A 6 napos játék próbáinak három hete alatt a különbözõ hordágyak mozgatására vonatkozó vezényszavak mellett1 ez volt a leggyakrabban megismételt utasítás: Bild frei machen!. Szó szerint: tedd szabaddá a képet; értelmesen: menj ki a képbõl.
*
Prinzendorf néhány száz lelket számláló falu Ausztria északkeleti sarkában, a cseh-szlovák-osztrák határ közelében. A Weinviertel része, és egy-két évtizede még szõlõhegyek ölelték körül. A szõlõskertek nagyrészét azóta felszámolták, helyükön jobbára gabonát termesztenek, a borpincék gazdái pedig már palackban szerzik be készleteiket, és minden idegent készségesen invitálnak egy-két pohárkára.2
Hermann Nitsch késõbb autóbalesetben elhunyt elsõ felesége, Beate 1971-ben vásárolta meg férje számára a falu déli szélén, szelíd lankára épült kastélyt, mely addig az egyház tulajdonában volt. A 18. századi, háromszintes, kétszárnyas épület teljes felújításra szorult.
Az idén hatvanéves Nitsch már negyven évvel ezelõtt papírra vetette a 6 napos játék eszmei vázlatát: a hagyományos színházzal gyökeresen szakító, reális cselekvés-(akció)sort, mely konkrét, fizikai íz-, hang-, szag- és színérzetekkel eleveníti fel az emberi lélek fejlõdéstörténetét, a klasszikus görög tragédia katarzisélményét ígérve nézõnek-szereplõnek. Mindazt, amit Nitsch attól kezdve egészen mostanáig, a 6 napos játék elsõ teljes megvalósításáig tett, e megvalósítás elõzményének, próbájának tekintette.3
Az 1975-ben rendezett egynapos és az 1984-es háromnapos játék után tudni lehetett: a következõ a 6 napos lesz. Az idõpont kitûzése egyre tolódott; Nitsch színházához semmilyen állami támogatást nem vesz igénybe, a költségeket képeinek eladásából és néhány magánmecénás segítségével fedezi. (A hat nap elõkalkulációja tíz-tizenkét millió schillingre rúgott, a tényleges költségek tizenhat millió schillinget tettek ki.)
E sorok írója 1983/84 telén, Jelenczki Istvántól hallott elõször Hermann Nitsch-rõl. A terv, hogy részt veszünk a háromnapos játékon, fájdalmas módon terv maradt. Következett egy téli magánlátogatás a kastélyban, majd Nitsch két kis kiállítása Budapesten: elõbb az osztrák kulturális attasé gellérthegyi villájában ez a félnapos bemutatkozás félhivatalos volt, a villa kerítésére kihelyezett plakátokat a rendõrség nyomban eltávolította , majd a Liget Galériában, ahol már nemcsak Heinz Cibulka akciódokumentációit lehetett látni, de a háromnapos játékról készült videófilmet is. Nitsch melegszívû és figyelmes házigazdának, s még Budapesten is nagyvonalú vendégnek bizonyult: az akkor még elsõosztályú Kis-kakukkban megfellebezhetetlenül állta a népes asztaltársaság lakomájának cehjét.
Idén tavasszal aztán hozta a posta az értesítést: augusztus 3-tól 9-ig megvalósul a hat nap, és szereplõket keresnek, a próbák három héttel korábban kezdõdnek. Világos volt: menni kell. Most vagy soha.
Július 12-én este hatkor különbusz indult Bécsbõl. Mintegy harmincan gyûltünk össze, az autón vagy más útvonalon érkezettekkel együtt negyvenen lehettünk az elsõ este vacsoraasztalai és kifogyhatatlan borospalackjai körül. Az érkezõket Nitsch, felesége, Rita és a 6 napos játék rendezõi-realizátori felkért szerepére Alfred Gulden fogadta.
A próbák igen lassú ritmusban, a legkülönfélébb hiányok jegyében indultak: kiderült, hogy a nagyobb jelenetekhez kb. százhúsz ember kellene, ehelyett a késõbb jövõkkel együtt sem leszünk többen hatvannál-hetvennél; az udvar és a park egy része szabadtéri asztalosmûhellyé alakult át, ahol még a játék elõtti utolsó napokban is fúrtak-faragtak, szögeltek-fûrészeltek. Nitsch és Gulden az elsõ napokban többször nyomatékosan felhívták figyelmünket arra: színházban a próbák alatt legfõbb erény a türelem. Nem túloztak, mert a napi három plusz négy óra próba (reggel tíztõl egyig, majd háromtól hétig) hetven-nyolcvan százalékban várakozással, ácsorgással, tanakodással telt. Az elsõ hét hat napja zömében a játék elsõ napjának fölállítására és begyakorlására ment el.
Nitsch az elsõ próbanap reggelén beosztotta a szereplõket: ki-ki eldönthette, aktív vagy passzív akar-e lenni. Passzívak azok, akiket úgymond korpuszként használnak: hordszerkezeteken, keresztre kötve az akció helyszínére viszik, ott leállítják-fektetik õket, vért és vizet öntenek a szájukba, fejük fölött leölt állatokat zsigerelnek ki,4 majd az akció végén kiviszik õket: zuhanyoznak, átöltöznek. Aktív mindenki, aki nem ezt választja, hanem hord,5 tart, önt, zsigerel, öltöztet stb. A passzív szerepre jelentkezõ férfiaknak csekély esztétikai megmérettetésen kellett átesniük: felsõtestüket szabaddá téve mutatniuk meg, hogy például nincs túl nagy hasuk.6
A próbák a 6 napos játék részletes partitúrájából7 indultak ki, mely kilenc hónapi munkával készült el, Nitsch fiatal asszisztensének, Andrea Cusumanónak a közremûködésével. Gulden és két saját asszisztense, Andrea valamint a kreátor a próbák idején kívül napról napra órákat töltöttek a partitúra felett, lépésrõl lépésre tisztázva a megvalósítás lehetséges módozatait.
Hamar kiderült, hogy jól használható, a körülményekhez képest fegyelmezett és lelkes emberanyag gyûlt össze: tizenöten-huszan Frankfurtból érkeztek, Nitsch és Peter Kubelka ottani osztályaiból a Städelsche Kunsthochschulén; több régi akcionista, sokan Bécsbõl és Ausztriából, mint például Shamal, a kurd rendezõ, vagy Herbert, a bécsi rajztanár és tizennyolc éves lánya, Hanna; Andrea, és Nitsch olasz barátai; egy hannoveri muzeológus; egy párizsi galériatulajdonos hölgy; egy munkanélküli fiú Lille-bõl; egy londoni fotográfus és még mások; no és persze Nitsch nevelt fia, Leo, a technikai mûveletek legfõbb tudósa és irányítója,8 mellesleg elsõ osztályú fizioterapeuta. Színes társaság, mely az esti borozások során hamar összemelegedett, és a próbák alatt elfogyasztatlanul maradt energiáit szívesen vezette le focimeccsekben, dobkoncertekben és másban. A viszonylag egyszerû reggelihez képest felvágott, vaj, méz, lekvár, müzli, joghurt, tea és kávé délben és este bõséges melegételt szolgáltak fel, legalább két fogást, sok hússal és zöldséggel; mindenbõl, amennyi jólesett.9
A második hét végére sikerült végigmenni a hat nap közel valamennyi történésén. Lassan elkészültek a kellékek, megérkeztek a ruhák, kiderült, mi a megvalósítható és mi nem, hol kell a partitúrából elhagyni, mert nincs elég ember például a nagy körmenetek teljes fölállításához. Megérkezett a nagy bikahordkeret; sor került a nedvespróbára", igazi vérrel és egy disznó tetemével; forgatócsoportok, újságírók, riporterek érkeztek a helyszínre egyre népesebben. Ausztria elsõszámú bulvárlapja, a Kronen-Zeitung folytatta hónapok óta tartó hecckampányát, az állatvédõk és mások együtt kilenc ellentüntetést jelentettek be, sorra érkeztek a halálos fenyegetések, melyek fénymásolataiból, no meg a komolyan vehetõ sajtópublikációkból és a jókívánságokból (pl. Hegyi Lóránd, Peter Turrini) takaros, mintegy tíz négyzetméternyi faliújság készült a kastély átjárójában. A próbákat mindez nemigen zavarta, a külsõ támadások, mint például Brigitte Bardot-é két nappal a kezdés elõtt, inkább csak növelték az amúgy is érezhetõ csoportösszetartást.
A belügyminisztérium illetékese a próbák közepén felmérte a helyzetet, és megszavazta a kellõ létszámú csendõri védelmet; egy nappal a kezdés elõtt kiosztották a karszalagokat, a biztonsági õrök attól kezdve csak ilyen birtokában engedték be az embert a kastélyba. A fizetõ nézõk, újságírók, filmesek szintén csuklószalaggal közlekedtek, ki-ki más színûvel. Az állatvédõk a kastély kapuja elõtt, a földút és a kordon túloldalán sorakoztak fel, a hõségtõl függõen legfeljebb tízen-húszan. Transzparensekkel, megafonokkal és üvöltõkórusokban adtak hangot negatív véleményüknek. Azt leszámítva, hogy olykor zavarták az akciók zenei-akusztikus környezetét (ezek digitális rögzítésére Los Angelesbõl külön hangtechnikus-team érkezett), nem sok vizet kavartak. Ha volt értelme fellépésüknek, az legfeljebb Nitsch médiabeli jelenlétének erõsítése volt.
Már az elsõ nap kiderült, hogy a próbák három hetének türelme és kitartása meghozta gyümölcsét: hajnal négytõl este hétig egyetlen hiba nékül zajlottak az akciók. Nem volt kapkodás, legfeljebb némi jólesõ izgalom. Kétnapi próba után mûködött az alapvetõen intenzitásokkal operáló zene10 egy vonós-, egy fúvószenekar, két sramlizenekar, egy vegyes ütõhangszerekkel, öt haranggal, gongokkal, kereplõkkel és sípokkal machináló zajzenekar, egy szintetizátor és egy orgona , és mindenki tette, ami a dolga volt. Délután megérkezett Nitsch egykori asszisztense, Paul Renner, és a park végében, a nyitott pajta alatt felállította szupermodern tábori konyháját. Estérõl estére válogatott finomságokat komponált a szereplõk és a nézõk még jobb kedvére.
A második nap a padlásbeli festõakciókra összpontosult: a nyolcvan nagy és negyven kis vásznat,11 melyek a próbák alatt, az udvaron készültek, két kétórás akció során vérrel, majd festékkel szórták tele Nitsch és segédei; fõleg a segédei. Az elsõ, délelõtti akció elõtt Nitsch középhosszú szöveget olvasott fel a vér szerepérõl mûvészetében. Mint utólag megtudtam, a jelenlévõ, orvosokból álló vendégcsapat fülének.
Harmadnap délelõtt bombariadó
akasztotta meg az események menetét de csak egy-két
órára. Délután megérkezett és
levágatott a második bika; este elindult
a menet a falu másik végére,
az eselsstadti pincesorhoz. A bikahordkeretet és vagy harminc fõnyi
személyzetét sramlizenekar és a fáklyavivõ
nézõk hosszú sora kísérte naplementénél,
a dombokon át. Eselsstadtban már nagy volt a tolongás,
nyárson hús pirult, folyt a bor, igazi, nagy vigalom kerekedett.
Éjfél tájban a bikahordkeret csapata annál
vidámabban, szelíd mámor gõzében indult
vissza a kastélyba. A kastélypark gesztenyefái alatt
éjféltõl éjjel háromig egy vonósötös
Nitsch kompozícióit adta elõ, a kastély kápolnájában
reggel, délben és este Peter Kubelka és csapata gregorián
énekeket énekelt.
A negyedik nap fõ eseménye a délutáni akciósor volt a padlástérben; az ötödik nap sûrítve megismételte a játék valamennyi elemét, a mítikus vezérmotívumtól az alapexcesszuson át a kizsigerelési és birkózási jelenetekig. Nekem ez utóbbiak voltak a legszebbek, amikor harminc-negyvenen beszálltunk az udvar betonmedencéjébe, és paradicsomon, máskor tüdõkön-beleken rugby-szerû csatát vívtunk, miközben fentrõl vérrel és vízzel locsoltattunk. A nyolc-tíz perces jelenetek végére ki-ki nyakig ázott. Szépek voltak a szõlõvel és paradicsommal teli kádakban való közös taposások; szépek a kereszten földre fektetett állattetemek fölötti kizsigerelõ-taposó akciók; ezek végén bámulatos arcimboldói kompozíciók maradtak húsból, vérbõl és növénybõl.
Az ötödik nap sûrítve megismételte a dramaturgia valamennyi fõelemét a mítikus vezérmotívumot, a körmenetet, a rugbyt, a bika leölését. A sorban harmadik és utolsó vágóállat tetemének használatát a rekkenõ hõség miatt mindössze két órára engedélyezte a tisztiorvos; ez tovább sûrítette az események menetét. Megjelent a buldózer és két méter mély árkot ásott az udvar oldalába. Ide temették az akciók megmaradt növényi és állati kellékeit. A visszatúrt földet két kiszolgált harckocsi egyengette el. (Az eredeti forgatókönyvben vadászrepülõk is szerepelnek; ezeket nem sikerült beszerezni.)
A hatodik nap délelõttjén körmenet zárta az akciók sorát, mely a kastély parkjából indult, a falun át felkanyarodott a kastély oldalbejáratához, és az udvaron véget ért. Nitsch a bikahordkereten ülve, napernyõvel a feje felett mondott köszönetet a szereplõknek. Vasárnap hajnalban napfelkeltekor, ölelkezéssel és gregorián zenével fejezõdött be a hat nap.
A mosókonyhában még hétfõn is a beáztatott véres ruhák százai vártak tisztításra; itt még érezhetõ volt az az átható, édeskés szag, amely az udvarról lassanként teljesen elpárolgott. Hétfõn lebontották a két nagyzenekar nyitott sátrait, a Vöröskereszt elszállította a szereplõk tábori ágyait és két nagysátrát; a mintegy két tucat embernek, aki ekkor még ott volt, Nitsch olasz barátai pompás ebédet rögtönöztek. Az udvarra szomorú rikoltozásukkal visszatértek a pávák, s mostantól a ludak csapata is háborítatlanul végezhette elrugaszkodási kísérleteit. A sárgára perzselõdött és tönkretaposott füvön a ház két kutyája, a túlsúlyos Bella és az örökmozgó Freddi zavartalanul kaparhatott a csontok után.
Heinz Cibulka és csapata kb. tízezer fotófelvételt készített a hat nap alatt, két állandóan mozgásban lévõ videókamera pedig mozgóképen rögzítette az eseményeket. Már tudni lehet, hogy jövõ tavasszal kiállítás mutatja be a 6 napos játék kellékeit hordágyakat, vérfoltos ingeket és lepedõket. Az ötödik napon monumentális méretû vásznat vontak fel az istállófal elé. Két segéd felülrõl, kancsóból csorgatta rá a vért és a vizet, Nitsch megafonon át érkezõ utasításaitól kísérve: ide több vért, oda több vizet. Majd a kép szabaddá tétetett. Mert Nitsch-nek, ha utasításait figyelte az ember, kép volt itt minden: azt ott középre, az ingeket megigazítani, vért, több vért, magasabbra a beleket, elrejteni a pántok csomóit: a festõ, aki éles szemmel állítja be és igazítja ki az általa megkomponált, sokak közremûködésével fölállított-létrehozott élõ- és halálképeket.
Ez a kompozíciós késztetés
nyilván ott volt kezdettõl fogva, az elsõ, egy-két
személyes akcióktól kezdve. De a mostani, éveken
át elõkészített sok hónapos szervezõmunka,
asszisztensek, beszállítók, szereplõk, zenészek
és technikusok közremûködésével megvalósított
hat napig hosszú út vezetett. Szereplõként
jó volt közelében lenni annak az energiaáramlásnak,
mely ezt a hat napot létrehozta: egy-egy pillanatra fölcsillant
valami fényszerû, ami egykor, nagyon régen a közösség
természetes sajátja lehetett. S ha mindez nem volt illúzió,
halandó közelségbe kerültünk a partitúra
elején olvasható mondathoz: a kastélyt Grál-templomhoz
hasonlatosan kell elképzelnünk.12
1 A kastély rögtönzött asztalosmûhelyében három hét alatt a különbözõ hordágyak, keretek, alapok és felépítmények valóságos arzenálja készült el. A hordozó eszközök skálája az egyszerû hordágytól az ülõ és álló alakok hordására alkalmas kereteken át a két álló-ülõ, álló-fekvõ stb. pózban elhelyezkedõ személy hordására alkalmas szerkezeteken át a bika hordozására szánt, kb. harminc ember által mozgatott nagy hordlapig terjedt. A (sokszorosan) összetett nevek Tragbahre; Kreuz; Kreuztragbahre; Streckkreuz; Stehstreckkreuz; Streckbahre; Sitzkreuztragbahre; Stehkreuztragbahre; Sitzstreckkreuztragbahre; Doppelkreuzsteh-Sitzkreuzbahre, Sitzkreuzstehkreuzbahre; Kreuzstehkreuztragbahre; Kreuzstehstreckkreuzbahre; Sitzkreuzstehkreuztragbahre; Kreuzstreckkreuzbahre, és így tovább magyarítása kvázi kilátástalan vállalkozás. A vezényszavak már egyszerûbbek: .An die Geräte/ans Gerät (hordágyat fogj); und hoch (emelj); Hüfte (csípõre); Schulter (vállra); über Kopf (fej fölé). Los (indulj). Stop (állj).
2 A Weinviertel száraz, savanykás fehérborairól ismert: a leggyakoribb szõlõfajta a zöldveltelini, sok az olaszrizling, akad chardonnay, muskotályos és tramini. A jóval kevesebb kékszõlõállományban a zweigelt és a St. Laurent dominál. A borok átlagos minõsége, mint Ausztria-szerte, jólesõen európai; a gazdák büszkék arra, amit elõállítanak, és nem ok nélkül. Kialakult hagyományai vannak a nyitott pincenapoknak, kóstolóknak, bemutatóknak. A szelíd lankákkal tûzdelt vidék már csak emiatt is látogatásra érdemes.
3 Az elõzményeket átfogó nyomtatott, hangzó és filmanyag dokumentálja (lásd e számunk diszkográfiáját). Nitsch elméleti írásaiból várhatóan jövõre jelenik meg egy reprezentatívabb magyar válogatás.
4 Ne gondoljunk valódi kizsigerelésre. Az udvaron, szakavatott mészárosok által leölt, lenyúzott és kizsigerelt bikák kivételével valamennyi állattetem disznók és birkák a vágóhídról érkezett hûtõautóban: levágva, kizsigerelve, megtisztítva. A hûtõautó a kastély bejárata mellett parkolt, és innen hordták be az akciókhoz a tetemeket, a külön ládákban szállított beleket és belsõségeket, valamint hordókban az alvadásgátló szerrel kevert vért. Ezeket az anyagokat aztán a kastély egyik istállójában berendezett vérkonyhán" készítették elõ az akciókhoz, majd ide vitték vissza megtisztítani a tetemeket stb. A kizsigerelés (Ausweidung", Wühlen") nem egyéb, mint bél- és tüdõkötegek két-három fõs csapat által végzett föl-alá mozgatása, tologatása a kifeszített állati tetemekben, vérrel és vízzel, fekvõ tetemek fölött szõlõvel és paradicsommal is locsolva. A monoton mechanikus kéz- és karmozgás több perces munkája elfáraszt, a belek, a vér, de fõleg a gyümölcsnedv átható, bódító és émelyítõ szagingereivel együtt pedig enyhébb révületbe képes hozni azt, aki benne van". A kívülálló ebbõl nemsokat érez.
5 A hordágyak hordozásának szabályai: akcióhoz a szokásos hord- (csípõ)
magasságban viszik be a passzív szereplõket, az udvar közepén lévõ betonmedencét mindig jobbról megkerülve; a kivitel vállon vagy fej fölött történik, az udvar másik oldalán haladva. Egy fekvõ alak beviteléhez két, kiviteléhez hat ember szükséges (fej fölött, ha kereszthordágyon fekszik; ha csak egyszerû hordágyon, akkor vállon fej fölött elég volna egy egyensúly-ingadozás, hogy a bekötött szemû, vértõl csorgó és elcsigázott szereplõ két métert zuhanjon a föld felé). A kétszemélyes hordágyak bevitelénél hatan, vállon való kivitelekor nyolcan, olykor tízen is közremûködtek.
6 A passzív szereplõre elsõsorban lelki megterhelés vár: bekötött szemmel,
meztelenül vagy lepelben kell esetleg órákat töltenie a tûzõ napon, és messzemenõen társaira van utalva. Az aktív szereplõk feladatai alapvetõen fizikai erõt és együttmûködési készséget igényelnek
7 A milliméterpapírra írt partitúra hárompercnyi szakaszonként halad végig az
akciók során és a zenei kíséreten. Valójában helytelen kíséretrõl beszélni, hiszen a Gesamtkunstwerk realitásában nincs fõszám és járulék: minden összefügg mindennel, minden mozzanat egyformán fontos és minden egy. Unio mystica artistica.
8 Gondolok itt a passzív szereplõk szájába történõ véröntés (Blut in den
Mund!") rituális mûveletére, ahol a tempó a legfontosabb. A vért, amely vágóhídi kiszerelésben hideg és enyhén sósízû, a szereplõk nem nyelik le; nyitott szájukba engedik, majd hagyják, hogy kibuggyanjon és végigcsorogjon állukon-torkukon-mellkasukon. A mintegy tucatnyi passzív szereplõ férfiak és nõk húsz és ötven között mind újonc volt, a nem feltétlenül kellemes érzéshez így is hamar hozzászokott. A fõ megterhelést a nap és a szél jelentette, még inkább a karizmok, a vállak és a lábak elgémberedése az álló kereszteken. A zuhanyzóban mindenesetre profi masszõr várta a meggyötörteket.
9 A konyhán helybeli és cseh asszonyok dolgoztak; a próbák második és
harmadik hetében egy bécsi szakács fõzött, a hat nap alatt kétfõs szakács-team komoly segédlettel például Rita Nitsch bánáti rokonaival és Nitsch olasz barátaival. A hat nap alatt három helyen lehetett meleg ételért sorba állni az udvaron, a kastély fõhomlokzata elõtt és a gyümölcskert fái alatt.
10 Kivéve azt a néhány órát az elsõ nap délelõttjén, amíg az állatvédõk által átvágott elektromos kábelek javítása tartott. A vezetéket eztán áthelyezték a kastélyon belülre, így hasonló incidensre nem került többször sor.
11 A nagy vásznak mérete 1,80 x 2,40 m, a kis vásznaké 1,20 x 1,80 m.
12 das schloss sollte einer kultstätte des grals nicht unähnlich sein.