Folyóiratunk legelsõ száma több mint öt esztendõvel, 1990 tavaszán jelent meg, a Thalassa immár hatodik évfolyamába lépett. A folyóirat azonban hét éves történetre tekinthet vissza, hiszen a lapindítás ötlete még 1988-ban, a Ferenczi Sándor Egyesület megalakulása után született meg, s az elsõ számot 1989-ben kezdtük szerkeszteni. Amikor a Thalassa elsõ száma végül napvilágot látott, egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy vállalkozásunkat hosszabb távon is folytatni tudjuk. Szponzoraink és támogatóink nagylelkûségének, nem utolsósorban pedig az olvasók érdeklõdésének és szerzõink, fordítóink, egyéb közremûködõink munkájának köszönhetõen a Thalassát sikerült fenntartanunk, és így lapunk a sokkal nagyobb hagyományokkal rendelkezõ Magyar Pszichológiai Szemle és a Pszichológia mellett a harmadik magyar pszichológiai folyóirattá vált. A lap interdiszciplináris jellegébõl és zömében tematikus számaiból adódóan azonban a Thalassa a pszichológiai szakmán túl, az olvasók szélesebb köreiben is érdeklõdést váltott ki. Hogy az elmúlt évek során mennyire sikerült megvalósítani eredeti szándékainkat és céljainkat, annak megítélését az olvasóra bízzuk. Ehhez segíthet hozzá az eddigi hat évfolyam jelen számunkban közölt összesített tartalomjegyzéke, amely a szerzõk nevének alfabetikus sorrendjében is feltünteti a hat évfolyam köteteiben megjelent több mint kétszáz tanulmányt, cikket, dokumentumot s egyéb írást.
  A Thalassa elsõ számát a Cserépfalvi kiadó adta ki, 1994-ig pedig a T-Twins kiadó közremûködésével jelent meg lapunk. E két kiadó lelkesedése és áldozatkészsége nélkül lapunk nem születhetett volna meg, illetve folyamatos megjelenését nem tudtuk volna biztosítani. E számunktól kezdõdõen az 1992. óta létezõ Thalassa Alapítvány veszi át a kiadás feladatait. A külön kiadó láncszemének kiiktatásával remélhetõleg idõt és anyagi eszközöket sikerül megtakarítanunk, s még folyamatosabbá tudjuk tenni a lap megjelenését. 1994/1-2. számunk, a Holocaust-szám sajnálatos módon csaknem fél éves késéssel, 1995. áprilisában került ki a nyomdából. Ezt a számot ¾ az anyag terjedelme miatt ¾ eleve dupla számként terveztük. Jelen számunk ugyancsak kettõs szám, s hogy 1995-ben is dupla számmal jelentkezünk, annak az oka, hogy szeretnénk behozni a korábbi késéseket, “utolérni” saját magunkat. 1996-ban visszatérünk a szokásos évi két külön füzetre, március-áprilisi és szeptember-októberi megjelenéssel. Nem mondtunk le arról a tervünkrõl sem, hogy évi három számmal jelentkezzünk, ez kizárólag az anyagi és technikai lehetõségek bõvülésének függvénye.
  Szerkesztési elveinken a továbbiakban sem kívánunk változtatni, de szeretnénk, ha a lap a jövõben még inkább a pszichoanalízisen belüli új törekvések és a pszichoanalízissel kapcsolatos modern pszichológiai, társadalomtudományi és filozófiai elgondolások fórumává válhatna. Szeretnénk, ha minél több fiatal szerzõt üdvözölhetnénk a Thalassa hasábjain. E terveinkhez segíthet hozzá a Ferenczi Sándor Egyesületen belül megalakítandó Egyetemközi Pszichoanalitikus Fórum (lásd felhívásunkat a belsõ borítón), a tervek megvalósításához pedig szeretnénk szorosabbra fûzni a kapcsolatot a Magyar Pszichoanalitikus Egyesülettel is.
  Jelen számunk a korábbiak zömétõl eltérõen nem tematikus szám. Pontosabban, nem egyetlen “nagy témát” jár körül, hanem különféle tematikus blokkokból áll. A “posztmodern” blokkban két amerikai szerzõ, Louis A. Sass és Joel Whitebook tanulmányát közöljük, mindkettõ igen kritikusan elemzi a pszichoanalízisen belüli posztmodern törekvéseket. Ez a téma természetesen nem új a Thalassa hasábjain, mint ahogyan a mûvészet témája sem. Ezúttal két zeneszerszõ (Bartók és Mozart), egy filmrendezõ (Szergej Eizenstein) és egy író (Robert Musil) életmûve áll a vizsgálódások középpontjában. Külön szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét a “Tömeg ¾ egyén ¾ hatalom” címet viselõ tematikus összeállításunkra, amelyben Otto F. Kernberg 1994-es budapesti elõadásának szövege olvasható. Kernberg Freud tömegpszichológiáját elemzi a pszichoanalízis modern fejleményeinek szemszögébõl, s ehhez kapcsolódik egy német szerzõ, Falk Berger írása, amely Freud és Elias Canneti tömeg-felfogását hasonlítja össze. Igazi “csemege” a C. G. Junggal “a diktátorok lélektanáról” készült interjú, amely izgalmas betekintést nyújt az analitikus pszichológia atyjának sajátos gondolkodásmódjába, s politikai filozófiájának elfogultságaiba, elõítéleteibe is. Folyóiratunk Archívum-rovatába ezúttal egy páratlan dokumentum került. Bemutatjuk egyik elõdünket, A Jövõ Emberét, egy olyan magyar pszichológiai és mentálhigiéniai folyóiratot, amelynek egyetlen száma készült el 1948-ban, de sohasem jelent meg, mert mire megjelent volna, betiltották.
  E meg nem jelent laptársunkra emlékezve nyújtjuk át az Olvasónak lapunk jelen számát, s ajánljuk figyelmébe az eddig megjelent és az ezután megjelenõ számokat.

Budapest, 1995. július 22.

Kérjük, küldje el véleményét, megjegyzéseit címünkre: thalassa@c3.hu