk. A családon belül: Ma azt játsszuk, hogy én vagyok a mama, és te vagy a gyerek". Társadalmi szinten: sok elsõk lésznek az utolsók és sok utolsók elsõk" (Máté 19, 30). 22

10. A kényszerû ismétlés prototípusa a sorsneurózis és megszemélyesítõje a kényszeres jellem. Megbabonázottan, sorsszerûen követi el ugyanazokat a hibákat. A kényszeres jellemben feltûnõbbé válik az, ami minden jellemben közös: közvetlenül hozzáférhetetlen korai események, magatartások állandó ismétlése. Paradox módon, a jellem, az egyéni stílus esetében a titkos esemény állandóan szem elõtt áll. Állandó jelenléte leplezi, és maga a szó szoros értelmében vett felszínessége", felületisége" következtében érezzük felületesnek, felszínesnek, elhanyagolhatónak: ilyen a modora, nem kell ezzel törõdni". A stílus mondanivaló, melyet minden esetben kifejezõnek" érzünk és értékelünk. Tudatelõttes, részben tudattalan elemzés alapján beszélünk rokonszenves, ellenszenves, férfias, nõies, erõs vagy gyenge, színes vagy színtelen karakterrõl. A hogyan mindenkor valamit rejt. Az aktuális cselekedeteket (némán) kísérõ, velük egybeolvadó alapcselekedetet.
  A nyelvi stílus esetében a felszínen rejtett titkos üzenet megfoghatóbbá, nemegyszer mérhetõvé válik. Meghatározható, milyen szavakat, szerkezeteket használ egy író vagy beszélõ gyakrabban az átlagnál. Rögzíthetõ és mérhetõ jellegzetes (másokétól eltérõ) hanglejtésének, ejtésmódja. 23 A szerkezetük és tartalmuk szerint szorosan összetartozó szavakat szétvágó beszédszünet ugyanolyan szimbolikus cselekedet (Symptomhandlung) mint a papiros ideges, indulatos széttépése. A beszéd esetében ezt a szimbolikus cselekedetet, így a mondat széttördelését a (széttördelt) mondat tartalma leplezi: a hallgató figyelme a szándékos nyelvi közleményre irányul. Az alkalmi szimptóma gyakorivá, s ezáltal jellemzõvé válhat X vagy Y beszédében. Ilyen esetekben a stiláris (kényszer)cselekedetet gyakorisága, szinte permanens jelenléte is leplezi. A kényszerû ismétlés ezúttal is a közlés szolgálatába áll. Szavakkal ki nem fejezett, vagy ki sem fejezhetõ, tartalmakat tolmácsol a beszédmód. Ez különbözteti meg éppen az élõszót a holt betûtõl".

11. A nyelv elevenségének, folyamatos újjászületésének köze van a halálhoz. A szó szoros értelmében vett (kifejlett) nyelv feladja önmagát, hogy visszatérjen a nyelvet megelõzõ, azt elõkészítõ õsi közlésmódhoz, archaikus mentális mechanizmusokhoz. A hangot, a hanglejtést, a szórendet a tetthez még közelebb álló kifejezõ mozgás teszi lehetõvé. Ez sok százezer éves regressziót tételez fel. Nem kevésbé mély regresszión alapul a jelentést megújító, fogalmakat alkotó metafora. Úgy is mondhatjuk, hogy a nyelv és azon túl, a racionális gondolkodás (a szekundér mechanizmus) fejlõdése az archaikus (mágikus) gondolkodáshoz (a primer mechanizmushoz) való visszatérésen keresztül lehetséges.
  Az ontogenezis korai fázisából ismert projektív mechanizmuson - tárgyak és jelenségek megszemélyesítésén 24 - alapuló absztrakt" fogalmaink java része. Ezen a kerülõ úton vált csak lehetségessé múló jelenségek vagy azok hiányának kifejezése: így tudtuk megragadni a félelmet", haragot", a sötétséget, az elmúlást", a hiányt", a halált". Ezért nem okoz semmi nehézséget fogalmaink megszemélyesítése, allegorizálása. Az allegória emlékszik és emlékeztet elvont fõneveink eredetére. A barokk költészetben és barokk prózában hemzsegnek a fõneveket (néha a mellékneveket is) allegorizáló nagybetûk. A német helyesírás az összes fõnévre kiterjesztette a nagy kezdõbetût.

12. Tudományos közlemények racionálisan is indokolt zenei" követelményeihez tartozik az összefoglalás záróakkordja. Igyekeztem a beszédet és a nyelvi közlést a halálösztön felõl megközelíteni. Bátran mondhatjuk, hogy a nyelv nemi ösztönnel keveri (semlegesíti) 25 és minden esetben hasznosítja, a differenciált közlés szolgálatába állítja a morbid" ismétlési kényszert. Aphroditét, a kohézóit, szolgálja a nyelv, amikor lényegének megfelelõen szoros és állandó kapcsolatot létesít az egyes emberek között és egyre növekvõ társadalmi egységeket teremt.

IRODALOM

DIELS, HERMANN-KRANTZ, WALTER 1992. Die Fragmente der Vorsokratiker [1903], 1-3. k. Zürich: Weidmann.
FALKENSTEIN, A.-SODEN, W. VON, 1953. Sumerische und akkadische Gebete. Zürich: Bibliothek der Alten Welt.
FERENCZI SÁNDOR 1927. A valóságérzék fejlõdésfoka és patologikus visszatérésük. In: Buda Béla (szerk.): A pszichoanalízis és modern irányzatai. Budapest: Gondolat, 1971, 196-214.
FÓNAGY IVÁN 1977. Ismétlés. Világirodalmi lexikon 5: 397b-424a. Budapest: Akadémiai Kiadó.
FÓNAGY IVÁN 1982a. La ripetizione creativa. Ridondanze espressive nell’opera poetica. Bari: Dedalo.
FÓNAGY IVÁN 1982b. Situation et signification. Amsterdam: Benjamins.
FÓNAGY IVÁN 1988. Lecture musicale. Nouvelle Revue de Psychanalyse 37: 219-242.
FÓNAGY IVÁN 1989. A költi nyelv hangtanából [1959]. Budapest: Akadémiai Kiadó.
FÓNAGY IVÁN 1991. La vive voix [1983]. Paris: Payot.
FREUD, SIGMUND 1920. Jenseits des Lustprinzips. Gesammelte Werke 13: 3-69. Magyarul: A halálösztön és az életösztönök. Budapest: Múzsák, 1991.
FREUD, SIGMUND 1933. Neue Folge der Vorlesungen. Gesammlte Werke 15. Magyarul A lélekelemzés legújabb eredményei. Debrecen: Ampelos, 1993.
FREUD, SIGMUND 1937. Die endliche und die unendliche Analyse. Gesammelte Werke 16: 57-99.
FREUD, SIGMUND 1941. Abriß der Psychoanalyse. Gesammelte Werke 17: 63-138. Magyarul: A pszichoanalízis foglalata. In: Sigmund Freud: Esszék. Budapest: Gondolat, 1982. 407-474.
GEROW, EDWIN 1977. A glossary of Indian figures of speech. The Hague: Mouton.
HAIMAN, JOHN 1985. Natural syntax. Cambridge: University Press.
JAKOBSON, ROMAN 1981. Grammatical parallelism and its Russian facet. In: Selected writings 3. k: 98-135, The Hague: Mouton.
LAUSBERG, HEINRICH 1960. Handbuch der literarischen Rhetorik, 1-2. k. München: Hueber.
LIEBERMAN, PHILIP 1967. Intonation, perception and language. Cambridge: MIT-Press.
MEILLET, ANTOINE 1965. L’évolution des formes grammaticales [1912]. In: Linguistique historique et linguistique générale, 130-148. Paris: Champion.
SAUSSURE, FERDINAND DE 1976. Cours de linguistique générale [1916]. Paris: Payot.
STEINITZ, WOLFGANG 1934. Der Parallelismus in der finnisch-ugrischen Volksdichtung. Folklore Fellows Communication 115. k.
TRAUGOTT, ELIZABETH CLOSS-HEINE, BERND 1991. Approaches to grammaticalization 1-2. k. Amsterdam: Benjamins
ZIEGLER, KONRAT-SONTHEIMER, WALTHER 1979. Der kleine Pauly 1-5. k. München: Deutscher Taschenbuch Verlag.

JEGYZETEK

1 A konferenciára 1997 szeptemberében került sor. Dr. Jean-Pierre Dumont, analitikus pszichiáter szervezte.
2 Lausberg (1960).
3 Gerow (1974).
4 Igyekeztem korábbi írásokban (1977, 1982a) ebbõl a szemszögbõl vizsgálni az alakzatokat. 5 Quintilianus szerint éppen a mozgás különbözteti meg az alakzatot, a mûvészi kifejezésmódot, a statikus (merev) köznapi kifejezéstõl, melynek az alakzat mozgást életet kölcsönöz ( motus dat actum quendam et affectum" (Institution oratoria 2, 13, 8).
6 Falkenstein és Soden (1953); Steinitz 1934); Jakobson 1981 [1966].
7 Igyekeztem a köznyelvnek ezt az alapvetõ tendenciáját, túlnyomórészt francia anyag alapján bemutatni (1982b).
8 Karinthy Frigyes Biblia-paródiájának elõterében áll a paralelizmusnak ez a funkciója:

Tegnap este, mint annyiszor, megint a Bibliát olvasgattam,
és az én szemeimet végigvezetém a Könyvek Könyvének lapjain...
s különösen megtetszett nekem ama költõi forma,
melyben az testamentom könyvei irvák,
és a szavaknak az a mûvészete, mellyel kifejezik
az õ elméik szülötteit...
Mert fõleg újságírónak igen jó dolog ez,
és megörvendezteti szivét a hirlapok Csinálójának.
Fõként pedig olyannak, akit soronként fizetnek,
és aki az õ kenyerét megkeresi minden betûvonal után,
melyet leírt az õ keze.

(Gondolatritmusok)
 

9 Ld. Ziegler, Sontheimer és Gärtner 1979, 5. kötet: 647 és k.
10 Ld. Diels és Kranz (1992 [1903], 1. kötet: 315-318.
11 Freud nem zárja ki eleve azt a lehetõséget, hogy valamikor találkozott Empédoklész elméletével, anélkül, hogy erre emlékezett volna. A halálösztön elméletének kedvezõtlen fogadtatásával kapcsolatban írja: Annál nagyobb örömöt okozott, amikor nemrég a korai görögség nagy gondolkodójánál rátaláltam elméletünkre. E megerõsítés ellenében készséggel lemondok az eredetiség dicsõségérõl. Annál is inkább, mivel, fiatal éveim olvasmányainak széles körére való tekintettel, nem lehetek biztos abban, hogy állítólagos felfedezésem nem kryptomnézia terméke-e" (Die endliche und die unendliche Analyse [1937], GW 16: 90 k.
12 Jenseits des Lustprinzips [1920], GW 13: 38-40. Magyarul: A halálösztön és az életösztönök [1991], 38-39
13 Neue Folge der Vorlesungen [1933], GW 15: 114 k. Magyarul: A lélekelemzés legújabb eredményei [1943], 125-126.
14 Ameddig ez az ösztön belül, a lélek mélyén, mint halálösztön hat, addig néma marad, csak akkor hallat magáról, amikor mint destrukciós ösztön kifelé fordul." (Abriß der Psychoanalyse [magyar fordítás] 416.)
15 Cours [1916] 1976: 114 és kk. - Bevezetés (magyar fordítás) 1967: 105 és kk.
16 Philip Lieberman (1967).
17 Meillet [1922] 1965: 130-148.
18 A múltban lezajlott és a jelenben megfigyelt grammatikalizácóis folyamatok leírását tartalmazza Elisabeth Closs Traugott és Bernd Heine két kötetes munkája (1991).
19 Haiman 1985: 174-180.
20 A költõi nyelv hangtanából címû könyvemben ([1959] 1989: 124) részletesebben elemeztem, verstani és funkcionális szempontból, az ötödik ének ritmusát.
21 Einführung in den Zauberberg [1939]. Gesammelte Werke 12.k.: 440.
22 Mindezt igyekeztem korábbi publikációkban árnyaltabban, részletesebben és talán meggyõzõbben kifejezni (így: 1988-ban).
23 Szemantikai tesztek világosan kimutatják, hogy a hallgatók (hasonló módon) értelmezik a beszédstílust: más-más jellemképet kölcsönözhet, pusztán fonetikai eszközökkel, ugyanannak a szerepnek két színész vagy színésznõ (1985).
24 L. Ferenczi [1913] 1927: 64 és k.
25 Ez történik biológiai szinten is. A biológiai mûködésekben ez a két alapösztön egymás ellen vagy egymással kombinálva fejti ki hatását - olvassuk Freud hátrahagyott (töredékes) mûvében, A pszichoanalízis foglalatában, majd így folytatja: Így az evés aktusa a tárgy megsemmisülését jelenti, végsõ céljaként annak bekebelezésével, a nemi aktus pedig a legbensõségesebb egyesülés szándéka által vezérelt agresszió" (1984, 419).

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu