1997-ben a budapesti Francia Intézetben láthattuk munkáit, most pedig a párizsi Magyar Intézetben . Bemutatná a Nagy gyóntató-t, az Új cowboyok-at, a Pólushalat, a Katolikus zuhany üdvlefolyóval-t és a kiállítás többi „szereplõjét„?
Munkámhoz a lelki inspirációt a Biblia, a nyugat-európai és keleti filozófia, valamint fe. Lugossy László írásai adják, és képeim létrejöttében fontos szerepet játszanak az aktualitások is. A legutóbbiak mindannak a hatására születtek, ami jelenleg Magyarországon és Kelet-Európában folyik – vetélkedés a hatalomért minden szinten. Az „Új cowboyok” fillérekért fejbe lõnek akár gyerekeket is. Fülükön hordozható telefon, kezükben revolver, amit egymás hátába nyomnak. Jönnek sorban, ha egy eltûnik, megjelenik a következõ. A dolgok patakokban folynak, mint ahogy ez egy másik, azonos címû festményemen látható. Az „Új cowboyok” -on a háttérre írt szöveg az Ótestamentumból való, Izráel királyainak története. Amikor az egyik hatalomra jutott, uralkodott néhány évig. Azután jött egy másik, lemészároltak tízezer embert, hogy elfoglalhassa az elõzõ helyét, és akkor õ uralkodott egy darabig. Majd jött a következõ, újabb mészárlás, újabb uralkodó.
A „Hétköznapi álmegsemmisüléseken” valaki, az állatfejû diktátor, uralomra jut, és sok ezernyi kis láb viszi õt elõre. Lao-ce már kétezer évvel ezelõtt meghatározta, hogy milyennek kell lennie egy intelligens uralkodónak. Meg kell erõsítenie testét-lelkét, az alattvalókat pedig el kell butítania, mert a gondolkodó ember veszélyes. Megállapítása a mai napig aktuális.
Ön isazon mûvészek közé tartozik, akiknél nagy jelentõsége van a címeknek, azt is mondhatnánk, hogy a cím mûveinek fontos része.
Valóban, mindig adok címet a képeknek, mert úgy gondolom, hogy ha nem adnék, az olyan lenne, mintha meg is akarnék mutatni valamit, meg nem is. A kiállítás angol neve, az exhibition áll legközelebb a lényeghez, mert hiszen valóban exhibicionizmusról van szó: valamit meg akarok mutatni magamból. Minden képemnek van francia és magyar címe is, kivéve a „Pityu„-t, annak a magyar fordítása „Cím nélkül”. Pityu egyébként a Muzsikás együttesbõl Éri Péter, aki régi jó barátom.
A legidõszerûbb a „Marcel Duchamp megjelenik Koszovóban” címû képe. Mikor készült, már a háború kitörése után?
Ez a legutolsó képem, még meg se száradt rajta a festék, amikor ideszállítottam a Magyar Intézetbe. A koszovói háború már folyt, amikor készítettem. A középpontban álló pápa itt nem személyként jelenik meg, hanem mint hatalom, ezért nincs is arca. Csak a hatalom jelképeit tettem fel a képre, tehát a tiarát a palásttal és a stilizált jogart. A palástra került az erõszak – késsel fenyegetve üldöznek egy embert -, hiszen a hatalom árnyékában mindig erõszak áll. Az abszurditást pedig Duchamp üvegszárítója adja, ami a tiarához nagyon hasonló struktúra.
Festményeinek gyakran visszatérõ motívumai a szék és az egymást követõ lovak. Mit jelképeznek a lovak, és mit jelent „A nagy gyóntató” címû kép esetében a szék, amelynek elsõ két lába hosszabb, mint a hátsó?
Az egyik ló kilép a térbõl, a következõ már mögötte áll, és újak érkeznek vég nélkül. A lovak az idõt jelzik, az idõ monoton, örök múlását jelenítik meg. Az említett szék pedig azért olyan, hogy billegjen. Megint csak a hatalomról van szó, az üres szék ezt jelképezi. A szék a „trónkövetelõ” szemében ugyanis mindig szabad, vagy ha nem az, majd õ azzá teszi.
És ki van a rács mögött?
A rács mögött valaki beszél, és úgy gondolja, hogy meghallgatják, de valójában nem, hiszen a hatalom téged sohasem hallgat meg. Arról is meg van gyõzõdve az illetõ, hogy gyónásával bûnei feloldozást nyernek. Már gondoltam arra, hogy pénzbedobásos, otthon összeszerelhetõ, IKEA-típusú gyóntatófülkéket kéne gyártani. 300 frankért hozzá lehetne jutni, nemes fából persze drágább lenne! Szàmítógépébe be lehetne ütni, hogy két lopàs, egy nemieröszak és így tovàbb, és a bünöknek megfelelöen kiírnà, mennyi pénzt kell bedobni. Szàmlàt is adna róla, ami levonható lenne az adóból, legalàbbis Franciaorszàgban. Nincs többé bün!
Mit jelent a „Katolikus zuhany üdvlefolyóval„?
Szerintem tùl sok üdvösséget kapunk, nem biztos, hogy szükségünk van rà. Szereltem a kàd aljàra egy csapot, ahol lefolyhat.
Mire vadàsznak „A vadàszat kapàval” címü képén?
A vadàszat kapàval màs szóval gyomirtàs. Mindig azt mondjàk, ki kell irtani a kis bünöket, de nem lehet, hiszen a kis bünök, maga az ember. Akkor az emberiséget kéne kirtani. A „Pólushal„-lal is egy ehhez kapcsolódó, rokon gondolatot akartam kifejezni. A felfüggesztett hal jobbra-balra ingadozik, mint az ember a jó és rossz között: vagy ide hùz vagy oda . Az ember, mint ahogy megismerte a magassàgot és mélységet, a vIlàgossàgot és sötétséget, megismerte a jót, és szükségszerüen a rosszat is.
Ugy tünik, nincs tùl jó véleménye az egyhàzról. Ateista?
Engem nagyon felhàborított, hogy az egyhàz csak negyven évvel a holocaust utàn kért bocsànatot a történtekért. Egyébként hívö vagyok, de egyetlen vallàshoz sem kötödöm. A vallàs tulajdonképpen egy nagy dolog leegyszerüsített magyaràzata. Az univerzumot valaki vagy valami irànyítja, de nem lehet meghatàrozni, hogy mi. Ezért sokkal egyszerübb lefordítani ùgy, hogy fent van egy nagyszakàllù bàcsi, és ha Te rosszat csinàlsz, megbüntet. Es itt jön a manipulàció, mert aki megmondja neked, hogy mit ne csinàlj, az nem azért mondja, mert az a Jóstennek (nevezzük így) nem tetszö, hanem, mert neki ùgy jó. Es itt ùjra visszajutunk a hatalomhoz. Màr régebben kitalàltam magamra egy jó meghatàrozàst: én egy hívö magànkommunista vagyok. Ami azt is jelenti, hogy nem alapíthatok pàrtot!
Valamennyi kiàllított képének vörös az alapszín. Ez egy korszakot jelent vagy azelött is így volt?
Koràbban komor színekkel, barnàval, feketével, okkerrel dolgoztam, azutàn körülbelül tíz évvel ezelött felfedeztem magamnak a vöröset, azt a színt, amit a festészetben àltalàban óvatosan hasznàlnak, csak kisadagokban, mint a füszert. En jól elsóztam! Es bàr a felületes nézö szàmàra talàn ùgy tünik, kevés színnel dolgozom, a szürke, piros és fekete sokféle àrnyalata mellett, a kék és zöld, a fehér és a sàrga különbözö tónusai is jelen vannak. Igaz, régen volt egy monokróm korszakom is: a szobafestés, amivel föiskolàsként a megélhetésemet biztosítottam.
Mikor hagyta el Magyarorszàgot, és mióta él Pàrizsban?
1978-ban jöttem el otthonról. Victor Vasarely intézte el, hogy engedélyt kapjak a kiutazàsra. Nagyon rendes volt velem, pénzzel is tàmogatott. Amikor egyszer vissza akartam fizetni az adóssàgom egy részét, nem fogadta el. Azt mondta, késöbb talàn majd Te is kerülsz olyan helyzetbe, hogy segíthetsz egy fiatalt. Hosszabb-rövidebb ideig több orszàgban éltem, Németorszàgban, Hollandiàban, az Egyesült Allamokban, és az utóbbi években Mongóliban, de mindig visszajövök Pàrizsba, mert itt jól érzem magam. Az Egyesült Allamok nagyon steril szàmomra, ott egyébként sem müvésznek kell lenni, hanem ügyvédnek. Mindenki mindenkit beperel.
Szokatlan neve magyaràzatra szorul, honnan a két A?
En ragasztottam öket az eredeti nevemhez egy tragikus körülmények között meghalt baràtom koràbbi javaslatàra és emlékezetére, hogy ne a lexikonok végén szerepeljek.
Mongóliàhoz szoros kapcsolat füzi, màr eddig is sokat tett a mongol müvészekért. Részvételükkel Franciaorszàg – Mogólia címmel,1993-ban a Pàrizs melletti Ermont-ban kiàllítàst is szervezett. Mikor jàrt Mongóliàban elöször, és mi az ami megragadta ebben az orszàgban?
1989-ben voltam ott elöször. Mongóliàban nincs birtok, csak téli legelö meg nyàri, a föld mindenkié, és az elöforduló legsùlyosabb büncselekmény a lólopàs. Talàn az utolsó sziget, ahol egyszerü, de sorsukkal elégedett emberek élik évszàzadok hagyomànyait örzö életüket. Fontos lenne megvédeni ezt a vilàgot az uniformizàlàstól, a Miki-egér kultùràtól. A fövàros, Ulan-Bator sajnos màr elbukott: hogy a Magyarorszàgon divatos szót hasznàljam, vàllalkozók jelentek meg, akik a fövàros legjelentösebb kiàllítóterméböl német sörözöt csinàlnak, a mozikat jól jövedelmezö jàtékteremmé alakítjàk. (Közbevetöleg hadd jegyezzem meg, hogy a magyar ùjsàgokban gyakran olvasni, hogy egy „vàllalkozó” felrobbantott vagy több lövéssel leterített egy màsik vàllalkozót. Miért nem azt írjàk, hogy egy gazember, miért kell e mögé a fogalom mögé rejteni mindezt.)
Ulan-Bator-ban egyetlen mozi maradt, ott viszont csak rossz amerikai videofilmeket lehet làtni. A mongol filmrendezök sajàt hazàjukban nem tudjàk bemutatni filmjeiket, ezért is szervezünk összel „Mongólia a moziban” címmel egy filmfesztivàlt az Ecpace Saint-Michel-ben, ahol négy napon keresztül mongol és Mongóliàval foglalkozó, de màs nemzetiségü filmesek àltal készített dokumentum -és jàtékfilmeket fogunk bemutatni.
Még egy utolsó kérdésem van a kiàllítàssal kapcsolatban: miért kerültek egyes képei olyan alacsonyan a falra, alig ötven centiméterre a földtöl, hogy ha meg akarjuk tekinteni öket, mélyen le kell hajolnunk?
Eppen azért. Hogy a látogatók megadják a tiszteletet a mûvésznek.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu