I. I. Budapest Szodoma

Gyilkoljatok meg! öljetek meg! ne legyen testemben egy csep vér sem, legyek teljesen hideg, halott!

Vagy zuzzátok össze csontjaimat porrá és égessétek el azt is, ne legyen még egy atom sem, mely elárulná, hogy ez undok városban éltem valaha!

Vesszen e város szinérõl minden, mi szépet és jót mutat, mert valója csupán gaz, pusztuljon el minden ékessége, bája és gyönyöre, mert bûn árán szerezte e tulajdonságait. Mentsük ki e városból az igaz embert, mert a ragály terjed ez undok fertõben, a rothadtlelkû elveti magját az igazak szivébe, hogy azt is bûzhödté, bélpoklossá tegye!

Vesszen ki bár ember és állat egyaránt, ne legyen senki, ki tapossa a világnak e szenyfoltját!

Tomboljanak az ellenség ágyui, harsogjanak a csata kürtjei, dörögjenek a vész fellegei, hirdesse minden, hogy Budapestnek vesznie kell a föld szinérõl ugymint Szodoma és Gomorrhának, mert benne kéjuralom kapott lábra. Oly erõs és hatalmas kéjuralom, melyet megtörni lehetetlennek látszik.

Itt öngyilkosságot igér jó szülõjének a gaz fiú, mert nem engedik kéjelegni, ott a nõre halált szab a férfi, mert amaz felfedezte aljas bünét.

Emitt öngyilkos lesz az ifju, mert nincs elég pénze, hogy szenvedélylyé vált kéjelgését ki tudná elégiteni. Amott elvál a férj, mert nincs annyi keresete, melylyel két nõt ki birna tartani.

Az alsóbb körökben az inség és nyomor a szegénység és elégületlenség jajai hallatszanak. A felsõbb köröket pedig a kényelem, a kedvtelenség és az életuntság borzalmai zaklatják.

És mindez azért van, mint már mondottam, mert jelenleg kéjuralom dívik. Ezen lelketrázkódtató borzadalmas állapotok megteremtõi és bûnös vezetõi: az undok kéjhölgyek!

Budapestnek ez erkölcsi romlotjai baljóslatu alakulásokkal fenyegetik az igazakat. E város elveszteni készül szabadságát! Hogy a szeplõtlen tisztaszivûeknek kezében nem villog többé kard, a kéjenczek bilincseket kovácsolnak a szüzek karjaira, hogy megakadályozzák azokat jogaiknak, erényeiknek védelmükben.

A kéjelgés világuralomra készül s apsolutismussal fenyeget. És, ha a kéjuralom terjeszkedik s magával ragadja még a kevés számban levõ igazakat is, hol van az óriás a ki képes lesz ezeket feltartóztatni és visszatartani? Mely kéz akadályozza meg majdan e két ellentétes elem egyesülését s ebbõl kifolyólag az erkölcsi egyensuly teljes felbomlását?

Vajon ki fogja vezetni az emberiséget az erkölcsi haladás utján, midõn a kéjuralom eloltással fenyegeti azt a világosságot, mely az egyház szellemébõl oly jótékony sugarakban áradott a kéjuralom sötétsége felé?

Hát rövid idõ mulva, ha majdan a paráznák orkánja megindul s a kéjhajhászók büzhödt förgetegje zúditja az igazakra ragályos miazmáit, mit fogtok ekkor tenni? kihez fogtok ekkor folyamodni? És vajjon mi lesz az egyház függetlenségébõl, szabadságából és mi a kereszténységbõl, ha a kéjuralom hatalma kiragadja az egyház kezébõl az Isten igéjének kardját? Embert keresünk majd, ki oly erõsen állja meg helyét a kéj vihara közt, mint megállotta helyét, Napoleon a harczok viharai között.

Hát hol találunk majd oly embert, ki látja, hogy a kéjszomj már elragadta az ifjut és öreget, szegényt és gazdagot; ki látja, hogy nem csak az ifjúnak csendes ártatlan életébe, nem csak a családi szentélybe, de még a szentek szentélyébe az Ur oltárához is belopódzodtak már a bünre csábitó fúriák, hol találjuk majd az embert ekkor, ki küzdtérre lép és felkiállt az Istenhez: meghalok! de megvédelmezem kisértetben levõ szolgádat a szennytõl, a büntõl?

II. A kéjhölgyek

Ismeritek ezen emberi testtel biró fúriákat, ismeritek õket? Ha nem, hallgassatok ide! Azon erkölcstelen, hitetlen fene vadak, kik nem ismernek sem szépet, jót, sem nemest, igazat és tisztát, kik csak bünt, szennyet és ocsmányságot ápolnak; kik kerülik a tisztességes társaságot és a nap világosságát; azok, kik csak kényelemre, jólétre, nyugalomra, szórakozásra és undok kéjre szomjuhoznak, ezek a kéjhölgyek.

Hogy mily megtestesült rossz az ilyen lény, az kitetszik abból, hogy kimenti magát Istennek rendeltetése alól, anya nem lesz belõle, nemét nem szaporitja, dolgozni nem dolgozik és Istent nem ismer.

Ezek a fúriák terjesztik az egész világban a roszszat. Csak egyszer kell a férfiúnak ily aljassal összetalálkozni, akkor már meg van az mételyezve; azon percztõl kezdve csak romlás lehet erkölcsös életében, de épülés nem!

Hogy milyen aljas tetteket visznek véghez ez undok férgek, arra becsületes ember nem is gondol. Hidegen átölelik a férfit, testi bájait nyiltan mutogatják, nemi szerveit nyiltan, a legkissebb szégyen nélkül odatárják a férfiaknak, csalfa csókokkal árasztják el azokat, mindent elkövetnének csak kielégitsék azokat, kik pénzzel vásárolják meg tõlük a bûnt.

Tudjuk azt, a ki más ember testét csak megsebzi is, azt elitélik súlyosan. És ezeket a fúriákat kik sokszor nem csak megsebzik a legnemesebbet, a szivet, hanem, kik legtöbbször meg is ölik azt ezeket az orvgyilkosokat a társadalom kiváltságokkal ruház fel.

Az ilyennek gyilkos fegyvert, (bárczát) ad kezébe a törvény s azt mondja neki: nesze ezzel mehetsz vadászni nyiltan, nincs tilos föld, akárhol lõheted le ifju vagy öreg zsákmányodat, akárhol vetheted ki szemérmet gyilkoló hálódat, mit lõsz vagy fogsz mind a tied, viheted bátran a vérpadodra, melyen csak igazlelküek és tisztaszivüek véreznek el.

Hogy túlzottan nem beszélek Budapest lakóinak erkölcsi romlottságáról és a kéjhölgyek erõszakos bünre csábitásaikról, arról könnyen meggyõzõdhetik mindenki. Csak egyszer haladjon végig a kételkedõ férfi, este 9 óra után, a kerepesi- uton, mint a vérebek ugy törnek rá nyilt úton, ember, ég és Isten elõtt ezrei e mérges viperáknak; kivetik bünös hálójukat, mely bizton fog, melyet kikerülni nem lehet, megmételyezik a tisztalelkületüeket és tisztaszivüeket. Még a serdülõ szûz ifjut, ki ártatlanul halad végig az uton, azt is megfogják bünsóvár kezeikkel s beavatják a romlás és sülyedés világába!

De nem csak a kerepesi- uton gyilkolják le naponta a férfi sziveket, de még a következõ utakon is.

Budán: Horgony- , Ganz- , Gyorskocsi- , Bokor- és Viadar- utczákon.

Pesten: Himzõ- , Megyeház- , Bástya- , Lövész- , Rostély- , Molnár- , Hajnal- , Uj- , Ó- , Arad- , Szerecsen- , Lázár- , Rózsa- , Petõfi- , Kazinczy- , Nyár- , Szövetség- , Dohány- , Alsó erdõsor- , Aggteleki- , Népszinház- , Futó- , Német- , Gólya- , József- , [[Otilde]]r- , Templom- , Kölcsei- , Mester- , Liliom- , Tüzoltó- , Hölgy- és Kápolna- utczákon.

Ezekben az utczákban vannak a hires kéjbarlangok.

Ezeket könnyen lehet felismerni, mert a legundokabb külsõvel birnak és ablakai nappal mindig be vannak függönyözve, mivel ez éjji madarak nappal alszanak, a midõn a becsületes ember a napvilágánál dolgozik.

Sajnos, hogy jelenleg Budapesten már 54 ily kéjbarlangot, ily földi poklot és mindenikben legkevesebb 20 darab oly undok férget számitunk.

Ezen barlangokban élõ 1080 darab erénygyilkoshoz bátran számithatunk még 920 strihre járót, ime 2000 darab él és élvez, zsarol és uralkodik!

Ha ezen statisztika láttára sem indulna meg és ha ezen statisztika hallatára sem gondolja meg a nõi nem, hogy valóban igen romlottnak kell lenni a férfi nemnek, mely ellátja, eltartja e 2000 ingyenélõt, akkor nincs már sziv a nõi testben.

Lássátok ezek a ribanczok a legnagyobb pompa és fény között élnek, minden bõven van nekik. Egy ilyen rongy, ha az utczán megy és az ember ha nem ismerné, azt mondaná róla: ez báróné vagy grófné, oly fényesen vannak felöltözködve.

Az ilyen kéjhölgy naponta legkevesebb 3 frtot költ el, eltekintve, mikor mulatni megy, mert akkor 100 forintot biztosan elver.

Három forintjával számitva 1 napra 2000 kéjhölgynek egy év alatt kell 2.160,000 frt. Ezen rengeteg összeg legnagyobb részét serdülõ ifjaink szolgáltatják.

Este 8 órától reggel 3 óráig kétszázhatvan személy fordúlt meg és ezen nagy tömeg közt csupán 16 idõsb férfi volt, a többi mind 20 éven aluli.

És valóban könnyeztek szemeim és vérzett szivem, midõn egy más alkalomkor két családos urat láttam megfordulni ott, oly családos férfiakat, kiknek családi viszonyaikat jól ismerem, kikrõl meggyõzõdtem, hogy csakis õk a romlottak vagyis az elcsábitottak, mert feleségök és gyermekeik igen becsületesek.

Igen, mig e nyilt bordélyházakat Budapest területébõl ki nem irtjuk, addig ez igy fog menni továbbra is.

*

Átkom reátok fúriák! Mardossa a kínos pokoli tûz örökké rongy, hitvány sziveteket, gyülöljenek és átkozzanak az igazak, kárhozzatok a pokolra!

Pusztuljatok! pusztuljatok! Jaj! nincs már erõm hogy átkozzalak titeket, kezeimet a görcs összehuzza, kiesik a toll a kezembõl, szemeim villognak és kigyulnak a jogos dühtõl, ereimben kinosan forr a vér, agyamban vesznek a gondolatok, szivemet görcsök rángatják.

Jajgatok és sikoltok, mert látom, hogy átkom nem pusztit el a föld szinérõl titeket, ti hitvány gaz fúriák!

Oh Istenem! kérlek adj erõt, adj csak annyi erõt, hogy egy kissé csititsam vérszomjas haragomat, hogy ismét felemelhessem mérges tollamat, mely az imént esett ki kezembõl.

Oh adj csak annyi erõt, hogy egy gyilkos tõrt vehessek a kezembe és hogy véghez vihessem Herodiás kegyetlenségét, hogy lemészárolhassam e gonosz fúriákat, hogy kiirthassam õket a föld szinérõl.

Oh térjetek ki elölem az utczán, mert nem tudom mire vagyok képes, ha megismerlek titeket.

Engem könnyen felismerhettek, mert szivemben az elszántságot hordom, kezemben pedig a töltött revolvert, mellyel védem ártatlanságom, tisztaságom lelkem legfõbb erényeit.

III. Ifjaink

Ott, hol az erkölcsnek, a hitnek legparányibb nyomát sem találjuk, hol minden szép szó egy- egy lelket gyilkoló tõr, ott hol minden kedveskedés és dicsérés a nemes szivnek megfásitását czélozza, ott hol szabadon tanyáz a bün, ocsmányság, szenny és parázna ott fetrengtek ti e büzhödt kéjbarlangokban.

Nem érzitek, hogy ott vész minden erénytek, minden jó és szép tulajdonságtok, nem látjátok, hogy mióta ti e piszok fészkeket meglátogatjátok, azóta nincs semmiféle hajlamtok a szép, jó és nemes iránt, azóta nem ismertek fellebbvalót. Azóta ti akartok urak lenni mindenhol, senkinek jó tanácsait el nem fogadjátok, nyugalmat nem találtok sehol, gyönyört és örömet a legszebb és legfényesebb társaságokban sem találtok, mert mindig csak kéjre, undok kéjre szomjuhoztok ti nyomorult kéjhajhászók!

Nem látjátok, hogy mióta üzitek ez ocsmány bünt, azóta vész szemetek ragyogó fénye, arczotokról az ifjú rózsás pir eltünt, ruganyos izmaitok kiszáradnak, csontjaitok kidomborodnak a bõr alól, elhágy minden erõtök és utálatos, nyomorúlt vézna csontvázakká lesztek. És ezen stádiumban akartok majd megtérni, ekkor igérjétek, hogy többé nem fogjátok oly gyakran elkövetni e gyalázatos bûnt?

Ekkor hiába jajgattok és rítok, hiába esdekeltek és kiálltotok fennhangon segitségért, nem hallja azt meg senki sem, mert fél a ragálytól mindenki. Egy kéz sem nyul segitségtekre, vivhattok akkor a szörnyû halállal ti kéjhalók!

Nem tudjátok, hogy a legnagyobb bün a bujaság és a paráználkodás, nem tudjátok, hogy önnönmagát boszulja meg az, ki üzi ezen ocsmányságot?

Nem olvastátok a szent irást? Hát tudjátok- e, hogy abban meg van irva:

"Ki magát fajtalan asszonyokhoz adja, rothadás és férgek lesznek jutalma".

Srf. f. 19. 13.

Továbbá:

"Jól jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmi paráznának, vagy tisztátalannak... nincsen öröksége Krisztus és Isten országában".

Efez. 5.

Ifju! ezeket tudva, szeresd az ártatlanságot, mint lelked fõkincsét és ékességét s vedd gondolóra a szent irás e szavait: "Oh mily szép a szüziesség a tiszta erkölcscsel! mert halhatatlan emlékezete, mivel mind Istennél, mind embereknél ismeretes".

Bölcs. 4. 1.

Ifjak! nem látjátok, hogy törpül az emberi nem, a korai vétségek miatt!

Csak azután akartok megtérni, mikor már tehetetlen lények vagytok, akkor akartok egy igaz nõt boldogitani, midõn már nem vagytok arra képesek.

Élõ bizonyitéka annak, hogy az ifjaink mily nagy kéjhajhászok, hogy mily nagy mértékben üzik a parázna undok bünét az, hogy könyveket kellett irni, azon czélból, hogy a fiatalok gyógyithassák önnönmagokat, mert már az orvosok nem gyõzték azokat kurálni.

Tudjuk, Garay Antal: "Népszerû utmutató" czimü müve, mely a nemi betegségek gyógyitásait tárgyalja, már a 7- ik kiadást érte el. Rettentõ férfi- romlottságra vall!

És most az mondom: merjen valaki elém állni és azt mondani, hogy egy férfinak kell ez undok bünt gyakorolni, én akkor azt irgalmatlanul levágom!

Vagy merészelje nekem az orvosi tudomány bizonyitgatni, hogy okvetlen szükséges a gyakori közösülés, én akkor megtagadom Istenemet, mert nem érdemli meg, hogy annak nevezzem, ha oly tökéletlen, nyomorult korcsot teremtett az õ képmására.

IV. Polgárleányaink

Polgárleányaink sorsa igen aggasztó és szánalomraméltó a jelen kéjuralom közt. Itt teng fõvárosunkban több mint 100,000 polgárleány. Élet czéljuk, rendeltetésük, hogy házasodjanak és legyenek derék, jó anyákká.

De a jelen körülmények között nem érhetik el czéljukat. Hisz ott van a 2000 fúria, ezek uralgnak fölöttük, ezek teszik õket semmivé. Fel sem tüntök ti polgárleányok ezek mellett, hisz ti nem adtok undok kéjt a férfiaknak, ti nem gyalázzátok magatokat a porig.

*

Hány anyát hallottam már panaszkodni.

Az egyik azt mondotta: "Több lányom van, mind szépek és becsületesek, férjt pedig egyik sem kap."

A másik emigy panaszkodik: "csak egy lányom van, udvarlója van minden ujjára tiz, de egyik sem veszi el".

A harmadik: "én Istenem, ezek a férfiak csak pénzt akarnak, a leány nekik csak kompót."

A negyedik: Jaj! jaj! négy aggszüzem van, mit csináljak? mit csináljak? Tánczmulatságokra, bálokra már egész vagyonunkat elköltöttem, de férfi nem jön mégsem, a ki elvinné õket.

A szalmaözvegy: "Nem tudom, azoknak a férfiaknak nincs már semmi érzékeik, nem látják, hogy még ifju szép arczom van, hajaim mily gyönyörü aranysárgák, melleim mily domborúak s mily fess teremtés vagyok, még gyermekeim sincsenek és még sem akarnak engem feleségül".

*

Ó ti kevésbé szép dõre polgárleányok, ti, kik azt gondoljátok, hogy szépek vagytok és ezen szépségtekkel akartok hóditani? Nézzen és bámuljon meg bár az egész város ifjusága, hóditani nem fogtok, mert szépségeitek és bájaitok sokkal gyengébbek, hogysem a kéjelgõ ifjak kipróbált és tapasztalt szemeiket meggyõzhetnétek.

Lássátok ott vannak a sokkal szebb kéjhölgyek.

Nincs is fogalmatok, hogy mily szép és kedvesarczu ily fúriák vannak itt Budapesten.

Én, ki mindig mint egy tigris viselkedtem az ilyen kéjnõk ellenében, én mondom nektek, hogy csak egy hajszál tartott vissza attól, hogy meg nem hódoltam egy ily rongynak, mert kedves széparczu volt és olyan bájosszemü s széptermetü, hogy valóban Budapest polgárleányai közt nem láttam még életemben olyant.

Lássátok ezeket az éjji madarakat kell fõkép kiirtanunk, mert csak a bájos arcz tudja lebilincselni a mai kor férfiait, az erény nem.

Akár mily szorgalmas és takarékosak legyenek leányaink, ha csak nem nagyon, de nagyon szépek, férfiúra azok ne számitsanak. Még kevésbé számitsanak azok, kik nem szépek és 20 éven felül vannak, azok biztosak lehetnek, hogy elhervadnak a nélkül, hogy az anyai örömöket élvezhették volna, hacsak 50,000 frt. vagyonnal nem rendelkeznek, mert akkor biztosan kapnak férjet.

Tudjátok- e azt, hogy férfiaink félnek és irtóznak a becsületes, erkölcsös leánytól és még inkább a házasságtól.

Ime a budapesti férfiak egyike ugy beszél:

Mig az én Vilmám ott van a Polláknénál, addig én nem házasodom, mert: "soáné, hat kháné"!

A másik: "mig a springerei létezik, én is létezem"!

A harmadik: "ha megházasodom, akkor csak egy feleségem van, én pedig már hozzá vagyok szokva a háremhez"!

A negyedik: "mig Ferenczi kávéházában leányt árulnak kávé helyett, addig nekem nem kell feleség"!

Az ötödik: (egy zsidó) "Egy hónapban 15 közösülés 50 krjával 7 frt 50 kr. és ha házasodom feleségem bele kerül egy hónapban 40 frtomba, tehát 32 frt 50 kr.: “reine rebach."

A hatodik: "polgárleányt házasodjak? Hisz azok közt nem találok olyan szépet, mint az én böstyiám"!

Ily aljasul és bûnösen gondolkodnak ifjaink mind.

Leányok! ne higyjetek a budapesti férfiaknak, szerelmet azok nem ismernek e kéjuralom alatt, csak elvont eszme az. Még a kedves és szép, de egyszersmint becsületes leány után bolondulókat is csak a rideg kéjhajhászat hajtja.

Polgárleányok! Ébredjetek! ébredjetek álmaitokból, nyissátok ki szemeiteket, nézzétek! kulcsot adok kezeitekbe, melylyel kimehettek azon lakból, melyben oly soká tengõdtetek és melyben annyit szenvedtetek.

A kulcs nem más, mint a tiltakozás! Tiltakozzatok, álljátok utját a kéjuralom terjedésének, hisz csak ti vagytok hivatva arra, hogy nemetek becsületét megõrizzétek és megvédjétek, a férfiaktól nem várhattok semmit.

Csak nem gondoljátok, hogy azok kedveseik ellen fellázadjanak?!

Ti polgárlányok vagytok, elsõ sorban hivatva arra, hogy összeálljatok és közös erõvel védjétek szent becsületeiteket!

V. Tanácsok a szülõknek

Ti sokat szenvedett lények, ti, kik számtalanszor oly gyakran, jogtalanul lettetek megsértve bünös fiaitoktól, ti, kik nem kevésszer meglopva is lettetek a kéjszomjtól elragadt gyermekeitektõl, ti, kik millió könyeket ontottatok és azon voltatok, hogy megjavitsátok romlott fiaitokat, ti igazán sajnálatra méltók vagytok és titeket nem vigasztal senki?

Sajnos, nem egy anyát láttam, hogy sírt és rít, mert megóvni akarta fiát az erkölcsi romlástól és az oly szemtelenül válaszolt édes, jó anyjának.

Sõt, igen sok anyát hallottam panaszkodni, hogy fiai meglopták, mert már pénzt nem tudott adni kéjencz fiának, elvette édesanyja gyürüjét, óráját, sõt még az apa pénzestárczáját is megdézsmálta egynehány forinttal, csak hogy teletömhesse gyomrukat a pénzszomjas fúriáknak.

Igen! tudom, hogy azon férfi, a kit megfogtak a kéjhölgyek magoknak, az javithatatlan, az nem ismer sem apát, anyát, sem Istent, annak a pénz és a kéjhölgy az Istene! Azt a férfit sem szavakkal, sem tettekkel megjavitani vagy a jó utra terelni nem lehet.

Az ilyen kéjhajhászótól a czéltárgyat kell elvennünk. Tudniillik a kéjhölgyet kell tõle távol tartani.

Szülõk! ide hallgassatok! Én szólok hozzátok, én, ki együtt élek az ifjusággal, én ki velük közlekedem és társalgok, én mondom nektek, fiaitoknak kezeikbe pénzt ne adjatok, akár milyen czélra kérjenek is, gyõzõdjetek meg, hogy igazán mire kell nekik a pénz és ha lehet végezzétek el ti e vásárlásokat vagy fizetéseket.

Lássátok, nekem volt egy barátom, szülei igen szegények voltak, a fiu az iskolában 4 éven át tandijt nem fizetett. Az 5- ik éven, midõn elérte 15- ik életévét, egy kéjencz pajtása által elragadtatva, szintén e bünös utra térve, azt hazudta szegény, jó anyjának, hogy tõle 30 frt tandijat követelnek. A jószivü anya nem is kételkedett rosz fiában és összes ruhanemüét eladta, csak hogy szeretett fiának megadhassa a kért összeget.

Az elõbb erkölcsös, jó fiú, most kérlelhetetlenül nézte, hogy adja édesanyja el potom áron ruháit s nem is szégyelve magát, elvitte a pénzt. És mig szegény anyja otthon sírt és rít aggasztó sorsa felett, addig õ elment szive és lelke orvgyilkosához (a kéjhölgyhöz), elkölteni a szent oltártól ellopott pénzt.

Tudjátok, sokszor az életben egy közönséges ember hízelgéssel vagy szép szóval megtudja nyerni a másik ember akaratát, hát miért ne hajolnának meg ezer meg ezer 15- 16 éves ostoba ifjaink a kéjhölgyek mézes- mákos kedveskedései és kérései elõtt? Hisz az ilyen fúria képes magát lealázni a földig, mindent elkövetni, csak pénzt csikarjon ki a foglyától.

Ez volt az elsõ és leghathatósabb tanácsom, t.i., hogy pénzt ne adjatok férfi- gyermekeiteknek kezébe, mig csak e kéjbarlangokat ki nem irtottam a fõváros területébõl, mert ha pénzük nincs, akkor teljesen tehetetlenek, mert e fúriáknál kredit igen kevés esetben szokott lenni.

A másik tanácsom az, hogy fiaitokat este, egyedül el ne bocsássátok hazúlról, mindig apa vagy anya menjen vele, mert az esti órák a kisértetek órái. Ott, a legártatlanabb esti séta alkalmával történik meg a legnagyobb baj.

Lássátok én ismerek egy Budán lakó családot, a 17 éves gaz fiú a családból azt hazudja apjának, anyjának, hogy õ egy népszinházbeli szinészszel ismeretséget kötött, ki mindennap ingyen ad neki belépti- jegyet. A szülõk azt hivék, hogy ez igaz, nem bánják, ha el is megy fiok mindennap, hisz a szegényke ugyis egész nap nehezen dolgozik, mert lakatos.

A gaz ez idõt 7- 10 óráig felhasználja és ott tanyáz naponta e büzhödt fészkekben, ott, vétek és bün, szenyny és piszok közt.

Harmadik tanácsom az, hogy leginkább akkor örizzétek fiaitokat a barátoktól, a társaságoktól, midõn a 17- 18 életévet elérték, mivel ekkor beszédüknek tárgyuk mindig csak a kéjhölgy és az emberi nemi szervek.

Jön az egyik: szervusz Lajos!

A másik: szervusz!

Na hogy vagy?

Hát a csankérom úgy fáj, hogy bõgõnek néztem az éjjel a mennyországot.

Nekem meg borzasztó dobom van.

Na akkor bandisták vagyunk, gyerünk együtt...

Szülõk! nagyon, de nagyon vigyázzatok, kikkel társalognak fiaitok, mert a romlott és kéjencz barát éppen annyi, mint egy kéjhölgy.

A jó anya nem bizik a fia legjobbképü barátjában sem, mert nem lát annak szivébe.

Lássátok, az én édes jó anyám is azt mondta nekem valaha: ezekkel ne társalogj, ezzel az igaz férfival menj, és éppen ez volt a legromlottabb a legerkölcstelenebb.

Utolsó és legjobb tanácsom az, hogy ti szülõk, kik fiaitok jó nevelését sziveteken hordozzátok, ti, kik majd egyszer leszámoltok a mindenható birói széke elõtt arról, hogy milyenekké képeztétek, neveltétek fiaitokat, tinektek meg kell gondolni azt, hogy a legóvatosabb eljárástok daczára is megsebezheti fiaitok szemérmét, szivét, ily undok kigyó, tehát távol kell tartani fiaitokat ezektõl.

Igen, hogyan? Midõn tele van az egész város ily romlott lényekkel, ily büzhödt barlangokkal.

Nincs más hátra, mint hogy azokat kiirtsátok!

Tanácsom az, hogy a legnagyobb erõtöket használjátok fel arra, hogy kiirtsátok a bordélyházakat Budapest területébõl.

VI Mit kivánok jelen röpiratommal?

Hogy mit kivánok jelen röpiratommal, az világos minden igaz ember elõtt. Csak a kéjhölgyek nem akarják hallani végzetes itéleteiket, ezek riognak és remegnek a jövõ borzalmaitól, csak ezeket a bünösöket furdalja a lekiismeretük. Jajgatnak, sírnak és rínak, mert érzik, hogy a legnagyobb kínnak még csak jönni kell akkor, midõn a törvény reá kényszeriti, hogy dolgozzanak, hogy szerezzék becsületes uton kenyerüket.

Bizony! én mondom nektek: mig ifjú testemben csak egy csep vér kering, mig csak egy lehelet van bennem, addig én nem engedek elveimbõl semmit sem.

És jõjjenek bár rátok az inség, nyomor és a szegénység bajai; jöjjön rátok a kínos éhhalál, száradjanak ki ereitek a szomjtól és én, ha látnám, hogy csak egy csep vizzel is megmenthetnélek titeket az örök haláltól, én ekkor felkiálltanék Istenemhez: Ó Uram! tedd kõvé lágy szivemet, hogy meg ne indulhasson a gazok sóhajain; tégy hályogot szemeimre, hogy ne lássam kínos vergõdéseit, hogy meg ne inditsanak könyei. És mint õrült úgy kiálltanék fel újra: változtassad Istenem még e csep vizet is a legborzasztóbb méreggé, hadd igyák meg, hisz megérdemlik, mert égbekiálltó bûnösök.

Ha pedig ti pokoli szörnyek még idejekorán hozzáláttok, hogy kioltsátok kedves, ifjú életem, akkor is az eszme él! és élni fog! s nektek itt a zsarnok bakó avagy a rideg bitó lesz bünös cselekedetek jutalma!

Szóljatok meg szüzek, mint várjátok a végzetes harczot, mely megtöri bünös elleneitek hatalmát, uralmát! Beszéljetek anyák, mint várjátok már, hogy fiaitoktól elvonassanak e bünre csábitó fúriák, e fajtalan lények! Beszélj apa, mily kin fekszik sziveden! Riadj fel aggszüz álmodból, panaszold el örömnélküli életed multját! Ébredjetek ifjak! ébredjetek büneitekbõl! Kelj fel Kain! és vedd kezedbe azon dorongot, mellyel ártatlan öcsédnek vérét ontottad és üsd agyon a fúriákat mind!

Polgártársak! Haladjunk a müvelt Nyugat nyomán! Nézük meg Bécs városát, van e annak nyilvános bordélyháza? Nincs! Bécsben a törvény kimondotta, hogy ily undok fészkeknek nem szabad a fõvárost rodhadtá tenni.

Én tehát semmi mást nem kivánok, minthogy: rövid idõ alatt az illetékes hatóságok hassanak oda, hogy a bordélyházakat Budapest területébõl irtsák ki.

És ha kiirtották: mily fenséges látvány fejlik ki majdan ekkor elõttünk. A multnak homályából vész majdan a bûn és teljes fényükben tündökölnek majd az erények. A föld megrázkódik, a társadalomban a nemes eszmék és bölcs intézmények egész forrongása fog bekövetkezni és elõáll a társadalmi ujjászületés.

És ha e kiirtás megtörtént, dicsõ Magyarország régi hires városa, Budapest, ismét diszlelni fog a magyarok örömére, a Kárpátoktól az Adriáig fog zengeni az egek diadalának visszhangja, tizszerte élénkebben fog emelkedni a város szépségeiben, diszeiben. Lakói a városnak ismét hisznek majd tulvilági Glóriát, ismét az egyház hû és alázatos hiveivé lesznek, az ifjuság elfogja hagyni a sok vétkét és bünét, sokkal nagyobb dicsfény övezi majdan a magyar király trónusát.

Istenem mindenem! ki véghetetlen szereteted által megszenteled szivünk gerjedelmeit s terelsz bennünket az igaz és a jó világossága felé! ki láttad szent Fiad dús könyeit, melyekkel Jeruzsálem romjait elõre megszentelte s a tisztaságot az isteni érzelmek magaslatára emelte, oh enged meg, hogy hozzád fohászkodhassak, hiszen hazám fõvárosáról szólok s a dicsõ magyar név vegyül ajkamon könyörgésem rimánkodó hangjai közé!

Hiszen tied e nép, tied e nemzet, kit én akarok az utálatos kéjhaláltól megmenteni.Kérlek! adj óriási erõt, adj tömérdek malasztot, hogy védbástyája lehessek az erényeknek a kéjuralom terjedése ellenében s hogy tántorithatlan buzgósággal és elszántsággal vezethessem a fõváros polgárait azon vérontás nélküli harczba, mely harczban a szüztiszták az erkölcsi romlottak és fajtalanok felett aratják fényes diadalukat

A hatóság védelme alatt megtürendõk- e még tovább is a nyilvános kéjelgõ házak?...

(Húsz gyulai polgárnak a városi képviselõtestülethez intézett beadványa) (1880)

Tekintetes városi képviselõ testület!

Tisztelettel alulirottak egy kérvényt intéztünk a tek. városi tanácshoz az iránt, hogy a "Bárdos"- sal határos úgynevezett "Hagymatér"- en levõ bordélyházak beszüntettessenek, illetve a város határából kitiltassanak, mely kérvényünkre az augusztus 12- én tartott tanácsgyülés 2428/1877 ikt. 233/1877 t. ü. számu végzésével elutasitó határozat hozatott. Minthogy pedig ezen határozatban mi egyáltalán meg nem nyughatunk, ez alkalommal bátorkodunk esedezni az iránt, hogy az 1877. évi augusztus 12- én hozott a bordélyházak és kéjhölgyekrõl szóló türvény - szabályrendelet felfüggesztessék, hatályon kivül helyeztessék, a következõ okoknál fogva:

A közerkölcsiség, társadalmi illem, sõt már maga a természetbõl belénk oltott szemérem érzete fellázad és undorral fordul el a förtelem eme helyeitõl, s nem lehet a jó érzelem és a nemesebb iránti fogékonyságnak egyetlen szikrája sem azon kebelben, mely eme átkos lélekvásárlással üzérkedõ intézményeket csak elvileg is helyeselni tudná.

De nemcsak a romlatlan emberi szivbõl eredõ ezen kedélyi érvek, hanem megdönthetetlen állami és társadalmi bizonyitékok is feltétlenül elitélik eme gyalázatos üzelmeket, mert:

Nem lehet oly államforma, oly kormány, vagy oly hatóság, mely a nyilvános bûnt és gonoszságot védelmébe venné; ha pedig ezt teszi: részesévé válik azon bûnnek; már pedig a tek. városi képviselõ testületrõl feltenni nem merjük és nem akarjuk, hogy ily ocsmányságot szavával nyilván helybenhagyna, szentesitene.

A fenti idézett tanács- végzés azon indokolására, hogy "a bordélyházak nem szüntethetõk be már azért sem, mert az ily lakásokat kiadó tulajdonosok, a nyert házbér után házbér- adóval vannak megterhelve, mi a jelenben le nem irható", elég legyen csak annyit mondanunk, hogy a leggyalázatosabb bûn ocsmány szenynye, s legtöbbször a megcsalatott szerencsétlen áldozatok átka, és a késõ megbánás kínos könye tapad minden krajczárhoz, mely e helyekrõl kikerûl, és sem a város- , sem az államnak nem szabad rászorulni arra, hogy jövedelmet húzzon a bûnbõl, s a gyalázatos kereset undoritó hasznán osztozzék; mivel ily kereset után beszedett minden adó- krajczár a társadalom ugyananynyi életgyökerét emészti fel.

De nem védhetõ és helyeselhetõ ezen bûnös intézmény magasabb állami szempontból sem, mert ez által a népszaporodásnak mintegy önkezeinkkel emelünk gátat, s alkalmat adunk arra, hogy az erkölcstelenség mint a burján és útszéli gyom elnyomja a tiszta életet, s az arczátlan paráznaság kihívó kaczajjal gúnyolja a szüzies erényt; másrészt pedig a népnek nemzedékrõl- nemzedékre mindinkább elkorcsosulását e kéjházakban a törvény védelme alatt még csiráztatjuk és nagyra neveljük.

Hány derék nõ mehetne férjhez, ha a förtelem leányai olcsó szerelmökkel be nem hálóznák a könynyelmü férfiakat, s hány férfi alkothatna boldog családi életet, ha nem lenne alkalma pillanatnyi felhevülése és durva állati ösztönének untalan való buja kielégitésére?!

Nézzük meg a kórházakat, melyeket a felebaráti szeretet és könyörületesség a szegények és elhagyatott betegek menhelyévé tõn, nézzük meg országszerte, avagy csak városunkban, s azt fogjuk tapasztalni, hogy az ott levõ betegek 2/3- ad részét, vagy legalább is felét a bújakóros kéjhölgyek foglalják el; s akárhányszor fordult elõ eset, hogy segélyre szorult szerencsétlen betegeket, becsületes utazó iparos segédeket nem fogadhatott be a kórház, mert minden helye el volt foglalva az utálatos bújakóros személyekkel.

Azt hozzák fel, hogy a mai korszellem és társadalmi viszonyok mellett a nyilvános bordélyházak és kéjleányok türése oly szükséges rosz, melytõl nem szabadulhatunk. De ez oly érv, melyet vagy csak olyanok hoznak fel, kik önmagukra nézve ennek szükségét érzik, s igy az erkölcsiséget lábbal tiporva, a tiszta erkölcsnek fogalmával sem birnak, vagy azok emlitik, kiknek tág lelkiismeretén megfér azon tudat, hogy az emberiség legszentebb örökségét és legdrágább tulajdonát: az erényes életet lassankint teljesen kiszoritsa és még a családi élet szentélyében is felváltsa az erkölcstelenség, s a bûn.

Hogy a nyilvános bordélyházakra tulajdonképen szükség volna, azt elfogadható okokkal be nem bizonyitá még eddig senkisem.

Mert aki elérte azt a kort, midõn családi életet alkothat, és szerelmével egy nõt boldogitni, s ez által viszont boldogittatni képes, az Isten és emberi törvények szerint nõsüljön meg, s akkor a bújaság eme fészkeire szüksége egyáltalán nincs és nem is lehet. Aki pedig még nincs azon korban, hogy nõsülhetne, annak mint még fejletlen éretlen eszü, tapasztalatlan ifjunak nemcsak erkölcsileg nem illik, de egészségi szempontból sem szabad ily helyeket látogatni, s a paráznaság karjaiba dobni ifju erejét, egészségét, és feláldozni erényét e megmérgezõ hatásu pillanatnyi testi gyönyörért, melynek utóhatása mindenkor utálatos és undoritó.

És ha amint tudjuk fájdalom és szégyen! mégis akadnak ily balga meggondolatlanok: a hatóságnak lenne kötelessége tilalmával fellépni ez ellen oly formán, hogy a bûnre vivõ alkalomnak elejét venné, s igy magát a bûn elkövetését és a botrányos kicsapongást megakadályozná.

Önmagát felvilágosultnak nevezett századunk bármenynyire szeretné is a hit és vallás üdvös korlátai közül kivonni magát, tagadva ennek szükségét, sõt még létalapját is, de azért czáfolja meg valaki a szentirás szavait, mely rettenetes itéletét igy dörgi a búja szenvedélytõl elsiketült paráználkodók füleibe:

"Megbüntetem a szülõk bûnét gyermekeikben negyedízig!" És ez nem üres ijesztgetés, hanem az orvosi tudomány és tapasztalás megdönthetetlen alapigazsága, mert hisz azt mindnyájan tudjuk, hogy a búja- kór átörökölhetõ és még az utódoknál is kiirthatatlan betegség.

Lehet- e hát az emberiségbõl és minden nemesebb érzelembõl annyira kivetkezett szörny, aki mindezt józan észszel felgondolva, nemcsak saját egészségét és életét is nem ritkán veszélyeztetni, de kész lenne megmételyezni egész családját, s szerencsétlenné, nyomorulttá tenni ártatlan gyermekének egész életét is.

És történjék mindez a hatóság tudta, türelme, sõt nyilt beleegyezésével még továbbra is?!....

Miért tudtak ellenni aggkort ért atyáink, hogy sehol mégcsak nevét sem ismerték e bûnbarlangoknak? s mért volna rá szüksége épen a mai nemzedéknek?!...

Talán azért, hogy napról- napra satnyuljon, szellemileg és erejében elcsenevésszen a következõ nemzedék? hogy napról- napra szaporodjék a sirból kijövõ vázalakokhoz hasonló, kiélt, idõ elõtt elaggott, elerõtlenedett, szánalomra méltó szerencsétlenek száma, akik gondatlan ifjuságok idejét a kéjelgés és bújálkodás undok gyönyöreibe tölték, hogy aztán az öngyilkosság mentse meg õket végre a megunt, megútált élet viselésétõl.

Avagy nem inté- e a látnoki erõvel biró koszorús költõ jósszavakkal nemzetét, hogy:

"Minden ország oszlopa, talpköveA tiszta erkölcs, mely ha megvész:Róma ledõl s rabigába görnyed!"...

Im ott van a példa elõttünk, hogy a keleti s nyugoti római birodalmat, melyeknek hatalomszava a világot megreszketteté egykoron semmivé tevék épen a bujaság förtelmei, s az általános elerkölcstelenedés.

Hány tisztességes családból származott ártatlan leánynak a gonoszságot egész iszonyában még nem ismerõ szivét hálózta be a czifra hiúskodás, a henye dologtalanság, s az érzéki élvek mérges csábjaival ez átkozott életmód, elrabolva erkölcsüket, becsületüket, megfertõztetve tiszta szûzies erényöket, hogy aztán a társadalom szemétjévé, a tisztességes emberek utálata tárgyává tegye egész életöket, s okozza a legnyomorultabban korai halálukat!...

Tudtok- e nyugodtan aludni apák, midõn házaitok küszöbén ólálkodik a bûn és a testiség ingereibe öltözött pokoli gonoszság, hogy elcsábitsa, tõrébe keritse ártatlan gyermekeiteket?!... A fiatal szív oly hiszékeny, oly könnyen megcsalható, de a csalódás után már késõ a kiábrándulás, mert a bukott ártatlanság szégyenfoltja le nem törülhetõ, s valamint az elvesztett élet, úgy a már egyszer elvesztett szüzi erény sem szerezhetõ vissza többé soha!

Nem mellette és eltûrésére, hanem a bûn és erkölcstelenség kiirtására alkossatok hát törvényt és szigorú szabályokat óh városatyák, kik hivatva vagytok õrködni városunk legszentebb érdekei fölött, melyek közt elsõ: a közerkölcsiség! S ha azt mondja a megmételyezett társadalom szava, hogy nemcsak itt, hanem a legtöbb városban is vannak ily piszkos intézetek, legyetek ti azon, hogy Gyula városa jó példával menjen elõre a többiek elõtt, s hires legyen erkölcsössége, és példányszerû népének tiszta erénye miatt.

Ugyanazért tisztelettel alulirottak ezen legdrágább és legnemesebb közjó a közerkölcsiség érdekében esedezünk a tekintetes városi képviselõtestület elõtt, hogy a nyilvános bordélyházakat a városban beszüntetni, s e bûnbarlangokat kiirtani, illetve az 1874. évi mártius 16- án tartott városi képviseleti gyûlésnek a bordélyházak és kéjhölgyekre vonatkozó szabályrendeletét megsemmisiteni és hatályon kivül helyezni méltóztassék.

Ezzel nem csak a város becsületének és jóhirneve gyarapitásának, de saját erkölcsi és lelkiismereti kötelességének is fog eleget tenni a tek. városi képviselõtestület, s helyrehozandja azon elõbbi hibáját, hogy ily erkölcsellenes intézményeket eddig is eltûrt; mert hisz nemcsak egyes egyénre, de képviseleti gyûlés mint erkölcsi testületre sem szégyen, sõt inkább kötelesség az, hogyha egy elõbbi intézkedésének hibás voltát beismeri: azt megváltoztatja és jobbal pótolja.

Ha azonban a fentebb elmondottak és soha senki által meg nem czáfolható alapigazságokat sem ismerné fel és méltányolná érdeme szerint és teljes mértékben a tek. városi képviselõ testület, és a bordélyházak és kéjhölgyek intézményét, a közerkölcsiség arczul- csapására tovább is fenntartani, illetve megtûrni határozná, azon nem várt és nem remélt szomorú esetben nem szólhatnánk ugyan ellene a többség akarata és határozatának; ekkor azonban családunk és ártatlan gyermekeink erkölcse és szemérem érzetének megóvása érdekében kérjük, és határozottan kivánjuk, hogy a Bárdos- téren már egymásra halmozott bordélyházak, a városnak ezen egyik legnépesebb és különösen heti- és országos vásárok alkalmával leglátogatottabb részébõl kitiltassanak; s miután köztudomás szerint az ily bünbarlangok egész éjjelenként ocsmány tivornyák szinhelyei, melyek nemcsak a közeli szomszédok, de nem ritkán az egész utcza és környék éjjeli nyugalmát is háborítják, nappal pedig a minden szemérmet levetkezett arczátlan kéjleányok kihivó magaviseletével az arra járó- kelõk undor és megbotránkozását költik fel, másrészt a rosz példaadás által mindkét nemü ártatlan gyermekeink tiszta erkölcsének megvesztegetésére és elcsábitására szolgálnak.

Ugyanazért a város belterületén levõ valamennyi nyilvános bordélyházak, a városon kivûl esõ helyen, például a gyepmester- térségére számûzessenek, hol azok, kik állati ösztönük buja kielégitésének bûnös paráznaságán pirulni már úgysem tudnak, legalább nem fogják a jobb érzelmûeket helyettök pirulásra, s egyszersmind megérdemlett utálat és megvetésre kényszeriteni.

Mely alázatos esedezésünk megujitása mellett hódoló tisztelettel maradunk: A tekintetes városi képviselõ testületnek alázatos szolgái: (Következik 20 aláírás.)