A Thalassa feminizmus-számát
tartja kezében az olvasó, melyben néhány, a
pszichoanalízissel szembeni feminista kritikát megfogalmazó
írás található. Míg a Nyugat-Európában
már több évtizedes múlttal rendelkezõ,
de Közép-Kelet-Európában a mai napig viszonylag
újnak számító perspektívára más
tudományterületek szakfolyóiratai hamarabb felfigyeltek,
s megjelentették feminizmussal foglalkozó folyóirat-
számaikat,
1
addig a pszichológiai szellemi közéletbõl
teljességgel hiányoznak a feminista nézetrendszert
bemutató írások. Ugyanakkor egy ilyen válogatással
e hiány nem szüntethetõ meg egy csapásra.
Az amerikai és nyugat- európai
akadémiai feminizmus a kilencvenes évek közepére
igen jelentõs rangot vívott ki magának: jelen van
az egyetemeken, tudományos rendezvényeken, konferenciákon.
A "nõtudomány" (women's studies) új, önálló
"iparág"- gá alakult. A nõtudományi tanszékeken
(újra) meg lehet ismerkedni a történelem, az irodalom,
a nyelvészet stb. fõbb problémáival, történetével
-- ezúttal a nõk perspektívájából
világítva meg a kérdéseket. A feminista kutatók
számára ma már nem az jelent feladatot, hogy önálló
intézeteket, kutatóközpontokat hozzanak létre,
saját programokat indítsanak be -- a kihívás
inkább az új nézõpont szerves beépítése
a "hagyományos" irányzatokba, tudományos paradigmákba,
kutatási tervezetekbe. A helyzet kétarcúságát
jól szemlélteti egy kiragadott példa: az Amerikai
Pszichoanalitikus Egyesület tudományos rendezvényein
a mai napig kuriózumnak számít egy- egy nõi
elõadó, (nemhogy egy feminista elõadás!), ugyanakkor
meglepõen sok amerikai feminista pszichoanalitikus van, akik ráadásul
igen eredményesen koordinálják tevékenységüket
és széles körben hallatnak magukról. De vajon
mivel foglalkoznak ezek az emberek? Miben áll a "feminista kritika",
a pszichoanalízis feminista kritikája? A választ --
bár az irányzat egyáltalán nem egységes
-- részben maguk a szövegek adhatják meg. S hogy az
álláspontok mennyire nem egységesek, mutatja az is,
hogy sok pszichoanalitikus, pszichológus, antropológus, filozófus
eleve visszautasítja a "feminista" jelzõt, mondván,
hogy az csak arra jó, hogy beskatulyázza gondolataikat, míg
mások büszkén viselik e megkülönböztetést.
A szövegek válogatásakor
szigorú korlátot jelentett a helyszûke, ugyanakkor
nem akartuk feladni azt a törekvést, hogy minél szélesebb
körbõl válogassunk írásokat, minél
tágabb horizontot mutassunk be. A kiválasztott hat szöveg
mindazonáltal nem fogható fel a hat legfontosabb mûnek:
nem egy, "A pszichoanalízis feminista kritikája" címet
viselõ kurzus alaptankönyvét állítottuk
össze. Célunk pusztán az volt, hogy magyarul is hozzáférhetõvé
tegyünk egy- két izgalmas szöveget ebbõl a nagyon
gazdag, elsõsorban angol nyelvû kínálatból.
Bevezetõnek olyan szöveget
kerestünk, ami arra az egyáltalán nem triviális
kérdésre válaszol, hogy milyen lehetséges kapcsolódási
pontok képzelhetõk el feminizmus és pszichoanalízis
között. Egy másik szempont a korai, nõi pszichoanalitikusok
által megfogalmazott Freud- kritikák bemutatása volt.
Kevéssé ismert tény, hogy már a húszas-
harmincas években is igen heves vita folyt Freudnak a nõi
szexualitásra vonatkozó elmélete körül.
Néhány név ebbõl a korszakból: Karen
Horney, Clara Thompson, Helene Deutsch, Joan Rivière stb. Nem akartuk
kihagyni a válogatásból a francia pszichoanalízis
legfõbb alakját, Jacques Lacant és tanítványait,
a francia feminista szerzõket sem. Terjedelmi korlátaink
miatt az õ tevékenységüket csak a munkáikhoz
kapcsolódó szövegek útján tudjuk bemutatni.
Így mostani válogatásunkban nem közlünk
írást Luce Irigaray- tól, Helene Cixous- tól,
vagy Julia Kristevától, de tekintve, hogy a Thalassa következõ
számaiban ugyancsak foglalkozunk a posztmodern pszichoanalízis
és társadalomelmélet témáival, s mivel
e szerzõk mindegyike az ún. posztmodern feminizmus képviselõje,
a tervek szerint szó fog esni róluk. Végül, de
nem utolsósorban, egy- két mai, a nõket érintõ
politikai téma lehetséges analitikus megközelítését
is fel akartuk villantani feminizmussal foglalkozó számunkban.
S minthogy nem akartunk csak a nõkkel foglalkozni, egy olyan írást
is betettünk a válogatásba, amely a férfiakról
alkotott fejlõdési modelljeinket gondolja tovább.
A válogatásban szereplõ
korai Freud- kritika Karen Horney tollából származik.
A század elsõ felének a nõi szexualitásról
folytatott vitáihoz kapcsolódva Horney amellett érvel,
hogy a kislányok és a felnõtt nõk maszkulinizációja,
férfiasságba menekülése csupán másodlagos
jelenség, amely a férfiaktól és a nõi
szereptõl való félelem következtében,
védekezésképp alakul ki. Horney tehát -- Freuddal
összhangban -- elfogadja a nõi péniszirigység
vagy maszkulinitás-komplexus létezését, azonban
a freudi értelmezéstõl eltérõ módon
magyarázza azt. A lánygyermek tárgykapcsolatai szerinte
is a péniszirigység révén alakulnak ki, de
a férfiasság- komplexust és az ezzel járó
kisebbrendûségi érzést azért választja
tudattalanul a gyermek, mert az egy még gyötrõbb bûntudattól,
az apa iránti tiltott szerelemtõl szabadítja meg.
A kislány számára tehát a nõi szerep
elfogadhatatlan, kellemetlen -- kialakuló nõiessége
nem a "valódi" nõiesség, hanem a férfiak által
dominált társadalomhoz való alkalmazkodás megnyilvánulása.
Horney elutasítja Freud biológiai determinizmusát.
A nemek, a szexuális viselkedés kialakulása szerinte
kulturális tényezõk függvénye, nem pedig
genetikailag meghatározott. Horney "kulturalista" megközelítésében
azonban egy súlyos logikai hiba fedezhetõ fel, amint arra
Juliet Mitchell szintén e számunkban olvasható tanulmányában
világít rá. Horney a társadalmi hatásokra
hivatkozva a nemek kialakulását szándékszik
megmagyarázni, de a nemeket valójában eleve adottnak
veszi. Egy olyan eredendõ nõiesség létezését
feltétezi, amely a fejlõdés során a társadalmi
normák, a szokásrendszerek hatására eltorzul,
s a nõk viselkedésében ténylegesen megnyilvánuló
nõiességet így puszta elhárító-
mechanizmusként fogja fel.
Freudnak a feministák által
legtöbbet támadott és vitatott esete a Dóra-
eset volt. A témával kapcsolatos számos kritikai írás
közül olyat szerettünk volna választani, ami a sokszor
gúnyos és kíméletlen, ugyanakkor többnyire
jogos támadások mellett magát a freudi álláspontot
is tárgyszerûen összefoglalja. Toril Moi tanulmánya
nemcsak hogy tökéletesen megfelelt ennek a kritériumnak,
de logikus okfejtése az eredeti szöveg valóban lefegyverezõ
olvasatát adja. A Freud és Ida Bauer között létrejött
terápiás kapcsolatot Lacan nyomán a viszontáttétel
szempontjából elemzi, s rámutat arra, hogy Freud miért
nem érthette meg soha Dóra valódi indítékait.
Toril Moi Amerikában élõ pszichoanalitikus, s többek
között francia feminista szerzõk tengerentúli "importálásával"
foglalkozik. Lacant és Derridát fordít, s gondolkodásában
érzõdnek a dekonstrukció alaptételei. Az itt
olvasható szöveg a francia elméleti irányzat
fogalmi eszközrendszerével világít rá
a freudi praxis szexizmusára, Freud fallocentrikus ismeretelméletére.
Noha a francia feminista szerzõk
írásai nem szerepelnek a jelen válogatásban,
annál többet hallhatunk mesterükrõl, Jacques Lacanról
Juliet Mitchell tanulmányában. Mitchell ezt a szöveget
Lacan nõi szexualitással foglalkozó mûveinek
angol kiadásához írta, elõszóként.
Lacan közvetlenül Freudhoz nyúlt vissza szexualitáselméletének
megalkotásakor, és osztozott Freud pesszimista emberképében,
amikor a szubjektum és az egységes nemi identitás
haláláról beszélt. Mitchell terjedelmes esszéje
a pszichoanalízis teljes elméleti rendszerének kontextusában
helyezi el Lacan munkáit. A tanulmány semmiképpen
sem nevezhetõ könnyû olvasmánynak, de Mitchell
széles körû tájékozottsága és
a pszichoanalitikus elméletekben való jártassága
igazán élvezhetõvé teszi az írást.
A Mike Tyson fekete bokszoló
élettörténetét és peres ügyét
feldolgozó, szintén kevésbé elméleti
írás e konkrét példa kapcsán elemzi
azokat a kontextusokat, amelyekkel Tony Jefferson, sheffieldi pszichoanalitikus
a mai amerikai s európai férfiak élettörténetét,
identitását elemezhetõnek tartja.
A feminizmus szó hallatán
elõször a társadalmi, politikai mozgalomra, irányzatra,
ideológiára szokás asszociálni. A feminista
jelzõt valóban akkor használják a leggyakrabban,
amikor a nõk felszabadításáról, a nõi
jogok kivívásáról (ilyen pl. az abortuszhoz
való jog), a férfiuralom szimbolikus megdöntésérõl
van szó. A pszichoanalízis ezzel szemben az ember tudattalan
törekvéseit és a férfi és nõi szexualitás
lélektani eredetét kívánja feltárni,
tehát egy pszichológiai elmélet és terápiás
gyakorlat. Nancy Chodorow írása közérthetõ
nyelven írja le, hogy szerinte mit adhat egymásnak e két
terület. A szerzõ egyébként az egyik legnagyobb
hatású amerikai feminista pszichoanalitikus, 1978- ban megjelent
könyve, a "The Reproduction of Mothering: psychoanalysis and the sociology
of gender" (Berkeley, University of California Press), a feminista szakirodalom
egyik "bibliája". Az itt közölt írás egy
késõbbi, 1989- ben megjelent, Chodorow írásaiból
válogatott esszégyûjteménybõl való.
Összeállításunk
az elméleti írások mellett egy igazi "csemegét"
is magában foglal: egy olyan kerekasztal-beszélgetés
szövegét, melyre neves fiatal magyar pszichoanalitikusokat
-- Bakó Tihamért, B. Gáspár Juditot, Horváth
Krisztinát és Ingusz Ivánt -- hívtuk meg. Arra
voltunk kiváncsiak, hogy mi az õ véleményük
a feminizmusról, mennyire foglalkoztatja õket a feminista
pszichoanalitikus irodalom, mennyire építik bele a feminista
kritika szempontjait terápiás gyakorlatukba. Nem elméletrõl
akartunk velük beszélgetni, hiszen a fordítások
mind arról szólnak, s kifejezetten a feminista elmélettel
Magyarországon senki nem foglalkozik. Azt a tényt akartuk
kihasználni a beszélgetésben, hogy fiatal, de már
nagy tapasztalattal rendelkezõ terapeutákkal találkozhattunk,
és a pszichoanalízis "know- how"- járól, a
valódi terápiás kapcsolat részleteirõl
kérdezhettük õket. A kerekasztal- beszélgetés
során szó volt arról, hogy hogyan befolyásolja
a terápia menetét a másságok megnyilvánulása,
például az eltérõ világnézet,
vagy hogy milyen módon jelennek meg a nemi szerepek, milyen különleges
nehézségeket okozhat az, ha az analízisben résztvevõ
felek -- a terapeuta és a páciens -- eltérõ
nemûek.
E számunkból - terjedelmi
okokból - kihagytuk az archívum rovatot. Anyagát,
melyet Ferenczi Sándor eddig kevéssé ismert prepszichoanalitikus
írásaiból állítottunk össze, s
amelyeket Zsoldos Sándor irodalomtörténész készített
elõ közlésre, 1996/2., Szondival foglalkozó számunkban
közöljük.
A feminizmus témára
elõreláthatóan ez év õszén, 1996/3.
számunkban térünk vissza.
1. Pl.: Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom, Replika Könyvek 2, Replika Kör, Budapest, 1994.
Kérjük, küldje el véleményét,
megjegyzéseit címünkre:
thalassa@c3.hu