,,GYERE KI A HÓRA"

Mike Tyson és a destruktív férfivágyak*

Bevezetés

  A következõkben megpróbálom röviden áttekinteni egy híres fekete sportoló életét a férfiidentitás sajátos értelmezése szemszögébõl. Két célom van: egyrészt az eddigi életrajzokhoz (Illingworth, 1992; Berger, 1990; Torres, 1989; Gutteridge és Giller, 1987) képest új szempontok szerint árnyalni a Tysonról kialakult képet, másrészt konkrét gyakorlati példán igazolni a férfiszubjektivitásról kialakított nézeteimet.
  Mindehhez kiindulópontként az a megtévesztõen egyszerû elképzelés szolgálhat, hogy az ember hajlamos együttmûködni elnyomóival. Erre a gondolatra hivatkoznak néha azok a feministák is, akik tiltakoznak a nõk áldozattá válásának determinisztikusabb magyarázatai ellen: hogy tehát azoknak a bántalmazott nõknek, akik nem menekülnek el otthonról, valami érzelmi érdekük fûzõdik ehhez (innen az “együttmûködés" terminus), és nemcsak áldozatok, akik a félelem és a szegénység miatt kénytelenek maradni. Cikkemben ezt a fogalmat általánosabb értelemben használom, utalva arra, hogy vágyaink -- amelyek meghatározzák azonosulásaink mintázatát, amelyek azután én-identitássá, más szóval szubjektivitássá állnak össze -- gyakran önkárosítóak (innen az “elnyomó" terminus). ¹ A nemi önazonosság elsajátításának eddigi magyarázatai csak a nemiszerep-modellek (passzív) internalizációjáról beszélnek. Hiányzik belõlük a vágy szerepe, tehát nem ismernek el semmiféle saját aktivitást a szubjektum-pozíciók felvételében, így nem veszik észre mindazt a komplexitást, amelyet a vágy a maga zabolátlan természetével elõidéz. Ahogy Tyson esetében látható lesz, életrajzában a vágy szerepének megértése ad kulcsot viselkedése önromboló elemeinek magyarázatához: ahhoz, hogy megérthessük, mi volt az õ saját szerepe saját bukásában, hogyan “játszott össze elnyomóival".
  Tekintve, hogy elméleti megközelítésemet már részletesen ismertettem sajtó alatt lévõ tanulmányomban, itt csupán a lényegét foglalom össze, bizonyítások nélkül. A szocializációs elméleteknek azt az alapelvét kifogásolom, hogy kiindulópontként egységes, racionális szubjektumokat feltételeznek, akik egyszerûen internalizálják a nemüknek megfelelõ, férfi- vagy nõi nemi szerepeket. Szerintem ennél jóval összetettebb megközelítésbõl kell kiindulnunk: e szubjektumok “sokszorosan megosztott személyiségek egy sokszorosan megosztott társadalomban" (Cohen, 1986, 52). Az egyént tisztázatlan és gyakran ellentmondásos vágyak vezérlik, olyan világban él, amelyet szövevényes és ellentmondásos hatalmi viszonyok igazgatnak, és amely versengõ szemléletmódok szerint különféleképpen értelmezhetõ. Az a véleményem, hogy a társadalmat különféle hatalmi viszonyok hatják át (osztály-, nemi, faji stb. viszonyok), hogy e viszonyok jelentése csak a rendelkezésre álló kontextusokon belül válik hozzáférhetõvé, hogy a hatalmi viszonyok sokrétûsége számos különféle kontextushoz vezet, s ezek sokféle jelentést eredményeznek. Az egyén pedig aszerint azonosul bizonyos kontextusokkal -- azaz alakítja ki identitását --, hogy hogyan kerülheti el a leginkább a sebezhetõség és a szorongás érzését. Ezek a törekvések vágyként nyilvánulnak meg. Ha ez az elmélet ködös is egyelõre, Tyson élettörténetén keresztül, gyakorlati alkalmazása közben remélhetõleg világosabbá válik majd.

Tyson élete: gettóból és javítóintézetbõl a csillogásba, majd vissza

  Nehezíti a dolgomat, hogy Tyson életének “tényeit" legalább öt életrajz és számtalan cikk “tárja fel". Nem feladatom további részleteket ismertetni, nem is kutattam utánuk; döntõbíró sem akarok lenni a különbözõ értelmezések között (amelyek egyébként a legfontosabb elemeikben nagyon is hasonlóak). Az alábbiakban ehelyett csak felidézem Tyson életének közismert alapmozzanatait; ez az életrajzi vázlat szolgál majd a késõbbi elemzés nyersanyagául. ²
  Tyson igazi gettógyerek volt. Anyja nevelte, aki látástól vakulásig dolgozott, így a kisfiú idejének nagy részét az utcán töltötte. Visszahúzódó és félénk gyerek volt, selypegõ, lányos hangon beszélt, ezért kis tündérfiúcskának csúfolták, társai állandóan piszkálódtak vele és kínozták. ³ Egyszer azonban túl komollyá fajult a kegyetlenkedés: féltett galambjainak egyikét elkapták és megölték, mire õ visszavágott -- és sikerrel. Jutalmul befogadták maguk közé azok, akik a gyengékre és védtelenekre vadásztak: durva verekedõ és tolvaj lett belõle is, akinek egyenes út vezetett a javítóintézetbe. Tizenéves korára kemény bûnözõvé vált. Egyszer az intézetbe látogatott Muhammad Ali, aki olyan mély benyomást tett rá, hogy elhatározta, megtanul bokszolni. Kapott is rá engedélyt, azzal a feltétellel, hogy elkezd rendesen tanulni, és jól viseli magát.
  Káprázatosan fejlõdött a bokszban: nagydarab volt és erõs, amihez meglepõ gyorsaság és mohó tanulásvágy is társult. Ráadásul volt egy sajátos ütése, amely késõbb a védjegyévé is vált: elsöprõ, knockoutoló egyenese. Nemcsak a ringben fejlõdött szembeszökõen, hanem azon kívül is, úgyhogy az örgedõ bokszmenedzser, Cus D'Amato, aki annyit hallott róla, hogy elment megnézni a saját szemével, kivehette az intézetbõl, és elvihette magával híres catskilli boksziskolájába.
  D'Amato volt az, aki Floyd Pattersont, az egykori fiatalkorú bûnözõt a valaha volt legfiatalabb nehézsúlyú bokszvilágbajnokká képezte, és szeretett volna még egyszer remekelni. Tysonban látta meg ennek az ígéretét. Tysont tehát egészen fiatal korától a legmagasabb bokszbajnoki címre trenírozták. Gyors sikereket ért el: tizenöt évesen elnyerte az országos ifjúsági bajnoki címet. Más teendõit viszont elhanyagolta: ugyanebben az évben kirúgták az iskolából. Tizenhét éves korára megvédte ifjúsági bajnoki címét, megnyerte az amerikai országos bajnokságot és az Országos Aranykesztyû Tornát. Tizennyolc évesen lett profi. Eddigre már félelmetes híre volt: mindenki tudta róla, hogy az ellenfelei gyakran inkább visszalépnek, semhogy megkockáztassák halálos kiütését. Tysonból legendás szörnyeteg lett: a leendõ bajnok, akinek bokszolói képességei túlfejlettek, szociális készségei alulfejlettek -- és ekként is kezelte mindenki.
  Egyesek szerint Tyson profi pályafutásának kezdeti sikereiben közrejátszott az õt menedzselõ, jó szimatú szakembergárda, akik gondosan kiválogatták számára az ellenfeleket. De azt azért senki sem vitatta, hogy félelmetesen tud ütni. Profiként az elsõ évben tizenkilenc meccse volt. Mindet kiütéssel nyerte, tizenegyet még az elsõ menetben. S még ekkor is csak tizenéves volt. Olyan rendkívüli ereje volt, hogy nemcsak a nehézsúlyú világbajnoki cím várományosának tekintették -- ez sokak szemében már csak idõ kérdése volt --, hanem azon kevesek egyikének is, akik helyet kaphatnak az ökölvívósport örök panteonjában. Mert látott-e a világ ilyen kemény, ilyen kegyetlen harcost? Akármi is a válasz, Tysont Vas Mike-ként kezdték emlegetni. S a világbajnoki cím is hamar eljött, bár Cus D'Amatónak már késõn: õ meghalt, mielõtt álma valóra vált volna. Tyson ekkor még csak húszéves volt. Mindössze húsz hónap kellett mindehhez; õ volt minden idõk legfiatalabb nehézsúlyú bajnoka, és mindenkinél rövidebb idõ alatt ért el idáig. Emellett milliomossá is vált, s jó kilátásai voltak arra, hogy õ legyen a leggazdagabb ember a sportvilágban, vagy esetleg akár az elsõ sportoló-milliárdos a történelemben.
  Tyson szupersztár lett, aki minden vágyát kiélheti. Az õ vágyai csaknem kizárólag a nemiség körül forogtak, merthogy a társasági életet sehogyan sem tudta megszeretni. A bokszon kívül csak a nõk érdekelték. Szexuális hõstettei, mint például csoportszex prostituáltakkal, fogdosásos, mutogatós és zaklatásos incidensei, meg hogy nõket üldözött, nem kis fejfájást okoztak menedzsereinek, akik a bajnok széles körû és jól eladható vonzerejének kiépítésén munkálkodtak. Ám pénzzel minden kínos ügyet el lehetett tussolni.
  Megismerkedett az ambíciózus fiatal fekete színésznõvel, Robin Givenssel, akit rövid udvarlás és együttjárás után feleségül vett. Kapcsolatuk nem tartott sokáig, a rövid és viharos házasságnak elkeseredett, nyilvános botrányok vetettek véget. Givens azzal vádolta Tysont, hogy erõszakos dühkitörései vannak. Házasságának felbomlása, és elõtte nem sokkal a szeretett apafigura, D'Amato halála felborította ennek a még mindig nagyon fiatal, a hirtelen rászakadt gazdagsággal és népszerûséggel küszködõ férfinak a lelki egyensúlyát. Egyre gyakrabban bújt ki a szigorú edzésrend alól, újra a régi útjait kezdte járni, és ez egyre több gondot okozott. Ragadozó szexuális szokásai miatt folyton kínos ügyekbe keveredett. Kisvártatva újabb megrázkódtatások érték Jim Jacobs halálával, aki menedzserei közül az apafigurát pótolta számára. Majd a birtoklásáért dúló harcból -- õ volt a legjövedelmezõbb tõke a sportvilágban -- Don King, a legendás fekete mágnás került ki gyõztesen, sikeresen használva ki etnikai elõnyét. Tyson ringen kívüli agresszív viselkedésének már nagyobb volt a híre, mint a ringen belüli vadságának. A bokszvilágban sokan jósolták, hogy saját magát fogja a romlásba taszítani. Így is lett, méghozzá kettõs értelemben is: elsõ vereségével, amely profiként érte, mindjárt el is vesztette nehézsúlyú bajnoki címét, mert nem készült fel egy olyan meccsre, amelyet könnyedén megnyerhetett volna; a rá következõ idõszakban azután, mikor Tyson egyszer ismét provokálóan viselkedett, történt az az incidens, amely miatt bíróság elé került, és számos vádpontban, köztük nemi erõszakban is bûnösnek találták.

Helyzetek, kontextusok, státus, kulcsmozzanatok: Tyson életének egy olvasata

  Feltételezve, hogy a fentiek Tyson életének hû leírását adják, azzal együtt, hogy bizonyos mozzanatokat felfújhatott a szenzációéhes sajtó is olyannyira, hogy végül csakis az állandó ismételgetés révén váltak ténnyé, szeretném most életének egy sajátos olvasatát nyújtani, négy lépcsõben. Az elsõben egyszerûen azonosítom élete alaphelyzeteit, a másodikban a lehetséges kontextusokat, amelyek révén az egyes helyzetek jelentést nyerhetnek. A harmadik lépcsõben meghatározom Tyson helyzetét a különbözõ kontextusokon belül, a negyedik pedig egy olyan pszichodinamikai olvasat, amely kritikus mozzanatok sorozatán végigtekintve mutatja meg, hogy miért foglalja el Tyson épp azokat a pozíciókat, amelyeket elfoglal. Ezek a kritikus mozzanatok a kontextus bizonyos pozícióival való azonosulás pillanatai, azokkal a pozíciókkal, amelyek együttesen biztosítják self-identitását. Az eredmény remélhetõleg nemcsak Tysonnak a férfiassághoz való viszonyát világítja meg, hanem általános értelmezésmódot kínál a férfiidentitás kialakulásához.

  (1) Az alaphelyzetek. Ezek egyszerûen Tyson életének azon színterei, amelyek a legmarkánsabban alakítják identitását. A fenti életrajz alapján a következõket sorolom ide: gettó/javítóintézet, sport, szupersztárság és nõk/szexualitás.

  (2) Az alaphelyzetek dekonstrukciója kontextusok szerint. Szeretném a fent felsorolt helyzetek értelmezésére szolgáló kontextusok közül a legfontosabbakat körüljárni. Az áttekintés nem törekszik teljességre, csak felveti a fontosabbakat.

Gettó/javítóintézet

  A gettó és a javítóintézet két külön alaphelyzetnek tûnhet, mégis együtt tárgyalom õket, mivel a kontextusok, amelyekben az egyik és a másik is elnyeri értelmét, azonosak. Ez a két jelenség között fennálló szoros asszociációs kapocs miatt lehetséges. Amiatt, hogy gettó, bûnözés és javítóintézet gyakran egybemosódnak. Ez a sûrítés a gettóból származó fiatal férfiak számára gyakran a tapasztalat szintjén is létezik. A gettó/javítóintézet értelmezésére szolgáló leghagyományosabb, legrégibb keletû és legkonzervatívabb magyarázatmódot “jó/gonosz" kontextusnak fogom nevezni. Ez szigorúan véve egyáltalán nem a gettóhoz és a javítóintézethez szánt magyarázatmód, hanem a világhoz általában. Eszerint a világ természettõl jó és természettõl gonosz emberekbõl áll; de semmi felvilágosítással nem szolgál arról, hogy a gettóban/javítóintézetben miért vannak látható többségben a rossz emberek, akik a gonoszság ösvényét választják az erény ösvénye helyett. Vallásos gyökerei nyilvánvalóak, de valamit merít abból is, ahogyan a humanizmus látta az egyént: egységesnek, racionálisnak, önzõnek. Akármelyiket vesszük is, e messzeható, széles körûen alkalmazott, metafizikus, hétköznapi kontextus mindenképpen tudomány elõtti magyarázatok öröksége.
  A tizenkilencedik századi pozitivista természettudományos forradalom kikezdte a saját hasznát keresõ, sorsát megválasztó egyén képzetét azzal az állítással, hogy a viselkedést olyasmi határozza meg -- például az öröklött tulajdonságok és a külsõ körülmények --, ami kívül esik az ember fennhatóságán. Ennek az új felfogásnak a legtartósabb örökségét nevezhetjük “megfosztottság/megjavítás" értelmezési keretnek. Ez lényegében a társadalmi determinizmus sokféle változatának laikus összegzése. Ezek a szociális ökológiától a szubkultúra-elméletig terjedõ változatok idõnként befolyással voltak a kriminológiára is. Alapvetõen liberális elméletrõl van szó: a gettólakók megfosztott, deprivált polgárok, ez érthetõvé, sõt megbocsáthatóvá teszi, ha bûnözõvé válnak. A javítóintézet nem büntetni, hanem, mint a neve is mutatja, javítani akar, részben azáltal, hogy megadja a vétkesnek mindazt, amitõl, úgymond, meg volt fosztva, például a szeretetet és a fegyelmet. Ezt az alapvetõen jó szándékú kontextust tönkreteszi a jóindulat lekezelõ volta. Újabban az ilyesfajta jóakaratot a hatalomgyakorlás finomabb, rejtettebb formájaként szokták értelmezni. Akikre az efféle bánásmód irányul, azok valószínûleg mindig is így látták.
  Ezzel elérkezünk a harmadik értelmezési kerethez, amelyet “keményfiú"-kontextusnak nevezek. Nem túl valószínû, hogy azok a fiatalemberek, akik a két fenti kontextus elsõdleges alanyai, magukat mint egyéneket akár gonoszként, akár megfosztottként fognák fel. Sokkal valószínûbb, hogy saját maguk számára a gettót a keménység fogalmaiban értelmezik. Ezen a fogalmon alapul az egyén túlélési képessége az utca világában, és helye a hierarchiában. A keménységgel számos tulajdonság függ össze, noha a fizikai konfliktusokban való részvétel és helytállás kétségtelenül alapvetõ. Bár ez a kontextus minden szegénynegyed fiatal férfilakóit csábítja -- vagy fenyegeti --, azért vannak etnikai különbségek. Nem teljesen egyenértékû ugyan ezzel, de véleményem szerint viszonylag új kontextust alakít ki a hûvös távolságtartás (cool pose) fogalma -- Majorsnél “a fekete túlélés büszke bélyege" (1989, 83) --, amely hasonló (bár nem azonos) jelentéseket kínál azoknak a fekete fiataloknak, akik fölényt akarnak kivívni a gettóban.

Sport

  A sport is három alapkontextus szerint rekonstruálható. Az elsõt erõnlét- és örömértelmezésnek nevezem. Szigorúan véve ez két kontextust ölel fel: sport a jó kondícióért, illetve sport mint kellemes idõtöltés. Tudjuk, mit jelent a sport a felnõtt népesség túlnyomó többsége -- az aerobicra járó kismama, az alkalmi teniszjátékos, a vasárnap délelõtti uszodalátogató -- számára. Indítékaik keverednek: legtöbbjük a külsejével is törõdni akar, és jól is szeretné érezni magát közben, bár persze az egészség megõrzésének reménye és a társas együttlét is motiváló tényezõ lehet. A sportnak ezt az általános, talán legfõbb jelentését próbálom megragadni az erõnlét- és örömkontextus gondolatával.
  Más kontextus teremti meg a sportok egész sorának hátterét, a tornától a mûkorcsolyán át a mûúszásig, ahol a hangsúly fõleg a kecses mozgáson és a forma szépségén van, jelezve, hogy ezek a sportok erõsen kötõdnek a tánc és ezáltal a mûvészet világához. Bár ezeket a sportokat kétségtelenül lehet testedzésként vagy szórakozásként is ûzni, mindig fontos elemük marad a mozgás esztétikája, különben teljesen értelmetlenek: önellentmondás lenne nem tetszetõsen tornázni. Így azt a kontextust, amely ezeknek a sportoknak keretet ad, nevezhetjük “mozgásköltészet" kontextusnak.
  Ott van azután még a versenysportok jellegztes kontextusa, amelyet “gyõzni akarás"-kontextusnak nevezhetünk. A modern olimpiákat eredetileg köztudottan a részvétel kontextusa hívta életre, de kevesen tagadnák, hogy az effajta idealizmus helyét már rég átvette a verseny, azaz a gyõzni akarás kontextusa. Megint csak hangsúlykérdésekrõl van szó: a magas szintû tornában nagyon is jelen van a versengés, a magas szintû futball pedig lehet tiszta mozgásköltészet mint látvány. De a gyõzelemhez az elsõ esetben a szép mozdulatok tökéletességére kell törekedni, a másodikban viszont ugyanez luxus volna egy hideg, esõs, szeles délelõttön a sáros cardiffi pályán. Noha a gyõzni akarás kontextusa a versenysportban a legjellemzõbb, természetesen nem korlátozódik ide: a legtöbb iskolai tornatanár (tapasztalataim szerint) jobban szeretné, ha csapata rosszul játszana és gyõzne, mint ha jól játszana és veszítene. Az efféle hozzáállás mögött is a “gyõzni akarás"-kontextus húzódik meg.

Szupersztárság

  Úgy tûnik, három fõ kontextus hatja át a szupersztárok világát. Az elsõt számomra Perry Como és Doris Day testesíti meg, ezért is nevezem ezt a “Jófiú és Jókislány" kontextusnak. Ezt a kontextust a közönség nagy része kedveli: azok, akik szeretnék hõseiket kimagaslóaknak, de ugyanakkor mégis normálisaknak látni, olyanoknak, akik rendkívüli képességekkel vannak megáldva, ámde mégis közülünk valók, sikeresek, ámde feddhetetlenek, akiket akár meg lehetne hívni uzsonnára is, vagy lemenni velük a sarki kocsmába sörözgetni. Természetesen ezt a kontextust szeretik a menedzserek is, akik a nyilvánosságnak prezentálják a szupersztárt, hiszen a felnõtteknek és gyerekeknek egyaránt eladható arculat jövedelmezõbb, mint az, amelynek korlátozottabb a vonzereje.
  Ám a “rendesek" kimondott ellenszenvet ébreszthetnek az igen jövedelmezõ ifjúsági piacon, ahol a lázadóbb hõsöket szeretik. Sok fiatal számára a szupersztár jelképezi a lehetõséget a normalitás béklyóinak lerázására, a konvenció korlátainak ledöntésére, és arra, hogy az ember szabadon ereszthesse a vágyait. Ezt a kontextust tekintélyrombolásnak nevezem. Ennek legjobb mai példája a szexuális képekkel folytonos játékot ûzõ Madonna, aki ezzel botrányt is és jó üzletet is csinál egyszerre -- ebbõl is látszik, hogy a kettõ nem összeférhetetlen. De az androgén megnyilvánulásairól híres Prince és Bowie is rögtön eszünkbe juthat. Lényegében azonban az ilyen felforgatás nem megy túl egy biztonságos határon. Madonnából lehetett volna feminista bálvány, de õ nem engedi meg magának, hogy ne tökéletesen kicsinosított testtel jelenjen meg a közönség elõtt; ura marad a rombolásnak, amit színpadra visz.
  Más szupersztárok azonban túlzásba viszik a rombolást, és az átveszi az uralmat felettük. Nevezzük a szupersztár-életnek ezt a jelentését -- “szex, drog, rock and roll", “gyorsan élni és fiatalon meghalni", “váltsd valóra az álmaidat" -- mértéktelenség-kontextusnak. Áldozataival tele van a rock and roll története, mindjárt ott van maga King, bár egyesek kiszabadítják magukat e kontextusból, mielõtt végzetessé válna, és azután fitogtatják, hogy lenéztek a szakadék szélén, ahogy például Keith Richards is tõkét kovácsolt ebbõl. Akik a nyomorból hirtelen emelkedtek fel a minden képzeletet felülmúló gazdagságba, azok számára nagyon erõs e kontextus vonzása -- egyébként ez rejlik a szakállas régi kérdés mögött is, hogy “mit csinálnál, ha megnyernéd az ötöst a lottón?".

Nõk/szexualitás

  Wendy Holloway Szubjektivitás és módszer a pszichológiában címû könyvében a szexualitás három kontextusát tárgyalja. Az elsõnek, amelyet “az anglikán egyház házassági fogadalma" (Holloway, 1989, 55) alapján biroklási/megtartási kontextusnak nevez, az a hagyományos keresztény elv a lényege, hogy “az ember tartós kapcsolaton belül éljen nemi életet" (uo.), hogy szûzen lépjen a házasságba, és legyen monogám. Rámutat arra, hogy ez a kontextus elvileg nemtõl független, de a gyakorlatban jobban köti a nõket. Sokkal szélesebb ugyanis a tartós kapcsolaton kívül szexuálisan aktív nõket sújtó diszkurzív szankciók köre -- szajha, ringyó, szuka, kurva, riherongy stb. --, mint azoké, amelyekkel férfiakat lehet sújtani: ezért is panaszkodnak, természetesen, a nõk a kettõs szexuális erkölcsre. ⁴
  A hatvanas években új, megengedõ kontextus született. A szexet nem a szaporodás és a házasság tartozékának tekintették többé, hanem saját jogán élvezhetõ, természetes örömforrásnak. Milan Kundera híres regényének (A lét elviselhetetlen könnyûsége ) címébõl vett fordulattal, a szexnek “nehéz súlya" volt a birtoklási kontextusban, megterhelve a szükséglet, a szeretet, a függés, az elkötelezettség stb. minden érzelmi rakományával, és ez átadta helyét a puszta testi gyönyör vágyától vezérelt szabad szex “elviselhetetlen könnyûségének". Úgy tûnt, hogy ez meghozza, a fiataloknak legalábbis, azt a fajta szexuális egyenlõséget, amelyet a birtoklási kontextus csak ígért; de, amint a feministák késõbb nehezményezték, ez az úgynevezett szexuális egyenlõség a férfiak szempontjai szerint alakult. Nem a szexualitást magát ünnepelték, hanem a férfiszexualitást: a kettõs normából egységes norma lett, de ez a norma a férfipromiszkuitás volt.
  Ennek egyik oka a harmadik kontextus jelenléte lehet, amelyet Holloway “hím nemi ösztön kontextusnak" nevez. Ez a másik hagyományos értelmezés, “... amelynek központi tétele, hogy a férfiaknak biológiai szükségleteik okán kell hajszolniuk a (heteroszexuális) élvezetet" (Holloway, 1989, 54). Itt a kettõs erkölcs igazolása: a férfiaknak egyszerûen jobban kell a szex. A megengedõ kontextus a nõket is feljogosította, hogy szexuálisan önállóak legyenek, csakhogy -- nem meglepõ módon -- az aktív szexualitás egyetlen akkor létezõ modelljének feltételei szerint jogosította fel õket erre. A szabadság így -- a legjobb esetben is -- csak a hím nemi ösztön kontextus demokratizálása volt, bárminemû módosítás nélkül.
  Azt hiszem, van még egy értelmezés, amelyet Holloway nem tárgyal: nevezzük ezt “nagy kan" kontextusnak. Bizonyos szempontból tekinthetõ ez a hím nemi ösztön kontextus kiterjesztésének, túlfejlett változatának is. Véleményem szerint azonban a következõ a különbség közöttük: ez utóbbi központi tétele nem az, hogy a férfiakat biológiai hajtóerõ ûzi, hogy (hetero)szexuális aktusokat hajtsanak fel, hanem az, hogy ha bizonyítani akarjuk, hogy igazi férfiak vagyunk, akkor állandóan le kell fektetnünk nõket -- minél többet, annál jobb. Ha kizárólag a biológiai szükségletrõl volna szó, akkor ugyanaz a nõ is megtenné. De a nagy kannak sok nõnél kell bizonyítania vonzerejét, folyamatosan. A feladat mindet “befûzni", legfõképp azokat, akik “nehezen kaphatók".
  A fentiek hozzávetõlegesen felvázolnak néhány fontosabb kontextust, amelyek Tyson életének alaphelyzeteit értelmezik, ám hátravan még, hogy megértsük, miképpen helyezte el saját magát õ ezekhez képest. Egyben általánosabb megállapításokat is teszünk arról, hogyan implikálnak ezek a kontextusok hatalmi viszonyokat. A következõ rész e két témáról szól.

Kontextusok, hatalmi viszonyok és Tyson helye e kontextusokban

  Tekintsük át a kontextusokat a fenti sorrendben. Mint arra már a gettónak és a javítóintézetnek értelmet adó különféle kontextusok tárgyalásakor utaltam, az osztályhatalmi viszonyok nagyon is nyilvánvalóak itt. Azért lehet a gettókat züllött (“jó/gonosz" kontextus) vagy elnyomott (“megfosztottság/megjavítás" kontextus) helynek tekinteni, mert a hatalmon lévõk folyamatosan fenn tudják tartani ezeket a képzeteket, képesek tartósan megbélyegezni, címkéket ragasztani, s ezek jogosságát a kriminológián belüli érvekkel igazolni. Így háttérbe szorítják azokat a képzeteket, amelyek szerint a gettó mint az egyenlõtlenség színtere jelenik meg, mint olyan hely, mely szûkölködik forrásokban és lehetõségekben, éppúgy, mint azt a réteget, amelynek a hangján ezek szólnak. De nemcsak az osztályviszonyok világosak itt, amint azt a harmadik értelmezési keret, a “keményfiú kontextus" tárgyalásakor már jeleztem. Ez a kontextus tanúsítja a nemek közti hatalmi viszonyok fontosságát is a szegénynegyedekben, minthogy szinte kizárólag a fiatal férfiakra érvényes. Kétségtelen, hogy e kontextus azért lehet olyan nagy hatással a gettóbeli fiatal férfiakra, mert ezeknek az embereknek nincs valós társadalmi hatalmuk, hiszen képzetlenek és munkanélküliek, s egy olyan kultúrában élnek, amely állandóan azt mondja nekik, hogy õk a patriarchális hatalom törvényes örökösei. A keménykedés lehet a szociálisan befolyásos férfi szerepének szánalmas imitációja, de a hatásai, amelyeket a gyengébbek -- gyakran a nõk és a gyerekek -- szenvednek el, éppen elég valóságosak, amint az Beatrix Campbell újságírónõ harcos könyvébõl (1993) is kiviláglik. Ezzel el is érkeztünk Tysonhoz. Ha a társadalmi hatalomtól való megfosztottság növeli a “keményfiú" kontextus vonzerejét, akkor a faji egyenlõtlenség a fiatal fekete férfiak számára valószínûleg még vonzóbbá teszi ezt. De akármi is a helyzet, Tyson nyíltan belehelyezkedett ebbe a kontextusba. Egyszer az utcai bûncselekményekben való részvételérõl nyilatkozva azt mondta: “Nem mondhatom, hogy belerángattak... én akartam, hogy rángassanak bele. Tudtam, hogy nagyot fogok koppanni a végén, hogy baj és börtön lesz belõle -- de azt akartam, hogy elfogadjanak. Úgyhogy megcsináltuk azokat a dolgokat." ( KO Magazine, 1986 35). ⁵
  A sport kontextusainak igen szembetûnõ vonása, hogy mennyire nemhez kötöttek. Ez nyilvánvalóan igaz a “mozgásköltészet" kontextusra, amelynek feminin jelentéstartalma van, és a “gyõzni akarás" kontextusra, annak erõsen férfias konnotációival. Bár a feminista felfogás betörésével a határok észrevehetõen elmosódtak, azért az örökség még mindig erõsen kényszerítõ. A szépség és finomság iránt érdeklõdést mutató férfit automatikusan feminizálják, azaz homoszexualitással gyanúsítják, ahogy a férfi balett-táncosokat szokták. Annak a nõnek pedig, aki kemény versenysportokban akar indulni, le kell szerelnie az atyáskodó kérdezõsködést, hogy vajon nem fog-e ez megártani az õ “törékenyebb" alkatának. Nem is olyan régen még -- hivatalosan legalábbis -- a nõk “gyengeségük" miatt nem indulhattak a hosszútávfutó-versenyeken. Tehát a versenysportok hátteréül szolgáló gyõzni akarás kontextus erõsen maszkulin. De vajon vannak-e olyan versenysportok, amelyekbe jobban beleivódtak a gyõzni akarás kontextus diskurzív jellemzõi, mint másokba, és így férfiasabbak a többinél? A csapatsportok, amelyekben keveredik az együttmûködés (a csapattársakkal) és a versengés (az ellenféllel), egy nem annyira tisztán kompetitív kontextusba illeszkednek, mint az egyéni sportok, amelyekben csak a versengés kontextusa van jelen: egyszerûen nincsenek csapattársak, hogy “helyrehozzák egymás lazaságait" (Berger 1990, 79) sem magán a meccsen, sem a kontextus révén.
  A bokszot olyan értelmezések övezik, amelyek az egyéni sportok közt már-már a saját külön birodalmába utalják: kizárólag férfivilág ez. Az egyik férfit a másik ellen uszítja, azzal az egyetlen céllal, hogy kiderüljön, ki tudja fizikailag uralni a másikat, legfõképpen azáltal, hogy érzéketlenül megveri a lehetõ legrövidebb idõ alatt -- így hát a boksz tekinthetõ egyrészt a férfiasság végsõ próbájának, másrészt azon agresszív impulzusok elszabadítására való felhívásnak, amelyeket a magukat civilizáltnak nevezõ társadalmak tiltanak. A boksz-írók, mint Berger is, általában valamiféle végsõ erõpróbának tekintik:
  “Minden világklasszis harcos önzõ. Az önközpontúság kötelezõ. Enélkül a harcos nem lehet eléggé hiteles, hogy megtegye, amit tennie kell: legyõzzön egy másik férfit erejének oly egyértelmû demonstrációjával, amilyet csak megenged ez a társadalom... Az ügy másik oldala az, hogy ha nem gyõz, akkor szembe kell néznie azzal, hogy alsóbbrendûként kiszolgáltatottá válik -- a létezõ legbrutálisabb, legközvetlenebb és legkendõzetlenebb módon kiszolgáltatottá" (Berger, 1990, 49).
  A bokszot ez teszi “sporton túli világgá", ahogy ebben hívei és becsmérlõi is egyetértenek. Bergert megint csak az elsõ kategóriában találjuk:
  “Tysonnak sport az volt, amit az olyan rohangáló-ugráló bolondok, mint Magic Johnson és Michael Jordan és Larry Bird csinálnak. Amit õ csinált, az túl volt a sporton. Gladiátori küzdelem volt, és Tyson számára olyan törvényei voltak, amelyek elõhívták a legsötétebb ösztönöket -- az elnyomottak dühét. Olyan vonás volt ez, amelyet elfogadott, sõt üdvözölt magában és másokban... õ volt az irgalmat nem ismerõ harcos" (Berger, 1990, 203).
  De még a bokszolók között is különbségeket kell tennünk: egyesek számára a boksz nagy komplexitású kéz/szem/láb-koordinációt igénylõ manõverek bonyolult sorozata (rögtön eszünkbe jut a Muhammad Ali-féle “lebegj, mint a pillangó, és szúrj, mint a méh"), mások pedig -- a kemény öklû harcosok -- azt a képességet tartják a legfõbbnek, hogy több fájdalmat okozzanak és viseljenek el, mint az ellenfelük. Tysont ugyan nem ejtették a fejére, de védjegye, ahogy jelentõs teljesítményeibõl kitûnik, mégis a meccs elején való gyilkos kiütés volt. Tyson minden jel szerint azzal az utóbbi felfogással azonosult, amely a bokszot büntetésre és rombolásra szóló jogosítványnak tekinti. “[[Otilde]] volt a totális romboló. Nemcsak hogy kitanulta a felnõtt férfiak megverésének alfáját és ómegáját, de õseredeti szenvedéllyel és gyönyörrel tette a dolgát. Még 1986 februárjában, miután hat menetben megállította Jesse Fergusont és elõször jelent meg a helyi tévén, félmosollyal azt mondta az újságíróknak: >>A negyedik menetben megláttam a rést ahhoz a felütéshez. Mindig az orruk hegyén próbálom elkapni õket, hogy bevágjam a csontot az agyukba<<" (Berger, 1990, 125).
  Végül szólnunk kell arról, hogy a boksz olyan sport, ahol az osztály- és faji viszonyok nagyon hangsúlyosak: nézõi lehetnek gazdag fehérek, de a szereplõk mind a társadalom legszegényebb rétegeibõl valók. Az olyan gettóbeli szegény fekete férfinak, mint Tyson, tökéletes gyógyírt kínált a társadalmi gyengeségre: azt a kilátást, hogy a leggazdagabb sportoló lehet belõle, ha bebizonyítja, hogy õ a legkeményebb. Nincs mit csodálkozni hát, hogy Tyson kikönyörögte, hogy Bobby Stewart bokszolni tanítsa abban az isten háta mögötti javítóintézetben.
  Kevésbé világos, hogyan színezik egymást a hatalmi viszonyok és a szupersztárság kontextusai, de tehetünk néhány megfigyelést. Mindenekelõtt valószínûleg igaz, hogy a nemek közti viszonyokból adódóan férfiaktól elfogadhatóbbnak számít, ha felforgatóan viselkednek és kilengéseket követnek el, mint nõktõl. Valóban, a rockipar sokáig lényegében férfikaland volt, amelyet maszkulin fantáziák fûtöttek. A kétnemû ifjúsági kultuszok, mint például a punk feltûnése, és ismét csak a feminizmus általános hatása nyitott teret Madonna és a nõi zenekarok elõtt, és tette lehetõvé, hogy a kontextuson belül autentikus szubjektummá váljanak; de a nõiség továbbra is uralkodó normái miatt a lázadás a nõi szupersztárok számára -- akiknek a pozíciója természetesen minden szempontból gyengébb -- nehezebben vállalható út. A mértéktelenség képzete, az, hogy valaki a dolgokat a végsõ határig, sõt azon túlra is elviszi, majdhogynem azonos azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket általánosságban férfias értékeknek szokás tekinteni: a kockázatvállalással, vagy a végsõ értékek értékével, tudniillik a transzcendenciával (Cameron és Frazer, 1987; Morgan, 1989). Másodszor, mint korábban felvetettem, a mértéktelenség-kontextusnak különös vonzereje lehet azok számára, akik a nélkülözésbõl indultak. Természetesen a szórakoztatóiparból elég példát lehet erre hozni. Ami a faji hovatartozást illeti, úgy tûnik, hogy a fekete szupersztárok számára mindkét irány bírhat vonzerõvel: az is, hogy jófiúként útlevélül használják a szupersztárságot ahhoz, hogy az uralkodó fehér kultúra befogadja õket (a bokszban Joe Louis lehetne a példa, akire azt szokták mondani, hogy “becsületére válik a fajtájának" [Astor 1974]); és az ellenkezõ irányba is törekedhetnek, hogy szétrombolva a tekintélyeket “gõgös" feketék legyenek, vagy mértéktelenek, hivalkodva mértéktelen gazdagságukkal, amilyen feketéknek nem szokott lenni; vagy mindkettõt tegyék egyszerre.
  A bokszvilágban Jack Johnson, minden idõk legelsõ fekete nehézsúlyú világbajnoka (akinek gyõzelmét faji zavargások követték Amerika számos városában) volt az archetipikus “mértéktelen tekintélyromboló": “elvetemült nigger", aki sorozatban vette feleségül a fehér nõket, amikor fekete férfiakat még jóval kevesebbért meglincseltek, és aki derûsen és nyilvánosan élvezte (fitogtatta) a gazdagságát (Gilmore, 1975). Az elvetemült nigger a tekintélyrombolás/mértéktelenség-kontextusok etnikai variánsa: sem egyik, sem másik, de mindkettõbõl merít. Ezt az uralkodó kultúra tagjai által sértésként használt kifejezést sok fiatal fekete férfi büszkén viseli. Noha Tyson nem egyszerûen majmolta Johnsont, és a mértéktelenség-kontextus sem csábíthatta az edzés támasztotta követelmények miatt, természetesen tisztában volt Johnson helyével a boksztörténelemben, mivel sokat nézett régi meccsfilmeket, és “elálmélkodott" Johnson “virtuskodásán" (Illingworth, 1992, 55); és amikor nem mérkõzésre edzett éppen, jócskán van rá bizonyíték, hogy szerette újonnan talált gazdagsága és státusa gyümölcseit leszaggatni. Tyson számára a dúskálás konkrétan nõket jelentett.
  Korábban tárgyaltuk a szexualitás három kontextusát, és azt is, hogyan vonatkoznak ezek a nemekre. Ezt nem ismétlem itt meg, hacsak azért nem, hogy emlékeztessem az olvasót, hogy egyiküknek -- a “hím nemi ösztön" kontextusnak -- definíció szerint csak hímnemû alanya lehet, ami még inkább igaz annak “mértéktelen" variánsára, a “nagy kan" kontextusra. Ha ennek a “mértéktelenség" kontextussal való rokonságát tekintjük, nem meglepõ, hogy a férfi szupersztárokat, noha semmiképpen nem csak õket, gyakran találjuk ennek rabságában, készséges rajongók mindig rendelkezésre álló csapatától körülvéve. A fekete férfiak szemében a “nagy kan" kontextus elég sokrétû jelentõséggel bír, hiszen a faji elnyomás egyik megnyilvánulásaként a feketeséget a testi, az érzelmi és a természeti fogalmaiban szokás definiálni (“átengedve" nekik a sportot, a szórakoztatást és a szexualitást), annak érdekében, hogy az értelem és a civilizáció régiói felett a fehérek biztosíthassák monopóliumukat. Így a kontextus hátrányos, amennyiben a feketéket a természet és a test szférájába zárja be, de kedvezõ is, hiszen a nõknél aratott “siker" a férfiasság jelentõs mércéje.
  Akár fekete szuperkannak látta magát Tyson, akit a hím nemi ösztön kontextus “hajt", akár egyszerûen tékozlásra jogosult szupersztárnak, az életrajzok tele vannak a szexuális étvágyáról és az ebbõl származó bajokról szóló történetekkel. Lehet, hogy a huszonnégy prostituálttal eltöltött csoportszexes este olyasmi, amit minden fiatal férfi, akinek ablakon kidobni való pénze van, szeretne (Torres, 1989, 121); az is lehet, hogy szexuális zaklatási afférjai, hogy például a nõi parkolóõrt lefogta és csókot követelt tõle, olyan fiatal férfi cselekedetei, akinek grandiózus képzetei vannak a hírességével járó jogokról (Heller, 1989, 165). Az is lehet, hogy bár nyilvánvaló élvezettel okozott fájdalmat a szexben, ez mindig közös megegyezésen alapult (Torres, 1989, 114), mégis, a Tyson szexualitásáról kirajzolódó kép mindent egybevetve az agresszíven gyakorolt férfivágyat mutatja meghatározónak. Egyenes út vezet innen az alkalmi partner megerõszakolásához, ahogy ez végül Tysonnal is történt.
  A fentiekbõl, reményeim szerint, az tûnik ki, hogy Tyson valamennyi fontos kontextuson belül mindig az elérhetõ legférfiasabb pozíciót foglalja el: a gettóban “nehézfiú", a bokszringben az abszolút gyõzni akarás vezeti, a ringen kívül mértéktelenül kihasználja szupersztár-helyzetét, kiváltképp a szexualitás terén, ahol a “nagy kan" kontextus van túlsúlyban. Olyan férfi portréja bontakozik ki elõttünk -- és ez keltette fel érdeklõdésemet a téma iránt --, aki a kapható legkeményebb kontextussal azonosul életének minden porondján: olyasvalakinek a története ez, aki valóban keményebb bárki másnál. Ha Tyson eredeti társadalmi helyzetét tekintjük -- szegény volt, fekete, a társadalmi felemelkedés vajmi kevés reményével --, ezek a kontextusválasztások nem is meglepõek, hiszen részben lehetõségeinek függvényei: a létezõ osztály-, faji és nemi hatalmi viszonyok hatásai, amint már fentebb jeleztem, gondoskodnak róla, hogy a szegény gettógyerekeknek egész közvetlenül kelljen szembesülniük a nehézfiú-kontextussal (Tyson például választhatott, hogy õ terrorizál másokat, vagy õt terrorizálják), míg a védettebb kertvárosi környezetbõl származó fiúk nem szembesülnek ilyen éles választási kényszerrel (többféle kontextus áll rendelkezésükre). És hasonlóképpen, az ökölvívás egyike a kevés alternatívának, amit a gettó a kábítószer, a bûnözés és a börtön helyett felkínál. De ez csak egy része a történetnek, mivel, ha csak ennyi volna, Tyson még mindig a csúcson lenne, és élvezné az ökölvívás története két legdühödtebb öklének gyümölcseit, ahelyett, hogy ismét a börtönben senyvedne, ott, ahol kezdte. Más szavakkal az az elképzelés, hogy választásaink a lehetõségekre vezethetõk vissza, nem tudja megmagyarázni, hogy amikor a lehetõségek korlátlanok, mint a sikeres Tyson esetében, miért lép valaki (nemcsak õ) az önpusztítás és nem az önmegvalósítás útjára. Hogy visszatérjünk kiindulópontunkhoz, hogyan “játszunk össze elnyomóinkkal"? Ennek tökéletes megértéséhez a vágy szeszélyeinek is figyelmet kell szentelnünk. A zsurnalisztikus közhely szerint “kiveheted az embert a gettóból, de nem veheted ki a gettót az emberbõl". Ezt használták közönségesen Tyson önromboló viselkedésének magyarázatára. Ez a magyarázat sok tekintetben nem kielégítõ, nem utolsósorban azért nem, mert teljességgel nyitva hagyja annak kérdését, hogy vajon miért is van ez így, mégis megvan az az erénye, hogy rámutat a viselkedésváltoztatás nehézségére. Ebben a tekintetben hasonlít a pszichoanalitikus elméletalkotás egyik alapvetõ belátására. A következõ részben szeretném ennek az elméletnek a segítségével megmagyarázni annak a vágynak a természetét, amely Tysont a “kemény", és végül önpusztító kontextusok választására késztette.

Szorongás, identifikáció és kritikus pillanatok:
feltáró pszihodinamikus áttekintés Tyson választásairól

  Ismét utalnom kell egy korábbi cikkre (Jefferson, sajtó alatt), ha részletesen és bizonyításokkal együtt szeretnék látni ezt a hangsúlyozottan társadalmi magyarázatot, amely pszichoanalitikus fogalmak, valamint a hatalom és a kontextus fogalmainak integrációjaként jött létre. Itt csak emlékeztetõt kínálhatok fel egyes pszichoanalitikus kulcsfogalmakról: a hasításról, a projekcióról, a szorongásról és a vágyról. A hasítás és a projekció fogalmait Melanie Klein munkájából merítettem (Mitchell, szerk., 1986). [[Otilde]] ezeket korai elhárító mechanizmusoknak tekintette, amelyek még jóval az ödipális krízis kezdete elõtt alakulnak ki, tehát mielõtt az elfojtás, a freudi elmélet lényegi elhárító mechanizmusa mûködésbe lépne. A hasítás lényegében azt jelenti, hogy az én megtagadja és lehasítja önmaga “rossz" részeit, vagy egy tárgyat (azaz személyt) oszt fel jó és rossz részekre, a projekció pedig egy objektet ruház fel az én elutasított, lehasított érzéseivel. Legegyszerûbb jelentése ennek az, hogy nehéz vagy fájdalmas érzéseinkkel úgy tudunk legkorábban megbirkózni, hogy kivetítjük õket valaki másra.
  Klein azt gondolta, hogy a szorongás velünk született, az emberi természetet megalapozó élet- és halálösztönök közötti állandó harc eredménye. Ebben a tekintetben követte a freudi ortodoxiát. De a szorongás társas terminusokban is konceptualizálható, ha az egyén azon érzéseit fogjuk fel szorongásnak, amelyek olyan társas szituációkban lépnek fel, ahol sebezhetõnek vagy kiszolgáltatottnak érzi magát, de ettõl nem vész el a szorongás individuális jellege: a szorongáskeltõ helyzetek az egyén sajátos élettörténetének függvényei. A szorongásnak ez a koncepciója vezet ahhoz a gondolathoz, hogy az ember a kontextust, amellyel azonosul, úgy választja ki, hogy megvédje magát az erõtlenség és a sebezhetõség érzéseitõl, a szorongáskeltõ kontextusok pedig hasítás és projekció tárgyává válnak. Ez azt jelenti, hogy az emberi identitást felépítõ kontextusválasztások alapvetõ hajtóereje a szorongás. Ez válik a gyakorlatban a vágy alapjává is. Hadd tegyem most ezt az egészet kézzelfoghatóbbá, azon keresztül, hogy hogyan kezelte Tyson a szorongásait a “kritikus pillanatokban".
  A fiatal Tysont, aki félénk, szelíd és pösze volt, kis tündérfiúcskának csúfolták, és kegyetlenül bántak vele a gyengeség e jeleiért. Az ilyen megfélemlítés nyilván szorongással töltötte el. Végül visszavágott, és csatlakozott a “ragadozókhoz". Ez minden bizonnyal döntõ pillanat volt. A kontextusok fogalmaiban ez lehetett a keményfiú-kontextussal való pozitív azonosulás pillanata, egy olyan pozícióval való azonosulásé, amelyet a kis tündérfiúcska biztos nagyon nehezen tudott magáévá tenni. Azt is feltételezhetjük, hogy egy ilyen azonosulás révén kevésbé érezte magát erõtlennek, sebezhetõnek. Felfogásom szerint ez motiválta a kontextusválasztást. De mi lett a kis tündérfiúcskával? Azt hiszem, sorsa a lehasítás lett, és az új áldozatokra projiciálódott, akiknek azután gyûlölet járt azon rossz, gyenge részek birtoklásáért (így tehát jogosan lettek áldozatok), amelyek már olyan fájdalmassá váltak Tysonnak, hogy képtelen volt önmagában megtartani õket. Ez a durvaság és a vele járó bûnözés Tysont a gettóból a javítóintézetbe, és -- feltételezhetjük -- új szorongások közé juttatta. De ahelyett, hogy a sajátjának fogadta volna el ezeket, a hasítás folytatódására következtethetünk, lévén, hogy egyre hírhedtebb visszaesõ bûnözõ lett belõle.
  Aztán, már megrögzött bûnözõként, elhatározta, hogy bokszolni akar tanulni. A boksz egyik kontextusa, mint korábban láttuk, a “keményfiú"-kontextus, csak még erõteljeseb változatban: az a törekvés, hogy újra és újra bebizonyítsd, te vagy a legkeményebb. Nem te és a bandád, hanem egyedül te magad. Akár a szorongás tartós kordában tartásának vágya vezérelte ezt az azonosulást a boksszal, akár nem, annyi bizonyos, hogy ahhoz, hogy valaki bokszolóként sikeres legyen, meg kell tanulnia uralkodni a félelmen. Cus D'Amato az ifjú Tyson egyik legfontosabb feladatának látta, hogy ezt megtanulja. Megható feljegyzések szólnak arról, milyen fájdalmasan tanulta meg Tyson ezt a leckét (Illingworth, 1992, 44-45). Az ilyen tanulás kulcsa ismét csak a hasítás és a projekció: a te félelmed az ellenfeled félelmévé válik. Milyen helye marad a kis tündérfiúnak a totális rombolóban, a legyõzhetetlen Vas Mike-ban?
  A fiatal Tyson bokszolóként egyre nagyobb elismerésnek örvendett, ám egyúttal újabb szorongásokkal kellett szembenéznie: egyrészt D'Amato boksziskolájába költözött Catskills túlnyomórészt fehér kertvárosába. Másrészt nem tudta, hogyan boldoguljon a lányokkal. A szorongást féken lehet tartani a ringen belül, ahol mindig új erõt ad a siker, de a ringen kívül ugyanaz az iskolázatlan fekete gyerekember maradt még mindig. Ha a fehér kertvárosi élet problémáját részben meg is oldotta az edzéssel töltött idõ (bár a többi nyolc fiú D'Amato boksziskolájában valószínûleg mind fehér volt, Illingworth, 1992, 34), meg az idõnkénti kiruccanások régi brownsville-i törzstanyáira, a szexualitás -- tehát Tyson esetében a lányok -- problémája nem volt elkerülhetõ. Amikor Tyson megosztotta a félelmeit Cussal, D'Amato azt mondta neki, hogy ha egyszer bajnok lesz, alig tudja majd levakarni magáról a lányokat. És igaza is lett, mert a siker birtokában Tyson soha nem szenvedett hiányt nõi társaságban, még ha néha vennie vagy rabolnia kellett is õket.
  Meghitt szexuális viszonyba belépni erõsen szorongáskeltõ, fõleg fiatal és éretlen embereknek. Hogy jó esélye legyen valakinek a sikerre, ahhoz éppen az kell, ami a szorongást okozza: kimutatni a sebezhetõséget. Ennek eredményeképp persze sokan, fõleg fiatal férfiak, úgy bánnak el a szorongással, hogy voltaképpen tartózkodnak a viszonytól mint viszonytól. Jelentését a puszta nemiségre redukálják. Intimitás- és függõségigényüket lehasítják és kivetítik a nõi partnerre, akiben mindez mint gyengeség megvetetté válik. Õk maguk csak nemi vágyaikat akarják kielégíteni vagy csábítói hírnevüket öregbíteni. Ahol ezek a tendenciák intézményesülnek, gazdag vagy híres férfiaknál például, akik tetszõleges mennyiségû nõt tudnak venni vagy vonzani, ott soha nem kerül sor arra, hogy konfrontálódni kelljen a gyengeségnek egy igazi szerelmi kapcsolat kiszolgáltatottságában ébredõ érzésével. Lehet halogatni mindaddig, amíg a nõutánpótlás tart. Tyson esetében mégis eljött a pillanat, amikor intimebb és tartósabb viszonyra vágyott, Givensszel, azzal a nõvel, akit el is vett. Semmi kétség, hogy a sebezhetõség, amit ebben a kapcsolatban érzett, szorongással töltötte el. Givens szerint megpróbálta elviselni, noha -- amint ezen nem is lehet csodálkozni -- semmi tehetsége nem volt hozzá (Berger, 1990, 236). Így hát végül az erõszakhoz folyamodott, amit értelmezhetünk akár az én (self) lehasított és kivetített részei elleni támadásként is. ⁶
  Semmi kétség, hogy házasságának csõdje, és a menedzsercsapata felének halálát követõ perlekedések nagyon megnehezítették az életét. Úgy tûnik, hogy erre a mértéktelenség-kontextussal való fokozottabb azonosulással reagált, amely kontextusban a nõk mindig fõszerepet játszottak. Más szavakkal, szorongását defenzíven kezelte. Ez tette ismét lehetõvé, hogy eltávolítsa azt magától. Ez alatt a nem túl vidám idõszak alatt történt, hogy Tysont törvény elé állították és bûnösnek találták nemi erõszak, személyes szabadság korlátozása és deviáns szexuális magatartás vádjában.
  A fenti vázlat azt kísérelte meg bemutatni, mi késztette Tysont a kritikus pillanatokban mindig arra, hogy a rendelkezésére álló legkeményebb kontextussal azonosuljon. Pontosan azért volt törvényszerû, hogy a választások e sorozata önpusztítónak bizonyuljon, mert arra épült, hogy Tyson éppen azt a részét -- a kis tündérfiúcskát -- rombolja le magában, folytonos hasítás és projekció révén, amely megmenthette volna. El kell ismernünk a sebezhetõséget önmagunkban. Ez az elõfeltétele annak, hogy átérezzük egy másik ember sebezhetõségét. De akit szakszerûen kiképeztek arra, hogy legyûrje szorongásait, akit mesésen jutalmaztak mint totális rombolót és kíméletlenül reklámoztak mint legyõzhetetlen férfiszörnyet, annak a gyengeség beismerése folyvást egyre nehezebbé vált az élet bármely területén. Mindezek hatásaként elsorvadt empátiás készsége. Pedig bármi egyébnél inkább ez a képesség a szükséges ellenmérge annak az erõszakos szexualitásnak, amelynek végül bizonyítania kellett Vas Mike tragikusan valódi gyengeségét.

ASTOR, G. 1974. “...And a Credit to his Race". The Hard Life and Times of Joseph Louis Barrow, a.k.a. Joe Lewis. New York, Saturday Review Press, E. P. Dutton and Co.
BERGER, P. 1990. Blood Season. London, Queen Anne Press.
BROWNMILLER, S. Waverley Place.
CAMPBELL, B. 1993. Goliath: Britain's Dangerous Places. London, Methuen.
CAMERON, D.-FRAZER, E. 1987. The Lust to Kill. A Feminist Investigation of Sexual Murder. Cambridge, Polity.
COHEN, P. 1986. Rethinking the Youth Question. Working Paper 3. London, Post 16 Education Centre and Youth and Policy.
GILMORE, A. T. 1975. Bad Nigger! The National Impact of Jack Johnson. Port Washington, NY, National University Publications Kennikat Press.
GUTTERIDGE, R.-GILLER, N. 1987. Mike Tyson. For Whom the Bell Tolls. London, Star.
HELLER, P. 1989. Tyson. In and Out of the Ring. London, Robson.
HOLLOWAY, W. 1989. Subjectivity and Method in Psychology. Gender, Meaning and Science. London, Sage.
ILLINGWORTH, M. 1992. Mike Tyson. Money, Myth and Betrayal. London, Grafton.
JEFFERSON, T. sajtó alatt. “Theorising Masculine Subjectivity". In: Stanko, E.-Newburn, T. (eds): Just Boys Doing Business? Men, Masculinity and Crime. London, Routledge.
KUNDERA, M. 1994. A lét elviselhetetlen könnyûsége, Budapest, Európa.
MAJORS, R. 1989. “Cool Pose: The Proud Signature of Black Survival". In: Kimmel, M. S.-Messner, M. A. (eds.): Men's Lives. New York, Macmillan, 83-87. old.
MITCHELL, J. (ed.) 1986. The Selected Melanie Klein. Harmondsworth, Penguin.
MORGAN, R. 1989 The Demon Lover. London, Methuen.
TORRES, J. 1989 The Inside Story of Mike Tyson. London, Star.
 

JEGYZETEK

* Az írás eredeti címe: “>>Tougher than the rest<<: Mike Tyson and the destructive desires of masculinity". In: Merlin Mac and Ghail (eds.): Understanding Masculinities. Open University Press, megjelenés alatt.

¹ Az én (self), identitás és szubjektivitás kifejezések különbözõ jelentéseinek hasznos áttekintését adja Holloway, 1989, 25. old. Cikkemben azonban felcserélhetõ fogalmakként használom a self-identitás és a szubjektivitás kifejezéseket.

² Tisztában vagyok vele, hogy az életrajzok hasonlóságának az a tendencia is oka lehet, hogy jól ismert történeteket ismételnek anélkül, hogy ellenõrizték volna õket, és ezzel inkább mítoszokat erõsítenek, mint igazolnak bármit is. Ez a veszély nagyon is valódi olyasvalaki esetében, aki olyannyira tárgya a média figyelmének és agyonreklámozásának, mint Tyson. Kutatásaimnak ebben a fázisában mégis teljes egészében a létezõ beszámolókra hagyatkozom.

³ Nem egyeznek a források Tyson termetét illetõen életének ebben a szakaszában. Illingworth azt állítja, hogy “nagyobb volt, mint a vele egykorú gyerekek általában, de rendkívül passzív" (1992, 4); valószínûleg a hétéves Tysonról beszél. Heller viszont azt mondja, hogy “a korához képest kicsi volt", és így “könnyû préda e nagyvárosi dzsungel ragadozóinak" (1989, 20), Tyson itt kilencévesnek tûnik.

⁴ Létezik a férfiaknak egy csoportja, akiket patriarchális kenyérkeresõknek nevezek, akik erõs családfenntartói identitással rendelkeznek, és akiket, úgy gondolom, egyenlõen kötelez a birtoklási kontextus. Életüket még megfelelõen dokumentálni kell.

⁵ Bár volt szó korábban a “hûvös távolságtartás" (cool pose) kontextusáról, semmi bizonyítékot nem találtam arra, hogy Tyson magáénak vallotta volna ezt. Minden bizonyíték egy kemény bûnözõ-képpel való viszonylag töretlen azonosulás útját mutatja.

⁶ Tyson és Givens viszonyának tényeit nehéz kibogozni: voltak, akik Givenst egy kiszámíthatatlan és brutális férfi áldozatának látták. Mások kevésbé tartották feddhetetlennek, inkább számító, manipulatív “aranyásónak" (Heller, 1989, 282-285). Mindkét változatra utalnak bizonyítékok, sõt továbbiakra is, amelyek az egész sajnálatos viszonyt, amelyet nagyon kusza indítékok bonyolítanak és szaggatnak, minden oldalról áttekinthetetlenné teszik. (Berger, 1990, 260-285, Illingworth, 1992, 271-294).

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu