FÉRFIURALOM:
SZEXUALITÁS
ÉS EPISZTEMOLÓGIA FREUD DÓRÁ-JÁBAN
Freud beszámolója a
tizennyolc éves Dóra kezelésérõl
1
az elmúlt néhány év során számos
feministát indított arra, hogy -- dühbõl vagy
elragadtatásból -- tollat ragadjon.
A kezelést megelõzõen
Dóra már jó ideje különféle hisztériás
tünetektõl szenvedett (ideges köhögési roham,
teljes vagy részleges hangvesztés, migrén, depresszió,
és amit Freud “hisztériás összeférhetetlenség"-nek
nevez, valamint “
taedium vitae
"). Mégis, csupán 1900
õszén, amikor megtalálták szülei öngyilkosságra
utaló búcsúlevelét, vitte apja elõször
Freudhoz. Freud esetleírása sokat elárul az elmúlt
századforduló bécsi nagypolgárságának
körébe tartozó fiatal lány helyzetérõl.
Dóra lélektani problémái világosan összekapcsolódnak
társadalmi hátterével. Önállósulási
kilátásai, ha egyáltalán beszélhetünk
ilyenrõl, nagyon szûk korlátok közé vannak
szorítva, családja minden lépését szigorúan
ellenõrzi. Úgy érzi, apja személye nyomasztó
súllyal nehezedik fölé. Úgy véli, és
Freud ezzel egyetért, hogy a báb szerepét tölti
be az apja és K. úr, apja szeretõjének férje
közötti játékban: az apa Dórát K.
asszonyra akarja becserélni (“Ha megkapom a feleségét,
maga megkapja a lányomat"), azaz zavartalanná kívánja
tenni K. asszonnyal folytatott viszonyát. Dóra azt állítja,
apja azért küldte õt pszichiátriai kezelésre,
mert ettõl azt reméli, hogy lánya “meggyógyulván"
majd feladja addigi tiltakozását a K. asszonnyal folytatott
viszony ellen, betölti az áldozat szerepét a férfiak
játszmájában, és elfogadja szeretõjének
K. urat.
Freud ebben a nehéz helyzetben
Dóra segítõtársául szegõdik.
Ugyanakkor õ ismeri be elsõként, hogy Dóra
kezelése kudarcba fulladt. Freud erre a kudarcra megadja saját
magyarázatait, ám ezek nem teljesen meggyõzõek.
A feministák nem késlekedtek
rámutatni, hogy Freud kudarca egyértelmûen szexizmusából
fakadt. Eszerint Freud zsarnok, készséges résztvevõje
a Dóra apja és K. úr között zajló
hím erõpróbának, aki soha nem mérlegeli,
hogyan éli meg Dóra az eseményeket. Az általánosan
elfogadott feminista következtetés szerint Dóra analízise
a Freudban rejlõ szexizmus miatt mond csõdöt.
Ám a
Dóra
többrétegû
szöveg, és a feminista elemzõk más-más
részleteket emeltek ki belõle. Hélène Cixous
és Catherine Clément a
La jeune née
címû
kötetben a hisztériában rejlõ politikai potenciált
vizsgálja, s azt állítja, hogy Dóra hisztériája
a tiltakozás, a néma lázadás megnyilvánulása
volt, mely a férfiuralom ellen fejlõdött ki. Ugyanakkor
-- amint arra majd késõbb kívánok rámutatni
-- véleményük eltér a hisztéria mint politikai
fegyver jelentõségének a megítélésében.
Cixous és Clément egyáltalán nem tárgyalja
a Freud és Dóra közötti kapcsolatot, bár
Hélène Cixous 1976-ban visszatért a témára,
amikor
Portrait de Dora
címû színmûvét
közreadta. Ebben a Dóra-történetet álomszerû
képsorokként látjuk Dóra szemével. Cixous
ügyesen bánik Freud szövegével: idéz, torzít,
és nagy formai bravúrral szedi ízekre az eredetit.
Ez az eljárás módot nyújt neki arra, hogy Dóra
történetét új megvilágításba
helyezze, egyben Freud korlátait -- játékos formában
-- megjelenítse.
Jacqueline Rose cikke, a “
Dóra
:
egy analízis töredéke", jelentõsen eltér
a fenti két francia írástól. Rose úgy
látja, hogy a
Dóra
különös érzékenységgel
fordul a nõiség megjelenítésének problémája
felé. Emellett számos modern francia pszichoanalitikai elméletet
is bemutat a nõiségrõl (fõként Michèle
Montrelay és Luce Irigaray érdemel figyelmet Lacan nézeteivel
kapcsolatban). Dolgozata befejezõ részében Rose elutasítja
a
Dórá
-nak azt a leegyszerûsítõ
értelmezését, amely Dóra alakjában az
ellenségesnek beállított és elnyomott nõt
látja Freuddal, a férfival szemben. Rose szerint a
Dóra
leleplezi, mennyire tökéletlen és ellentmondásos
volt Freud nõiségrõl alkotott képe. Ezáltal
rávilágít a pszichoanalitikus elmélet egyik
fõ problémájára: arra, hogy képtelen
a nõiség mibenlétét megfogalmazni. Bár
Rose tanulmánya nagyban hozzájárul a pszichoanalízis
feminista értelmezéseinek bõvítéséhez,
azok politikai következményeirõl nem szól.
Ugyanez mondható el Suzanne
Gearhart “A pszichoanalízis helyzete: Dóra megválaszolatlan
kérdései" címû írásáról
is. Gearhart elsõsorban Lacan és Irigaray felfogásában
olvassa a
Dórá
-t, és azt állítja,
hogy a szöveg központjában “az apa szimbolikus jellegének"
problémája áll. Gearhart szerint a
Dórá-
ban
Freud törekvéseit kell látnunk az apaság lényegének
megismerésére. Ha helyesen értelmezzük a szöveg
e vonatkozásait, megleljük a kulcsot Dóra betegségének
kizárólagos magyarázatához, egyben Freud személyiségének
és munkásságának alapjait is. Gearhart elmélyült
Dóra
-olvasata megvilágítja az apának
a
Dórá-
n belüli problematikus voltát,
és az apa maga mellékszereplõvé van lefokozva,
mivel Freud ki akarja kerülni azt a középpontban álló
felismerést, miszerint a (lacani) képzeletbeli és
szimbolikus tartományok összjátékban vannak.
A tanulmány -- jelentõs elméleti értéke
mellett -- sem utal Dóra analízisének feminista szempontú
következtetéseire.
Maria Ramas terjedelmes tanulmánya
Dóráról (“Freud Dórája -- Dóra
hisztériája") az ez ideig legközérthetõbb
publikáció a témában. Rose és Gearhart
kifinomult elméleti szókincsével ellentétben
Ramas olvasmányos, különösebb szakértelmet
nem igénylõ stílusban ír, ugyanakkor “elméleti"
megközelítése alig jelent többet, mint Freud szövegének
aggályosan gondos, kissé unalmas összefoglalását.
Ramas szerint Ida (Ramas Dórát mindvégig valódi
nevén, Ida Bauerként említi) problémája
abból a tudattalan hitébõl fakadt, hogy “a nõiség,
a szolgaság és a megalázottság egymással
azonos jelentésûek". Minthogy Freud tudattalanul egyetértett
ezzel a véleménnyel -- folytatja Ramas --, Dóra problémáit
csak elmélyíteni tudta, ahelyett hogy megszabadította
volna tõlük.
Ez nem mond többet a hagyományos
feminista értelmezésnél. Azt sugallja, hogy Dóra
kizárólag nõi öntudatra ébredése
révén szabadulhat meg hisztériájától
-- azaz: ha többé nem azonosítaná a nõiséget
a szolgasággal, meggyógyulhatna. Ám ez is csupán
egy sajnálatosan töredékes és felszínes
elemzés, amely nem képes a freudi szöveg ellentmondásos
részeit körüljárni. Ramas ugyan tesz egy rövidke
utalást Jacqueline Rose cikkére, ennek ellenére a
nõiség
kifejezés értelmezését,
úgy tûnik, továbbra is igen egyszerûnek találja.
Fenntartások nélkül elfogadja, hogy Freud az orális
szexet automatikusan a fellációra korlátozza (erre
még késõbb visszatérek), sõt a Freud
esettanulmányában elõforduló igen különös
megállapítások sokaságát is figyelmen
kívül hagyja. Saját tanulmányát Ramas
egyszerû “feminista vitairat"-nak minõsíti, ezáltal
azt sugallva, hogy a
Dóra
mélyebb tanulmányozása
túlmutatna a feminizmus keretein. “Amennyiben ez Freud története,
át kell lépnünk a feminista vitairat korlátait,
és a Dórával szemben megnyilvánuló viszontáttételnek
-- Freud kianalizálatlan részének -- a forrásait
kell keresnünk, amely a kezelés félbeszakadásához
vezetett."
2
Véleményem szerint,
ha feltárjuk “Freud kianalizálatlan részét",
akkor megismerhetjük a szexuálpolitika és a pszichoanalitikus
elmélet közötti viszonyt a
Dórá-
n
és így az egész freudi életmûvön
belül. Az alább olvasható
Dóra
-értelmezésben
azt kívánom bebizonyítani, hogy sem Rose vagy Gearhart
depolitizált elméletei, sem Ramas meglehetõsen leegyszerûsítõ
“feminista vitairata" nem helytálló. A feministák
nem utasíthatják el az elméleti vitát, mondván:
az meghaladja egy “feminista vitairat" kereteit. Ezzel egyidejûleg
az elméletek ideológiai összefüggéseit sem
téveszthetik szem elõl.
Töredék vagy egész?
A
Dóra
elsõ
változata 1901-ben készült. Ennek Freud az “Álom
és hisztéria" címet adta, és óriási
ambíciókkal látott hozzá: ez volt elsõ
nagy esettanulmánya. Úgy tervezte, hogy az elõzõ
évben kiadott
Álomfejtés
folytatása
és továbbfejlesztése lesz. Ám a
Dórá-
t
visszakérte a kiadótól, és meglepõ módon
1905-ig elhalasztotta a megjelentetést. A
Három értekezés
a szexualitás elméletérõl
ugyanebben az
évben látott napvilágot. Vajon miért tétovázott
Freud több mint négy évig, míg végre elszánta
magát a
Dóra
közlésére?
Jacqueline Rose úgy véli,
ez a tétovaság abból fakadhatott, hogy a
Dóra
abban a köztes idõszakban született, amelyet a tudatalattanról
szóló elmélet kidolgozása elõzött
meg, és a szexualitásról szóló elmélet
kidolgozása követett. Az elõbbi az
Álomfejtés
-ben
nyert kifejtést, az utóbbi a
Három értekezés
-ben
bukkant fel elõször. A
Dóra
tehát e két
elmélet közötti átmenet jele, és Freud habozása
a közreadást illetõen a tanulmányban rejlõ
elméleti ingadozást tükrözi. Jacqueline Rose-nak
alighanem igaza van ebben a feltételezésben. Annyi mindenesetre
bizonyos, hogy Freud írásai közül a
Dóra
szokatlan mértékû bizonytalanságot, kételyt
és ambivalenciát mutat.
A bizonytalanságra már
a mû címében fény derül: az igazi cím
nem
Dóra
, hanem: “Egy hisztéria-analízis töredéke".
Freud három indokot sorol fel a töredék elnevezés
magyarázatául. Elõször: az analitikus eredmények
azért maradtak töredékesek, mivel egyrészt Dóra
a kezelést idõ elõtt megszakította, másrészt
Freud sem jegyezte az esetet, amíg a kezelés be nem fejezõdött.
Ez alól kivételt képez Dóra két álma,
amelyeket Freud, mihelyt lehetett -- az ülés után --,
papírra vetett. Más szóval a szöveget, amely
rendelkezésünkre áll, töredékes feljegyzések
és Freud töredékes emlékei teszik ki. Másodszor:
Freud ragaszkodik ahhoz, hogy õ csupán a (befejezetlen) analízis
eredményeirõl számol be és egyáltalában
nem az értelmezési folyamatról -- azaz Freud tudatosan
zárja el elõlünk az analitikus munka technikáját.
Az analitikus technika leírása -- Freud érvelése
szerint -- “megoldhatatlan zavar"-hoz vezetett volna (Egy hisztéria-analízis...,
23). Végül harmadszor: Freud hangsúlyozza, hogy egyetlen
esettörténet sem képes önmagában a hisztériában
megjelenõ összes problémát megválaszolni.
Ezek szerint minden esetleírás hiányos a benne felvetett
kérdések csupán részleges megválaszolása
miatt.
Elkészült mûve
elõszavában természetesen bárki leszögezheti
-- amint az esetünkben is megtörtént --, hogy milyen mértékben
sikerült a kitûzött célt elérnie. De Freud
túlmegy ezen. A
Dórá-
hoz írott elõszavából
úgy tûnik, szokatlan mélységben foglalkoztatta
õt munkájának befejezetlen volta. Újra és
újra visszatér ehhez a kérdéshez: akár
azért, hogy mentegetõzzék egy töredék
közreadása miatt, akár azért, hogy kifejezze
vágyát egy teljes szöveg iránt. Elõszava
végig a töredékesség és a teljesség
fogalmai között ingadozik. Ez a két jelenség ugyanakkor
nem egymás ellentéteként jelenik meg elõttünk.
Kifejezve sajnálatát a hiányos esetleírás
fölött, Freud így fogalmaz: “Hiányosságai
éppen azokkal a körülményekkel függenek össze,
amelyeknek viszont a közlés lehetõségét
köszönhetjük.... Nehezen tudnám emlékezetben
tartani egy olyan kezelés történetének anyagát,
amely egy évig vagy még tovább tart" (Egy hisztéria-analízis…,
23).
Freud ehelyütt tökéletesen
aláássa a töredék és egész között
feszülõ alapvetõ ellentét leghalványabb
feltételezését is. Magyarán: teljes körû
esettörténeti leírás nem létezhet. Csak
töredék jelenhet meg kész könyv formájában
-- teljes esettörténet soha. Mindazonáltal Freud kitart
amellett, hogy a töredék is hiányt szenved valamiben:
“Tekintettel analitikus eredményeim hiányosságaira,
nincs más lehetõségem, mint hogy kövessem azon
kutatók példáját, akik már attól
is boldogok, ha hosszú nyugvásukból végül
napvilágra tudják hozni a felbecsülhetetlen értékû,
ám hiányos régiségek maradványait. A
hiányzó láncszemeket más analízisek
mintája alapján pótolom, de a lelkiismeretes archeológushoz
hasonlóan minden esetben megmondom, hol végzõdik a
hitelesség és hol kezdõdik a saját konstrukcióm"
(Egy hisztéria-analízis…, 23).
Freud itt újra nyíltan
elismeri, hogy eredményei hiányosak -- pusztán azért,
hogy egy füst alatt megerõsítse: “a hiányzó
láncszemeket … pótolom". Figyelemre méltók
Freud itt használt metaforái: Dóra történetét
a “felbecsülhetetlen értékû ám hiányos
régiségek maradványai"-hoz hasonlítja, önmagát
az archeológus szerepében tüntetve fel, aki a talajból
maradványokat ás ki. Ezzel azt állítja, hogy
amikor õ a “hiányos maradványok"-hoz hozzátesz,
a korábbi állapot ellenére teljességet hoz
létre. Ám ez az új teljesség mégsem
elég tökéletes. A fenti idézettel azonos oldalon
Freud megemlíti, hogy az analitikus technika -- amelyet féltékenyen
eltitkol elõlünk -- természetébõl fakadóan
nem szolgálhatja teljes folyamat megalkotását: “…a
tünet megszüntetéséhez szükséges anyagot
szétdarabolva, a különbözõ összefüggéseket
egymástól elválasztva és idõben is széthasítva
kapom meg" (Egy hisztéria-analízis…, 23). A teljesség,
amelyet Freud utólagos okfejtéseiben vél elérni,
kétszeresen is hiányos: Dóra történetét
tartalmazza (“hiányos maradványok"), amelyet Freud saját
feltevéseivel egészített ki. De Dóra története
nem puszta töredék: olyan töredék, amelyet szétdarabolt,
a különbözõ, egymástól elválasztott
összefüggésekbõl leszûrõdõ
és idõben is széthasított információk
alkotnak. Azt kell feltételeznünk, hogy maga Freud kényszerítette
rá Dóra történetére az elbeszélésszerû
koherenciát, hogy így olvashatóvá tegye az
eset leírását. Ám ha ez a helyzet, akkor az
“Egy hisztéria-analízis töredéke" címû
befejezett munkának a Dóra-történet csupán
az egyik része. A másikat Freud kiegészítései
adják. Dóra története önmagában túlságosan
is töredékes: csak Freud szükséges kiegészítéseivel
érthetõ. Ám ezek a kiegészítések
Freud más hisztéria-eseteinek tapasztalataiból táplálkoznak.
Olyanokból, amelyeket minden bizonnyal a Dóráéhoz
hasonló módon épített fel: szétdarabolt,
idõben is széthasított információk alapján.
A töredék olyan kiegészítésre támaszkodik,
amely más, ugyancsak kiegészítésekre épülõ
töredékeken alapul, és így tovább,
ad
infinitum.
Végtére is meglepõen
közel járunk Jacques Derrida elméletéhez, ahhoz
a felfogáshoz, amely szerint a jelentés különbségek,
“differanciák" (
différance
) produkálása.
Derrida szerint a jelentést soha nem lehet a jelenben megragadni:
kivétel nélkül késleltetve, mindig a sor következõ
elemére helyezve nyer értelmet egy olyan, szignifikációkból
álló láncolatban, amelynek nincs vége, s amely
nem tart egy, az értelemprodukció végsõ lehorgonyzási
pontjául szolgáló transzcendentális jelölt
felé. Azt kell mondanunk, Freud nem
tudatosan
alkalmazza
ezt az elméletet: görcsösen ragaszkodik a “tökéletes
megvilágítás" ábrándjához, és
nem hajlandó belátni azt, hogy saját ismertetése
a Dóra-tanulmányról ugyancsak a teljesség elérhetetlen
illúziójáról árulkodik. Miközben
a dolgozat töredékes voltát hangsúlyozza, aközben
is szüntelenül a teljesség elérhetõ közelségét
sejteti. Például ezt írja: “…a munka folytatásával
bizonyára sikerült volna minden problémát tisztázni"
(Egy hisztéria-analízis…, 23). Az írás folytonosan
ide-oda cikázik Freud teljes körû magyarázat-
és tudásvágya és a tudás töredékes,
késleltetett voltának tudattalan felismerése (vagy
az attól való rettegés) között.
Áttétel és viszontáttétel
Az
Elõszó
-ban
Freud megvilágítja, hogy Dóra története
jelentõs mértékben egyben az õ története
is: varázslatai révén egységes mûvet
õ alkotott ezekbõl az analitikus töredékekbõl.
Már önmagában ennek fel kellene hívnia a Dóra
saját nézeteit megismerni vágyó olvasó
figyelmét arra a veszélyre, amely Freud elbeszélésének
szó szerinti értelmezésében rejlik. Freud beszámolóját
Dóra kezelésérõl a lehetõ legkritikusabb
szemmel kell tanulmányoznunk.
Az
Utószó
jó
részében Freud azokat az okokat tárgyalja, amelyek
Dóra kezelésének legalábbis részleges
kudarcához vezettek. Döntõ magyarázatul Freud
azt találja, hogy nem ismerte fel az áttétel jelentõs
szerepét a kezelésben; nem ismerte fel idõben, hogy
Dóra a kezelés során K. úr iránti érzelmeit
az õ személyére tette át.
A pszichoanalitikus elmélet
úgy tartja, hogy a kezelés során megnyilvánuló
áttétel normális jelenség. A kezelésnek
része az, hogy a páciens egy másik személy
iránt táplált érzelmeit az analitikus személyére
vetíti, és ha az analitikus nem ismeri fel ezt az (indulat)áttételt
és nem képes vele megbirkózni, a kezelés szükségszerûen
vakvágányra fut.
Freud az információt
el is mondja az
Utószó
-ban. Ennek megfelelõen,
ha szeretnénk azt megragadni, hogy mi is ment valójában
végbe Freud és Dóra között, már kezdetektõl
gondolnunk kell Dórának a K. úrról Freudra
irányuló áttételére. Tény, hogy
a páciens átteszi indulatait analitikusára. Ám
Freud egy szóval sem említi az ezzel ellentétes irányú
jelenséget, a viszontáttételt, amely az analitikus
saját tudattalan érzelmeinek áttételét
jelenti betegére. Jacques Lacan “Intervention sur le transfert"
címû cikkében alaposan tárgyalja a
Dórá
-nak
ezt a vetületét. Véleménye szerint Freud Dórával
való kapcsolata folyamán öntudatlanul azonosítja
magát K. úrral. Ezért mélyen érinti
Dóra K. úr iránti állítólagos
szerelme, következésképpen nem láthatja meg Dóra
problémáinak más lehetséges magyarázatát.
Ezek szerint a viszontáttétel döntõ mértékben
járult hozzá Dóra kezelésének kudarcához.
A Freud és Dóra között végbemenõ
kölcsönös áttétel igencsak megnehezíti
a
Dóra
olvasójának dolgát. Freudnak
az a próbálkozása, hogy magát a tárgyilagos,
tudományos megfigyelõ köntösébe öltöztesse,
aki nem tesz mást, mint lejegyzi megfigyeléseit és
észrevételeit, tovább már nem fogadható
el. Az archeológust azzal kell gyanúsítanunk, hogy
õ csonkította meg a megtalált maradványokat.
Ne felejtsük el, hogy Freud esetértelmezését
nem csak saját tudattalan viszontáttétele árnyalja,
hanem az a tény is, hogy feltûnõen nem vesz tudomást
Dóra áttételérõl, tehát a szövegben
végig szisztematikusan félremagyarázza Dóra
indulatáttételi tüneteit. Ez, igen meglepõ módon,
csak az
Utószó
-ban derül ki az olvasó
számára.
Freud értelmezését
Dóra esetérõl az alábbiakban foglalhatjuk össze:
Dórán azért jelennek meg hisztériás
tünetek, mert elnyomja szexuális vágyait. Ugyanakkor
esetének van egy kiegészítõ, ödipális
dimenziója is: fel kell tételeznünk, hogy Dóra
eredetileg az apja iránt táplált szerelmet, ám
minthogy apjában -- annak K. asszonnyal folytatott viszonya miatt
-- csalódnia kellett, most gyûlöletet színlel.
K. úr Dóra számára az apát testesíti
meg, fõként, hogy az egyidejûleg K. asszony férje
is. Tehát Dóra elnyomott nemi vágya K. úr iránt
egyszerre hisztériás reakció (a nemi vágy elfojtása)
és ödipális reakció (apjának elutasítása
K. úr elutasításának képében).
Ennek az értelmezésnek
alapján Dóra kezelését úgy foghatjuk
fel, mint sorozatos kísérleteket arra, hogy Dóra elismerje
K. úr iránti elfojtott vágyait, azaz olyan “vallomást"
tegyen, amelynek Dóra a végsõkig megpróbál
ellenállni.
Mint már láttuk, Lacan
szerint a kezelés azért fulladt kudarcba, mert Freud öntudatlanul
azonosította magát K. úrral. Mivel Dóra ugyancsak
azonosítja Freudot K. úrral, ennek az lesz az elkerülhetetlen
következménye, hogy Freud ragaszkodását ahhoz,
hogy õ (Dóra) elismerje K. úr iránti vágyait,
Dóra úgy éli meg, mint K. úr ismételt
próbálkozásait arra, hogy vele szexuális játékokat
ûzzön. Végül Freudot éppen úgy utasítja
vissza, ahogy azt K. úrral tette -- két héttel elõre
bejelentve, hogy a kezelést megszakítja. Tudnunk kell, hogy
K. úr megelõzõleg viszonyt folytatott gyermekei nevelõnõjével,
és Dórát mélyen sértette, hogy a férfi
neki is úgy udvarol, mint egy alkalmazottnak. Cserébe azzal
áll bosszút, hogy mind Freuddal, mind K. úrral szolgájaként
bánik.
Freud állandó azonosulása
K. úrral, a visszautasított szeretõvel a dolgozatban
más érdekes kérdéseket is felvet. A tanulmány
egyik legfontosabb részlete az, ahogy Freud megvilágítja
K. úr kísérletét arra, hogy az akkor tizennégy
esztendõs Dórát megcsókolja, miután
csellel rávette a lányt, hogy az kettesben találkozzék
vele irodájában. Freud azt írja, hogy K. úr
“váratlanul magához szorította a lányt és
szájon csókolta. Ez olyan szituáció volt, amely
egy tizennégy esztendõs ártatlan leánynál
a szexuális izgalom érzését kelthette. Dóra
azonban ebben a pillanatban heves undort érzett, kiszabadította
magát, elrohant a férfi mellett, fel a lépcsõn,
majd pedig ki a bejárati ajtóhoz" (Egy hisztéria-analízis…
35).
Az eset ezen részleteinek
leírása közben Freud teljes mértékben
viszontáttételének szorításába
kerül: mindenáron azt kell nyomatékosítania,
hogy Dóra reakciója abnormális volt, mondván:
“a tizennégy éves lány viselkedése már
nyilvánvalóan és tökéletesen hisztériás"
(Egy hisztéria-analízis…, 35). Dóra reakciója
éppen azért volt hisztériás, mert megpróbálta
elfojtani a benne ágaskodó szexuális vágyat:
“A genitális érzés helyett, amely egy egészséges
leánynál hasonló körülmények között
bizonyára nem hiányozna, Dóránál… undor
keletkezett" (Egy hisztéria-analízis…, 36). Az -- természetesen
-- minden megfelelõ ismerettel rendelkezõ megfigyelõ
számára a napnál is világosabb, hogy egy normális
tizennégy esztendõs lány égne a vágytól,
ha egy középkorú férfi “váratlanul magához
szorítja" egy elhagyatott helyen.
Freud ezután Dóra
undorérzését
orális
impulzusokkal hozza
összefüggésbe, majd megmagyarázza, hogy Dóra
azon állítása, miszerint tisztán érzékelte
K. úr felsõtestének az övéhez nyomódását,
valójában nem más, mint “áthelyezés".
Amit Dóra igazán érzékelt, legalábbis
Freud szerint, és ami ilyen erõs orális undort váltott
ki belõle, az K. úr merev hímvesszõjének
nyomása volt. Ennek a néven nem nevezhetõ szervnek
a gondolatát tehát sikerült elfojtania, és az
alsó testtájék nyomásának érzete
áttevõdött a felsõtestre. Az orális undort
Dóra gyermekkori ujjszopás-szokásával hozza
Freud összefüggésbe, és összekapcsolja az
ebbõl (a szokásból) fakadó orális kielégülést
Dóra ideges köhögésével. A köhögésben
(a szájüreg és a torok irritációja) a
Dóra szexuális fantáziáiról árulkodó
tünetet látja: Dóra bizonyára olyan jelenetet
képzel maga elé, amelyben a szexuális kielégülés
a száj által (
per os,
ahogy Freud fogalmaz) következik
be. Ez pedig egy olyan jelenet, amely K. asszony és Dóra
apja között folyik.
Mindezek után Freud a következõ
néhány oldalon azon vád ellen próbál
védekezni, hogy pácienseivel túl szókimondó
nyelven beszélne. Ezeket a bekezdéseket akár úgyis
felfoghatjuk, mint a Freud személyiségében rejlõ
tudattalan feszültség bizonyos fokú leleplezését.
Itt azonban elég csak rámutatnunk arra, hogy Freud -- miközben
saját ilyen vonatkozású ízlésváltozásáról
árulkodik -- felszólít minket: fogadjuk el az egykor
magas társadalmi rangját “annak a számunkra egyik
legkellemetlenebb perverziónak, amely férfiak férfiak
iránti szerelmében" nyilvánult meg az ókori
Görögországban (Egy hisztéria-analízis…,
52). Ezután tér vissza Dóra orális fantáziájához
és egyszerûen leszögezi, hogy amire gondol, az nem más,
mint felláció, azaz “a hímvesszõ szájba
vétele" (Egy hisztéria-analízis…, 53). Nem volna nehéz
Freudnál kimutatni egy ezzel összefüggõ védekezõ
mechanizmust, tekintve, hogy a következõ oldalon kötelességének
érzi, hogy mellékesen hozzátegye: “a pénisz
szopásának ez a szerfelett illetlen perverz fantáziája"
(Egy hisztéria-analízis…, 54). Aligha csodálható,
hogy védekeznie kell a felláció gondolatával
szemben, mivel több mint valószínû, hogy ez a
képzelgés nem Dóra fejében, hanem Freudéban
játszódik le. Freud már megelõzõen tudomásunkra
hozza, hogy Dóra apja impotens, és ezt a tényt látja
meghúzódni Dóra “undorító és
perverz fantáziájá"-nak hátterében.
Freud állítása szerint az apa képtelen péniszével
a hüvelybe hatolni, így ehelyett K. asszonynak kell fellációhoz
folyamodnia. Ám, mint arra Lacan rámutatott, Freudnak ez
a következtetése meglepõ logikai hibát hordoz.
Ugyanis ha egy férfi impotenciában szenved, egyértelmû,
hogy inkább csak jobb híján,
faute de mieux,
vállalkozik
a cunnilingusra. Ahogy Lacan írja: “Mindenki tudja, hogy a cunnilingus
a legelfogadottabb cselfogás azoknak a >>tehetõs<<
férfiaknak a körében, akiket férfierejük
kezdi elhagyni." Ebben a gondolatmenetben mutatkozik meg legerõsebben
Freud viszontáttétele. A logikai kapcsolat hiánya
felfedi elõttünk saját tudattalan vágyát
a kielégülésre, arra a kielégülésre,
amelyet Freud tudattalan alteregója, K. úr elnyerhetne, ha
Dóra végre elismerné iránta való vágyait.
Freud elõl saját viszontáttétele
elfedi annak a lehetõségét, hogy Dóra hisztériája
nem K. úr, hanem K. asszony iránti vágyának
elfojtásából fakad. Az átételi folyamat
vizsgálatának végzetes hiánya miatt Freud nem
ismeri fel idejekorán Dóra homoszexualitását.
Hogy Dóra a férfiuralom áldozatává vált
-- most már nyilvánvaló. Nem csupán K. úr
és apja játszik vele bábként; orvosa is beáll
a hímek csapatába, és fáradhatatlanul azon
dolgozik, hogy olyan vágyakat tulajdonítson neki, melyek
nem övéi -- miközben az övéit mellõzni
próbálja.
Patriarchális elõítéletek
Freud Dórára kifejtett
kegyetlen hatása azonban nemcsak a viszontáttételben
gyökeredzik. Tanulmányában általánosabb,
a férfi felsõbbrendûségre utaló ideológiai
tendenciákat is felfedezhetünk. Például módszeresen
elzárkózik a nõi szexualitásban rejlõ
aktív, önálló hajtóerõ tudomásul
vételétõl. Újra meg újra arra tanítja
Dórát, hogy fogadja el, hogy õ (Dóra) K. úr
számára élettelen tárgy. Valahányszor
Dóra aktív szexuális vágyat mutat, Freud vagy
azzal magyarázza ezt, hogy Dóra feltehetõen maszkulin
identifikációt fejez ki (amikor nõi nemi szerveket
fantáziál, Freud azt feltételezi, hogy Dóra
beléjük akar hatolni), vagy azzal, hogy valószínûleg
arra vágyik, hogy egy férfi õbelé hatoljon.
(Dóra K. asszony iránti vágyát Freud úgy
értelmezi, hogy Dóra K. asszony helyében vágyik
lenni, hogy ezáltal K. urat megközelíthesse.) Freud
helyzete ellentmondásos: õ az elsõ, aki felismeri
a nõk szexuális vágyát, ugyanakkor úgy
állítja be önmagát, mint aki képtelen
ebben többet látni, mint a késztetést arra, hogy
passzív befogadói legyenek a férfivágynak.
Lacan ugyanezt az attitûdöt sejteti, amikor azt állítja,
hogy Dóra (és az összes nõ) számára
a problémát éppen az jelenti, hogy “önmagát
mint a férfivágy tárgyát kell elfogadnia" (Lacan),
és hogy Dóra emiatt rajong K. asszonyért.
A feministák nagy megkönnyebbülést
éreznek, amikor Dóra végül egy másik szolgának,
Freudnak is felmond. Könnyû lenne Dóra hisztériás
tüneteit a nõi test és kifejezésmód feletti
férfihatalom elleni néma lázadásnak felfogni,
amint azt Cixous és Clément teszi. De ugyanakkor zavarba
ejtõ azt is látni, hogy ez a lázadás végül
is milyen hatástalan maradt. Felix Deutsch egy 1957-es cikkben írta
meg Dóra tragikus végzetét. A kezelés után
továbbra is különféle hisztériás
tünetektõl szenvedett, családja számára
elviselhetetlenné tette az életet, és egyre inkább
anyjára kezdett hasonlítani (akit Freud a tipikus “háziasszony-pszichózis"
diagnózisával utasított vissza). Deutsch szerint Dóra
házasságukban mindvégig kínozta a férjét.
Deutsch végül arra a következtetésre jut, hogy
“Dóra házassága csak arra volt jó, hogy férfiak
iránti ellenszenvét leplezze". Dóra állandó
pszichoszomatikus székrekedésben szenvedett, végül
vastagbélrákban halt meg. Deutsch így összegzi:
“Halála... áldásnak tûnt mindazok számára,
akik hozzá közel álltak. Hírforrásom úgy
fogalmazott: Dóra kora egyik legvisszataszítóbb hisztérikája
volt."
Örömteli dolog lehet a
fiatal, büszke Dórában a nõi lázadás
sugárzó példáját látni (ahogy
azt Cixous teszi), de nem feledkezhetünk meg a késõbbi
koros, szüntelenül nyafogó, vonyító és
panaszkodó Dóráról, aki semmit sem tudott kiharcolni.
A hisztéria nem a hallgatásba kényszerített
nõk lázadásának megnyilvánulása,
hanem inkább a vereség kihirdetése, annak beismerése,
hogy nincs más menekvés. A hisztéria, ahogy azt Catherine
Clément megfogalmazza, segélykiáltás a vereség
bekövetkezte után, amikor a nõ már látja,
hogy nõi szerepéhez méltóan száját
végleg elnémították, testét pedig leláncolták.
Márpedig ha egy hisztériás
nõ elnémítva és leláncolva szenved,
akkor Freud a szabadító szerepébe bújik. És
ha a pszichoanalízis felszabadítási terve Dóra
esetében elbukott, akkor az annak volt köszönhetõ,
hogy a szabadító Freud -- történetesen rajta
kívül álló okok miatt -- az elnyomó oldalán
áll. Õ is patriarchális társadalom egyik férfitagja.
Nem egyszerûen egyik tagja, hanem mûvelt, nagypolgári
férfitagja, aki
malgré lui
hordoz patriarchális
értékeket. Saját felszabadítási terve
kibékíthetetlen összeütközésben áll
a nõk feletti zsarnok politikai és társadalmi szerepével.
Errõl a mélyen beivódott
tudattalan patriarchális szemléletrõl a
Dórá-
ban
az árulkodik leginkább, hogy Freudot mennyire intenzíven
foglalkoztatják páciense szexuális ismereteinek forrásai.
Annak ellenére, hogy egyszer már hangsúlyozta, hogy
lehetelen Dóra szexuális ismereteinek forrását
nyomon követni, Freud többször is visszatér a kérdéshez
azzal az eltérõ állásponttal, hogy forrásul
akár egy korábbi nevelõnõ könyvei is szolgálhattak:
A szerelem fiziológiája
Mantegazzától
vagy akár egy lexikon is. Végül felismeri, hogy a tiltott
könyvek mohó olvasásán kívül kellett
itt lennie egy orális közlõnek is. Majd hihetetlen késéssel
azt is megérti, hogy ez az orális forrás nem lehetett
más, mint az imádott K. asszony. Azt a feltételezést
Freud nem méltatja figyelemre, hogy az ismeretek szóbeli
közlõje Dóra anyja is lehet -- az anya, akinek hagyományos
feladata a leánygyermek szexuális nevelése. Ez a mellõzés
tökéletesen utal arra, ahogy Freud Dóra anyjával
bánt. Bár jelzi, mikor Dóra azonosítja magát
anyjával, mégis mereven ragaszkodik ahhoz, hogy Dóra
“teljesen kivonta magát anyja befolyása alól" (Egy
hisztéria-analízis…, 29). Dóra nyílt gyûlöletét
anyja ellen ennek a véleményének bizonyítékául
hozza fel.
De Freudnak okosabbnak kellene lennie,
mintsem úgy értékelni a lány anyja ellen érzett
gyûlöletét, hogy az az anya objektív nem-szerethetõségének
(“háziasszony-pszichózis") elkerülhetetlen következménye.
Saját ödipális magyarázata Dóra K. úrral
szemben megnyilvánuló ellenállásáról
jó szolgálatot tehetne abban, hogy Freud tisztábban
lássa az anyja jelentõségét Dóra számára.
Ödipális szempontból Dóra anyja vetélytársaként
jelenne meg az apa szerelméért folytatott küzdelemben,
ám ez a vetélkedés egyidejûleg magában
hordozza az anyával való azonosulás szükségét
is: a lánynak, hogy apja szerelmét elnyerje, olyanná
kell válnia, amilyen az anyja. Freud megjegyzi, hogy Dóra
úgy viselkedik, mint egy féltékeny feleség,
és hogy ez a viselkedés azt bizonyítja, hogy Dóra
“az anyja helyére állt" (Egy hisztéria-analízis…,
57). Ám ezekbõl a megfigyeléseibõl további
következtetésekre már nem jut. Azt is kimutatja, hogy
Dóra K. asszonnyal, apja szeretõjével is azonosítja
magát, de megelégszik azzal, hogy Dórát elsõsorban
apjával és K. úrral kapcsolatban láttassa.
Nem veszi észre, hogy Dóra ellentmondásos viszonyba
került anyjával, míg az idealizált K. asszonnyal,
a történet másik anya-alakjával próbálja
azonosítani magát. Patriarchális elõítéletei
Freudot arra sarkallják, hogy a nõk egymás közötti
viszonyait ne méltassa figyelemre, hanem ehelyett a nõk férfiakhoz
fûzõdõ kapcsolataira összpontosítson. A
Dóra pszichés fejlõdésére hatással
lévõ más nõk jelentõségének
ez a végzetes alábecsülése döntõen
hozzájárul az analízis és a kezelés
kudarcához. Nem utolsó sorban ez akadályozza meg Freudot
abban, hogy ráébredjen a Dóra hisztériája
mögött meghúzódó pre-ödipális
indítékokra. Maria Ramas ezt így fogalmazza meg: “Freud
maga is elismerte, hogy a hisztériás tünetek legmélyebb
jelentése nem az apa iránti elfojtott, hanem az anya iránti
tiltott vágy felszínre törése."
Szexualitás és episztemológia
Freud különös érdeklõdésében
Dóra szexuális ismereteinek forrásai iránt
-- az elõzõekkel ellentétben -- nemcsak az nyilvánul
meg, hogy Freud a lehetõ legtovább elkerüli a nõk
közötti orális kapcsolat forrásszerepének
mérlegelését, hanem azt is jelzi, hogy Freud túl
nagy jelentõséget tulajdonít ennek a kérdésnek.
Dóra történetében semmi nem utal arra, hogy a
kezelés sikeressége ennek a marginális kérdésnek
a kibontásán múlna. Akkor vajon miért foglalkoztatják
Freudot ennyire ezeknek az ismereteknek a forrásai?
Elõször is azért,
mert õ maga vágyik
teljes tudásra:
miközben
kardoskodik a rendelkezésére álló anyag töredékes
jellege mellett, nem kevesebbre törekszik, mint hogy Dórát
teljes egészében megfejtse. Az általa feltett kérdésre
adandó válasz hiányossága tehát gyötrelmes
a számára, mivel nyilvánvalóan szétoszlatja
a teljesség ábrándját. Ugyanakkor a teljes
körû, abszolút tudásnak ez a fokú vágya
Freud ismeretelméletének egy alapvetõ kiindulópontjára
hívja fel a figyelmünket: Freud számára a tudás
befejezett, lezárt egész; a tudás birtoklása
egyben hatalom birtoklása. Márpedig Freud, az orvos, különösen
büszke magyarázó képességére. Miután
Dóra babrálását kétrekeszes retiküljében
a kisgyermekkori maszturbálás jeleként értelmezi,
nyilvánvaló elégedettséggel jegyzi meg: “Amikor
azt a feladatot tûztem magam elé, hogy mindazt, ami az emberi
lélekben rejtõzik, a hipnózis kényszere nélkül,
szavaik és cselekedeteik megértése segítségével
hozzam napvilágra, azt gondoltam, nehezebb dolgom lesz. Aki képes
látni a szemével és hallani a fülével,
meggyõzõdhet arról, hogy a halandók nem tudnak
titkot tartani. Aki a szájával hallgat, az az ujjai hegyével
fecseg; minden pórusából árad önmaga leleplezése.
Ezért az a feladat, hogy a rejtett lelki tartalmakat tudatossá
tegyük, könnyen megoldhatónak bizonyul" (Egy hisztéria-analízis…,
74)
Más szóval, Freud
még a hipnózisnál is erõsebb kényszerítõ
erõkkel rendelkezik. Õ az, aki felfedi és felnyitja
a titkokat; õ Ödipusz, aki megoldja a szfinx rejtélyét.
Ám -- Ödipuszhoz hasonlóan -- õt is szörnyû
aggodalom emészti: a kasztrációtól való
félelem. Amennyiben Freud nem tudja Dóra rejtélyét
megoldani, kudarcáért kasztrációval fog tudattalanul
bûnhõdni. Ebben a hatalmat jelentõ tudásért
folytatott küzdelemben Dóra egyszerre fedi fel magát
Freud alteregójaként és vetélytársaként.
Nála a titok, amelyet Freud megtalálni próbál.
Ezen a ponton azt kell feltételeznünk, hogy ebben Freud viszontáttétele
nyilvánul meg: a szexuális tárgyú kérdések
feszegetése közben a hisztériás Dórával
azonosítja magát. Freudnak megvan a maga titka, miképp
Dórának is. Az analitikus technika, amelyet -- mint már
láttuk -- nem lehet, csak “teljes zûrzavar" keltése
árán napfényre hozni. Freud féltékenyen
õrzi titkát, miképpen Dóra is az övét:
K. asszony iránti homoszexuális vágyát.
Ám mivel Dóra nõ
-- és mint ilyen, meglehetõsen elviselhetetlen --, olyan
fiatal nõ, aki mind ez ideig megvetette az õt kezelõ
inkompetens (és bizonyára impotens) orvosokat, Freud számára
fenyegetõ ellenféllé válik. Ha nem Freud nyeri
a tudásért vívott csatát, kiderül inkompetenciája/impotenciája,
kényszerítõ erõi semmivé foszlanak,
õ pedig kasztrálttá válik. Ha Dóra nyeri
a tudásért folyó mérkõzést, az
õ tudásmodellje kerül ki diadalmasan, míg Freudé
romba dõl. Freud e pillanatban Szkülla és Kharübdisz
között vergõdik: ha az ismeret keresése közben
Dórával azonosítja magát, nõvé,
azaz kasztrálttá válik; ám ha úgy dönt,
hogy Dórára az ellenfél szerepét osztja, kénytelen
lesz nyerni, másképp kasztrációval kell bûnhõdnie.
Ez az utolsó megállapítás
-- ti. hogy vereség esetén kasztráció lesz
a büntetés -- további magyarázatot igényel.
Láttuk már, hogy Dóra ismeretforrásai a nõi,
orális és elszórt jelzõket kapták. Ezzel
szemben saját ismereteit Freud úgy állítja
be, mint amelyek egységes egészet alkotnak. Mindkét
esetben szexuális ismeretekrõl van szó. Freud más
példái a szexuális ismeretek utáni vágyra
a gyermekkori szexuális érdeklõdésre vonatkoznak;
e témában a
Kis Hans
a legfõbb mûve.
3
A
Dóra
után a
Kis Hans
-ot olvasva lehetetlen
nem észrevenni a két szöveg feltûnõen eltérõ
hangnemét. Az ötesztendõs kis Hans, a nemiség
titkainak megértésén erõlködve episztemofíliájában
(ez Freud saját kifejezése a
Három értekezés
-bõl)
erõs bátorításra lel. Freud lankadatlanul kifejezi
a kisfiú intelligenciája felett érzett csodálatát;
olyan dicsérõ szavakkal él, mint például:
“A kisfiú itt ismételten igazán szokatlan éleslátásról
tett tanúbizonyságot." Vagy másutt: “A kis Hans egy
merész mozdulattal magához ragadta az analízis vezetését
... , és ragyogó tünetkezeléssel közölte:
..." (A kis Hans, 171). Ez már egészen más hangvétel
Dórának szóló rideg figyelmeztetéseihez,
folytonos “et tu quoque" riposztjaihoz képest, amelyeket Dóra
helyzetértékeléseire adott.
Miért ez az eltérõ
bánásmód? Jó okunk van azt feltételezni,
hogy
A kis Hans
-ban Freud egyenlõségjelet tesz a tudásvágy
és elméletalkotás, valamint a hímvesszõ
utódnemzésben játszott szerepének megismerésére
irányuló vágy közé. Más szóval
Freud számára a hímvesszõ az ismeretszerzés
egyetlen tárgya. Ám ha ez így van, a tudást
és az elméletet egységes, lekerekített, befejezett
dologként kell felfognunk -- mint amilyen a hímvesszõ.
A kis Hans ebben az értelemben Freud péniszévé
válik. Egyrészt mert Freud örömét lelheti
tanulmányozásában, izgalmat és lelkesültséget
kelt benne, de egyúttal énjének mása is: olyan
sarjadó szexuálteoretikus, aki Freud saját ismeretszerzési
tevékenységét megerõsítendõ lép
fel. De ahol a kis Hans megerõsít, ugyanott Dóra fenyeget.
Dóra tudását nem lehet egészként értelmezni;
ismeretei elszórtak, és nõi közlések révén
apránként álltak össze. Dóra episztemológiai
modellje olyan lesz, mint nõi nemi szerv, amely Freud elképzelése
szerint befejezetlen, diffúz, töredékes, ennek következtében
kasztrált nemi szervként fogható fel. Amennyiben Freud
elfogadná Dóra ismeretszerzési modelljét, az
egyet jelentene a hímvesszõ mint az emberi tudásvágy
elsõdleges szimbólumának elutasításával,
azaz újra a kasztráció tudomásulvételével.
Ennek következtében
Freud férfipszichéje Dórát alapvetõen
még fenyegetõbbnek érzékeli, mint ahogy azt
tudatosan kifejezni képes. Ismeretszerzéssel összefüggõ,
leplezni kívánt kasztrációs félelme
többször is felbukkan: olthatatlan vágyában, hogy
megismerje Dóra ismereteinek forrásait, és abban,
ahogy szokatlanul elmélyülten taglalja a Dóra-tanulmány
töredékes voltát. Annak beismerése, hogy valakinek
a tudásában rések tátonganak, számára
egyet jelent a hímvesszõ réssé alakulásával,
azaz a férfi nõvé válásával.
A rések, lyukak, nyitott felszínek tehát mindenképpen
elkerülendõk; és ha ezt észben tartjuk, további
jelentésrétegeket hánthatunk ki a már korábban
idézett szövegbõl: “Tekintettel analitikus eredményeim
hiányosságaira, nincs más lehetõségem,
mint hogy kövessem azon kutatók példáját,
akik már attól is boldogok, ha hosszú nyugvásukból
végül napvilágra tudják hozni a felbecsülhetetlen
értékû, ám hiányos régiségek
maradványait. A hiányzó láncszemeket más
analízisek mintája alapján pótolom." A “felbecsülhetetlen
értékû, ám hiányos régiségek
maradványai" kifejezés nem csak Dóra történetére
vonatkozik: magára Dórára, nemi szervére és
nõi megismerési modelljére. Freud “bebiztosítja"
az üzenet egyértelmûségét: a “hiányos"
jelzõvel õ rendszerint a kasztrálás eredményét
írja le, és a “felbecsülhetetlen értékû"
is az, ami: (fel)becsülhetetlen, tehát nincs értéke.
Hogyan is lehetne itt értékrõl beszélni, amikor
az értékes darabot eltávolították?
4
A maradványok hiányosak, a hímvesszõ le van
vágva. Freud feladata következésképpen nagyon
is jelentõségteljes: “pótolni a hiányzó
láncszemet". Más szóval az õ hímvesszõjének
kell a Dóra által megjelenített ismeretszerzési
rést betömnie.
Ilyen feladatot viszont csak az
tud ellátni, aki rendelkezik a hiányzó darabbal. Éppen
ez az, amit Freud a tanulmányban olykor-olykor kétségbe
von: a kasztrációtól való félelem egyben
attól a felismeréstõl való a rettegés
is, hogy valaki már elszenvedte a kasztrációt. Freud
ingadozása a
Dórá-
ban a között, hogy
kitartson teljesség iránti vágya mellett, egyszersmind
rögzítse az anyag töredékes jellegét, azt
jelzi, hogy a szövegben a hímvesszõ egyfajta
“fort-da"
játékot ûz a szerzõvel.
5
Freud
írása Dóráról két harcos éles
hatalmi küzdelmét beszéli el -- olyan küzdelmet,
amelyben a férfiszereplõ férfiassága kockán
forog, és amelyben egyáltalán nem mindig õ
van fölényben.
Amikor Dóra úgy mond
fel Freudnak, ahogy egy cselédnek szokás, paradox módon
megmenti õt a további megismerési bizonytalanságtól.
Freud számára megmarad Dóra
mesteri megírásának,
elemzésének lehetõsége. És bár
tanulmánya magán viseli a közte és áldozata
közt zajló küzdelem maradandó sebeit, a közreadást
csak egy gyõztes Freud engedhette meg. Dóra ugyan felmondott
neki, ám õ bosszút állt: nõvérének,
Rosának a szobalánya akarata ellenére a Dóra
nevet kapta sajátja helyett, ami szintén Rosa volt (
A
mindennapi élet pszichopatológiája.
Cserépfalvi,
Bp., 1992). Végül is Ida Bauer -- a sors fintoraként
-- egy szolgáló nevén vált híressé.
Freud ismeretelmélete egyértelmûen
fallocentrikus. A férfi a tudás hordozója; egyedül
neki van hatalma a nõbe és a szavak mögé hatolni;
a nõ szerepe, hogy hagyja ennek igazságát magába
hatolni. A megismerésnek ez a fallocentrikus jellege egyáltalán
nem csak a freudizmus sajátja. Éppen ellenkezõleg:
patriarchális társadalmunkban általánosan uralkodó
befolyásnak örvend. Aligha képzelhetõ el, hogy
Freudot ez érintetlenül hagyta volna. Ugyanakkor politikai
szempontból fontos rámutatnunk, hogy a tudásnak ez
a beteges kettéosztása férfiúi teljességre
és nõi töredékességre egész egyszerûen
misztifikáló és mitologikus jellegû. Egyáltalán
nincs bizonyíték arra, hogy valóban létezne
a tudásnak ez a két, nemileg determinált fajtája,
amelyeket az emberi genitáliák formáival párhuzamba
lehetne állítani. Dórát a tanulmányban
azért látjuk a nõi episztemológia hordozójaként,
mert Freud ellenfeléül választotta a megismerésért
folyó harcban -- ezzel mintegy szimbolikus ellenségévé
avatva õt. A Dóra “nõi értékei" feletti
gyõzelem azt jelenti, hogy Freud alázattal fogadja el a férfiasságról
és a nõiségrõl alkotott saját definícióit.
A hatalom mindig megalkotja a maga definícióit, és
ez különösen igaz a férfiak és a nõk
mesterséges megkülönböztetésére egy
patriarchális társadalmon belül. A patriarchális
felfogás legvilágosabban abban mutatkozik meg, hogy az a
nõt a férfi ellentéteként határozza
meg -- és Freud is éppen így definiálja Dórát
és azt a nõi episztemológiát, amelyet szerinte
megtestesít. Ezt a fallocentrikus episztemológiát
azzal lehet megingatni, ha rámutatunk “természetes" megalapozottságának
hiányára. Tény, hogy a
Dóra
esetében
ezt csupán Freud nõiségrõl és szexualitásról
szóló elméletei alapján tudtuk megtenni. A
fallocentrikusság elleni támadásnak belülrõl,
magából a fallocentrikusságból kell kiindulnia,
minthogy nem beszélhetünk itt “kívül"-rõl,
azaz olyan külsõ térrõl, amelyben az igaz nõiség,
melyet nem rongált meg a patriarchátus, érintetlenül
áll elõttünk, hogy megismerhessük. Csak úgy
rombolhatjuk le a patriarchális rendszer mitikus és misztifikáló
építményeit, ha saját fegyvereivel fordulunk
ellene. Más eszköz nem áll rendelkezésünkre.
IRODALOM
CIXOUS, HéLèNE-CLéMENT,
CATHERINE
1975.
La jeune née.
Paris, Editions
10/18.
CIXOUS, HÉLèNE
1976.
Portrait de Dora.
Paris, Editions des femmes.
DERRIDA, JACQUES
1972.
Marges
de la philosophie.
Paris, Minuit.
LACAN, JACQUES
1966.
Écrits.
Paris, Seuil.
1 Magyarul: “Egy hisztéria-analízis töredéke." Fordította: Lõrincz Zsuzsa. In: S. F.: A Patkányember. Klinikai esettanulmányok I. Cserépfalvi, Bp., 1994. 17-110. A további hivatkozásokban: Egy hisztéria-analízis… Ez a tanulmány elõször a Feminist Review -ban jelent meg (1981). Elsõsorban szóbeli forrásokon alapul: soha nem jött volna létre, ha nem hat rám a megvilágosodás erejével Neil Hertz “Freud és az irodalom" címû szeminárium-sorozata 1980 õszén a Cornell Egyetemen, és azok az izgalmas, különösen inspiráló beszélgetések, amelyek a Women's Group on Psychoanalysis -ben folytak ugyanitt, ugyanekkor. A magyar fordítás a “Representations of Philosophy: Sexuality and Epistemology in Freud's címmel az In Dora's Case c. kötetben (szerk. C. Bernheimer, C. Kahene, Columbia Univ. Press, New York 1895) megjelent szöveg alapján készült.
2 Maria Ramas ezt a szakaszt cikkének rövidített változatából kihagyta. A teljes tanulmányt a Feminist Studies c. kötet tartalmazza.
3 Magyarul: “Egy ötéves kisfiú fóbiájának analízise". A kis Hans. Ford.: Alpár Zsuzsa. In: S. F.: A Patkányember. Klinikai esettanulmányok I. Cserépfalvi, Bp., 1994. 111-212.
4 Freud visszatérõen azt sugallja, hogy a kasztráció a hímvesszõ levágását jelenti. Ez igen meglepõ: nem elsõsorban azért, mert a kasztráció valójában a herék eltávolításával jár, hanem azért, mert Freud sehol nem utal a saját definíciója és a valóság között feszülõ ellentétre.
5 Fort-da játéknak azt nevezzük, amikor a kisgyermek játékszerét eltolva, majd visszaszerezve az anya jelen- ill. távollétét képezi le. Fort-da megközelítõleg annyit tesz: itt-ott.
Kérjük, küldje el véleményét,
megjegyzéseit címünkre:
thalassa@c3.hu