Fölsorolhatunk azonban néhány fontos különbséget is. Az ellenreformáció a szlovén területre viszonylag korán megérkezett, s ott gyökeres átalakulást vitt végbe; a magyarokra viszont a reformáció után - még a "sötétség korszakának" "megkésett" ellenreformációja után is - mindig jellemzõ volt a vallási sokszínûség. Sõt azt is kijelenthetjük, hogy a magyar protestánsok által kiharcolt bécsi béke tette lehetõvé a szlovén protestáns reformáció "maradékának" túlélését, s ezzel együtt a vallási sokszínûséget (a protestáns egyháznak ma húszezer tagja van Szlovéniában). Amíg Magyarországon a világi államszocializmust a szovjet csapatok jelenléte és 1956 traumája jellemezte, addig a "liberálisabb" szlovén egypártrendszer olyan társadalmi erõk kezében volt, amelyek a népfelszabadító háborúval, a szlovén államiság alapjainak lerakásával és a Szovjetuniónak 1948-ban kategorikus "nem!"-et mondó jugoszláv állammal büszkélkedtek. Amíg Magyarország a szocializmustól tárgyalásos, "bársonyos" búcsút vett, és a rendszerváltás a társadalom vallási szerkezetére nézve nem járt radikális változást hozó következménnyel, addig a szlovén átmenet Jugoszlávia sokakra szenvedést hozó széthullásából következett, amely - az önállóvá vált Szlovéniától eltérõen - több vallást magába foglaló képzõdmény volt.

Manapság a magyarok és a szlovének újra olyan "átmeneti" helyzetben vannak, amikor a sorsuk sok mindenben hasonlít is egymásra, és különbözik is egymástól. A vallási jelenségekkel foglalkozó kutatók számára ezért számos izgalmas összehasonlítandó területet adódik: a vallásosság/ateizmus empirikus kutatási eredményei szociológiai szempontból Magyarország és Szlovénia "közelségére" mutatnak. A vallásosságot vizsgáló statisztikák alapján a szlovének és a magyarok sok mindenben hasonlóak egymáshoz, s a környezõ országok közül e tekintetben a magyarok mutatják a legnagyobb hasonlóságot a szlovénekkel. A vallásosság/ateizmus szerkezetének mélyebb tanulmányozása során - amit Magyarországon például (a nálunk talán legismertebb magyar vallásszociológus) Tomka Miklós kutatásai, Szlovéniában pedig a Niko Toš vezette Közvélemény-kutatási Intézet adatai alapján elvégzett vizsgálatok tettek lehetõvé - érdekes egybeesések figyelhetõk meg. Beszélhetünk például a szekularizáció hasonló mértékérõl, az istenben, lélekben, bûnbeesésben, földi élet utáni létben, mennyországban, pokolban, ördögben stb. való hit szinte megegyezõ mértékû elterjedtségérõl vagy a vallásos emberek csoportján belüli "egyházi vallásosság" és "autonóm vallásosság" közötti arány hasonlóságáról és hasonló fejlõdési tendenciáiról.

Az állam és az egyházak közötti viszony tekintetében a rendszerváltásra mindkét államban az "ideális képlet" meglehetõsen sok veszõdséggel járó keresése a jellemzõ. Szlovéniában az egyetlen uralkodó vallás hagyományából következik, hogy ez a kérdés elsõsorban az állam és a római katolikus egyház viszonyának problematikájaként vetõdik föl. Be kell vallanunk, hogy ez a körülmény, ami - legalábbis a szocializmus bukása utáni elsõ, kritikus években - egy új "egyengondolkodás" kialakulásával fenyegetett, számos szlovén társadalomtudóst sokkal jobban foglalkoztat, mint azt szeretné. Az mindenesetre tény, hogy a rendszerváltás ezen a téren okozta a legnagyobb "hullámverést", amibõl a szlovén valláskutatók is derekasan kivették a részüket.

A bemutatott magyar-szlovén vallási jellemzõk alapján biztos vagyok benne, hogy az alábbi, négy szövegbõl álló válogatás számot tarthat a magyar olvasók érdeklõdésére, sõt eljövendõ összehasonlító kutatások kiindulópontjául is szolgálhat. E szövegek természetesen nem mutathatják be az e területen folyó szlovéniai kutatásokat a maguk teljességében.* A válogatásból három esszé a ljubljanai Társadalomtudományi Egyetemen mûködõ Valláskutató Intézet kutatóitól származik, a negyedik pedig az egyik vezetõ baloldali értelmiségi, Lev Kreft írása. E szövegek csak a szerzõk érdeklõdési területét illetõen reprezentatívak. Aleš Debeljak elsõsorban a különbözõ fundamentalizmusok szélesebb világvallási és kulturális folyamatait kíséri figyelemmel. Mitja Velikonja fõként a nemzeti mitológiák létrejöttének és átalakulásának, valamint a vallások, illetve az egyházak ebben játszott szerepének tanulmányozásával foglalkozik - különös tekintettel az idevágó balkáni problematikára. Marjan Smrke - a Szlovén Közvélemény-kutató Intézet kutatásaiból kiindulva - az állam és az egyházak viszonyát tanulmányozza, valamint az emberek vallásos/ateista érzületének változásait. Lev Kreft, aki fõleg esztétikafilozófiával foglalkozik, a valláskutatás szempontjából elsõsorban a felvilágosodás, illetve a belõle kifejlõdött filozófiai iskolák mai hatalmáról és tehetetlenségérõl gondolkodó értelmiségiként tarthat számot érdeklõdésünkre.