FÉRFIURALOM:
SZEXUALITÁS ÉS EPISZTEMOLÓGIA FREUD DÓRÁ-JÁBAN

 Freud beszámolója a tizennyolc éves Dóra kezelésérõl ¹ az elmúlt néhány év során számos feministát indított arra, hogy -- dühbõl vagy elragadtatásból -- tollat ragadjon.
  A kezelést megelõzõen Dóra már jó ideje különféle hisztériás tünetektõl szenvedett (ideges köhögési roham, teljes vagy részleges hangvesztés, migrén, depresszió, és amit Freud “hisztériás összeférhetetlenség"-nek nevez, valamint “ taedium vitae "). Mégis, csupán 1900 õszén, amikor megtalálták szülei öngyilkosságra utaló búcsúlevelét, vitte apja elõször Freudhoz. Freud esetleírása sokat elárul az elmúlt századforduló bécsi nagypolgárságának körébe tartozó fiatal lány helyzetérõl. Dóra lélektani problémái világosan összekapcsolódnak társadalmi hátterével. Önállósulási kilátásai, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenrõl, nagyon szûk korlátok közé vannak szorítva, családja minden lépését szigorúan ellenõrzi. Úgy érzi, apja személye nyomasztó súllyal nehezedik fölé. Úgy véli, és Freud ezzel egyetért, hogy a báb szerepét tölti be az apja és K. úr, apja szeretõjének férje közötti játékban: az apa Dórát K. asszonyra akarja becserélni (“Ha megkapom a feleségét, maga megkapja a lányomat"), azaz zavartalanná kívánja tenni K. asszonnyal folytatott viszonyát. Dóra azt állítja, apja azért küldte õt pszichiátriai kezelésre, mert ettõl azt reméli, hogy lánya “meggyógyulván" majd feladja addigi tiltakozását a K. asszonnyal folytatott viszony ellen, betölti az áldozat szerepét a férfiak játszmájában, és elfogadja szeretõjének K. urat.
  Freud ebben a nehéz helyzetben Dóra segítõtársául szegõdik. Ugyanakkor õ ismeri be elsõként, hogy Dóra kezelése kudarcba fulladt. Freud erre a kudarcra megadja saját magyarázatait, ám ezek nem teljesen meggyõzõek.
  A feministák nem késlekedtek rámutatni, hogy Freud kudarca egyértelmûen szexizmusából fakadt. Eszerint Freud zsarnok, készséges résztvevõje a Dóra apja és K. úr között zajló hím erõpróbának, aki soha nem mérlegeli, hogyan éli meg Dóra az eseményeket. Az általánosan elfogadott feminista következtetés szerint Dóra analízise a Freudban rejlõ szexizmus miatt mond csõdöt.
  Ám a Dóra többrétegû szöveg, és a feminista elemzõk más-más részleteket emeltek ki belõle. Hélène Cixous és Catherine Clément a La jeune née címû kötetben a hisztériában rejlõ politikai potenciált vizsgálja, s azt állítja, hogy Dóra hisztériája a tiltakozás, a néma lázadás megnyilvánulása volt, mely a férfiuralom ellen fejlõdött ki. Ugyanakkor -- amint arra majd késõbb kívánok rámutatni -- véleményük eltér a hisztéria mint politikai fegyver jelentõségének a megítélésében. Cixous és Clément egyáltalán nem tárgyalja a Freud és Dóra közötti kapcsolatot, bár Hélène Cixous 1976-ban visszatért a témára, amikor Portrait de Dora címû színmûvét közreadta. Ebben a Dóra-történetet álomszerû képsorokként látjuk Dóra szemével. Cixous ügyesen bánik Freud szövegével: idéz, torzít, és nagy formai bravúrral szedi ízekre az eredetit. Ez az eljárás módot nyújt neki arra, hogy Dóra történetét új megvilágításba helyezze, egyben Freud korlátait -- játékos formában -- megjelenítse.
  Jacqueline Rose cikke, a “ Dóra : egy analízis töredéke", jelentõsen eltér a fenti két francia írástól. Rose úgy látja, hogy a Dóra különös érzékenységgel fordul a nõiség megjelenítésének problémája felé. Emellett számos modern francia pszichoanalitikai elméletet is bemutat a nõiségrõl (fõként Michèle Montrelay és Luce Irigaray érdemel figyelmet Lacan nézeteivel kapcsolatban). Dolgozata befejezõ részében Rose elutasítja a Dórá -nak azt a leegyszerûsítõ értelmezését, amely Dóra alakjában az ellenségesnek beállított és elnyomott nõt látja Freuddal, a férfival szemben. Rose szerint a Dóra leleplezi, mennyire tökéletlen és ellentmondásos volt Freud nõiségrõl alkotott képe. Ezáltal rávilágít a pszichoanalitikus elmélet egyik fõ problémájára: arra, hogy képtelen a nõiség mibenlétét megfogalmazni. Bár Rose tanulmánya nagyban hozzájárul a pszichoanalízis feminista értelmezéseinek bõvítéséhez, azok politikai következményeirõl nem szól.
  Ugyanez mondható el Suzanne Gearhart “A pszichoanalízis helyzete: Dóra megválaszolatlan kérdései" címû írásáról is. Gearhart elsõsorban Lacan és Irigaray felfogásában olvassa a Dórá -t, és azt állítja, hogy a szöveg központjában “az apa szimbolikus jellegének" problémája áll. Gearhart szerint a Dórá- ban Freud törekvéseit kell látnunk az apaság lényegének megismerésére. Ha helyesen értelmezzük a szöveg e vonatkozásait, megleljük a kulcsot Dóra betegségének kizárólagos magyarázatához, egyben Freud személyiségének és munkásságának alapjait is. Gearhart elmélyült Dóra -olvasata megvilágítja az apának a Dórá- n belüli problematikus voltát, és az apa maga mellékszereplõvé van lefokozva, mivel Freud ki akarja kerülni azt a középpontban álló felismerést, miszerint a (lacani) képzeletbeli és szimbolikus tartományok összjátékban vannak. A tanulmány -- jelentõs elméleti értéke mellett -- sem utal Dóra analízisének feminista szempontú következtetéseire.
  Maria Ramas terjedelmes tanulmánya Dóráról (“Freud Dórája -- Dóra hisztériája") az ez ideig legközérthetõbb publikáció a témában. Rose és Gearhart kifinomult elméleti szókincsével ellentétben Ramas olvasmányos, különösebb szakértelmet nem igénylõ stílusban ír, ugyanakkor “elméleti" megközelítése alig jelent többet, mint Freud szövegének aggályosan gondos, kissé unalmas összefoglalását. Ramas szerint Ida (Ramas Dórát mindvégig valódi nevén, Ida Bauerként említi) problémája abból a tudattalan hitébõl fakadt, hogy “a nõiség, a szolgaság és a megalázottság egymással azonos jelentésûek". Minthogy Freud tudattalanul egyetértett ezzel a véleménnyel -- folytatja Ramas --, Dóra problémáit csak elmélyíteni tudta, ahelyett hogy megszabadította volna tõlük.
  Ez nem mond többet a hagyományos feminista értelmezésnél. Azt sugallja, hogy Dóra kizárólag nõi öntudatra ébredése révén szabadulhat meg hisztériájától -- azaz: ha többé nem azonosítaná a nõiséget a szolgasággal, meggyógyulhatna. Ám ez is csupán egy sajnálatosan töredékes és felszínes elemzés, amely nem képes a freudi szöveg ellentmondásos részeit körüljárni. Ramas ugyan tesz egy rövidke utalást Jacqueline Rose cikkére, ennek ellenére a nõiség kifejezés értelmezését, úgy tûnik, továbbra is igen egyszerûnek találja. Fenntartások nélkül elfogadja, hogy Freud az orális szexet automatikusan a fellációra korlátozza (erre még késõbb visszatérek), sõt a Freud esettanulmányában elõforduló igen különös megállapítások sokaságát is figyelmen kívül hagyja. Saját tanulmányát Ramas egyszerû “feminista vitairat"-nak minõsíti, ezáltal azt sugallva, hogy a Dóra mélyebb tanulmányozása túlmutatna a feminizmus keretein. “Amennyiben ez Freud története, át kell lépnünk a feminista vitairat korlátait, és a Dórával szemben megnyilvánuló viszontáttételnek -- Freud kianalizálatlan részének -- a forrásait kell keresnünk, amely a kezelés félbeszakadásához vezetett." ²
  Véleményem szerint, ha feltárjuk “Freud kianalizálatlan részét", akkor megismerhetjük a szexuálpolitika és a pszichoanalitikus elmélet közötti viszonyt a Dórá- n és így az egész freudi életmûvön belül. Az alább olvasható Dóra -értelmezésben azt kívánom bebizonyítani, hogy sem Rose vagy Gearhart depolitizált elméletei, sem Ramas meglehetõsen leegyszerûsítõ “feminista vitairata" nem helytálló. A feministák nem utasíthatják el az elméleti vitát, mondván: az meghaladja egy “feminista vitairat" kereteit. Ezzel egyidejûleg az elméletek ideológiai összefüggéseit sem téveszthetik szem elõl.

Töredék vagy egész?

  A Dóra elsõ változata 1901-ben készült. Ennek Freud az “Álom és hisztéria" címet adta, és óriási ambíciókkal látott hozzá: ez volt elsõ nagy esettanulmánya. Úgy tervezte, hogy az elõzõ évben kiadott Álomfejtés folytatása és továbbfejlesztése lesz. Ám a Dórá- t visszakérte a kiadótól, és meglepõ módon 1905-ig elhalasztotta a megjelentetést. A Három értekezés a szexualitás elméletérõl ugyanebben az évben látott napvilágot. Vajon miért tétovázott Freud több mint négy évig, míg végre elszánta magát a Dóra közlésére?
  Jacqueline Rose úgy véli, ez a tétovaság abból fakadhatott, hogy a Dóra abban a köztes idõszakban született, amelyet a tudatalattanról szóló elmélet kidolgozása elõzött meg, és a szexualitásról szóló elmélet kidolgozása követett. Az elõbbi az Álomfejtés -ben nyert kifejtést, az utóbbi a Három értekezés -ben bukkant fel elõször. A Dóra tehát e két elmélet közötti átmenet jele, és Freud habozása a közreadást illetõen a tanulmányban rejlõ elméleti ingadozást tükrözi. Jacqueline Rose-nak alighanem igaza van ebben a feltételezésben. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Freud írásai közül a Dóra szokatlan mértékû bizonytalanságot, kételyt és ambivalenciát mutat.
  A bizonytalanságra már a mû címében fény derül: az igazi cím nem Dóra , hanem: “Egy hisztéria-analízis töredéke". Freud három indokot sorol fel a töredék elnevezés magyarázatául. Elõször: az analitikus eredmények azért maradtak töredékesek, mivel egyrészt Dóra a kezelést idõ elõtt megszakította, másrészt Freud sem jegyezte az esetet, amíg a kezelés be nem fejezõdött. Ez alól kivételt képez Dóra két álma, amelyeket Freud, mihelyt lehetett -- az ülés után --, papírra vetett. Más szóval a szöveget, amely rendelkezésünkre áll, töredékes feljegyzések és Freud töredékes emlékei teszik ki. Másodszor: Freud ragaszkodik ahhoz, hogy õ csupán a (befejezetlen) analízis eredményeirõl számol be és egyáltalában nem az értelmezési folyamatról -- azaz Freud tudatosan zárja el elõlünk az analitikus munka technikáját. Az analitikus technika leírása -- Freud érvelése szerint -- “megoldhatatlan zavar"-hoz vezetett volna (Egy hisztéria-analízis..., 23). Végül harmadszor: Freud hangsúlyozza, hogy egyetlen esettörténet sem képes önmagában a hisztériában megjelenõ összes problémát megválaszolni. Ezek szerint minden esetleírás hiányos a benne felvetett kérdések csupán részleges megválaszolása miatt.
  Elkészült mûve elõszavában természetesen bárki leszögezheti -- amint az esetünkben is megtörtént --, hogy milyen mértékben sikerült a kitûzött célt elérnie. De Freud túlmegy ezen. A Dórá- hoz írott elõszavából úgy tûnik, szokatlan mélységben foglalkoztatta õt munkájának befejezetlen volta. Újra és újra visszatér ehhez a kérdéshez: akár azért, hogy mentegetõzzék egy töredék közreadása miatt, akár azért, hogy kifejezze vágyát egy teljes szöveg iránt. Elõszava végig a töredékesség és a teljesség fogalmai között ingadozik. Ez a két jelenség ugyanakkor nem egymás ellentéteként jelenik meg elõttünk. Kifejezve sajnálatát a hiányos esetleírás fölött, Freud így fogalmaz: “Hiányosságai éppen azokkal a körülményekkel függenek össze, amelyeknek viszont a közlés lehetõségét köszönhetjük.... Nehezen tudnám emlékezetben tartani egy olyan kezelés történetének anyagát, amely egy évig vagy még tovább tart" (Egy hisztéria-analízis…, 23).
  Freud ehelyütt tökéletesen aláássa a töredék és egész között feszülõ alapvetõ ellentét leghalványabb feltételezését is. Magyarán: teljes körû esettörténeti leírás nem létezhet. Csak töredék jelenhet meg kész könyv formájában -- teljes esettörténet soha. Mindazonáltal Freud kitart amellett, hogy a töredék is hiányt szenved valamiben: “Tekintettel analitikus eredményeim hiányosságaira, nincs más lehetõségem, mint hogy kövessem azon kutatók példáját, akik már attól is boldogok, ha hosszú nyugvásukból végül napvilágra tudják hozni a felbecsülhetetlen értékû, ám hiányos régiségek maradványait. A hiányzó láncszemeket más analízisek mintája alapján pótolom, de a lelkiismeretes archeológushoz hasonlóan minden esetben megmondom, hol végzõdik a hitelesség és hol kezdõdik a saját konstrukcióm" (Egy hisztéria-analízis…, 23).
  Freud itt újra nyíltan elismeri, hogy eredményei hiányosak -- pusztán azért, hogy egy füst alatt megerõsítse: “a hiányzó láncszemeket … pótolom". Figyelemre méltók Freud itt használt metaforái: Dóra történetét a “felbecsülhetetlen értékû ám hiányos régiségek maradványai"-hoz hasonlítja, önmagát az archeológus szerepében tüntetve fel, aki a talajból maradványokat ás ki. Ezzel azt állítja, hogy amikor õ a “hiányos maradványok"-hoz hozzátesz, a korábbi állapot ellenére teljességet hoz létre. Ám ez az új teljesség mégsem elég tökéletes. A fenti idézettel azonos oldalon Freud megemlíti, hogy az analitikus technika -- amelyet féltékenyen eltitkol elõlünk -- természetébõl fakadóan nem szolgálhatja teljes folyamat megalkotását: “…a tünet megszüntetéséhez szükséges anyagot szétdarabolva, a különbözõ összefüggéseket egymástól elválasztva és idõben is széthasítva kapom meg" (Egy hisztéria-analízis…, 23). A teljesség, amelyet Freud utólagos okfejtéseiben vél elérni, kétszeresen is hiányos: Dóra történetét tartalmazza (“hiányos maradványok"), amelyet Freud saját feltevéseivel egészített ki. De Dóra története nem puszta töredék: olyan töredék, amelyet szétdarabolt, a különbözõ, egymástól elválasztott összefüggésekbõl leszûrõdõ és idõben is széthasított információk alkotnak. Azt kell feltételeznünk, hogy maga Freud kényszerítette rá Dóra történetére az elbeszélésszerû koherenciát, hogy így olvashatóvá tegye az eset leírását. Ám ha ez a helyzet, akkor az “Egy hisztéria-analízis töredéke" címû befejezett munkának a Dóra-történet csupán az egyik része. A másikat Freud kiegészítései adják. Dóra története önmagában túlságosan is töredékes: csak Freud szükséges kiegészítéseivel érthetõ. Ám ezek a kiegészítések Freud más hisztéria-eseteinek tapasztalataiból táplálkoznak. Olyanokból, amelyeket minden bizonnyal a Dóráéhoz hasonló módon épített fel: szétdarabolt, idõben is széthasított információk alapján. A töredék olyan kiegészítésre támaszkodik, amely más, ugyancsak kiegészítésekre épülõ töredékeken alapul, és így tovább, ad infinitum.
  Végtére is meglepõen közel járunk Jacques Derrida elméletéhez, ahhoz a felfogáshoz, amely szerint a jelentés különbségek, “differanciák" ( différance ) produkálása. Derrida szerint a jelentést soha nem lehet a jelenben megragadni: kivétel nélkül késleltetve, mindig a sor következõ elemére helyezve nyer értelmet egy olyan, szignifikációkból álló láncolatban, amelynek nincs vége, s amely nem tart egy, az értelemprodukció végsõ lehorgonyzási pontjául szolgáló transzcendentális jelölt felé. Azt kell mondanunk, Freud nem tudatosan alkalmazza ezt az elméletet: görcsösen ragaszkodik a “tökéletes megvilágítás" ábrándjához, és nem hajlandó belátni azt, hogy saját ismertetése a Dóra-tanulmányról ugyancsak a teljesség elérhetetlen illúziójáról árulkodik. Miközben a dolgozat töredékes voltát hangsúlyozza, aközben is szüntelenül a teljesség elérhetõ közelségét sejteti. Például ezt írja: “…a munka folytatásával bizonyára sikerült volna minden problémát tisztázni" (Egy hisztéria-analízis…, 23). Az írás folytonosan ide-oda cikázik Freud teljes körû magyarázat- és tudásvágya és a tudás töredékes, késleltetett voltának tudattalan felismerése (vagy az attól való rettegés) között.

Áttétel és viszontáttétel

  Az Elõszó -ban Freud megvilágítja, hogy Dóra története jelentõs mértékben egyben az õ története is: varázslatai révén egységes mûvet õ alkotott ezekbõl az analitikus töredékekbõl. Már önmagában ennek fel kellene hívnia a Dóra saját nézeteit megismerni vágyó olvasó figyelmét arra a veszélyre, amely Freud elbeszélésének szó szerinti értelmezésében rejlik. Freud beszámolóját Dóra kezelésérõl a lehetõ legkritikusabb szemmel kell tanulmányoznunk.
  Az Utószó jó részében Freud azokat az okokat tárgyalja, amelyek Dóra kezelésének legalábbis részleges kudarcához vezettek. Döntõ magyarázatul Freud azt találja, hogy nem ismerte fel az áttétel jelentõs szerepét a kezelésben; nem ismerte fel idõben, hogy Dóra a kezelés során K. úr iránti érzelmeit az õ személyére tette át.
  A pszichoanalitikus elmélet úgy tartja, hogy a kezelés során megnyilvánuló áttétel normális jelenség. A kezelésnek része az, hogy a páciens egy másik személy iránt táplált érzelmeit az analitikus személyére vetíti, és ha az analitikus nem ismeri fel ezt az (indulat)áttételt és nem képes vele megbirkózni, a kezelés szükségszerûen vakvágányra fut.
  Freud az információt el is mondja az Utószó -ban. Ennek megfelelõen, ha szeretnénk azt megragadni, hogy mi is ment valójában végbe Freud és Dóra között, már kezdetektõl gondolnunk kell Dórának a K. úrról Freudra irányuló áttételére. Tény, hogy a páciens átteszi indulatait analitikusára. Ám Freud egy szóval sem említi az ezzel ellentétes irányú jelenséget, a viszontáttételt, amely az analitikus saját tudattalan érzelmeinek áttételét jelenti betegére. Jacques Lacan “Intervention sur le transfert" címû cikkében alaposan tárgyalja a Dórá -nak ezt a vetületét. Véleménye szerint Freud Dórával való kapcsolata folyamán öntudatlanul azonosítja magát K. úrral. Ezért mélyen érinti Dóra K. úr iránti állítólagos szerelme, következésképpen nem láthatja meg Dóra problémáinak más lehetséges magyarázatát. Ezek szerint a viszontáttétel döntõ mértékben járult hozzá Dóra kezelésének kudarcához. A Freud és Dóra között végbemenõ kölcsönös áttétel igencsak megnehezíti a Dóra olvasójának dolgát. Freudnak az a próbálkozása, hogy magát a tárgyilagos, tudományos megfigyelõ köntösébe öltöztesse, aki nem tesz mást, mint lejegyzi megfigyeléseit és észrevételeit, tovább már nem fogadható el. Az archeológust azzal kell gyanúsítanunk, hogy õ csonkította meg a megtalált maradványokat. Ne felejtsük el, hogy Freud esetértelmezését nem csak saját tudattalan viszontáttétele árnyalja, hanem az a tény is, hogy feltûnõen nem vesz tudomást Dóra áttételérõl, tehát a szövegben végig szisztematikusan félremagyarázza Dóra indulatáttételi tüneteit. Ez, igen meglepõ módon, csak az Utószó -ban derül ki az olvasó számára.
  Freud értelmezését Dóra esetérõl az alábbiakban foglalhatjuk össze: Dórán azért jelennek meg hisztériás tünetek, mert elnyomja szexuális vágyait. Ugyanakkor esetének van egy kiegészítõ, ödipális dimenziója is: fel kell tételeznünk, hogy Dóra eredetileg az apja iránt táplált szerelmet, ám minthogy apjában -- annak K. asszonnyal folytatott viszonya miatt -- csalódnia kellett, most gyûlöletet színlel. K. úr Dóra számára az apát testesíti meg, fõként, hogy az egyidejûleg K. asszony férje is. Tehát Dóra elnyomott nemi vágya K. úr iránt egyszerre hisztériás reakció (a nemi vágy elfojtása) és ödipális reakció (apjának elutasítása K. úr elutasításának képében).
  Ennek az értelmezésnek alapján Dóra kezelését úgy foghatjuk fel, mint sorozatos kísérleteket arra, hogy Dóra elismerje K. úr iránti elfojtott vágyait, azaz olyan “vallomást" tegyen, amelynek Dóra a végsõkig megpróbál ellenállni.
  Mint már láttuk, Lacan szerint a kezelés azért fulladt kudarcba, mert Freud öntudatlanul azonosította magát K. úrral. Mivel Dóra ugyancsak azonosítja Freudot K. úrral, ennek az lesz az elkerülhetetlen következménye, hogy Freud ragaszkodását ahhoz, hogy õ (Dóra) elismerje K. úr iránti vágyait, Dóra úgy éli meg, mint K. úr ismételt próbálkozásait arra, hogy vele szexuális játékokat ûzzön. Végül Freudot éppen úgy utasítja vissza, ahogy azt K. úrral tette -- két héttel elõre bejelentve, hogy a kezelést megszakítja. Tudnunk kell, hogy K. úr megelõzõleg viszonyt folytatott gyermekei nevelõnõjével, és Dórát mélyen sértette, hogy a férfi neki is úgy udvarol, mint egy alkalmazottnak. Cserébe azzal áll bosszút, hogy mind Freuddal, mind K. úrral szolgájaként bánik.
  Freud állandó azonosulása K. úrral, a visszautasított szeretõvel a dolgozatban más érdekes kérdéseket is felvet. A tanulmány egyik legfontosabb részlete az, ahogy Freud megvilágítja K. úr kísérletét arra, hogy az akkor tizennégy esztendõs Dórát megcsókolja, miután csellel rávette a lányt, hogy az kettesben találkozzék vele irodájában. Freud azt írja, hogy K. úr “váratlanul magához szorította a lányt és szájon csókolta. Ez olyan szituáció volt, amely egy tizennégy esztendõs ártatlan leánynál a szexuális izgalom érzését kelthette. Dóra azonban ebben a pillanatban heves undort érzett, kiszabadította magát, elrohant a férfi mellett, fel a lépcsõn, majd pedig ki a bejárati ajtóhoz" (Egy hisztéria-analízis… 35).
  Az eset ezen részleteinek leírása közben Freud teljes mértékben viszontáttételének szorításába kerül: mindenáron azt kell nyomatékosítania, hogy Dóra reakciója abnormális volt, mondván: “a tizennégy éves lány viselkedése már nyilvánvalóan és tökéletesen hisztériás" (Egy hisztéria-analízis…, 35). Dóra reakciója éppen azért volt hisztériás, mert megpróbálta elfojtani a benne ágaskodó szexuális vágyat: “A genitális érzés helyett, amely egy egészséges leánynál hasonló körülmények között bizonyára nem hiányozna, Dóránál… undor keletkezett" (Egy hisztéria-analízis…, 36). Az -- természetesen -- minden megfelelõ ismerettel rendelkezõ megfigyelõ számára a napnál is világosabb, hogy egy normális tizennégy esztendõs lány égne a vágytól, ha egy középkorú férfi “váratlanul magához szorítja" egy elhagyatott helyen.
  Freud ezután Dóra undorérzését orális impulzusokkal hozza összefüggésbe, majd megmagyarázza, hogy Dóra azon állítása, miszerint tisztán érzékelte K. úr felsõtestének az övéhez nyomódását, valójában nem más, mint “áthelyezés". Amit Dóra igazán érzékelt, legalábbis Freud szerint, és ami ilyen erõs orális undort váltott ki belõle, az K. úr merev hímvesszõjének nyomása volt. Ennek a néven nem nevezhetõ szervnek a gondolatát tehát sikerült elfojtania, és az alsó testtájék nyomásának érzete áttevõdött a felsõtestre. Az orális undort Dóra gyermekkori ujjszopás-szokásával hozza Freud összefüggésbe, és összekapcsolja az ebbõl (a szokásból) fakadó orális kielégülést Dóra ideges köhögésével. A köhögésben (a szájüreg és a torok irritációja) a Dóra szexuális fantáziáiról árulkodó tünetet látja: Dóra bizonyára olyan jelenetet képzel maga elé, amelyben a szexuális kielégülés a száj által ( per os, ahogy Freud fogalmaz) következik be. Ez pedig egy olyan jelenet, amely K. asszony és Dóra apja között folyik.
  Mindezek után Freud a következõ néhány oldalon azon vád ellen próbál védekezni, hogy pácienseivel túl szókimondó nyelven beszélne. Ezeket a bekezdéseket akár úgyis felfoghatjuk, mint a Freud személyiségében rejlõ tudattalan feszültség bizonyos fokú leleplezését. Itt azonban elég csak rámutatnunk arra, hogy Freud -- miközben saját ilyen vonatkozású ízlésváltozásáról árulkodik -- felszólít minket: fogadjuk el az egykor magas társadalmi rangját “annak a számunkra egyik legkellemetlenebb perverziónak, amely férfiak férfiak iránti szerelmében" nyilvánult meg az ókori Görögországban (Egy hisztéria-analízis…, 52). Ezután tér vissza Dóra orális fantáziájához és egyszerûen leszögezi, hogy amire gondol, az nem más, mint felláció, azaz “a hímvesszõ szájba vétele" (Egy hisztéria-analízis…, 53). Nem volna nehéz Freudnál kimutatni egy ezzel összefüggõ védekezõ mechanizmust, tekintve, hogy a következõ oldalon kötelességének érzi, hogy mellékesen hozzátegye: “a pénisz szopásának ez a szerfelett illetlen perverz fantáziája" (Egy hisztéria-analízis…, 54). Aligha csodálható, hogy védekeznie kell a felláció gondolatával szemben, mivel több mint valószínû, hogy ez a képzelgés nem Dóra fejében, hanem Freudéban játszódik le. Freud már megelõzõen tudomásunkra hozza, hogy Dóra apja impotens, és ezt a tényt látja meghúzódni Dóra “undorító és perverz fantáziájá"-nak hátterében. Freud állítása szerint az apa képtelen péniszével a hüvelybe hatolni, így ehelyett K. asszonynak kell fellációhoz folyamodnia. Ám, mint arra Lacan rámutatott, Freudnak ez a következtetése meglepõ logikai hibát hordoz. Ugyanis ha egy férfi impotenciában szenved, egyértelmû, hogy inkább csak jobb híján, faute de mieux, vállalkozik a cunnilingusra. Ahogy Lacan írja: “Mindenki tudja, hogy a cunnilingus a legelfogadottabb cselfogás azoknak a >>tehetõs<< férfiaknak a körében, akiket férfierejük kezdi elhagyni." Ebben a gondolatmenetben mutatkozik meg legerõsebben Freud viszontáttétele. A logikai kapcsolat hiánya felfedi elõttünk saját tudattalan vágyát a kielégülésre, arra a kielégülésre, amelyet Freud tudattalan alteregója, K. úr elnyerhetne, ha Dóra végre elismerné iránta való vágyait.
  Freud elõl saját viszontáttétele elfedi annak a lehetõségét, hogy Dóra hisztériája nem K. úr, hanem K. asszony iránti vágyának elfojtásából fakad. Az átételi folyamat vizsgálatának végzetes hiánya miatt Freud nem ismeri fel idejekorán Dóra homoszexualitását. Hogy Dóra a férfiuralom áldozatává vált -- most már nyilvánvaló. Nem csupán K. úr és apja játszik vele bábként; orvosa is beáll a hímek csapatába, és fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy olyan vágyakat tulajdonítson neki, melyek nem övéi -- miközben az övéit mellõzni próbálja.

Patriarchális elõítéletek

  Freud Dórára kifejtett kegyetlen hatása azonban nemcsak a viszontáttételben gyökeredzik. Tanulmányában általánosabb, a férfi felsõbbrendûségre utaló ideológiai tendenciákat is felfedezhetünk. Például módszeresen elzárkózik a nõi szexualitásban rejlõ aktív, önálló hajtóerõ tudomásul vételétõl. Újra meg újra arra tanítja Dórát, hogy fogadja el, hogy õ (Dóra) K. úr számára élettelen tárgy. Valahányszor Dóra aktív szexuális vágyat mutat, Freud vagy azzal magyarázza ezt, hogy Dóra feltehetõen maszkulin identifikációt fejez ki (amikor nõi nemi szerveket fantáziál, Freud azt feltételezi, hogy Dóra beléjük akar hatolni), vagy azzal, hogy valószínûleg arra vágyik, hogy egy férfi õbelé hatoljon. (Dóra K. asszony iránti vágyát Freud úgy értelmezi, hogy Dóra K. asszony helyében vágyik lenni, hogy ezáltal K. urat megközelíthesse.) Freud helyzete ellentmondásos: õ az elsõ, aki felismeri a nõk szexuális vágyát, ugyanakkor úgy állítja be önmagát, mint aki képtelen ebben többet látni, mint a késztetést arra, hogy passzív befogadói legyenek a férfivágynak. Lacan ugyanezt az attitûdöt sejteti, amikor azt állítja, hogy Dóra (és az összes nõ) számára a problémát éppen az jelenti, hogy “önmagát mint a férfivágy tárgyát kell elfogadnia" (Lacan), és hogy Dóra emiatt rajong K. asszonyért.
  A feministák nagy megkönnyebbülést éreznek, amikor Dóra végül egy másik szolgának, Freudnak is felmond. Könnyû lenne Dóra hisztériás tüneteit a nõi test és kifejezésmód feletti férfihatalom elleni néma lázadásnak felfogni, amint azt Cixous és Clément teszi. De ugyanakkor zavarba ejtõ azt is látni, hogy ez a lázadás végül is milyen hatástalan maradt. Felix Deutsch egy 1957-es cikkben írta meg Dóra tragikus végzetét. A kezelés után továbbra is különféle hisztériás tünetektõl szenvedett, családja számára elviselhetetlenné tette az életet, és egyre inkább anyjára kezdett hasonlítani (akit Freud a tipikus “háziasszony-pszichózis" diagnózisával utasított vissza). Deutsch szerint Dóra házasságukban mindvégig kínozta a férjét. Deutsch végül arra a következtetésre jut, hogy “Dóra házassága csak arra volt jó, hogy férfiak iránti ellenszenvét leplezze". Dóra állandó pszichoszomatikus székrekedésben szenvedett, végül vastagbélrákban halt meg. Deutsch így összegzi: “Halála... áldásnak tûnt mindazok számára, akik hozzá közel álltak. Hírforrásom úgy fogalmazott: Dóra kora egyik legvisszataszítóbb hisztérikája volt."
  Örömteli dolog lehet a fiatal, büszke Dórában a nõi lázadás sugárzó példáját látni (ahogy azt Cixous teszi), de nem feledkezhetünk meg a késõbbi koros, szüntelenül nyafogó, vonyító és panaszkodó Dóráról, aki semmit sem tudott kiharcolni. A hisztéria nem a hallgatásba kényszerített nõk lázadásának megnyilvánulása, hanem inkább a vereség kihirdetése, annak beismerése, hogy nincs más menekvés. A hisztéria, ahogy azt Catherine Clément megfogalmazza, segélykiáltás a vereség bekövetkezte után, amikor a nõ már látja, hogy nõi szerepéhez méltóan száját végleg elnémították, testét pedig leláncolták.
  Márpedig ha egy hisztériás nõ elnémítva és leláncolva szenved, akkor Freud a szabadító szerepébe bújik. És ha a pszichoanalízis felszabadítási terve Dóra esetében elbukott, akkor az annak volt köszönhetõ, hogy a szabadító Freud -- történetesen rajta kívül álló okok miatt -- az elnyomó oldalán áll. Õ is patriarchális társadalom egyik férfitagja. Nem egyszerûen egyik tagja, hanem mûvelt, nagypolgári férfitagja, aki malgré lui hordoz patriarchális értékeket. Saját felszabadítási terve kibékíthetetlen összeütközésben áll a nõk feletti zsarnok politikai és társadalmi szerepével.
  Errõl a mélyen beivódott tudattalan patriarchális szemléletrõl a Dórá- ban az árulkodik leginkább, hogy Freudot mennyire intenzíven foglalkoztatják páciense szexuális ismereteinek forrásai. Annak ellenére, hogy egyszer már hangsúlyozta, hogy lehetelen Dóra szexuális ismereteinek forrását nyomon követni, Freud többször is visszatér a kérdéshez azzal az eltérõ állásponttal, hogy forrásul akár egy korábbi nevelõnõ könyvei is szolgálhattak: A szerelem fiziológiája Mantegazzától vagy akár egy lexikon is. Végül felismeri, hogy a tiltott könyvek mohó olvasásán kívül kellett itt lennie egy orális közlõnek is. Majd hihetetlen késéssel azt is megérti, hogy ez az orális forrás nem lehetett más, mint az imádott K. asszony. Azt a feltételezést Freud nem méltatja figyelemre, hogy az ismeretek szóbeli közlõje Dóra anyja is lehet -- az anya, akinek hagyományos feladata a leánygyermek szexuális nevelése. Ez a mellõzés tökéletesen utal arra, ahogy Freud Dóra anyjával bánt. Bár jelzi, mikor Dóra azonosítja magát anyjával, mégis mereven ragaszkodik ahhoz, hogy Dóra “teljesen kivonta magát anyja befolyása alól" (Egy hisztéria-analízis…, 29). Dóra nyílt gyûlöletét anyja ellen ennek a véleményének bizonyítékául hozza fel.
  De Freudnak okosabbnak kellene lennie, mintsem úgy értékelni a lány anyja ellen érzett gyûlöletét, hogy az az anya objektív nem-szerethetõségének (“háziasszony-pszichózis") elkerülhetetlen következménye. Saját ödipális magyarázata Dóra K. úrral szemben megnyilvánuló ellenállásáról jó szolgálatot tehetne abban, hogy Freud tisztábban lássa az anyja jelentõségét Dóra számára. Ödipális szempontból Dóra anyja vetélytársaként jelenne meg az apa szerelméért folytatott küzdelemben, ám ez a vetélkedés egyidejûleg magában hordozza az anyával való azonosulás szükségét is: a lánynak, hogy apja szerelmét elnyerje, olyanná kell válnia, amilyen az anyja. Freud megjegyzi, hogy Dóra úgy viselkedik, mint egy féltékeny feleség, és hogy ez a viselkedés azt bizonyítja, hogy Dóra “az anyja helyére állt" (Egy hisztéria-analízis…, 57). Ám ezekbõl a megfigyeléseibõl további következtetésekre már nem jut. Azt is kimutatja, hogy Dóra K. asszonnyal, apja szeretõjével is azonosítja magát, de megelégszik azzal, hogy Dórát elsõsorban apjával és K. úrral kapcsolatban láttassa. Nem veszi észre, hogy Dóra ellentmondásos viszonyba került anyjával, míg az idealizált K. asszonnyal, a történet másik anya-alakjával próbálja azonosítani magát. Patriarchális elõítéletei Freudot arra sarkallják, hogy a nõk egymás közötti viszonyait ne méltassa figyelemre, hanem ehelyett a nõk férfiakhoz fûzõdõ kapcsolataira összpontosítson. A Dóra pszichés fejlõdésére hatással lévõ más nõk jelentõségének ez a végzetes alábecsülése döntõen hozzájárul az analízis és a kezelés kudarcához. Nem utolsó sorban ez akadályozza meg Freudot abban, hogy ráébredjen a Dóra hisztériája mögött meghúzódó pre-ödipális indítékokra. Maria Ramas ezt így fogalmazza meg: “Freud maga is elismerte, hogy a hisztériás tünetek legmélyebb jelentése nem az apa iránti elfojtott, hanem az anya iránti tiltott vágy felszínre törése."

Szexualitás és episztemológia

  Freud különös érdeklõdésében Dóra szexuális ismereteinek forrásai iránt -- az elõzõekkel ellentétben -- nemcsak az nyilvánul meg, hogy Freud a lehetõ legtovább elkerüli a nõk közötti orális kapcsolat forrásszerepének mérlegelését, hanem azt is jelzi, hogy Freud túl nagy jelentõséget tulajdonít ennek a kérdésnek. Dóra történetében semmi nem utal arra, hogy a kezelés sikeressége ennek a marginális kérdésnek a kibontásán múlna. Akkor vajon miért foglalkoztatják Freudot ennyire ezeknek az ismereteknek a forrásai?
  Elõször is azért, mert õ maga vágyik teljes tudásra: miközben kardoskodik a rendelkezésére álló anyag töredékes jellege mellett, nem kevesebbre törekszik, mint hogy Dórát teljes egészében megfejtse. Az általa feltett kérdésre adandó válasz hiányossága tehát gyötrelmes a számára, mivel nyilvánvalóan szétoszlatja a teljesség ábrándját. Ugyanakkor a teljes körû, abszolút tudásnak ez a fokú vágya Freud ismeretelméletének egy alapvetõ kiindulópontjára hívja fel a figyelmünket: Freud számára a tudás befejezett, lezárt egész; a tudás birtoklása egyben hatalom birtoklása. Márpedig Freud, az orvos, különösen büszke magyarázó képességére. Miután Dóra babrálását kétrekeszes retiküljében a kisgyermekkori maszturbálás jeleként értelmezi, nyilvánvaló elégedettséggel jegyzi meg: “Amikor azt a feladatot tûztem magam elé, hogy mindazt, ami az emberi lélekben rejtõzik, a hipnózis kényszere nélkül, szavaik és cselekedeteik megértése segítségével hozzam napvilágra, azt gondoltam, nehezebb dolgom lesz. Aki képes látni a szemével és hallani a fülével, meggyõzõdhet arról, hogy a halandók nem tudnak titkot tartani. Aki a szájával hallgat, az az ujjai hegyével fecseg; minden pórusából árad önmaga leleplezése. Ezért az a feladat, hogy a rejtett lelki tartalmakat tudatossá tegyük, könnyen megoldhatónak bizonyul" (Egy hisztéria-analízis…, 74)
  Más szóval, Freud még a hipnózisnál is erõsebb kényszerítõ erõkkel rendelkezik. Õ az, aki felfedi és felnyitja a titkokat; õ Ödipusz, aki megoldja a szfinx rejtélyét. Ám -- Ödipuszhoz hasonlóan -- õt is szörnyû aggodalom emészti: a kasztrációtól való félelem. Amennyiben Freud nem tudja Dóra rejtélyét megoldani, kudarcáért kasztrációval fog tudattalanul bûnhõdni. Ebben a hatalmat jelentõ tudásért folytatott küzdelemben Dóra egyszerre fedi fel magát Freud alteregójaként és vetélytársaként. Nála a titok, amelyet Freud megtalálni próbál. Ezen a ponton azt kell feltételeznünk, hogy ebben Freud viszontáttétele nyilvánul meg: a szexuális tárgyú kérdések feszegetése közben a hisztériás Dórával azonosítja magát. Freudnak megvan a maga titka, miképp Dórának is. Az analitikus technika, amelyet -- mint már láttuk -- nem lehet, csak “teljes zûrzavar" keltése árán napfényre hozni. Freud féltékenyen õrzi titkát, miképpen Dóra is az övét: K. asszony iránti homoszexuális vágyát.
 Ám mivel Dóra nõ -- és mint ilyen, meglehetõsen elviselhetetlen --, olyan fiatal nõ, aki mind ez ideig megvetette az õt kezelõ inkompetens (és bizonyára impotens) orvosokat, Freud számára fenyegetõ ellenféllé válik. Ha nem Freud nyeri a tudásért vívott csatát, kiderül inkompetenciája/impotenciája, kényszerítõ erõi semmivé foszlanak, õ pedig kasztrálttá válik. Ha Dóra nyeri a tudásért folyó mérkõzést, az õ tudásmodellje kerül ki diadalmasan, míg Freudé romba dõl. Freud e pillanatban Szkülla és Kharübdisz között vergõdik: ha az ismeret keresése közben Dórával azonosítja magát, nõvé, azaz kasztrálttá válik; ám ha úgy dönt, hogy Dórára az ellenfél szerepét osztja, kénytelen lesz nyerni, másképp kasztrációval kell bûnhõdnie.
  Ez az utolsó megállapítás -- ti. hogy vereség esetén kasztráció lesz a büntetés -- további magyarázatot igényel. Láttuk már, hogy Dóra ismeretforrásai a nõi, orális és elszórt jelzõket kapták. Ezzel szemben saját ismereteit Freud úgy állítja be, mint amelyek egységes egészet alkotnak. Mindkét esetben szexuális ismeretekrõl van szó. Freud más példái a szexuális ismeretek utáni vágyra a gyermekkori szexuális érdeklõdésre vonatkoznak; e témában a Kis Hans a legfõbb mûve. ³ A Dóra után a Kis Hans -ot olvasva lehetetlen nem észrevenni a két szöveg feltûnõen eltérõ hangnemét. Az ötesztendõs kis Hans, a nemiség titkainak megértésén erõlködve episztemofíliájában (ez Freud saját kifejezése a Három értekezés -bõl) erõs bátorításra lel. Freud lankadatlanul kifejezi a kisfiú intelligenciája felett érzett csodálatát; olyan dicsérõ szavakkal él, mint például: “A kisfiú itt ismételten igazán szokatlan éleslátásról tett tanúbizonyságot." Vagy másutt: “A kis Hans egy merész mozdulattal magához ragadta az analízis vezetését ... , és ragyogó tünetkezeléssel közölte: ..." (A kis Hans, 171). Ez már egészen más hangvétel Dórának szóló rideg figyelmeztetéseihez, folytonos “et tu quoque" riposztjaihoz képest, amelyeket Dóra helyzetértékeléseire adott.
  Miért ez az eltérõ bánásmód? Jó okunk van azt feltételezni, hogy A kis Hans -ban Freud egyenlõségjelet tesz a tudásvágy és elméletalkotás, valamint a hímvesszõ utódnemzésben játszott szerepének megismerésére irányuló vágy közé. Más szóval Freud számára a hímvesszõ az ismeretszerzés egyetlen tárgya. Ám ha ez így van, a tudást és az elméletet egységes, lekerekített, befejezett dologként kell felfognunk -- mint amilyen a hímvesszõ. A kis Hans ebben az értelemben Freud péniszévé válik. Egyrészt mert Freud örömét lelheti tanulmányozásában, izgalmat és lelkesültséget kelt benne, de egyúttal énjének mása is: olyan sarjadó szexuálteoretikus, aki Freud saját ismeretszerzési tevékenységét megerõsítendõ lép fel. De ahol a kis Hans megerõsít, ugyanott Dóra fenyeget. Dóra tudását nem lehet egészként értelmezni; ismeretei elszórtak, és nõi közlések révén apránként álltak össze. Dóra episztemológiai modellje olyan lesz, mint nõi nemi szerv, amely Freud elképzelése szerint befejezetlen, diffúz, töredékes, ennek következtében kasztrált nemi szervként fogható fel. Amennyiben Freud elfogadná Dóra ismeretszerzési modelljét, az egyet jelentene a hímvesszõ mint az emberi tudásvágy elsõdleges szimbólumának elutasításával, azaz újra a kasztráció tudomásulvételével.
  Ennek következtében Freud férfipszichéje Dórát alapvetõen még fenyegetõbbnek érzékeli, mint ahogy azt tudatosan kifejezni képes. Ismeretszerzéssel összefüggõ, leplezni kívánt kasztrációs félelme többször is felbukkan: olthatatlan vágyában, hogy megismerje Dóra ismereteinek forrásait, és abban, ahogy szokatlanul elmélyülten taglalja a Dóra-tanulmány töredékes voltát. Annak beismerése, hogy valakinek a tudásában rések tátonganak, számára egyet jelent a hímvesszõ réssé alakulásával, azaz a férfi nõvé válásával. A rések, lyukak, nyitott felszínek tehát mindenképpen elkerülendõk; és ha ezt észben tartjuk, további jelentésrétegeket hánthatunk ki a már korábban idézett szövegbõl: “Tekintettel analitikus eredményeim hiányosságaira, nincs más lehetõségem, mint hogy kövessem azon kutatók példáját, akik már attól is boldogok, ha hosszú nyugvásukból végül napvilágra tudják hozni a felbecsülhetetlen értékû, ám hiányos régiségek maradványait. A hiányzó láncszemeket más analízisek mintája alapján pótolom." A “felbecsülhetetlen értékû, ám hiányos régiségek maradványai" kifejezés nem csak Dóra történetére vonatkozik: magára Dórára, nemi szervére és nõi megismerési modelljére. Freud “bebiztosítja" az üzenet egyértelmûségét: a “hiányos" jelzõvel õ rendszerint a kasztrálás eredményét írja le, és a “felbecsülhetetlen értékû" is az, ami: (fel)becsülhetetlen, tehát nincs értéke. Hogyan is lehetne itt értékrõl beszélni, amikor az értékes darabot eltávolították? ⁴ A maradványok hiányosak, a hímvesszõ le van vágva. Freud feladata következésképpen nagyon is jelentõségteljes: “pótolni a hiányzó láncszemet". Más szóval az õ hímvesszõjének kell a Dóra által megjelenített ismeretszerzési rést betömnie.
  Ilyen feladatot viszont csak az tud ellátni, aki rendelkezik a hiányzó darabbal. Éppen ez az, amit Freud a tanulmányban olykor-olykor kétségbe von: a kasztrációtól való félelem egyben attól a felismeréstõl való a rettegés is, hogy valaki már elszenvedte a kasztrációt. Freud ingadozása a Dórá- ban a között, hogy kitartson teljesség iránti vágya mellett, egyszersmind rögzítse az anyag töredékes jellegét, azt jelzi, hogy a szövegben a hímvesszõ egyfajta “fort-da" játékot ûz a szerzõvel. ⁵ Freud írása Dóráról két harcos éles hatalmi küzdelmét beszéli el -- olyan küzdelmet, amelyben a férfiszereplõ férfiassága kockán forog, és amelyben egyáltalán nem mindig õ van fölényben.
  Amikor Dóra úgy mond fel Freudnak, ahogy egy cselédnek szokás, paradox módon megmenti õt a további megismerési bizonytalanságtól. Freud számára megmarad Dóra mesteri megírásának, elemzésének lehetõsége. És bár tanulmánya magán viseli a közte és áldozata közt zajló küzdelem maradandó sebeit, a közreadást csak egy gyõztes Freud engedhette meg. Dóra ugyan felmondott neki, ám õ bosszút állt: nõvérének, Rosának a szobalánya akarata ellenére a Dóra nevet kapta sajátja helyett, ami szintén Rosa volt ( A mindennapi élet pszichopatológiája. Cserépfalvi, Bp., 1992). Végül is Ida Bauer -- a sors fintoraként -- egy szolgáló nevén vált híressé.
  Freud ismeretelmélete egyértelmûen fallocentrikus. A férfi a tudás hordozója; egyedül neki van hatalma a nõbe és a szavak mögé hatolni; a nõ szerepe, hogy hagyja ennek igazságát magába hatolni. A megismerésnek ez a fallocentrikus jellege egyáltalán nem csak a freudizmus sajátja. Éppen ellenkezõleg: patriarchális társadalmunkban általánosan uralkodó befolyásnak örvend. Aligha képzelhetõ el, hogy Freudot ez érintetlenül hagyta volna. Ugyanakkor politikai szempontból fontos rámutatnunk, hogy a tudásnak ez a beteges kettéosztása férfiúi teljességre és nõi töredékességre egész egyszerûen misztifikáló és mitologikus jellegû. Egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy valóban létezne a tudásnak ez a két, nemileg determinált fajtája, amelyeket az emberi genitáliák formáival párhuzamba lehetne állítani. Dórát a tanulmányban azért látjuk a nõi episztemológia hordozójaként, mert Freud ellenfeléül választotta a megismerésért folyó harcban -- ezzel mintegy szimbolikus ellenségévé avatva õt. A Dóra “nõi értékei" feletti gyõzelem azt jelenti, hogy Freud alázattal fogadja el a férfiasságról és a nõiségrõl alkotott saját definícióit. A hatalom mindig megalkotja a maga definícióit, és ez különösen igaz a férfiak és a nõk mesterséges megkülönböztetésére egy patriarchális társadalmon belül. A patriarchális felfogás legvilágosabban abban mutatkozik meg, hogy az a nõt a férfi ellentéteként határozza meg -- és Freud is éppen így definiálja Dórát és azt a nõi episztemológiát, amelyet szerinte megtestesít. Ezt a fallocentrikus episztemológiát azzal lehet megingatni, ha rámutatunk “természetes" megalapozottságának hiányára. Tény, hogy a Dóra esetében ezt csupán Freud nõiségrõl és szexualitásról szóló elméletei alapján tudtuk megtenni. A fallocentrikusság elleni támadásnak belülrõl, magából a fallocentrikusságból kell kiindulnia, minthogy nem beszélhetünk itt “kívül"-rõl, azaz olyan külsõ térrõl, amelyben az igaz nõiség, melyet nem rongált meg a patriarchátus, érintetlenül áll elõttünk, hogy megismerhessük. Csak úgy rombolhatjuk le a patriarchális rendszer mitikus és misztifikáló építményeit, ha saját fegyvereivel fordulunk ellene. Más eszköz nem áll rendelkezésünkre.

IRODALOM

CIXOUS, HéLèNE-CLéMENT, CATHERINE 1975. La jeune née. Paris, Editions 10/18.
CIXOUS, HÉLèNE 1976. Portrait de Dora. Paris, Editions des femmes.
DERRIDA, JACQUES 1972. Marges de la philosophie. Paris, Minuit.
LACAN, JACQUES 1966. Écrits. Paris, Seuil.
 
 

Jegyzetek

¹ Magyarul: “Egy hisztéria-analízis töredéke." Fordította: Lõrincz Zsuzsa. In: S. F.: A Patkányember. Klinikai esettanulmányok I. Cserépfalvi, Bp., 1994. 17-110. A további hivatkozásokban: Egy hisztéria-analízis… Ez a tanulmány elõször a Feminist Review -ban jelent meg (1981). Elsõsorban szóbeli forrásokon alapul: soha nem jött volna létre, ha nem hat rám a megvilágosodás erejével Neil Hertz “Freud és az irodalom" címû szeminárium-sorozata 1980 õszén a Cornell Egyetemen, és azok az izgalmas, különösen inspiráló beszélgetések, amelyek a Women's Group on Psychoanalysis -ben folytak ugyanitt, ugyanekkor. A magyar fordítás a “Representations of Philosophy: Sexuality and Epistemology in Freud's címmel az In Dora's Case c. kötetben (szerk. C. Bernheimer, C. Kahene, Columbia Univ. Press, New York 1895) megjelent szöveg alapján készült.

² Maria Ramas ezt a szakaszt cikkének rövidített változatából kihagyta. A teljes tanulmányt a Feminist Studies c. kötet tartalmazza.

³ Magyarul: “Egy ötéves kisfiú fóbiájának analízise". A kis Hans. Ford.: Alpár Zsuzsa. In: S. F.: A Patkányember. Klinikai esettanulmányok I. Cserépfalvi, Bp., 1994. 111-212.

⁴ Freud visszatérõen azt sugallja, hogy a kasztráció a hímvesszõ levágását jelenti. Ez igen meglepõ: nem elsõsorban azért, mert a kasztráció valójában a herék eltávolításával jár, hanem azért, mert Freud sehol nem utal a saját definíciója és a valóság között feszülõ ellentétre.

⁵ Fort-da játéknak azt nevezzük, amikor a kisgyermek játékszerét eltolva, majd visszaszerezve az anya jelen- ill. távollétét képezi le. Fort-da megközelítõleg annyit tesz: itt-ott.

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu