Ha én, az egyszerû polgár, egy a "prostitutió kérdésérõl" szóló röpirattal lépek a nyilvánosság elé, azt nem azért teszem, mintha valami radikális óvszer feltalálásának érdemét igényleném. A prostitutió kérdése a világ minden nemzetének legnagyobb gondolkozóit és intézõit évek óta foglalkoztatja a nélkül, hogy a kérdést közmegnyugtatásra tudták volna megoldani. Az én fellépésem azért történik, mert a prostitutió Budapesten óriási mérveket ölt, s fõvárosunkban a fiatalságot teljes demoralisatióval és a magyar lakosságot valódi megtizedeléssel fenyegeti. A ki tehát e röpiratban többet keres, mint a menynyit tárgyunkról mindenkinek tudnia kell, a pikáns leleplezések kedvelõje csalódni fog. Ha azonban a fõvárosi közigazgatásban avatottak e sorokat becses figyelmükre méltatják, ha minden családapa hallgatni fog felhivásomra és elolvassa ez iratot, ha mindazok, kik hazánkat szeretik s nemzetünk megerõsödését óhajtják, terjesztik saját körükben az eszméket, melyeket e lapokon fejtegetek s ezek megvalósulását szorgalmazni fogják, úgy célomat elértem.

Az utóbbi tíz év alatt igen sok történt fõvárosunk emelésére. Hol nemrég puszta tarlók voltak most pompás paloták emelkednek; az állam s a polgárság vetélykedtek egymással monumentális épületek emelésében. Szinházak, több rendbeli tanintézetek alapittattak; iskoláink, melyek az állami és fõvárosi közigazgatásnak évenkint százezerekbe kerülnek, bátran egy sorba helyezhetõk a legmüveltebb európai államok iskoláival. De mit használ mindez, ha egy mérgezõ féreg a népet tizedeli s iszonyu betegségeket idézve elõ lassú, de biztos sülyedést von maga után?

Mit használnak iskoláink, mit a képzõ intézetek, melyek célja volna az ifjúságból derék, szorgalmas és tanult munkásokat nevelni, ha ez ifjuság alig lépve át az iskola küszöbét utcaszerte a bünnel találkozik s látja, hogy legnépesebb közhelyeinken a kendõzött bûn, munka és szorgalom nélkül diadalra jut? Az aféle rosz példák, minõket Budapesten az ifjuság naponkint tapasztalhat, meglazitják gyermekeinkben az erkölcsi érzést, elõbb közönyösekké lesznek az ily üzelmekre, késõbb pedig kedvüket is lelik bennük. Ha aztán hallanunk kell, hogy nem csupán a szegényebb, munkás- osztály leányai dobják magukat a prostitutió karjai közé, akor ezért valljuk meg õszintén egyedûl a hatóságokat kell okolnunk, mert e pontnál megfoghatlan mulasztásokat tapasztalunk részükrõl, kik a prostitutió dolgában mindent elnéznek s elengednek.

Ha a hatóságok szilárd akarattal birnának e baj kiirtására, ha az örömleányoknak tartózkodási helyül a meszszibb fekvõ s kevésbé népes utcák házait jelölné ki, mint ez Európa többi fõvárosaiban dívik, mig nálunk a bordélyok a fõutcákat éktelenitik, ha a kéjleányok valahára szigoru rendõri felügyelet alá helyeztetnének, a hogy minden más fõvárosban vannak, akkor a mi fõvárosunk nem lenne többé Európa legegészségtelenebb városainak egyike s a halandóság, mely most túlszárnyalja a születési esetek számát, nem ragadna magával annyi áldozatot.

Jelen sorok feladata, hogy ezt megbeszéljük. S ha sikerül nekem szabatos és alapos elõadással a szomorú tényálladékot felderiteni s rámutatni a sebekre, melyek társadalmunk testét marják, ha sikerül meggyõznöm polgártársaimat, kiknek a közjó ép úgy szivükön fekszik, mint nekem, hogy e szörnyû állapot tarthatatlan, s ha végre sikerülni fog bár csak egyetlen eszmét is adnom a fõváros férfiainak és nemes lelkü hölgyeinek, mely eszme a korrumpáló bünnek korlátokat szab s a gyilkoló méreg irtó hatását csak némileg is csökkenti, akkor fáradságomért dúsan meg leszek jutalmazva.

1877. év február 7- én interpellátiót intéztem a fõváros törvényhatóságának közgyülésén a polgármesterhez a nálunk mind jobban terjedõ prostitutió tárgyában, mely igy hangzik:

"Van- e tudomása a polgármester urnak arról, hogy számos fõvárosi polgár kérvényeket adott be a fõkapitányi hivatalhoz, szorgalmazván azokban az egyre szaporodó bordélyházak s örömleányok számának csökkentését.

Ismeri- e a polgármester a prostitutióról szóló 1867. évi törvénycikket, mely e dologban a törvényhatóság s a fõkapitányi hivatal ügykörét szabályozza? Ha igen, vajjon tudja- e, hogy a bordélyházak tartására szóló ujabb engedélyek s a prostituált személyek számára szóló türelmi bárcák kiosztásánál nem jártak el szigorúan az idézett törvény értelmében az illetõ hatósági közegek?"

Ezen minden oldalról helyeslõleg fogadott interpellátióra a polgármester azt válaszolta, hogy igenis van tudomása a kérvényekrõl, melyeket fõvárosi polgárok e tárgyban beadtak, érzi maga részérõl sürgetõ szükségét annak, hogy a prostitutió Budapesten szabályoztassék, ismeri az idézett 1867. évi törvénycikk határozatait, de mindeddig ezek végrehajtása nem járt kedvezõ eredménynyel, noha õ több izben értekezett ez iránt a fõkapitánynyal; azonban sürgetni fogja az ügyet s annak idején jelentést tesz a fõváros közgyülésének.

Azóta több mult el egy évnél a nélkül, hogy fõvárosunk e rákfeneként tova harapódzó betegségének gyógyitása tárgyában valami történt volna. Nincs hét, hogy fõvárosunk fõutcáinak egyikén vagy másikán ily szégyen- hajlékot ne nyitnának a bünnek, s a keritõnõk aljas üzelmei, melyekkel a járókelõknek hangosan feldicsérik "növendékeik" bájait; az örömleányok s szeretõik tivornyalármája és az éji civakodások, verekedések, melyek gyakran a szomszédban lakó tisztességes emberek nyugalmát zavarják, alkalmasint azokhoz a szükséges nyavalyákhoz tartoznak Budapesten, minõ pl. télen a hõ- miseria, tavaszszal meg az árviz.

Fiatal emberek, kik csak alig lépték át a kamaszéveket, csapatostul keresik fel Venus csarnokait, s a helyett, hogy keserves munkával szerzett heti keresményt a család nyomorának enyhitésére forditanák, pár óra alatt egész fiatal, alig kifejlõdött leányok karjai közt tékozolják el. Az ipar és kereskedelem pang, csak ez a gyalázatos üzlet virágzik, ezek a büntanyák telvék a zsufolásig. Kávéházak, melyek egész éjjel nyitva állnak, lebujok, hol táncolni lehet, mindig bõven látnak vendégeket, mert a nõi közönség e helyeken kizárólag prostituáltakból áll. Estenkint a váci utcán, kerepesi úton, váci boulevardeon, sugárúton, szóval oly közhelyeken, hol a járda asphaltozva van, minden lépten nyomon prostituáltokkal találkozunk: az örömleányok itt szabadon üzik aljas mesterségüket s a rendõrség biz nem háborgatja a dolgok folyását. Nincs nyilvános hely Budapesten, hol a prostitutiónak képét ne látnók; itt egy nyilvános bordély, ott magánszemélyek aljas magánvállalata, kik a türelmi bárcával kezükben, vagy hála legyen buzgó rendõrségünknek gyakran e nélkül is a prostitutiót, mint szabad iparágat szabadon üzik. Ilyen az ipar szabadság nálunk a prostitutiónál hatalmasan virit. Csakis igy érthetõ aztán, hogy a VI. és VII. kerületekben magukban több a bordély (a nem hivatalos "intézetekrõl" nem is szólok) mint a menynyinek az 1867. évi törvény szerint a fõváros egész területén lenni szabad.

Az 1867. évi törvénycikk értelmében a fõvárosi tanács, egyetértve a rendõrfõnökkel, elhatározta, hogy a fõváros területén az engedély csak 40 bordélyháznak adható meg s csakis bizonyos feltételek mellett. Ha pedig a lakosok, vagy az érkezett idegenek számának növekedése a bordélyok szaporitását tenné szükségessé, ez csak a tanács és a rendõrfõnök közmegegyezése alapján határozható el. Kimondatott továbbá, hogy orvosrendõri szempontból az ellenõrzés könynyitése végett az engedélyezett bordélyokban hat- hat örömleánynál kevesebb nem tartható. Minden örömleány tartozik magánál egy könyvecskét tartani. Azon szabad személyek pedig, kik az üzletet a maguk zsebére viszik, a fõkapitányságtól türelmi bárcát kapnak. E könyvecskék és bárcák segélyével ellenõrizhetik a kerületi orvosok a prostituáltokat s megóvhatják õket holmi ragályos nyavalják kifejlõdéstõl.

Teljesen meg vagyok róla gyõzõdve, hogy e törvényt soha sem vették figyelembe. A statistikai adatok szerint 1874- ben Budapesten 57 ily rosz hirü ház volt, tehát 18- al több, mint a mennyit a törvény megenged. Mióta a rendõrséget kivették a fõvárosi közigazgatás kezeibõl s átadák az államnak, senki se tud bizonyosat a bordélyok létszámáról, kivéve tán némely hivatalnokot, kiknek mellékjövedelmet ép e házak szolgáltatnak, legalább a rendõrség könyvei a közigazgatás ez ágában oly hézagosan vezettetnek, hogy belõlük a statistikai hivatal 1874. év óta nem volt képes kimutatásokat összeállítani. A bordélyházakban lakó örömleányok száma is korlátlan; vannak "intézetek", melyekben hat vagy ennél is több kéjleány lakik, mig a legtöbb bordélyházban a bennlakók száma 2- 3.

Hogy olvasóimnak fogalmuk legyen róla, mily nagy mértékben terjedvék el a magyar fõvárosban a bordélyházak, csak anynyit emelek ki, hogy a polgármester interpellátióm folytán utasitá a kerületi elõljárókat, jelölnék meg egyenkint ama házakat, melyek népes utcákon foglalnak helyet, iskolák, nyilvános intézetek stb. vannak közelükben s igy a legtöbb botrányt idézik elõ. A ker. elõljárók ez utasitásra az elõttem fekvõ hivatalos adatok szerint összesen 147 ily bünfészek eltávolitását kérték, és pedig:

az I. ker. 8 engedélyezettet 12 melyeknek nem volt enged

a II. ker. 5 engedélyezettet 2 melyeknek nem volt enged

a III. ker. 2 engedélyezettet 1 melyeknek nem volt enged

a IV. ker. 4 engedélyezettet 17 melyeknek nem volt enged

az V. ker. engedélyezettet 23 melyeknek nem volt enged

a VI. ker. 5 engedélyezettet 12 melyeknek nem volt enged

a VII. ker. 8 engedélyezettet 12 melyeknek nem volt enged

a VIII. ker. 8 engedélyezettet 24 melyeknek nem volt enged

a IX. ker. 3 engedélyezettet 2 melyeknek nem volt enged

Megjegyzem, hogy e számokba nincsenek betudva a fõutcáinkon napról napra szaporodó éji helyiségek, kávéházak, tánctermek.

Magától értetõdik, hogy az elõsoroltakból ezideig egyetlen helyiséget sem zártak be; ellenkezõleg a bordélyok száma azóta jelentékenyen szaporodott, mint ezt a kezeimnél levõ adatokból be is bizonyithatom. A rendõri hivatalnokok, kiknek feladatuk volna felügyelni a prostitutióra, e terén a rendõri eljárásnak nagyon elnézõek, nagyon engedékenyek; azért szaporodnak törvény ellenére a hirhedt házak. Kinek anynyi alkalma van a rendõri közegekkel érintkezni, mint nekem, tudni fogja, hogy oly silány fizetésbõl, mint minõvel ezek birnak, nem lehet oly háztartást és életet folytatni, mint a minõt ezeknél tapasztalhatni. Eljárásukat pedig ki sem ellenõrzi, minden tettükbõl oly kirivó a birvágy, a haszonlesés, hogy bordélyokat nyitni kivánó individuumok szerfelett könnyen bánnak el velük. Csak ne tudja a jobb kéz, hogy mit müvel a bal, a többi aztán magátul megy. S a szegény poroszló szivesen megiszik egy pohár grogot, pálinkát vagy bort ingyenszámban, mert sovány zsoldjából nem igen telik; szivesebben elfogad 10- 15 kr. borravalót, mintsem hogy egy kéjhölgyet bekisérjen. Ez körülbelül világos. Valamint világos az is, hogy ily körülmények között minden bordélyban vagy kártyabarlangban az üzletnek virágzania kell; én legalább soha se hallottam, hogy valami ilyes üzletnek "gründolója" csõdöt mondott volna. Kik bordélyt alapitnak, azok többnyire kiélt, magukat lejárt emberek, kik semmiféle munkára nem alkalmasak s tán soha sem voltak képesek tisztességes kenyérkeresetre. Pár kétes jellemü alak, pár uzsorás társaságába szegõdik a kerit õ s aztán egy éji kávéházat, egy bordélyt nyit, vagy pedig nagy lakást bérel valami házban, hozat belé pár türelmi bárcával biró "hölgyet" s ezek szolgálatára nehány szabad személyt. Az ellenõrzéssel megbizott tisztviselõk vagy mert egészen a keritõ zsebében vannak, vagy egyéb okoknál fogva az új intézet felállitását nem akadályozzák, ellene nem demonstrálnak s a "gründoló" sikert arat.

Az éji kávéházakat, tánctermeket aztán a kéjleányok tömegesen látogatják, akár van türelmi bárcájuk, akár nincs. Hamis játékosok, a csavargók, piperkõcök (meganynyi védõi a kéjhölgyeknek) s egyéb kétes alakok képezik ott az elsõ férfiközönséget, a gyalázatos kép keretét. Tanulók, kik a helyett, hogy könyveik mellett ülnének, csavarogni járnak, kereskedõk, könyvvivõk, segédek, munkások stb. kik családi kört, vagy más tisztességes társaságot már meguntak, elõbb- utóbb áldozatul esnek a büntanyák harpiáinak. Ha a hamis játékosok körmei közül kiszabadult, a kéjleányokéba kerül s valóban szerencsésnek mondható, kiben anynyi akaraterõ van, hogy elmeneküljön még ideje korán az ily társaságból s elkerülje a balkövetkezményeket.

Mint ellenõrzi a rendõrség a helyiségeket, nem tudom. Olykor napján megfordul ugyan ott egy- egy biztos, ki aztán békésen megül a maga pohara mellett s nem bánt senkit, mig körülötte a tomboló és veszekedõ vendégség lármája az egész szomszédságot felzavarja éji nyugalmából. De hogy a törvény embere voltakép mit keresett ott az asztal mellett, azt senki se tudja. Ha bordélyüzleteket is úgy ellenõrzik, mint a kártja barlangokat, akkor a "gründolók" nyugodtan maradhatnak tovább, nem görbül meg hajszáluk se, a polgári közönség pedig szépen megfizeti adóban az eljárási költségeket.

Bordélyház nyitásához jobb mód, sok pénz kivántatik. Egy elsõ rendû bordély alapitójának a nagy házbéren kivül regálét, luxusadót s egyéb üzleti s nem üzleti kiadásokat kell fedeznie. Másodrendû intézet "gründolója" nem igy tesz. Bort és sert méret ugyan a háza elõtt, sõt kártyázokat is fogad hajlékába, de a közadókról, melyek korcsmárosaink s kávésaink helyzetét nyomottá teszik, nincs semmi tudomásuk, nem is akarnak róluk hallani.

Ha véletlenül egy biztos, vagy a törvény másféle embere jön az "üzletbe", megkapja mindig a maga pohár borát s a dolog azzal véget ér. Megesik, hogy a kávéházakat kevesen látogatják, de üres bordélyházakról még nem hallottam, valamint azt se, hogy a bordélyt kivált a népesebb utcákon részvéthiány miatt be kellett volna csukni. Ellenkezõleg: ha valamely utcában egy ily Venus- templom megnyilik, a többiek gombamódra nõnek ki a földbõl utána, vannak házak, melyeket a fõvárosi közmunkatanács sajátitott ki s most Venus diadalát ünnepli.

Az ember azt hinné, hogy egy erkölcsös, tisztességes házi úr nem adhatja oda házát senkinek, hogy benne a fajtalanság számára tanyát készitsen. A kapu elõtt éjjel nappal õrt álló keritõné, az ablakokból az utcára kacérkodó örömleányok, kik a járókelõkre rázörgetik az ablaküveget, mindez nincs mindenkinek izlése szerint. Az a kilátás se valami nagyon kecseghetõ, hogy eféle rosz hirü házba tisztességes lakófél természetesen nem igen költözködik. A bordélyüzletek után azért roppant nagy házbért fizetnek a "gründolók", csakhogy eloszlassák a háziuraknak erkölcsi aggodalmait és kielégitsék anyagi igényeit. De vajjon kik azok a házi urak, kik a város legnépesebb helyein álló házaikban ezt az erkölcstelenséget jó pénzért eltürik? Terünk nem engedi, hogy valamennyit megnevezzük, bár tehetnõk. A tagadhatatlanul élénk forgalmu sugárut a Neptun- fürdõ s a 18- 21. számu házak fõbordélya a fõv. közmunkák tanácsáé. A két szerecsen- utcának minden boltjában a prostitutió települt meg. Azok közül csak a 21. 31. 33. 35. és 42. számukat emlitem fel, melyek tulajdonosa ismét a fõv. közmunkák tanácsa. A Révay- utcában 2- ik szám alatt levõ üzlet, s ha tovább kutatjuk a dolgot, igen sok hasonló üzlet mind a fõv. közmunkák tanácsáé. Mintha e testület a fõváros legvészteljesebb bünfészke volna. Nem állitom, hogy fõvárosi közigazgatásunk tiszteletre méltó hatósága azon utasitást adja alantas hivatalnokainak, hogy e házakat keritõnéknek és bordélyoknak adják bérbe; de az minden esetre szégyen marad a fõvárosra s a hatóságra, hogy az adófizetõ pol gárok pénzén (mert a kisajátitott házak ily közpénzeken vásároltattak) ily templomokat emel a kulturának, igy emeli a közerkölcsiséget s a fõváros szépitésének érdekeit igy mozditja elõ. Ha egy házi úr, kit a nagy adók s illetékek már- már tönkre tettek, hogy magán könynyitsen, magas házbér mellett befogad házába ily üzletet, ez még megbocsátható: de, ha igy egy városi hatóság cselekszik, akkor valóban megérdemli, hogy eljárása a nyilvánosság elõtt ostoroztassék. De aztán ne is beszéljen ez a "hatóság" a fõvárosi közerkölcsiségrõl, mert önmagát veri arcul.

Hogy e bünfészkektõl, e mocskos tanyáktól nehéz dolog a várost megtisztitani s nagy erõfeszités, szilárd akarat egyetértés kell hozzá, bizonyitja a következõ eset: 1876. évi október 12- én elhatározá a tanács, hogy a fõv. középitési bizottság javaslata alapján a két szerecsen utcában levõ 31., 33. és 35. számu hirhedt házakat kiüritteti a legközelebbi évnegyedben, minthogy ama házak különben is nem életbiztosak.

E határozat kiadatott a VI. ker. elõljáróságnak, mint az ügyben legilletékesebb közigazgatási közegnek, végrehajtás céljából. Az elõljáróság értesité a közmunkák tanácsát, mint ama házak igazgatóját s a házakban lakó feleknek azonnal felmondott. Elsõ pillanatra a bérlõk úgy, mint a bérbeadó a bámulattól mereven nézték a felmondó iratot, mert ilyesmi nem fordult elõ egyhamar, leszámitva tán a Petõfi- utcában (imént kék kakas- utca) történt erélyes lakásüritési hajrá- t. De a felek csakhamar felocsudtak ijedtségükbõl, neki bátorkodtak, s jobb kezükkel mely nem tudja, hogy a bal kéz mit mûvel keresztül vitték, hogy a házak felülvizsgálására egy másik bizottság küldessék ki. A bizottságban a fõvárosi képviseletnek egy oly tagja is volt, ki egyszersmind tagja a közmunkák tanácsának és a fõvárosi épitészi bizottmánynak is tagja, s az elsõ kiküldetés alkalmával a lebontásra adta szavazatát, mig a másik kiküldéskor a házak további lakhatása mellett nyilatkozott. A bizottság összeült tanakodni s tisztult fejjel hozott határozatot...

A világért se jutott volna a bizottságnak eszébe kiüriteni a házakat, melyek az erkölcsnek s a közegészségnek oly pontos szolgálatokat tesznek; ellenkezõleg, az elõbbi bizottsági határozatot is megváltoztatá; a kimondott "lakáskiüritést" felfüggeszté. A közmunkák tanácsa mint bérbeadó 31./1877. sz. a. ujból megkereste a tanácsot, hogy a szerecsen- utcában a megjelelt házak az elõbbi állapotban tovább is megmaradjanak. A tanács ez ujabb megkeresvést kiadta véleményadás végett a VI. ker. elõljáróságának, mely a kérelmet elutasittatni javasolta, indokokul a már egyszer elõadattak hozván fel. De a dolog csak nem használt. Az elõljáróság 582. sz. alatt egy ukázt kapott, melyben figyelmeztetik, hogy szeszélyeit ne éreztesse a közmunkák tanácsával, mert ez úgy se fogja magát az elõljáróságnak alávetni. A házakat aztán nem is üriték ki többé s a dolog végleg abba maradt. Van- e a prostitutiónak még több oly védszelleme, milyen a ker. elõljáróság 2706. és 2816. számu rendeleteinek végrehajtását megakadályozta, nem kutatom. A védszellemek a két szerecsen- utcában jól játszák szerepeiket.

Van egy harmadik faja a bordély- üzlet vállalkozójának, mely nem nyit éji kávéházat, a magas házbért, nagy adókat s a többi kiadásokat se birja fizetni, szabadalmazott papnõit Venusnak szintén nem tudja eltartani. Egy szegény "Striczi" csak a boldogtalan, ki már megunta, hogy a kéjhölgyek védelmében ütlegeket oszszon s kapjon: érzi, hogy õ jobbnak született. D. úr, kit a rendõri hatóság a prostitutió- ügy legfõbb vezetésével bizott meg, állit ugyan ki türelmi bárcát teljes készséggel a "Striczi" védence számára, de ez a védenc már rég túl van ama boldog idõkön, mikor az imádók seregestûl tódultak hozzá: a bujaság ördöge elcsufitá az egykor szép arcvonásokat s deli termetet: a tivornyák a hajdan bájos bachansnõbõl egy ocsmány vénasszonyt formáltak. De azért mint keritõnõt még mindig használhatni az agghölgyet. Annyi költséget, menynyi egy vagy több szobából álló lakás berendezésére szükséges, elõteremt a Striczi a föld alul is, szerzõdtet azon kivül egy szakácsnét, egy öltöztetõnõt, egy bonnet, egy társalkodónõt s néhány nõcselédet, s az üzlet kész. Helylyel közzel úgy lép fel vele, mintha az örömleányok varrónõk, tisztogatónõk stb. volnának, legtöbb esetben a gazda ezt az ürügyet is mint fölöslegest mellõzi. Mert hát ugyan ki tilthatná, hogy a Striczi magának számos nõcselédet tartson, azt pedig be kell bizonyitani, hogy e nõcselédek mind türelmi bárca nélkül áldoznak a szabad szerelemnek.

A rosz nyelvû emberek ugyan azt állitják, hogy türelmi bárcából anynyi kapható a rendõrségnél, menynyit kiki akar, csupán akarni tudjon, de én ezt mellõzöm. A törvény meghatározza a kiadható engedélyek számát, s a rendõri hivatalnok, ki a fõkapitány nevével visza élve több engedélyt ad ki ennél, a legnagyobb szigorral megbüntetendõ.

Tény azonban, az örömleányok szükség esetén egyenkint felmutatják a "házi asszony", a "tante" nevére szóló türelmi bárcát s ez aztán teljesen elengedõleg igazolásukra szolgál. Ha tehát például a Fáni a letartóztatás veszélye nélkül akar az éji kávéházakba, tánctermekbe ellátogatni, magával viszi N. asszony türelmi bárcáját. Ha aztán a szép Fáni haza érkezik a maga zsákmányával, N. asszony bárcáját sorrend szerint a Paulina használja, s igy tovább.

Olykor olykor megfordul egy- egy biztos a tivornya helyiségekben, ki az örömleányok bárcáit felmutattatja magának. De vajjon lehet- e kivánni a biztostól, hogy ismerjen minden kéjleányt s tudja, hogy a bárca elõmutatóját Fáninak, Pepinek, Nettinek vagy N. asszonynak hivják? A leány felmutatta a bárcát s azzal "passirt".

A rosz világ persze azt mondja, hogy ezek a rendõrbiztosok igen jól ismerik a rájuk bizott örömleányokat, s úgy õk, mint közvetlen fõnökeik, hétrõl hétre nagyobb jövedelmet húznak a prostitutióból, mint némely nagykereskedõ a maga üzletébõl. De ezt a rosz világ mondja, mely mindent máskép és jobban akar tudni, mint a hogy a valóságban van. Én csak azt állitom, hogy a prostitutió Budapesten törvény és rendõrbiztosok dacára folyton nagyobb és nagyobb mérveket ölt.

Ha már a szigoru ellenõrzés dacára is nehéz megóvni, hogy a bordélyházakban a városi tiszti orvos felügyelete alatt álló kéjleányok ragályos betegségbe ne essenek, ugy alig lehetséges azon kéjleányok felügyelete, kik türelmi bárcával ellátva saját zsebükre üzérkednek az utcákon, tánchelyeken, éjjeli kávéházakban, vagy más látogatott helyiségekben. Vagy 3. számu üzletemberünk körébe esnek; vagy pedig a felügyelet oly módon gyakoroltatik, hogy az ellenõrzés az önzõ nyerészkedés tényévé válik. Az 1867. törvény szerint ugyanis 17 éven aluli leányokat nem szabad ily szégyenüzletre bocsátani, sõt minden leány, ki ily élet folytatására kér engedélyt, mielõtt az néki megadatnék, mindazon becstelenitõ következményekre, melyeket a prostituált üzlet magával hoz, komolyan figyelmeztetendõ. Hogy e törvény részben miként hajtatik végre, arról legnagyobb megütközéssel gyõzõdtem meg.

Két árva, 14 és 16 éves leány, 1876. évben a városi gyámhatóságtól gondnokságom alá rendeltetett. Miután azonban gyámleányaim nem vezettettek azonnal hozzám, tudakozódni kezdtem utánuk, de eleinte miután tudvalevõleg nálunk nincsen bejelentési hivatal nem birtam õket megtalálni. Végre fölfedeztem õket a prostituáltak könyvében. Magam elé vezettetém tehát, s megtudám, hogy már egy év óta e becstelenitõ életet folytatják, s átalában oly romlott állapotban találtam e gyermekeket, hogy megmentésükre többé nem is lehetett gondolni; ezen élet folytatására a már emlitett D. urtól a prostitutió ügyosztály fõnökétõl birtak engedélylyel, minek folytán kérdõre vontam a kötelességérõl megfeledkezett hivatalnokot ez iránt. Eleinte tagadni akart mindent, de azután, midõn a könyvecskékkel és hiteles keresztlevéllel kezemben állitásaimat bebizonyitottam, egyszerüen azzal igazolta magát, hogy ilyesmi már többször is fordult elõ. S neki igaza volt. A ki a virágárus- leányok számait sokszor alig 10 éves gyermekeket látja éjjelenként a kávéházak és tánchelyeken csavarogni, a ki csak egy kissé figyelemmel kiséri üzelmeiket, az tapasztalni fogja, hogy nagyrészt már a prostitutió áldozatai, vagy azok lesznek. Az ily gyermekek, kikbe már többnyire legifjabb éveikben beoltatik a legborzasztóbb betegség mérge, kiknek még gyermekszemei elõtt folynak le a fajtalanságok, késõbb kórházainkat töltik be, megnépesitik fegyházainkat, s igen sok esetben hozzájárulnak a halálozási aránynak városunkban oly kedvezõtlenül nagygyá emeléséhez. Ar ra valók- e törvényeink, hogy oly emberek, mint a fent emlitett, azokat önkényüleg lábbal tapossák? Azért engedi- e meg az állam a prostitutiót, hogy egyes korrumpált hivatalnokok gondatlansága folytán az egész nemzet megmérgeztessék? Ha már Magyarország azon szomoru hirben áll, hogy a nepotizmust a legjobban ápolja és gyámolitja, ha a clique- gazdálkodás mindenfelé terjed legalább a prostitutió rendezésénél és felügyeleténél oly férfiakat kellene alkalmazni, kik feladatuknak teljesen megbirnak felelni, különben a prostitutió végre több áldozatába fog kerülni az országnak, mint menynyit a legborzasztóbb háboru követelne. Midõn Róma világi hatalmának legmagasabb polcán állott, a fajtalanság legnagyobb volt benne. Talán már Budapest is e szomoru magaslatot érte el? Akkor nem sokára mi is, mint a rómaiak azon idõben, erõteljesebb, durva népek által fogunk elnyomattatni.

De nem csupán, hogy a fejletlen leányoknak a prostitutióra bocsátása által a halandóság veszélyeztetik Budapesten, sokkal veszélyesebben dúlnak oly betegségek, melyek részint a felügyelet nélküli prostitutió által terjesztetnek. Errõl igen szomorú adatokat mutatnak fel a városi és katonai kórházaink, melyekben a bujakóros betegek száma évenkint növekedik. 1873. és 1874. évben ezek száma a katonai kórházakban az összes betegállomány mintegy 1/7- ét képezte; 1875- ben már mintegy 1/6- át, s 1876. és 1877- ben már mintegy 1/5- ét az összes betegnek. Kórházaink statistikái, melyek pedig ily betegséggel csak akkor kerestetnek fel, midõn a baj már legmagasb fokra fejlõdött, nem nyujtanak elegendõ alapot az összehasonlitásra, miután kimutatásaik nem állnak mind rendelkezésemre. A Rókus kórházban például 1876- ban 1583 férfi és 1030 nõi bujakóros beteg volt; a budai szent János kórházban:

1874- ben 60 férfi, 130 nõi,

1875- ben 175 férfi, 170 nõi,

1876- ban 109 férfi, 156 nõi,

1877- ben 150 férfi, 224 nõi

bujakóros beteg volt. Az emelkedés az utóbbi év folyamában e szerint szintén ijesztõleg nagy, a menynyiben az 1877. év az 1874. évhez képest 100% emelkedést mutat.

A bujakór terjedésének egyik további bizonyitékát magában a hirlapokban találjuk; ha ezek hirdetési részét megfigyeljük, mindenki el fogja ismerni, hogy a titkos betegségek gyógyitását üzõ orvosok mesterségének Budapesten aranytalajjal kell birnia, mert józan eszü ember nem fogja róluk feltenni, hogy pusztán a lapvállalatok gazdagitására hirdetnek állandóan. Egy ily speciálista mintegy 40.000 frtot fizet évenkint hirdetésekért, egy másik mintegy 30.000 frtot, nehány kevésbé hirneves mind egyike mintegy 10- 15.000 frtot évenkint. Magukban az angol, amerikai és francia lapokban, melyek pedig sokkal nagyobb olvasóközönséggel birnak mint a mi lapjaink, nem lehet ily nagyszámu enemü hirdetést találni, s azon gyöngédség, mely e modern feldicsérésekben uralg, majdnem azt engedi gyanitani, hogy már az iskolában minden gyermek az A B C mellett egyszersmind a titkos betegségeket tárgyaló dolgokat is olvashatja. De sõt még falragasztókon és az utcai ülõ padokon is hirdetik e praktikus üzletemberek magukat. Azon idegenek, kik a magyar nyelvet nem értik s csak a hirdetésben a nevet olvassák, a mi Dr. Handlerünket bizonyára Budapest egyik legnagyobb iparossának fogják tartani.

Azonban térjünk vissza régi thémánkra. A kórházak és speciális orvosok mellett a titkos betegségek természetesen minden magánorvos által is gyógyittatnak, s még több kontárkodást követnek el ifjaink e tekintetben. Kiknek mindegyike ismer valami saját tapasztalásbóli szert. Ezek következménye természetesen nem mutatkozik azonnal, de ha orvosainkat megkérdeznõk, hogy a sok mell- és tüdõbeteg, gerincagy stb. bajban szenvedõk, mint a melyek a heti kimutatások szerint a halálokok nagyobb részét képezi, ha járvány nem uralg valjon e bajok nem- e a korai vagy mérséktelen nemi élvezetek következményei, az elfojtott titkos betegségeknek a vérbe átment mérgezései, õk bizonyára sok esetben igazat adnának nekünk. Mindezen betegek, ha szegények, városi közigazgatásunk terhére esnek, s ha ez nem tudja, hogy hol vegye a pénzt a szegény betegek ápolására és elhelyezésére, ugy ez részint természetes következménye közigazgatásunknak. A mit az egyik fél mulaszt, azt a másiknak teljesiteni kell, a dolog vége pedig, hogy az adózó polgároknak kell e vétségekért szenvedni.

De nem csak betegségekben nyilvánulnak a prostitutió hanyag felügyeletének következményei, fogházaink is sok egyént zárnak magukba, kik vétkesekké a nálunk mindenütt található rimákkal való érintkezés által lettek. Hányszor lehet oly ifjakat látni, kik még alig nõttek ki a gyermekkorból, e rimák társaságában fecsérelni a pénzt, oly összegeket költeni, melyek jövedelmükkel legtöbbször nem állanak összhangban? Hány munkás elveri néhány óra alatt keserves munkával szerzett heti keresményét az ily, minden utcában található hölgyek karjai közt, mig odahaza nejének alig van száraz kenyere s egy rakás fázó gyermeket nem elégithet ki? Ha a férj haza jön, e nyomor látása nem ébreszt benne kellemes érzést, civódás és vad lármától hangzik a ház, a gyermekek kenyérért rimánkodnak, s ha ezektõl szabaduljon, az éjjeli kávéházak, tánclebújok, bordélyházak és más sok ezer helyei a bûn, vétek és prostitutiónak nyujtanak neki szórakoztatást és menhelyet. Az áttivornyázott éj utáni nap nincs kedve semmihez, nem dolgozik, s ennek következtében az elõbb szorgalmas munkás lassanként dologkerülõvé, csavargóvá, gonosztevõvé válik. Ha eddigi civódásai még nem hozták összeütközésbe a rendõrséggel, ugy most az bekövetkezik, egy kis kihágás kirökkenti a rendes emberek sorából s fokonkint gonosztevõvé válva életét a börtönben végezi. A ki lapjaink törvénykezési csarnokait olvassa, tapasztalhatja, hogy a legtöbb vétségnek a dologkerülés és élvhajhászás az okozója, s e könnyelmüségek elõtt, hála Budapest felügyelõ közegeinek ajtó és kapu tárva- nyitva áll éjjel nappal. Ha e dolog nem volna oly komoly, valóban nevetni lehetne rendõrhatóságunk eljárása fölött. Elõször gyermekeinket az iskolában és tanintézetekben, melyek a városnak és államnak évenkint százezereibe kerülnek, minden jó és hasznosra tanittatjuk, aztán pedig a fajtalanságot minden alakjában ugy szólva utjába állitjuk.

A serdülõ leányka a munkásosztályból az elsõ rosz példát azokban a korcsmákban látja, hol táncmulatságok vannak. S a hivatalból ott járó biztos a helyett, hogy e gyermekeket elkergetné igy kéne tennie még dévaj tréfákat ûz velük. Az utcán egész bátran szólitják meg a kendõzött arcu rimák az iskolából imént kilépett suhancot, noha tõlük alig két lépésnyire egyike áll a mi rendõrközegeinknek. S ez látja jól, mi történik, s tán még barátságosan köszönti is a kéjleányt, ki õt hetenkint megfizeti érte. Azzal aztán édes keveset törõdik, hogy a kéjleány egy fejlõdõ életet ront meg a kora élvezetre csábitás által.

A biztosok szeme láttára hurcolják a keritõnõk áldozataikat a kéjintézet poklába, de a törvény szeme nem lát, mert, ha akadályozólag közbelépne a rendõr, bizonyára elveszitené mindennapi ingyen pálinkáját, sörét vagy borát. A gondos atyának az a törekvése, hogy gyermekeit a szó legigazabb értelmében gyermekekül megõrizze. Kerüljön mai nap a gyermek kezébe egy hirlap, ez már árt a gyermek ártatlan, szende lényének. Nem egy anyát hozott már tudni vágyó leánykája zavarba olyan kérdéssel, hogy: mi a tehetetlenség?

Ez apró célzások mind közös alapeszmére vallanak, mely szemben a prostitutió ijesztõ mérvü kiterjedésével s a rendõrség jelen magatartásával, valóban kimenthetetlennek mondható. S a gondolkozva olvasó bátran elmondhatja, hogy ez állapotokat, melyek a magyar nemzet létcsiráját támadják meg, tovább eltürni nem szabad, különben csakhamar a veszni indult nemzetek szomorú sorába kerülünk.

A hanyag és lelkiismeretlen felügyelet folytán a prostitutió immár oly mérveket öltött, hogy állami és társadalmi intézményeinket veszélyezteti. Csupán gyors és radikális eszközök segitnek e kóros állapotokon, csak ezek gátolják meg az ugyis roppant mérvü halandóság folytonos növekedését.

Ha igazán meg akarunk egy bajtól szabadulni, fogjunk hozzá gyökeres kiirtásához. A prostitutió gyökerei mint ezt ugy hiszem elég világosan bebizonyitám rendõri viszonyainkban vannak. Mig a bordélyházak s a prostituáltak feletti felügyeletet lelkiismeretlen hivatalnokokra bizzák, kiknek fõjövedelmi forrását a mellékkereset: a vesztegetés szolgáltatja, addig a baj nem fordul jóra, s minden eszköz illusoriussá válik, mig e tisztviselõk a legszigorúbb ellenõrzés alá nem esnek.

De tegyük fel, hogy a rendõrfõnöknek, ki sok jó akarattal bir, sikerülni fog némi reformok megteremtése, ez esetben elsõ sorban azt kell eldönteni, vajjon hány bordély engedélyezése szükséges mai napság Budapesten a közegészség szempontjából? Ha az 1867. évi törvényben megjelelt 40 kevésnek bizonyul, akkor emeljék a tanács s a rendõrfõnök közös megállapodással az engedélyek számát, mert jobb, ha Budapestnek sok engedélyezett bordélya van, mint ha az ily intézet a maga jellegét cukrász, csemegeüzlet, vagy más eféle cim alá rejti.

Az engedélyezett bordélyházakban mindenekelõtt a legszigorúbb rendet kell tartani. Kényszeritsék az üzlettulajdonost az engedély elvesztésének terhe alatt, hogy csupán oly lányokat tart magánál, kik erre a hatóság által türelmi könyvecskékkel fejogositvák, s a lánykákat azután vesse alá a legszigorúbb orvosi felügyeletnek. Ha tán e helyiségekben szükségesnek mutatkoznék az italmérés, vessenek azért adót a tulajdonosra, mint a hogy a többi vendéglõsöket s kávésokat megadóztatják, ne hogy ezek megérezzék a bordélüzleti italmérés kárát. Az ezen házakban folyó üzelmeket szigorú rendszabályok alá kell vonni. Megtiltandó elsõ sorban, hogy a késõ éji órákban is háborgattassanak a szomszédban alvó tisztességes polgárok bordélybeli muzsikaszóval és tánc- zajjal. Ha a fõváros nagy terjedelme miatt nem lehetne e házakat egy városrészbe összeterelni, s a hatóság kénytelen nehányat minden kerületben megtürni, gondoskodjanak legalább, hogy ne az élénk forgalmú utcákban, ne iskolák és közintézetek közelében kapjon helyet a bordély, hanem a külvárosok egy utcájában. Gondoskodjék továbbá a hatóság, hogy az ily üzlet mindenütt egy egész házat elfoglaljon, nehogy az aljas üzelmek a házban lakó feleknek boszuságot s botrányt okozzanak.

Azt nem firtatom, hogy okvetlen szükséges- e a keritõnõknek egész nap a kapufát õrizni s a kéjleányoknak az ablakokba állni kirakat gyanánt; más városokban ez felesleges. Ha egyszer rendezték mindezen dolgokat, úgy a község s a pénzügyminister új jövedelmi forrásokat nyithat bennük. Mennél magasabb adót vetnek ki e házakra, s mennél szigorúbban hajtják be ezt, annál jobb helyzetbe jut Budapest a közerkölcsiség s a közegészség dolgában; az engedélyezett bordélyházak is könynyebben fizetik a nagy adót, mert megszünik a nagy konkurrencia.

Hogy mekkora jövedelemre lehet egy szabályozott prostitutió utján kilátás, azt a következõ példa fogja feltüntetni, bár elõre is megjegyezzük, hogy a példa csak egy oldalát érinti a prostitutió ügyének. Az itt közlendõ számokból is ki fog tünni a nagy eltérés a valóság s a rendõrség által bevallani jónak látott állapot között, ki fog tûnni továbbá a hanyagság, melyet a közigazgatás ez ágával foglalkozó tisztviselõk tanusitanak. A rendõrség könyveiben 1877. évrõl 800 bejegyzett kéjleány van kimutatva, kik szabályszerü orvosi megvizsgálás alá esnek. Már pedig, ha az elöljáróságok 147 engedélyezett intézet bezárását inditványozzák, melyek mindegyikében az örömleányok állandóan laknak, akkor kétségkivül háromszor anynyi bordély van Budapest területén; ha most minden bordélyra csak négy örömleányt számitunk, ugy Budapesten a rimák összes száma közel 1600- ra rúg. E szám pedig inkább alacsony, mint magas, mert nem vettem számitásba mind azon rimákat és szabad személyeket, kik türelmi bárcával felfegyverezvék. Márpedig ebbõl a számból az következik, hogy vagy nem áll 800 kéjleány semmi rendõri felügyelet alatt, vagy pedig ez a 800 kéjleány csak bizonyos emberek számára létezik. A mondott számokkal furcsa ellentétben áll a városi fõorvos f. évbõl közzétett kimutatásának számeredménye, mely szerint 1878. évi március hóban orvosilag 57 bordélyban 256 kéjleány vizsgáltatott meg. Ha ez adatot hitelesnek vennõk, úgy azt kéne hinnünk, hogy 1877. év vége óta f. évi márciusig a rimák száma Budapesten 500- al csökkent.

Ezzel azonban a növekvõ betegségi és halálozási arány s az általunk már emlitett többi évek nem igen egyeznek meg. Addig mig meg nem cáfoltatunk, feltesszük, hogy a fenti idézett számból ismét elesõ ujabb 500 rima ismét csak bizonyos emberek számára létezik. Én azt hiszem, hogy a mi feltevésünk szerint 1600 rima megfelel a valóságnak, s számitás alapjául helyesen szolgál.

Minden kéjhölgyet a kerületi orvos hetenkint kétszer meglátogat és megvizsgál, ezért aztán minden kéjhölgy tartozik neki minden látogatásért 50 kr- 1 frtot fizetni. És pedig oly házakban, hol csak három vagy ennél is kevesebb leány lakik, 1 frtot, oly házakban, hol a lányok száma nagyobb háromnál, fejenkint 50 krt fizetnek. Tegyük fel már most, hogy a fenn összeirt rimák fele az 1 frtos osztályba, másik fele pedig az 50 krajcárosba esik: 800 leány után hetenkint két forintjával számitva 83.200 frt. évi bevétel, más 800 leány után hetenkint 1 frtjával számitva 41.600 frt. évi bevétel esik, a mi összesen 124.800 frt. jövedelmet képvisel csupán orvosi látogatási dijak cimén.

Tegyük fel, hogy ez összeg fele dijazásokra elesik, a fennmaradó összeg a fõváros 10 kerülete közt elosztva mindegyik kerületnek mintegy 6000 forintot juttat. Oly bevétel ez, melylyel minden kerületi orvos bizonynyal beérheti; fennmarad még évenkint 62000 frt. feltéve, hogy a kezelõ tisztviselõk kellõleg ellenõriztetnek.

De vajjon mikép lehetne õket kellõleg ellenõrizni? Nézetem szerint a türelmi bárcák s az egészséget bizonyitó könyvecskék kiállítását ne biznók ezentul, mint eddig történt, egy akármiféle tisztviselõre. E dolog egy bizottságra lenne ruházandó, melynek élén egy fõorvos áll, kinek a kerületi orvosok alárendelve volnának.

Minden jelentkezõ prostituáltat a kerületi orvos is jegyzékbe venne, s egy felõl a rendõrség, más felõl a község által választott orvosi bizottság evidentiában tartaná a maga jegyzékét, hogy a két fél egymást kölcsönösen ellenõrizhetné. E jegyzékek ezután lehetségessé tennék a bevételi összegek ellenõrzését, s biztos adatokat nyújtanának a statistikai hivatalnak a prostitutió tényleges állásáról.

A fõorvosi hivatal s az ennek alárendelt közegek által megvizsgált leányokra a következõ mérték lenne alkalmazandó: Megkivántatnék, hogy a leányok kifejlõdöttek legyenek, vagyis ne legyenek 18 éven alul; ez iparág üzése csakis ily korúaknak engedtetnék meg, s csak az esetben, ha az illetõ orvosok úgy találták, hogy a leány ment minden oly fogyatkozástól, mely az egészségre ártalmas (pl. a görvély, eskór stb.) Meg kellene továbbá minden eszközzel kisérteni, hogy a szerencsétlen ez életpályától visszatartassék. Ha minden kisérlet meghiusul, akkor a leány egy könyvecskével vagy türelmi bárcával engedélyt nyer, hogy ez üzletet megkezdhesse. Az engedély azonban bármikor visszavonható, ha a lány nem veti alá magát a szabályzatnak, nem vizsgáltatja meg magát az orvos által a megszabott idõben, bujakórba esik stb. stb. Mindazon nõszemélyek, akik a prostitutiót ily engedély nélkül üzik, rendõrileg fenyitendõk, s ha idegen illetõségüek, hazájukba toloncolandók. Különös szigorral kell büntetni az oly személyeket, kik a lányokat igéretekkel vagy más közvetett módon a prostitutiónak megejtik. Szigorú felügyelet alá helyezendõk a cselédközvetitõ intézetek, melyek már sok szegény leányt dobtak oda a szégyennek. A keritõk és keritõnõk fenyitésérõl a büntetõ törvénykönyv eléggé gondoskodik, csupán az volna kivánatos, hogy a hatóság a keritésre vonatkozó szakaszokat teljes szigorral alkalmazza. Büntetni kell végre a szülõket s a gyámokat is, kik megengedik, hogy a 10, 11 és 12 éves leánygyermekek éjnek idején a tánchelyiségekbe, kávéházakba m enjenek, hol állitólag virágot árulnak s kéregetnek, tényleg azonban áldozatul esnek minden aljas érzületü ember kéjvágyának.

Sokat lendithetnének e dologban a mi jótékony, lelkes hölgyeink, elsõ sorban pedig a sok nõ- egylet Budapesten. Ha ez egyletek a szegény cselédek számára menhelyt állitnának, hol azon idõre, mig a cseléd szolgálathely nélkül van, csekély dijért megvonhatná magát, ha ez egyletek tisztességes cselédelhelyezésrõl gondoskodnának, sok szegény leány, ki inség és csábitás folytán a prostitutió martalékává lesz, a társadalom hasznos tagjai sorában maradhatna.

Tudom jól, hogy ez irányban már tétettek lépések, de ily intézeteknek egyszerü közigazgatással kell birniuk s fõfeltétel az, hogy minden cselédlány, ha szolgálat nélkül van s személyét irásbelileg igazolhatja, az intézetbe könynyen bejuthasson, és errõl a cselédosztály minden körben értesittessék. Ha a szegény cseléd tudja, hogy az intézet neki menhelyet ád, könynyebben ellenállhat a csáb ingerének, mely õt ezerféle alakban kisérti.

De ennél is szebb és jótékonyabb módon tanusiták külföldön részvételüket s emberbaráti szeretetüket a szegény nõcselédek iránt a hölgyek, kik a nõ nevet a szó legnemesebb értelmében igazán megérdemlik. Példa rá Hamburgban a Maria- Magdolna- alapitvány, mely a prostitutió örvényébõl kimenekülõ bukott leányoknak ád menhelyet, hol a tudatlanokat oktatják, s belõlük ismét hasznos, tevékeny tagokat képeznek az emberiség javára.

A mi jótékony nõ- egyleteinknek még nyitva áll az út, hogy ily irányban nyujtsanak segélyt és istápot a szerencsétleneknek, s én nem kétkedem, hogy e jeladás módot nyújt sok szegény bukott nõnek, hogy borzasztó helyzetébõl megszabaditassék.

Nevezzük el ez intézetet, melyet létesitni szeretnék, akár az "elveszettek menhelyének" akár a "bukott nõk javitóintézetének" vagy bármi más néven, én oly intézetet értek, mely az elesett nõknek, kik szilárd akarattal birnak, hogy a fajtalanság karmaiból elmeneküljenek, új otthont biztosit, melyekben munkára szorittatnak, a nõi kézmûipar bizonyos ágában kiképeztetnek s aztán az intézet visszaadja a már- már veszni indultakat az életnek.

Kétségtelen, hogy elõfordulnak majd szomorú esetei a visszaesésnek, de az is kétségtelen, hogy a prostituáltak nagyrésze önmagát s a szégyenteljes életmódot, melyet folytat, megveti. Ha tehát alkalmat adunk nekik, hogy a fajtalanság csillogó rongyait magukról ledobva, tisztességes pályára lépjenek, reménylem, hogy nemes hölgyek biztató szózata, erkölcsös buzditásai termékeny talajt érnek a legtöbb bukott nõ keblében és sok szegény leány, ki különben nyomorult kórágyon végezné ifju életét, egy ily menhely jótékonysága folytán tisztességes tagjává lesz az emberiségnek, s mint ilyen becsületes úton tudja megkeresni mindennapi kenyerét.

Az intézet fenntartására való költségeket egyrészt jótékony adományokból, másrészt a kéjhölgyek orvosi vizsgálati dijaiból, legnagyobb részt pedig azon szülõk és családok által fizetendõ dijakból fedezhetni, kiknek gyermekei vagy rokonai és hozzátartozói a menhelyben szégyenüktõl megszabadultak, megjavultak, s egy új életre készittettek elõ.

Vajha e futólag elmondott szavak minél elõbb megvalósulnának s az eszme, melyet itt vázlatosan fejtegettem, már a közel jövõben ténynyé válnék!

Szives olvasóimhoz, kik figyelmükkel eddig követtek, ismételve intézem a kérést, hogy saját körükben oda hassanak, miszerint a prostitutió kérdése egész borzasztóságában, mely a magyar nemzet lételét fenyegeti, felismertessék. Ha ez megtörténik, hiszem, hogy a segély nem várat magára sokáig. A hatóságok ki fogják seperni a hivatalnoki visszaélés s megvesztegethetõség Augias- istállóját, s Budapest majd joggal tekintheti magát annak, a mit a mûvészet és közmûvelõdés terén való elõhaladottságánál fogva már is elért, a nyugoti civilisatió és európai tudományosság határvárosának.