Bevezetés

Ki e füzetkét sokatmondó mosolylyal kezébe veszi, azon reményben, hogy benne pikáns Pall Mall Gazette- féle historiákat talál, az inkább ne is fogjon hozzá, mert kellemetlen csalódásban fog részesülni. Ez tisztán tudományos munka és egyedüli czélja az, hogy rámutasson azon veszélyre, mely a fõvárost és a nemzetet közegészségi tekintetben fenyegeti. Azon statisztikai adatok után, melyek e füzetben fel vannak sorolva, és hivatalos voltuk miatt kifogás alá nem eshetnek, nem fog senki sem kételkedni azon, hogy a hazánkban uralkodó prostitutióviszonyok tényleg imminens közveszélyt képeznek. Világosan kiderül belõlük, hogy a ragályos nemi betegségek száma nálunk majdnem kétszer olyan nagy, mint lajtántúli szomszédainknál és mint Németországban.

A tények jelentõségét mindenki fogja méltányolni, a ki tudja, hogy mennyire degenerálja a syphilis a nemzedékeket, az emberi fajt, a mint ezt p.o. nagyobb mérvben Erdély és Délmagyarország egyes vidékein sorozások alkalmával észlelni lehet és ki tudja, hogy a ragályos nemi betegségek a népszaporodást is tetemesen akadályozzák... Helyzetünk tehát elég komoly, hogy nyilvános megbeszélés tárgyává tétessék.

Hogy a baj elháritására vonatkozó javaslataim nem elég kimeritõk és helyesbitésekre is szorulnak, azt jól tudom. Hiszen e brosür teljesen elérte czélját, ha a hivatott szakemberek figyelmét ébreszti és beható diskussiónak kiinduló pontját képezi.

Budapest, 1893. junius havában.

A szerzõ

I. Történelmi rész

A prostitutió egyike azon társadalmi problémáknak, melyeknek kezdete a sötét ó- korba vezethetõ vissza. Találkozunk vele már a legrégibb népeknél, kiknél majd a vallás leple alatt mint istentisztelet, majd mint bünös kereseti forrás szerepel. Hiszen elég jellemzõ, hogy az Ó- testamentum is már jól ismeri mai felfogásunknak teljesen megfelelõleg a "meretrix" fogalmát s épp úgy általánosan ismert tény, hogy a prostitutió a görögöknél és a rómaiaknál meghonosodott állami felügyelet alatt álló intézmény volt. Kiemelendõ azonban, hogy a prostitutió gyakorlása az összes czivilizált népeknél, az õskorban ugy mint manap a megvetés tárgyát képezte. Ezt bizonyítja, hogy a mosaismus a legnagyobb szigorral megtiltja. "Non erit meretrix de filiabus Israel..." sõt egy meretrix fiának a községbe való felvételét is megtagadja; ezt bizonyitja továbbá, hogy a görögöknél és rómaiaknál minden nõszemély, ki magát a prostitutió karjaiba vetette, rabszolganõvé sülyedt és mindazon jogoktól megfosztottnak tekintetett, melyek különben a szabad nõt illeték meg. A kereszténység természetesen már az erkölcsiség szempontjából is megvetendõnek s meggyalázónak tekintette és a keresztény államok kezdetben kötelességüknek tartották a prostitutió ellen a legszigorubb büntetésekkel eljárni. Midõn azonban idõvel belátták, hogy a szigoru rendszabályok daczára e bajt kiirtani nem lehet, a 13. század elején Francziaországban, Szt. Lajos király idejében, de másutt is enyhébb felfogás tört magának utat s mint szükséges bajt kezdték megtürni. Azonban a nagy syp hilisjárvány óta (15. század végén) a prostitutió ismét a leghevesebb üldözéseknek volt kitéve, mely üldözések e század kezdetéig tartottak. Csak jelen századunk volt hivatva a prostitutió problemáját, ha nem is megoldani hiszen azt teljesen megoldani lehetetlen de a személyes szabadság és az állam jogos és szükséges felügyeletének tekintetbe vétele mellett mostani társadalmi viszonyainkkal praktikus összhangzásba hozni.

De mindezzel bõvebben foglalkozni nincs szándékunkban, mert a tárgy Parent- Duchatelet, Jeannel, Rabuteaux s mások mûveiben részletesebben van leirva. Mi csak azon intézkedéseknek és rendszabályoknak rövid történelmi vázlatát akarjuk adni, amelyek az idõk folyamán egészen a jelen korig hazánkban és fõvárosunkban a prostitutióval szemben foganatba vétettek, amint azok okiratokban kitüntetve vannak. Ezeknek száma nem nagy, de belõlük az tünik ki, hogy hazánk mindig és állandóan szellemi összeköttetésben állott a nyugattal, mert az idõnkénti általános eszmék mindig a mi nyilvános életünkben is hiven visszatükrözõdnek.

Így már a legrégibb idevágó okirat az "Ofner- Stadtrecht" hiven visszhangozza azon humanus felfogást, mely a 13. század elején Európában és különösen Francziaországban a prostitutióval szemben érvényesült. Az "Ofner- Stadtrecht" 1244. évbõl származik és ó- német nyelven van szerkesztve. A prostitutióval 3 fejezetben foglalkozik, még pedig a nyilvános, a titkos prostitutióval és a keritéssel. Az eredeti szövege igy hangzik:

A szabad leányokról. A szabad leányok szegény, bánatos és csügedt népség, ezért õket erõszak és igazságtalanságtól meg kell óvni. A szegények és nélkülözõk legalább tenyérnyi széles sárga pántlikát hordjanak fejkendõjükön. Ha pedig ezen jelvény nélkül találtatnak, akkor szedjen a poroszlómester mindannyiszor tõlük 6 fillért.

A titkos prostitutióról. Ha tetten kapják, vagy rá bizonyul, hogy vétkezett és bujálkodott, de az illetõ szabad és hajadon, akkor nem helyeslem, hogy a poroszlók és a szabad leányok hatalmaskodjanak rajta vagy hogy akarata ellen körültánczoljanak vele a városban, a történtek miatt és hogy kényszeritsék a sárga pántlika viselésére. Ruhájától sem szabad õt megfosztani, mert kétségbe esnék és szemérmetlenné válnék, mig különben megemberelhetné magát és megjavulhatna.

Keritõ- és csábitónõkrõl. Ha tetten kapnak vén banyákat és aljas nõket akik asszonyokat vagy szüzeket keritenek és bujálkodásra csábitanak, azokat meg kell korbácsolni és a Dunába vetni, ugyanazon eljárás követendõ azon gazdákkal szemben, akik házukat ilyen czélra kölcsön adják.

Ezen rendelet Budán majdnem 200 esztendeig volt érvényben.

A keresztes vitézek fegyelmetlen ténykedései, késõbb a zsoldosok hazátlan kóborlása és a mindinkább megszaporodott prostitutió végül általános katastrófára vezettek. Tudniillik a syphilis, mindez ideig szórványosan megjelenõ betegség, VII. Károly franczia király csapatjaiban, midõn ezek 1494. évben Nápoly elõtt állottak, pusztitó járványként ütött ki. A zsoldosoktól minden irányba elhurczolt betegség gyorsan terjedt el egész Európában, s mindenütt nagy pusztitást okozott. Sok százezer ember esett ez idõben áldozatul e betegségnek (Ulrich v. Hutten). Ezek után a syphilis és a prostitutió közti kapcsolat összefüggést mindenütt kezdték felismerni s belátták, hogy a prostitutió nemcsak a közerkölcsök szempontjából, hanem a közegészséget illetõleg is nagy veszélylyel jár és most veszi kezdetét ama hosszú korszak, melyben valódi középkori dühhel keltek ki a prostituáltak ellen, õket testi megfenyitéssel és börtönnel illetvén.

Az 1552- ik évben Ferdinand által kibocsátott s hazánkra nézve is érvényes "Ordnung und Reformation guter Pollicey" czimü rendelet már ezen intolerantia szellemétõl át van hatva, a prostituáltakra érzékeny büntetéseket szabván. E rendelet többek közt azt tartalmazza:

Ha sok könnyelmû ember Istentõl adott házasságon kivül egymással él vagy egyéb tiszteletlenséget elkövet... Erre nézve összes hatóságainknak nehéz büntetés és kegyvesztesség terhe alatt szigorúan meghagyjuk, hogy a házasságtörés ilyen aljas vétkeit vagy házasságon kivüli közösülést és könnyelmû életet, nemkülömben keritõket vagy keritõnõket vagy egyéb nyilvános vétkeket és könnyelmüségeket, hazánkban, városainkban és falvainkban ne türjenek és meg ne engedjenek, hanem a vétkezõk, tettesek és czinkosok ellen akár magas- akár alacsony rangúak legyenek azok, a legszigorúbb büntetésekkel járjanak el és senkit meg ne kíméljenek.

Hogy miként bántak el a városi hatóságok a prostitutióval, azt láthatjuk Lõcse város 1680. évi statutumában mely következõleg szól:

Mindenkinek, akit illet, ezennel tudtul adjuk, miután nagy szomorodottsággal kellett hallanunk, mennyire gyarapszik városunkban napról- napra a bujálkodás és kéjelgés gyalázatos büne és ugy magas, mint alsó rendü személyek, idevaló és idegen cselédek, kik városunkban szolgálnak, saját vétkes testüket hagyják elcsábitani és ennél fogva az Isten szent parancsolata és ezen város szigoruan megállapitott rendje és törvénye ellenére nem átallanak ezen nagyfoku büntetést érdemlõ bünt elkövetni, nem vevén tekintetbe, hogy minden házasságon kivüli testi közösülés házasságtörés és kéjelgés: ... Ennélfogva jelen rendelettel a rossz nõszemélyek visszariasztása czéljából mindenkinek tudtára adjuk: hogy ezentúl minden nõ, akár milyen rangú is legyen, a ki a hatodik parancsolatot megszegi,... hogy ezen bünért mások elijesztõ példája gyanánt kegyelem nélkül szalmakoszorúval a fején a poroszló vagy hajdu által vásár alkalmával nyilvánosan a városból kivezettessék, vagy bünei minõségei szerint esetleg megfenyitve, gúny és általános kaczaj mellett örökre kiutasitassék. Hogy azonban idõvel ismét városunkba be ne csempéssze magát, arról jól vigyázva gondoskodjék a tek. tanács...

(...)

Szigoru az 1841. évi rendelet Buda város tanácsához.

Minthogy a cs. k. magyar hadi fõkormányszéknek közelebbi értekezõ levele szerint a buda- pesti katona- kórháznak ezen évi orvosi vizsgálata fölött tett jelentésénél fogva, a budai katona- kórházban egy esztendõ alatt 525 rühes s 382 bujakóros, a pestiben pedig nem kisebb számú hasonló betegek voltak orvoslás alatt, s ezen betegségekben sinlõdõknek ily tulságos mennyisége fõleg a feslett életû nõszemélyekkel társalkodásnak tulajdonittatik, ezen városi Tanácsnak ezennel meghagyatik, hogy a felõl, milly rendelések tétettek részérõl a bujaszemélyek számának kevésbitése, s a bujakórság terjedésének a lehetõségig gátolása iránt és ezek miként sikeresitettek ez intézménynek vételétõl számitandó 15 nap alatt ide kimeritõ jelentést tegyen... Költ Budán.

Ezen helytartótanácsi rendeletre az akkori városi kapitány a fõvárosi tanács utján a következõ választ adja, amelyet pikáns tartalma miatt e helyen közlünk:

Tekintetes Tanács.

Jóllehet azon kérdés mindenkor fennmarad, valljon azon 382 kebelbeli katonaságnak nagyobb része, mely buja kórságban szenvedni állittatik nem Pesten kapta- e ezen betegséget, hol sokkal nagyobb számmal vannak az efféle buja személyek; a Nagyméltóságú m. kir. Helytartótanácsi kegyelmes és kegyes Intézvény következtében pedig, mely szerint a buja- személyek kevésbitésérõl, és a bujakórság terjedelmének gátlásáról tudósitás tétetni rendeltetik: szerencsém van jelenteni: hogy én a vidéki személyek kevésbitésére a lehetõségig mindeneket elkövettem: tudniillik az oly kóborló személyek befogatására, melyek a város sorompóin kivül, s jelesen Tabánon túl Tüll major és Okenfusz kertje tájékán és az ottani mellék kerületekben tartózkodnak öt emberbõl álló patrolt, mely éjjel nappal körüljárni tartozik a Tanács engedelmével felállitottam; ugy nem különben a Krisztina külváros tájékán, nevezetesen városmajorban e részben különösen egy ember van felállitva, ki a közbátorságra felügyelvén, eleinte az efféle kóborló személyek közül, kik a sorompón kivül a katonasággal társalkodni szoktak, de most már mégis megritkultak, naponként többeket elfogattam, kik is megbüntettetvén ismét születésük helyére vissza kisértettek.

A mi pedig a városban tartózkodó kéjleányokat illeti, ezek idõrõl- idõre orvosilag megvizsgáltatnak és az olyanok, kik bujakórság- betegségben lenni tapasztaltatnak, a városi nõ- kórházba, orvosoltatás végett küldetnek; s miután egészségüket visszanyerték, testileg megbüntettetnek s igy hazájukba visszaküldetnek; szinte az történik, az efféle behozott egészséges kéj- leányokkal, is, mellyek nem ide valók.

A mi pedig azon korcsmárosokat illeti, kik az ily szabad személyeket fentartani szokták, ezek szinte büntetés alatt vannak és már sokkal kevesebb számuak, mint sem az elõtt voltak és idõvel még kevesebben leendenek az általam tett rendelések és intézkedések következtében...; megkülönbözött tisztelettel maradván Budán, Október 23- án 1841. lekötelezett szolgája Keller Ferencz, m.k. városkapitány.

Végre ide iktatjuk a keresked. miniszter 1848. nov. 16. rendeletét.

A magyar hadügyministerium ide érkezett közleményébõl kitünvén, hogy a számos tábori betegeink kétharmadrésze bujasenyvben sinlõdik, ezen kór további terjedésének meggátlására szigoru intézkedések kivántatván, e terület közönsége ennélfogva oda utasittatik:

1- ör. Tiszti orvosainak szigoru kötelességül tegye, hogy amennyiben netalán itt- ott kéjhölgyek léteznének azokat egészségi állapot tekintetébõl figyelemmel kisérvén, minden héten meghatározott idõben hatósági felügyelet mellett megvizsgáltassa.

2- or. Azon kéjhölgyek, kik bujasenyvben szenvedni tapasztaltatnának, a hatósági kórházban dij nélkül gyógyittassanak.

3- or..........

4- er. Bujasenyvben szenvedõ bármi szegény férfi vagy némber minden különbség nélkül a hatósági kórházakban dijmentes ápolást nyerjen, mire nézve a kórházak elöljáróinak az illy ürügy alatt, hogy más hatóságokhoz tartoznak, elutasitani szigoru felelõsség terhe alatt tiltassék meg. Végre

5- ör. A tiszti fõorvosok oda utasittassanak, hogy a beküldeni szokott hivatalos jelentéseket a bujasenyvre is különösen kiterjesszék.

... Költ Budapesten.

II. A prostitutió- ügy mai állása a fõvárosban (Az 1885. évi szabályrendelet alapján)

A ragályos betegségeknek prophylaxisa a modern államnak legfontosabb feladatai közé tartozik. Ezen szempontból a prostitutiónak, mint a syphilis tovaterjedésének joggal mondható legfõbb tényezõjének szabályozása, kiváló jelentõséggel biró közérdekü rendszabálynak tekintendõ.

Az elõbbi fejezetben láttuk, hogy régebben milyen kényelmesen akarták a prostitutió kérdését megoldani. Ugyanis a prostitutiót egyszerûen elnyomták, a kéjnõket becsukták vagy eltolonczolták és azt hitték, hogy ezzel a bajt ki is irtották. Azonban mindig meg lehetett gyõzõdni arról, hogy a legszigorubb intézkedések és a legkeményebb büntetések czélhoz soha sem vezettek, ami könnyen felfogható is. "Naturam si furca expellas tamen usque recurret." Akár milyen szempontból tekintjük is a prostitutió kérdését, azt tagadni senki sem fogja, hogy különösen a mai társadalom fejlõdésénél és szervezeténél nélkülözhetetlen és szükséges baj. Szükséges, mert természettörvényen alapszik, sok férfi pedig nem képes családot fentartani és mert különösen a házasság gazdasági okokból sokkal késõbb köttetik meg a nemi ösztön ébredésének korszaka után. Hatalmasan elõmozdittatik a baj a népesség fokozódó proletárizálása által, mely a prostitutiónak bõ anyagot szolgáltat. A mondottak után nem marad tehát egyéb hátra, mint a prostitutiót megtürni, amint azt tényleg is mindenütt halgatagon megtürik.

Minthogy azonban a társadalom többi tagjait folyton veszélylyel fenyegeti az által, hogy a syphilist és az egyéb ragályos nemi betegségeket nagyobbára õ közvetiti és terjeszti, azonkivül gyakran nyilvános botrányra is szolgáltat alkalmat, azért kötelessége az arra hivatott hatóságoknak ugy az orvosrendészet szempontjából (állampolgárai egészségének biztonságára) mint a közerkölcsök tekintetébõl fölötte a legszigorúbban õrködni, vagyis mint mondani szokás, a prostitutiót szabályozni.

Ezen õrködés kell, hogy 3 irányban történjék: 1) mindazon nõket, kik a kéjelgést nyilvánosan keresetképen üzik, nyilván és szemmel kell tartani. 2) A titkos prostitutiót ki kell kutatni és elnyomni, azaz ártalmatlanná tenni azáltal, hogy rendõri ellenõrzés alá helyeztetik. - 3) A kéjnõk egészségi állapotát rendes idõközökben meg kell vizsgáltatni hivatott szakközegek (rendõrorvosok) által.

Ezen alapelvek valamennyi civilisált államban Anglia és Amerika kivételével, el vannak fogadva, ép úgy nálunk is. Mindenhol igyekszik a rendõrség fentebb kifejtett irányokban több kevesebb szerencsével nehéz feladatát teljesiteni és bátran állithatjuk, hogy fáradozása eredménye mindig arányban áll az eme missióval megbizott hatóság szervezetével és azon erélylyel és erkölcsi szigorral, mely õt kötelessége teljesitésében vezérli.

Fõ- és székvárosunk hatósága több izben igyekezett már a prostitutiót rendõrileg szabályozni; e kisérletek azonban úgy látszik nem sikerültek, mert folyton uj szabályrendeleteket szerkesztett. Az utolsó rendszabály 1885. év óta van már érvényben.

(...)

*

Ha már most azt kérdjük, hogy mi az oka a syphilis oly nagy mérvü elterjedésének fõvárosunkban, akkor bátran felelhetjük, hogy a baj fõkép a jelenleg érvényben levõ szabályrendelet gyarlóságában rejlik. Már maga a czime "Szabályrendelet a bordélyügyrõl" épen oly szerencsétlen mint helytelen, mert nemcsak a bordélyokról van, vagy kell hogy szó legyen benne, hanem az egész prostitutió- ügy szabályozásáról. Ez azonban nemcsak a nyilvánosházakban lakó, hanem még a magányosan lakó kéjnõkre is vonatkozik és ami a legfontosabb, magában foglalja a titkos prostitutiót is.

Közelebbrõl vizsgálva a szabályrendeletet, azt kell mondanunk, hogy alapeszméjében el van hibázva, hogy a titkos prostitutiót illetõleg teljesen hiányos, hogy a türt prostitutióval szemben igazságtalan és hogy az orvosi ellenõrzésre nézve sem nyújt elég biztositékot.

Az alapeszméje hibás, mert a prostitutió ügyeknek rendõri igazgatását kerületek szerint decentralizálja. Sok szakács elsózza a levest...

Épen a hatékony igazgatása és szemmel tartása a prostitutió- ügyeknek türi meg legkevésbé a szétforgácsolást; azt egy kézre kell bizni. Azonkivül nem szabad, hogy a prostitutió- ügy sok más teendõi közé tartozzék egy- egy tisztviselõnek, hanem kell, hogy kizárólagos foglalkozása legyen egy ép oly szilárd, mint jellemes és humánus rendõrfõnöknek, a ki elég számos, értelmes és megbizható személyzetével, minden a prostitutiót illetõ teendõket egymaga ellát és elvégez.

A szabályrendelet a titkos prostitutióval szemben teljesen hiányos. Ugyanis a következõ meghatározásokra szoritkozik: 50. "A zugbordélyházakat és minden oly helyet, hol valamely látszólagos üzlet leple alatt a kéjelgés titokban keresetszerûleg üzetik, kipuhatolni, illetõleg szemmel tartani a kifejlendõkhöz képest az illetõ személyek ellen intézkedni a ker. kapitányság feladatához tartozik. Azon helyekre, hol köztudomás szerint kósza kéjnõk szoktak tartózkodni, a kerületi kapitány különösen tartozik felügyelni." Továbbá 52. "Lakás nélküli kósza kéjnõk mindenkor letartóztatandók és ellenük a szabályszerû eljárás foganatosítandó."

Már most mit értsünk a "kifejlendõkhöz képest intézkedni" alatt és miben álljon ezen intézkedés? Épúgy mit jelent "s ellenük a szabályszerü eljárás foganatositandó"? Tán eltolonczolást? Ez mindenesetre a régi hatóságok legbölcsebb eszméje volt. A hiányos bejelentések és a zónatarifa idejében mindez azonban nem sokat használna; az egyik pályaudvarnál eltolonczolják õket, a másikon visszajönnek. Végre még a következõ komikus 24. is elõfordúl, mely igy hangzik. "A türelmi bárcza ingyen adatik ki s a nélkül a kéjelgést keresetképen üzni tilos." És ha mégis? Mi történjék azután?

Az egész szabályrendeletben egy árva szóval emlités sincs, sem megidézésrõl, sem hivatalos bejegyzésrõl!

Azon fenyegetõ veszély mellett, melyet a titkos prostitutió a társadalomra nézve képez, minthogy eltekintve attól, hogy tapasztalatlan nõket a gyalázat karjaiba kerget, az a tulajdonképeni kútforrása és fõterjesztõje a syphilisnek, épen ezért a szabályrendeletben a titkos prostitutióra nagyobb súlyt kellene fektetni, sokkal behatóbban kellene vele foglalkozni és fogalmát pontosabban kellene körülirni. Úgy látszik, mintha az a sok leány és asszony, akik családjuk körében a tisztesség köpenye alatt élnek, valamint azon sok szolgálat nélküli cseléd, foglalkozás nélküli munkásnõ, pinczérnõ, s. a. t., kik mindnyájan az utczán vagy nyilvános helyiségekben a férfiakat csalogatják és õket valamely keritõnõhöz vagy egyikébe ama (a rendõrség elõtt is ismert) találkozó helyeknek vezetik, úgy látszik, hogy a szabályzat elõtt mindezek nem is léteznek! És épen a kikutatása és üldözése az ily személyeknek, illetõleg azoknak ártalmatlanná tétele oly módon, hogy hivatalos orvosrendészeti ellenõrzés alá helyeznék, képezné az ilyen szabályrendeletnek legfontosabb intézkedését.

Mert ugyanis a budapesti helyõrség rendkivüli magas számu megbetegedései csak részben mutatják a titkos prostitutió veszélyes voltát, hiszen a katona, amint tudjuk, rendesen csak bizonyos, még pedig a legalsóbb réteghez tartozó kéjnõkkel vagy cselédekkel közlekedik. Ki mérheti meg azonban azon véghetetlen nagy kárt, amelyet a jobban öltözködött titkos prostituáltak a syphilis tovaterjesztése által a magasabb társadalmi köröknek okoznak? Hogy fogalmuk legyen arról, hogy milyen veszélyes ez a társadalomra, ide sorolom a következõ adatokat:

Foller szerint Berlinben betegeknek találtattak:

az 1880. évben a titkos prostituáltak között 18,5% az ellenõrzöttek között csak 1,5%,

az 1885. évben a titkos prostituáltak között 14,9% az ellenõrzöttek között csak 0,9%,

az 1887. évben a titkos prostituáltak között 21,1% az ellenõrzöttek között csak 0,9%,

az 1889. évben a titkos prostituáltak között 22,0% az ellenõrzöttek között csak 1,3%.

Lyonban volt Giraud szerint a viszony átlag:

az 1880- 1890. évig a titkos prosituáltak között 33,4% az ellenõrzöttek között csak 1,6%.

Jeannel szerint Bordeaux- ban

az 1858. évben a titkos prostituáltak között 49,2% az ellenõrzöttek között csak 2,2%,

az 1860. évben a titkos prostituáltak között 24,5% az ellenõrzöttek között csak 1,2%,

az 1862. évben a titkos prostituáltak között 23,0% az ellenõrzöttek között csak 1,2%,

az 1866. évben a titkos prostituáltak között 27,2% az ellenõrzöttek között csak 1,6%.

Ebbõl látható, hogy milyen rettenetes mértékben uralkodik a syphilis a titkos prostituáltak között. Berlinben a rendõrség által bekisértek közül minden 5., Lyonban minden 3., Bordeaux- ban hasonlóképen minden 4- 5. volt beteg. Mig ellenben az ellenõrzöttek között alig 2% találtatott betegnek.

Az itteni viszonyainkról adatok nincsenek; az okát nem tudom. Alkalmasint nem is létezik nálunk titkos prostitutió!?

Másrészt azonban azon discretionalis hatalom mellett, mely a rendõrségnek a kéjnõkkel szemben meg van adva, azon eshetõség is fordulhat elõ, hogy amaz hivatásának teljesitésében, különösen a titkos kéjnõk üldözése alkalmával vagy túlkapást vagy tapintatlanságot követhetne el, úgy hogy könnyen azon veszélybe juthat, hogy majd bünrészességgel vádolják, majd brutálisnak tartsák.

Nem akarok rég letünt idõkrõl megemlékezni... Azonban mindenki be fogja látni, hogy ilyen szabályrendeletnek részletezve és pontosan körülirva bizonyos szabályokat kell tartalmaznia a rendõrség részére, amelyek eljárásában zsinórmértékül szolgáljanak; tudnia kell a rendõrségnek, hogy mikor és milyen körülmények közt szabad és kell közbelépnie, milyen bizonyitékok alapján idézzen és intsen meg egy nõszemélyt és végre mikor kell neki a hivatalos bejegyzéshez nyúlnia. Nem is könnyü ám ezt szabályrendeletbe beilleszteni. Még az általános szempontok is discussió tárgyát képezhetik. Azért mutatványul közlöm azon eseteket, melyekben a lyoni szabályrendelet a rendõrséget közbelépésre feljogositja:

1) Ha egy nõt nyilvános helyen vagy nyilt utczán rajta érnek a tetten egy férfiúval.

2) Ha egy nõt rajta érnek azon, hogy oly férfit vezet be lakásába, kit nyilt utczán vagy nyilvános helyiségben talált, feltéve, hogy a férfiú kijelenti, hogy a leányt nem ismeri vagy nem áll érte jót.

3) Ha egy leányt egy szállodában vagy más találkozó helyen férfiúval becsukva találnak és ha utóbbi hasonlóképen kijelenti, hogy a nõt nem ismeri és érte nem áll jót.

4) Ha a rendõrbiztosok a leányt az utczán vagy nyilvános helyiségekben rövid idõközökben más és más férfiúval találják; még akkor is, ha mindegyik kijelentené, hogy szeretõje neki.

5) Ha egy leányt, a rendõrség elõtt ismeretes találkozó helyen kapnak rajta, vagy ha a biztosok õt egy ilyenbe belépni vagy onnan kilépni látják.

Mindezen körülmények feljogositják a rendõrséget az illetõ személyt megidézni, esetleg õt minden feltünés nélkül bevezetni, hol kihallgatják, tisztes életmódra intik és orvosilag megvizsgálják. Ezen pillanattól fogva speciális rendõri felügyelet alatt áll. Ha betegnek találják, úgy azonnal hivatalosan bejegyzik, épúgy, ha többszöri intés daczára ledér életmódját folytatja. A hivatalos bejegyzés õt nyilvános kéjnõnek bélyegzi és ezentúl a rendes orvosrendészeti ellenõrzés alatt áll, mig rendes foglalkozást nem igazol. A bejegyzés, ugy mint a törlés közelebbi körülményeire nem akarok itt kiterjeszkedni.

A szabályrendelet a türt prostitutióval szemben önkényes és igazságtalan, minthogy ama szegény teremtéseket, kik gyalázatukból élnek, arra kötelezi, hogy azért fizessenek, a miért az állam polgárainak biztonsága czéljából õket orvosi közegei által megvizsgáltatja. Tény ugyan, hogy a rendes hivatalos vizsgálatok a személyes szabadságot megszoritják, de ebbe belenyugszunk, mert magasabb általános czél, a közjó, lebeg szemünk elõtt. De azt csak nem hiszi senki, hogy a kéjnõ a maga jószántából hagyja magát orvosilag megvizsgáltatni. Milyen jogczim szolgálhat tehát arra nézve, hogy õ az orvosnak ezért a vizsgáltatásaért még fizessen is?

Eltekintve attól, hogy a rendõrorvosoknak még más fontos egészségügyi teendõket kell teljesiteniök, kötelezve volna az állam orvosi személyzetet tartani, ha már csak azon egy czélról volna szó, hiszen ezen megvizsgálások közérdekben történnek. Kinek jutna azonban eszébe, egy tolvajt vagy betörõt a fogságbüntetésen kivül még külön pénzbirsággal illetni a birói fizetések javitása czéljából? Ha kevés a rendõrorvosoknak a fizetése, úgy javitsák meg, ha pedig sok a teendõjük, úgy szaporitsák a statust. De mikép is szabad ezen teremtésekre ráparancsolni, hogy gyalázatos keresetükbõl egy krajczárt is fizessenek a vizsgáltatásért?

Tehát ismétlem, a kéjnõk ilyetén megadóztatásának rendszere ép oly igazságtalan, mint erkölcstelen és nem illik az államhoz, mint az erkölcsi intézmények személyesitéséhez, hogy ezt megengedje.

Végre a szabályrendelet nem nyújt orvosi ellenõrzés szempontjából elég biztositékot. A ki tudja, mily alaposan kell a vizsgálatnak történnie, meg fogja érteni, hogy úgy, amint azt mostan végrehajtják, a vizsgálat nem elegendõ. A vizsgálat ugyanis a nyilvános házakban, illetõleg a kéjnõk lakásaiban lesz végrehajtva. Már most azt kérdem, vajjon van- e mindenhol, minden lakásban elegendõ világosság, mely nélkül pontos vizsgálatot lehetetlen eszközölni? Vajjon van- e mindenhol alkalom, hogy a tükörrel lehessen ezen vizsgálatot végezni?... Mit tesz a rendõrorvos oly kétes esetekben, hol mikroskopikus vizsgálat nélkül nem tudja megállapitani, vajjon a betegség ragályos- e (kankós) vagy nem?... És minthogy, ami a legfontosabb a vizsgálatok alkalmával az orvosnak rendõri kisérete nincsen, miképen akadályozhatja meg, hogy a betegnek talált nõ ne inficiáljon valakit, még mielõtt kórházba menne? Vagy bir- e eszközzel arra, hogy például egy egyedül lakó kéjnõt a vizsgálat után azonnal ártalmatlanná tegyen?

Végül még egy megjegyzés! Hibásnak találom, hogy a vizsgálat diját közvetlen az orvos kezébe adják.

Késõbb kimeritõbben térek vissza e tárgyra, mostanra legyen elég azon megjegyzés, hogy nem igen felelhet meg egy tudományosan képzett férfiú méltóságának, ha vizsgálat után ily nõszemély a forintot a markába nyomja.

*

Most térjünk át azon positiv javaslatokra, melyek hivatva volnának eme viszonyokon segiteni. Ezeket a következõ 4 pontban lehet összegezni.

1) Központositása minden prostitutió- ügynek egy a fõkapitányság mellett levõ hivatalban. Ezen hivatalnak fõnöke kizárólagosan a prostitutiókérdéssel összefüggõ ügyeket látja el.

Vezérelve legyen: elnézõ bánás a bordélyleányok iránt, szigor a magányosan lakókkal szemben (mert az elöbbiek minden tekintetben könnyebben ellenõrizhetõk, ennélfogva a magánlakók száma amenyire lehet megszoritandó), kérlelhetetlen harcz a titkos kéjnõ ellen akár rongyokba, akár selyembe és bársonyba legyen öltözve. Teendõ: õ vezeti a bejegyzett kéjnõk lajstromát, õ idéz meg, õ int, õ hajtja végre (a fõkapitány beleegyezésével) a hivatalos bejegyzést és törlést, õ egyenliti ki a bordélyleány és bordélytulajdonosnõ közt fenforgó ügyeket, a kéjnõ minden kihágása egyenesen neki lesz bejelentve, õ bünteti meg a vétkezõket.

Tudom, hogy ezen javaslatom ellentmondásban van az 1880. évi 37. törvényczikk 42. szakaszával, de véleményem szerint nálunk a kérdést csakis úgy lehet megoldani, hogy ha az egész ügy egy erõs kézben össze volna pontosulva.

2) Felállitása egy elég számos, intelligens, jól fizetett s a mi kiválóan fontos, becsületes és megbizható biztosokból álló testületnek, melynek egyedüli feladata lenne a nyilvános prostitutió fölötti felügyelés és a titkos prostitutió üldözése. A mi viszonyaink mellett, hiszem, nem lesz hiány arra nézve, hogy ügyességüket és tapintatukat bemutassák.

3) Az orvosi vizsgálat ingyen történjék!

4) Az orvosi vizsgálatok a rendõrség által kizárólag ezen czélra berendezett épületekben vagy helyiségekben hajtassanak végre.

Az utolsó két pont bizonyára fejcsóválást, sõt, némely oldalról ellenzést fog elõidézni, azért szükséges azoknak részletezésébe behatolnom.

Az ingyeni orvosi vizsgálatok az emlitett helyiségekben hetenként kétszer, például hétfõn és csütörtökön történnek. Valamennyi kéjnõnek a megnevezett napokon 8- 12 vagy 2- 4 óráig ott meg kell jelennie, hol egészségi állapotát megvizsgálják és a könyvecskében bizonyitják: betegség esetén pedig az illetõt azonnal a jelenlevõ rendõrközegeknek átadják kórházba való szállitás czéljából.

Azon kéjnõ, ki a megnevezett napokon nem jelennék meg, 24 órára becsukatik, azonban ha a következõ napon, tehát kedden, illetõleg pénteken orvosi vizsgálat végett megjelenik, a büntetést nem hajtják rajta végre, hanem pontatlan megjelenéseért 50 krral megbirságoltatik. Sõt szerdán illetõleg szombaton is vizsgálat alá bocsáttatik még mindenki, akkor azonban a legnagyobb pénzbirsággal, t.i. egy frttal illettetik. A ki szerdán illetõleg szombaton sem jelentkezik vizsgálatra, az kényszer útján lesz elõvezetve és fogházzal lesz büntetve.

Összehasonlitva ezen ajánlatot az eddigi eljárással, be kell látnunk, hogy mindekettõ közt óriási különbség létezik. Az elv, melyen amaz alapszik, az ingyenes orvosi vizsgálat. A ki ezért fizetni nem tud, vagy nem akar, az bizonyára meg fog a meghatározott napon jelenni. A ki a határnapokat elmulasztja, vagyis jobban mondva, ki szántszándékosan nem jelenik meg, mivel a várakozás hosszantartó, a tolongás nagy, vagy mivel nem akar ezen társasággal együtt lenni és magát a többiekkel együtt megvizsgáltatni u.a. idõben, az 50 kr., illetõleg 1 frt birságot fizet a rendõri pénztárba. Azonban nem azért fizet, mintha keresete után róná le adóját, hanem fizet büntetésképen rendetlensége miatt; ez a különbség. "Volenti non fit injuria". Itt a fizetés büntetés, eddig orvosi honorarium volt, melyre kötelezték.

Ezekkel szemben felhozhatják, hogy az ingyen napokon oly nagy lesz a tolongás és a zaj, hogy a vizsgáló orvosok nem fogják birni a munkát. Nagyon tévednek! A ki ezen nõk természetrajzát ismeri, fogja tudni, hogy köztük önmaguktól kategóriák fognak képzõdni, kik jövedelmük minõsége szerint, rendesen majd ezen, majd azon napon fognak vizsgálatra jelentkezni. A szegényebbek természetesen szívesen el fogják fogadni az ingyen vizsgálatok jótéteményét, a vagyonosabbak azonban semmi áron sem lesznek rávehetõk, hogy ingyen napokon jelenjenek meg, hanem készségesen fogják a pénzbirságot lefizetni. Ezen önkéntes pénzbirságok által pedig oly jelentékeny összeg fog befolyni, hogy valamennyi e javaslattal összefüggõ kiadások, melyekhez az orvosi fizetések tetemes felemelése is tartozik, bõven lesznek fedezve és még azonfelül egy prostitutióalapra is maradnak szép összegek.

A fent elõadott módja az ingyenes vizsgálatoknak korántsem valami uj eszme, hanem régen kipróbált és kitünõnek bizonyult eljárás, melyet a hires Dr. Jeannel Bordeaux- ban már a 60- as években nagy sikerrel gyakorolt. Következõkben ide iktatom érdekes adatait, melyek 1859. évtõl 1865. évig, tehát nyolcz évre terjednek. Az emlitett idõszakban átlag 530 bejegyzett kéjnõ közül 190- 200 járt az ingyenes vizsgálatokra, körülbelül ugyanennyi a 75 centimes és 100 a két francos vizsgálatokra.

Elõre bocsátva, hogy Bordeaux- ban az orvosi vizsgálatok hetenként csak egyszer voltak elõirva, a leirt eljárás mellett következõ bevételek folytak be a rendõri pénztárba:

Év, 1859, 1860, 1861, 1862, 1863, 1864, 1865, 1866

A bejegyzett kéjnõk száma, 554, 540, 513, 485, 516, 520, 554, 555

Az ingyenes vizsgálatok évenkénti száma, 11292, 10561, 9093, 8151, 8906, 9979, 10431, 10538

Önkéntes megfizetett vizsgálatok (75 centimes), 9992, 10226, 9936, 9414, 8735, 9596, 9818, 9067

Önkéntes megfizetett vizsgálatok (2 frankos), 5007, 4681, 5017, 5212, 6255, 5418, 5164, 6807

Fizetett vizsgálatok utáni bevételek, 15000 frank, 17061 frank, 17481 frank, 17001 frank, 19061 frank, 18033 frank, 1796 frank, 18425 frank

Ezen bevételekkel szemben (17,000- 18,000 fr.) volt 13,350 fr. kiadás (4 orvos, házbér stb.), ugy hogy évenként 3400 fr. többlet maradt.

Már most, ha Budapesten megközelitõleg hasonló viszonyokat fölteszünk, nem kételkedünk, hogy fõvárosunkban levõ bejegyzett kéjnõk létszámát (1150) és az elõirt hetenkénti kétszeres orvosi vizsgálatokat tekintetbe véve, az önkéntes pénzbirságok utján évenként legaláb is 30,000 forint fog a rendõri pénztárba befolyni.

Ha elvégre a 4. pontot vizsgáljuk, úgy kétség nem fér hozzá, hogy az orvosi vizsgálatok ezen czélra berendezett, magától érthetõleg valamelyik félreesõ utczában levõ épületekben, vagy ha lehet, egyes kerületi kapitányságok külön helyiségeiben sokkal exactabban mehetnek végbe, mint eddig. Az orvosoknak módjukban lesz a szükséges, esetleg a mikroskopikus vizsgálatot tágas és világos helyiségben végrehajtani, a betegnek talált kéjnõket azonnal rendõri õrizet alatt kórházba kisértetni és végre valljuk be az orvosok tekintélye és méltósága is ez által kiválóan emelkednék és esetleg kéjnõ és vizsgáló orvos között beállható bizalmas viszony lehetetlenné válnék.

Ime ezek volnának nagyjában azon szempontok, melyek szerint az uj fõvárosi szabályrendelet szerkesztendõ volna.

A prostitutió szabályozásával azonban egymagával a ragályos nemi betegségek prophylaxisának kérdése még nincs kimeritve. Karöltve az elõbbivel jár a cselédügy uj szabályozása és mindkét nemnél elõforduló venerikus betegségek általánosan kötelezõ ingyenes gyógykezelése, ugy ennek a czélnak szolgáló nyilvános rendelõ intézetekben, mint kórházakban is (fekvõ betegek számára). Régebben álltunk már ezen az állásponton (l. az 1848. miniszteri rendeletet), de azóta nagyon haladtunk visszafelé. Ki a fennálló betegsegélyezõ egyletek, valamint az uj betegpénztárak alapszabályait tanulmányozza, (kivételt képez e téren az általános munkásegylet, valamint a m. k. államvasutak betegség pénztára) azt fogja találni, hogy a venerikus beteg az egyletek részérõl semmi támogatásban nem részesül, hanem a gyógyszereket, ugy mint az orvost saját zsebébõl köteles fizetni. Ezen helytelen fölfogás onnan ered, mert azt hitték, hogy az ember nemi betegséget csakis kicsapongó életmód folytán szerezhet, pedig köztudomásu dolog, hogy ez a legszolidabb emberrel is megeshetik, ki kénytelen házasságon kivül nemi ösztönének eleget tenni. Ezt a ferde állapotot meg kell változtatni, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, mily kiváló fontosságú szerepet játszik ezen betegségek ingyenes gyógykezelése a syphilis prophylaxisában.

Mindkét javaslatot a kormány van hivatva keresztülvinni.

Budapest, 1893. junius hóban.