Milyen fogadtatása, befogadása, értékelése és értelmezése van a Krisna- vallásnak újdonsült magyar hívei (csaknem mindegyikük az) körében? Miért éppen egy, a keresztény kultúrától legalábbis látszólag idegen vallást választottak? Mi mozgatja a sok esetben váratlannak tûnõ megtérést? A számukra alig ismert "történetbe" bekapcsolódó megtérõk vallásosságát mennyire jellemzi a tudatos elfogadás, a "hiteles fordítás", mennyire hatja át életük különbözõ dimenzióit a Krisna- tudat?

És hogyan fogadja (értékeli és értelmezi) a Magyarországi Krisna- hívõket szûkebb környezetük, az utca embere, hogyan fogadják õket a többi (ebben az országban elsõsorban a keresztény) vallás hívei, a tömegkommunikáció, a politikusok? És hogyan fogadják el a megtértek önmagukat? Elkerülhetõvé teszi- e vagy csak enyhíti a rátalálás, a megtérés, a megvilágosodás öröme és boldogsága azt a kultúrsokkot, amelyet az egészen újfajta életmód, kapcsolatkultúra és a hagyományos tudást felváltó védikus tudás. A hinduizmus Visnu- hit ágának több ezer éves szent könyveit nevezik Védáknak (a tudás könyveinek). A "védikus tudásban", illetve a "védikus tudományban" még egységet alkot szent és profán, vallás, mûvészet és tudomány? A védikus Krisna- vallás egyszerre jelent ismeretet, hitet, érzéseket, szertartásokat, életmódot és közösséget. Vajon az újdonsült hívõk ezek közül mely kapukon lépnek be az új világba, és milyen sorrendben lesznek beavatottak ezekbe a dimenziókba? E kérdések megválaszolására vállalkoztam, amikor 1995 kora õszén kutatni kezdtem a magyarországi Krisna- hívõk világát.

1. Gyökéreresztés szélviharban

A Krisna- tudatú hívõk a hetvenes évek végén jelentek meg elõször Magyarországon, de csak a misszió második hullámában, a nyolcvanas évek közepén jött létre és indult el életképes közösség. Hazai fogadtatásuk miként ezt Horváth Zsuzsa is megállapította (Horváth 1995: 319 322) egyaránt váltott ki rokonszenvet és ellenszenvet. A Magyarországi Krisna- tudatú Hívõk Közössége (a továbbiakban: MKHK, illetve: krisnásokEzt a kifejezést egyesek pejoratív éllel használják. Mivel azonban a velük rokonszenvezõk is leggyakrabban így nevezik õket, maguk a Krisna- tudatú hívõk is elfogadják ezt az elnevezést.) 1989 óta bejegyzett egyház hazánkban. Az egyház bejegyzésekor 50 fõt regisztráltak. Az 1993 95- ös sajtónyilatkozatokban a MKHK "szóvivõi" nyolc-tízezer fõs tagságról beszélnek. Az odatartozók hozzávetõlegesen pontos számának megállapítása is roppant nehézséget okoz egy olyan egyház esetében, mely nem szervezetként mûködik. Barabás Tamás (a MKHK egyik vezetõje) közlése szerint 190 200 fõ a templomokban élõk és összesen 800 900 fõ a vallásukat komolyan gyakorlók száma. A négy fesztiválon kilenc- tízezer fõ adta meg a nevét, közülük sokan eljárnak a különbözõ krisnás programokra, de körükben a hívõk és nem hívõk, a hitüket rendszeresen és kevésbé rendszeresen gyakorlók aránya nem ismeretes.

A politikai rendszerváltozást követõ második évben, 1991 szeptemberében, a második országos Hare Krisna Fesztivált követõen Németh Géza református lelkész többtucatnyi napilapban. A lapok között kormánypárti és ellenzéki, országos és megyei lapok, bulvárlapok és nembulvár sajtótermékek egyaránt találhatók. támadást indít a krisnások ellen. A cikkek kulcsszavai, csak felsorolásszerûen: agymosás, családok szétszakítása, magyarságtudat elvesztése, rabszolgaság, pszichológiai terror, nagyszámú fiatal tragédiája, agresszív pszichotechnikák, totális ellenõrzés, rafinált eszközök, személyiségtorzulás. Hegedûs Lóránt, a református egyház zsinatának elnöke kijelentette: az MKHK bejegyzett felekezet, az önálló egyházat alapító Németh Géza pedig nem illetékes egyháza álláspontjának képviseletére. Egy hónappal késõbb két protestáns lelkésszelAmikor 1993 elején Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum képviselõje képviselõkbõl és ügyészekbõl álló csoport nevében ígéri a Segítõ Barát támogatását, az alapító baptista Dobner Gyõzõ kilép a szervezetbõl kijelentve, hogy "Németh Géza nem a szektás jelenségek, hanem a szekták ellen küzdött, miközben egyetlen szülõnek sem segített". megalakítják a Segítõ Barát Munkaközösséget, az Anti- cult Movement hazai változatát, amelynek céljai között egyebek mellett a "leleplezõ felvilágosítás", "a bûnüldözõ szervek mozgósítása", "destruktív szekták elleni panaszokat fogadó hatóság felállítása", "e szektákat propagáló tv- és rádiómûsorok elleni fellépés", "e szekták áldozatainak deprogramozása", a "nemzetbiztonságilag veszélyes gazdasági és politikai behatolás semlegesítése" szerepel.Az 1992. november 16- án napvilágot látott szándéknyilatkozatból idézve, amely az MKHK- nak "A magyarországi >>szektabotrány<< krónikája" címmel megjelent röplapjában látott napvilágot. Az MKHK 1992 januárjában keresetet nyújt be a bírósághoz. Elõbb a mindössze négy panaszos szülõt, majd az érintett fiatalokat hallgatják ki. 1993 januárjában az MKHK vitafórummal egybekötött konferenciát szervez, a tekintélyesnek tûnõ külföldi elõadókLarry D. Shinn, a Bucknell Egyetem vallástudós dékánja, O. P. Sharma, az Angliai Hindu Templomok Tanácsának elnöke, H. H. Maha Vishnu Goswami, a vaisnava tradíció egyik elismert tanítómestere és H. H. Sivarama Swami, a Krisna- tudat magyarországi vezetõje. a mozgalom hitelességét bizonygatták. 1993 elején Németh Géza egy 36 egyház képviselõibõl álló bizottság elõtt javasolja, hogy határolják el magukat a veszélyes vallási csoportoktól (köztük a MKHK- t is megnevezte), és felvetette azt is, hogy vonják meg tõlük a költségvetési finanszírozást, a testület azonban elvetette az indítványt.

Nem sokkal késõbb Tóth Albert református lelkész, a Magyar Demokrata Fórum képviselõje a parlament emberjogi bizottságához intézett beadványában indítványozta, hogy négy, "bomlasztó ideológiát" képviselõ egyház (köztük az MKHK) ne kapjon támogatást. Március 19- én az országgyûlés elfogadta az egyházaknak nyújtandó közvetlen állami támogatás felosztására vonatkozó határozatot, ennek értelmében négy egyház, köztük az MKHKA másik három: a Jehova tanúi, a Magyar Szcientológiai Egyház és az Egyesítõ Egyház. nem részesült támogatásban. Németh Géza és mások (köztük politikusok is) szorgalmazták, hogy az egyházzá minõsítést tízezer természetes személyhez vagy százéves magyarországi múlthoz kössék. Ez ellen a Nyilvánosság Klub 63 000 tiltakozó aláírást gyûjtött össze. A magyar krisnások melletti nemzetközi szolidaritás is erõteljes volt. A diszkrimináció ellen 1993 áprilisában az MKHK petíciót nyújtott be az Országgyûlés alelnökéhez. A petíciót 140 ismert közéleti személyiség írta alá.

1993 nyarán a bíróság elmarasztalta Németh Gézát, és felhívta, hogy tartózkodjék a további jogsértéstõlMai nap napilapban megjelent Újkori keresztes háború címû írásában valótlan tényállásaikkal a felperes személyéhez fûzõdõ jogait megsértette.", 1994 elején pedig elutasította Németh Géza fellebbezését. 1993 szeptemberében Németh Géza konferenciát rendezett a szektákról, amelyen azonban csak az általa kiválasztott kárvallott szülõk vehettek részt. Hasonlóképpen válogatta ki az elõadókat is, hiába kért szót Horváth Zsuzsa, az új vallási mozgalmak és szekták kutatásában legjelesebb magyar vallásszociológus. Az MKHK a színhely bejárata elõtt háromnapos békés, zenés demonstrációt rendezett. 1994 márciusában a parlament elismerve az egyház hitéleti és karitatív munkáját állami támogatást szavazott meg az MKHK- nak. Ugyanakkor tizenegy egyház nem részesült állami támogatásban, közöttük volt az elõzõ évben destruktívnak minõsített másik három egyház is.

A történtek értelmezése azért nem olyan egyszerû, mert a kulcsfigura, az 1995- ben elhunyt Németh Géza "kétségbevonhatatlanul jóhiszemû ember, akit húsz éve politikai okkal megfosztottak gyülekezetétõl, s amolyan vándorprédikátorként mûködött, majd az erdélyi menekültek segítésére sietett, kallódó és drogos fiatalok hóna alá nyúlt"(Bálint 1993). Ráadásul, ez a hihetetlenül szuggesztív, a keresztény egyházak közötti ökumenét sürgetõ lelkész Martin Luther Kinget és Gandhit tekintette példaképének. Miért éppen õ indított hadjáratot a szekták ellen, s vajon tehette- e ezt széles körû támogatás nélkül? Úgy vélem, a politikai rendszerváltozás után, mint sokan mások, õ is úgy érezhette, hogy a szabadságtér hirtelen megnövekedésével mindenféle új érték, norma, szokás áramlik be az országba, válogatatlanul, és nem ritkán éppen vallási, spirituális mozgalmak formájában. Az átlagpolgár nehezen tud különbséget tenni az értékes és a romboló, a valódi és az utánzat, a beépíthetõ és a csak ránk aggatható között. Nem kevesen féltek attól, hogy miként a hamburger, a hot dog és a Coca- Cola kiszoríthatják a hazai ízeket, ezek az újmódi lelki- szellemi mozgalmak is félresöpörhetik az európai, a keresztény és a nemzeti értékeket. A fundamentalista és populista Németh Géza kellõ politikai kultúra, szociológiai tájékozottság és pszichológiai érzék nélkül fújt riadót, ezúttal ismét egy kárvallottnak hitt kisebbség, az új vallási mozgalmakhoz csatlakozó, gyermekeik által elhagyott panaszos szülõk védelmében. A "kárvallott" ám sok esetben korántsem tökéletes szülõk kis csoportján kívül is sokan álltak Németh Géza mögött és mellett: a történelmi egyházak lelkészeinek és híveinek egy része, számos politikus és országgyûlési képviselõ,

átmenetileg a tömegkommunikációs orgánumok jelentõs része, valamint a tájékozatlan és a másság tûrésében a demokrácia hiányában hagyományokkal nemigen rendelkezõ nagyközönség jelentõs része. Valamennyiükre áll az, amit J. G. Melton a wacói davidiánus szekta tragédiájának elemzésekor az amerikaiakkal kapcsolatban megállapít: az összeomlott kommunizmus után új ellenségre van szükség az identitás megõrzéséhez (Melton 1994: 253 260). Németh Géza és szövetségesei szemében ezek: a nyugati világ (ezen belül is elsõsorban az USA), a liberalizmus és a nyugatról keletre terjeszkedõ szekták, mert elfojtják, magukba szippantják a nemzeti értékeket. Mindemellett az is elgondolkodtató, amit Bartus László vetett fel a tekintélyes liberális hetilapban: "A szektaügy kirobbantásában kétségkívül nagy szerepet játszott a Hare Krisna egész nyáron folytatott túlméretezett kampánya. A társadalmi elfogadásra igényt tartó kis vallási közösségeknek meg kell tanulniuk tiszteletben tartani a többség tûrési határát" (Bartus 1993: 16 18).

Ezek a tipikus sajtóközlemény- címek 1991- bõl, 1992- bõl, 1993- ból, 1994- bõl és 1995- bõl jól jellemzik a krisnások magyarországi fogadtatását. Leszámítva a néhány soros híreket és az egy- egy mondattal kommentált képeket, évenként 50 70 közlemény jelent meg összesen közel 70 sajtótermékben a krisnásokról.

Az írások fele a Krisna- vallás bemutatásával foglalkozik, ezek negyede hívõkkel készített interjúkon keresztül mutatja be a Krisna- hitet. Köztük igen kevés (fél tucat sincsen) az alapos elemzés (Bartus 1993; Czene 1995; Estsey Pohly 1992), nagyobb részük mint furcsaságot, érdekességet mutatja be, a legfontosabb tudnivalókon kívül elsõsorban az öltözetre, lélekvándorlásra, az étkezési és szexuális szokásokra összpontosítanak. Az írások másik fele eseményekkel foglalkozik: a legtöbb (az írások 15 százaléka) a fesztiválokkal, majd sorrendben az ételosztásokról, a Németh Géza rendezte konferenciáról, a perrõl, a krisnások elleni parlamenti döntésrõl, a Krisna- faluról, a Krisnások által rendezett, a vallásukat bemutató tudományos konferenciáról és a Krisna- hitre tért rockzenészrõl.

Az 1991. január és 1995. szeptember között megjelenõ írások 35 százaléka országos, 30 százaléka regionális és helyi napilapokban, 9 százaléka politikai hetilapokban, 8 százaléka szórakoztató hetilapokban, 3 százaléka pedig mûvészeti és tudományos folyóiratokban jelent meg. Nagyon kevés írás jelent meg ifjúsági és vallási lapokban. 1991- ben az írások 51 százaléka semleges- tárgyilagos, 39 százaléka negatív (elõítéletes és támadó), 11 százaléka pozitív (védekezõ, védelmezõ, értéket felmutató) beállítottságú. A következõ évben 66 százalékra nõ a semleges- tárgyilagos, és 20 százalékra csökken a negatív hangvételû írások aránya. Az 1991. évi 9 százalékról 21 százalékra nõ az érdekességet és szenzációt tartalmazó írások aránya, vagyis a negatív elõjelû írások felét ilyen típusúak foglalják el. 1993- ra tovább csökken (9 százalékra) a negatív elõjelû, és az 1991. évihez képest háromszorosára (!) nõ a krisnások mellett kiálló írások aránya. Ez a fordulat éve, hiszen a következõ két évben megjelent írások döntõ többsége (82 százaléka) már semleges- tárgyilagos beállítottságú. A pozitív hangvételû írások 40- 40 százaléka baloldali lapokban és a bulvársajtóban jelent meg, 10 százalékuk azonban olyan, zömmel jobboldali és kereszténydemokrata irányultságú lapokban, amelyek 1991- ben még felerészben negatív elõjelû írásokat jelentettek meg. 1992- tõl fokozatosan nõtt az eseményekrõl tudósító írások aránya, amelyek a kezdeti "Krisna- buli" és "Isteni rock" után egyre gyakrabban ilyen címekkel jelentek meg: "Járjatok békével!", "Találkozó a minket vonzó felsõ lénnyel", "Megtisztítani a szivet", "Krisna jótékony gyermekei", "Krisna- falu a világra nyitva", "Krisna, a mindenkinek tetszõ", "Szekérfesztivál a tolerancia jegyében". Nem túl sok, mindössze tucatnyi kiemelkedõ

publicista írt tucatnyi cikket a krisnásokról, közülük heten tárgyilagosan vagy pozitívanBartus László, Czene Gábor, Gyémánt Mariann, Lantos Gabriella, R. Székely Julianna, Szénási Sándor, Váncsa István.. Németh Gézán kívül tucatnyi neves közéleti személyiség (tudós, politikus, mûvész és pap) nyilatkozott meg, hatan pozitívan, hárman mérlegelve- tárgyilagosan és csak ketten negatívan.Endreffy Zoltán filozófus, Gyökössy Endre református lelkész és pszichológus, Horváth Zsuzsa szociológus, Majsai Tamás református lelkész és történész, Nehéz- Posony István jogász, Popper Péter pszichológus pozitívan, Balás Béla katolikus püspök, Dobner Gyõzõ baptista lelkész és Hegedûs Lóránt református püspök mérlegelve- tárgyilagosan, Bertha Bulcsú író és Cselényi István Gábor görög katolikus lelkész negatívan.

Mi okozta a rövid idõn belül bekövetkezett látványos változást a sajtóban? Egyszerûen az újdonsült demokratikus nyilvánosság mûködött rendeltetésszerûen, bizonyítva, hogy Magyarország Európához tartozik? Részben igen. A nyilvánosság elsõ komoly vizsgáinak egyike éppen a vallásszabadság volt, a szekták és a krisnások "ügye", s megállapíthatjuk, hogy a sajtó a kezdeti bizonytalankodás után kevés kivétellel eléggé jól vizsgázott ebbõl a tételbõl. Lehetséges, hogy mégsem a sajtó, hanem a sokak szerint majdnem teljesen szocialista és liberális orientációjú sajtó lenne a magyarázat? Ezt a feltevést is meg lehet vizsgálni, csakhogy ennek ellene mond az a tény, hogy 1992 93- ra a jobboldali és a kereszténydemokrata orientációjú sajtóban is túlsúlyba kerültek a pozitív hangvételû írások. Ebben természetesen komoly szerepe lehetett a krisnások és barátaik egyre tudatosabb és egyre ügyesebb public relation tevékenységének is. Legalább ennyire fontos tényezõ lehet azonban az is, hogy a bulvárlapok hamar feladták ellenséges attitûdjüket, s ehelyett a krisnásokat érdekességként és szenzációként tálalták.

3. "Lélekhorgászás a kelet- európai halastóban": keresztények a krisnásokról

A kép még nem áll össze, még eléggé hiányos a mozaik, de itt- ott már kezd kirajzolódni egy- két tendencia. Még az MKHK elleni heves sajtótámadások idején is akadtak keresztény hívõk, például a Támadnak hamis prófétákKelet- Magyarország, 1992. 08. 06. írásra válaszoló olvasói levél szerzõje, aki a görög katolikus lelkésszel vitatkozva kijelenti, hogy tanulni is lehet a krisnásoktól, és "keresztény hitünk még új dimenziókat is nyerhet".Még egyszer a "hamis prófétákról". In Kelet- Magyarország, 1992. 08. 13. A nyíregyházi Bódig Mátyás olvasói levele. Egy másik olvasói levél szerzõje úgy véli: "Az emberek kritikátlanul fogadják be a Távol- Keletrõl érkezõ szellemi áramlatokat. A krisnások új Istent akarnak becsempészni az országba. A keresztény Magyarország rogyadozó hitét, erkölcsét, gazdaságát, jövõjét talán a Krisna- isten fogja talpraállítani? Vagy talán keveslik, amit az igazi Isten és Jézus Krisztus, a Szent Szellem cselekszik?"Új Néplap, 1992. 10. 15. Bitskey István olvasói levele. A Szentlélek Szent Szellemként használata valamelyik újabb protestáns kisegyházra utal. A fesztivál- turné miskolci állomásán A Hit Gyülekezete és a Mannhaim fiataljai tüntettek a bejáratnál hangosbemondóval és szórólapokkal felszerelve, "Jézus él Krisna megsötétít" jelszóval. "Minden helyszínen ott voltak, és ellenünk szóltak", nyilatkozza az MKHK egyik szóvivõje.Krisna- hívõ újkeresztény ellentét. In Pesti Riport, 1992. 10. 12.

"Egy vidéki város egyházi kérdésekkel is foglalkozó rendezvényére az egyik helybéli konstruktív egyház fõpapja azzal az indokolással nem ment el, hogy a parlament destruktívnak, törvényen kívülinek minõsítette például a Krisna- tudatú hívõk közösségét is, s tudomása szerint e felekezet képviselõi is meghívót kaptak", írja Iványi Gábor metodista lelkész, SZDSZ- képviselõ a Magyar Narancsban (Iványi 1993). Akár még mulatságosnak is tartható, hogy a "történelmi" egyházak éppen ezt a vallást tekintik zavarosban halászó nyugati (!) szektának, amelyben a Bhagavad Gita a Biblia, amint ez a református egyház legnagyobb példányszámú lapjának vezércikkében is olvasható (Medgyesi 1992). A katolikusok népszerû hetilapjában egy jezsuita szerzetes ír (a Sátán hálójában címû sorozatban) a krisnásokról. Az új vallási mozgalmakban is tájékozottnak tûnõ szerzõ a minket önmaga teljes átadásával megváltó, de természetesen viselkedõ, így még húst is evõ Krisztussal a "sátáni ihletésû" Krisna- tudat képmutató istenségét állítja szembe, aki nemcsak a húst tiltja híveitõl, hanem a szerelmet is, miközben a szentképeken hitvesével való szeretkezés közben ábrázolják (Kiss 1993). Az ominózus parlamenti döntés után Endreffy Zoltán katolikus filozófus egyfelõl kijelenti, hogy e javaslat alapja a bizalmatlanság, ami ellentétes a II. vatikáni zsinat szellemével, másfelõl megjegyzi: "a nagy egyházak is elfajulhatnak". Majsai Tamás református lelkész és folyóirat- szerkesztõ pedig úgy véli: "a nagy egyházak roppantul élvezik a számukra 1989 90- tõl kitágult teret, s félnek a legálissá vált kisebb egyházak lélekhalászásától" (Gyémánt 1993). Ebben is van igazság, ám a kép ennél árnyaltabb. Balás Béla katolikus püspök a pártállami rendszer által üldözött

bázisközösségi mozgalmak egyikének legendás alakja úgy véli, a krisnások jelenlétét a szekularizált világ indokolja, hiszen erre a világra nagyon is ráfér a csendes gondolkodás, az önuralom vágya, a transzcendencia utáni vágyódás. Ebben tehát közös a katolikusok és a krisnások törekvése, ám ez szerinte édeskevés. Úgy véli és ebben feltétlenül igaza van , "életmódjuk túl szigorú, és túl kemény a sérült lelkû magyar nép számára", végül megállapítja, hogy csak "hihetetlen türelemmel lehetne egy közös szótárt összeállítani, hogy értsük egymást, és netán még közeledni is lehessen" (Gulyás 1955). Az õ véleménye azért is fontos, mert az épülõ Krisna- falu éppen az õ egyházmegyéjében van. A lelkész- pszichológus Gyökössy Endre úgy véli, a fiatalok erõs apára, közösségre és törõdésre vágynak, ezért nem a szektákat kell támadni, hanem a történelmi egyházaknak kell megváltoztatniuk viszonyukat a fiatalokkal.

Tovább árnyalja a képet az a beszámoló, amelyet Barabás Tamás készített számomra. [[Otilde]] az MKHK- nak az a vezetõje, akinek az ominózus parlamenti döntés után az volt a feladata, hogy felkeresse a hittudomány, az egyházak és a szerzetesrendek vezetõ személyiségeit, hogy szolidaritásukat, esetleg a diszkrimináció elleni tiltakozásukat kifejezõ aláírásukat kérje. A hittudomány felkeresett képviselõinek többsége a találkozástól is elzárkózott. A hét püspök közül Gyulai Endre aláírásával is megerõsítette, hogy "a keresztény etikával ellenesnek" tartja a krisnások megtámadását.A katolikus püspöki kar permanens bizottságának titkára már más alkalommal is kiállt a krisnások mellett, erkölcstelennek és jogellenesnek nevezve az õket érõ diszkriminációt. Többen meleg rokonszenvükrõl biztosították Barabás Tamást, s azóta is jó kapcsolatban vannak, mások udvarias vagy õszinte érdeklõdést mutattak. Az öt szerzetesrend képviselõi közül ketten írták alá a tiltakozó levelet. A kolostorokban inkább tekintették partnernek, kollégának vagy testvérnek a segítséget kérõ krisnás szerzetest, mint a püspöki palotákban, s tartalmasabb beszélgetések alakultak ki. Aláírt még az adventista vezetõ és egy lutheránus püspök is, egy protestáns akadémia rektora pedig felajánlotta, hogy szívesen látnak krisnás diákokat intézményükben.

Az összkép mindenesetre távol van attól a hozzáállástól, amely a keleti vallásokat nagyon komolyan vevõ trappista szerzetest, Thomas Mertont jellemzi, aki így írt a mai Krisna- mozgalom alapítójáról: "Swami Bhaktivedanta azt a hasznos figyelmeztetést hozta el Nyugatra, hogy a mi magasan aktivizált és egyoldalú kultúránk olyan krízissel került szembe, amely önmegsemmisítéssel végzõdhet, mert nélkülözi egy hiteles, metafizikai tudat mélységét. E mélység nélkül erkölcsi és politikai kijelentéseink nem mások, mint megannyi szószaporítás" (Merton 1977).

4. "Tévtanítások pergõtüzében": a Krisna- tudat a tudományos és ismeretterjesztõ könyvek tükrében

Féltucatnyi, szektákkal és új vallási mozgalmakkal foglalkozó magyar nyelvû könyv tájékoztatja az olvasót a krisnásokról, azaz hogy az esetek többségében éppen félretájékoztat. A könyvek közül egy vékonyabb brosúrát a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat adott ki, egy Németh Géza által erõsen befolyásolt Dokumentációs és információs központ a társadalomellenes kultuszokkal szembeni védelemért nevû szervezõdés tevékenységének elsõ jeleként (Lugosi 1994). A kötet alapjául a Les Sectes en France címû kiadvány szolgál, két fejezetet pedig Németh Géza írt. E mû szerint a Krisna- vallás áltudomány és a tömegek agymosása. A közölt adatok nagyobb része téves, a beállítódás egyértelmûen elõítéletes.

A többi kiadvány egyházi. A katolikusok közül G. De Rosa könyvében a "mágia", az "agymosás" és "diktatúra" a kulcsszavak (De Rosa 1991). A két hazai szerzõ közül az egyik a New Age részeként mint "támadó és romboló kultuszt" tárgyalja a Krisna- tudatot. Család- és gyermekellenességét a kommunista és hitleri nevelési elvekhez hasonlítja (Gál 1994). A másik könyv szerzõje tudós bencés, aki egyházával szemben eléggé önkritikus, s meglehetõsen toleráns a "kultuszokkal" szemben. Más, Magyarországon még nem jelen lévõ új vallási jelenségekhez képest nagyon kicsi terjedelemben foglalkozik a Krisna- vallással, viszonylag korrektül (Tarnay 1994). A két protestáns könyv közül az egyik, a Protestánsok, kisegyházak, szekták (1991), a nem keresztény szektákat és mozgalmakat olyan "csapdáknak" tartja, amelyektõl "a leghatározottabban óvni kell honfitársainkat", a másik eléggé korrekt módon tájékoztat a krisnások által rendezett, vallásukat bemutató konferenciáról (amelyre õ ugyan tudatosan nem ment el, de megkapta anyagát), s aztán elsõsorban Tasi Istvánnak, a hazai krisnás szerzõnek, a kereszténységet és a Krisna- vallást összehasonlító könyvének (Tasi 1993) állításaival vitatkozva, a szerzõ által vélt hasonlóságokat cáfolja.

Megállapítható, hogy akár még a bulvársajtó olvasója is tájékozottabb lehet a Krisna- vallást illetõen, mint e könyvek olvasói. Az igényesebb olvasók, az érdeklõdõ értelmiségiek vagy az érintett rokonok azonban ma még magyar nyelvû könyvekbõl nemigen kaphatnak alapos és hiteles tájékoztatást, mert a megjelent könyvek nagyobb része a vélt ellenséggel szembeni védekezés jegyében fogant.

5. "Választ kaptam mindenre": találkozás a Krisna- tudattal

Mintegy száz Krisna- hívõ megtérésérõl, beilleszkedésérõl, életmódjának és értékrendjének alakulásáról, a profán világgal való kapcsolatának alakulásáról van némi tapasztalatom kérdõíveken, személyes beszélgetéseken és számomra készített interjúkon keresztül.E tanulmány megírásának idõpontjában 77 kérdõív áll rendelkezésemre. A kérdõívet kitöltõk közül ötvenen szerzetes tanulók (brahmacari), 24- en avatás elõtti, 26- an avatott (13- an az elsõ, 13- an a második avatáson estek át), húsz fõ házas (grihastha) (13 avatás elõtti és 7 avatott házas), ketten lemondott életrendbe (sannyasa) tartoznak. Hatan tagjai az országos vezetõségnek (Országos Tanács), nyolcan a templomtanácsoknak. Magam tíz interjút készítettem, tanítványaim, Tóth Gabriella és Mezey Ibolya hetet, és fel tudtam használni a sajtóban megjelent alapos interjúk közül is tucatnyit. [[Otilde]]k mintegy tizedét képviselik az MKHK vezetõi által összesen nyolc- kilencszáz fõre becsült belsõ és legbelsõ körnek (ahová az avatott szerzetesek, az avatás elõtt álló szerzetestanulók és a vallásukat komolyan gyakorlók tartoznak). Ha igen szigorú mércét használunk, s csak a belsõ kört tekintjük valódi tagságnak, a krisnások akkor is ötször annyian vannak, mint például az Egyesítõ Egyház tagjai (a munisták), akik 1994- ben mindössze kétszázan voltak, de egy nagyságrenddel kevesebben, mint a Hit Gyülekezetének tagsága.

A kérdõívet kitöltõ 82 fõ kétharmada 21 30 éves, a náluk fiatalabbak és idõsebbek aránya azonos, a férfiak és nõk aránya egyenlõ. Nagyobb részük legalább középfokú végzettségû. Fele részük szakközépiskolát vagy gimnáziumot végzett, egytizedük felsõfokú végzettségû. A középiskola után felsõfokon tanulók alacsony, 6 százalékos arányához képest kétszer ekkora azoké, akik abbahagyták felsõfokú tanulmányaikat, vagy valószínûleg megtérésük miatt mondtak le arról, hogy megpróbálkozzanak vele, annak ellenére, hogy kaptak ilyenfajta közvetlen ösztönzést a Krisna- egyháztól. A középiskola után felsõfokon tanulók aránya alacsony (6 százalék), és kétszer ekkora azok aránya, akik abbahagyták vagy megtérésük miatt el sem kezdték tanulmányaikat. Többségük eredetileg városi lakos, kétszer annyian vidékiek, mint fõvárosiak. Mindezek alapján úgy tûnik, hogy a krisnásokra is többé- kevésbé érvényes lehet az, amit Horváth Zsuzsa a Hit GyülekezeteMagyar eredetû, tizenöt éve alakult neoprotestáns karizmatikus gyülekezet, amely a magyarországi új vallási mozgalmak közül a legdinamikusabban fejlõdõ, ma kb. 25 ezer taggal rendelkezõ egyház. tagjairól állapított meg: "leginkább azok közül tudnak toborozni, akik az aktív részvételhez elegendõ mennyiségû szabadon beosztható idõvel rendelkeznek, és akik társadalmilag kevéssé integráltak, azaz átmeneti, illetve marginális helyzetben vannak, így relatíve kevesebb kockázatot jelent számukra egy marginális mozgalomhoz való csatlakozás" (Horváth 1995). Ha a krisnások társadalmi- demográfiai összetételét összehasonlítjuk az Egyesítõ Egyház tagságának összetételével, legelõször is az állapítható meg, hogy az átlagos életkor nagyjából megegyezik (25 év). Lényegesen eltér viszont az iskolai végzettség: az Egyesítõ

Egyházban kétszer akkora a felsõfokú végzettségûek, illetve a felsõ fokon tanulók, s fele akkora a szakmunkások aránya, mint a krisnások között. Ami pedig a lakóhelyet illeti, Mun tiszteletes hívei sokkal inkább budapestiek és nagyvárosiak, mint a krisnások (Koncz Nagy Solymosi 1994).Az idézett kézirat szerzõi a Szent Ignác kollégium vallásszociológiai diákkörének tagjai. A diákkörben végzett kutatást Kamarás István vezette.

Figyelemre méltó, hogy az általam eddig megismert krisnások kétharmad része megtérése elõtt nem volt kapcsolatban semmiféle vallással. (Az Egyesítõ Egyház tagjainak csak egyharmadáról állítható ugyanez.) A krisnások nagyjából egyenlõ hányadai materialistának, ateistának, Isten- keresõnek, istenhívõnek és felsõbb szellemi hatalmat feltételezõnek nevezte magát, és hasonló arányban akadtak köztük olyanok, akiket a reinkarnáció kérdése izgatott. A megtérésük elõtt is vallásos krisnások jó része a katolikus, a többi a református egyházhoz tartozott, de döntõ többségük felnõttként csak felszínesen és formálisan volt vallásos, rendszeres gyakorlat, igazi istenélmény és vallásos értékrend nélkül.

1995- ben kétharmaduk négy hét éve, a többiek nagyjából egyenlõ arányban egy három éve kötelezték el magukat a Krisna- tudattal. Fele részük számára az elsõ találkozás egy- egy könyvön (illetve könyvet árusító bhaktán) keresztül történt, a második helyen a nyitott templomi programok, a harmadikon a fesztiválok szerepeltek, ahová általában barátaik hívták el õket. Az Egyesítõ Egyház két fõ térítési módszere az utcai gitáros éneklés és az eléggé szerteágazó kulturális és tudományos tevékenység. Felvetõdhet a kérdés, miért nagyobb éppen egy nagyságrenddel a krisnások vonzereje. Nyilvánvalóan szerepe lehet ebben a Krisna- vallás egzotikumának, valamint általában a keleti egzotikum, a keleti spiritualitás iránti igénynek és érdeklõdésnek. Ezzel szemben az utcákon gitározó munisták a sok hasonló keresztény szekta egyike képviselõinek tûnhetnek. Tudományos konferenciáik az értelmiséget szólítják meg, míg a Krisna- fesztiválok jóval szélesebb rétegeket.

Mit tartottak a legvonzóbbnak a Krisna- vallásban? Legtöbben a Krisna- hívõk magatartását és viselkedését (fõleg kedvességét, tisztaságát, meleg közösségüket), a védikus filozófiát (30 százalék) és a külsõ és belsõ tisztaságot említették. Néhányan szóba hozták még az atmoszférát, a füstölõ- illatot, a prasadamot (szentelt étel), a lelki tanítómestert, a megtalált választ és a zenét. (Eléggé hasonlóan nyilatkoznak az Egyesítõ Egyházba megtértek is, õk a szeretetteljes légkört, a tanítást és a megtalált választ említik leggyakrabban.) Legfurcsábbnak, legnehezebben érthetõnek és megvalósíthatónak az érzékiség- kielégítésrõl való lemondást és a filozófiát (zömmel férfiak), néhányan pedig a szokásokat, a védikus emberképet és a szanszkrit nyelvet tartották.

Minden másodikuk családja elsõre negatívan, minden hetediké pozitívan reagált megtérésükre, a többieké aggodalommal, várakozva, furcsállva, csodálkozva. Döntõ többségük szüleinek és testvéreinek kisebb vagy nagyobb mértékben pozitív irányban változott a véleménye.

Kutatásom kezdetén úgy tûnik, hogy a magyarországi Krisna- hitre megtértekre kevéssé áll az, amit J. T. Richardson állapított meg a modernkori megtérés jellemzõiként (Richardson 1982). Ebben a belsõ! körben nem tapasztaltam sem a rejtett fenntartásokkal csatlakozást, sem a tárgyaló (alku) helyzetet. Csak alaposabb longitudinális kutatással (beleértve a Krisna- egyházból kilépõk további sorsának vizsgálatát is) lehet majd megállapítani, milyen mértékben változott meg attitûdjük, meggyõzõdésük és értékrendjük, hogy a Krisna- tudatra való rátalálás még csak elsõ állomása- e egy hosszú és állandó kereséssorozatnak. Ami egészen egyértelmûnek tûnik: nyoma sincsen annak, hogy a megtérõk agymosás vagy valamiféle rafinált erõszak áldozatai lennének. A megtérõk jelentõs része nemcsak hiányokkal és válságokkal (az élet ürességének és értelmetlenségének megélése, önbizalomhiány, szorongás, halálfélelem, sikertelen házasság), hanem pozitív mozgatókkal (a vegetáriánus étkezés, a védikus és az indiai kultúra, a jóga, a misztikum, a transzcendencia és az újraszületés iránti érdeklõdés) is jellemezhetõ.

6. Krisna- tudatban élni ebben a világban

A már említett kérdõívben feltettem a krisnásoknak a következõ kérdést:

"Mit jelent Önnek a Krisna- tudat?" Az általam megadott tíz lehetõséget a következõ arányban választották:

átlagosnál nagyobb aránybanA dõlt betûvel szedett jóval nagyobb arányban.:

életmód 68% avatás elõttiek, férfiak

tudás 65% avatás elõttiek, férfiak

hit 53% avatottak, nõk

biztonság 42%

közösség 42% férfiak

megvilágosodottság 39%

bizonyosság 30% avatottak

érzések 29%

hivatás 22% avatottak

szertartás 13% avatás elõttiek

Ezekhez egyetlen lényeges kiegészítést tettek: a kérdezettek majdnem felének a Krisna- tudat a fentieken kívül élete célját és értelmét is jelentette. (Néhányuknak az igazságot és a boldogságot.)

A kereszténységhez képest a Krisna- tudat többletét legtöbben (negyedrészük) hitelességében látták, elsõsorban a nõk és az avatottak. Többeknek tûnt még tudományosabbnak, érthetõbbnek, gyakorlatibbnak, könnyebben megvalósíthatónak, konkrétebbnek, olyan vallásnak, ahol a léleknek, a tisztaságnak nagyobb szerepe van. A keresztény vallásban a legtöbben (elsõsorban az avatottak és a férfiak) Jézust Krisztust és a Bibliát tartják értékesnek és tiszteletre méltónak.

Természetesen számolni kell azzal, hogy újdonsült hívõk megtérés elõtti életüket elfojtva a régit, igazolva a jelenlegit akarva- akaratlan sötétebbre festik, illetve mai fogalmakkal átértelmezik. Feltehetõen ezzel is magyarázható az, hogy az általam megismert Krisna- hívõk fele úgy érzi, gyökeresen megváltoztatta életét a Krisna- tudat. Leggyakrabban így jelölik meg a változás fõ irányát: megtalálták életük értelmét (elsõsorban nõk), lemondás az érzékek kielégítésérõl (házasok), boldogabbak, javultak az emberi kapcsolataik (avatás elõttiek), tisztábbak lettek. Egyharmaduknak jelentõs mértékben változott a társadalmi státusza, hiszen a szellemit fizikai munkával cserélte föl, a világi tanulást a szerzetes- tanulósággal váltotta föl. Többségük úgy érzi, megváltozott a személyisége is: elsõsorban nyíltabbak és õszintébbek, türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak és céltudatosabbak lettek.

Érdeklõdésük köre egyszerre szûkült és tágult, 95 százalékuk úgy érzi, hogy változott. Tágult a belsõ és a transzcendens világ felé, ugyanakkor kevéssé érdeklik õket a profán (õk így mondják, "anyagi" vagy "érzéki") világ eseményei, intézményei, szórakozása, tudománya és mûvészete. Ami Krisna- hívõként jobban érdekli õket, mint azelõtt, az elsõsorban természetesen maga Krisna, továbbá a lelki élet (elsõsorban avatottak és nõk), az emberek (avatás elõttiek), a filozófia, a vallások (férfiak), a természetes életmód és a védikus tudomány. Ami jóval kevésbé érdekli õket, az természetesen általában az anyagi dolgok világa (fõleg az avatottak és a nõk), majd a televízió (avatottak), az érzékkielégítés (avatottak és a férfiak) és a mozi (kizárólag avatottak).

Kétharmadukat nem, ötödrészüket alig érdekli a politika, mert szemfényvesztésnek, képmutatásnak, ostobaságnak, ártalmasnak vagy undorítónak tartja. Azon keveseknek, akiket érdekelne, nincsen elég ideje vagy módja rá. A többiek mérlegelõ állásponton vannak, mert úgy vélik, bizonyos kérdésekben állást kell foglalniuk, mert vonatkozhat valami a krisnásokra, vagy a prédikálásban fel lehet használni az információkat.

Hasonlóképpen viszonyulnak a nem védikus tudományokhoz: kétharmaduk elutasítja ezeket, mert feleslegesek, öncélú spekulációk, érdektelenek, bûnösek és a védikusokhoz képest tökéletlenek. Negyedrészük (fõleg a férfiak) mérlegelõ állásponton van, mondván, amennyiben fel lehet használni a Krisna- tudat mûveléséhez, és kapcsolatba hozhatók a védikus tudománnyal, érdekli õket. A válaszolók egytizede (elsõsorban a házasok és a férfiak) ha fenntartásokkal is, de pozitív véleményt alkot.

Kevésbé egyértelmû a nem védikus mûvészetekkel kapcsolatos beállítódásuk, hiszen nagyjából egyenlõ arányban tartják károsnak vagy érdektelennek, illetõleg pozitívnak és eszközként felhasználhatónak. Elsõsorban azért utasítják el a nem védikus mûvészeteket, mert az érzékkielégítést szolgálják, feleslegesek, idõhöz kötöttek, illuzórikusak. És azért minõsítik pozitívan, mert a mûvészet is istentõl van, mert a mûvészi tehetség Isten ajándéka, mert önkifejezés, mert vonzza a szépség. Elsõsorban az avatottak, a házasok és a nõk vélekednek így. Végül pedig vannak, akik mint eszközt elfogadják a nem védikus mûvészetet is, vagyis amennyiben Krisnát szolgálják, valamilyen morális célt vagy a vallásgyakorlást.

A szórakozást számukra elsõsorban a hívõk társasága jelenti (20 százalék, elsõsorban az avatás elõttiek). A kérdezettek kisebb részének az olvasás, a zene és a beszélgetés jelent szórakozást, a többségnek azonban a szakrális tevékenységek és a szakrális közösség.

Egyharmaduk elsõsorban az avatottak a szent könyveken kívül semmi mást nem olvas. Másik harmaduk csak napilapokat vesz kézbe. Kis részük más lapokat (HVG, Természetgyógyászat, Elixír magazin és más ezoterikus lapok), ismeretközlõ könyveket (természetgyógyászat, ezoterikus irodalom, gyermeknevelés) és szépirodalmat (Thomas Mannt, Orwellt, Oscar Wilde- ot és verseket) is, elsõsorban az avatás elõttiek. Kétharmaduk már több mint egy éve nem volt színházban, négyötödük pedig moziban. Akik voltak, azoknak többsége avatás elõtti és házas. A kérdõívre válaszolók fele nem nézett tévét, a többiek is elsõsorban csak a híradót és kisebb részük természetfilmeket, többségük szintén avatás elõtti és házas.Az adatok értelmezése természetesen sokkal könnyebb lenne, ha szabadidõ- eltöltési és mûvelõdési szokásaikat össze tudnánk hasonlítani keresztény szerzetesek és novíciusok, valamint frissen megtért emberek adataival.

A hazai krisnások elitjének értékrendjét a Rokeach- féle, 18- 18 cél- és eszközértéket felsoroló teszt segítségével tanulmányoztam, oly módon, hogy megkértem válasszák ki az 5- 5 számukra legfontosabb, illetõleg legkevésbé fontos értéket. A következõ sorrend alakult ki:

legfontosabb legkevésbé fontos érték

engedelmesség (kötelességtudás, tisztelettudás) 60 2

fegyelmezettség (önuralommal rendelkezés) 60 2

felelõsségteljesség (megbízhatóság, felelõsségtudás) 57 5

bölcsesség (életbölcsesség) 53 4

belsõ harmónia (belsõ feszültségektõl mentes élet) 51 3

boldogság (megelégedettség) 51 8

béke (háborútól és konfliktusok mentes világ) 48 1

értelmesség (gondolkodó, intelligencia) 48 2

szerelem (meghitt testi és lelki kapcsolat) 0 52

önállóság (függetlenség, erõs egyéniség) 4 58

társadalmi megbecsülés (elismerés, tisztelet) 1 64

anyagi jólét (jómód, bõség) 0 68

kellemes élet (élvezetek, örömök, sok szabadidõ) 0 71

Szellemi és lelki értékek néznek farkasszemet anyagi, érzéki, érzelmi, társadalmi értékekkel. A személyiség alávetettsége, vagy ahogy talán ennél pontosabban fogalmazzák meg maguk a krisnások, az odaadottság áll szemben a személyiség és szabadság értékeivel. Ha nem került volna az elfogadott értékek közé a bölcsesség, az elõítéletektõl mentesség, a boldogság, és ha nem kapott volna viszonylag sok szavazatot az érdekes élet és a bátorság, felmerülhetett volna a gyanú, hogy a fegyelmezettséget, engedelmességet és megbízhatóságot mindennél jobban értékelõ krisnások mégiscsak az agymosás áldozatai. Így azonban az elõbb felsorolt értékek környezetében e vezetõ értékek jelentése kissé megváltozik: az odaadottság felhangjaival gazdagodnak. Elgondolkodtató viszont, hogy a testi tisztaságot többre becsülik, mint a természeti és mûvészi szépséget. Az is elgondolkodtató, hogy nemcsak a meghitt testi és lelki kapcsolatot jelentõ szerelmet, hanem a ragaszkodást és gyöngédséget jelentõ szeretetet is elutasítják. A legvitatottabb értékek közé az érdekes és változatos élet, a bátorság, az udvariasság, a szabadság, az egyenlõség, az elvégzett munka öröme és a törekvés kerültek.

Kérdés, mennyire homogén, azaz mennyire "krisnás" ez az értékrend. Mutatkozik- e eltérés férfiak és nõk, házasok és a templomban élõ egyedül állók, avatottak és avatás elõttiek között. A 36 közül 13 érték megítélésben van különbség avatottak és avatás elõttiek között, 12 érték esetében férfiak és nõk között, 10 érték esetében pedig a házasok és szerzetesekPontosabban: a templomban élõ avatott és avatatlan egyedül álló. A szerzetes szóhasználat a krisnások körében még nem egyöntetû, mert nem csak örökre szerzetességet vállaló avatottak nevezik magukat szerzetesnek, hanem a templomban élõ nem avatottak és azok is, akik nyitva tartják még maguk elõtt a házas életforma választásának lehetõségét is. a templomban élõ egyedülállók között. Az avatottak számára fontosabb a szavahihetõség, a megbocsátás, a fegyelmezettség, az engedelmesség, az üdvözülés, a belsõ harmónia, vagyis csupa olyan érték, mely az általam vizsgált krisnásokat leginkább jellemzi, és kevéssé fontos az önállóság, a jókedély, az alkotó szellem, a szabadság, a szerelem és az egyenlõség, vagyis zömmel olyan értékek, amelyek az összes kérdezett körében az elutasítottak között szerepeltek. Úgy tûnik tehát, hogy a megismert tendencia az avatottak körében még élesebben rajzolódik ki, mint a még nem avatottak körében. A két nem között két kivételtõl eltekintve az elutasított értékek megítélésében van eltérés, míg azonban az avatottak és nem avatottak között a különbség, ha nem is túl nagy, de strukturális jellegû volt, a férfiak és nõk között már csak specifikus. A férfiak körében fontosabb az elõítéletektõl mentesség, a barátság, a szerelem, az udvariasság, a logikusság, a kellemes élet, és kevésbé fontos a hatékonyság, a társadalmi megbecsülés, a szépség, az önállóság és az

egyenlõség, mint a nõk körében. Kérdés, hogy általában a nemi (biológiai, pszichikus és társadalmi) sajátossággal vagy talán a krisnás értékrend nõi és férfi változatával kell- e számolni. (A kérdés megválaszolásához ez a minta túl kicsi.) Hasonló kérdés merülhet fel a házas krisnások esetében is. Számukra ugyanis az értelmesség, az üdvözülés, a belsõ harmónia, a béke, a boldogság, a családi biztonság és a bölcsesség fontosabbak, az önérzet, a kellemes élet, a szerelem és a társadalmi megbecsülés pedig kevésbé fontos az átlagosnál. Ebbõl az derül ki, hogy a házasok több vonatkozásban markánsabban képviselik a krisnás értékrendet, mint az egyedül állók, ez pedig azért meglepõ, mert az általam vizsgált házasoknak kevesebb mint harmada, az egyedül állóknak viszont a fele avatott. Az is joggal feltételezhetõ lenne, hogy a házasok sokkal inkább a világban élnek, mint a szerzetesek. Az, hogy a családi biztonság számukra fontosabb, a szerelem pedig kevésbé elvetendõ, mint a többiek számára, még csak magyarázható sajátos helyzetükkel, de általános értékorientációjuk inkább talán azzal, hogy õk idõsebbek, érettebb személyiségek, és tudatosan vállalják gyermekeik krisnás értékrendû szocializációját.

Módomban állt értékrendjüket vallásosságuk és elkötelezettségük tekintetében a krisnások elitjéhez eléggé közel álló (nagyjából hasonló korú, de valamivel iskolázottabb) katolikus bázisközösségi tagok173 fõ, budapestiek., 15 40 évesek. (Lásd bõvebben Kamarás 1994.) értékrendjével összevetni. Az itt is, ott is legtöbbek által választott és leginkább elutasított 6- 6 érték között azonos volt a belsõ harmónia, az anyagi jólét, a kellemes élet és a társadalmi megbecsülés. Az igazi szerelem, a családi biztonság és a szeretettel teljesség a katolikus elit számára a legfontosabb 6 érték között szerepel, a krisnások belsõbb köreiben viszont csak a 18., 30. és 32. helyen. Feltûnõ tehát a két csoport értékrendje között a hasonlóság is, hiszen két olyan értékrendrõl van szó, amelyben a szellemi értékek sokkal fontosabbak, mint a nem vallásos körökben, ám az eltérés is igen markáns: a mélyen vallásos katolikusok körében jóval fontosabbak az emberi kapcsolatok és az érzelmek, míg a krisnások körében az ego visszafogása, vagy ahogy õk mondják, az "odaadottság".

7. Összegzés helyett

Az, hogy az MKHK jelentõs számbeli gyarapodása éppen a politikai rendszerváltást követõ idõre esik, lehet véletlen egybeesés is, ám talán számolni kell azzal is, hogy a társadalmi változások hatására az emberek otthonosságérzete elbizonytalanodik, s a biztonságért cserébe elfogadnak egy legalábbis látszólag nagyobb mértékû függést.

Már a kutatás elején jól érezhetõ, hogy a krisnások úgy kapcsolódnak bele egy számukra többé- kevésbé ismeretlen történetbe, hogy ennek sok mozzanata erõteljesen megragadja õket, ám az értékek tudatos elfogadása és értelmezése feltehetõen csak lassan történik meg. Lehetséges, hogy még a belsõbb körökben is türelmes és hosszadalmas fordítgatása következik ennek a még többé- kevésbé idegen, de érdekes szövegnek, amely rólunk szól, de jobbára még ismeretlen nyelven. A Krisna- tudatúak mindennapi gondolkodását és életvitelét erõteljesen áthatja hitük. Erõsebben, mint azok mentalitását és életmódját, akik valamelyik kisegyháznak vagy bázisközösségnek a tagjai. De nem csak erõsebben, másképpen is: a mélyen hívõ keresztények esetében, úgy tûnik, jobban harmonizálnak egymással a transzcendens és az e világi értékek. Vagy talán csak kompromisszumot kötnek?

Bár a kutatás eddig még csak a krisnások elitjére terjedt ki, máris látszik, hogy a krisnás társadalom is rétegzett. Kérdés, mennyire és milyen dimenziókban. Feltehetõen a szélesebb körû (a nagyobb méretû és a hívek tágabb körére kiterjedõ mintán történõ) és a mélyebbre hatoló (az egyszerû személyek életútját és értékrendjét alaposabban feltáró) vizsgálódás pontosítja majd ezt a madártávlati képet.

Nehéz eldönteni, hogy szûkült- e vagy éppen tágult az újdonsült Krisna- hívõk világa. További kutatásnak kell tisztáznia, hogy a profán világ szokásai, normái, értékei egyszerûen kiesnek, vagy "csak" átértékelõdnek; másodlagossá, gyanússá válnak, vagy pedig új kontextusba kerülve átértelmezõdnek: a profán védikus legitimálást kap, az eddigi szokások, tevékenységek és értékek öncélból eszközzé válnak, új tartalmakkal telnek meg. Most mindenesetre úgy tûnik, esetükre jól alkalmazható Karl Mannheim gondolata, mely szerint az alulról fölfelé irányuló magyarázatok helyébe felülrõl lefelé irányuló értelmezések kerülnek (Mannheim 1995).

Hivatkozott irodalom

Bálint B. András (1993): Reménytelen? In Esti Hírlap, szeptember 15.

Bartus László (1993): A szektaüldözõ szekták. In Beszélõ, január 16.

Czene Gábor (1995): Krisna, a mindenkinek tetszõ. In Kritika, 7.

De Rosa, Giuseppe (1991): Vallások, szekták és a kereszténység. Budapest: Szent István Társulat.

Estsey Katalin Pohly Ferenc (1992): Krisnások. In Magyar Narancs, október 8.

Gál Péter (1994): A New Age keresztény szemmel. Abaliget Budapest.

Gulyás J. Attila (1995): Ez itt nem Walt Disney- show. In Magyar Nemzet, augusztus 22.

Gyémánt Mariann (1993): A történelmi egyházak mossák kezeiket. In Magyar Nemzet, április 14.

Horváth Zsuzsa (1995): Hitek és Emberek. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézete.

Iványi Gábor (1993): Vallás, szabadság. In Magyar Narancs, április 1.

Kamarás István (1994): Bensõséges bázisok. Budapest: Országos Közoktatási Intézet.

Kiss Ulrich (1993): A Sátán hálójában. (3.) Mindenbõl ehettek. In Új Ember, március 14.

Koncz Gabriella Nagy Balázs Solymosi Norbert (1994): Egyesítõ Egyház Magyarországon. Budapest, kézirat.

Lugosi Gyõzõ (szerk.) (1994): Szekták. Budapest: TIT.

Mannheim Károly (1995): A gondolkodás struktúrái. Budapest: Atlantisz.

Medgyesi László (1992): A kelet- európai halastó. In Reformátusok lapja, szeptember 9.

Melton, J. Gordon (1994): A Fiery Ending. In From the Ashes. Making Sense of Waco. J. R. Lewis szerk., Boston: Rowman and Littlefield Publ.

Merton, Thomas (1977): A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada (1896).

Protestánsok, kis egyházak, szekták. Budapest: Ökumenikus Tanulmányi Központ, 1991.

Richhardson, J. T. (1982): Conversion, Brainwashing, and Deprogramming in New Religious Movements. In The Center Magazin, 2.

Tarnay Brunó (1994): Katolicizmus és kultuszok. Pannonhalma: Bencés Kiadó.

Tasi István (1993): Kereszténység és Krisna- tudat. MKHK.