BEVEZETÉS


  A Thalassa feminizmus-számát tartja kezében az olvasó, melyben néhány, a pszichoanalízissel szembeni feminista kritikát megfogalmazó írás található. Míg a Nyugat-Európában már több évtizedes múlttal rendelkezõ, de Közép-Kelet-Európában a mai napig viszonylag újnak számító perspektívára más tudományterületek szakfolyóiratai hamarabb felfigyeltek, s megjelentették feminizmussal foglalkozó folyóirat- számaikat, 1 addig a pszichológiai szellemi közéletbõl teljességgel hiányoznak a feminista nézetrendszert bemutató írások. Ugyanakkor egy ilyen válogatással e hiány nem szüntethetõ meg egy csapásra.
  Az amerikai és nyugat- európai akadémiai feminizmus a kilencvenes évek közepére igen jelentõs rangot vívott ki magának: jelen van az egyetemeken, tudományos rendezvényeken, konferenciákon. A "nõtudomány" (women's studies) új, önálló "iparág"- gá alakult. A nõtudományi tanszékeken (újra) meg lehet ismerkedni a történelem, az irodalom, a nyelvészet stb. fõbb problémáival, történetével -- ezúttal a nõk perspektívájából világítva meg a kérdéseket. A feminista kutatók számára ma már nem az jelent feladatot, hogy önálló intézeteket, kutatóközpontokat hozzanak létre, saját programokat indítsanak be -- a kihívás inkább az új nézõpont szerves beépítése a "hagyományos" irányzatokba, tudományos paradigmákba, kutatási tervezetekbe. A helyzet kétarcúságát jól szemlélteti egy kiragadott példa: az Amerikai Pszichoanalitikus Egyesület tudományos rendezvényein a mai napig kuriózumnak számít egy- egy nõi elõadó, (nemhogy egy feminista elõadás!), ugyanakkor meglepõen sok amerikai feminista pszichoanalitikus van, akik ráadásul igen eredményesen koordinálják tevékenységüket és széles körben hallatnak magukról. De vajon mivel foglalkoznak ezek az emberek? Miben áll a "feminista kritika", a pszichoanalízis feminista kritikája? A választ -- bár az irányzat egyáltalán nem egységes -- részben maguk a szövegek adhatják meg. S hogy az álláspontok mennyire nem egységesek, mutatja az is, hogy sok pszichoanalitikus, pszichológus, antropológus, filozófus eleve visszautasítja a "feminista" jelzõt, mondván, hogy az csak arra jó, hogy beskatulyázza gondolataikat, míg mások büszkén viselik e megkülönböztetést.
  A szövegek válogatásakor szigorú korlátot jelentett a helyszûke, ugyanakkor nem akartuk feladni azt a törekvést, hogy minél szélesebb körbõl válogassunk írásokat, minél tágabb horizontot mutassunk be. A kiválasztott hat szöveg mindazonáltal nem fogható fel a hat legfontosabb mûnek: nem egy, "A pszichoanalízis feminista kritikája" címet viselõ kurzus alaptankönyvét állítottuk össze. Célunk pusztán az volt, hogy magyarul is hozzáférhetõvé tegyünk egy- két izgalmas szöveget ebbõl a nagyon gazdag, elsõsorban angol nyelvû kínálatból.
  Bevezetõnek olyan szöveget kerestünk, ami arra az egyáltalán nem triviális kérdésre válaszol, hogy milyen lehetséges kapcsolódási pontok képzelhetõk el feminizmus és pszichoanalízis között. Egy másik szempont a korai, nõi pszichoanalitikusok által megfogalmazott Freud- kritikák bemutatása volt. Kevéssé ismert tény, hogy már a húszas- harmincas években is igen heves vita folyt Freudnak a nõi szexualitásra vonatkozó elmélete körül. Néhány név ebbõl a korszakból: Karen Horney, Clara Thompson, Helene Deutsch, Joan Rivière stb. Nem akartuk kihagyni a válogatásból a francia pszichoanalízis legfõbb alakját, Jacques Lacant és tanítványait, a francia feminista szerzõket sem. Terjedelmi korlátaink miatt az õ tevékenységüket csak a munkáikhoz kapcsolódó szövegek útján tudjuk bemutatni. Így mostani válogatásunkban nem közlünk írást Luce Irigaray- tól, Helene Cixous- tól, vagy Julia Kristevától, de tekintve, hogy a Thalassa következõ számaiban ugyancsak foglalkozunk a posztmodern pszichoanalízis és társadalomelmélet témáival, s mivel e szerzõk mindegyike az ún. posztmodern feminizmus képviselõje, a tervek szerint szó fog esni róluk. Végül, de nem utolsósorban, egy- két mai, a nõket érintõ politikai téma lehetséges analitikus megközelítését is fel akartuk villantani feminizmussal foglalkozó számunkban. S minthogy nem akartunk csak a nõkkel foglalkozni, egy olyan írást is betettünk a válogatásba, amely a férfiakról alkotott fejlõdési modelljeinket gondolja tovább.
  A válogatásban szereplõ korai Freud- kritika Karen Horney tollából származik. A század elsõ felének a nõi szexualitásról folytatott vitáihoz kapcsolódva Horney amellett érvel, hogy a kislányok és a felnõtt nõk maszkulinizációja, férfiasságba menekülése csupán másodlagos jelenség, amely a férfiaktól és a nõi szereptõl való félelem következtében, védekezésképp alakul ki. Horney tehát -- Freuddal összhangban -- elfogadja a nõi péniszirigység vagy maszkulinitás-komplexus létezését, azonban a freudi értelmezéstõl eltérõ módon magyarázza azt. A lánygyermek tárgykapcsolatai szerinte is a péniszirigység révén alakulnak ki, de a férfiasság- komplexust és az ezzel járó kisebbrendûségi érzést azért választja tudattalanul a gyermek, mert az egy még gyötrõbb bûntudattól, az apa iránti tiltott szerelemtõl szabadítja meg. A kislány számára tehát a nõi szerep elfogadhatatlan, kellemetlen -- kialakuló nõiessége nem a "valódi" nõiesség, hanem a férfiak által dominált társadalomhoz való alkalmazkodás megnyilvánulása. Horney elutasítja Freud biológiai determinizmusát. A nemek, a szexuális viselkedés kialakulása szerinte kulturális tényezõk függvénye, nem pedig genetikailag meghatározott. Horney "kulturalista" megközelítésében azonban egy súlyos logikai hiba fedezhetõ fel, amint arra Juliet Mitchell szintén e számunkban olvasható tanulmányában világít rá. Horney a társadalmi hatásokra hivatkozva a nemek kialakulását szándékszik megmagyarázni, de a nemeket valójában eleve adottnak veszi. Egy olyan eredendõ nõiesség létezését feltétezi, amely a fejlõdés során a társadalmi normák, a szokásrendszerek hatására eltorzul, s a nõk viselkedésében ténylegesen megnyilvánuló nõiességet így puszta elhárító- mechanizmusként fogja fel.
  Freudnak a feministák által legtöbbet támadott és vitatott esete a Dóra- eset volt. A témával kapcsolatos számos kritikai írás közül olyat szerettünk volna választani, ami a sokszor gúnyos és kíméletlen, ugyanakkor többnyire jogos támadások mellett magát a freudi álláspontot is tárgyszerûen összefoglalja. Toril Moi tanulmánya nemcsak hogy tökéletesen megfelelt ennek a kritériumnak, de logikus okfejtése az eredeti szöveg valóban lefegyverezõ olvasatát adja. A Freud és Ida Bauer között létrejött terápiás kapcsolatot Lacan nyomán a viszontáttétel szempontjából elemzi, s rámutat arra, hogy Freud miért nem érthette meg soha Dóra valódi indítékait. Toril Moi Amerikában élõ pszichoanalitikus, s többek között francia feminista szerzõk tengerentúli "importálásával" foglalkozik. Lacant és Derridát fordít, s gondolkodásában érzõdnek a dekonstrukció alaptételei. Az itt olvasható szöveg a francia elméleti irányzat fogalmi eszközrendszerével világít rá a freudi praxis szexizmusára, Freud fallocentrikus ismeretelméletére.
  Noha a francia feminista szerzõk írásai nem szerepelnek a jelen válogatásban, annál többet hallhatunk mesterükrõl, Jacques Lacanról Juliet Mitchell tanulmányában. Mitchell ezt a szöveget Lacan nõi szexualitással foglalkozó mûveinek angol kiadásához írta, elõszóként. Lacan közvetlenül Freudhoz nyúlt vissza szexualitáselméletének megalkotásakor, és osztozott Freud pesszimista emberképében, amikor a szubjektum és az egységes nemi identitás haláláról beszélt. Mitchell terjedelmes esszéje a pszichoanalízis teljes elméleti rendszerének kontextusában helyezi el Lacan munkáit. A tanulmány semmiképpen sem nevezhetõ könnyû olvasmánynak, de Mitchell széles körû tájékozottsága és a pszichoanalitikus elméletekben való jártassága igazán élvezhetõvé teszi az írást.
  A Mike Tyson fekete bokszoló élettörténetét és peres ügyét feldolgozó, szintén kevésbé elméleti írás e konkrét példa kapcsán elemzi azokat a kontextusokat, amelyekkel Tony Jefferson, sheffieldi pszichoanalitikus a mai amerikai s európai férfiak élettörténetét, identitását elemezhetõnek tartja.
  A feminizmus szó hallatán elõször a társadalmi, politikai mozgalomra, irányzatra, ideológiára szokás asszociálni. A feminista jelzõt valóban akkor használják a leggyakrabban, amikor a nõk felszabadításáról, a nõi jogok kivívásáról (ilyen pl. az abortuszhoz való jog), a férfiuralom szimbolikus megdöntésérõl van szó. A pszichoanalízis ezzel szemben az ember tudattalan törekvéseit és a férfi és nõi szexualitás lélektani eredetét kívánja feltárni, tehát egy pszichológiai elmélet és terápiás gyakorlat. Nancy Chodorow írása közérthetõ nyelven írja le, hogy szerinte mit adhat egymásnak e két terület. A szerzõ egyébként az egyik legnagyobb hatású amerikai feminista pszichoanalitikus, 1978- ban megjelent könyve, a "The Reproduction of Mothering: psychoanalysis and the sociology of gender" (Berkeley, University of California Press), a feminista szakirodalom egyik "bibliája". Az itt közölt írás egy késõbbi, 1989- ben megjelent, Chodorow írásaiból válogatott esszégyûjteménybõl való.
  Összeállításunk az elméleti írások mellett egy igazi "csemegét" is magában foglal: egy olyan kerekasztal-beszélgetés szövegét, melyre neves fiatal magyar pszichoanalitikusokat -- Bakó Tihamért, B. Gáspár Juditot, Horváth Krisztinát és Ingusz Ivánt -- hívtuk meg. Arra voltunk kiváncsiak, hogy mi az õ véleményük a feminizmusról, mennyire foglalkoztatja õket a feminista pszichoanalitikus irodalom, mennyire építik bele a feminista kritika szempontjait terápiás gyakorlatukba. Nem elméletrõl akartunk velük beszélgetni, hiszen a fordítások mind arról szólnak, s kifejezetten a feminista elmélettel Magyarországon senki nem foglalkozik. Azt a tényt akartuk kihasználni a beszélgetésben, hogy fiatal, de már nagy tapasztalattal rendelkezõ terapeutákkal találkozhattunk, és a pszichoanalízis "know- how"- járól, a valódi terápiás kapcsolat részleteirõl kérdezhettük õket. A kerekasztal- beszélgetés során szó volt arról, hogy hogyan befolyásolja a terápia menetét a másságok megnyilvánulása, például az eltérõ világnézet, vagy hogy milyen módon jelennek meg a nemi szerepek, milyen különleges nehézségeket okozhat az, ha az analízisben résztvevõ felek -- a terapeuta és a páciens -- eltérõ nemûek.

Örlõsy Dorottya
* * *

  E számunkból - terjedelmi okokból - kihagytuk az archívum rovatot. Anyagát, melyet Ferenczi Sándor eddig kevéssé ismert prepszichoanalitikus írásaiból állítottunk össze, s amelyeket Zsoldos Sándor irodalomtörténész készített elõ közlésre, 1996/2., Szondival foglalkozó számunkban közöljük.
  A feminizmus témára elõreláthatóan ez év õszén, 1996/3. számunkban térünk vissza.

(A szerk.)
Jegyzetek

1. Pl.: Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom, Replika Könyvek 2, Replika Kör, Budapest, 1994.


Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/