Módszerek és eredmények: átalakulás-egyenlegek

Kérdésünk - „Hogyan vonhatjuk meg a német egyesítést mérlegét?" - valójában kettõs: egyfelõl módszertani, másfelõl az egyesítés eredményeire irányul. Elsõ látásra az elõbbi egyszerûnek tûnik: össze kell vetni a célokat és az eredményeket, a nyereséget és a veszteséget, az aktívákat és a passzívákat. Az azonban, hogy ki határozza meg a célokat, ki mondja meg, mely célok valósultak meg, s ki és hogyan értékeli az eredményeket - nos, mindezek épp oly sokfélék, mint az „egyesülési diskurzusba" bekapcsolódott társadalomtudományok alapvetõ elméleti közelítésmódjai. Az összevetések térbeli és idõbeli kerete is különbözõ lehet. Az értékelésnél kiindulhatunk a mából vagy 1989-tõl, azaz a forradalmi áttörés idõszakától, de nagyobb történelmi idõszakban is gondolkozhatunk. Végezhetünk szûkebb, keletnémet-nyugatnémet, de tágabb, nemzetközi összehasonlítást is: az utóbbi esetben a posztkommunista átalakulása társadalmai vagy akár szélesebb átalakulási folyamatok képezhetik az összevetés keretét. A magam részérõl Kelet- és Nyugat-Németország összehasonlítását állítom a középpontba, de ezt két, hosszabb idõszakot felölelõ, az NDK-NSZK viszonylatra vonatkozó összehasonlítással kezdem. A nemzetközi összehasonlításokra csak röviden térek ki.
Idõközben már egész sor, az „átalakuláskutatást" áttekintõ tanulmány jelent meg. Közülük kettõt szeretnék kiemelni, amelyek a Németországban folyó vitákhoz kapcsolódnak: Th. Bulmahn (1996, 1997) és R. Reissig (1998) munkáit. Bulmahn a viták nyolc, inkább rendszerelméleti, s hat, inkább a cselekvõkre vonatkozó vonulatát, „tézisét" különbözteti meg. Mindkét vonulat összetevõit egy, a negatívtól a pozitív értékek irányába tartó tengely mentén helyezném el. A rendszerelméleti alapú tézisek a következõk: új kelet-nyugati szakadék megnyílása, félresikerült intézményhonosítás (tanszfer), saját(os) keletnémet út szükségessége, egyfajta „kettõs modernizáció" elengedhetetlen követelménye, a kialakult életvilág szívós megõrzõdése, keletnémet különbözõségtudat mint kompenzáció és - most nyernek csak a tézisek pozitívabb tartalmat - a modernizációs ugrás szubjektív érzetének megjelenése a keletnémetekben, valamint az önmagát stabilizáló átalakulás tézise. Az aktororientált teóriák sora: gyarmatosítás és kisajátítás, elmulasztott reformok, a problémák szándékos leegyszerûsítése, a politikai cselekvés nem szándékolt gazdasági következményei, a folyamatok öntörvényûvé válása - másfelõl azonban: a német egyesítés mint az átalakulás privilegizált esete. E megközelítések nagy többsége a német egyesítést kritikailag vagy egyenesen negatívan értékeli. Bulmahn ezt azzal magyarázza, hogy a vita tudományos iskolák között folyik, és megmarad a német-német viszony horizontján. Felfogásom szerint ezek az értékelések alábecsülik a német egyesítés alapvetõ vívmányainak: a szabadságnak, a demokráciának és a jólét emelkedésének a jelentõségét, s ugyanakkor az összképen belül túlhangsúlyozzák az elszenvedett veszteségeket és az átalakulással összekapcsolt célok teljesülésének elmaradását (például az új alkotmány vagy a nyugatnémet intézmények és szervezetek mélyreható reformja).
A kérdést keletnémet szemszögbõl tekintõ Reissig más következtetésre jut. Szerinte többségben vannak azok a modernizációs elméletre alapozott elemzések, amelyek az „átalakulási-, alkalmazkodási és kiegyenlítõdési folyamatok - a megnövekedett Szövetségi Köztársaság -  perspektívájából tekintve pozitív értékelésre jutnak (Reissig 1998, Lutz et al. 1996 nyomán). Ezzel a maga részérõl egy evolúciós, nyitott és a történések cselekvõire koncentráló megközelítést állít szembe, amely szerinte alkalmasabb lenne a prognosztizált kiegyenlítõdéstõl való keletnémet eltérések és ellenállás magyarázatára.
Hasonlóképpen megoszlanak a nemzetközi összehasonlításokon alapuló értékelések is. Míg korábban a „kész modell átvételének" (ready made state) tézise (Rose-Zapf-Seifert 1993) a német átalakulást egyértelmûen kiváltságos, különleges esetként minõsítette, addig ma mind gyakrabban halljuk azok hangját, akik szerint hosszabb távon elõnyösebb lett volna az átalakulásnak azt az útját járni, amelyen elõbb a terhek súlyát kell viselni s csak azután élvezni ennek jutalmát, és az intézmények és a személyi garnitúra áthelyezése helyett a belsõ erõforrásokat fejleszti (Wiesenthal 1996, Diewald-Mach 1999). Nem hiszem, hogy a német átalakulás esetében volt ilyen választási lehetõségünk.
 

Az NSZK és az NDK összehasonlítása a hetvenes és a nyolcvanas években

A hidegháborús idõszak társadalomtudományi szakirodalmában kevés munkát találunk az NSZK és az NDK összehasonlítására, eltekintve a nyugati marxizmus virágkorában, 1968-1974 között publikált propaganda-mûvektõl, az olyan NKP-pamfletektõl, mint az „NSZK-NDK. A két társadalmi rendszer összehasonlítása" (Jung et al. 1971), amelyek a szocializmus felsõbbrendûségét és végsõ gyõzelmét hirdették meg.
A hatvanas évekbõl emlékeztetni szeretnék Ralph Dahrendorf Társadalom és demokrácia Németországban (1966) címû könyvének két záró fejezetére. Dahrendorf ebben összehasonlítja a két német államot, s mindkettõre a maga liberálisdemokrácia-mércéjét alkalmazza.
Dahrendorf - noha általánosságban helyesnek ítélte a Szövetségi Köztársaság fejlõdési irányát - élesen bírálta a korai hatvanas évek „passzív tekintélyelvûségét". Néhány ponton elismerte az NDK modernizációjának sikerét, magát a rendszert azonban nem tartotta fejlõdõképesnek. Az NDK-ban folytatódott a premodern, tekintélyelvû hagyományok lerombolása, a társadalmi élet számos területén egyenlõségi politika érvényesült, és széles körû nyilvános vitákat szerveztek. Ebbõl a szempontból tekintve az NDK modern társadalom, azonban „a modern forma totalitariánus tartalommal párosul". A Szövetségi Köztársaságban ezzel szemben restaurálták a náci rendszer által elnyomott tradicionális struktúrák egy részét. Mindazonáltal az expanzív gazdaság piaci versenyen alapuló rendszere meghozta a nagy áttörést. Ez sokak számára elõször adta meg a mobilitás és a részvétel lehetõségét egy dinamikus modern társadalomban, még akkor is, ha ez az erõknek az egyéni, privát jólét elérése felé terelésével kapcsolódott össze.
A dahrendorfi záró fejezetek érdekességét az adja, hogy 1965-ben nemcsak hogy felveti a német egyesítés kérdését, de annak bizonyos feltételeit is megelõlegezte. Abból indult ki, hogy a német újraegyesítés nem kényszeríthetõ ki „belülrõl", azaz az NDK-ban vagy a Szövetségi Köztársaságban fellépõ társadalmi erõk által. Ez csak a nemzetközi rendszerben bekövetkezõ változások nyomán valósulhat meg. Ha ez megtörténik, az NDK totalitárius berendezkedése nyomtalanul eltûnik, a tervracionalitás bevett gyakorlata azonban nem lesz gyorsan lebontható, és ez különbözõségként fog megjelenni az NSZK piacgazdasági racionalitásával és új privatizmusával szemben. Kelet és Nyugat elválasztottsága megszüntethetõ ugyan, de bizonyára csak hasonlóan hosszú idõ alatt, mint ahogyan létrejött. Az újraegyesítés kockázatát az jelenti, hogy megõrizhetõ lesz-e a liberális demokrácia kialakult elemeinek túlsúlya a Szövetségi Köztársaságban.
Véleményem szerint ez az elõrejelzés bámulatra méltóan pontos volt, és egyben cáfolata annak az állításnak, miszerint a szociológusoknak állítólag sejtelmük sem volt a kelet-nyugati viszony fejleményeirõl. Helytállónak bizonyult az, hogy az egyesülés számára a döntõ lökést a nemzetközi viszonyokban bekövetkezõ változások adják meg. A keletnémetek azonban a tömeges menekülés és elvándorlás, valamint a tiltakozó tömegmozgalmak által maguk is jelentõsen hozzájárultak az NDK-rendszer összeomlásához. Rendkívüli tisztánlátásra vall Dahrendorfnak az a tézise is, hogy a hasonuláshoz, a kiegyenlítõdéshez hosszabb idõre lesz szükség, talán épp annyira, ameddig az elválasztottság tartott, hogy a tervracionalitás keleti gyakorlata nem lesz gyorsan leépíthetõ, és hogy ez a nyugatnémet piacracionalitáshoz képest megkülönböztetõ jellegként mutatkozik meg.
A hetvenes évektõl kezdve az 1971-ben, 1972-ben és 1974-ben megjelent Adalékok a nemzet helyzetérõl szóló jelentésekhez mint a társadalmi helyzetfelmérés korai német példái, politikai és tudományos szempontból egyaránt jelentõsek voltak.
A Peter Christian Lutz által szerkesztett elsõ három kötet független, bár elvileg a szövetségi kormány új keleti politikáját alátámasztó tudományos elemzésnek tekintette magát. E kötetek a társadalmi helyzetjelentés (riport) idõközben már elfogadottá vált koncepciójához igazodtak, nevezetesen az életkörülmények meghatározott tartományainak elemzésére és összehasonlítására épültek és három alapvetõ axiómán nyugodtak: „Mindkét német gazdasági és társadalmi rendszer teljesítményorientált. Mindkét gazdasági és társadalmi rendszer növekedésre és modernizációra törekszik. Mindkét gazdasági és társadalmi rendszert a tudomány, a kutatás, az oktatás és a képzés növekvõ jelentõsége jellemzi" (Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen 1971, 34). Az 1971-es és 1972-es jelentés a legnagyobb mértékben törekedett a semlegességre, anélkül, hogy elvileg „elmosná a két német állam közötti mély politikai különbségeket és politikai összeegyeztethetetlenségüket" (i. m. 35). „Arra törekedtünk, hogy a társadalmi összefüggéseket úgy ragadjuk meg, ahogyan azok a Szövetségi Köztársaság és az NDK mindenkori önértelmezésében megjelennek"; „minden értelmezés esetében ...ragaszkodtunk az immanencia elvéhez" (i. m. 37).
Található azonban a jelentésben két oldal, ahol az adatok immanens értelmezésének elve zárójelbe kerül, éspedig a komparatív jelzõszámok körében (i. m. 227-228). Az 1968. évi állapot szerint az NDK népességének aránya a Szövetségi Köztársaságéhoz 28:100, a kulcsrakészen átadott lakásoké 15:100, a nettó társadalombiztosítási kiadásoké 16:100. Az egy fõre vetített adatok körében a munkatermelékenység 68 százalékos, a bérbõl és fizetésbõl élõ háztartások nettó jövedelme 64 százalékos, a nyugdíjas háztartásoké 44 százalékos értéket mutat a megfelelõ nyugatnémet adatokhoz mérten. A személygépkocsik aránya 8:100, a fõvonalú telefonállomásoké 13:100.
A két német állam gazdasági ás szociálpolitikai viszonyai között mutatkozó távolság így elvileg már 1971-ben - az új keleti politika csúcspontján - a kormányzati hivatal szintjén megállapítást nyert. Az 1974. évi kötet azután már fel is hagyott a hangsúlyozott visszafogottsággal: „A két társadalmi rendszernek az 1974-es háttéranyagokban megjelent elemzése az eddigieknél erõteljesebben emelte ki az alkotmányos és a gazdasági rend alapelveinek ellentétességét, valamint a társadalom- és szociálpolitikai prioritások különbözõségét a Német Szövetségi Köztársaságban és az NDK-ban" (Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen 1974, XXX).
A jelentés a nemzet helyzetérõl csak hosszú szünet után, 1987-ben jelent meg újból. Az adatok meggyõzõen mutatják, hogy a helyzet lényegesen nem változott: „Egyre világosabbá válik, hogy a gazdasági rendszerek különbözõsége döntõ tényezõ a gazdasági és társadalmi fejlõdés színvonala, valamint a Szövetségi Köztársaság és az NDK teljesítménye között növekvõ különbségek tekintetében. A teljesítmények ennyire markáns különbségének oka nem NDK-beli honfitársaink csekélyebb teljesítõképességében és -készségében rejlik. Éppen így azonban a Szövetségi Köztársaság piacgazdasági teljesítménye sem szemlélhetõ önmagában véve. Sokkal inkább (...) a gazdasági teljesítõképesség is a politikai és a társadalmi élet valamennyi területén érvényesülõ szabadságból eredeztethetõ" (Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen 1987, XXII). „A termelékenyégben mutatkozó lemaradást 1971-re nézve immár 50:100-ra tehetjük az NDK hátrányára, és ez azóta is alig csökkent. A reáljövedelmek az NDK-ban ugyancsak 50:100 arányban maradnak el (a Szövetségi Köztársaságtól)" (Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen 1987, 243).2
Az NDK-ból nem ismerek empirikus kelet-nyugati összehasonlító kutatásokat; az „állammonopolista szakirodalomról" itt nem kívánok szólni. Épp ellenkezõleg, a „Német Szövetségi Köztársaság" mint mellõzhetetlen lexikoncímszó alatt egészen komikus kísérletekkel találkozhatunk az összehasonlítás megkerülésére. Álljon itt olvasópróbaként a következõ: „Az NSZK 1973-ban a személygépkocsi gyártásban a harmadik, a tehergépkocsi gyártásban a hatodik helyen állt a tõkés világban. A termelés mintegy 47 százaléka exportra megy, ezért ez az ágazat különösen válságérzékeny" (Meyers Neues Lexikon, 1977, 173). Ez a fajta irodalom, mindent összevetve, az ideológiai kárhoztatás és a szelektív tájékoztatás keveréke; eleinte diadalittas, de még 1988-ban is makacsul apologetikus (Kleines Politisches Wörterbuch, 1988, 153).
Emlékezetem szerint az NDK lakosainak tájékozottsága a Szövetségi Köztársaságról rendkívül ellentmondásos volt: az egyik oldalon a hivatalos propaganda és az NDK-beli médiumok, a másikon a nyugati médiumok, a nyugdíjasok számára engedélyezett utazások és a rokonlátogatások. A keletnémet polgárok a Nyugatról való tájékozottság tekintetében is megosztottak voltak, és egészen valószínûtlen, hogy ennek ne lettek volna következményei az egyesülési folyamatra.
 

Az NSZK és az NDK: öt aszimmetrikus viszony

Legalábbis öt lényeges aszimmetria (azaz a kiindulási helyzetben mutatkozó jelentõs egyenlõtlenség) állapítható meg a Szövetségi Köztársaság és az NDK között; ezek meghatározó hatást gyakoroltak az egyesülés folyamatára, s ezzel a további fejleményekre és az átalakulás mai mérlegére is.
Az elsõ aszimmetria abban jelenik meg, hogy az NSZK népessége négyszer akkora volt, mint az NDK-é, azaz ma a keletnémet népesség aránya az össznépességben csupán 20 százalék. Peter Blau egyik mûvében található egy híressé vált fejezet, a „Size and Number", ahol a társadalmistruktúra-elemzések körébõl kiemeli az olyan elemi tények jelentõségét, mint azt, hogy „minden kisebbségi csoport, önmagában vagy másokkal karöltve, szorosabb csoportközi kapcsolatokat tart fenn a többségi csoporttal, mint az vele" (Blau 1977, 22). Ez az alapvetõ strukturális oka a keletnémetek által felpanaszolt elhanyagolásnak, amely azonban csak 1989 után vált láthatóvá. Ezek a nagyságrendbeli különbségek a hidegháború éveiben, s még az 1990-es „2+4-es" tárgyalások folyamán sem játszottak döntõ szerepet - a két német állam egyenlõ félnek látszott, s esetenként egyenlõkként is viselkedtek.
A második aszimmetria a gazdasági potenciálban mutatkozik meg: az NSZK gazdasági ereje tízszer, egy fõre vetítve pedig kétszer nagyobb volt, mint az NDK-é. Ezek az adatok már az 1971-es háttéranyagok megjelenése óta ismertek voltak, azonban szerzõik akkor még maguk is ellentmondásokba bonyolódtak. Az 1974-es anyagokban ezt olvashatjuk: „A Német Szövetségi Köztársaság és az NDK a világ tíz fejlett ipari országa közé tartozik. A mindenkori gazdasági tömbökön belül csúcspozíciót foglalnak el" (Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen 1974, 75). Ennek a megállapításnak - mai szemmel nézve - csak a második része igaz, és magyarázza azt a befolyást, amelyre az NDK a keleti tömbben szert tett.
A harmadik aszimmetria a migrációban volt tapasztalható: 1945 után a kelet-nyugati irányú elvándorlás messze nagyobb mértékû volt, mint a nyugat-keleti. 1961-ig, a berlini fal felépítéséig megközelítõleg hárommillió, túlnyomórészt jól képzett NDK-állampolgár hagyta el az országot. Amit azonban nem látunk ilyen tisztán, az az, hogy még a fal fennállásának idõszakában, 1961-89 között is, mintegy négyszázezer keletnémet polgár hagyta el az országot. Ez a migrációs mozgás az átmeneti idõszakban mint „braindrain" egyenesen a kiegyenlítési igények alapjaként is megjelent. Nem ismeretes viszont például az, hogy a föld-visszaigénylések mekkora hányada ered ezeknek a személyeknek körébõl.
A negyedik aszimmetria szintén a Blau-teorémából vezethetõ le: a keletnémetek jóval nagyobb érdeklõdést mutattak Nyugat-Németország iránt, mint fordítva. Az 1987-ben regisztrált ötmillió nyugat-németországi látogatás megfelel az NDK-lakosság közel egyharmadának, ehhez képest az NDK-ba utazó nyugatnémetek aránya megközelítõleg csupán 10 százalék  volt. A nyugat-németek 32 százaléka, míg a keletnémetek 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy rokonai vagy ismerõsei vannak az ország másik részében (1989-90). Egy 1992-es felmérés szerint a nyugatnémetek 62 százaléka, a keletnémeteknek azonban csak 29 százaléka nem járt még soha egy hétnél hosszabb ideig a másik országrészben (Noelle-Neumann-Köcher 1993, 411 és 367). Szinte evidens az aszimmetria a tömegtájékoztatás igénybevételében: míg a nyugatnémetek szinte soha nem nézték-hallgatták az NDK televíziót és rádiót, addig a nyugatnémet televízióadások a hetvenes évektõl kezdve az NDK életmód részévé váltak.
Végül a döntõ aszimmetria 1989 õszén az ország tömeges elhagyásában és a tömeges tiltakozó megmozdulásokban jelent meg. Albert Hirschman (1992) nagy elméleti empátiával vette tudomásul, hogy a „távozz vagy emeld fel a szavad" teorémáját maga a gyakorlat bírálta felül ebben az idõszakban. Kitûnt ugyanis, hogy a távozás és a megszólalás a tiltakozásnak nem csupán alternatív formái, hanem a kettõ multiplikátorként erõsítve egymást, a változás irányában ható nyomást hallatlan mértékben megnövelheti. Véleményem szerint ez volt az NDK összeomlásának döntõ oka.
 

Az „önmagát stabilizáló átalakulás" tézise

Öt évvel a fordulat után az egyesülést „önstabilizáló átalakulásként" értékeltük (Zapf-Habich 1995).3 A Lengyelországban, Magyarországon vagy Csehszlovákiában hosszabb ideje elõkészített változásokhoz viszonyítva a gazdaság összeomlása Kelet-Németországban ténylegesen sokkszerû volt. 1990-1992 között a munkahelyek durván egyharmada szûnt meg (hárommillió a kilencmillióból), az ipar és a kereskedelmi kapcsolatok kiterjedt szektorai dõltek romba.
A keletnémetek minderre - a gazdasági visszaeséssel gyakorlatilag egyidejûleg (1990-1992) - a házasságkötések és a születések számának drámai csökkenésével reagáltak, ami meghaladta az 50 százalékot, s példa nélkül áll a történelemben. Az átélt változások oly drasztikusak voltak, hogy külön magyarázatot igényelne az a kérdés, miért nem került sor nagyobb megmozdulásokra és tiltakozásokra, mint a posztkommunista utódpártra (PDS) leadott 20-25 százaléknyi  szavazat? A kérdés tehát az, hogyan volt képes egy társadalom ilyen rövid idõ alatt ilyen hatalmas változásokkal megbirkózni?
A társadalmi viszonyokat tekintve az NDK javára írták, hogy jobban biztosítja a nõk egyenjogúságát, mint a Szövetségi Köztársaság, és hogy talán jobb az alapfokú szakképzése. Az egyesülés után az alkalmazkodás követelményei közé soroltak olyan változásokat, mint „a teljesítménykorlátozó egyenlõsdi felszámolása, a hatalom decentralizálása, a társadalmi státus- és kvalifikáció-juttatás depolitizálása, a vertikális mobilitás újjáélesztése, a szolgáltatási szektor fehér foltjainak eltüntetése, a túlfoglalkoztatottság csökkentése, egy teljesítõképes, erõs középosztály újjáteremtése és a migráció irányában ható nyomás felszámolása" (Geissler 1992, 21 skk.). 1995-bõl visszatekintve megállapíthattuk, hogy a hirtelen megnõtt elvándorlás megállt és egy alacsony szinten stabilizálódott, a munkahelyek sokkszerû csökkentése véget ért és a foglalkoztatás szerkezete közelített a nyugatnémethez, azonban minden más átalakulási folyamat a vártnál lassabban bontakozott ki. Mindazonáltal az elõre nem látható demográfiai összeomlás megállt, sõt a trendben enyhe fordulat következett be.
1995-ben több tényezõvel magyaráztuk azt, hogy Kelet-Németországban sikerült megbirkózni ezekkel a nagy, sokkszerû hatásokkal. A megroppanás mellett gyorsan beindultak a hiánygazdaság leküzdését eredményezõ fejlõdési folyamatok; az alkalmazottak és a szociális járulékban részesülõk jövedelme érezhetõen javult, a felzárkózó fogyasztás nagy hullámai követték egymást, világosan érzékelhetõ volt a javulás az infrastruktúra és a szociális szolgáltatások területén, különösen pedig a nyugdíjak emelkedtek látványosan. A demográfiai megroppanás csak részben volt válságtünet, a szabadabb életvitel is kifejezõdött benne. A munkahelyek számának csökkenése gazdaságpolitikai eszközökkel nem lehetett ugyan megállítani, de szociálpolitikai intézkedésekkel (munkahelyteremtõ intézkedések, átképzés, korengedményes nyugdíj) kiegyensúlyozható volt. A háztartások szintjén a kiegyenlítõdési folyamatok abba az irányba mutattak, hogy csökkent a kétkeresõs háztartások aránya, amely korábban igen magas volt, bár 1995-ben még mindig világosan meghaladta a nyugat-németországit, továbbá kivételessé váltak a két felnõtt munkanélkülibõl álló háztartások. Az objektív életfeltételeket és a szubjektív életminõséget jelzõ mutatóink összességükben világos javulásról tanúskodtak, noha a leszakadás Nyugat-Németországtól még mindig megfigyelhetõ volt. Egy, a kritikus élethelyzetekrõl és eseményekrõl készített lista rávilágított arra, hogy a változások üteme jóval gyorsabb volt Kelet-, mint Nyugat-Németországban, de egyben arra is, hogy a keletnémet megkérdezettek több pozitív eseményt neveztek meg, mint negatívat.
 

Keletnémet állásfoglalások

Az önmagát stabilizáló átalakulásról megfogalmazott tézisünkkel szemben mindenekelõtt keletnémet társadalomtudósok jelentettek be ellenvéleményt. Általánosságban elmondható, hogy a keletnémet megfigyelõk publikációiban véleményem szerint mindinkább az az álláspont kerekedik felül, hogy az egyesülés problémái nem annyira az NDK társadalmi viszonyaiból, mint magának az egyesülésnek a módjából erednek.
Michael Thomas nyíltan vitatja azt a tézist, mely szerint az átalakulás lényegében már befejezõdött: „A keletnémet átalakulás ma inkább a kezdeténél, semmint a végénél tart" (Thomas 1998, 115). A [nyugatnémet] hiedelem, hogy ugyanis a keletnémet átalakulás várhatóan különösen kedvezõen megy végbe a Nyugat-Németországhoz való csatlakozás és a nagy összegû pénzügyi támogatás miatt, nem vált be, mivel az átalakulás látszólag ideális módja „tartós és növekvõ szociális és kulturális szakadást idéz elõ Kelet- és Nyugat-Németország között" - másfelõl azonban „a nyitás és a revitalizáció formái a német példán túlmutató fejlõdési esélyeket képviselnek. Részévé válhatnak egy olyan politikai gyakorlatnak, amely már nem az ideális eset ideológiáját követi, hanem végre a realitások talaján áll" (Thomas 1998, 106).
Michael Brie az egyesülést messzemenõen befejezettnek tartja, de úgy véli, hogy egy „keletnémet rész-társadalom" kialakulása strukturálisan hosszabb idõn át meghatározó lesz. Teret nyer egy olyan politika, amely a „keletnémet tartományok önálló fejlõdését", s az importált elitek és az NDK-beli aktorok együttmûködését támogatja, hogy ily módon „originális keletnémet elitcsoportok" jöjjenek létre. A Szövetségi Köztársaság föderális struktúrája termékeny mintának bizonyul ehhez, és a Kelet-Németországban a komoly súlyt képviselõ PDS révén ténylegesen létrejött hárompártrendszer „az új szövetségi tartományokat bizonyos vétó-pozícióhoz juttatja..." (Brie 1999, 231).
Még határozottabban - és mind erõteljesebben - jelenik meg ez az álláspont a Berlin-Brandenburgi Társadalomtudományi Kutatóközpont Winkler által szerkesztett társadalmi riportjaiban. Ezeket az NDK Tudományos Akadémiájának Szociológiai és Szociálpolitikai Intézete dolgozta ki (többek között a mi példánk nyomán), s a társadalmi riport mûfajában talán a legfontosabb keletnémet kiadványnak minõsülnek. A társadalmi riportok közlése - a még nem publikus 1988-as és 1989-es elõzmények után - már 1990 tavaszán megindult, és azóta 1992-ben, 1995-ben, 1997-ben és 1999-ben jelentek meg. Anyaguk, a nemzetközi mércéknek megfelelõen, az életviszonyok különbözõ területei szerint tagolódik, és szakmailag kifogástalan információkat tartalmaz. A programszerû politikai megállapításokat a bevezetõ fejezetek tartalmazzák. Az 1997. évi kötet bevezette a „keletnémet identitás" fogalmát, amelyet csak a Kelet-Németországban élõk képesek helyesen értékelni. „A keleti identitás termékeny elemeinek elfogadása szükséges feltétele a progresszív reformok további fejlõdésének a Szövetségi Köztársaságban. Az 1990-tõl zajló folyamatok egyik végzetes összetevõje, hogy az életnek a Kelet-Németországban kialakult egyszerre differenciált és komplex arculata kevés megértéssel találkozott Nyugat-Németországban a múltban és a jelenben egyaránt" (Winkler 1997, 58).
A társadalmi riport legújabb, 1999-es kiadása az erõsödõ (és szükséges ellenállásként minõsített) keletnémet identitást a kelet- és nyugatnémet integráció fokozódó problémáival indokolja. Ezek négy területen: a strukturális, a kulturális, a szociális és a politikai integráció területén, valamint az azonosság(tudat) körében jelentkeznek. A kötet mind a négy területen nem csupán deficitet állapít meg, hanem egyenesen a nyugatnémet részrõl tapasztalható elnyomásról vagy kizsákmányolásról beszél. Például ezt olvashatjuk: „Amint E. Richter, SZDP-képviselõ is megállapította, »Kelet-Németországot integrálták a piacgazdaságba, de kizárták a foglalkoztatásból és a tulajdonból«" (Winkler 199, 21). „A keletnémetek ezzel Európa olyan népcsoportjává váltak, amely a legkevésbé rendelkezik azzal a földdel, amelyen él" (Winkler 1999, 21).
Noha a társadalmi riportokat információforrásként és „riasztóként" értékelni tudom, a keletnémetek és identitásuk „etnicizálását" tudományos szempontból elfogadhatatlannak tartom. Adataink azt mutatják, hogy a keletnémet népességen belüli különbségek jelentõsebbek, mint közös identitásuk.
 

Modernizáció, életviszonyok és a jóléti fejlõdés

Saját elemzéseink és értékeléseink a modernizáció, az életszínvonal és a társadalmi jólét fejlõdésének kérdésköréhez kapcsolódnak.4 A jóléti fejlõdést az objektív életfeltételek és a szubjektív jóllét mutatóival mérjük. Ez kiegészül egy, a „társadalom minõsége" elnevezésû dimenzióval (livability, „élhetõ társadalom"), amelynek szintén vannak objektív és szubjektív komponensei. Az objektív oldalon találhatók például a munkaerõpiaci helyzet és a közbiztonság, a szubjektíven a fontosnak tartott értékek és a közbizalom, azaz például a demokrácia és a piacgazdaság intézményeinek megítélése Egyetértünk E. Tiryakian megállapításával: „A modernizációs folyamatok rövid távon költségekkel és áldozatokkal járnak, anyagi vagy emberi költségekkel vagy mindkettõvel. Ezek némelyike kemény megpróbáltatásokat jelent a lakosság bizonyos csoportjai számára, s nem mindegyikük részesül majd egyformán a viszonyok javulásából. A modernizáció sikerességének általános értékelési kritériuma mégis az, hogy több embernek javultak az életesélyei, valamint lehetõségei a környezetük támasztotta kihívások leküzdésére" (Tiryakian 1993, 12).
A következõkben összefoglalom legújabb, 1998-as életminõség-vizsgálatunk néhány eredményét (vö. Habich-Noll-Zapf 1999), amelyeket az 1999. évi Adattár részletesen tartalmaz (Bundeszentrale für politische Bildung 1999).5 Az új szövetségi tartományok lakosainak „jóléti mérlege" összességében pozitív. Arra a kérdésünkre, hogy „Az Ön életkörülményei 1990 óta inkább javultak, inkább romlottak vagy nem sokban változtak?", 1993-ban a keletnémetek 48 százaléka válaszolta azt, hogy egészében véve javultak. 1998-ban ez az arány 59 százalékot tett ki, tehát határozottan emelkedett. A helyzetük romlását érzékelõk aránya 23 százalékról 16 százalékra csökkent, s a megkérdezettek negyede semmilyen változást nem látott. A nyugatnémetek többsége 1998-ban épp úgy nem tapasztalt változást életkörülményeiben, mint 1993-ban. Az 1993-ban a helyzetük romlását tapasztalók mindazonáltal meglepõen magas, 31 százalékos aránya 1998-ban 21 százalékra csökkent, a javulást érzékelõk aránya pedig 10 százalékról 20 százalékra emelkedett. A nyugatnémet polgárok így az életfeltételeik változását 1998-ban újra kedvezõbben ítélik meg, mint 1993-ban.
A kelet- és nyugat-németországi megkérdezettek az életkörülményeik egyes aspektusaival és általában az életükkel való megelégedettségrõl adott válaszaiból egységes képet alakíthatunk ki a szubjektív jóllét és a szubjektíve érzékelt életminõség helyzetérõl Németországban. Az életviszonyok egyes aspektusait illetõen a kelet- és a nyugatnémet lakosság megelégedettsége még 1998-ban is markáns különbségeket mutatott, de egészében véve ezek jól láthatóan csökkentek. Ez azt jelenti, hogy folytatódott az a trend, amely már a kilencvenes évek elsõ felében megfigyelhetõ volt. 1993-ban és 1998-ban vizsgálatokat végeztünk az életkörülmények 17 különbözõ területére vonatkozóan, s a megelégedettséget mindegyik esetben egy 0-tól 10-ig terjedõ skálán (nagyon elégedetlen - nagyon elégedett) mértük. A keletnémetek által adott pontszámok átlagosan csak 0,4 ponttal voltak alacsonyabbak 1998-ban, mint a nyugatnémeteké. 1993-ban ez a különbség még 0,8 pont volt, tehát a megelégedettségben mutatkozó átlagos különbségek öt év alatt a felükre csökkentek.
Nyugat-Németországban ettõl számottevõen eltérõ fejlõdés tapasztalható. Itt az életviszonyok legtöbb területén a megelégedettség stagnálást vagy akár visszaesést mutatott 1993-hoz képest. Ezzel folytatódik az a már 1993-ban megfigyelt trend, hogy a megelégedettség Kelet-Németországhoz képest kedvezõtlenebbül alakul. A megelégedettség szintjének fokozatos kiegyenlítõdése Kelet- és Nyugat Németország között ezért nem csupán a szubjektív jóllét-érzés kelet-németországi pozitív változásának tulajdonítható, hanem annak is, hogy ugyanez a szubjektív jóllét már hosszabb ideje huzamos csökkenést mutat Nyugat-Németországban.
Sokatmondó az is, hogy a kelet- és nyugat-németországi megkérdezettek miként ítélik meg kölcsönösen a másik országrész, valamint ezzel összevetve egyes más európai országok lakosainak életfeltételeit. A kelet-németek továbbra is nyilvánvalóan idealizálják a nyugatnémet életviszonyokat - ez az a mérce, amelyhez sajátjukat mérik, s amelynek még mindig különleges jelentõséget tulajdonítanak. Egy 0-10 pontos skálán az elõbbieket átlagosan 8,2 pontra teszik, míg a nyugatnémetek 7,7 pontot adnak maguknak - ez a diszkrepancia már nem olyan nagy, mint 1993-ban volt. Ugyanakkor a nyugatnémetek a keletnémet életkörülményeket 6,1 pontra értékelik - ez is változott 1993-hoz képest -, tehát valamivel kedvezõbben, mint maguk a keletnémetek, akik 5,9 pontra sorolják be magukat. A kelet- és nyugatnémetekre így egyaránt érvényes, hogy a „másik" szemében viszonyaik kedvezõbbnek tûnnek, mint a sajátjukéban.
Kelet- és nyugat-németországi válaszolóink tökéletesen egyetértenek abban, hogy milyen „tisztességes" életszínvonal illetné meg õket: ezt 7,8 pontra teszik. Az azonos igényszint mellett azonban az igények és a valóság között Kelet-Németországban mért 1,1 pontos különbség határozottan nagyobb, mint Nyugat-Németországban, ahol ez 0,5 pont. Ez legalábbis az egyik oka annak, hogy Kelet-Németországban még mindig alacsonyabb a szubjektív jóllét, a jó közérzet szintje, noha a különbségek ezen a téren is csökkentek.
 

A demokráciához való viszony és a „belsõ egység"

A politikatudományban a politikai kultúrával kapcsolatos kutatások a társadalom minõségét elsõsorban azon mérik, hogy milyen mértékû valamely ország polgárai részérõl a demokrácia elfogadottsága. Fuchs és szerzõtársai (Fuchs-Roller-Wessels 1997) ezt úgy operacionalizták, hogy három dimenzióját különítették el: a demokráciával, a jóléti állammal és az érdekegyeztetés intézményeivel kapcsolatos beállítódásokat. Legalábbis a két elsõ dimenziót illetõen a keletnémetek által adott értékelés jóval negatívabb, mint a nyugatnémeteké. A szerzõk ezt inkább a szocializációval magyarázzák (az NDK-idõszakból hozott értékek), mintsem az adott helyzettel (az integráció jelenlegi hiányosságai), és arra az eredményre jutnak, hogy Németország „belsõ egysége" még messze nem valósult meg. A jelenség oka nem az, hogy a keletnémetek elvileg a demokrácia ellen lennének, hanem az, hogy komoly fenntartásaik vannak a demokrácia jelenlegi intézményrendszerével, azaz a demokráciának a korábbi Szövetségi Köztársaságban megvalósult formájával szemben.
Max Kaase a „belsõ egységrõl" írt kiváló dolgozatában mindenekelõtt arra emlékeztet, hogy az egykori Szövetségi Köztársaságban húsz év kellett egy válságokat is elviselõ, szilárd demokrácia megteremtéséhez. Õ is utal az egyesülés aszimmetrikus körülményeire, valamint Kelet- és Nyugat-Németország különbözõ politikai kultúrájára, nevezetesen a demokrácia erõsebben a szociális államhoz kötõdõ, egalitárinus és a közvetlen demokráciát hangsúlyozó, népszavazás-elvû felfogására Kelet-Németországban. Végül a „belsõ egységet" a kölcsönös ön- és idegen-észlelésen méri. A keletnémetek megítélése a nyugatnémetek által 1991-1996 között alig változott, viszont a nyugatnémeteké a keletnémetek részérõl határozottan negatívabbá vált. Mint írja, „az általános jellemzést illetõen a keletnémetek egyértelmûen erõsebben elhatárolódtak a nyugat-németektõl..., 1999-ben a Szövetségi Köztársaság még távolról sem érte el a belsõ egységet" (Kaase 1999, 460, 465).
 

A jóléti társadalom fejlõdése: konvergenciák és divergenciák

Mi marad tehát az „önstabilizáló átalakulás" tézisébõl, ha szembesítjük a gyarmatosítás és az ellenállás (keletnémet) tézisével, valamint a belsõ egység deficitjének (nyugatnémet) diagnózisával? Mint a bevezetõben már elmondtuk, az egyesülés mérlegének megvonásában a magunk részérõl a modernizációt és a jóléti társadalom fejlõdését tekintjük az értékelés legfontosabb mércéjének. A jóléti fejlõdés megítélésében nagyobb súlyt helyeztünk önálló kutatási problémaként a társadalom minõségére, mint öt évvel a fordulat után, mivel korábban az olyan kérdések, mint az identitás, a demokrácia iránti bizalom és egymás kölcsönös elfogadása az anyagi életfeltételekhez és a személyes jó közérzet alakulásához képest valóban csekélyebb szerepet kaptak. Összefoglalva eredményeinket, a következõket mondhatjuk: „A jóléti színvonalban tapasztalt lemaradás az objektív életfeltételek körében messzemenõen csökkent, a szubjektív jólétérzés pozitív trendje tagadhatatlan, noha vannak még jól látható hiányosságok, a közös társadalom észlelése és értékelése azonban meglehetõsen eltérõ" (Habich 1999b, 7). Az egyéni jólét és a közös társadalom észlelése és értékelése közötti diszkrepancia magyarázatára, valamint a további fejlõdés elõrejelzésére a következõ megfontolásokat ajánljuk.
Az objektív életfeltételekben fennmaradt különbségek szignifikánsan lassabban csökkennek, mint a fordulat utáni elsõ években. A „növekvõ elvárások" viszonylagossá teszik az eddig elért eredményeket és új igények megjelenésére vezetnek (például a jövedelmek kiegyenlítõdése után a tulajdonban való kiegyenlítõdés igénye, a több mint ötven évre visszanyúló nyugat-németországi tulajdon-felhalmozáshoz igazodás). Amint azt a „Tocqueville-paradoxon" jelzi, a megmaradó egyenlõtlenségekre való érzékenység éppen akkor nõ, amikor a különbségek csökkenõben vannak. Az e folyamatokat leíró Roland Habich úgy véli, ez a paradoxon ugyan még hosszú távon fennmarad, azonban nem veszélyezteti alapvetõen az integrációt (Habich 1999b).
A szabadság, biztonság és igazságosság egy élhetõ társadalom alapvetõ dimenziói, de nem az egyedüliek. A magas életszínvonalnak például kompenzáló hatása van. Ennek megfelelõen a megkérdezett keletnémetek többsége is azon a véleményen van, hogy „Mindent összevetve egy olyan országban, mint Németország, nagyon jól lehet élni",6 még akkor is, ha a biztonság és az igazságosság terén jelentõs hiányosságokat állapítanak meg. Thomas Bulmahn (1999) óv egyfelõl a valamennyi modern társadalomban megjelenõ problémák dramatizálásától, másfelõl az alábecsülésüktõl is, s a szocializációs és szituatív tényezõk mellett a tapasztalatok és a várakozások (és a várakozásokban való csalódások) explicit figyelembevételét ajánlja.
Ezeket a kutatási eredményeket megerõsíti és differenciálja egy, az életszínvonallal, a demokráciával és az az elosztás igazságosságával való megelégedettség legfontosabb tényezõit vizsgáló elemzés. E három problémakör egyikében sem bizonyul a kelet-nyugat statisztikai változó (keletnémetek versus nyugatnémetek) olyannak, amely szignifikáns magyarázó erõvel rendelkezik. Minthogy azonban a szignifikáns magyarázó változók (a jóléti helyzet, a keleti és a nyugati életfeltételek észlelt különbsége, a Kelet és Nyugat közötti konfliktusok észlelése, pártpreferenciák) részben igen különbözõ értéket vesznek fel Kelet- és Nyugat-Németországban, nem tûnik reálisnak az a várakozás, hogy az anyagi életfeltételek akár további hasonulása a megelégedettség és más értékelések kiegyenlítõdéséhez vezetne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „közel egyenlõ életfeltételek [biztosításának] célképzetét" (Delhey-Böhnke 1999, 36) ezért kérdésessé kellene tennünk.
 

Összegzés

A német-német újraegyesítést illetõ személyes értékelésem hasonló Winston Churchillnek a demokráciára vonatkozó híres mondásához: az elért eredmény az egyesülési folyamat számos bizonytalan lehetõsége között a legkevésbé rossz. Ezért hangsúlyoztam az újabb vélemények és kutatási eredmények megvitatása mellett a hosszú távra való visszatekintés fontosságát. Értékelésem kapcsán szeretnék az egyesülési folyamat egyik középponti szereplõjére és kortárs tanújára, nevezetesen az NDK elsõ és utolsó szabadon választott miniszterelnökére, Lothar de Maiziere-re hivatkozni. A német egység ügyvédje címû, 1996-ban megjelent mûvében de Maiziere az egyesülést, számos kritika és kifogás ellenére, sikernek tekintette, és az egyesülés mérlegét összességében egy 1999 szeptemberében tartott, publikálatlan elõadásában is pozitívan vonta meg. Mint mondotta, a bonyolult szerzõdések tették lehetõvé a „kíméletes átmenetet", szemben a Kelet-Európában, különösen pedig Oroszországban uralkodó kaotikus és részben törvényen kívüli állapotokkal. Két súlyos tévedés terhét viseljük máig: egyrészt a szükséges alkalmazkodási erõfeszítések és tanulási folyamatok alábecsülését, másrészt az emberek teherbíró képességének túlbecsülését. Egészében véve azonban az egyesülés jobban sikerült, mint amilyen a híre, a trend helyes. Irányadóvá a közös jövõ akarásának kell válnia.

Jegyzetek

1.  A tanulmány eredetileg Wie kann man die deutsche Vereinigung bilanzieren? címen jelent meg az Oskar Niemayer és Bettina Westle szerkesztette Demokratie und Partizipation. Festschrift für Max Kaase címû mûben (Westdeutscher Verlag).
2.  Az NSZK–NDK összevetés, amelyet W. Weidenfeld és H. Zimmermann (1989) szerkesztett a két német állam fennállásának negyvenedik évfordulójára, s amelyben a szerzõ is szerepel, a témák tárgyalásának középpontjába mindig egy NSZK–NDK-szembeállítás elemzését helyezte (például Kaase: Tudati viszonyok és eszményképek a Német Szövetségi Köztársaságban; Zapf: Társadalmi szerkezet és társadalmi változás a Német Szövetségi Köztársaságban). A kizárólag nyugatnémet szerzõk által 1987–1988-ban írott tanulmányok önmagukban véve nagyon informatívak, így az NDK-ról írottak is, azonban semmi sem utal bennük az l989 õszén bekövetkezett események megsejtésére.
3.  A többes szám a Berlini Tudományos Központ (WZB) Társadalmi struktúra és társadalmi jelentések Osztályán készült munkákra vonatkozik, különösen Zapf–Habich 1995, Zapf–Habich 1996, Habich 1999a, valamint dolgozatunk „A jóléti társadalom fejlõdése: konvergenciák és divergenciák” címû alfejezetében hivatkozott újabb munkákra: Habich 1999b, Bulmahn 1999, Delhey–Böhnke 1999.
4.  Ebben az értelemben kapcsolódunk ahhoz a munkához, amely a Német Szociológiai Társaság Társadalmi Egyenlõtlenségek Szekciójában és a Társadalmi Jelzõszámok Szekciójában folyik, mint például Glazer et al. 1996 és Geissler 1992, 1996 kutatásaihoz. A longitudinális struktúraelemzés körében igényes kutatási programokon dolgoznak a Német Gazdaságkutató Intézet Társadalmi-gazdsasági Panel Kutatócsoportjában (G. Wagner, P. Krause, J. Schupp) és a Max Planck Oktatáskutató Intézet Életútkutatási Tanulmányi Csoportjában (K. U. Mayer, M. Diewald, H. Solga).
5.  A jóléti vizsgálatokra 1978-ban, 1980-ban, l984-ben és l988-ban a 3. számú Kiemelt kutatási irány keretében (Frankfurt/Main), majd a Berlini Tudományos Központban (WZB) került sor, a ZUMA-val együttmûködésben: 1990 (Kelet-Németország), 1993 és 1998-ban. Ezek reprezentatív felmérések voltak 2000-3000 fõs mintán. A részletekre nézve vö. Habich–Zapf 1994. Az Adattárat 1983-ban indította a Szövetségi Statisztikai Hivatal a statisztikai évkönyv egyfajta kommentált, népszerû formájaként. 1985-ben, 1987-ben és 1989-ben azután az említett 3. számú kutatási irány keretében ez egy második résszel („Objektív életkörülmények és szubjektív jóllét”) egészült ki. A további kiadásokban (1992, 1995, 1997, 1999) ezt a második részt R. Habich és H.-H. Noll szerkesztette a WZB és a ZUMA együttmûködésével.
6.  Az egész kérdés így hangzott: „Mennyire ért Ön egyet a következõ kijelentéssel? »Mindent összevetve egy olyan országban, mint Németország, nagyon jól lehet élni«. Teljesen egyetért, inkább egyetért, inkább nem ért egyet, egyáltalán nem ért egyet, nem tudja.”
 

Irodalom

Blau, Peter M.: Inequality and Heterogenity. A Primitive Series of Social Structure. New York, Free Press, 1977.
Brie, Michael: Die ostdeutsche Teilgesellschaft. In: Kaase, Max-Schmid, Günther (szerk.): Eine lernende Demokratie. WZB-Jahrbuch, 1999. Berlin, Sigma, 1999. 201-236.
Bulmahn, Thomas: Vereinigungsbilanzen. Die deutsche Einheit im Spiegel der Sozialwissenschaften. Berlin, WZB-Arbeitspapiere, FS III, 1996. 96-403; újra megjelent: Aus Politik und Zeitgeschichte, B 40-41/1997. 29-37.
Bulmahn, Thomas: Freiheit, Wohlstand, Sicherheit und Gerechtigkeit. Attribute einer lebenswerten Gesellschaft. Berlin, WZB-Arbeitspapier, FS III, 1999. 99-411.
Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen (szerk.): Materialien zum Bericht zur Lage der Nation. Bonn, 1971.
Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen (szerk.): Materialien zum Bericht zur Lage der Nation. Bonn, 1972.
Bundesminister für innerdeutsche Beziehungen (szerk.): Materialien zum Bericht zur Lage der Nation. Bonn, 1974.
Bundesministerium für innerdeutsche Beziehungen (szerk.): Materialien zum Bericht zur Lage der Nation im geteilten Deutschland. Bonn, 1987.
Bundeszentrale für politische Bildung (szerk.): Datenreport 1999. Bonn, 1999.
Dahrendorf, Ralf: Gesellschaft und Demokratie in Deutschland. München, Piper, 1965.
de Maiziere, Lothar: Anwalt der Einheit. Berlin, Argon, 1996.
Delhey, Jan-Böhnke, Petra: Über die materielle zur inneren Einheit? Wohlstandslagen und subjektives Wohlbefinden in Ost und West. Betlin, WZB-Arbeitspapier, FS III, 1999. 99-412.
Diewald, Martin-Mach, Bogdan W.: Market Transition, Institutions and the Restructuring of Earnings: East Germany and Poland During the First Five Years of Transformation Process. Berlin, Max-Planck-Institut für Bildungsforschung, Arbeitsbericht 2. 1999.
Fuchs, Dieter-Roller Edeltraud-Wessels, Bernhard: Die Akzeptanz der Demokratie des vereinigten Deutschlands. Oder: Wann ist ein Unterschied ein Unterschied? Aus Politik und Zeitgeschichte, 1997/51. 3-12.
Geissler, Rainer: Die Sozialstruktur Deutschlands. Opladen, Westdeutscher Verlag, 1992. Második, bõvített kiadás, 1996.
Habich Roland: Lebensbedingungen. In: Weidenfeld, Werner-Korte, Karl-Rudolf (szerk.): Handbuch zur Deutschen Einheit 1949-1989-1999. Bundeszentrale für politische Bildung, Bonn, 1999a. 523-538.
Habich, Roland: Wohlfahrtsentwicklung im deutsch-deutschen Vergleich. Berlin, WZB-Arbeitspapier. 1996b.
Habich, Roland-Noll, Heinz-Herbert-Zapf, Wolfgang: Subjektives Wohlbefinden in Ostdeutschland nähert sich westdeutschem Niveau. Ergebnisse des Wohlfahrtssurveys 1998. Informationsdienst Soziale Indikatoren (ISI), 1999/22. 1-6.
Habich, Roland-Zapf, Wolfgang: Gesellschaftliche Dauerbeobachtung - Wohlfahrtssurveys: lnstrument der Sozialberichterstattung. In: Deutsche Forschungsgemeinschaft, Mikroanalytische Grundlagen der Gesellschaftspolitik. Ergebnisse aus dem gleichnamigen Sonderforschungsbereich an den Universitäten Frankturt-Mannheim, 2. kötet, Berlin, Akademie-Verlag, 1994. 13-37.
Hauser, Richard-Glatzer, Wolfgang-Hradil, Stefan-Kleinhenz, Gerhard-Olk, Thomas-Pankoke, Eckart (szerk.): Ungleichheit und Sozialpolitik. Opladen, Leske + Budrich, 1996.
Hirschman, Albert O.: Abwanderung, Widerspruch und das Schicksal der Deutschen Demokratischen Republik. Leviathan, 1992/3. 330-358.
Hradil, Stefan (): Die Modernisierung des Denkens. Zukunftspotential und „Altlasten" in Ostdeutschland. Aus Politik und Zeitgeschichte, 1995/20. 3-15.
Jung, H.-Deppe, F. et al.: BRD-DDR. Vergleich der Gesellschaftssysteme. Köln, Pahl-Rugenstein, 1971.
Kaase, Max: Bewusstseinslagen und Leitbilder in der Bundesrepublik Deutschland. In: Weidenfeld, Werner-Zimmermann, Hartmut (szerk.): Deutschland - Handbuch. Eine doppelte Bilanz 1949-1989. Bonn, Bundeszentrale für politische Bildung, 1989. 203-220.
Kaase, Max: Innere Einheit. In: Weidenfeld, Werner-Korte, Karl-Rudolf (szerk.): Handbuch zur Deutschen Einheit 1949-1989-1999. Bundeszentrale für politische Bildung. Bonn, 1999. 554-564.
Kleines Politisches Wörterbuch. Berlin, Dietz, 1988. Hetedik kiadás.
Lutz, Burkart-Nickel, Hildegard M.-Schmidt, Rudi-Sorge, Amdt (szerk.): Arbeit, Arbeitsmarkt und Betriebe. Opladen, Leske + Budrich, 1996.
Meyers Neues Lexikon. Leipzig, Bibliographisches Institut, 1977. Második kiadás.
Noelle-Neumann, Elisabeth-Köcher, Renate: Allensbacher Jahrbuch der Demoskopie 1992-1994. München stb., K. G. Sauer. 1993.
Reissig, Rolf: Transformationsforschung. Gewinne, Desiderate, Perspektiven. Politische Vierteljahresschrift, 1998/39. 301-328.
Rose, Richard-Zapf, Wolfgang-Seifert, Wolfgang: Germans in Comparative Perspective. Studies in Public Policy, No. 218. Glasgow, Centre for the Study of Public Policy, 1993.
Statistisches Bundesamt (szerk.) in Zusammenarbeit mit dem Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung und dem Zentrum für Umfragen, Methoden und Analysen, Mannheim: Datenreport 1992. Zahlen und Fakten über die Bundesrepublik Deutschland. II. rész: Objektive Lebensbedingungen und subjektives Wohlbefinden im vereinten Deutschland (a II. részt szerkesztette: Habich, Roland-Noll, Heinz-Herbert). Bundeszentrale für politische Bildung, Bonn, 1992.
Statistisches Bundesamt (szerk.) in Zusammenarbeit mit dem Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung und dem Zentrum für Umfragen, Methoden und Analysen, Mannheim: Datenreport 1997. Zahlen und Fakten über die Bundesrepublik Deutschland. II. rész: Objektive Lebensbedingungen und subjektives Wohlbefinden im vereinten Deutschland (a II. részt szerkesztette: Habich, Roland-Noll, Heinz-Herbert). Bundeszentrale für politische Bildung, Bonn, 1997.
Thomas, Michael: Paradoxien der deutschen Transformationsdebatte. Berliner Debatte Initial, 1998/9. 104-116.
Tiryakian, Edward A.: Neo-Modemisierung. Lehren für die und aus der postsozialistischen Transformation. In: Müller, Klaus (szerk.): Postsozialistische Krisen. Theoretische Ansätze und empirische Befunde. Opladen, Leske + Budrich, 1993/1998. 31-52. Eredetileg angolul: 1993.
Weidenfeld, Wemer-Zimmermann, Hartmut (szerk.): Deutschland - Handbuch. Eine doppelte Bilanz 1949-1989. Bonn, Bundeszentrale für politische Bildung, 1989.
Wiesenthal, Helmut: Die neuen Bundesländer als Sonderfall der Transformation in den Ländern Ost-Mitteleuropas. Aus Politik und Zeitgeschichte, 1996/40. 46-54.
Winkler, Gunnar (szerk.): Sozialreport '90. Institut für Soziologie und Sozialpolitik der Akademie der Wissenschaften der DDR, 1990.
Winkler, Gunnar (szerk.): Sozialreport '92. Sozialwissenschaftliches Forschungszentrum Berlin-Brandenburg, Berlin, 1992.
Winkler, Gunnar (szerk.): Sozialreport '95. Sozialwissenschaftliches Forschungszentrum Berlin-Brandenburg, Berlin, 1995.
Winkler, Gunnar (szerk.): Sozialreport '92. Sozialwissenschaftliches Forschungszentrum Berlin-Brandenburg, Berlin, 1999.
Zapf, Wolfgang: Sozialstruktur und gesellschaftlicher Wandel in der Bundesrepublik Deutschland. In: Weidenfeld, Wemer-Zimmermann, Hartmut (szerk.): Deutschland - Handbuch. Eine doppelte Bilanz 1949-1989. Bonn, Bundeszentrale für politische Bildung, 1989. 99-124.
Zapf, Wolfgang-Habich, Roland (szerk.): Wohlfahrtsentwicklung im vereinten Deutschland. Sozialstruktur, Sozialer Wandel und Lebensqualität. Berlin, Sigma, 1996.
Zapf, Wolfgang-Habich Roland: Die sich stabilisierende Transformation - ein deutscher Sonderweg? In: Hedwig Rudolph (szerk.): Geplanter Wandel - ungeplante Wirkungen. WZB-Jahrbuch 1995. Berlin, Sigma, 1995. 194-159.
Zapf, Wolfgang-Habich, Roland: Die Wohlfahrtsentwicklung in der Bundesrepublik Deutschland 1949-1999. In: Kaase, Max-Schmid, Günther (szerk.): Eine lernende Demokratie. WZB-Jahrbuch 1999. Berlin, Sigma, 1999. 285-314.