A könyv olvasatai • Pataki Tiborral, a Magyar Mûvészkönyvalkotók Társaságának elnökével beszélget Gulyás Judit

Képek

Gulyás Judit:Az utóbbi években mintha aggódnánk a könyvért. Lehet, hogy egyszerûen idõszerûvé vált az Internet anyagtalan felhõje mellett visszatalálni a korlátozott példányszámban összefûzött papírlapok tömegéhez. Orbán György havonta szervez kiállításokat a Balassi könyvesboltban, s ezek azt vizsgálják: mi könyv és mi nem az. A szellemi akció sikere a jó mintavétel. Ebbe éppúgy beleillik Lengyel Andrásnak téglaként beépített könyveirõl készült fotósorozata, mint Pataki Tibor több méter hosszú, a látogatóktól provokatívan folytatást remélõ mûvészkönyve, s a Banga Ferenc–Szemethy Imre páros intellektuális képregényeit tartalmazó klasszikusan formált kötet.

Pataki Tibor: Ha az évtizedek óta aktív magyar mail-artos, koncept-artos tevékenységre gondolunk, a könyv mint téma régtõl fogva jelen van a kortárs magyar képzõmûvészetben. Könyvrõl képet készíteni, csakúgy mint képbõl könyvet (lásd. mûvészkönyv) – autonóm mûfajok. Szavakból írásjeleket formálni, majd az ebbõl felépített világot fölmutatni akár többszörös transzformációval, a képzõmûvészet gyakorta alkalmazott magatartása. Említhetnénk még a könyvtárgyakat vagy a szélsõségek egyik legszebb példájaként a már-már emblematikussá váló könyvpiramist, Lengyel András munkáját.

G. J.: A mûvészkönyv fogalma még (talán szerencsére) meghatározatlanul lebeg, holott évtizedes hagyományai vannak Magyarországon is. Születtek definíciók, de tegyük hozzá, a mûvészkönyv élete igazán a definiálatlanságban rejlik. Amint fölcímkézik és beillesztik a neki szánt és gondosan kimért „megfelelõ helyre”, már valami egészen másról szól majd.

P. T.: Papírhoz érni és azon nyomot hagyni, eltárgyiasított gesztus. Grafikában, festészetben a kéz lendületét élénken mutató ecsetvonások, szobrokon a friss mintázás több erõt sugároz, mint a tökéletesen eltüntetett gesztusok, valóságossá „nyalt” steril felületek. Gyakran úgy épít erre a képzõmûvész, hogy túl sem lép magán a gesztuson.

A mûvészkönyv megannyi nyitva hagyott gesztus, melynek tartalma dönti el, mire utal. Gyakran csak fricska, az egymás mellé dokumentált vizuális jelek furcsa fintora, de lehet teljesen komplex látvány-fogalom földolgozás is. Egyedi képzõmûvészeti alkotások ezek, melyekbõl vagy egyetlen példány készül, vagy csak néhány darab, ám technikailag sokféle mûfaj és technika békül itt össze, vagy éppen kiabál egymás mellett.

G. J.: Azért beszéljünk egy kicsit errõl a hangos békérõl... Nyilván kezdõdik a szokásos történet: craft vagy nem craft? Bár, ha belegondolunk, nagyjából a 80-as évek közepéig volt érdekes a „képzõmûvészet kontra iparmûvészet” évõdés az állami megrendelések leosztása és a piacképes mûvészet saját lábon állása miatt.

P. T.: A mûvészkönyvet általában úgy tekintik, mint valami hibridet, mintha nem lenne igazán mûvészet, mert könyv formája van, de mégsem egészen könyv, amit a polcról leemelünk. Nem kötõdik sem anyaghoz, sem technikához. Így lehet egészen craftos hagyományt hordozó, craftos megjelenésû, de lehet a képzõmûvészet tárgykörébe tartozó. Viszont nem mûvészkönyvek a sokak által annak gondolt drága bibliofil kiadványok, bõrkötéses példányok vagy mûvészeti albumok.

G. J.: Mindenesetre nagyon tiszta mûfaj, mert nem akarja mindenáron eladni magát. Ez külföldön is így van?

P. T.: Lucy R. Lippard szavaival válaszolok: „A mûvészkönyvalkotók rászedik a galériásokat, hatástalanítják azok kereskedelmi módszereit. Ezzel elkerülik a középszerûek bélyegeit és a kritikusok téves értelmezését. Kikerülik a mûvészvilágban a leggyorsabb utakat, melyek a közönség széles táborának megnyerésére irányulnak.” Vagyis a galériás nem lát benne komoly üzletet, mert nem igazán craft és nem igazán képzõmûvészet.

G. J.: Ez a kissé anarchikus felhang kérdezteti velem, hogy a könyv fedõnév alatt még megszülethet bármi?

P. T.: A mûvészi szabadság egy új ösvényét jelenti.

G. J.: Kovalovszky Márta, a téma kitûnõ értõje szerint, aki több mûvészkönyv kiállítást is szervezett: Magyarországon az elsõ mûvészkönyvet 1970-ben Perneczky Géza készítette, maga a mûfaj azonban csak a hetvenes évek végétõl jelent meg „szórványos emlékekben.” A „szórványokról” Lóska Lajos 1993-as írásából értesülhetünk: 1979-ben rendeztek mûvészkönyvekbõl tárlatot a Fiatal Mûvészek Klubjában, 1982-ben a Mini Galériában, 1984-ben Makón a grafikai mûvésztelepen (itt többek között Károlyi Zsigmond, Kéri Ádám, Lengyel András munkái voltak láthatók). A témát legátfogóbban tárgyaló bemutató pedig 1987-ben volt Székesfehérvárott. A kilencvenes évek elején ismét reneszánszát éli Magyarországon a mûvészkönyv: 1992-ben Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor szervezett nemzetközi tárlatot a Liget Galériában (Mû-könyvek/könyv-mûvek, Mûvészkönyvek Európából, október 2–l6), illetve Böröcz András mutatta be Egyesült Államok-beli mûvészek munkáit a Stúdió Galériában, októberben.

A legkorábbi mûvészkönyv tárlatokon mail-artos munkák, Fluxus kiadványok, könyvtárgyak szerepeltek. A Fluxus mûvekrõl, a mail-artról, a Galántai György képviselte szellemi irányzatról, mely napjainkra az Internet felé orientálódik, az Artpool tevékenységérõl kiadványok és rendezvények sora tájékoztat folyamatosan, de a könyvtárgy fogalma némi magyarázatra szorul. 1997-tõl például vándorkiállítás indult Gyõrbõl I. Nemzetközi Livres Objets Biennale címmel a Revue d'Art 90 mûvészeti folyóirat (Párizs) kezdeményezésére, melyet Joseph Kadar, Judith Nem's és Kiss Ilona szerveztek. Mi a mûvészkönyv és a könyvtárgy közti különbség?

P. T.: A mûvészkönyv egyedi, személyes könyv, intim mû, mely készülhet bármivel és bármibõl. A könyvtárgy (object book vagy livre-objet) mint könyv nem funkcionál. A könyv esszenciáját, gondolatiságát egy bizonyos intellektuális távolságban tartva autonóm tárgyként jelenik meg. Guy Bleus-t idézve: „A könyvek többsége elsõsorban olyasmirõl szól, ami kívül esik rajta, a mûvészkönyvek többsége elsõsorban önmagáról szól.”

A Magyar Mûvészkönyvalkotók Társaságának tevékenységében a mai napig megtalálhatjuk a könyvdesignt, a paper-artot, az objet-trouvét, a mail-artot, a koncept-artot és a képzõmûvészet számos irányzatát, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy nem ez a lényeges. A klasszikushoz közel álló, funkcionáló mûvészkönyv és a legszuverénebb könyvtárgy közti teljes spektrumot /ki/használjuk. Ismét Guy Bleus-t citálnám. „Általában megkülönböztetnek a.) „könyvmûveket” (vagy „mûvészkönyveket”): ezek az elnevezések olyan könyvekre vonatkoznak, amelyek bizonyos eszmék hordozói (a performance-könyvek, a vizuális költészet kötetei) és b.) „könyv-mûtárgyakat”, így jelölik azokat a könyveket, amelyeket térbeli kontextusba helyezett mûtárgynak kell tekintenünk. De a „mûvészkönyv” kifejezés mind az a.) mind a b.) típus jelölésére szolgál. Akárhogy is legyen, minden mûvészkönyvet mûvész készít, és mûtárgynak minõsül.... Nem a kategória fontos, hanem a mûvész, és amit alkotott.”

G. J.: A mûvészkönyv egészen különleges viszonyban van a térrel és az idõvel. Az idõ, például Butak András munkáiban, több jelentésben is fontos szereppel bír. Mûvészkönyvei – mint letûnt idõk könyvtárának egy-egy „megmaradt” példányai – konzerválják az idõt, a kötetek mennyisége pedig, sorozatjellegüknél fogva, utal egy idõben képlékeny folyamatra. Egyetlen mûbe belesûríteni a gondolatot, a pillanat korlátaival ér föl. A lapozhatóság miatt már eleve több mû kerül egyetlen kötetbe. Ha történetesen könyvsorozatról van szó, úgy a sorozat darabjai révén idõben egész gondolatfolyamok szétáradására van lehetõség. De érdekes ebbõl a szempontból Olajos György Esõkönyve is, ahol az alkotás folyamata idõben teljesen bizonytalan volt, miután az „éggel” koprodukcióban dolgozott. Kelecsényi Csilla legújabb könyvei bélyeges téglák lenyomatait õrzik jelekként merített papírban, amiket eredetiségük miatt az angolok egy papírmûvészetrõl készülõ (2000-re megjelenõ) szakkönyvükben is szerepeltetnek majd. A tér megjelenítésére milyen példát tudnál hozni?

P. T.: A könyv már hagyományos formában is megnyílik a térben. Például lapozható vagy leporelló formát is választhatunk, ami kedvenc formátumom, ugyanis kinyitva a részek egésszé állnak össze. László Bandy mûvészkönyvei papírszobrok. Azért nem a szobrászkollégák mûvészkönyveit hozom példának, mert azok esetében a tériség evidens. Bandynál azonban valami más történik. A grafikánál síkban megszokott vonalat térbe helyezi. A különbözõ vonalstruktúrák áttört dobozgrafikák formáját öltve több rétegben metszik a teret. Matematikai számításokon alapuló rendszerek rajzolódnak ki egy olyan kozmikus régióra utalva, ahol helye van a Tao-nak éppúgy, mint az egyes zsoltárok különbözõ sorainak. Van itt még valami, ami tértõl és idõtõl függetleníti magát, ez pedig a virtuális tér. Vasvári László Sándor mûvészkönyvei csak számítógépen léteznek, s bár kinyomtathatók, de csupán két dimenzióban.

G. J.: Folytassuk a magyar mûvészkönyvalkotás történetét. Mikor alakult a mûvészeket tömörítõ társaság ?

P. T.: 1993. szeptember 24-én alakult meg a Magyar Mûvészkönyvalkotók Társasága, ekkor még a Grafikusmûvészek Szövetségén belül. (Alapítók: Árva Ilona, Békés Rozália, Budahelyi Tibor, Butak András, Damó István, Gémes Péter, Hegedûs 2 László, Kelecsényi Csilla, Kiss Ilona, Kovács Péter Balázs, László Bandy, Lengyel András, Móder Rezsõ, Olajos György, Sárkány Gyõzõ, Szirányi István, Vasvári László Sándor, Várnai Gyula)

Kiss Ilona, a társaság akkori elnöke így fogalmazott: a társaság „olyan kulturális érdekvédelmi szervezet, mely összefogja a mûvészkönyv témában alkotó és munkásságukban kiemelkedõ mûvészeket.... A társaság legszebb célja a könyvtárgy témából következõen az egyetemes könyvkultúra és a képzõmûvészet legjobb hagyományainak egyesítése, a mûvészkönyv történetének földolgozása, mûvészi továbbfejlesztése, a szellemi kincs átörökítése a jövendõ generációk számára.” 1995. június 30-ától pedig már teljesen önálló társaságként mûködünk. Innentõl kezdve a legfontosabb az volt, hogy az új csoport minél több helyen mutatkozzon be. A Kongresszusi Központban megrendezendõ Könyvfesztiválon minden évben ott vagyunk, emellett már 1994-ben szerepelt a társaság az Art Expón, a Balassi Könyvesboltban, pesti galériákban, Pécsett, Romániában és Párizsban.
1995-ben Kiss Ilona szervezett kiállítást a párizsi Pont Neufben, majd a Kör-Tûz-Hely címmel a Csontváry Teremben tartott bemutatkozásunk után a Zenetörténeti Múzeumban Könyv-Zene címmel voltunk jelen. 1996 jelentõs év volt. Nantes-ban a Le Temps des Livres, majd az Operaházban a saját szervezésû Libretto, a Vigadóban pedig a Moholy Nagy László emlékkiállítás következett (ahol nemcsak a Társaság tagjai állítottak ki), majd a Szabad Oldal Kecskeméten. 1997-ben jórészt hazai tárlataink voltak, míg 1998-ban inkább külföldön állítottunk ki: a párizsi Galerie Graphes-ban rendezett kiállításunkon kívül nekem is volt egy egyéni meghívásom Franciaországban, az Animal-on vettem részt. Kelecsényi Csilla tárlata megelõzte londoni kiállításunkat, melyre az évente megrendezett nemzetközi kiállítás (Artists Book Fair) állandó szervezõje, Marcus Campbell hívta meg a Magyar Mûvészkönyvalkotók Társaságát. Bár nekünk volt a legkisebb standunk, mégis páratlan sikerünk volt. Jövõre több résztvevõvel még komolyabb rendezvényt terveznek, természetesen az eddigi hagyományok követésével. Az amerikaiakat érdemes még kiemelni, hiszen õk az elsõ és legtöbb mûvészkönyvet készítõk. A másik nagyszerû program a párizsi volt. A Plumes (Toll) címû újság kezdeményezésére jött létre ez a reprezentatív kiállítás Írás címen. A franciáktól megszokott rendkívül elegáns miliõben került bemutatásra minden írással kapcsolatos dolog. Volt kalligráfia, különbözõ nyomtatási eljárások bemutatója, volt egy mail-artos mûvész is és egy mûvészkönyves stand, ezek mi voltunk. A magyar anyag szervezõjeként kitaláltam erre egy demonstrációt: a látogatók bevonásával készítettem mûvészkönyvet a helyszínen. Madarakat pecsételtem az üres lapokra, Gutenberg madarait, melyekkel a látogatók üzenetet küldhettek. Meg kell vallanom, nagyon jól éltek a lehetõséggel. A koprodukció szöveges részét magyarra fordítottam, így állítottam ki a teljes anyagot a Balassi fentebb említett tárlatán. Párizs személyes sikert is hozott, mert az Ecrit pleure

(S)írás címû munkám a párizsi Kalligráfia Múzeum tulajdonába került.

G. J.: Említetted a londoni mûvészkönyv-vásárt. Mi a különbség a mûvészkönyv-vásárok és a galériabeli kiállítások között?

P. T.: A vásárokon van idõd kapcsolatot teremteni, azok vannak ott, akiknek ez az életük. Többnyire kis kiadók foglalkoznak mûvészkönyvvel, de ezek is inkább kis példányszámú sokszorosító technikával készített és nem egyedi darabok. Általában nagyobb szerepe van ezekben a nyomtatott szövegnek. Például Londonban találkoztunk Bracaval mûvészkönyveivel, melyek Csoóri Sándor köteteinek a francia mûvész saját linómetszeteivel illusztrált kispéldányszámos darabjai voltak.

A mûvészkönyv a galériákban mûtárgyként szerepel, ugyanúgy adod be, mintha festmény vagy szobor lenne. Itt egészen tág keretek között értelmezik a dolgot, és még azt sem kérik számon, hogy bármiben emlékeztessen a könyvre. A magyar mûvészkönyvekben – londoni és párizsi összehasonlítások alapján – sokkal dominánsabb a kép és a grafika, a különbözõ anyagok használata. A gipsz, hamu, fém, textil és a különféle anyagok jelzésértékûek, tulajdonságaik emblematikusságával erõsítik azt a gondolati tartalmat, mely a fogalmiság és a képiség között helyezkedik el. A mi mûvészkönyveinkre a mûtárgyszerûség volt jellemzõ, mely szabadabb az irodalommal szorosabb kapcsolatot tartó külföldi társainál.

Külföldi kapcsolatokról szólva meg kell említeni, hogy Kovalovszky Márta ez évben is válogatott Amerikába egy kiállításra való anyagot (Dowd Fine Arts Gallery of the State University of New York at Cortland) nemcsak társaságunk tagjaitól. Õ egyébként tavaly Móron szervezett nemzetközi mûvésztelepet, melynek anyagából Székesfehérvárott a Szabadmûvelõdés Házában rendezték az I. Móri Nemzetközi Mûvészkönyv alkotótelep kiállítását.

Amerikánál maradva, Calvin Thomkins New York-i mûvészetkritikus írja egy helyütt: „A mûvészkönyvek a galériák és a múzeumok vérkeringésén kívül vannak... A mûvészkönyvek fejlõdésének alakulása még mindig underground, tiszta, romlatlan, mentes a pénztõl és a piaci nyomástól.”


Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu

november-decemberi tartalomjegyzék | Balkon 1999 | Balkon

http://c3.hu/scripta