Fertõ Imre
A földreformok politikai gazdaságtana
A forradalom és szabadságharc liberális egyházi megközelítései

a 23 szám tartalomjegyzéke

A kelet-európai országok átalakulásának egyik legfontosabb eleme volt a földtulajdonviszonyok megváltoztatása. Jól tükrözi ezt az a tény is, hogy a régió mezõgazdasági fejlõdésével foglalkozó nemzetközi irodalom jóval többet foglalkozik a földreformokkal, mint akár az agrárpolitikai reformok más területeivel (például kereskedelempolitika, támogatáspolitika), akár a mezõgazdaság piacgazdasági átmenetének többi kérdésével. A földtulajdoni viszonyok megváltoztatását, azaz a korábbi állami, illetve szövetkezeti tulajdonú földek magánkézbe adását általában földreformnak tekintik a különbözõ átfogó vizsgálatok (például Csáki–Lerman 1994, 1997; Swinnen 1999). Van olyan vélemény is a hazai szakirodalomban, amely a második világháború után végbement földtulajdon változásokat egységesen kezelve három földreformról beszél (például Benet 1995).
Ha csupán a hazai példákra tekintünk, felmerülhet a gyanú: vajon helyes-e földreformnak hívni az 1945-ös földosztást, az erõszakos kollektivizálást és a kárpótlást? Kétségeinket tovább erõsítheti, hogy a térben és idõben egyaránt távoli földtulajdon-változásokat is földreformnak szokták nevezni. Jogosan tehetjük fel azt a kérdést, hogy nem vált-e túlságosan gumifogalommá a földreform?
Gondolatmenetünk kiindulópontja, hogy a földtulajdonban bekövetkezett változásokat nem szabad egységesen kezelni. Következésképpen szükség van a földreformoknak egy könnyen áttekinthetõ tipológiájára. Ez több szempontból is hasznos lehet. Egyrészt egy megfelelõ csoportosítás segíthet annak megállapításában, hogy mi a közös, illetve mi a különbözõ ezekben a reformokban? Másrészt, könnyebben megérthetjük, hogy miért volt sikeres az egyik földreform, és miért nem a másik? A következõkben a fejlõdõ országok második világháború utáni földreformjairól, ezen belül is az ázsiai és latin-amerikai földreformról szóló irodalom segítségével igyekszünk körbejárni a fenti két kérdést, és bemutatni a lehetséges kapcsolatokat a kelet-európai átalakulással.
A tanulmány szerkezete ennek megfelelõen a következõképpen épül fel. Elõször áttekintjük a földreformok definícióit, okait és ismertetünk egy lehetséges tipológiát, amelynek segítségével megpróbáljuk elhelyezni a kelet-európai földreformokat. Majd bemutatunk néhány alternatív magyarázatot a földreformok kimenetelét meghatározó tényezõkre. Végezetül megfogalmazunk néhány tanulságot.

A földreformok definíciói, okai, egy lehetséges tipológia
Definíciók

A fejlõdõ országok földreformjairól szóló több könyvtárnyira rúgó irodalom meglepõen sokszor nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mit is jelent valójában a földreform. A tanulmányok többsége inkább esettanulmány jellegû, és kevésbé analitikus természetû (Schuh–Brandao, 1992). A konfúzus szóhasználat egyik jele, hogy a földreformot különösen a hatvanas évek végéig gyakorlatilag az agrárreform szinonimájaként használták az irodalomban. Jó példa erre, hogy Latin-Amerikában a „reforma agraria” kifejezést egyaránt alkalmazták a földreform és az agrárreform leírására (Benton 1999).
A „New Palgrave a Dictionary of Economics” címû közgazdasági lexikon a földreformról szóló szócikkében gyakorlatilag megkerüli a definíciót. A bevezetõ mondat szerint: „A földtulajdonjogoknak az állam által történõ újraelosztása az egyik kulcsprobléma a szegény agrárországokban, ahol a föld egyrészt a fõ termelési eszköz, másrészt a népesség akkumulációjának és túlélésének a bázisa, ezért a föld a társadalmi szerkezet és a hatalom alapja.” (Fitzgerald 1987, 117).
Lipton (1974) szerint a földreform a következõ elemekbõl áll. Egyrészt a föld kötelezõ átadása az állam által a nagyobb földtulajdonosoktól a kisebb földtulajdonosok, illetve a földnélküliek számára a földbirtokosok részleges kompenzálásával. Másrészt a föld olyan mûvelési módjának az elõsegítése, amelyben az abból származó haszon a termelésben résztvevõk minél nagyobb körében terjed el. Végezetül a földreform célja, hogy csökkentse a szegénységet az egyenlõtlenségek disztributív és kollektivista eszközökkel történõ csökkentése révén.
De Janvry (1981, 1981a) megfogalmazásában a földreform a nem kommunista harmadik világban egy olyan intézményi innováció, amely a szabályok megváltoztatásával igyekszik meghaladni a gazdasági és társadalmi ellentmondásokat az uralkodó társadalmi viszonyok megváltoztatása nélkül. A szerzõ úgy érvel, hogy a reformnak egyaránt van politikai és gazdasági célja. A politikai cél, hogy a mezõgazdaságban uralkodó osztályszerkezet átalakításával stabilizálja a kapitalizmus társadalmi viszonyait. A reform gazdasági célja, hogy ösztönözze a prekapitalista vagyonok újraszervezõdését a kapitalizmus bázisán, illetve elõsegítse azok modernizálását. Ugyanakkor teremtse meg annak a lehetõségét, hogy a junkerbirtokok közepes nagyságú kommerciális farmmá váljanak.
Thiesenhusen (1995) definíciója szerint a földreform a létezõ tulajdonviszonyok bármilyen megváltoztatása, amely általában a tulajdonjogok újraelosztásával jár a társadalom egyik csoportjától (földtulajdonos elit) a másik csoporthoz (föld nélküli parasztok).
Végezetül az International Encyclopedia of Economics meghatározását idézzük: „A földreform a mezõgazdasági termelésben a földhasználat ellenõrzésének és a föld tulajdonjogának megváltoztatására irányul” (Bradley 1998, 840).
A fentiekhez hasonló idézeteket szinte vég nélkül sorolhatnánk, helyette azonban itt csak a földreform néhány fontos aspektusára hívjuk fel a figyelmet. Egyik oldalról egyetértés van a különbözõ szerzõk között abban, hogy a földreform alapvetõen a föld tulajdonjogának a megváltoztatására irányul. Másrészt a földreform célja, hogy a félfeudális, illetve a szélsõségesen bipoláris földtulajdonviszonyok helyett a fejlett nyugati országokhoz hasonlatos agrárszerkezet jöjjön létre. Végezetül, ahogy azt a különbözõ definíciók is sejtetik, egy ilyen változás nemcsak a földtulajdon, hanem a földhasználat, a mezõgazdasági termelés szerkezetének, illetve az agrárnépesség társadalmi struktúrájának az átalakulásához is vezethet.
Ezen a ponton érdemes visszatérni de Janvry (1981, 1981a) gondolatmenetéhez, nevezetesen hogy a földreform nem csupán gazdasági, hanem sokkal inkább politikai és társadalmi kérdés. Szemben tehát a hazai közvéleményben az elmúlt tíz évben gyakran megfogalmazott állítással1,  a földreform vagy másképpen a földkérdés nem pusztán néhány jó szándékú felvilágosult technokrata belügye, hanem alapvetõ társadalmi és politikai kérdés.

A földreformok igazolása

Miért van szükség egyáltalán földreformra, milyen érvek támasztják alá ezt a fejlõdõ országokban? Az elõbbi bekezdésben már sejtettük a lehetséges válasz két irányát: egyrészt társadalmi és politikai okok, másrészt a gazdasági racionalitás is indokolja a földreformok szükségességét (Doner 1992).
A társadalmi és politikai indokokat további két csoportra oszthatjuk: egyrészt a jövedelemelosztás egyenlõtlenségeinek csökkentése, másrészt a társadalmi és politikai stabilitás biztosítása (Norton–Alwang 1993). Jól ismert tény, hogy a fejlõdõ országokban a földtulajdon szélsõségesen egyenlõtlenül oszlik meg a tulajdonosok között: egy kisebbség kezében van a földtulajdon túlnyomó része, míg a másik oldalon a kicsiny birtokkal rendelkezõk, illetve a földnélküliek tömege áll. A földtulajdon egyenlõtlen megoszlását illusztrálja az 1. táblázat. Jól látható, hogy a földtulajdon megoszlásában mutatkozó egyenlõtlenségek elsõsorban a latin-amerikai országokban kiugróak, hiszen az 1. táblázatban magas egyenlõtlenségekkel jellemzett 16 országból 11 itt található. A földreformok szükségességét politikai szempontból tehát a társadalmi méltányosság szempontjai igazolják (Lipton 1989).

1. táblázat. A földtulajdon megoszlása néhány országban
 


Ország
Év
Gini-koefficiens

Nagyon magas egyenlôtlenség (Gini-koefficiens > 0,75)
Paraguay
1981
0,94
Brazília
1980
0,86
Panama
1981
0,84
Uruguay
1980
0,84
Szaúd-Arábia
1983
0,83
Madagaszkár
1984
0,80
Kenya
1981
0,77
Magas egyenlôtlenség (0,51–0,74)
Kolumbia
1984
0,70
Dominika
1981
0,70
Ecuador
1987
0,69
Grenada
1981
0,69
Chile
1987
0,64
Honduras
1981
0,64
Jemen
1982
0,64
Sri Lanka
1984
0,62
Peru
1984
0,61
Nepál
1982
0,60
Uganda
1984
0,59
Törökország
1980
0,58
Jordánia
1983
0,57
Pakisztán
1980
0,54
Fülöp-szigetek
1981
0,53

 

Ország
Év
Gini-koefficiens

Közepes egyenlôtlenség (0,40–0,50)
Bahrein
1980
0,50
Banglades
1980
0,50
Marokkó
1982
0,47
Togo
1983
0,45
Ghána
1984
0,44
Alacsony egyenlôtlenség (< 0,40)
Malawi
1981
0,36
Mauritánia
1981
0,36
Egyiptom
1984
0,35
Niger
1981
0,32
Dél-Korea
1980
0,30

Forrás: United Nations Development Programme. Human Development Report 1993,
New York, Oxford University Press, 29. o., 2.2 táblázat

A földtulajdon megoszlásának fent illusztrált kirívó egyenlõtlenségei olyan jövedelemegyenlõtlenségekhez és ez által társadalmi feszültségekhez vezetnek, amelyek idõrõl idõre kikényszerítenek valamilyen földreformot. Az idézett adatok arra utalnak, hogy a földkérdéssel összefüggõ társadalmi forrongások nemcsak a régmúltat jellemezhetik, hanem a közelmúlt szerves részei közé tartoznak, elsõsorban a latin-amerikai országokban. A nyolcvanas és kilencvenes években a földkérdés volt a háború egyik oka Guatemalában, El Salvadorban és Nicaraguában (Thiesenhusen 1995). A földreformok tehát a társadalmi és politikai stabilitás szempontjából is fontos szerepet játszhatnak.
A földreformok közgazdasági megalapozottsága talán kevésbé ismert a hazai közvélemény elõtt. A földreformok gazdasági célja ugyanis az, hogy növelje a mezõgazdasági termelés hatékonyságát és színvonalát. Talán még fontosabb azonban a fejlõdõ országok számára, hogy a mezõgazdaságnak egyrészt megfelelõen el kell látnia a rohamosan növekvõ városi lakosságot élelmiszerrel, másrészt pedig biztosítania kell a vidéki népesség kielégítõ életszínvonalát is. A fejlõdõ országokban uralkodó földtulajdonviszonyok azonban nem teszik lehetõvé a hatékony mezõgazdasági termelést, mivel a farmok vagy túl nagyok, vagy túl kicsik.
A túlságosan nagy méretû üzemek hátránya egyrészt a méretgazdaságtalanságból, másrészt pedig a nem hatékony tényezõfelhasználásból származik. Az elõbbi oka a nagy létszámú mezõgazdasági bérmunkás koordinálásának és ellenõrzésének nehézségeire vezethetõ vissza. Ezeket a problémákat felerõsítik a mezõgazdasági termelés sajátosságai, nevezetesen a heterogenitás, a szezonalitás, a térbeli szétterjedtség, az idõjárás és az árak ingadozása, amelyek a jövedelmek kovarianciájához vezetnek (Binswanger–Rosenzeig 1986). Ezeket a jellemzõket tovább fokozzák az aszimmetrikus információból származó problémák (például erkölcsi kockázat, kontraszelekció), amelyek meghatározó jegyei a hitel-, a biztosítás- és a munkaerõpiacnak. Mindezek együttesen odavezetnek, hogy a bérmunka–amely nem részesedik a profitból–koordinálásának és ellenõrzésének a költségei rendkívül magasak (Binswanger–Deininger 1997). A mezõgazdasági termelésben ugyanis a vetéstõl az aratásig terjedõ idõszakban nagyon nehéz a felelõsséget megállapítani, ha a hiba a termelés korai fázisában történt. Ezek az ellenõrzési problémák elméletileg könnyen megoldhatók, ha kevésbé munkaigényes technológiára állnak át a nagyüzemek tulajdonosai. Ez a stratégia azonban a túlnépesedés és a tõkehiány miatt szinte lehetetlen a fejlõdõ országokban, ugyanakkor társadalmi szempontból nem is kívánatos.
A nagyüzemek másik hatékonysági problémája abból származik, hogy nem hasznosítják megfelelõen a tulajdonukban lévõ földterületet. A nagy területekkel rendelkezõ földtulajdonosok ugyanis nemcsak mezõgazdasági célra használhatják földjeiket, hanem kivehetik a terület egy részét a mûvelés alól, hogy azt a tulajdonos szabadidõs tevékenységének szolgálatába állítsák (például golfpálya építése). Továbbá a termelési tényezõk felhasználása sem hatékony ezeken a farmokon. Ha tulajdonosok nagy területen gazdálkodnak relatíve kevés munkával és tõkével, ez nem hatékony egy olyan gazdaságban, ahol a munka a bõségesen rendelkezésre álló erõforrás. Ilyen esetben ugyanis a mezõgazdasági termelés hatékonysága könnyen növelhetõ, ha több munkát és tõkét alkalmaznak a földhöz viszonyítva. Ennek a stratégiának az egyik nyilvánvaló útja, ha a nagyméretû gazdaságokat kisebb és hatékonyabb egységekre bontják.
A mezõgazdasági termelés azonban a túlságosan kicsi farmokon sem hatékony. Ez a helyzet sok fejlõdõ országban, ahol a túlnépesedés, a tõkehiány és bizonyos társadalmi intézmények (például örökösödési szabályok) kombinációjaként nagyon sok kisméretû gazdaság található. Ezeken a farmokon a munkának a földhöz, illetve a tõkéhez viszonyított aránya túlságosan magas, ezért a munka határterméke nagyon alacsony. Egy ilyen szituációban egy földreform, amely földhöz juttatja ezeket a gazdaságokat a termelékenység javulásához vezet. Összefoglalva, a földreform egy bipoláris szerkezetû mezõgazdaságban egyszerre növelheti a túlságosan kicsi és a túlságosan nagy méretû üzemek hatékonyságát.
A földreformok közgazdasági megalapozásához tartozik az a stilizált tény, amely szerint a fejlõdõ országokban inverz kapcsolat áll fenn a farmok hatékonysága és mérete között (Binswanger–Ellin 1990). Másképpen fogalmazva, a kisebb méretû gazdaságok hatékonyabbak, mint a nagyméretû üzemek. Ha ez így van, akkor az a földreform, amely földhöz juttatja a kisméretû üzemeket, növeli a mezõgazdasági termelés hatékonyságát. Az inverz kapcsolat elsõ átfogó igazolása óta (Berry–Cline 1979) empirikus vizsgálatok tömege vizsgálta felül ezt a tézist. A kérdés meglehetõsen komplex természete és a különbözõ tanulmányok jól dokumentált módszertani hiányosságai ellenére mindeddig nem kérdõjelezõdött meg a kiinduló hipotézis igazsága. Bár meg kell jegyezni, ahogy Binswanger és társai (1995) a kérdéskör irodalmát átfogóan elemzõ tanulmányukban megállapítják, a probléma további kutatásokat igényel.

A földreformok tipológiája

Kawagoe (1999) aszerint csoportosította a különbözõ földreformokat, hogy azok milyen hatást gyakoroltak a mezõgazdasági termelés módjára2.  A mezõgazdasági termelés fontosabb típusait három kategóriába sorolta: piacgazdaság, szocialista gazdaság, félfeudális gazdaság. A piacgazdaság ebben az összefüggésben a mezõgazdasági termelésnek a fejlett országokban, illetve a fejlõdõ kapitalista országokban megtalálható rendszerét jelenti. A mezõgazdasági termelés különbözõ erõforrásainak elosztását (föld, munka és egyéb inputok) egyaránt piaci mechanizmusok vezérlik, noha azok nem mindig mûködnek hatékonyan. A piacgazdasági mezõgazdaságot további két részre osztotta: paraszti és kommerciális gazdaság.
A paraszti mezõgazdaság azt jelenti, hogy a mezõgazdasági termelés kisméretû családi farmokra épül, amelyek növénytermesztéssel foglalkoznak, jórészt saját fogyasztásra. Amennyiben fölösleg keletkezik, azt értékesítik a piacon. Fontos megjegyezni, hogy azok a paraszti gazdaságok, amelyek termelési döntéseiket nem az árjelzések alapján hozzák meg, nem tartoznak a fenti kategóriába. A modern világban, noha a falvak messze lehetnek a városoktól, de a mezõgazdaság integrálódott már annyira a gazdaságba, hogy a piaci árak határozzák meg a farmerek döntéseit, hasonlóan, mint bármilyen más vállalkozásét a gazdaság többi szektorában. Ebbõl a szempontból a paraszti gazdaságot nehéz megkülönböztetni a kommerciális farmtól. A lényeges különbség abban rejlik, hogy a paraszti gazdaság döntései meghozatalakor a háztartás szükségleteit is figyelembe veszi, mivel a háztartás és a farm szerves egységet képez. Délkelet-Ázsiában a termõföld nemcsak a termelés egyik inputja, hanem a háztartás lakóhelye is, amelyet generációról generációra örökölnek. Ezzel szemben a kommerciális gazdaságban a vállalat és a háztartás teljesen elkülönül egymástól, ezért a farm döntéseit kizárólag a piaci árak határozzák meg. Számára a termõföld nem más, mint a mezõgazdasági termelés egyik erõforrása.
A félfeudális mezõgazdasági üzemet az jellemzi, hogy a nagy földbirtokosoknak jelentõs társadalmi és politikai hatalmuk van a társadalom többi tagjai fölött. Ilyenkor a farm integrálva van a gazdaságba abban az értelemben, hogy a termékpiacon a farm a piaci jelzéseknek megfelelõen hozza meg döntéseit. Ez viszont nem igaz a föld- és a munkaerõpiacra, ahol a nem piaci mechanizmusok a meghatározóak.
A szocialista mezõgazdasági üzemben a termelés kollektíven történik, a megfelelõ hatóság közvetlen vagy közvetett irányítása mellett, döntõen a piaci árak jelzéseinek figyelembe vétele nélkül. A mezõgazdasági terület vagy szövetkezeti, vagy állami tulajdonban van.
A földreformokat a mezõgazdasági termelés különbözõ formáinak figyelembevételével egy 4×4-es mátrixba rendezhetjük el, amely leírja a földreform elõtti és utáni állapotokat (2. táblázat).

2. táblázat. A földreformok tipológiája a termelés módja szerint
 


   
Földreform utáni állapot

Földreform elôtti 

állapot

piac
gazdaság (M)

 
piacgazdaság (M)
félfeudális (F)
szocialista (S)
 
paraszti (p)
kommerciális (c)
   
paraszti (p)
Mp® Mp
Mp® Mc
Mp® F
Mp® S
kommerciális (c)
Mc® Mp
Mc® Mc
Mc® F
Mc® S
félfeudális (F)  
F® Mp
F® Mc
F® F
F® S
szocialista (S)  
S® Mp
S® Mc
S® F
S® S

Forrás: Kawagoe (1999) 44. o., 2.1.a táblázat.

A mátrix alapján 16 féle földreformot különböztethetünk meg. Ezek közül azonban néhány nem tûnik valószerûnek. Ilyen például a 3. oszlop, ahol a kapitalista mezõgazdaságból egy földreform révén félfeudális mezõgazdaság jön létre. Az átlóban lévõ földreformok elsõ pillantásra nem tûnnek használhatónak, mivel itt a földreform elõtti és utáni állapot megegyezik. Ettõl a problémától eltekintve ezek közül még néhány típus fontos lehet, mivel a legutolsó földreformok, amelyek a földtulajdonlás szabályait megváltoztatták, már nem szükségszerûen jártak a mezõgazdaság termelési módjának megváltozásával.
Ha kivesszük a táblázatból a valószínûtlen eseteket, akkor egy 3x3-as mátrixhoz juthatunk, amelyet a 3. táblázat mutat. A nem kommunista világban a földreformok célja, mint azt korábban láttuk, a föld tulajdonjogának a megváltoztatása annak érdekében, hogy a független tulajdonnal rendelkezõ farmerek társadalmi csoportját hozza létre, amely képes stabilizálni a vidéki társadalmat. Ennek a földreformnak kétféle típusát különböztethetjük meg. Egyrészt amikor a paraszti mezõgazdaság paraszti marad (Mp®Mp), másrészt amikor a paraszti mezõgazdaságból kommerciális mezõgazdaság lesz (Mp®Mc). Ezeket a földreformokat a földtulajdonjogoknak a fölbirtokosok és a bérlõk közötti korlátozott újraelosztása jellemzi. Az ilyen típusú földreformot ázsiai modellnek hívják (Hayami és társai 1990). Az ázsiai modellben tehát a földtulajdonjogokat a földbirtokostól a földet mûvelõ bérlõnek igyekeznek állami segítséggel átjuttatni. Ez történhet kötelezõ érvényû állami rendelkezés vagy pedig az állam által ösztönzött piaci tranzakciók révén.
Az elsõ esetben, amikor a paraszti gazdaságból paraszti gazdaság lesz (Mp®Mp), a mezõgazdaság szerkezete nem változik meg. A földet bérlõ farmerek tulajdonosokká válnak anélkül, hogy a farmjuk nagysága, illetve a gazdálkodás döntéshozatali rendszere megváltozna. A földreform másik útja, amikor a kormányzat igyekszik ösztönözni a paraszti gazdaságokat, hogy kommerciális farmokká váljanak (Mp®Mc). A második világháború után Japánban az elsõ típusú földreform valósult meg, amely késõbb komoly alkalmazkodási problémákat okozott a japán mezõgazdaság számára (Kawagoe 1999).
A földreformok következõ nagy családját a latin-amerikai modellek adják. De Janvry (1981, 1981a) a latin-amerikai földreformok négy típusát különbözteti meg. Az elsõ csoportba a félfeudális nagybirtoknak a bérmunkán alapuló kapitalista nagyüzemmé való átalakulását sorolja, amelyet konzervatív modellnek nevez. A második típust liberális modellnek hívja, amikor a félfeudális nagybirtokból kommerciális családi gazdaság lesz (F®Mc). A populista változatban a félfeudális nagyüzemekbõl paraszti gazdaságok válnak (F®Mp). Végül a radikális reformról beszélhetünk, amikor a félfeudális nagybirtokot szocialista üzemekké alakítják át (F®S).

3. táblázat. A földreformok tipológiája
 

   
Földreform utáni állapot
   
Piacgazdaság (M)
szocialista (S)
   
paraszti (p)
kommerciális (c)
 
földreform elôtti állapot  
ázsiai modell
szocialista modell
piacgazdaság (M) 
paraszti (p)
Mp® Mp
Mp® Mc
Mp® S
 
latin amerikai modell
 
félfeudális (f)
F® Mp
F® Mc
F® S
 
átmeneti gazdaságok modellje
 
szocialista (s)
S® Mp
S® Mc

Forrás: Kawagoe (1999) 44. o., 2.2.a táblázat.

A szocialista földreformoknak két csoportját különböztethetjük meg. Az egyik, a fent bemutatott latin-amerikai radikális modell. A másik típust az jellemzi, hogy a paraszti gazdaságokat szervezik át szocialista nagyüzemekké. Erre jó például szolgál az erõszakos kollektivizálás a kelet-európai országokban az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején. A reform lényege ebben az esetben, hogy az állam erõszakos úton elveszi a földtulajdonosok (nagybirtokosok vagy parasztok) földjét, és azokon termelõszövetkezetet vagy állami gazdaságokat hoz létre.
Az utolsó nagy csoportba az úgynevezett átmeneti országok, azaz a kelet-európai országok földreformjait sorolhatjuk. Ezen belül is két altípust különböztethetünk meg. Egyrészt amikor a szocialista nagyüzem paraszti gazdasággá alakul át (S®Mp), másrészt ha kommerciális családi gazdasággá alakul át (S®Mc). Az átmeneti országok földreformjaira még másik két kifejezést is szoktak használni: földprivatizáció és dekollektivizálás.
Az eddigiekbõl látható, hogy a földreformoknak igen széles skáláját különböztethetjük meg a szerint, hogy miképpen változik meg a reform következtében a mezõgazdasági termelés módja. A különbözõ típusú földreformokban mindössze annyi a közös, hogy a föld tulajdonának és használatának megváltozásával járnak. Ez utóbbi különösen fontos, amelyrõl azonban gyakran elfeledkeznek a földreformokról szóló írásokban (Vogelgesang 1996). A nyolcvanas évek kezdete óta lezajlott földreformok egy része (különösen Délkelet-Ázsiában) ugyanis alapvetõen már nem a föld tulajdonának, illetve a mezõgazdasági termelés módjának megváltoztatására irányul, hanem a földhasználat szabályait igyekszik racionalizálni. A modern mezõgazdaságban ma már kevésbé fontos, hogy ki a föld tulajdonosa. Ennél sokkal lényegesebbek a földhasználat szabályai, mivel a farmok gazdálkodásukat elsõsorban újabb területek bérlésével bõvítik, és kevésbé földvásárlással. Továbbá a földbérletrõl szóló elméleti irodalom újabb eredményei amellett érvelnek, hogy tökéletlen vagy hiányzó piacok esetén a földtulajdonlást a különbözõ földbérleti rendszerek hatékonyan képesek helyettesíteni (Binswanger–Deininger 1997; Hayami–Otsuka 1992).
A bemutatott tipológia ugyanakkor rámutat arra, hogy a különbözõ földreformok céljaikat, következésképpen kimeneteleiket tekintve alapvetõen eltérnek egymástól. Ha csak a szocialista és az átmeneti országok földreformjaira gondolunk, láthatjuk, hogy ezeknek pontosan egymással ellentétes céljaik vannak. Sõt az átmeneti országokban pontosan a szocialista földreformok elõtti állapot, illetve ezen állapot modernizáltabb változatának a visszaállítása a cél.
Vajon helyes-e ennyire különbözõ célú és kimenetelû földreformokat ugyanazzal a kifejezéssel megjelölni? Nem szerencsésebb, ha a földreform megnevezést arra az esetre korlátozzuk, amikor a félfeudális nagybirtokból piacgazdasági mezõgazdaság jön létre (F®Mp vagy F®Mc)? Emellett szól az is, hogy a földreform melletti klasszikus politikai és gazdasági argumentáció elsõsorban ezekre a szituációkra vonatkozik. Az ázsiai modell kiinduló helyzete miatt némileg különbözik, de végcélját tekintve (nevezetesen egy piacgazdasági mezõgazdaság létrehozása) hasonlít a földreform fenti megközelítéséhez.
A szocialista modell szükségessége azonban alapvetõen más, hiszen döntõen ideológiai érvelésen nyugszik. A szocialista modell különbözik legjobban társaitól, hiszen ez esetben sem gazdasági racionalitásról, sem társadalmi méltányosságról nem lehet beszélni, különösen, ha figyelembe vesszük azok erõszakos („forradalmi”) jellegét. A társadalmi igényekre való hivatkozás sem indokolhatja az erõszakos eszközökkel végrehajtott szocialista földreformot a latin-amerikai radikális változatnál. A kelet-európai erõszakos kollektivizálás esetében azonban sem társadalmi, sem gazdasági megalapozottságról nem beszélhetünk. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szocialista földreformok célja az önálló paraszti vagy kommerciális családi gazdaságok megszüntetése, olykor e társadalmi csoportok fizikai megsemmisítése. Mindezek a tények amellett szólnak, hogy a szocialista modellt, különösen annak kelet-európai változatát érdemes kizárni a földreformok körébõl. A kollektivizálás és a földek nacionalizálása kifejezések valószínûleg pontosabban leírják ezeket a földreformokat.
A helyzet némiképp bonyolultabb az átmeneti országok földreformjaival kapcsolatban. Hiszen a kommunizmus több évtizedes uralkodása következtében a politikai változások idején az eredeti jogfosztott tulajdonosok jelentõs hányada már nem élt, illetve leszármazottaik már nem dolgoztak a mezõgazdaságban. A kelet-európai országokban a földreformok mellett általában kétféle érv szólt (Rabinowicz és Swinnen 1997). Az egyik indok politikai volt, nevezetesen a történelmi igazságtétel szempontja. Ez úgy szólt, hogy a kommunizmus alatt történt jogtalanságok miatt a sértetteket kárpótolni kell. Másrészt a földreformok gazdasági racionalitása viszont hasonló volt, mint amelyet a félfeudális rendszerbõl a piacgazdaságba való átmenet esetében korábban már bemutattunk. Ha csak a magyar esetre pillantunk, amely a kommunizmus ideje alatt sikertörténetnek3  számított a kelet-európai mezõgazdaságok között, jól tudjuk, hogy egy bipoláris szerkezetû mezõgazdaság jött létre. A korábban bemutatott közgazdasági érvek tehát minden korlátozás nélkül alkalmazhatók a magyar, illetve a kelet-európai esetekre.
A kelet-európai földreformok azonban a történelmi igazságtétel szempontjait elõtérbe helyezõ kárpótlás révén egy korábban nem ismert kimenetelt eredményeztek. A fent bemutatott földreformok mindegyikét az jellemezte (beleértve a szocialista változatot is), hogy azok következtében a föld a korábbi tulajdonosoktól olyanok kezébe került, akik a reform után gazdálkodtak rajta. A Kelet-Európában lezajlott földreformok révén viszont egy egyedülálló helyzet jött létre. Az alapvetõen a történelmi igazságtétel szempontjait érvényesítõ kárpótlás miatt olyan emberek tulajdonába is került föld, akik azt nem szándékoztak megmûvelni. Egy sajátos ellentmondás alakult ki. A földreformok közgazdaságilag megalapozottak voltak, hiszen a szocialista nagyüzemek nem voltak versenyképesek nemzetközi szinten, tehát reformjuk szükségessége nem volt kérdéses. A reform ténylegesen megvalósult formája azonban gátolta a mezõgazdasági termelés hatékonyságának a növelését.
Másrészt ezek a földreformok különböztek abban a tekintetben is, hogy a föld nem csak azé lett, aki megmûveli. Mindezek a tények megkérdõjelezik, hogy az átmeneti országokban lezajlott változásokat földreformnak lehet-e tekinteni, hiszen a megvalósulás eredményeképpen sérült a földreformok két klasszikus elve. A történelmi igazságtétel pillanatában ugyanis nem az aktuális vidéki szegény társadalmi csoportok javára történt földtranszfer. Másképpen fogalmazva, a történelmi igazságtétel és a jelenkori társadalmi méltányosság szempontjai ütköztek egymással. Másrészt a történelmi igazságosság elve jelentõs részben a nem vidéken élõ, és nem mezõgazdaságból élõ lakosságnak is juttatott földet, amely rontotta a ma mezõgazdaságból élõk megélhetési lehetõségeit. Ez viszont nem járult hozzá, hogy a piacgazdaságba való átmenet során a társadalmi feszültségek csökkenjenek, azaz a társadalmi és politikai stabilitás növekedjen. Összefoglalva, a fenti tények arra utalnak, hogy talán szerencsésebb a kelet-európai földreformokat a dekollektivizálás vagy a földprivatizáció fogalmaival, nem pedig a földreform kifejezéssel leírni.
A földreformok fenti, a mezõgazdaság termelési módjának megváltoztatásán alapuló értelmezése mellett természetesen más megközelítés is lehetséges. Ebben az esetben a földtulajdoni viszonyok mindenkori állapota lehet a kiindulópont. Bromley (1989) négy földtulajdoni rendszert különböztet meg: állami, magán, közös és nem definiált tulajdon. Az állami tulajdon ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az egyének használhatják a földet, de csak állami tartózkodás vagy felügyelet mellett (például nemzeti parkok, katonai rezervátumok). A közös tulajdon egy csoport kizárólagos magántulajdonát jelenti, akik viselik a földhöz tartozó jogokat és kötelességeket. Ugyanakkor a csoport tagjai kizárhatnak másokat a föld használatából. A nem definiált tulajdon azt jelenti, hogy az adott földterülethez bárkinek szabad hozzáférése van. A földreform ebben a kontextusban az egyik földtulajdoni rendszerbõl a másikba való átmenetet jelenti. Ez a tipológia elsõsorban az afrikai országok földtulajdonviszonyainak elemzésében lehet hasznos (Bromley 1989).

A földreformok politikai gazdaságtana

Az új politikai gazdaságtan különbözõ megfontolásai jól ismertek az agrárpolitikák magyarázatában4.  Az új politikai gazdaságtan alkalmazása az agrárpolitika elemzésében alapvetõen megváltoztatta a kutatások irányát. Az agrárpolitikai programok klasszikus, jóléti közgazdaságtanon alapuló modelljei alapvetõen normatív természetûek, arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen legyen az agrárpolitika. A kérdésre adott válasz, a modellek egyre bonyolultabbá válása ellenére, több mint negyven év óta ugyanaz: az a program a legjobb, amelyik a legkisebb holtteher-veszteséggel jár. Az új politikai gazdaságtan ezzel szemben leíró jellegû, arra kíváncsi, hogy miért olyanok a ténylegesen megvalósult agrárpolitikák amilyenek? Az agrárpolitika politikai gazdaságtana alapvetõen az agrárprotekcionizmus-vizsgálatokból leszûrhetõ két stilizált tény magyarázatára vállalkozik. Egyrészt miért támogatják a fejlett országok a mezõgazdaságukat, míg a fejlõdõ országok adóztatják agrárszektorukat? Másrészt miért kezelik a kormányok eltérõen a támogatás szempontjából az exportcikkeket és az importtal versenyzõ jószágokat? A politikai gazdaságtani magyarázatok két elméleti hagyományt követnek: az érdekcsoport-elméleteket és a politikus-választó modelleket. Meglepõ módon azonban a földreformok elemzésében idáig kevés szerepet játszottak az agrárpolitika magyarázatában az elmúlt két évtizedben nagy szerepet játszó új politikai gazdaságtani modellek. A következõkben ezért három egymást kiegészítõ modellt mutatunk be, amelyek alapvetõen három eltérõ földreformot (az ázsiai modellt, a latin-amerikai modellt és az átmeneti gazdaságok modelljét) igyekeznek megmagyarázni.

A Hayami-modell

Hayami (1990) modelljét alapvetõen a délkelet-ázsiai földreformok ihlették. Gondolatmenetének kiindulópontja a közösségi döntések elmélete hagyományainak megfelelõen, hogy a földreformokkal kapcsolatos döntéseket a politikus önérdekei határozzák meg. Másképpen fogalmazva, a politikusok olyan földreformot igyekeznek megvalósítani, amely maximalizálja újraválasztásuk esélyét. A modell elsõ lépcsõjében ezért azonosítja a földreformok iránti keresletet és kínálatot. A földreform politikai piacát a döntéshozók számára a földreformból, vagyis a föld tulajdonjogának újraelosztásából származó határbevételek és határköltségek határozzák meg.


1. ábra. A földreformok politikai piacának modellje

Az 1. ábra mutatja, hogyan jön létre a földtulajdonjogok újraelosztásának egyensúlyi szintje a politikai piacon. Az 1. ábrán a vízszintes tengely mutatja a földredisztribúció hatékony szintjét, amelyet a föld nélküli bérlõk (mezõgazdasági munkások) számára a földtulajdon újraelosztása, illetve a földhasználati jogok újraszabályozása által juttatott jövedelemtranszfer mér.
Meg kell jegyezni, hogy a föld nélküli bérlõknek juttatott jövedelemtranszfer nagysága nem egyenlõ a földtulajdonosoktól elvett jövedelemtranszferrel, mivel ennek nagyságát csökkenthetik az állami intervenció okozta torzulások a munkaerõ- és a földpiacon, valamint a szabályozáshoz kapcsolódó járadékvadászat. Ezért ha a földreform által érintett területek nagyságát növelik, ez nem biztos, hogy automatikusan a föld nélküli bérlõk jövedelmének az emelkedésével jár. Más szavakkal, a földreform nagyobb területi kiterjedtsége a szabályozás bonyolultabbá válásához, illetve az ahhoz kapcsolódó járadékvadász tevékenységek intenzitásának növekedéséhez vezet, amely csökkenti a program adminisztratív megvalósíthatóságának a valószínûségét. Minél nagyobb tehát a földreformba bevont területek nagysága, annál nagyobb a programok megvalósításának és a földbirtokosoktól a bérlõk felé történõ jövedelemredisztribúciónak a holtteher-vesztesége, vagy más szavakkal, annál alacsonyabb a földreform redisztribúciós hatékonysága.
A függõleges tengelyen a politikai döntéshozók marginális nyereségét, illetve marginális veszteségét mérjük, amely abból származik, hogy a földreform révén a redisztribúció szintjét egy pótlólagos egységgel emeljük. Ha a downsi hagyományt (Downs 1957) követve feltesszük, hogy az adott országban politikai demokrácia mûködik, akkor a földreformból a politikusok számára származó nyereségeket a szavazatok várható emelkedése jelenti. A másik oldalról a politikusok számára jelentkezõ veszteséget a földreform ellenzõinek elvesztett szavazatai mutatják.
A földreformból származó határbevételi görbe meredeksége valószínûleg csökkenõ, mivel a programba bevont földterületek, illetve a redisztribúció szintjének növelésével csökken a földreform politikai támogatottsága. Másrészt a földreform határköltségének a görbéje emelkedõ, mert a redisztribúció nagyságának emelkedésével növekszik a program ellenzõinek intenzitása. A politikusok várható profitja ott maximális, ahol a határbevételi és a határköltséggörbe metszi egymást, azaz ahol a politikai piac egyensúlyban van.
A földreform hatékonyságát úgy mérhetjük, hogy mekkora jövedelemtranszfert sikerült a föld nélküli bérlõk javára megvalósítani. Ez nyilvánvalóan a határköltség, illetve a határbevételi görbék nagyságát és helyét meghatározó tényezõktõl függ. Másképpen fogalmazva az a kérdés, hogy kik lehetnek a földreform támogatói és ellenzõi, illetve hogy ezeknek az érdekcsoportoknak milyen tényezõk határozzák meg a befolyásukat a politika piacán. A földreform iránti kereslet elsõsorban a föld nélküli bérlõk és a mezõgazdasági munkások részérõl magas. De a program támogatói közé tartozhatnak a városi üzletemberek és a középosztály tagjai, akik számára fontos a társadalmi stabilitás, valamint a vidéki kereslet expanziója a városi jószágok és szolgáltatások iránt. A földreform ellenzõi nemcsak a földbirtokosokból, hanem azok klienseibõl is verbuválódnak, mint például a földbirtokok intézõi és munkavezetõi. Hasonlóképp opponálják a földreformot a helyi politikusok és bürokraták, ha az befolyásuk és járadékvadász tevékenységük csökkenésével járhat. A földreform költségvetési vonatkozása is fontos lehet, mivel a földbirtokosok teljes vagy részleges kompenzálása csak más társadalmi csoportok rovására történhet meg.
Az agrárpolitika politikai gazdaságtani magyarázatának érdekcsoport-elméleti ágából jól tudjuk, hogy a fejlõdõ országokat olyan viszonyok jellemzik, amelyek csak kevéssé teszik lehetõvé a mezõgazdasági termelõk önszervezõdését. A földtulajdonviszonyok szélsõséges megoszlása, a föld nélküliek nagy száma, alacsony képzettségük, térbeli szétszóródottságuk, továbbá a fejletlen kommunikációs és szállítási infrastruktúra túlságosan költségessé teszi, hogy a földreformok fõ kedvezményezettjei sikeresen megszervezhessék magukat, és politikailag fontos érdekcsoportot alkothassanak. A földbirtokos elit ezzel szemben könnyebben megszervezheti magát, mivel kisebb létszámú és magasan képzett emberekbõl áll. Képesek vagyonukat és befolyásukat politikai céljaik szolgálatába állítani beleértve a megvesztegetést és a megfélemlítést is. Az állami adminisztráció korruptsága, a földtulajdoni nyilvántartások alacsony színvonala csökkentik a bürokrácia ellenállásának költségeit.
A fent jellemzett körülmények között a fejlõdõ országokban a földreformokból származó határbevétel a politikusok számára igen alacsony, amelyet az 1. ábrán az MR0 görbe mutat, másrészt viszont a határköltségei magasak (MC0). Következésképpen a földredisztribúció hatékony szintje a politikai egyensúlyban (A) nagyon alacsony vagy nulla, amelyet az 1. ábrán az L0 pont jelez.
Hayami (1991) szerint a második világháború után Japánra, illetve Tajvanra inkább az MR1 és MC1 görbékkel leírható szituáció volt a jellemzõ. A bérlõk szövetkezeti és érdekvédelmi mozgalmai már régóta léteztek a második világháború elõtt is. A háború utáni válságban a városi középosztály és az üzleti élet csoportjai erõsen ösztönözték a földreformot, mert féltették a vidék társadalmi stabilitását a kommunista befolyás elterjedésétõl. A földreform iránti elkötelezettséget erõteljesen növelte a megszálló amerikai hadsereg. A földbirtokosok ellenállása és politikai befolyása ebben a helyzetben jelentõsen csökkent. Az állami adminisztráció tapasztalatai és lojalitása, a földtulajdonviszonyok áttekinthetõ és rendszerezet nyilvántartása csökkentette a program megvalósításának költségeit. Mindezek következményeképpen egy viszonylag jelentõs földreformot hajtottak végre Japánban és Tajvanon. Az 1. ábra jelöléseivel, a fenti két országra jellemzõ politikai egyensúly (B) egy magasabb szintû hatékony földredisztribúciót eredményezett (L1).

A de Janvry–Sadoulet-modell

De Janvry és Sadoulet (1989, 1998) a latin-amerikai földreformokat elemezve arra a kérdésre keresték a választ, hogy a meg-megújuló földreformkísérletek ellenére miképpen maradhatott fent a bipoláris mezõgazdasági szerkezet? Másképpen fogalmazva, hogyan lehetséges földreform a föld tulajdonának újraelosztása nélkül? Magyarázatukban igyekeztek integrálni a tranzakciós költségek és az érdekcsoport-elméletek különbözõ elemeit. Kérdésfeltevésük a Hayami-modell statikus természetével szemben inkább dinamikus jellegû volt. Kiindulópontjuk szerint az egymást követõ földreformok kimeneteleit meghatározza azok elõtörténete. Más szavakkal, a földreformok lehetséges eredményei útfüggõek.
A modell a következõ feltevésekbõl indult ki. A földreformok megkezdése elõtt a fejlõdõ országokat két piaci kudarc, illetve tökéletlenség jellemezte. Egyrészt az erkölcsi kockázat problémája, amely miatt a nagybirtokokon alkalmazott bérmunkások ellenõrzési és koordinálási költsége magas. Másrészt a földbérlet piacának hiánya, illetve a földvásárlást lehetõvé tévõ hitelekhez való hozzáférés korlátozottsága. Ez a két piaci tökéletlenség a korábban már bemutatott inverz kapcsolathoz vezetett a farmok nagysága, valamint azok hatékonysága között. Az inverz kapcsolat pedig megalapozza mind gazdasági, mind méltányossági szempontból a redisztributív földreformot5.  A két piaci tökéletlenség mellé viszont még egy harmadik is társul, nevezetesen a hitelek és az állam által biztosított közjószágok egyenlõtlen eloszlása a farmok között azok nagysága szerint. A földbirtokosok sikeres járadékvadász tevékenységének az eredményeként a farmok modernizációjához szükséges állami erõforrásokat ugyanis a nagyüzemek saját érdekükben monopolizálják, kizárva azok használatából a családi gazdaságokat6.
A latin-amerikai földreformoknak több típusát lehet megkülönböztetni, amelyek gyakran egymást követték. Az elsõ fajta reform sajátossága, hogy a földtulajdon kisajátításához feltételek kapcsolódtak, illetve hogy a kisajátítás fenyegetése a földbirtokosok számára hitelesnek tûnt. A kisajátításhoz nem kapcsolódott kompenzáció, viszont a földbirtokosok nyomására általában azt a feltételt szabta az állam, hogy a tulajdonosok kötelesek modernizálni a nagyüzemeket. A kisajátítás fenyegetéséhez pedig nagylelkû állami fejlesztési programok kapcsolódtak, amelyek ösztönözték a nagy- és középméretû üzemek modernizációját.
A reform másik típusában (vagy következõ lépcsõjében) a földek kisajátításához, a szocialista (radikális) változatot kivéve, általában kompenzáció is társul. Az állam ígéretet tett, hogy az éppen aktuális vagy a reformot megelõzõ piaci áron kártalanítja a tulajdonosokat. A kártalanítás esetében viszont a földreform csak akkor megvalósítható, ha a létrejövõ új üzemek hatékonysága meghaladja a nagyüzemekét, így van forrás azok tulajdonosainak kompenzálására.
A fent jellemzett két földreform azonban tág lehetõséget adott az egyes érdekcsoportoknak a megvalósítás manipulálására. A Hayami-modellbõl tudjuk, hogy a fejlõdõ országokban a földreformok kedvezményezettjeinek a lehetõségei a sikeres kollektív cselekvés (számukra elõnyös földreform) végrehajtására korlátozottak. Ezzel szemben a potenciális vesztesek (a földbirtokosok) jó eséllyel tudják megakadályozni a földreform számukra kedvezõtlen kimenetelét. A harmadik piaci tökéletlenséget (a földbirtokosok járadékvadász tevékenységét) bekapcsolva a modellbe a földreform gazdaságilag kivitelezhetetlenné válik, másrészt csökken a társadalmi hatékonysága a reformot megelõzõ helyzethez viszonyítva.
Az elsõ típusú földreform következményeként ugyanis a nagyüzemek, kihasználva az állam által olcsón juttatott erõforrásokat, jelentõsen modernizálták gazdaságaikat. Ennek következtében a nagyüzemek hatékonysága (egy hektárra jutó hozam/jövedelem) meghaladta a kisüzemekét. A modernizáció eredményeként a nagyüzemek gazdasági és politikai ereje jelentõsen növekedett, ezért képessé váltak a kollektív cselekvés (a földreform következõ lépcsõje manipulálásának) sikeres végrehajtására.
A reform második fázisában, ha a kormányzat a kisajátítás után kompenzálni akarja a földtulajdonosokat a reformot megelõzõ jövedelmi szinten, akkor többé már nem lehetséges Pareto-hatékony földreform. Ebben az esetben ugyanis vagy a földbirtokosok vesztenek, vagy pedig egy harmadik fél (például az adófizetõk vagy a városi lakosság) kárára lehet csak kompenzálni õket. Másképpen fogalmazva, a nagybirtokosok a kisajátítás fenyegetését a földreformhoz kapcsolódó költségek nagysága miatt sikerrel kivédték.
A modell kiindulópontja az volt, hogy az állam egy redisztributív földreform révén képes a kezdeti állapot piaci tökéletlenségeit korrigálni, s ezáltal a mezõgazdasági termelés hatékonyságát növelni, azaz a nettó társadalmi nyereséget elérni. A harmadik piaci tökéletlenséget bevezetve (a nagybirtokosok járadékvadász tevékenysége) az állam olyan helyzetbe kerül, hogy noha a két piaci tökéletlenség indokolná a redisztributív földreform végrehajtását, de ezt a politikai piac tökéletlensége megakadályozza.
Ez a magyarázat hasonló elemek ellenére számos új mozzanatot is tartalmaz a Hayami-modellhez képest. Egyrészt a de Janvry–Sadoulet-modell, szemben a Hayami-féle változattal, a gazdasági és a politikai piacot együtt kezeli. A gazdasági és politikai piacok tökéletlenségeibõl származó hatások kölcsönhatására figyel, azokat nem egymástól elszigetelten elemzi. Másrészt a magyarázat dinamikus, magában foglalja az intézmények változása elõtörténetének fontosságát7.  Másképpen fogalmazva, egy kormányzat döntéseinek megvan az elõtörténete, azokat alapvetõen befolyásolják a múltbéli szabályozás következményei. Esetünkben a földreform elsõ lépcsõje már lehetetlenné tette egy késõbbi redisztributív földreform bevezetését.

A Swinnen-modell

A kilencvenes évek elején minden közép-európai ország és volt szovjet tagköztársaság földreformot – pontosabban szólva: dekollektivizációt, illetve földprivatizációt – hajtott végre. A földtulajdon átalakítása minden országban a piacgazdaságra való átmenet általánosabb gazdasági programjának része volt (Lerman 2000). A reformok megvalósulásának tényleges módja visszatükrözte azokat a kulturális és politikai különbségeket, amelyek az egyes országokat jellemzik. A régió mezõgazdaságának átalakulásáról szóló irodalom idáig inkább leíró jellegû volt (például Frohberg–Glauch 1998; Tillack–Shulze 1998; Treziak-Duval 1999; Sarris és társai 1999), szinte alig történt kísérlet a történteknek egy átfogóbb elméleti értelmezésére.
Rabinowicz és Swinnen (1997) úgy érvel, hogy az új politikai gazdaságtan elméleti kerete nem biztosít megfelelõ támpontot a régió átalakulásának elemzésére. A közösségi döntések elméleti modelljei ugyanis statikus természetûek, és elsõsorban a hosszú távú egyensúlyi kimeneteleket vizsgálják. Ezzel szemben a kelet-európai agrárátalakulás inkább diszkrét természetû. Továbbá a földprivatizáció egy egyszeri esemény, amelyet nem valószínû, hogy egyhamar visszafordítanak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megvalósítás módja nem változhat a körülmények hatására. Következésképpen a szerzõk a közösségi döntések elméletének egy általánosabb és pragmatikusabb megközelítését javasolják, mint egy konkrét modell empirikus tesztelését. A vizsgálat célja ebben az esetben az, hogy megpróbálja azonosítani a politikai döntéshozókat befolyásoló kulcstényezõket a racionális döntések elméletének keretein belül.
Swinnen (1999) a fent jelzett kutatási program keretében arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen tényezõk magyarázzák a kelet-európai országokban a földprivatizáció konkrét formáit. A reform célja mindenütt az volt, hogy az egykori tulajdonosok visszakapják a kommunizmus alatt jogtalanul elvett földjeiket. Ezt általában kárpótlás útján próbálták megvalósítani, és törekedtek arra, hogy mindenki az eredeti földjét kapja vissza, amennyire ez lehetséges volt. A megvalósítás konkrét formái azonban országonként különbözõek voltak.
Swinnen (1999) négy intézményi és történeti faktort jelölt meg, amelyek befolyásolták a dekollektivizálás különbözõ formáit a kelet-európai országokban. Az elsõ és legfontosabb tényezõ a kollektivizálás utáni jogi helyzet. Minden földet, amely jogilag magánkézben volt az átalakulás kezdetén visszakapták a formális tulajdonosok. Másrészt a kommunizmus uralmának hossza és a magángazdálkodás hagyományainak elvesztése csökkentette a földkárpótlás iránti keresletet néhány országban. Harmadszor, ahol a földprivatizáció módjának megválasztását befolyásolta a vagyonok etnikumok közötti megoszlása, ott az adott etnikum politikai befolyása volt a meghatározó. Ennek elsõsorban a balti országokban volt nagy jelentõsége a balti népek és az orosz kisebbség kapcsolatában. Végezetül a kollektivizálás elõtti vagyoneloszlás szintén befolyásolta a földprivatizáció módját. Ha a kollektivizálás elõtti vagyoneloszlás egyenlõtlen volt, akkor a vidéki népesség ellenezte a kárpótlást. Ebben az esetben a társadalmi méltányosság és a történelmi igazságtétel ütközött össze. A fenti tényezõkbõl látható, hogy a történelmi örökségnek kulcsszerepe volt a földprivatizáció konkrét formáinak megválasztásában. A kelet-európai országokban tehát a földreform politikai piacát annak kárpótlási jellege miatt elsõsorban a történeti tényezõk határozták meg.

Összefoglalás

A tanulmányban két kérdéskört igyekeztünk körbejárni. Egyrészt amellett érveltünk, hogy a földreform fogalmának a szakirodalomban elterjedt parttalan használata sokszor félrevezetõ, és zavarja a földreformok természetének megértését. Következésképpen szükséges egy olyan tipológia, amely világos kritériumok mentén képes megkülönböztetni a különbözõ földreformokat. Az írásban bemutattunk egy olyan csoportosítást, amely a mezõgazdasági termelés különbözõ módjainak segítségével képes elrendezni az egyes földreformokat. Igyekeztünk bizonyítani, hogy a társadalmi méltányosság és a gazdasági hatékonyság növelése szempontjainak segítségével érdemes a földreformok fogalmát szûkíteni. Ebben az esetben a szocialista és az átmeneti országok földtulajdon-változásait kizárhatjuk a földreformok körébõl.
A tanulmány második részében bemutattuk, hogy milyen politikai gazdaságtani magyarázatok születtek három eltérõ földreform (az ázsiai, a latin-amerikai és az átmeneti modell) magyarázatára. Rámutattunk, hogy a közösségi döntések hagyományos statikus modelljei csak korlátozottan alkalmazhatók a földreformok magyarázatára. A latin-amerikai és a kelet-európai országok földreformjait magyarázó modellek felhívták a figyelmet a korábbi földreformok következményeire, a történelmi örökség fontosságára. Másképpen fogalmazva, a földreformok dinamikus természetük miatt alapvetõen útfüggõek.



Jegyzetek

1 Glatz jól illusztrálja ezeket a véleményeket: „Szerencsés volt-e a termôföldet és általában a földtulajdont ilyen drasztikusan bevonni a napi politikai-társadalmi harcokba? És kárpótlási akciók tárgyává tenni a földet” (Glatz 1997, 15).
2 Kawagoe (1999) csoportosítása de Janvry (1981, 1981a) tipológiáján alapul. De Janvry ötféle mezôgazdasági termelési módot különböztetett meg a félfeudálistól a szocialistáig, amely egy 5x5-ös mátrixot, azaz 25 fajta földreformot eredményezett. Ennek segítségével 13 féle földreformot azonosított Latin-Amerikában.
3 A magyar mezôgazdaság sikertörténetének viszonylagosságáról máshol már részletesebben írtam, lásd Fertô 1994, 1997.
4 Az agrárpolitika különbözô modelljeirôl részletesen lásd Fertô 1999.
5 A redisztributív földreform ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a nagyüzemeket az eredeti célnak megfelelôen kisebb egységekre bontják, illetve a földeket a bérlôknek, valamint a föld nélküli mezôgazdasági munkásoknak juttatják.
6 Binswanger és társai (1995) kimerítô listát közölnek arról, hogy miképpen favorizálják a különbözô kontinenseken az egyes országokban a kormányzatok a nagyüzemeket, szemben a kis gazdaságokkal.
7 A földreformok dinamikájának egy általánosabb magyarázatát adja Horowitz 1993.


a 23 szám tartalomjegyzéke



Irodalom

Benet Iván: „A föld, az istenadta föld”. Statisztikai Szemle, 73. évf. (1995) 216–227.
Benton, J.: Agrarian Reform in Theory and Practice. 1999, Ashgate, Aldershot.
Berry, R. A.–Cline, W. R.: Agrarian Structure and Productivity in Developing Countries. Baltimore, 1979, Johns Hopkins University.
Binswanger, H. P.–Deininger, K.: Explaining Agricultural and Agrarian Policies in Developing Countries. Journal of Economic Literature, 35. évf. (1997) 1958–2005.
Binswanger, H. P.–Deininger, K.–Feder, G.: Agricultural Land Relations in the Developing World. American Journal of Agricultural Economics, 75. évf. (1986) 1242–1248.
Binswanger, H. P.–Deininger, K.–Feder, G.: Power, Distortions, Revolt and Reform in Agricultural Land Relations. In Behrman, J.–Srinivasan, T. N. (szerk.): Handbook of Development Economics. 3. köt. North Holland, Amsterdam, 1995, 2659–2772.
Binswanger, H. P.–Elgin, M.: Reflection on Land Reform and Farm Size. In Eicher, C.–Staatz, J. M. (szerk.): Agricultural Development in Developing Countries. Baltimore, 1990, Johns Hopkins University Press, 342–354.
Bradley, M. E.: Land Reform. In Magill, F. N. (szerk.): International Encyclopedia of Economics. London, 1997, Salem Press, 840–843.
Bromley, D. W.: Property Relations and Economic Development: The Other Land Reform. World Development, 17. évf. (1989) 867–877.
Carter, M. R.–Mesbah, D.: Can Land Market Reform Mitigate the Exclusionary Aspects of Rapid Agro-Export Growth? World Development, 21. évf. (1993) 1085–1100.
Csaki, Cs.–Lerman, Z.: Land Reform and Farm Restructuring in the Former Socialist Countries in Europe. European Review of Agricultural Economics, 21. évf. (1994) 553–576.
Csaki, Cs.–Lerman, Z.: Land Reform and Farm Restructuring in East Central Europe and CIS in the 1990s: Expectations and Achievements After First Five Years. European Review of Agricultural Economics, 24. évf. (1997) 428–452.
Dorner, P.: Latin American Land Refroms in Theory and Practice. Madison, 1992, University of Wisconsin Press.
Downs, A.: An Economic Theory of Democracy. New York, 1957, Harper and Row.
Fertõ Imre: Átmenet a mezõgazdaságban. Külgazdaság, 38. évf. (1994) 5. sz. 13–30.
Fertõ Imre: Elszalasztott lehetõség és/vagy elhalasztott paradigmaváltás? A magyar agrárgazdaságtan a kilencvenes években. Közgazdasági Szemle, 44. évf. (1997) 4. sz. 296–310.
Fertõ Imre: Az agrárpolitika modelljei. Budapest, 1999, Osiris Kiadó.
Fitzgerald, E. V. K.: Land Reform. In Eatwell, J.–Milgate, M.–Newman, P. (szerk.): The New Palgrave A Dictionary of Economics. vol. 3. London, 1987, Macmillan Press, 117–118.
Frohberg, K.–Glauch, L.: Stand der Transformationsbestrebungen in den mittel- und osteuropäischen Ländern. Agrarwirtschaft, 67. évf. (1998) 135–145.
Glatz Ferenc: Rendszerváltás és agrárium. In Magyarország az ezredfordulón–Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián II. Az agrárium helyzete és jövõje. Budapest, 1997, MTA.
Hayami, Y.: Land Reform. In Meier, G. E. (szerk.): Politics and Policy Making in Developing Countries. San Fransisco, 1991, ICS Press, 155–171.
Hayami, Y.–Otsuka, K.: The Economics of Contract Choice. An Agrarian Perspective. Oxford, 1992, Clarendon Press.
Hayami, Y.–Quisumbing, M. A.–Adriano, L. S.: Toward an Alternative Land Reform Paradigm: A Philippine Perspective. Quezon City, 1990, Atenao de Manila University Press.
Horowitz, A. W.: Time Paths of Land Reform: A Theoretical Model of Reform Dynamics. American Economic Review, 83. évf. (1993) 1003–1010.
De Janvry, A.: The Role of Land Reform in Economic Development: Policies and Politics. American Journal of Agricultural Economics, 63. évf. (1981) 384–392.
De Janvry, A. 1981a: The Agrarian Question and Reformism in Latin America. Baltimore, 1981, Johns Hopkins University Press.
De Janvry, A.–Sadoulet, E.: A Study in Resistance to Institutional Change: The Lost Game of Latin American Land Reform. World Development, 17. évf. (1989) 1397–1407.
De Janvry, A.–Sadoulet, E.: Path-dependent Policy Reforms: From Land Reform to Rural Development in Colombia. In Eicher, C.–Staatz, J. M. (szerk.): International Agricultural Development. Baltimore, 1998, Johns Hopkins University Press, 571–585.
Kawagoe, T.: Agricultural Land Reform in Postwar Japan: Experiences and Issues. World Bank, 1999, Working Paper No. 2111.

Lerman, Z.: From Common Heritage to Divergence: Why the Transition Countries are Drifting Apart by Measures of Agricultural Performance. American Journal of Agricultural Economics, 82. évf. (2000) 1140–1148.
Lipton, M.: Land Reform. London, 1974, Routledge.
Lipton, M.: Land Reform as Commenced Business: The Evidence Against Stopping. World Development, 21. évf. (1993) 641–657.
Norton, G. W.–Alwang, J.: Introduction to Economics of Agricultural Development. London, 1993, McGraw-Hill.
Rabinowicz, E.–Swinnen, J. F. M.: Political Economy of Privatization and Decollectivization of Central and East European Agriculture: Definitions, Issues and Methodology. In Swinnen, J. F. M. (szerk.): Political Economy of Agrarian Reform in Central and Eastern Europe. 1997, Ashgate, Aldershot, 1–31.
Ruttan, V. W.: Institutional Innovation and Agricultural Development. World Economy, 17. évf. (1989) 1375–1387.
Sarris, A. H.–Doucha, T.–Mathijs, E.: Agricultural Restructuring in Central and Eastern Europe: Implications for Competitiveness and Rural Development. European Review of Agricultural Economics, 26. évf. (1999) 305–329.
Schuh, G. E.–Brandao, A. S. P.: The Theory, Empirical Evidence and Debates on Agricultural Development Issues in Latin America: A Selective Survey. In Martin, L. R. (szerk.) A Survey of Agricultural Economics Literature. 4. köt. Agriculture in Economic Development 1940s to 1990s. Minneapolis, 1992, University of Minnesota Press, 545–968.
Swinnen, J. F. M.: The Political Economy of Land Reform Choices in Central and Eastern Europe. Economics of Transition, 7. évf. (1999) 637–664.
Thiesenhusen, W. C.: Broken Promises. Agrarian Reform and the Latin American Campesino. Boulder, 1995, Westview Press.
Tillack, P.–Schulze, E.: Unternehmens- und Betriebsstrukturen in der Landwirtschaft Mittel- und Osteuropas. Agrarwirtschaft, 67. évf. (1998) 146–153.
Trzeciak-Duval, A.: A Decade of Transition in Central and Eastern European Agriculture. European Review of Agricultural Economics, 26. évf. (1999) 283–304.
Vogelgesang, F.: Property Rights and the Rural Land Market in Latin America. Cepal Review, 58. évf. (1996) 95–113.


Véleményét, megjegyzéseit a következõ címre várjuk: vargaj@szazadveg.hu



C3 Alapítvány c3.hu/scripta/