a 23 szám tartalomjegyzéke

Sokat elárulnak egy adott korszak és kultúrkör gyermekfelfogásáról azok a tankönyvek, amelyeket a jövendõ tanítók és tanárok képzésének segítésére írtak szerzõik. Ez érvényes a 19. század Magyarországára is. Az oktatásügy felgyorsuló fejlõdése miatt – különösen a század második felétõl kezdve – szép számmal keletkeztek neveléstani kézikönyvek, oktatástani útmutatók. Tartalmuk elemzésével rekonstruálhatjuk a korszak gyerekszemléletének egy jól körülhatárolható szeletét: a kisiskolás gyermekrõl alkotott, a pedagógiai általánosítás szintjén megrajzolt képet.
A pedagógia-tankönyvek elsõ fejezetei is általában filozófiai antropológiai síkra emelkedve taglalják az ember és a gyermek sajátosságait. E fejtegetésekben – úgy tûnik – a szerzõk több szempontból ragadják meg az ember nembeliségének lényegét. Írnak egyrészt az ember méltóságáról, csodálatos mivoltáról. A szerzõk javarésze elragadtatott hangon dicséri a legtökéletesebb teremtményt, soraikban szinte a humanisták egyéniségkultusza éled újjá. („Szemügyre vévén az embert, látjuk, hogy azt a’ természetnek jóltevõ Alkotója nemes tulajdonságok által különbözteté meg más állatoktól. Ôtet már testének alkotása, tagjainak hajlékonysága, egyenes termete, fejének fennhordozása különösen díszesíti: lelki tulajdoni pedig a’ földiek közûl mintegy kiemelik, ’s valamelly különös teremtménnyé teszik. […] Az ember tehát, úgy szólván, a’ földi teremtmények remeke.”1 )
Másrészrõl az is kitûnik ezekbõl a bevezetõ fejtegetésekbõl, hogy az ember õt más teremtmények fölé emelõ képességei születésekor csak csíraként szunnyadnak benne. A gyermeknek elemi szükséglete a gondozás, nevelés, e nélkül elpusztulna. A képességcsírák harmonikus fejlesztése is csak nevelés-képzés útján lehetséges. (Az embernek, születése’ szempillantásától fogva gyermekségében és ifjúságában, sokkal nagyobb szüksége van az idegen segítségre, mint akármely más állatnak.”2  „… a tehetségek reájokhatás nélkül fejletlenek, magukba zártak és szendergõk maradnak, vagy pedig csak történetlegesen, bizonytalanul ’s czéliránytalan fejlenek. Csak czélszerû hatás által fejlenek a’ tehetségek czélszerûn szabadokká.” 3)
E gondolatokat olvasva a felvilágosodás emberképe bontakozik ki elõttünk: az ember értékes lény, aki lelkében kibontakozásra váró képességcsírák sokaságával jön a világra. Nevelni kell, hogy emberként és polgárként hasznára lehessen a köznek. Az ember nevelhetõségérõl szóló pedagógiai optimizmusnak ez a krédója legkifejezõbben Immanuel Kant egyik pedagógiai tárgyú elõadásában fogalmazódik meg: „Nagyszerû dolog elképzelni, hogy az emberi természet folytonosan jobbítható a neveléssel. Ez egy jövendõ, boldog emberi nem reménységét nyújtja nekünk.”4  Ésszerû neveléssel, helyes módszerekkel tehát mindenki nevelhetõ, az ember élete végéig formálható. A legfontosabb: ki kell alakítani minden gyermekben azt a képességet, hogy uralkodjék zavaró vágyain, érzelmein, s tetteit mindig józan megfontolás irányítsa. Ismét Kant szavaival élve: „cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyúttal általános törvényhozás elvéül szolgálhasson”.5
A kanti pedagógia hatása tehát a magyar neveléstankönyvekben is tetten érhetõ. A szerzõk nevelés révén akarják kiszabadítani a gyermekembert az érzéki világ kötöttségei közül. A nevelés végsõ célja az ember magasrendû eszmények fényében történõ erkölcsi fejlesztése, melynek része az állandó öntökéletesedésre való ösztönzés, a transzcendecia iránti fogékonyság felébresztése. („Embert nevelni annyit tesz: a természetet belsõ munkálkodásában elõsegíteni, támogatni; az állatemberbõl értelmes és jó erkölcsû embert képezni; õt az érzékiségbõl a szellemi világba bevezetni, az embert tehetetlenségébõl kiemelni, és önállóságra segíteni. A nevelés a kiskorú embert érettségre juttatja.”6  „…az embert jelen természet- és embervilágából egy felségesebb mennyei világ polgárává is képezni egyedül nevelés által lehet.” 7)
A magasztos eszmények mellett pragmatikusabb célok is szerepelnek e könyvek bevezetõ fejezeteiben. A szerzõk világossá teszik az olvasó számára, hogy az ember társas lény, önmagában nem élhet. Az erkölcsi fejlesztés csak az emberek közösségében, annak segítségével történhet. A nevelés fontos célja tehát a gyermek társadalmasítása, szûkebb-tágabb közösségekbe való beillesztése, tehát a hasznos állampolgárrá való formálás. („A nevelés az az öntudatos és tervszerû munka, mely a gyermeket a nemzeti társadalom tényezõ tagjává alakítja.”8 )
Az eddigiekbõl kitûnik, hogy a 19. századi magyar neveléstankönyvek bevezetõ fejezeteiben filozófiai antropológiai kérdéseket boncolgató szerzõk többsége a jövendõ felnõttet látja a gyermekben. Ezek a pedagógusok, írók viszonylag kevéssé foglakoznak a gyermekkor sajátos, megkülönböztetett szerepével az emberi életkorok sorozatában, a gyerek egyéni sajátosságaival, a gyermeklét jelenével. A 19. századi szerzõk a pedagógiát normatív tudománynak tekintik: arra irányul érdeklõdésük, amivé a gyermeket alakítani, formálni, nevelni kívánják, nem pedig arra, hogy milyen a gyermek konkrét valóságában. A pedagógiai szakírók szívesen fogalmaztak meg pedagógiai eszményeket, kívánatosnak tartott ideális célokat, de még viszonylag kevés figyelmet fordítottak a gyerekre, a nevelés „tárgyára”, annak sajátosságaira, egyéniségére.
Annál többet foglalkoztak viszont a nevelés helyes (és bizonyos esetekben a helytelen) módszereinek elemzõ bemutatásával. Ha alaposabban megvizsgáljuk a nevelési útmutatók egyes részeit, akkor azt tapasztaljuk, hogy a jutalmazás és büntetés fajtáival, alkalmazásuk körülményeivel foglalkozó fejezetek tartalma és hangvétele már jóval kevésbé magasztos, mint az emberi méltóságot és tökéletességet a filozófiai általánosítás szintjén taglaló bevezetõ fejezetek. Sajátos ellentmondás figyelhetõ meg itt: a tankönyvek bevezetõ részei mintha nem is ugyanazon lény nevelését taglalnák, mint akire – többnyire a könyvek végén található – gyakorlati nevelési módszerek és tanácsok vonatkoznak. Érdemes felfigyelni azokra az egymással éles kontrasztot alkotó motívumokra, amelyek – hangvételükkel és tartalmukkal egyaránt – kirívóan eltérnek az emberrõl szóló általános fejtegetések alaphangjától. Az egyik oldalon állnak az emberrõl mint mérhetetlen értékekkel felruházott teremtményrõl szóló magasztos hangvételû fejtegetések, a másikon pedig a nevelés gyakorlatára hatni kívánó gyakorlatias tanácsok. Olyan pragmatikus útmutatások, amelyek a jutalmazás és büntetés, és ezen belül is a testi fenyíték alkalmazásának neuralgikus kérdéseivel foglalkoznak.
Köztudomású, hogy a testi fenyíték kérdését nemcsak a pedagógia-tankönyvek lapjain tárgyalták a szerzõk. A verés, úgy látszik, kedvelt vitatéma volt a 19. század nemzetközi publicisztikai irodalmában is. Egy angol folyóirat például a század nyolcvanas éveiben körkérdést intézett olvasóihoz a testi fenyíték ügyében, s csak a megkérdezettek ötven százaléka utasította el felháborodva a verést mint fegyelmezési módszert.9  A családban és iskolában egyaránt gyakori verés lelki hatásaival önéletrajzok, levelek, memoárok és szépirodalmi mûvek sokasága foglalkozott.
A tematika azonban még a 20. század pedagógiai irodalmában is tovább él, és ebben a körben is találhatunk szélsõséges véleményeket. Ezt példázza egy német szerzõ – Sachse –, aki A testi büntetés története és elmélete címû könyvében magabiztosan deklarálja a testi fenyíték szükségességét: „A testi fenyíték általában jogos, sok esetben ajánlatos, némelykor pedig elengedhetetlen.”10  A következõkben tehát arra is választ keresünk, hogy miként vélekedtek a korabeli magyar neveléstankönyvek szerzõi a verés pedagógiai alkalmazásának lehetõségérõl.
A magyar pedagógia elméleti vonulatának és gyakorlati metodikájának fejlõdésére már a 18. századtól kezdve jelentõs befolyást gyakorolt a német neveléstudomány. Ez a hatás érvényes a korabeli pedagógusképzés gyakorlatában használt kézikönyvekre is. Az egyik ilyen elméleti kiindulópontként – szinte etalonként – használt alapmû szerzõje August Hermann Niemeyer (1754–1828), aki: Grundsätze der Erziehung und des Unterrichts für Eltern, Hauslehrer und Schulmänner (A nevelés és az oktatás alapjai) címmel adott ki kézikönyvet 1796-ban. Niemeyer a hallei egyetem teológiaprofesszoraként írta meg kétkötetes pedagógiai összegzését, amely a 18–19. század fordulóján a legnépszerûbb pedagógiai kézikönyvnek számított. A számos kiadást megért mû harmadik kiadását a szerzõ még egy harmadik kötettel egészítette ki. A kötet kedvezõ magyarországi fogadtatását jelzi, hogy 1812-ben Ürményi József, a pesti egyetem elnöke a nádorhoz intézett felterjesztésében – egy másik szerzõ, a bécsi egyetemi tanár Vinzenz Eduard Milde könyve mellett – Niemeyer mûvét javasolta a pesti egyetem mellett szervezett tanárképzõ intézet (collegium repetentium) hallgatói számára a neveléstan tankönyvéül11.  A mû 1822-ben – magyarországi viszonyokra jelentõs mértékben átdolgozva – Ángyán János fordításában jelent meg Pesten, Nevelés és tanítás tudomány a’ szülék, a’ házi és oskolai tanitók’ számára címmel.12

* * *

A testi fenyíték alkalmazásának módozatait illetõen érdekes párhuzamokra és hangsúly-eltolódásokra bukkanhatunk, ha az egyes szerzõk szövegeit összevetjük. A magyar pedagógiatörténetben alapmûként, etalonként kezelt Niemeyer-könyv és annak Ángyán János-féle – a „magyar nevendékek szükségéhez alkalmaztatott” változata foglalkozik ugyan a témával, de viszonylag szûkszavúan ír róla. (A testi büntetésrõl, annak módozatairól csak a szövegbe szervesen integrált „megjegyzések” egyikében13  olvashatunk a kétkötetes eredeti mûben, a fordító ezt a gondolatmenetet a fõszövegben közli.)
A verést Niemeyer csak kisgyermekkorban tartja megengedhetõnek, és csak akkor, ha a fenyegetésnek már nincs foganatja. A fizikai büntetés végsõ célja a „jövendõ rossz megelõzése”14  és az, hogy a gyermek „erõmegnyilatkozásait” olyan irányba terelje, amelyek a jövendõ szempontjából megtarthatók. A büntetés hogyanját és mikéntjét illetõen a szerzõ óvatosságra, emberséges bánásmódra int: „Már a humanitás elve is a sérülékeny test óvására int – írja a német pedagógus. – Emlékeztetnünk kell arra, hogy a pedagógus nem hóhér, nem szabad a büntetéssel játszadozni, ne büntessünk feldühödve, vigyázzunk az érzékeny testrészekre: a fejre és az ujjvégekre, kerüljünk mindent, ami módszeres gyötréshez vezethet, különben hiábavaló lenne neveléstant írni.”15  Ángyán János veretes fordításában ez így hangzik: „Hanem megkéméllye ám a’ fenyitõ kéz a’ Testnek könnyen megsértetthetõ részeit, fõképpen a’ Fõt ‘s az ujjak hegyét; a’ pofozást ’s a’ körmözést el kell hát távoztatni. Nem kell ugyan játtszani a’ büntetésben, de dühösködni sem kell.”16
A német szerzõ tehát a kisgyermekek verését akkor tartja megengedhetõnek, ha más nevelõ eszközök már hatástalannak bizonyulnak. A fenyítés eszközeit már nem taglalja, inkább a verés veszélyeit emeli ki. Az egész téma csak mintegy mellékesen (a megjegyzések között) kerül elõ. Ángyán János fordításában a témakör kissé nyomatékosabb hangsúlyt kap azzal, hogy a gondolatmenet a fõszövegbe kerül. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy Niemeyer emellett oldalakon keresztül mutatja be a jutalmazás és büntetés gazdag eszköztárát. Olyan módszerekre is kitér, mint a „Nevelõnek nyájas vagy komor tekintete vagy hangja, barátságos vagy hideg magaviselete, ahhoz képest tudniillik, a mint a’ Nevendék magát viseli”17.  Minden jutalomnál és büntetésnél fontosabb nevelõ erõt tulajdonít ezeknek a – mai kifejezéssel élve – „szavakon túli üzeneteknek”: „Ha megvan egyszer a’ Nevendékben a’ Nevelõ eránt való Szeretet és Tisztelet; már akkor, annak helybenhagyása vagy megneheztelése, nagyobb ez elõtt, minden jutalomnál és büntetésnél.”18
Vegyük szemügyre most már a magyar szerzõk véleményét a testi fenyíték alkalmazásáról.
Az elsõ magyar rendszeres neveléstan szerzõje, Szilasy János (1795–1859) teológus tanár volt. Szakmai elismertségét jelzi, hogy 1830-ban a Tudós Társaság tagjai közé választották. Nem sokkal késõbb, 1835-ben a pesti egyetem pedagógia tanszékének professzorává nevezték ki, ahol neveléstudományi tárgyú elõadásokat tartott. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, székfoglalójának címe: „Nemzeti és egyéni fejlõdés”.
Szilasy kétkötetes összefoglaló mûvét (A nevelés tudománya. 1827) a szakirodalom az elsõ magyar rendszeres neveléstani összegzésként tartja számon. (Bár debreceni tanártársa, Zákány József már két évvel korábban, 1825-ben megjelentette e témában megtartott beköszöntõ beszédét, amelyben a neveléstan rendszerének tömör foglalatát nyújtotta. 19) Szilasy mûvét kézikönyvként felhasználták a tanár- és tanítóképzés különféle színhelyein: az egyetemi katedrától kezdve a papképzõ szemináriumokon át a tanítóképzést szolgáló normaiskolák tanfolyamain keresztül a megalakuló új, több évfolyamos tanítóképzõ intézetekig.
A mûben végig érzõdik Niemeyer gondolatainak hatása, ez érvényes a fenyíték megítélésére is. Ha a humánus módszerek már nem használnak, következhet a verés, hiszen ennek megvan a maga haszna. A sérüléseket elõidézõ ütésektõl mindazonáltal óvakodnia kell a nevelõnek: „A gyengébb büntetések nem használván keményebbekhez is nyulhatni, ’s az úgy nevezett testi büntetéseket is haszonra fordíthatni, mind e’ mellett szorgosan távoztatván mindent, mi a’ nevendék’ egészségét megronthatná, illyen p. o. a’ hosszas koplaltatás, az arczúl csapdozás, a’ fülek’ ránczigálása, a’ fejben, vagy hátban verés, a’ hajczibálás, az ujjak’ hegyére ütés, az éles hasábfára térdeltetés…”20  Figyelemre méltó a kerülendõ ütlegelési és fenyítési módozatoknak ez a részletes leírása. Ha arra gondolunk, hogy a szerzõt véleménye kialakításában – a témáról értekezõ külföldi és más hazai pedagógiai írók gondolatai mellett – a tényleges „hétköznapi” iskolai gyakorlat ismerete is befolyásolhatta, akkor érthetõvé válik számunkra ez a hosszú tilalmi lista. Mindenesetre érzékletes képet nyújtanak Szilasy János sorai a korabeli tanítók és tanárok nevelési praktikáiról. Az is igaz viszont, hogy a súlyos testi sértés kategorikus elutasítása mellett megengedi az „enyhébb” büntetõ eljárásokat, amelyek között – az óvatosan kivitelezett verés mellett – az „érzéki emberre” ható más módszerek is felsorakoznak: „Hasznos ellenben felvigyázat alatt ’s foglalatosság mellett az oskolába vagy más helyekre zárás, a’ rövidebb koplaltatás, egy vagy más éteknek elfogása, sõt szükség idejében még a’ vesszõ, korbács vagy vékony pálczácska is.”21
A magyar reformkor másik fontos pedagógiai kézikönyvének szerzõje Lesnyánszky András (1795–1859) nagyváradi paptanár. Tanulmányait Bécsben a Pázmáneumban folytatta, majd Békés megyében lelkipásztorkodott. Késõbb Nagyváradon tanított a korabeli tanítóképzés egyik intézményében, az ottani normaiskolában. Magyarországon az elsõk közt írt oktatástani és módszertani kérdéseket részletekbe menõ alapossággal feldolgozó szakkönyvet, amely 1832-ben jelent meg Nagyváradon. Címe a kor szokásainak megfelelõen kissé terjedelmes: Didaktika és methodika avvagy a’ tanításnak közönséges tudománnya és a’ tanítás módgyának tudománnya.22
Lesnyánszky mûve elõszavában egy bécsi egyetemi tanár, N. T. Weinkopf nevét említi, mint akinek hasonló tárgyú, de eredendõen nem tanítójelöltek, hanem papnövendékek számára írt könyve mintát jelentett neki. Mindemellett gyakran hivatkozik Niemeyerre és annak bécsi követõjére, Mildére is, sõt Rousseau-ra és Locke-ra is. (Míg Niemeyer a korabeli német evangélikus, addig Vinzenz Eduard Milde (1777–1853) az osztrák katolikus neveléstudomány meghatározó egyénisége volt. Érdeme, hogy jelentõs erõfeszítéseket tett a pedagógia tapasztalati lélektani megalapozására.)
A kötet utolsó fejezetét fellapozva Szilasy János soraihoz kísértetiesen hasonló mondatokat olvashatunk benne a verésrõl, amelyet azonban csak a legvégsõ esetben engedélyez: „Csak akkor nyúlhatni a testi büntetéshez, ha semmi reménység nincsen többé, hogy az tanítvány más szelídebb eszközök által jobbíttasson meg.” […] „Örökre meg vannak tiltva az oskolákban: a’ bikatsök, pálcza (de nem pálczikó), korbácsok, az arczúlcsapdosás, a’ füleknek ránczigálása, csipdesések, a’ fejben, vagy hátban verés, a’ hajczibálás, az újjak’ hegyére ütés, és minden nemû térdeltetés. […] A’ vesszõ nem másképpen használtasson, hanem hogy a’ Tanító annak ágaival a’ gyermeknek kinyilt kezére csapjon.”23
Rendek József (1810–1875) esztergomi és pesti teológiai tanulmányok után lelkészként és tanítóképzõ intézeti tanárként mûködött. Ilyen minõségében írta Tanítás-mód várasi, ’s falusi elemi iskola-tanítók és mesterképzõ intézetek használatára címû tankönyvét, amely 1846-ban jelent meg Pesten24.  Ebbõl kitûnik, hogy a testi fenyítéket õ sem tartja nélkülözhetõnek, de alkalmazását feltételekhez köti: „A’ testi büntetés lehetõ legritkábban alkalmaztassék, minden egyéb büntetési módok megpróbálása után szántszándékbol elkövetett tetemesb kihágásoknál. E’ testi büntetés mindig mértékletes legyen, az iskolai kormányzó és szülõk tudtával – mennyire czélirányos –, beleegyezésével hajtassék végre különös figyelemmel a’ külön nemûekre, hogy az ártatlanok szemérmetessége ne sértessék.”
A következõ részlet jól érzékelteti a 19. századi iskolai élet hétköznapjainak azokat a visszásságait, amelyek felszámolására a kézikönyvek szerzõi kísérletet tettek: „Az indulatoskodó ’s mód fölött kemény tanítók sok kárt tesznek ezzel az iskolai ügynek, elidegenítik attol a’ gyermekeket, szüléket, midõn némelly durva büntetés móddal elfojtják a’ gyermekben a’ finomabb érzést, illyenek: a’ szalma koszoru, papirbol nagy fül, nagy törzsök vagy fazék hurczoltatás ‘ sa’ t. vagy a’ gyermeket tagjaiban, érzeteikben sértik, millyenek: a’ keményebb és nem gyermekhez alkalmazott testi büntetés, éles fán térdeltetés, taszítás, öklözés, rúgás, hajnál fogva húzás, arczul csapás, fülezés, tenyérre és körömre vágás, sok térdelés, féllábon vagy meleg kályhánál állatás v. épen a’ szájtámasztás, ’sa’ t., miktöl valóban minden mivelt és okos tanító méltán borzadni fog, mert nem való gyermektanítónak, ki illyesekre vetemedik.”25
Szigethi Warga János (1804–1875) a sárospataki fõiskolán végzett bölcseleti, teológiai és jogi tanulmányok után német egyetemeken folytatta tanulmányait. Itt nagy hatás gyakorolt rá a hegeli filozófia, amelyet késõbb Magyarországon népszerûsített. Hazatérte után elõbb a sárospataki, majd 1835-tõl a nagykõrösi kollégiumban tanított. Megszervezte a tanítóképzést, és az intézet igazgatójaként tevékenykedett. Az óvodák és a népoktatás fejlesztését is szívügyének tekintette. Nevelési-oktatási kérdésekkel foglalkozó írásai jelentek meg korabeli szaklapokban (például Tudománytár, Tudományos Gyûjtemény, Athenaeum stb.). A Magyar Tudós Társaság (az MTA elõdje) 1835-ben tagjai közé választotta. Vezérkönyv az elemi nevelés- és tanításra címû tankönyvét az akadémia 1837-ben a Marczibányi Lajos-féle pályázat második díjában részesítette. A szerzõ papi szemináriumok és tanítóképzõ intézetek hallgatóinak szánta könyvét (theologicum seminariumok és praeparandiák számára), de javasolta „magános használatra” is.
A könyvben „A’ fenyítéki büntetõ eszközök” címû alfejezetben olvashatunk a testi fenyítékrõl. Szilasyhoz és Lesnyánszkyhoz hasonlóan Warga is óvja a tanítót az egészségre ártalmas büntetõ módszerektõl: „…maradjanak el azon büntetések, mellyek az egészségnek csak legkevésbé is ártanának; annyival inkább a’ pofon- ’s agyba-verés, hajtépés ’sat. embertelen, rontó eszközök; még vesszõvel is csak utolsó esetben, egész önmérséklettel – két, legföljebb három ütéssel – kell élni: itt is csak az erkölcstelenségek’ orvoslásában, soha nem tanulási fogyatkozásért; mert a’ kit józan vezetés ’s czélszerû ösztön által a’ tanulásban tehetségéhez aránylag nem lehet elõvinni, azt az ütés nem fogja elõhalasztólag bölcscsé tenni; csak a’ többszöri erkölcstelenséget, visszatartóztatólag lehet szelid ütéssel is fenyíteni.”26  Új vonás itt a testi fenyíték mértékének szabályozása – két-három ütés; valamint annak kinyilvánítása, hogy veréssel nem szabad büntetni a tudatlanságot, a tanulásban elkövetett hibákat. Érdekes, eufemizáló kategóriaként jelentkezik Wargánál a „szelid ütés” fogalma.27
A tanköny egy késõbbi kiadásában (A nevelés és oktatástan kézi könyve. 1860) szerzõ ismét annak a véleményének ad hangot, hogy „az ütleget a nevelés legmagasabb philanthropiája mellett sem lehet nélkülözni, fõleg gyermekek közt, kik még inkább az érzékiség, a testiség egyénei, mint a szellemi és lelki életéi; különösen pedig nem lehet nélkülözni ott a testi fenyítéket, hol a gyermekek a családi körbõl némi durvasággal, lehet erkölcstelenséggel jõnek iskolába. […] De a testi fenyíték mint ily bár nélkülözhetetlen is, csak utolsó esetben, igen ritkán, és soha ne indulatból, hanem szánakozólag alkalmaztassék.”28  Warga János tehát végsõ soron megengedi a testi fenyíték alkalmazását olyan gyerekek esetében, akikre – a családi nevelés során elszenvedett korábbi durvaságok miatt – már nem lehet más nevelési módszerekkel hatni. Sorai így nemcsak saját nevelési elképzeléseit tükrözik, hanem a korabeli hétköznapok nevelési gyakorlatának túlkapásait is sejtetik.
Mennyey József (1823–1889) érsekújvári és nyitrai gimnáziumi évek után a piaristáknál folytatott bölcseleti tanulmányokat, majd az érsekújvári tanítóképzõ intézet tanára lett. Írásaiban általános neveléstani, oktatástani kérdések mellett a cigányság nevelésének ügyével foglalkozott. A városban – az országban elsõ ízben – cigányiskolát szervezett. A tanítóképzõ intézet 1856-ban megszûnt, így Mennyey az újonnan létesített kalocsai tanítóképzõbe került. Itt elõbb tanár, majd igazgató lett, emellett tanfelügyelõként is tevékenykedett.
Háromkötetes pedagógia tankönyve (Nevelés- és tanítástan) elsõ ízben 1866-ban látott napvilágot, s ezt még több kiadás követte.29  Ez a könyv kidolgozottság tekintetében kiemelkedik a többi vizsgált mû közül – ez a megállapítás érvényes a testi fenyíték kérdésére is. Mennyey szerint vannak gyermekek, akiknél mellõzhetõ a testi fenyíték, de vannak olyanok, „akik irányában a fenyíték szükség követelte büntetés”. Mindazonáltal óvatosságra inti a tanítót: „Minden mértéktelen, kegyetlen, a gyermeknek testi vagy lelki ártalmára válható, a gyermek erkölcsi javulását nem eszközölhetõ, önérzetét sértõ, indulatosan és bosszúból végrehajtott testi fenyítés a tanítót szintúgy, mint a tanodát meggyalázza.”30  A szerzõ a testi büntetés végrehajtásának körülményeit is aprólékos mûgonddal írja le: „A kiszabott testi büntetés úgy hajtassék végre, miszerént a gyermek érezze és lássa, hogy a tanító csakis a mindnyájunkat kötelezõ erkölcsi törvény szellemében büntet, szigorral ugyan, de õszinte részvéttel és szintelen [szüntelen] elkeseredéssel a bünhödõnek erkölcsi sülyedése fölött.” Indokolt esetben még az érzelmek kinyilvánítását is megengedi a tanítónak: „Túlzott követelés, hogy a tanító a büntetést hideg komolysággal és kedélytelenséggel hajtsa végre. A nemes fölhevülés, az ildomosan kifejezett bosszankodás, a büntetendõ tény fölött nyilvánított elkeseredettség nem csak el nem maradhatnak a testi büntetéstõl, hanem ennek erkölcsi hatást is kölcsönöznek; fõleg ha a tanító a testi fenyítésben annyira higgadt és mérsékelt, hogy épen nem volna oka akár zavarba jõni, ha elüljárója õt a gyermek fenyítése közben lepné meg, akár elszégyenülni, ha valaki ekkor tükröt tartana eléje.”31
Mennyey csatlakozik azoknak a szerzõknek a táborához, akik szerint a verést bizonyos megátalkodott tanítványok esetében alkalmazni kell, tehát a testi fenyíték az õ esetükben „szükség követelte büntetés”. Újdonság a fenyítés kivitelezésének gondos elõírása, amely még a tanító érzelmi megnyilvánulásaira is kiterjed. A pedagógusnak a fensõbbrendû erkölcsi törvény kikezdhetetlen tekintélyû képviselõjének kell lennie a vétkes gyermekkel szemben, s így megengedhetõ számára a „nemes fölhevülés” és az „ildomosan kifejezett bosszankodás”. A mai olvasó érezhet némi viszolygást e sorokat olvasva, s maradhatnak benne megválaszolatlan kérdések: Vajon mit ért a szerzõ „nemes fölhevülés” alatt, ami megengedhetõ a gyerekek verése közben? És milyen mértékû lehet az „ildomos bosszankodás”? És egyáltalán: elképzelhetõ-e, megengedhetõ-e olyan szituáció a népiskolában, amelyben a tanító „zavarba jöhetne”, ha elöljárója ebben meglepné? Mennyey sorai a testi fenyítéshez kapcsolódó konkrét gyakorlati útmutatáson kívül mindenesetre sokat elárulnak a szerzõnek a gyermekrõl, „gyermekhibákról”, a tanítóról, tanítói tekintélyrõl alkotott felfogásáról is.
Kiss Áron (1845–1908) sokszínû egyénisége volt a 19. századi magyar pedagógiai közéletnek. Tevékenyen részt vett a hazai nép- és polgári iskolai tanítóképzésben, szellemi elõkészítõje volt az Országos Tanszermúzeumnak, létrehozta a Magyar Paedagogiai Társaságot. Lapszerkesztõként is jelentõs tevékenységet fejtett ki, emellett õ tekinthetõ a magyar játékpedagógia megteremtõjének. Elméleti munkásságát számos szakkönyv és tanulmány fémjelzi, amelyek közül kiemelkednek neveléstörténeti tematikájú kötetei.
Öreg János (1838–1911) teológiai tanárként és pedagógiai elméletíróként ismert. Teológiai és filozófiai tanulmányok után középiskolai tanári vizsgát tett, majd doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Szentesen gimnáziumban, Nagykõrösön a tanítóképzõben tanított. Ezután Debrecenbe került, ahol 1884-ben fõgimnáziumi tanárként, majd 1891-tõl a kollégium akadémiai tagozatának filozófiatanáraként mûködött. Értelmi, erkölcs és testi nevelés címen Losonczy Lászlóval együtt magyarra fordította Herbert Spencer pedagógiai fõ mûvét.
Kettejük közös mûve, a több kiadást megért Nevelés és oktatástan 1875-ben jelent meg elsõ ízben. Könyvükben a testi fenyítéket illetõen a nevelõt visszafogottságra, önmérsékletre intik. Az „Érzéki jutalom s büntetés” címû fejezetben a következõket olvashatjuk errõl: „Az érzéki büntetés által vagy egyenesen fájdalmat okozunk, vagy csupán valami élvezettõl fosztjuk meg a növendéket. A fájdalmat okozó testi fenyítéket (verést), nagy elõvigyázattal, egyedül csak az apa vagy helyettese alkalmazhatja. Ennek csakis érzéki korban vagy azon felül is csak ott van helye, hol a túluralgó érzékiség miatt másféle fenyítékkel hatni nem lehet. Ritkán kell használni, nehogy iránta a növendék eltompuljon.” A verés tehát csak a kisgyermek esetében megengedhetõ, és csak az apa vagy helyettese (gyámja) hajthatja végre ezt a büntetést. Azért csak õ „szolgálhatja ki” ezt a büntetést, mert a tanító fenyítõ gesztusa esetében „a növendék becsületérzete” sérülne. A verés tehát iskolában kerülendõ, helyette más módszereket ajánlanak a szerzõk: „Az érzéki élvezet megvonására czélzó büntetések a bezárás és koplaltatás, a megszokott körbõl való eltávolítás. Ezeket nem tekintik a gyermekek oly becsületsértõnek, mint a testi fenyítéket. Azonban ezekkel is óvatosan kell élni. A bezárás mindig foglalkozással és felügyelettel párosuljon. A magukra hagyott bezárt gyermekek sok bûnre vetemedhetnek. A koplaltatás csak a testi egészség veszélyeztetése nélkül alkalmazható.”32  Ezekben a sorokban érzõdik az õsrégi – korai keresztény idõkre visszavezethetõ – aggodalom, amely a gyermek bûnre való hajlama miatt élt a nevelõkben. A felügyelet hiánya bûnre, rosszaságra csábíthatja a magukra hagyott gyerekeket, ezért ez kerülendõ. A tanári jelenlét és a munka viszont megóv a káros ösztönök felszínre törésétõl.
Erdõdi János (1844–1904) képzõintézeti igazgatótanár elõbb tanítóképzõt végzett, majd jogot tanult. Tanulmányait rendkívüli nyomorban folytatta. Pályáját nevelõként kezdte, majd tanítóskodott Sárospatakon, késõbb Kassán. Svájci tanulmányútja után az itteni tanítóképzõ intézetbe kerül tanárnak. A kassai képzõ igazgatója 1876–1904 között. Módszertani, neveléstani, neveléstörténeti és egészségtani tárgyú tankönyveket írt.
Tanítóképzõ intézeti növendékeknek, tanítójelölteknek és tanítóknak szánta az elsõ kiadásban 1882-ben megjelent Neveléstanát33.  A testi fenyíték kérdéskörét bõségesen taglalja, tizenkét oldalon keresztül foglalkozik a fizikai büntetés körülményeivel, módozataival. Érdemes egy pillantást vetni például a „megszégyenítõ büntetések” nemeire. Erdõdi szerint ezek a következõk lehetnek: a dorgálás, a pirongatás, a közönyösség kimutatása, az elkülönítés, valamely tisztségtõl való megfosztás, a hátravetés, a bezáratás, a szégyenkönyvbe való beírás.34  Hasonlóképpen differenciált a testi fenyítékkel kapcsolatos metodikája is. A szerzõ nyíltan és kertelés nélkül hangoztatja, hogy a verés pedagógiai célzattal alkalmazható nevelési eszköz: „A testi büntetés – írja – a gyermeknek fájdalmat okoz azon célból, hogy õt ez által a rossztól visszatartsa. A testi büntetést oly gyermekeknél, kiknél az állati természet felszinre került, alig lehet elkerülni.”35
A fizikai büntetést ilyen kendõzetlenül pártoló állásfoglalás az elõzõekben bemutatott szerzõk felfogásának ismeretében szinte egyedinek vagy legalábbis igen ritkának mondható a magyar neveléstani irodalom történetében. Vajon mi lehetett az oka annak, hogy a kötet írója a bûnt elkövetõ gyermeket állati természetûnek tartja? Hová tûnt a pedagógiai optimizmus e felvilágosult évszázad végére, ha a szerzõben olyan gyermekkép él, amely lehetõvé teszi ilyen szélsõséges gondolatok megfogalmazását? De olvassuk tovább Erdõdi János okfejtését. A fenyítés lehetséges és kerülendõ módszereirõl ezt írja: „Testi büntetésre vékony hajlékony pálcát (nádat) használjunk, és ezzel sem szabad a kéz fejét, az ujjak hegyét, a tenyeret, a fejet vagy más gyengéd testrészt megütni. A pofozás, fül- és hajrángatás, oldalba ütés és rugás, az öklözés stb. csak a nevelõ erõszakoskodó és durva természetérõl tesznek tanuságot.”
Erdõdi tehát síkra száll a testi fenyíték alkalmazása mellett, mivel azt „az iskolából nem lehet eltiltani”. Ennek okait a következõkben látja:
1. Ha a szülõk áthárítják a nevelés-oktatás felelõsségét a tanítóra, akkor el kell fogandiok annak nevelési eszközeit is.
2. A testi büntetés a gyermek elsõ életéveiben elkerülhetetlen.
3. Ez a legalkalmasabb eszköz „a nyers és durva ifjúság féken tartására”.
4. Kevés elõkészület szükséges hozzá, rögtön a bûn elkövetése után alkalmazható.
5. Ez a büntetésforma alkalmazható legkönnyebben a gyermek korához, állapotához és egyéni sajátosságaihoz.
A korabeli gyakorlatra is fényt vet az az eszmefuttatás, amelyet a szerzõ az iskolai verés kívánatosnak tartott körülményeirõl vet papírra. A mai olvasó számára hihetetlennek tûnik, mégis tény, hogy ezek a sorok egy leendõ tanítók számára írt könyvbõl valók:
A tanító „kerülje a kemény büntetést, mert minden testi büntetés, még a legszelídebb is nyomokat hagy a gyermek testén. Ezen nyomok eshetõleges fegyelmi vizsgálatkor majd a tanító ellen tanúskodnak. Ily fegyelmi eljárás mindenkor a tanító tekintélyének csorbításával jár, még akkor is, ha eljárásának helyességét deríti ki. […] Illedelmes módon büntessen, nehogy zavarba jöjjön, ha elöljárója esetleg meglepi. […] Padban ne büntessen a tanító, mert könnyen megeshetik, hogy rossz helyen találja a gyermeket, vagy más gyermeket üt meg. Úgyszintén ne büntessen a tanító törhetõ eszközzel, vonalzóval, fûzfavesszõvel stb.”36
Felméri Lajos (1840–1894) pedagógiai elméletíró, a „kolozsvári neveléstudományi iskola” elsõ reprezentánsa volt. Pesten végzett református teológiai és egyetemi filozófiai tanulmányokat, majd ezt követte egy tanulmányút Angliában, Skóciában és Németországban. A sárospataki kollégiumban a filozófia tanára (1868), majd a kolozsvári egyetem elsõ pedagógiaprofesszora lett (1872). 1890-ben jelent meg fõ mûve: A neveléstudomány kézikönyve. A kötet átfogó szintézisét nyújtja a neveléssel-oktatással kapcsolatos korabeli legfrissebb ismereteknek, emellett színes stílusban írt ma is élvezetes olvasmány.
A korabeli gyermekpszichológiai kutatások eredményeire hivatkozva a testi fenyítéket csak a legvégsõ esetben engedi alkalmazni: „… a gyermeki természethez rokonszenvvel férhetni közel, s ha ez létrejött a tanuló és nevelõ közt. Fölösleges a testi büntetés keményebb faja, mert … a büntetés foganatát nem a testi fájdalom teszi, hanem a növendék felköltött lelkiismeretének az a lesújtó itélete, hogy büntetésre érdemes és … a mely iskolában csak ütleggel lehet boldogulni, ott rendszerint a tanító a hibás.”37
Peres Sándor (1863–1907) elõbb óvóképzõ, majd tanítóképzõ intézetben tanított, lapszerkesztõként tevékenykedett. Írásai jelentek meg a Család és Iskola, a Magyar Paedagogiai Szemle és a Máramarosi Tanügy címû szaklapokban. A korszakot lezárva következzék most az õ állásfoglalása a testi fenyíték témakörében. Véleménye tömör és egyértelmû: „Irtózásig tartózkodjunk a büntetéstõl és a jutalmazástól. Miként büntetünk? Durván és kegyetlenül. Miként jutalmazunk? Önzésre tanítva és elkényeztetve.”38  A korabeli iskolai élet mindennapjainak alapos ismerete motiválhatta a szerzõt kategorikus ítélete megfogalmazásakor. A fenyítéket elutasító véleményében azonban már tetten érhetõ a 19–20. század fordulóján egyre jobban terjedõ gyermektanulmányozási mozgalom és reformpedagógia gyerekközpontú szemléletmódja.

* * *

Milyen lehetett a 19. századi gyerekek iskolai élete a valóságban, ha a tanítói kézikönyvek is ilyen – végsõ soron – megengedõ, elnézõ, sõt egy esetben kifejezetten pártoló módon írtak a testi fenyítékrõl? A pedagógiai tankönyv ugyanis funkcióját tekintve normatív: a kívánatos állapotot írja le, követelményeket fogalmaz meg, a valós helyzet megjobbítására készíti föl a pedagógusjelölteket. Az iskolák hétköznapi élete, külsõ szemlélõdõk elõl elzárt belsõ világa nem tévesztendõ össze a kézikönyvek által kívánatosnak leírt, „megszépített” világgal. (A realitás talán még annál is elrettentõbb lehetett, mint amit az egyik, verést pártoló szerzõ – Erdõdi János – könyvében kívánatos állapotként leírt.)
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a vizsgált 19. századi magyar neveléstankönyvek, tanítói kézikönyvek jól körülhatárolható felvilágosult-racionalista gyermekszemlélet alapján íródtak. E könyvek szerzõi az embert értékekben teljes méltósággal, „dignitással” ruházzák fel, de azt is hozzáteszik, hogy a humanitásnak erre a szintjére csak a céltudatos és következetes nevelés juttathatja el a gyermeket. A fölvilágosodás „neveléskultuszának” hatására a gyerekre úgy tekintenek, mint képességcsírákkal, lehetõségek mérhetetlen gazdagságával rendelkezõ, kifejlesztésre váró, azt igénylõ teremtményre.
De ezek a szerzõk ugyanakkor Kant szavaira is hallgattak, aki szerint az embert valójában a nevelés teszi emberré. Ebbõl következik, hogy a gyermek adott konstitúciója, sajátos létezésmódja, az „itt és most” számukra kevéssé figyelemre méltó. Sõt: mihamarabb meg akarják szabadítani a felnõtté válás szempontjából zavaró, gyermekies sajátosságaitól. Rousseau óhaja a gyermekkor szeretetérõl ekkor már feledésbe merült, a gyermeki éveket önmagában is értékes periódusnak tartó reformpedagógiai irányzatok pedig még nem hatottak (nem is hathattak) a vizsgált könyvek szerzõire.
Mindemellett az is föltûnõ, hogy a nevelési módszerek közül a fegyelmezés, a testi fenyíték tárgyalásakor mintha az ember romlottságáról szóló középkori dogma is újjáéledne e könyvek lapjain. A verést a bemutatott könyvek szerzõi közül csupán egy (Peres Sándor) utasítja el egyértelmûen, egyikük pedig kifejezetten pártolja (Erdõdi János). Általában a szerzõk többsége a legsúlyosabb vétek, a megátalkodottság büntetéseként célirányosan alkalmazható eszköznek tartja. Különbség csak a testi fenyíték módozatainak megítélésében és a megengedett segédeszközök körének meghúzásában figyelhetõ meg közöttük.
A következõ táblázatban eddig megismert szerzõinknek a fizikai büntetésre vonatkozó véleményét summázzuk az összevetés megkönnyítése érdekében:
 

Vajon hogyan magyarázható az a szembeötlõ ellentmondás, amely a pedagógia tankönyvekben lefestett ember- és gyermekeszmény, valamint a – mai felfogásunk szerint legalábbis – emberhez méltatlan nevelési eszközök eltûrése, sõt egyes esetekben javallata között feszül? Következzék egy lehetséges magyarázat, „tentatív hipotézis”, amely még további megerõsítést igényel – további kézikönyvek tartalmának elemzésével:
A 18. század végétõl kezdve egyre több pedagógus szerzõ foglalkozik az ember sajátos „háromlépcsõs” etikai fejlõdésmenetével. E processzus leírását már Johann Heinrich Pestalozzinál megtaláljuk. A svájci nevelõ 1797-ben tanulmányt jelentetett meg „Vizsgálódásaim a természet menetérõl az emberi nem fejlõdésében” címmel.39  A svájci pedagógus ebben a tanulmányában az ember etikai fejlõdésének három fokozatát különíti el:
1. Természetes állapot (Naturstand). Az ember ezen a szinten érzékei és vágyai által vezérelt lény. Önzés, félelem és gûlölet jellemzi életét.
2. Társadalmi állapot (Gesellschaftlicher Zustand). A társas együttélés s ennek szabályozója, a jog megkönnyíti a szükségletek kielégítését. Az önzés, a birtoklási vágy, a hatalmi ösztön azonban még ezen a fejlettségi szinten is jellemzõ az emberre. A társadalmi állapot éppen ezért labilis, bizonytalan.
3. Csak a tiszta erkölcs (Sittlicher Zustand) állapota nyújt az ember számára harmóniát. Ide mindenki egyéni erõfeszítéssel juthat el akkor, ha betartja az együttélés szabályait, s ha képes saját egoizmusát legyõzni.40
Immanuel Kant pedagógiai tárgyú elõadásaiból is egy ilyen hápomlépcsõs morális fejlõdésmenet körvonalai rajzolódnak ki, annak ellenére, hogy a königsbergi bölcs csak két alapvetõ stációt különít el. Nála a „fizikai nevelés” az ember érzékszervi, materiális meghatározottságát veszi figyelembe (ide tartozik a test gondozása, a fegyelmezés és a viselkedést fejlesztõ „kultiválás”), a „praktikus nevelés” viszont – Kant sajátos szóhasználatának megfelelõen – már úgy tekint az emberre, mint az érzékek fölötti, intelligibilis világ tagjára, s ennek megfelelõen feltételezi az ember erkölcsi autonómiáját.41
Mindezek fényében már érthetõvé válik a tankönyvszerzõk kettõs felfogása a gyermekrõl. A fizikai büntetés, a verés voltaképpen annak a lénynek szól, aki az érzéki éniség szintjén (Sinneswesen) még nem rendelkezik az emberre mint nembeli lényre jellemzõ erkölcsi értékekkel. Ôt tehát – ha lehet, szép szóval, de ha kell, erõszakkal – ki kell emelni a „természetes állapot” egoizmusából, keresztül kell vezetni a „társadalmi állapot” közbülsõ stációján, és el kell juttatni a „tiszta erkölcs” magaslatára, amelyen cselekedeteit már a belülrõl ható kategorikus imperatívusz vezérli. Ezen a szinten már természetesen szóba sem jöhet a fenyíték, hiszen az etikus ember „dignitása” ezt már végleg kizárja.
Úgy véljük tehát, hogy az emberi moralitás alakulásának ez a genetikus, folyamatos fejlõdést tételezõ felfogásmódja mélyebben és átfogóbban befolyásolta a nevelésrõl való korabeli magyar közgondolkodást, mint azt a témával foglalkozó pedagógiatörténészek korábban hitték. Ezt látszik igazolni a hétköznapi pedagógiát erõteljesen meghatározó tanítói kézikönyvek kettõs gyermekszemlélete is.

Jegyzetek

1   Szilasy János: A ’Nevelés’ Tudománya. Elso kötet. Budán, A’ Királyi Magyar Fo Oskolák’ Betûjivel. 1827.
2 Niemayer Ágoston Herrmann: Nevelés és tanítás tudománya’ szülék, a házi és oskolai tanítók’ számára. Magyarázta, és a’ hol szükségesnek látszott a’ magyar nevendékek’ szükségéhez alkalmaztatta Ángyán János. Elso kötet. Pesten, Petrózai Trattner Tamás betûivel. 1822.
3 Warga János: Az Elemi Nevelés Alapvonalai. Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem betûivel, a Magyar Tudós Társaság’ költségén. 1837.
4  Immanuel Kant über Pädagogik. Langensalza, 1901, Herausgegeben von Theodor Vogt. 72.
5  Immanuel Kant: A tiszta ész kritikája. Fordította Berényi Gábor. Budapest, 1991, Gondolat, 138.
6 Zámolyi Varga Mihály: A házi nevelés példákban eloadva, szülok, nevelok s különösen községi népkönyvtárak számára. Budapest, 1882, Franklin Társulat.
7 Warga János: Nevelés- és oktatástan kézi könyve. Elso kötet. Neveléstan mindkét hitv. Evang. Theologicum semináriumok és praeparandiák számára, valamint magános használatra is. Kiadja Ostrelamm Károly, Pest, 1860.
8 Peres Sándor: Neveléstan. Budapest, 1904, Lampel Róbert cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása, 3.
9 Az Englishwomen’s Domestic Magazine 1867–69-es számainak levelezo rovatában részletesen olvashatunk a testi fenyíték kérdésérol. A szülok fele, akik tanácsot adva vagy kérve nyilatkoztak a témáról, már a puszta gondolattól is felháborodott, és az ilyen módszereket szükségtelennek, helytelennek tartotta. A legdrámaibb leveleket azonban azok küldték, akik – mindig rendkívül elégedetten – a verés örömteli eredményeirol számoltak be. Idézi Robertson, Priscilla: Az otthon mint fészek: A középosztály gyermekkora a 19. századi Európában. In Vajda Zsuzsanna–Pukánszky Béla: A gyermekkor története. Szöveggyûjtemény. Budapest, 1998, Eötvös Kiadó, 275.
10   Sachse, I. I.: Geschichte und Theorie der Erziehungstrafe. Paderborn, 1913, Dritte, verbesserte Auflage, 174.
11   Lásd errol bovebben Mészáros István tanulmányát: A neveléstudomány rendszere az elso magyar neveléselméletben. In Nagy Sándor (szerk.): Vizsgálatok a nevelés-oktatás korszerûsítésével kapcsolatban. Pedagógiai közlemények, 18. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977, 147–172.
12   A kötet címében a szerzo neve: Niemayer Ágost Hermann, lásd a 2. lábjegyzetet.
13   Ezek a megjegyzések apróbb betûvel szedettek, és tulajdonképpen lábjegyzetfunkciót töltenek be a könyvben.
14   Niemeyer, August Hermann: Grundsätze der Erziehung und des Unterrichts für Eltern und Schulmänner. Elso kötet, Bécs, 1825, 117.
15   Niemeyer: i. m. 117. o.
16   Niemeyer–Ángyán: i. m. 193.
17   Niemeyer–Ángyán: i. m. 191.
18   Niemeyer–Ángyán: i. m. 191.
19   Pukánszky Béla: Egy feledésbe merült magyar pedagógus, Zákány József (1785–1856) kísérlete az elso magyar nyelvû neveléstudományi rendszer megteremtésére. Pedagógiai Szemle, 1984. 11. sz. 1099–1105.
20   Szilasy: i. m. 2. köt. 110.
21   Uo: uo.
22   Lesnyánszky András: Didaktika és methodika, avvagy a’ tanításnak közönséges tudománnya és a’ tanítás módgyának tudománnya. Nagy-Váradon, Tichy János’ Könyvnyomtatóintézetében, 1832.
23   Lesnyánszky András: i. m. 728.; 732.
24   Rendek József: Tanítás-mód várasi, ’s falusi elemi iskolai-tanítók, és mesterképzo intézetek használatára. Pesten, Emich Gusztáv sajátja, 1846.
25   Rendek József: i. m. 132.
26   Warga János: Az elemi nevelés alapvonalai. Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem’ betûivel, a’ Magyar Tudós Társaság’ költségén, 1837. 142.
27   Érdekes megfogalmazás, amelynek metamorfózisával késobbi szerzoknél is találkozhatunk. Szvorényi József ciszterci tanár például ezt írja 1890-ben megjelent nevelési tanácsadó könyvecskéjében: „A szoktatás … mindjárt a gyermek életének elso havaiban vegye kezdetét. Állhatatosan ismételtessék elotte, a mire nevelni kell; és viszont, szigorúan tartassék távol, a mire szoknia nem szabad. És a szoktatásnak, fél éves gyermeknél, egy-egy komoly hangú szóval, sot – ha szükség – a megfeleloen osztott erélyesebb legyintéskével is érvényt lehet már szerezni. Igen, a maga idején, helyén és módján használt ütéske sokszor csodát mûvel a kisdednél.” (Kiemelés tolem. Forrás: Gyakorlati tanácsok a házi és nyilvános nevelés körében. Anyák és nevelok tanulságára, népszerû eloadásban. Írta Szvorényi József, fogymnasiumi igazgató, a M. Tud. Akadémia tagja. Budapest, 1890, Franklin Társulat, 47.)
28   Warga János: Nevelés és oktatástan kézi könyve. Elso kötet. Pest, 1860, 164–165.
29   Mennyey József: Nevelés- és tanítástan egyházi s világi tanemberek és tanügybarátok, néptanodai tanítók és tanítójelöltek használatára. Harmadik javított és bovített kiadás. Budapest, 1875, Eggenberger.
30    Mennyey: i. m. 138.
31    Mennyey: i. m. uo.
32   Kiss Áron–Öreg János: Nevelés és oktatástan. Negyedik, újonnan átdolgozott kiadás. Budapest, 1895, Dobrowski és Franke, 218–219.
33     Erdodi János: Neveléstan. II. rész. 2. kiadás. Budapest, 1889, Lauffer Vilmos.
34     Erdodi János: i. m. 45.
35     Erdodi János: i. m. 48.
36     Erdodi János: i. m. 50. (Az eredetiben végig kiemeléssel szedve.)
37     Felméri Lajos: A neveléstudomány kézikönyve. Második javított kiadás. Budapest, 1890, Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, 648–649.
38     Peres Sándor: Neveléstan. Budapest, 1904, Lampel Róbert kiadása, 353.
39     Pestalozzi: Meine Nachforschungen über den Gang der Natur in der Entwicklung des Menschengeschlechtes. In Sämtliche Werke. Berlin–Leipzig, 1927.
40       Pukánszky Béla–Németh András: Neveléstörténet. Budapest, 1999, Nemzeti Tankönyvkiadó, 272–273.
41     Uok: i. m. 319–323.

a 23 szám tartalomjegyzéke